Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1970-09-19 / 38. szám

Szabad Г •• t J fö­ld­mű­ves Az SZSZK Mezőgazdasági és élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja Bratislava, 1970. szeptember 19. Ara 1,— Kčs XXI. évfolyam, 38. szám. Szakmelléklet ílSBgdsállattenyésztés Vadászat - Halászat Az írás kötelez 50 éves fennállását ünnepli a Rudé Právo és a Pravda Ünnepel a csehszlovák újságírók népes tábora. Ötven évvel ezelőtt je­lentek meg a csehszlovákiai kommu­nista sajtó első példányai, a Rudé právo és a Pravda chudoby. Ötven év távlatából nézve rendkívül jelentős esemény volt a proletariátus valódi érdekeit képviselő harcos kommunista sajtó megjelenése, melynek történel­mi jelentőségét méltatva nem elég ez az ötven éves távlat, vissza kell men­nünk a régi-régi múltba, hiszen a kommunista párt nem egy korszak, de az egész emberi történelem nagy feladatát váltotta és váltja valóra. Sok évszázad, sőt, évezred telt el azóta, hogy sor került az emberi gon­dolat első írásos rögzítésére. Az írás, a gondolatok lejegyzett közvetítése mérhetetlen jelentőségű volt az em­beri társadalom fejlődése szempontjá­ból. Generációk írásban rögzítették tapasztalataikat, hogy azokat — elsa­játítva az írás tudományát — átve­hessék a soron következők, tovább­fejlesztve ismereteiket, tudásukat az örökbehagyott alapokon. Az írás ismerete és felhasználása a megismerés folyamatának szinte ki­zárólagos feltételévé vált. Az írás számtalan variációban évszázadokon keresztül szolgálta a társadalmi igaz­ságkeresést is, vált haladó gondolko­dók éles fegyverévé az emberhez mél­tó társadalmi berendezkedésért folyó harcban. Nem véletlen, hogy a hatalmon le­vő osztályok a társadalmi fejlődés minden szakaszában féltékenyen te­kintettek az írástudás terjeszkedésé­re, mert érezték és tudták, hogy az írás ismerete világosságot jelent gondolkodásban és szabadságvágyat a a cselekvésben. Hosszú és nehéz volt az út, amíg a társadalmi igazságkeresés eljutott a Tőke megfogalmazásáig. A Kommu­nista Kiáltvány írásba foglalt szóza­tát titokban félre adták az emberek kézről-kézre a világ minden sarká­ban, aki tudott olvasni, megértette, aki nem, annak megmagyarázta az, aki már ismerte a betűt. És csodát tett az írásba foglalt gondolat, síkra­­szálltak az elnyomott milliók, hogy saját erejükre támaszkodva megvívják a nagy harcot, megváltoztassák a tár­sadalom örökérvényűnek hirdetett rendjét. De vajon eredményes lett volna-e a harc a betű, az írás további hozzá­járulása nélkül? Vajon tudták volna-e a tömegek, hogy mikor mi a teendő, mikor kell tenni egy lépést előre és kettőt hátra? Nem! Az írás épp úgy nélkülözhetetlen a társadalami épí­tésben, mint a kötőanyag a házépí­tésben. A forradalmi írás történelem­­alkotó erővé vált Lenin tollában, lét­rehozva az akarat és a tett közötti szoros kapcsolatot. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom győzelme a forradalmi írás számára is új fejezet kezdetét jelen­tette. Az országban, ahol a hatalmat a munkásosztály vette a kezébe, meg kellett fogalmazni és közzé kellett tenni az új rend törvényeit. A béké­ről és a földről szóló dekrétumokat újabb és újabb intézkedések, törvé­nyek követték. A sajtó teljes terjedel­mében az új társadalmi berendezke­dés kialakítását szolgálta, a világ­­proletárság felszabadításáért is foly­tatva a harcot. Ott, ahol a munkásosztály nem arathatott még teljes győzelmet, a kommunista pártra és annak legális vagy illegális sajtójára várt a feladat, hogy előkészítse azt, és a Szovjetunió népeinek példájára ki is vívja. Ez a feladat jutott osztályrészül a Cseh­szlovák Kommunista Pártnak, és sajtó­­orgánumainak, a Rudé právonak és a Pravdának ötven évvel ezelőtt. Felelősségteljes szervező munkát, nagy politikai körültekintést, pártos hozzáállást és nem utolsó sorban ön­­feláldozást követelt e lapok szerkesz­tése, különösen az osztályellentétek kiéleződésének éveiben. A csehszlo­vákiai kommunista sajtó minden ne­hézség ellenére eleget tett akkori társadalmi küldetésének, táplálta a munkásosztály végső győzelmébe ve­tett hitet, és bátran kiállt a köztár­saság védelmében a náci fasizmussal szemben. A fasiszta terror éveiben illegalitásban folytatta munkáját, in­formálta és aktív cselekvésre buzdí­totta a dolgozókat az idegen elnyo­mók ellen. Az illegalitásban folyó munka olyan hősöket adott a mun­kásmozgalomnak, mint Július Fučík és számos további társa, akik életüket áldozták az igazságért, a kommunista sajtó elkötelezettségéért. Azért az igazságért, amit a világszerte ismert kommunista újságíró, Egon Ervin Kisch 1935-ben az íróknak a kultúra védelmében tartott párizsi nemzetközi kongresszusán meghirdetett „az új­ságíró minden művésziesség mellett mondjon igazat, csak igazat!“ A csehszlovákiai kommunista sajtó történelmében a következetes, pártos hozzáállásnak számos ragyogó példá­ját láttuk a múltban. E történelmi ha­gyomány alapját képezi e lapok mai felelősségteljes munkájának is, hogy az 1968-as tévedések okozta nehéz társadalmi helyzetben a forradalmi múlthoz méltón újból azt a szerepet töltse be, amire hivatott, a néppel együtt keresve és mutatva azt az utat, amelyik a szocialista társadalom fej­lődését legjobban szolgálja, álljon to­vábbra is szilárdan és tántoríthatat­­lanul a proletár internacionalizmus talaján. A kommunista sajtóra helyzetünkben oly sokoldalú jelenlegi és oly igényes feladat vár, hogy azoknak csak a legnagyobb fokú felkészültség mellett tehet eleget. Újból „tiszta asztalt“ kell teremteni az ideológia területén, megszabadítani a társadal­mi tudatot az utóbbi évek káros hor­dalékaitól, céltudatos, őszinte és for­malizmustól mentes politikai munká­val irányt mutatni a szocializmus épí­tésének további sikereiben bízó párt­tagoknak és pártonkívülieknek. Messzemenő segítséget nyújtani a párt és a kormány azon törekvései­hez, hogy a revizionisták által előidé­zett gazdasági zűrzavar következm­é­­nyeit minél gyorsabban kiheverjük, s a gazdasági egyensúly alapján ak­tív és erős népgazdasági potenciá­lunkkal bekapcsolódhassunk a szocia­lista integrációba, mely a testvéri szocialista államok népeivel együtt új horizontok felé viszi törekvő, dol­gozó népünket. MAKRAI MIKLÓS ■ ■ I ® Ш [UNK]! §jg A sör és a bor ünnepségei Az idei szeptember nemcsak nap­sugarakban gazdag, de a mezőgazda­­sági dolgozók munkaeredményeit be­mutató kiállítási programokban is. Még friss emlékezetünkben él a hagyományos nyitrai aratóünnepély, mellyel egyidőben nyitották meg a kiállítást Topolčanyban a komlóter­mesztésről, a maláta- és a sörgyártás­ról. Ez a kiállítás szeptember 13-ig tartott. Egy hétre rá, szeptember 17-én nyitották meg a pezinoki sző­lészeti-borászati kiállítást, egybekötve az állami borversennyel és a Kis- Kárpátok szőlőtermő vidékének szü­reti ünnepségével. A söripari kiállításon, melyre Szlo­vákiában első ízben került sor, a lá­togatók megismerkedhettek komló­termesztésünk, maláta- és sörgyártá­sunk eddigi eredményeivel. Ezek termelési ágazatok figyelemre méltó a fejlődést értek el az utóbbi években, és propagálásuk azért is fontos, mert a jövőben a komlóültetvények további bővítésével, sörárpáink minőségi fel­javításával és természetesen a sör­gyártás növelésével is számolunk. A kiállítás a látogatónak teljes ké­pet nyújtott, minden oldalról megvilá­gította a sörgyártással kapcsolatos kérdéseket. A sör — ez az alacsony alkoholtartalmú, de tápanyagokban és­­ vitaminokban gazdag ital nálunk általában igen közkedvelt, — fogyasz­tói tehát sok érdekeset láthattak a kiállításon. A kiállítás tartama alatt a látogatók fogyaszthatták a kitűnő minőségű tapolcsányi sört, amelyiket nemcsak a hazai, de a Magyarországi sörfogyasztók is jól ismernek. Nagy volt az érdeklődés az ógyallai kiváló minőségű „Aranyfácárt“ (Zlatý ba­žant) és a rimaszombati „Gemer“ iránt is. A kiállítás keretében sor került a komló­ termesztők, sörárpatermesztők és a söripari dolgozók közös szakér­­tekezletére is. A kiállítás utolsó nap­ján nagyszabású komlógyűjtési ün­­nepséget rendeztek, gazdag kulturális és sportprogrammal egybekötve. Jelentőségében és gazdag program­jával nem marad el azonban a „Pezi­nok 70“ név alatt megrendezésre ke­rülő látványos szőlészeti-borászati ki­állítás sem. E rendezvény szervezője, az SZSZK Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztériumának Kiállítási Szakcsoportja, szőlészetünk és borá­szatunk eredményeinek különlegesen érdekes és vonzó bemutatóját készí­tette elő. Mint ismeretes, ezidáig nálunk job­bára csak a borszőlő termesztése volt elterjedve, nagyon kis mértékben használták fel a szőlőt alkoholmentes italok készítésére, és még kevésbbé hasznosult a hazai szőlő, mint érté­kes, egészséges gyümölcs. Még azt a csekély asztaliszőlő fogyasztásunkat is — évi átlagban 2 kg egy lakosra — többnyire behozatallal fedezzük. A kiállítás anyaga nem kerüli el ezt a problémát sem, rámutatva a fejlődés helyes útjára. A kiállítás népszerűsíteni fogja hazai jó minőségű borfajták fogyasztá­­­sát a tömény alkoholtartalmú italok rovására. Hogy a látogatók a kiállí­tott borok minőségi tulajdonságairól személyesen is­ meggyőződhessenek, a szervezőbizottság nyilvános borkósto­lót is rendez szeptember 19-én és 20-án. A látogatók bizonyára megörül­nek a belépőjegyekhez mellékelt de­­gusztációs poharaknak is. A pezinoki várkert valóban kelle­mes környezetül szolgál ennek a ki­állításnak, és reméljük, minden láto­gatónak kellemes élményben lesz ré­sze. Szombaton és vasárnap, szeptember 19-én és 20-án kerül sor a szüreti ün­nepségre is, mely már az elmúlt évek­ben is nagy népszerűségnek örven­dett. Úgy mint minden évben, a láto­gatók az idén is megtalálják az ízle­tes libasültet, a murcit és a jó minő­ségű régi borokat. A vasárnap dél­előtt sorra kerülő béke-nagygyűlés és a díszes felvonulás után minden­ki kedvére szórakozhat, válogathat a Pezinoki VNB által előkészített gaz­dag kultúr- és sportprogramban. 1G ■ япипял Befejeződött a 7. országos szántóverseny Az 1970. évi országos szántóverseny győztese, melyre a Brno mel­letti Slavkovban került sor,­ J. Pospíšil lett, a Bernardovi EFSZ ta­pasztalt versenyzője. A második helyen D. Dvorák végzett, a Jihlavai Állami Gazdaságból, harmadik helyen pedig a tavalyi győztes V. Mi­­lík, szintén a Bernardovi EFSZ-ből. A 11 versenyzőből álló nemzetközi versenyben szintén J. Pospíšil lett a győztes, a második V. Milík lett, a harmadik helyen pedig J. Schönfeld, az NDK versenyzője végzett. Az ipari üzemek traktoristáinak versenyében legjobb volt K. Ma­­tejka, a Jihlavan dolgozója, második J. Slavik volt, a Roudnicei Gép­gyárból, harmadik pedig L. Marek, a ZKL Brno dolgozója. A juniorok tarlóhántó versenyét a 18 éves B. Chladil nyerte, a Je­­vĺčkoi Mezőgazdasági Szaktanintézetből, aki a maximálisan elérhető 200 pontból 170 pontot ért el, ami ebben a kategóriában az idei szántóverseny abszolút legjobb eredménye. A traktorvezetési ügyességi versenyben Fr. Skolka, a Trokaveci EFSZ tagja bizonyult a legjobbnak. A győztesnek járó értékes díjakat ünnepi vacsorán osztották ki, melyet dr. B. Večera miniszter, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Szövetségi Bizottság elnöke rendezett a versenyzők és a vendégek tiszteletére.

Next