Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-03-10 / 10. szám
Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja 1973. március 10._____________________ Ara 1.— Kis XXIV. évfolyam, 10. szám. ZÁRSZÁMADÁSOK UTÁN Az elmúlt hetekben került sor az efsz-ek zárszámadó közgyűlésére. A szövetkezetek legjelentősebb fórumán értékelték a múlt évi gazdálkodást, az elért eredményeket, boncolgatták a hiányosságok okait. Mivel az utóbbi években a közös gazdaságok sokhelyütt egyesültek már — s kialakultak a mezőgazdasági nagyüzemek — a tagok és a dolgozók száma többszáz főre emelkedett, terem és egyéb okokból csak az egyes gazdasági részlegek küldöttsége vett részt az évzáró közgyűléseken. Az elért gazdasági eredmények, problémák megvitatására, a tervek előzetes jóváhagyására az egyes gazdasági részlegeken került sor. Ez így helyes, mert a kisebb kollektívában nagyobb lehetőség van bencés alá venni a legégetőbb megoldásra váró kérdéseket. Ebben az esztendőben, sok közös gazdaságban az utolsó zárszámadásra került sor. Szlovákia több járásában sok szövetkezet egyesült, s létrehozták az igazi nagyüzemi gazdálkodás alapjait. A zárszámadások legtöbb helyen újból igazolták a kollektív gazdálkodás előnyeit, a tagság osztalékképpen, részesedési alapon szép összeghez jutott. Sajnos vannak még veszteséges szövetkezeteink is, ahol több volt az üröm, mint az öröm, az évet záró közgyűlésen. Legtöbb helyütt csakis a vezetőséget okolják az eredménytelen gazdálkodásért. Tény, elsősorban ők és a funkcionáriusok hibásak ha a vártnál gyengébb eredményt ér el a szövetkezet. Viszont helytelen lenne mindent csak az irányítók „nyakába varrni“. Baj van ott, ahol a tagok csak a jogaikat tartják számon, s a kötelességeikről gyakran megfeledkeznek. A jó gazda felelősségével kellene mindenkinek tevékenykedni a szövetkezetben. Vigyázni a közös legcsekélyebb értékeire is, tudatosítani, hogy veszteségek származnak abból, ha nem végzik el időben és jól a soron levő munkákat, ha felületesek, gondatlanok. Feltétlenül jogos igény tehát, hogy bármilyen beosztásban is dolgozik valaki, vonják felelősségre, ha rászolgál. Ahol ez már évekkel ezelőtt megtörtént, ott a szövetkezetek gazdagok és a tagság nagyon is elégedett a keresettel. A kikelet már érezteti lehelletét. Nemsokára élénk lesz a határ, földbe kerül a mag és végzik a sok tavaszi tennivalót. Ahol ezt hozzáértéssel, odaadással, becsülettel teszik, ott gazdag termést várhatnak és jövőre örömteljes zárszámadási közgyűlést. — tt— A munkaérdemrend kötelez...! Közepes szinten gazdálkodik az 1350 hektáros, Csallóköz peremén fekvő Jahodnai (pozsonyeperjesi) Efsz. Legalábbis erre a megállapításra jut az ember, ha jó alaposan odafigyelt a zárszámadási közgyűlés főbeszámolójára, no meg a vitafelszólalásokra. S mindjárt elöljáróban idekívánkozik az elismerő vélemény: nagyon tetszett a nyíltság, a bátor amely csaknem végig szókimondás, kísérte az évzárót. Mert, nemcsak az eredményeket hangsúlyozták, csillogtatták, de volt merszük a termelés, a szervezés, az irányítás és ellenőrzés fonákjainak, fogyatékosságainak feltárására, boncolgatására, s a kiútkeresésre is — ami nagyra becsülendő. Még akkor is becsülni kell a szövetkezeti demokráciának ezt a helyes érvényre juttatását, ha az őszinte véleménynyilvánítás olykor bizony örömként vegyült az ünnepi öröm Italába ... Mert az építő, segítő bírálat letaglózás helyett, mélyen elgondolkoztat, s a „csorba kiköszörülésére“, jó értelemben vett cselekvésre, újabb hibák elkerülésére sarkall... Nos, térjünk a lényegre. Ebben a munkaérdemrendes szövetkezetben az 1972. évi össztermelési értékből 66 ezer korona jut egy állandó dolgozóra. Ami jóval több is lehetne. De csakis úgy, ha jobban megemberelnék magukat az állattenyésztési dolgozók — tisztelet a kivételnek! —, lelkiismeretesebben, szakszerűbben, nagyobb felelősségérzettel végezék a rájuk rótt feladatokat. Legalább úgy, mint a növénytermesztők, akik az elért szép hektárhozamokkal jeleskedtek, ezzel beírván nevüket a szövetkezet dicsőségkönyvébe. Még a rendkívül szeszélyes, kiszámíthatatlan időjárás ellenére is... ! Mik hát a fogyatékosságok? Mindenekelőtt a tejtermelésben a mutatkoznak a legkirívóbban. Bár tejeladási kötelezettségüknek eleget tettek, 26 ezer literrel meg is toldották, azonban a tejkitermelésben 49 ezer literrel lemaradtak. A tervezett tejhozamátlaguk 3285 liter volt, ezzel szemben 3236 litert fejtek tehenenként. Erre más járásokban felhorkannak: „Miért a bírálat, hiszen ez kiváló teljesítmény?!“ Igenám, de... A Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) járásban található ez a szövetkezet, s ez már egymagában sejtteti, hogy a követelmények mércéje a magas. Mi nem emiatt foglalkozunk a tejproblémával, hanem azért, mert a lehetőségeiket nem használják ki maximálisan. Alacsony a tejtermelés szintje. Elöregedett a tehénállományuk, éppen a folyamatos és szakszerű szelektálás hiánya következtében. Vaskos hiba az is, hogy egyes fejek a nehéz fejésű tehenekkel úgymond „nem vacakolnak“, — nincsenek rendesen kifejve —, s emiatt akarva-akaratlanul is elapasztásra kárhoztatják őket. A homlokegyenest ellenkező, még károsabb véglet: a jól tejelő tehenek befedeztetését amiatt elodázzák, hogy a tejmennyiség ilymódon ne csökkenjen. Természetesen, ezzel nem azt akarjuk bizonyítani, hogy „egyik tehenész 19, a másik egy híján húsz“. De a tényen ez mit sem változtat: erkölcsi bukfenc! Ahhoz, hogy ebben a kérdésben idáig jutott a szövetkezet, az ellenőrzéssel megbízott szerv — a felügyelő bizottság —, s nem utolsó sorban az efsz vezetősége is felelős. De a legkompetensebb: a zootechnikus. A „ne szólj szám, nem fáj fejem!“ szólásmondás elvét érvényesíteni egyet jelent ez esetben a közös gazdaság, valamennyi szövetkezeti tag megkárosításával. ... Valószínű, a vezetőség levonja e fonákság súlyos következményeiből a tanulságot, s ténymegállapításon túllépve, hatékony intézkedéseket tesz a tejtermelés körüli fogyatékosságok minél előbbi felszámolása érdekében. Tanácsoljuk: az említett vaskos hibák kiküszöböléséhez tartozik a tehenek egyedi takarmányozása kérdésének megoldása is. Ehhez azonban a tehénállomány minőségi csoportosítása elengedhetetlen. Ily módon a kiváló terelékenységű tehenek fokozottabb, szakszerűbb takarmányozása jobban kivitelezhető, s a gazdaságosság elve is következetesebben betartható. Mert ilymódon a gyönge tejhozamú tehenek sem kapnak majd a megérdemeltnél jóval több takarmányt, amit eddig kellően nem is hasznosítottak. Ez az átcsoportosítás azonban igényli a fejek jutalmazásának módosítását, hogy azok a tehenészek, akikre a gyöngébb tejhozamú tehenek takarmányozását, gondozását bízták, anyagilag ne károsodjanak. Emellett szükséges a tejzsírtartalom feltétlen figyelembevétele is; ilyképpen elejét lehetne venni az esetleges visszaéléseknek ... Tapasztalat bizonyítja — ezt a vezetők tudják a legjobban! —, hogy a legjövedelmezőbb beruházás a tagok eszmei-politikai nevelésére fordított pénz. Hát tegyenek róla, hogy az emberek erkölcsi arcé le nemesedjék, a szocialista munkaviszonyuk kialakuljon, amelyhez jó bevált eszköz az iskoláztatáson túl az önművelés, valamint a „Mindenki szocialista módon“ mozgalom keretébe ágyazott, helyesen irányított szocialista munkaverseny, a szocialista brigád megtisztelő címért folyó verseny, az elvtársias jóviszony, a jó közösségi szellem megteremtése. ... Szó esett a közgyűlésen többek között még a kertészetről és a gyümölcsészetről is. Hogyne, hiszen több mint egymillió koronával kevesebb lett a bevételük, mint az előirányzott összeg. A hagyma és a paradicsom jócskán elgyomosodott. No meg a felnyurgult, nagy palánták fektetve ültetése is hozzájárult a csekély hozamhoz, mert a zsenge növény fejlődésben ilymódon visszamaradt. Jogosan bírálták egyes tagok felszólalásaikban a vezetőséget a gyümölcstermesztésben uralkodó helyzet miatt: késlekedtek a permetezéssel, az almásuk csupán 10 mázsa termést adott hektáronként, három hektárnyi almást likvidáltak. Ez utóbbit a vezetőség azzal indokolta, hogy 104 hektár a gyümölcsös, s megengedhető a régi telepítés felszámolása — állítólag egészségvédelmi okból kifolyólag, hogy a magastörzsű fák permetezésekor fennálló permetmérgezéstől mentesítsék a dolgozókat. No meghogy: ezek az almafák már megtermették a magukét. Holott a legjobb termést most adták. Ha 1 fa csak 20 kg almát termett volna, 4 koronával számítva kilóját, akkor is közel 100 ezer korona bevételt eredményezett volna. Ezzel a két termelési szakasszal kapcsolatban annyit, hogy máris intézkedések történtek a jövedelmezőbb termelés érdekében, egységes irányítás alá vonták. Ily módon összhang teremtődik a gépi és kézi munkaerőt illetően, jobban kihasználhatók a gépek, szervezettebb lehet a munkaerőgazdálkodás. Ugyanakkor szakosították a kertészeti ágazat termelését. Öt hektárról 14 hektárra bővítik a dinnye termőterületét. Remélhető, hogy a foganatosított intézkedések alapján szakszerűbbé válik majd az irányítás, jövedelmezőbbé a termelés, s végre rend lesz a kertékezet-gyümölcsészet házatáján. Elöljáróban elismerően vélekedtem a nyíltságról, a bátor véleménynyilvánításról. Am, яет tudni, mi okból, éppen ott maradt adósa a tagság , ahol semmiképp sem közgyűlésnek, lett volna szabad. Az évi termelési-pénzügyi terv jóváhagyását megelőzően is hallatni kellett volna véleményüket, vagy ellenvéleményüket a tagoknak. Ehelyett közömbösség lett úrrá rajtuk. Hát kié ez a terv? Nem a szövetkezeti tagoké, akikre vár a tervfeladatok végrehajtása? ... Ez nyitott kérdés maradt számomra ... Végezetül: a járási mezőgazdasági igazgatóságot dr. Cséfalvay Gábor mérnök képviselte, aki hangsúlyozta, számos fogyatékosság ellenére fejlődés tapasztalható e Kis-Duna menti szövetkezetben. Majd a járás mezőgazdaságának távlati terveit, elképzeléseit ismertette, s bizakodását fejezte ki, hogy a rejtett tartalékokat hasznosítja ez a tagság, s kíméletlenül hadat üzen a fel-felbukkanó bányavetiségnek, fegyelmezetlenségnek, szilárd alapot teremtve a közös gazdaságuk továbbfejlődésének. Egyébként, a Munkaérdemrend is erre kötelezi valamennyiüket. N. KOVÁCS ISTVÁN Szakmelléklet Az érdekköri szövetségbe tömörült, valamint a többi tenyésztő tájékoztatója és tanácsadója A mezőgazdasági üzemek gépjavítói mindent megtesznek, hogy a gépek üzemképesek legyenek. Itt a tavasz s a zsákokból földbe kerül a mag. A kertészetekben akad a legtöbb tennivaló, mert mindenütt szeretnék, ha primőr áruként értékesíthetnék a korai zöldségi féléket.