Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1973-03-24 / 12. szám

SZABAD FÖLDMŰVES / kommentár­un . Hazánk polgárai szocialista társa­dalmunktól évről-évre nagyobb segít­séget kapnak, élet- és munkakörül­ményeik megjavítására. Amint Cseh­szlovákia Kommunista Pártja XIV. kongresszusának határozata is hang­súlyozza, minden igyekezetünk fő célja a szüntelen lakosság életszínvonalának emelése. Tehát, amikor többet és olcsóbbat termelünk, saját érdekünkben nagyobb nemzeti jöve­delmet hozunk létre és természetesen ebből több jut a családok megsegíté­sére is. Pártunk szociális határozata következtében lényegesen emeltük az alacsony nyugdíjakat — a szövetke­zeti tagok átlagos nyugdíját például 10 százalékkal — és ugyanakkor családi pótlékot is növeltük és kü­­­lönböző intézkedéseket tettünk a dol­gozó anyák élet- és munkakörülmé­nyeinek megjavítására. Államunk már az 1969-es esztendőben 18,6 milliárd koronát adott a többgyermekes csalá­dok támogatására, de ez az összeg to­vább növekedik. Amíg például a tár­sadalmi jövedelemből a múlt évben egy gyermekre 400 korona jutott, idén nem haladja meg az 5000 koronát. Az állam 400—500 millió koronát fordít erre a célra. Emellett a fiataloknak természetesen joguk van a térítés­mentes stabilizációs kölcsönökre is, amelyek egy családi ház építésekor megközelítőleg 40 ezer koronát jelen­tenek. A fiatalok tehát az induláskor olyan pénzösszeggel rendelkezhetnek, amiért bizony hosszú évekig kellene dolgozniuk. Pártunk és kormányunk azért adja ezt a segítséget, előleget, hogy a fiatalok házasságuk első évei­ben gondtalanabbul végezhessék a népgazdaság különböző szakaszain munkájukat és jobb körülmények kö­zött nevelhessék gyerekeiket. Pártunk szociális határozata óta a gyerekes szülők helyzete máris lénye­gesen javult és a statisztikai jelenté­sek szerint a népszaporulatban is ja­vulás állt be. A múlt évben összesen 251 ezer 238 gyermek született, tehát 14 128-al több, mint az 1971-es évben. Az április 1-én életbelépő törvény remélhetőleg hozzájárul ahhoz, hogy a fiatalok több gyermeket tervezze­nek. 2 Széleskörű agitációs манка a termelési feladatok teljesítéséért A párt mezőgazdasági politikájának célja, a szocialista termelési viszo­nyok további szilárdítása és teljes felhasználása a termelőerők fejleszté­sére úgy, hogy a mezőgazdasági termelés képes legyen tökéletesen kielégí­teni a lakosság növekvő szükségletét. Fő feladat saját termelésből fedezni az egyre növekvő élelmiszerfogyasztást. Ahhoz, hogy ezt teljesíthessük, a mezőgazdasági termelést mintegy 14 százalékkal kell növelni, és a mező­­gazdasági üzemeknek az 1970-es évhez képest 18—19 százalékkal több árut kell eladni a felvásárló szerveknek. A követelmények tehát nagyok, és a XIV. kongresszus határozatának ér­telmében lényegesen kell fokoznunk a mezőgazdasági termelés hatékony­ságát is. Ehhez pedig kellő politikai és szaktudással rendelkező káderekre van szükség. A gazdasági propaganda és agitáció hatékonyságának növe­lésével foglakozott a CSKP és az SZLKP elnöksége, valamint a kerületi és járási pártbizottságok plénumai is. A galántai járásban a párttagok és a széles tömegek politikai nevelésének érdekében a járási pártbizottság rész­letes munkatervet dolgozott ki. A kitűzött feladatok teljesítésének érdeké­ben nagy figyelmet szentelünk a párttagok és a párton kívüliek elméleti nevelésére a pártoktatási körökben és nyilvános pártgyűlések alkalmával. A mezőgazdasági üzemek mellett például olyan tanulmányi körök alakul­tak, amelyeknek fő témaköre a „CSKP mezőgazdasági politikája és a szo­cialista mezőgazdaság fő feladatai“. Ezeket a tanulmányi köröket járásunk­ban 2403 párttag és pártonkívüli látogatja, a középfokú pártoktatás esti tagozatára 145 mezőgazdasági dolgozó jár. Középfokon a párt gazdaság­­politikájával ismertettük meg a körök tagjait. A járási pártbizottság az oktatást magas szinten szervezte meg és 154 jól képzett előadó, valamint propagandista rendszeresen tartja az előadásokat és a szemináriumokat. Tudatában vagyunk annak, hogy a tömegpolitikai munkának szerves ré­szét képezi a gazdasági propaganda és agitáció. Ehhez pedig lényegesen hozzájárulnak a nyilvános taggyűlések, az agitációs napok, filmvetítések, különböző vetélkedők és általában az agitációs előadások, központok által szervezett különféle rendezvények. A járásunkban működő 29 agitá­ciós központ rendezvényein a pártoktatási körök előadói és a pártszerveze­tek agitátorai nagyon hatásos agitációs munkát fejtenek ki. A helyi párt­­szervezetek az agitációs központokban a tömegszervezetek bevonásával több helyen létrehozták például a „forradalmi hagyományok szobáit“ és a „vörös sarkakat“. Ezekben a szobákban, illetve sarkakban az agitátorok, valamint a párt­­szervezetek és tömegszervezetek tagjai szemléltetően mutatják be a szocia­lista mezőgazdaság fejlődését, az egységes földművesszövetkezetek törté­netét, valamint a mezőgazdaság távlati fejlődési tervét. Mezőgazdasági üzemeinkben egyre nagyobb gondot fordítanak a szem­léltető agitációra. Hónapról-hónapra több mezőgazdasági üzemben készíte­nek faliújságokat, propagációs táblákat, amelyeken szemléltetően feltün­tetik az üzem termelési eredményeit, valamint a szocialista munkabrigádok és más kollektívák dolgozóinak vállalásait. A galantai és Trnovec nad Vá­­hom-i (vágtornóci) Állami Gazdaság, valamint a jelkai (jókai) és a šopor­­yai efsz és a Galantai Mezőgazdasági Ellátó és Felvásárló Üzem dolgozói önkéntesen saját maguk készítették el a propagációs táblákat, amelyeknek egyik oldalára politikai jellegű jelszavakat írnak, illetve tüntetnek fel, a másik oldalán pedig termelési eredményeiket népszerűsítik. A szocialista mezőgazdaság fejlődéséhez nagymértékben hozzájárulnak a szocialista munkabrigádok, és általában a szocialista versenybe bekap­csolódó csoportok, járásunkban a mezőgazdaságban 130 szocialista munka­brigád működik. Ezek minden üzemben a termelés motorjaivá váltak és a többi dolgozókat is jobb munkára serkentik. A munkahelyeken harcolnak a kispolgári tunyaság, individualizmus, társadalmi érdektelenség ellen, támogatják az egyének hasznos kezdeményezéseit és formálják az új típusú szocialista embert. Az eddigi tapasztalatok alapján a jövőben a dolgozók elméleti nevelése érdekében jobban felhasználjuk a helyi hangszórókat, a különböző röp­­iratokat és villámújságokat. Az eddiginél sokkal nagyobb mértékben hasz­náljuk fel a pártoktatási körökben és a politikai nevelés minden szaka­szán a mezőgazdasági sajtót, hogy ily módon gyakorlati eredményekkel, javaslatokkal egészíthessük ki az általános témával foglalkozó előadás­­sorozatokat. El akarjuk érni, hogy az elméletet minél közelebb hozzuk a gyakorlathoz és a hallgatók előtt konkrét példákkal bizonyítsuk a párt mezőgazdasági politikájának helyességét. A párt ideológiai plénuma után tehát járásunkban nagyarányú politikai agitációs munkát fejtünk ki a termelési feladatok teljesítésének érdekében. ELEK JÓZSEF, a Galántai Járási Pártbizottság ideológiai osztályának dolgozója. A fészekrakók már 500 korona. A gyerekpótlékon kívül felszámítottuk a különböző szol­gáltatásokat is. Ma már minden elő­feltétel megvan arra, hogy az anyák egészséges utódokat neveljenek a tár­sadalom számára. Az anyaszabadság például lényegesen meghosszabbodott. A Februári Győzelem évében, 1948- ban a szülési szabadság 18 hét volt. 1964-ben már 22, 1968-tól pedig 26 hétig kapják a szabadság alatt fizeté­sük 90 százalékát. Jelenleg­­ 180 ezer anya kapja a havi 500 koronát, mi­után két vagy több gyereket nevel otthon, összegezve: a különböző jut­tatások és szolgáltatások címén, az állam a múlt évben 20 milliárd koro­nát fizetett ki a családok támogatá­sára és a számítások szerint egy há­rom gyermekes család évi 20 ezer korona segítséghez jut. Az elmúlt hetekben több hír látott napvilágot arról, hogy újabb intézke­dések történnek, főleg a fészakrakó fiatal házaspárok számára. Kommen­tárunkban örömmel írhatjuk le, hogy április 1-én életbe lép az ígért új tör­vény, amelynek értelmében a fiatal házaspárok 30 éves korig, három évre visszamenőleg"! Százalékos kamattal 30 ezer korona kölcsönt kaphatnak családi ház építésére, korszerűsítésére, vásárlására, valamint berendezésére. Az igen előnyös kölcsönt havi 260— 280 korona törlesztéssel 10 évig fizet­hetik vissza. De a visszatérítés ideje minden gyerek után egy-egy évvel meghosszabbodik. Továbbá az első gyerekre 2000, és minden továbbira 4000—4000 koronát engednek el kölcsönből. Ebben a kedvezményben a mindazon fiatal házaspárok részesül­hetnek, akiknek havi tiszta jövedelme megsegítésére A különböző szociális juttatások, de általában a népgazdaság konszolidá­­­lása, bizalmat, biztonságot ad hazánk polgárainak a szocialista rendszer iránt. A dolgozók látják, hogy XIV. kongresszus határozata az alko­­­tómunka következtében napról-napra megvalósul, mindenki A szociális segítségeken boldogulására­ kívül más úton is emelkedik a lakosság életszín­vonala, fokozatosan emelkednek a reálbérek és javul­­ az áruellátás is. Növekedik a lakosság vásárlóereje is. Hogy csak néhány példát hozzunk fel állításunk bizonyítására: 1955-ben 309 ezer tonna húst fogyasztottunk, 1971- ben már 624 ezret. A vajfogyasztás ebben az időszakban 37 ezer tonnáról 92 ezer tonnára emelkedett. A bútor­­vásárlás pedig 1,5 milliárd koronáról 5 milliárd koronára. Bútorból és ál­talában lakberendezési tárgyakból azonban még mindig kevés van, és ezért kormányunk intézkedéseket tesz egyrészt a kivitel csökkentésére, másrészt a gyártás mennyiségének fo­kozására. Hazánk dolgozói egyre job­ban bíznak pénzegységünkben is. Ezt bizonyítja az a tény, hogy a múlt év­ben, az 1971-es évhez viszonyítva 621 millió koronával emelkedett a taka­rékbetétek összege.­ A fészekrakók tehát szocialista tár­sadalmi rendünk olyan fokán indul­hatnak az életbe, amelyen egyrészt igen jelentős segítséget kapnak az államtől, másrészt a népgazdaság sta­bilizálódásának következtében alkotó munkájukért jó keresethez juthatnak. Megvan tehát minden előfeltételük a meleg otthon megteremtésére és új munkaerők nevelésére. BAhLA JÓZSEF A maoizmus és a nemzetiségi kérdés Kína óriási nagy, sok nemzetiségű állam. Területén mintegy 50 nemzet, nemzetiség és etnikai csoport él. A lakosság 94 százalékát képezik a kí­nai nemzetiségű polgárok. Emellett nem teljes hivatalos kimutatás sze­rint 42—45 millió más nemzetiségű polgár él a különböző tartományok­ban. A becslések szerint megközelítő­leg mintegy 8—10 millió csuang, millió ujgur, 3 millió tibeti, 1,5 millió 5 mongol és körülbelül 5 millió chuaj él Kínában. A nagy nemzetiségi terü­letek, mint pl. Sin-Tiang, Belső-Mon­­gólia, valamint Tibet közel az egész Kínai Népköztársaság területének fe­lét foglalták el. A nemzetiségek kul­túrájukkal, valamint nyelvükkel lé­nyegesen kiválnak a nagy kínai nép­­tengerből. A Kínai Népköztársaság megalaku­lásának első éveiben a Kínai Kommu­nista Párt az internacionalizmus szel­lemében tgyekezett a más nemzetisé­gű polgárok kultúráját fejleszteni és életszínvonalát emelni. A nemzetiségi kerületekben iónáhány ipari üzemet építettek, megvalósították a földre­formot, iskolákat és kulturális, vala­mint egészségügyi intézményeket nyi­tottak A párt és állami szervek na­gyon ígéretes programot dolgoztak ki a nemzetiségi kérdés megoldására. Különösen a Kínai Kommunista Párt VII. kongresszus után létrehozott új alkotmány foglalkozott részletesen a nemzetek és nemzetiségek kérdésével és konkrétan meghatározta jogaikat, valamint kötelességeiket. Azonban a VIII. kongresszus utáni időszakban Mao Ce-tung és még jó­­néhány kínai vezető, egyre jobban a nagyhatalmi sovinizmus útjára lépett és a nemzetiségi kérdést nem marx­­ista-lennista elvek alapján oldották meg. Az önrendelkezési jogot például mechanikusan értelmezték. Azt han­goztatták például, hogy egyetlen más nemzetiségi csoportnak sincs egysé­ges területe, ezért a nemzetek és nemzetiségek sorsának föderális ren­dezésére Kínában sohasem kerülhet sor. A maoisták továbbá váltig han­goztatták, hogy Kína emberemlékezet óta olyan egységes állam volt, amely­ben örök barátságban éltek a kínai és más nemzetiségű polgárok és ezért az ország népeire úgy kell tekinteni, mint egy nagy családra. A kisebb­­nagyobb összetűzések csak amolyan baráti, családi jellegű perpatvarok. A maoisták tézisei természetesen nem fedik a valóságot. A XII. század első feléig például nem tartozott a kínai államhoz Mandzsúra, Cshig-c­aj, Tun-nan, Kuei-csou, Kung-si és Chinan tartomány. Ezek önálló felségterüle­tek voltak. Ismeretes, hogy Tibetet és Sin-Tiangot csak nem régen csatolták Kínához. Mivel a maoisták kijelentet­ték, hogy az országban élő nemzetek­nek és nemzetiségeknek nincsen ön­rendelkezési joguk, a föderációs tö­rekvéseket ellenforradalmi jellegűnek minősítették. A más nemzetiségű la­kosok számára úgynevezett helyi nemzeti autonóm területeket létesítet­tek. Ezek létrehozásakor teljesen fi­gyelmen kívül hagyták a más nemze­tiségű lakosok érdekeit, kívánságait, követeléseit. A cél természetesen az, hogy beolvadjanak a kínai nemzet közé. A tibeti autonóm területbe pél­dául távolról sem sorolták be a volt ország lakosságát. Ilymódon az auto­nóm területtel csak szétaprózták a valamikori egységes tibeti lakossá­got. A csuangi autonóm területbe csak az ilyen nemzetiségű polgárok egyharmada­ tartozik. A belső-mongó­­liai autonóm területhez a mongol la­kosságnak csak az egytizede tartozik. Ezek a példák is bizonyítják, hogy az autonóm területek egyáltalán nem szolgálják a népek önrendelkezési jo­gának érvényesítését, azonban a mao­istáknak még ez sem elég. 1968 au­gusztus 2-án Csou­ En-laj, a Kínai Nép­­köztársaság kormányának miniszter­elnöke kijelentette, hogy az autonóm területi rendezés csak átmeneti jelle­gű és fokozatosan felszámolják. Az úgynevezett kulturális forradalom idején az új alkotmány értelmében fel is számolták az autonóm terüle­teket és csak „forradalmi bizottsá­gok“ működnek az önkormányzati szervek helyén, amelyek többnyire katonákból tevődnek össze. Újabban a maoisták megalkották „a nemzeti kisebbség“ fogalmát és ezt ráhúzzák a többmilliós nemzetekre is. Az utóbbi években teljes mértékben hozzáfogtak az elnemzetlenítés poli­tikájához, mégpedig olymódon, hogy többmillió kínait telepítenek a nem­zetiségi körzetekbe. A körzetben például a kínai Sin-Tiangi lakosság száma 3 százalékról 45 százalékra emelkedett. Mao-Ce-tung nyilvánosan kijelentette, hogy Tibetben a jelenle­gi 2—3 millióról 10—12 millióra kell emelni a kínai lakosság számát. A „kulturális forradalom“ éveiben sok nemzetiségi káderre, főleg az intelli­genciára fogták rá, hogy ellenforra­dalmi tevékenységet fejt ki és ennek címén likvidálták őket. Ilyen sorsra jutott többek között például a belső mongóliai népi bizottság elnöke, vala­mint az Ujgur autonóm terület politi­kai bizottságának kandidátusa és so­kan mások. Az iskolákban kínai nyel­ven tanítanak és úgyszólván teljesen megszüntették az anyanyelvi oktatást A kínai vezetők azzal indokolják a nagyhatalmi asszimilációt, hogy az ország lakosságának 94 százalékát kí­naiak alkotják, tehát a nemzetiségek­nek a nagy kínai nemzethez kell csat­lakozniuk. Nemrég kijelentették, hogy aki az asszimiláció ellen van, az el­­lenzi a szocializmust és a kommuniz­must és nem ért egyet a történelmi materializmus alapelveive! A nagyha­talmi sovinizmus teljesen uralomra jutott a Kínai Kommunista Párt IX. kongresszusán. A beszámolókban és a határozatokban meg sem említik a más nemzetiségű polgárokat. A nem­zeti elnyomás egyre nagyobb elége­detlenséget szít a más nemzetiségű lakosok között és bár a maoisták újabban a párt különleges nemzetisé­gi politikájáról beszélnek, a tények azt mutatják, hogy tovább haladnak a nagyhatalmi sovinizmus útján és min­den eszközzel elnyomják a nemzetek és nemzetiségek önrendelkezési tö­rekvéseit. (APN) WNo. Mérete«-24. Baráti eletérzésről A közelmúltban a CSKP Központi Bizottságának a meghívására baráti látogatást tett hazánkban az Arab Szocialista Unió Központi Bizottságá­nak küldöttsége. A két küldöttség tanácskozása az őszinteség és az egyetértés szellemé­ben foglalkozott a nemzetközi hely­zet legfontosabb kérdéseivel. Egyér­telműen megállapították: a nemzet­közi fejlődés jellegzetes vonása a ha­ladásért, nemzeti függetlenségért, a békéért és a szocializmusért harcoló erők növekvő aktivitása. Határozottan elítélték Izrael agresszív politikáját és a CSKP teljes támogatásáról biz­tosította az Egyiptomi Arab Köztársa­ságot. Megnyugvással állapították meg az európai államok közötti kapcsolatok normalizálásának kedvező folyama­tát, az európai feszültség enyhülését. Mindkét fél egybehangzóan megál­lapította, hogy a szociális és imperia­­listaellenes forradalmi folyamat vi­lágszerte a nemzeteknek szabad, füg­getlen és igazságos haladó, minden kizsákmányolástól mentes életre való jogából ered. Az ASZÚ KB küldöttségének Csehszlovák Szocialista Köztársaság­á­ban tett látogatása hozzájárult a CSKP és az ASZÚ közti baráti kap­csolatok és együttműködés bővítésé­hez, a csehszlovák és egyiptomi nép barátságának, küzdelmének és mun­kájának megerősítéséhez. Előretört a baloldal A baloldali erők jelentős si­kereket értek el a franciaor­szági parlamenti választásokon. A kommunisták, hasonlóan, mint a szocialisták, megkétsze­rezték a képviselőik számát. A kommunista párt a korábbi 34- gyel szemben 73, a szocialista párt pedig 44 helyett 89 képvi­selőjét küldheti a nemzetgyűlés­be. A közös programmal fellépő baloldal a 490 mandátum közül 181-hez jutott. A Francia Kommunista Párt Politikai Bizottsága rendkívüli ülésen tárgyalta meg a parla­menti választások eredményét. A tanácskozásról kiadott nyi­latkozat megállapítja: a vá­lasztók 60 százaléka a kor­mánypártok ellen szavazott, e pártok parlamenti többségü­ket csak a számukra előnyös választási rendszerrel tudták megőrizni. Fontos szerepet ját­szott ebben az is, hogy a vá­lasztás két fordulója között si­került alkut kötni a reformáto­rokkal, akiknek választói pedig eredetileg abban a meggyőző­désben voltak, hogy ellenzéki csoportokra adják szavazatai­kat. A politikai bizottság különö­sen örvendetesnek tartja, hogy a baloldal közös programjára majdnem 11 millióan szavaztak, a választás mindkét fordulójá­ban többen, mint a kormány­pártokra. A program az ország közvéleményében kedvező vissz­hangra talált annak ellenére, hogy a baloldal meg van foszt­va a nagyhatású propaganda­­eszközöktől, s hogy a jobboldal féktelen antikommunista haj­szával, rágalmakkal, hamisítá­sokkal mindent megtett a program lejáratására. A párt véleménye szerint a választási kampányban a balol­dal megtette az első és igen je­lentős lépéseket a közös kor­mányprogramnak az egész nép­pel való elfogadtatására. A harc most új, az eddiginél­­ kedvezőbb feltételek között folyik azért, hogy a baloldal maga köré tö­mörítse a nép nagy többségét és kiharcolja az annyira szük­séges változásokat. • TOVÁBB TART A HATÁRZÁRLAT. A tévedések elkerülése végett mi is közöljük, hogy az Új Szó 17-i számá­ban „Feloldották a határzárlatot“ címmel megjelent hír téves volt. Ez azt jelenti, hogy a Magyar Népköztár­saságba, a Román Szocialista Köztár­saságba, a Jugoszláv Szövetségi Köz­társaságba és a Szovjetunió Kárpáton­­túli Területére a határzárlat továbbra is tart.

Next