Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-05-12 / 19. szám
1973. május 12. А [UNK]а 1.— Kis XXIV. évfolyam, 19. szám. Szakmelléklet A kertészkedők, a gyümölcs- és szőlőtermesztők tanácsadója. KERTÉSZET A jó minőségű szálastakarmányért Köztudott, a szlovákiai Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium a múlt évi gabonabetakarítás után nyomban felhívta a hatáskörébe tartozó mezőgazdasági üzemek vezetőinek figyelmét arra, hogy okos, előrelátó gazdákhoz illően, jól sáfárkodjanak a szemestermény készletükkel. Nos lám, sok helyütt megfogadták a jótanácsot. Már az őszi, majd a tavaszi vetésidényben megteremtették az előfeltételeket a minden eddiginél több termés takarmánynak. Szakaszosan , más-más időben vetették az őszi takarmánykeverékeket, ugyanígy a silókukoricát. Ez utóbbinak számos essz-ben bővítették a vetésterületet. Tették az egyiket azért, hogy hosszabb időn át legyen elegendő friss zöldtakarmány, a másikat meg a silózás idejének „megnyújtása“ végett, hogy legyen mód és lehetőség a szakszerű konzerválásra. Miért alkalmazzák a mezőgazdasági üzemekben a silózás ún. nyújtott módszerét? Mert, ki győzné — rövid idő alatt — annyi silókombájnnal, meg nagy térfogatú szállítóeszközzel. S természetesen, most látják majd hasznát a rétek, legelők intenzívebb feljavításának is, egyrészt a bőségesebb szénatermés formájában, másrészt a legelők dúsabb fűállománya nem „kopik le“ oly hamar, amellett lényegesen elősegítheti az idei igényesebb tejtermelési feladatok teljesítését. No meg aztán számos szövetkezetben okultak az előző évek hibáiból, öntözéssel mentesítik a takarmánynövény-kultúrát a rettegett, perzselő aszálytól. Vagyis, nem várnak esdekelve arra, míg az „ég csatornái“ megerednek, hanem idejében működtetik az öntözőberendezéseiket. Elvégre, azért van a korszerű technika, hogy a mezőgazdasági üzemekben is a cél szolgálatába állítsák, ily módon függetlenítsék magukat a természet szeszélyeitől. Tény, a mezőgazdasági üzemek évi takarmányszükségletének jelentős hányada szálastakarmány. S tagadhatatlan, a szövetkezetek nagy többségében a termesztéssel nincs is baj: jól megválasztják az egyes takarmánynövényfajtákat, a termőterületet, betartják az agrotechnikai követelményeket és határidőket, szakszerűen végzik a tápanyagutánpótlást, a növényvédelmi tennivalókat, stb. Ám annál nagyobb gondot okoz, s erőfeszítéseket követel a betakarítás gyorsasága, a jó minőség megőrzése. Ott, ahol ezen igen fontos munkaművelet elvégzését csakis az emberek igyekezetére, szorgalmára alapozzák — mellőzve a gépeket — ez bizony ma már bumerángként visszaüt. Hiszen az összeszokott munkaközösségek rendjét kell emiatt teljesen megbontani, s átvezényelni őket a munkacsúcs kellős közepén erre a munkaszakaszra. Mi mást tehet ilyenkor az agronómus, a növénytermesztési csoportvezető, ha a munkaszervezés színvonala elmarad gyors ütemű fejlődés követelményei mögött? Semmi mást, minthogy mentsék a menthetőt. Mert hiszen a szálastakarmány betakarítása idején nemegyszer néhány óra késlekedés is számottevő károsodást okozhat: tönkremehet a szálastakarmány-termés jelentős része. Mint ahogy a legutóbbi néhány évben is sok szövetkezetben tapasztalhattuk: renden rothadt az értékes pillangós takarmány, nem éppen a szeszélyes időjárás, inkább a helytelen munkaszervezés, valamint az összefogás és a rugalmas intézkedések hiánya következtében. Más a helyzet esős időjárás esetén. Tapasztalatok bizonyítják, ilyenkor minden épkézláb embert mozgósítani kell, már csak azért is, mert a petrencékbe, boglyákba gyűjtött szálastakarmányban kevesebb kár keletkezik, mintha renden áztatja, szapulja az eső. S a felázott talajra sem mehet rá a gép... Tehát, most, amikor a szálastakarmányok betakarításának ideje következik, egyetlen szövetkezet, állami gazdaság vezetői számára sem lehet mindegy, milyen a betakarítási felkészültség! (Mert hiába a sok rossz minőségű szálastakarmány, attól nem tejel a tehénállomány! Csak turkálja, végül almozóvá válik.) Helyesen cselekszenek azokban a szövetkezetekben, ahol szerződést kötnek a szárítóüzemet működtető szövetkezettel, vagy üzemközi társulással, lucernaszénájuk egy részének felszárítására, majd lisztté őrlésére — abban az esetben, ha a szárítóüzem kapacitása ezt megengedi. Ilyen megállapodás kötésére már számos esetben sor került, az előző években. S mindkét fél jól járt. Ahhoz, hogy a szálastakarmány-termés jó minőségben kerüljön a mezőgazdasági üzemek szérűbe, gazdasági udvarába, nem elég, ha csak a vezetők teszik meg a magukét; az egész tagság, a dolgozók érdeke is, hogy minden áldozatkészségüket, szorgalmukat latbavetve munkálkodjanak közre. Hiszen az állattenyésztés — mint egyik legfőbb jövedelmi forrása a közösnek — jó minőségű takarmány nélkül olyan, mint a szárnyaszegett madár ... Ezt pedig nemcsak az állatállomány sínyli meg, hanem a szövetkezet is, amely mérleghiányossá válhat, ha tetemes előirányzott bevételi összeg nem kerül a közös kasszájába. De ugyanakkor a hiányzó milliók nagyon megcsappantják valamennyi tag közösből eredő jövedelmét is. Zárszámadáskor azután ne csodálkozzanak azon, ha elmarad az év végi részesedés, vagy csak néhány koronával kell beérniük munkaegységenként, illetőleg teljesítménynormánként. Tehát, így kapcsolódik egybe az egyéni és a közösségi érdek. Ám a társadalmi érdek szem előtt tartásáról sem mondhatnak le, mert a dolgozók évről évre több tejet, húst, tojást fogyasztanak. Ha csorbát szenved — a hiányos takarmányellátás következtében — az állati eredetű termékek termelése, ez a közellátásra is károsan hat. Minden erőt vessenek latba annak érdekében, hogy ilyesmi ne következhessék be! Jusson szóhoz a társadalmi ellenőrzés: az efsz-ek felügyelő bizottságai is tegyék meg a magukét, nehogy a taggyűlés előtt kelljen pironkodniuk. Mert, ennek felelősek csupán, beszámolni ellenőrző tevékenységükről. Egy pillanatra se feledjék: az egyéni érdek a közösségi, és társadalmi érdek függvénye. (kovács) IfiI MII (I К f1 и* DÉNES GYÖRGY: Tavasz, virágzó ágak Mily csoda volt, és máig az maradt az öröklétből metszett pillanat, a zárt egész, mit felemelt a szem, s megőriz bennem változó jelen. Mily csoda volt a vézna gyalogút, ahogy a bokrok árnyékába bújt, s mikor kitetszett gyenge fű között, rácsodált hamvas vadsóska, bürök. S körül a som, a sárgán bokrozó, aranytajték, de élő és mohó, hogy repesett a festő somvirág, buja bibéjén átnyilallt a láz. Csupa hullám: a zöld, a lila, kék hegy összefolyt, míg pillantást cserélt, áradt, sodort a boldog erjedés, napját-csöcsét kínálta ifjú ég. Engem is emelt szárnyas döbbenet, karoltak, vontak kontyos fák, füvek, csontos mellemből szíjas Inda nőtt, elvarázsolt a tündérarcú föld. I P V V.šf% I# Я tg\ {( Benépesült a határ A májusi nyár forró napsugarai gyors munkára serkentették a földműveseket. Az agronómusok, a szövetkezeti elnökök, a kertészek és mindazok, akikkel határszemlénk alkalmával találkoztunk, bizakodóan nyilatkoztak az őszi gabonafélék, valamint a tavasziak fejlődéséről. A Gemerský Jablonec-i (Gömöralmágyi) Efsz-ben is elégedettek a tavaszi munkák ütemével, mert az idő is kedvezett nekik. A határban elbeszélgettünk Varga János dohánykertésszel, aki csoportjával együtt kihasználta a meleg, napos időt és palántázták a dohányt. A dombos-lejtős táblákon is gyorsan folyt a munka. Az asszonyok három-négy csoportban is dolgoztak, hogy minél több növényegyedet ültethessenek el. A dohánykertész egyébként elújságolta, hogy többnyire virzsina-fajta dohányt termesztenek, hogy eleget tegyenek az egyre növekvő igényeknek. A dohánytermesztésben az elmúlt években igen szép sikereket értek el, és ezért már miniszteri kitüntetésben is részesültek. A Nová Bašta-i (újbásti) egyesített szövetkezetben érkezésünkkor ugyancsak „forró“ volt a hangulat. Bérczi István mérnök, az efsz alelnöke és főagronómusa, valamint Jakab Géza segédagronómus, Végh László gépesítő, Georgi Pál kertész az erdészet képviselőjével hadakozott. Különösen a kertész volt elkeseredve, mert már teljes ütemben kellene palántázni, de az egyre jobban lombosodó nyárfák mintegy 14 hektárt árnyékolnak be. Bizony ezen a területen igen kevés zöldség terem. Úgy is segíthetnének a bajon, hogy megritkítanák a nyárfasávokat, és akkor több fényt kapnának a növények. Az „erdőháború“ tovább tart, pedig hamarosan meg kellene oldani a problémát. Tény, hogy az állami erdészet olyan területeket is fásított, amelyek megfelelnek a mezőgazdasági termelésnek, ugyanakkor lett volna lehetőség rosszabb minőségű földeket is erdősíteni. Amikor kissé alábbhagyott a parázs vita, megtudtuk, hogy az őszi gabonafélék itt is nagyon jól fejlődnek, gazdag termést ígérnek. A gépesített brigád a napokban darabolta a korai burgonyát, a sárgarépát, a maghagymát és a 30 hektárnyi borsót. A konzervgyárak szükségletére 4 hektár zöldbabot is termelnek. Végig az Ipoly mentén szintén buja gabonatáblákat, szépen fejlődő zöldségpalántákat láttunk. A határ szinte megélénkült a májusi meleg napok után. Néhány helyen, többek között a Tešmaki Efsz-ben is, már a rozsosbükkönyt kaszálják az állatállomány számára, hogy ily módon is fokozzák a tejhozamot. Kissé távolabb, az Ipoly völgyétől, Horné Túrovcén (Felsőtúron) nagy munkában találtuk a vezetőséget. A beruházó vállalatokkal tárgyalták meg egy 300 hektáros talajjavítási munka részleteit. Pavel Hojcka elvtárs, az efsz elnöke arról tájékoztatott, hogy hat év alatt 50 hektár szántóföldet, 150 hektár jó minőségű rétet és legelőt, valamint 100 hektár gyümölcsöst nyernek a munkálatok elvégzése után. Negyven hektárnyi területre már kiültették az almafákat és további 30 hektárba apró, magbaváló zöld ringlószilvát, 10 hektárba besztercei (altanai), 20 hektárba pedig körösi és záhorai meggyet telepítnek. Béres István mérnök, a Levicei (Lévai) Járási Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság dolgozója elmondotta, hogy gyümölcsösök létesítése is időszerű a járásban, mert összesen 5800 hektár olyan földjük van, amely nem alkalmas a növénytermesztésre és ebből az Ipoly mentére 2800 hektár jut. A Pláštovcei (Palásti) Efsz-ben is 250 hektárnyi gyümölcsöst akarnak létesíteni. Ha a tervek valóra válnak, akkor a járás területén 1975-ben a jelenlegi 400 hektárnyi nagyüzemi gyümölcsössel szemben már 1200 hektár lesz. A gyümölcsészet fejlődése azonban megköveteli, korszerű hűtőházak építését is. A Horné Túrovce-i és Pláštovcei Elsz máris azon fáradozik, hogy minél hamarább tető alá hozzon egy 350 vagonos hűtőházat. Sok olyan kezdeményezéssel találkoztunk, ami az eredményes munkát dicséri, és hozzájárul a termelés növekedéséhez. (balia)