Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1973-06-02 / 22. szám

Szabad Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja 1973. június 2. Ara 1.— Kis XXIV. évfolyam, 22. szám. Szakmelléklet­ i fosÉllata Az illetékes érdekköri szövetségbe tömörült, aktív pihenést kedvelő dolgozók tájékoztatója és tanácsadója a legkedvesebbeket ! M •• a • •• 1 köszontjuk Széles e világon július 1-én ünneplik a Nemzetközi Gyermeknapot. Nem évszázados hagyományokkal rendelkező ünnepről van szó, mégis a legnépszerűbbek közé tartozik. Azokat köszöntjük, akik fényt, örömet hoznak a családi életbe, a jövő reménységeit. Elsősorban a bölcsődékben, óvodákban, iskolákban emlékeznek meg erről az évfordulóról. Az igazi legszebb ünnep azonban mégis otthon van, a családi fészek melegében. Az ünnepeltek mosolya, vi­dámsága örömet varázsol a szülők arcára. Az ő kacajuk, énekük a legszebb muzsika, amellyel sohasem tudunk betelni. Mi neveljük, formáljuk őket, tőlünk függ milyen művelt, becsületes, hazáját szerető ember válik belőle. A szocialista rendszerünk a lehető legjobb anyagi feltételeket teremtette meg a gyermeknevelésnek. A családi pótlék emelése, az anyák hosszú ideig tartó szabadságolása, a gyermekintézmények sokaságának a létesítése, mind-mind a leg­ifjabb nemzedék gondtalanabb nevelését szolgálja. Társadalmunk olyan lehetőséget, előnyöket biztosít, hogy a gyermekszaporulat még jelentősebben növekedhetne. A nagyvilágban sokhelyütt nincsenek olyan helyzetben a gyerekek, mint a szocializmust építő országunkban. A dolgozók gyermekeinek nehéz előteremteni a mindennapit, nem tudják befizetni a méregdrá­ga orvosi kezelést, s nincs módjuk megtanulni még a betűvetés mes­terségét sem. Csak a kiváltságosak csemetéi élvezhetik a javak soka­ságát, s a többi nyomorog, éhezik, rongyos gúnyában jár. Amíg a mi legkedvesebbjeink az ajándékok halmazának örülnek, másutt még napjainkban is az éhséget csillapító karéj kenyér a legfontosabb. Mi, az idősebb generáció, még jól emlékszünk hasonló sorsunkra. Sze­rencsére a marxista-leninista párt megfogta kezünket, és elvezetett arra az útra, amely boldog kort biztosít a felcseperedő nemzedéknek. A legkedvesebbeket köszöntjük június elsején. Azt a nemzedéket, amelyről tudjuk, hogy lehetőségeiben és távlataiban sokszorta különb élet várja, mint amilyen a nagyszüleié, sőt különb, mint a szüleié volt. Ezen a napon csak azt kívánhatjuk gyermekeinknek, éljenek bé­kességben, boldogságban, a mosoly és a szeretet fényében. —tt— Nincs náluk drágább kincs. Ezt vallja a fiatalasszony, aki megteremtette a legkorszerűbb körülményeket, hogy a gyerekek a szabadban minden baleset elkerülésével játszadozzanak. A meleg időjárás meggyorsította a gabonafélék és a kapá­sok növekedését. Buja gabonatáblák, haragoszöld­ színű kapás­növények reménnyel töltik el a mezőgazdasági dolgozók szí­vét. Tavaszi körútunkon többször hallottuk, hogy ha valami közbe nem jön, bőséges lesz a termés. Persze, akadnak problé­mák és gondok is, amelyek az elkövetkező napokban megol­dásra várnak. A csapadékhiány miatt a legtöbb parcellán már­is szomjaznak a növények, tehát minden lehetőséget fel kell használni az öntözésre. A növényápolással egyidőben kisebb­­nagyobb sikerrel máris készülődnek az aratásra is. Amint a gyakorlat bizonyítja, újra kevés az alkatrész és ezért számos mezőgazdasági üzemben lassan haladnak a gépek javításával. AZ ÉVELŐK 25 SZÁZALÉKÁBÓL LISZTET KÉSZÍTENEK A Galantai Járási Mezőgazdasági Igazgatóságon Mikovics Sándor fő­­mechanizátorral és ing. Balušik Bo­humil agronómussal, valamint Belo­­vics Lajossal, a gép- és traktorállo­más igazgatójával beszélgetünk a ta­vaszi munkákkal kapcsolatos problé­mákról. Az agronómus elmondja, hogy a 11 ezer hektár évelőtakarmány 25 százalékát korszerű szárítókban liszt­té őrlik. A járásban már tíz szárító­­berendezés üzemel, de még további négy kezdi meg a munkát a takar­mánybegyűjtési idényben. A szárító kapacitás tehát lényegesen növekedik, azonban az agronómus elpanaszolja, hogy alkatrészhiány miatt többször szünetel a munka. A begyűjtés jóval gyorsabb lehetne, ha a mezőgazdasági üzemek több lárvaszecskázót kapná­nak. A szálasok tíz százalékát zöld állapotban feletetik, 15 százalékát szenázsolják, 50 százalékát pedig ha­gyományos módon kazlazzák. LASSAN HALAD A KOMBÁJNOK JAVÍTÁSA A főmechanizátor elárulja, hogy 28 ezer hektár gabonát kell aratniuk. Erre a munkára 181 saját és 108 ven­dégkombájnjuk van biztosítva. Számí­tása szerint mindössze 85 hektár jut egy kombájnra. Ez ideális is lenne, de az a baj, hogy a kombájnoknak a múlt hét végéig csak a 60 százalékát javították meg. Amint meggyőződtünk róla, jónéhány kombájnt a magasfokú elhasználódás következtében ki kell selejtezni. Ez pedig azt jelenti, hogy a nyilvántartott kombájnok száma csökkenni fog. A gép- és traktorállo­más igazgatója szerint a lemaradás azért ilyen nagy, mert a mezőgazda­sági üzemek többségében nem kezdik meg a kombájnok javítását időben. Meghánytuk-vetettük az aratás mód­ját is. Végül arra a következtetésre jutottunk, hogy bár az „egyenes“ ara­tás olcsóbb, ennek ellenére készült­ségbe kell helyezni a rendrakókat, mert kedvezőtlen időjárás esetén ezekkel két-három nappal előbb lehet kezdeni a munkát, mint a kombájnok­kal. A járásban jelenleg 141 rendrakó van, de a felmérések szerint jóval többre lenne szükség. A szalma be­gyűjtéséhez 142 prés és 137 nagy be­fogadóképességű kocsi áll a mező­­gazdasági üzemek rendelkezésére. SZOMJAS A FÖLD A parázs vita folyt, az állami talaj­javító vállalat járási kirendeltségén, ahol a Veiké Ulany-i (nagyfödémesi) és Salai (vágsellyei) körzet öntöző­­rendszerének kihasználásáról­ volt szó. Jelenleg a járásban megközelítőleg 23—24 ezer hektárt lehet öntözni, azonban a kapacitások távolról sin­csenek kihasználva. A múlt év ha­sonló időszakához képest mindkét körzetben 10—15 százalékkal keve­sebb területet öntöztek. A lemaradás főleg azzal indokolható, hogy Veiké Ulany-i körzetben olajjal szen­­­n­nyezett a víz, és nem mindig lehet ve­le öntözni. A jövőben hat 25 méter mély kútból nyernek majd megfelelő vizet az önörzéshez. A tervek szerint a két körzetben az évelő takarmányok, a cukorrépa, va­lamint a keverékek egész területét öntözik és a szükségletnek megfele­lően a többi növényeket is. Egyes me­zőgazdasági üzemek a kukorica terü­letének 50 százalékát is öntözik. Ter­mészetesen az öntözés mennyiségét az időjárás alakulása határozza majd meg. GAZDAG TERMÉST IGÉI A HATÁR Határszemlénk alkalmából elláto­gattunk Žiharecre (Zsigárdra) is, ahol Pápai József, főagronómussal jártuk be a gazdag termést ígérő par­cellákat. Amikor a legdúsabb, már kalászba szökkenő búzatáblában gyö­nyörködött, így kiáltott fel: „Ilyen búzám még nem volt!“ Negyvenöt má­zsás hektárhozamot terveztek, de úgy­­ látja, hogy ennél jóval több lesz. Egy gyors, kiadós eső nagyon sokat segít­hetne.­­Öntözni már nem lehet, mert a vízvezető csövek áttelepítése sok kárt okozna. Cukorrépájuk is rend­kívül fejlett és nemsokára már má­sodszor kapálják. A lucerna begyűj­tése tervszerűen, szakaszosan folyik. A kaszálás után hektáronként 60 kg műtrágyát adnak tiszta tápértékben és máris öntözik. Ily mód­on 4—5 ka­szálás esetén hektáronként 100 mázsa szárazanyagot akarnak elérni. Erre megvan minden lehetőségük, mert már az első kaszálásból is 35 mázsa szárazanyagot gyűjtöttek be hektáron­ként. A lucerna 85 százalékát öntözik és nagy részét lisztté őrlik, a többit pedig hagyományos módon kazlakba rakják. A tavaszi munkákról és az aratási előkészületekről elbeszélgettünk még Ján Titis gépesítővel és Horváth Jenő segédagronómussal is. Az utóbbi na­gyon elégedett volt a munkálatokkal, mert minden nap jó körülmények kö­zött lehet dolgozni. A gépesítő nem látta ilyen rózsásan a helyzetet, mert a négy kombájnból még csak kettő üzemképes. Az SK—4-es kombájnok javításához nincs elég alkatrész, és ezért nem haladnak a javítással. De a Zetor-Super traktor is alkatrész­­hiány miatt vesztegel. NINCS ELÉG ERE Pál Kálmán a Vlčany-i­­ Farkasdij Eisz elnöke is elégedett az ősziek fejlődésével. Az évelőket ők is gyors ütemben gyűjtik. Az öntözésre jól fel­készültek és mintegy 300 hektárt ön­töznek. A múlt évi hibákon okulva jól felkészülnek az aratásra. Két rendra­­kót is vettek, hogy meggyorsítsák a gabona begyűjtését. A gépek javításá­val ő is elégedetlen, panaszolja, hogy nincs elég alkatrész és emiatt előfor­dulhat, hogy nem minden kombájn lesz majd üzemképes az induláskor. Pál Géza, a traktorosbrigád vezetője nehezményezi, hogy nem tudnak elég ekét vásárolni. A talajművelő munkát kopott ekékkel kénytelenek végezni. Akadnak tehát problémák is a ta­vaszutóban, de ezektől eltekintve azt mondhatjuk, hogy a munkák jó ütem­ben folynak, és minden remény meg­van a gazdag termésre. MÁR AZ ARATÁSRA GONDOLNAK A Dunajská Streda-i (dunaszerda­­helyi) járás mezőgazdasági üzemei­nek határát jártuk a közelmúlt na­pokban. Kopár területet már nem lát­tunk, s mindenütt sorollik a kukorica, a répa és a lucernaföldeken az em­berek százai­ dolgoztak. Meggyőződ­hettünk arról is, hogy a búzatáblák tömöttek, és a virágzás alapján a repce jó hektár hozamot ígér. A Ciližská Radvan-i (csilizradványi) szövetkezetben éppen a kukorica fej­trágyázását végezték. A műtrágyatörő gépbe egy idős, és egy fiatal férfi rakta a zsákokban már összeállt Lia­dok elnevezésű kombinált tápot. Csak úgy, találomra elsőnek az idős bácsit szólítottam meg. Szabó Zoltán szíve­sen válaszolt kérdéseimre. Három év­vel ezelőtt nyugdíjazták, de a szövet­kezettől nem tud elszakadni, mert a közös gazdálkodási forma nagyon a szívéhez nőtt. S ez érthető is, hiszen Zoltán bácsi már 21 éve tagja a kö­zösnek. Tizenöt éven keresztül az ál­lattenyésztésben dolgozott — s ami a legfontosabb — nagyon eredménye­sen. Munkáját lelkiismeretesen végez­te, amit az is bizonyít, hogy se szeri se száma, hány kisborjút nevelt fel. Nem sajnálta a fáradságot, ha kellett, dudlisüvegből szoptatta a jószágot. A fiatalember, Füsi Zoltán (27 éves) még csak három éve tagja a szövet­kezetnek. Több üzemben dolgozott, de a szíve mindig visszahúzta a falu­hoz. Keresni itt is lehet — mondta —, ha valaki becsületesen végzi a rábí­zott feladatokat. Közben Lantódi Ká­roly csoportvezető is bekapcsolódott a beszélgetésbe. Elmondotta, hogy a földeken a lucerna boglyákba rakásá­nál a nyugdíjasok jeleskednek. Ter­mészetesen a hagyományos módszer alkalmazása több időt vesz Viszont így kiváló minőségű igénybe, takar­mányhoz jut az állatállomány. A Ciližská Radvaíi-i szövetkezet mindössze 1038 hektár mezőgazdasá­gi földterületen gazdálkodik. Az idén 200 hektáron búzát (Kaukázus, Auró­ra, Jubilejná 50-es), 80 hektáron ár­pát, 170 hektáron pedig kukoricát termesztenek. Ifjú Rácz József, párt­elnök véleménye szerint gazdag ter­més várható. Például kukoricából má­jusi morzsok­ból hektáronként 60 má­zsát terveztek. Remélik azonban, hogy ezt túlszárnyalják, hiszen tavaly már 71 mázsás hektárhozamot értek el. A jó gazda mindig előrelátó, nem­csak a jelenre, hanem a jövőre is gon­dol. Így van ez azután, hogy Szabó Istvánt, a szövetkezet elnökét és Pőp István agronómust nem találtam ott­hon. Csehországba utaztak, hogy ki­segítésképpen kombájnokat kérjenek, mert észre sem vesszük, mindjárt nyakunkon az aratás. A veszteség­­mentes betakarítást pedig csak úgy lehet elérni, ha a legrövidebb időn be­lül magtárba kerül a termés. BÁLLA—ÓVÁR? REMÉNYTELJES TAVASZUTÓ шя [UNK] [UNK]ля [UNK]якт’тт чинит ti irr1

Next