Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1973-06-09 / 23. szám

2 Az SZSU HL itan ülése K­ratislavában két napig­­ tartott a Szlovák Nem­zeti Tanács VIII. plenáris ülése. A tanácskozáson részt vett Jozef Lenárt, a CSKP KB elnökségé­nek tagja, az SZLKP KB első titkára is. Az SZNT VIII. plenáris ülése foglalkozott a szocialista törvé­nyesség betartásával, érvénye­sítésével, valamint Bratislava fejlesztésének problémáival. Emellett a képviselők jóváhagy­ták a nyilvános gyűjtésekről és sorsjátékokról szóló törvényja­vaslatot, valamint a Szlovák Nemzeti Tanács elnökségének a legutóbbi plénum óta eltelt te­vékenységét. A képviselők ezen­kívül foglalkoztak a keletszlo­­vákiai öntözőrendszer építésé­vel, és általában a kerület fej­lesztésének problémáival. Az egyik képviselő bírálta, hogy a városokban, főleg az új lakóne­gyedekben, kevés a művelődési lehetőség; vannak olyan 60 ezer lakosú negyedek is, ahol egyet­len mozi, klub és kávéház sincs. Ezen a helyzeten a közeljövő­ben változtatni kell, mert ne­hézségekbe ütközik a lakosság tömegpolitikai nevelése. A szocialista törvényesség be­tartásáról dr. Ján Bencura, az SZSZK Legfelsőbb Bíróságának elnöke tartott hosszabb beszá­molót. Fejtegette, hogy bár a bírósági gyakorlatból bizonyos fokig sikerült kiküszöbölni a liberális álláspontokat, és álta­lában napról-napra fegyelme­zettebbek polgáraink, mégis ta­pasztalhatjuk, hogy egyének és kisebb-nagyobb csoportok rend­szeresen megszegik a törvénye­ket, és a bűnözés nem csökken. Szlovákiában megközelítőleg 15 százalékkal több feltétel nél­küli ítéletet kellett hozni 1972- ben, mint 71-ben. A bűntettek 40 százalékát ittas személyek követik el, és a büntetett elő­életű egyének 60 százaléka szintén az alkohol hatása alatt követ el törvénybe ütköző tet­teket. A Legfelsőbb Bíróság elnöke hangsúlyozta, hogy a egyrészt lehetővé kell jövőben tenni, hogy társadalmunkban a bün­tetett előéletű egyének is érvé­nyesüljenek, másrészt szigorúan meg kell büntetni azokat, akik előre megfontolt szándékkal, többször is vétenek szocialista törvényeink ellen. Bratislava fejlődésének prob­lémáiról Karol Martinka, Szlovák Szocialista Köztársaság a kormányának alelnöke, a Szlo­vák Tervbizottság elnöke be­szélt. Rámutatott arra, hogy Szlovákia fővárosa nem fejlő­dik a követelményeknek meg­felelően. Elavult a lakásalap is, és az ipari üzemek dolgozóinak­­ nagy része még mindig vidék­ről jár be munkába. Bejelentet­te, hogy az ötéves tervben 21,5 milliárd koronát fordítunk Bra­tislava fejlesztésére, ebből az építőipari munkák terjedelme 15,2 milliárd korona. Mivel a fővárosban nincs elég munka­erő és építőkapacitás, szüksé­ges, hogy a kerületek is részt vállaljanak az építési munkák­ból. Tény, hogy a vidéki váro­sok, köztük Nitra, Prešov, Ban­ská Bystrica, Košice, Martin és még jónéhány, lényegesen gyor­sabban fejlődnek, mint Bratisla­va. POLITIKAI ÉS GAZDASÁGI NYILATKOZATOKAT FOGADTAK EL az afrikai államok addisz abeba­i értekezletén Az afrikai államfők 10. értekezletén, Addisz Abebában vasárnap és hétfőn több politikai határozatot fogadtak el. A határozatokat a külügyminiszterek jubileumi ülésszaka az érintett afrikai szervezetek és mozgalmak képvise­lőinek bevonásával dolgozta ki. Az államfők politikai nyilatkozatban foglaltak állást a földrész gazda­sági függetlenségének megteremtése és az arab országok, a palesztin nép törvényes jogai mellett. Az ünnepélyes nyilatkozat megvonja az Afrikai Egységszervezet tízéves munkájának mérlegét, különös tekintettel a kontinens politikai felszabadí­tásáért folytatott harcra. A részleges eredményekért felelőssé teszi a nyugati országokat, sőt az ENSZ-et is, és felszólítja a nemzetek közössé­gét, hogy a jövőben nyújtsanak nagyobb erkölcsi és anyagi támogatást az afrikai felszabadító mozgalomnak. Az afrikai államfők határozatban foglaltak állást amellett, hogy Spa­nyolország adjon önrendelkezési jogot Spanyol-Szahara népeinek. Úgy dön­töttek, hogy Algéria képviselőjét jelölik az ENSZ-gyűlés soron következő ülésszakának elnöki tisztségére. A tanácskozás részvevői erőfeszítéseket tesznek azoknak az ellentéteknek és nézeteltéréseknek a rendezésére, amelyek már a jubileumi külügymi­niszteri ülésszakon jelentkeztek. Különbizottság foglakozik Etiópia és Szo­mália területi vitájával, Hailé Szelasszié etiópiai császár pedig személye­sen próbál közvetíteni Nyerere tanzániai elnök és Idi Amin ugandai államfő között. E két utóbbi ország vitáját az okozza, hogy Tanzánia adott mene­dékjogot Obote volt ugandai elnöknek. SZABAD FÖLDMŰVES kommentár­unk Szin­ított ellenőrzést A Szlovák Nemzeti Tanács mező­gazdasági és élelmezésügyi bizottsá­gának 17. ülése értékelte az erdő- és vízgazdálkodás, valamint a mezőgaz­daság és az élelmezésügy szakaszán a tervfeladatok teljesítését, valamint rámutatott az ellenőrzésben mutatko­zó hiányosságok okaira. Az illetékes miniszterek, helyette­seik és osztályvezetők beszámolóikban megállapították, hogy bizonyos sike­reket értünk el a terv- és pénzügyi fegyelem megszilárdításában. Ennek ellenére olyan fogyatékosságok mu­tatkoznak az egyes szakaszokon, ame­lyek jobban szervezett és felelősség­teljesebb ellenőrzéssel elkerülhetők lennének. A bizottság tagjai — akik egyben a Szlovák Nemzeti Tanács képviselői — szintén egyetértettek ez­zel a megállapítással és konkrét pél­dákkal bizonyították, hogy a felelőt­lenség, a nemtörődömség, a bűnözők­kel való „elnéző politika“ miatt a már büntetett előéletű polgárok mégegy­­szer vagy többször egymás után rossz útra térnek. A kimutatások szerint a volt bűnözők negyven százaléka újra olyan tetteket követ el, amelyekért ismét börtönbüntetés jár. Ján Janovic mérnök, CSc, mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter nagyon fején ta­lálta a szöget, amikor kijelentette, hogy komoly fogyatékosságok vannak a tömegpolitikai nevelőmunkában is. Pár évvel ezlőtt például a falvak lakói elítélték és kivetették maguk közül azokat, akik megsértették a szocialista törvényességet (sokszor ta­núi voltunk annak, hogy kisebb lopá­sokért is kizárták a tagokat a szövet­kezetből ! Ma viszont főleg a fiatalok hőstettnek tartják a törvény megsze­gését és a többiek kíváncsian érdek­lődnek tőle, hogyan teltek el a sza­badságvesztés napjai. Természetesen nem arról van szó, hogy ne fogadjuk vissza a társadalomba azokat, akik egyszer félreléptek, azonban a noto­­rikus bűnözőket messzemenően el kell ítélnünk, mert azok a becsületes dolgozók által létrehozott javakat jog­talanul élvezik, és megzavarják szo­cializmust építő polgáraink minden­napi munkáját, békés életét. Főleg a vidéki városokban és fal­­vainkban burjánzott el a pógárság­­komaság elvén nyugvó kéz kezet mos „politika“. Esetenként még a felelős funkcionáriusok egy része is elnézi például, hogy a húsboltok elárusítói naponta becsapják a vásárlókat. Ugyanis az olcsó húst drágábban ad­ják el. Aki pedig tiltakozik a vissza­élés ellen, egyszerűen nem kap húst. A mezőgazdasági miniszter szerint a jövőben a hús nagy részét előre cso­magolva árusítják, az igelitzacskókon feltüntetik a hús minőségi csoportját és árát. Remélhető, hogy ezzel lénye­gesen kevesebb lehetőséget adunk a visszaélésekre. A mezőgazdasági és élelmezésügyi bizottság alaposan foglalkozott a me­zőgazdasági és élelmiszeripari üzemek ellenőrzésnek problémáival, javasol­ta, hogy a jövőben olyan üzem­őröket kell állítani az élelmiszeripari, vala­mint a mezőgazdasági üzemek gazda­sági udvarának a védelmére, akik elő­zőleg megfelelő képesítést szereztek és úgy fizikai, mint szakmai szem­pontból megfelelnek erre a posztra. Az országos ellenőrzés ugyanis meg­állapította, hogy az üzemi őrök nagy része csak azért vállalja ezt a funk­ciót, mert más munkaszakaszon már nem tudja megállni a helyét. Az ülésen külön problémakör volt a mezőgazdasági üzemek többoldalú ellenőrzése. Jelenleg sok mezőgazda­­sági üzemben nincs elsődleges nyil­vántartás, az állatokat nem súly sze­rint könyvelik, kevés a raktárhelyiség és emiatt értékes gépek és alkatré­szek, valamint más tárgyak ebek har­­mincadjára kerülnek. A föld nyilván­tartásában még mindig káosz uralko­dik. A jelenlegi ellenőrzési rendszer mellett úgyszólván senki senkit sem vonhat felelősségre. Azért olyan ja­vaslat született, hogy az ellenőrző bi­zottságok elnökeit a jövőben függet­leníteni kell, hogy azok teljes hatás­körrel végezhessék munkájukat. Ed­dig ugyanis ki voltak téve a mező­gazdasági üzemek vezetői kénye-ked­­vének és még azt sem kifogásolhat­ták, ha valamilyen rendezvény indo­­kolatlanul sokezer koronájába került a szorgalmasan dolgozó tagságnak. A mezőgazdaság és az élelmezés­ügy szakaszán mintegy 40 millió ko­rona értékű kár keletkezett az üzle­tekben és üzemekben mutatkozó man­kók, valamint a szocialista vagyon szétlopkodása következtében. A járási mezőgazdasági igazgatóságok által irányított üzemekre ebből 15 millió korona jut, a legtöbb a kelet-szlová­kiai kerületben. Látjuk, hogy igen je­lentős összegről van szó, azonban ez nem fedi teljesen a valóságot, mert sok olyan visszaélést követnek el, amelyekre éppen az „elnéző politika“ miatt sosem derül fény. Bár a bizottság főleg a mezőgazda­­sági üzemekkel összefüggő ellenőrzési problémákkal foglalkozott, napirend­re került a nemzeti bizottságok ellen­őrző tevékenysége is, amelyben szin­tén sok fogyatékosság észlelhető. A háztáji állatok nyilvántartása például távolról sem felel meg a valóságnak. A pár héttel ezelőtt végzett központi ellenőrzés például kimutatta, hogy a nyugat-szlovákiai kerületben nem volt nyilvántartva hatezer juh, 2500 szarvasmarha és 60 000 sertés. Az ilyen felületes nyilvántartás miatt nem végezhetők el száz százalékosan a betegségeket megelőző oltások sem. Amint a konkrét példák is bizonyít­ják, a mezőgazdaság és élelmezésügy szakaszán mindnyájunk érdekében lényegesen meg kell szilárdítania ez ellenőrzést, hogy a kitermelt javakat ne az élősködők, hanem a becsülete­sen dolgozó polgárok élvezhessék. (balra) J­irí Götz csehszlovák külügymi­niszter-helyettes, a csehszlovák —nyugatnémet tárgyalásokkal kap­csolatban nyilatkozott a ČSTK és a Rudé právo tudósítójának. A pozitív jellegű nyilatkozatban hangsúlyozta, hogy elégedett a lezárt hivatalos tár­gyalások eredményeivel, amelyek mindkét fél számára kielégítőek, és magukba foglalják a kulcskérdések megoldását is. Évek óta csehszlovák részről olyan követelmény volt a Né­met Szövetségi Köztársaság kormá­nyával szemben, hogy az elejétől fog­va érvénytelennek ismerje el a fasiz­mus által diktált müncheni egyez­ményt, amely végülis Csehszlovákia feldarabolásához, és a haladó erők üldözéséhez vezetett. A külügyminisz­terhelyettes kijelentette, hogy a nyu­gatnémet fél hozzájárult ahhoz, hogy a müncheni egyezményt semmisnek ismerjék el, és azt úgy erkölcsileg, mint politikailag kétoldalúan elítél­jék. Ez a megfogalmazás a szerződés előszavának harmadik mondatában és az első cikkelyében konkrét formát kapott. Amint a külügyminiszter-helyettes nyilatkozatából kitűnt, nagyon sok puhatolózó megbeszélés, kétoldali esz­mecsere kellett ahhoz, hogy a szer­ződés fedje a történelmi igazságot. Egy ideig például a nyugatnémet fél A feladataink teljesíthetők Mezőgazdaságunk Irányító szervei vezető dolgozóinak múlt heti tanács­kozásán — amit Ján Janovic mérnök, CSc, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter nyitott meg. Németh Jenő mérnök, miniszterhelyettes részlete­sen elemezte állattenyésztésünk jelen­legi helyzetét és kiemelte azokat a feladatokat, amelyek teljesítésével mezőgazdaságunk leküzdheti a ked­vezőtlen jelenségek következményeit az állattenyésztés szakaszán. Bevezetőként azokat a feladatokat említette, amelyeket Szlovákia nép­­gazdasági terve 1973-ra és az ötödik ötéves tervünk keretében — az állat­­tenyésztés és az áruértékesítés szem­pontjából meghatározott. Hangsúlyoz­ta, hogy a jelenlegi időszakban rend­kívüli figyelmet kell szentelni a tej- és a hústermelési feladatok teljesíté­sének. A szakszerű és céltudatos állo­mányfejlesztéssel és a minőségi ta­karmányok fokozottabb értékesülésé­vel minden lehetőt el kell követni az idei tervfeladatok teljesítése és a jövő évi feladatok teljesítéséhez szükséges előfeltételek megteremtése céljából. Németh elvtárs nem titkolta, hogy a pozitív jelenségek mellett egyes já­rásokban olyan tünetek is vannak, amelyek kedvezőtlenül hatnak a me­zőgazdaság fejlődésére. Ilyen kedve­zőtlen, veszélyes tünet például az is, hogy több járásban nem szorgalmaz­zák céltudatosan a tehénállomány fej­lesztését, aránylag kevés üszőt sorol­nak be a tehénállományba. Ha lénye­gesebb javulás ezen a téren nem tör­ténik, úgy képtelenek leszünk elérni Szlovákia méretben a tehenek terve­zett létszámát és nem tudjuk teljesí­teni a lakosság növekvő tejszükségle­tének kielégítését szolgáló termelési feladatainkat sem. Ezért — hangsú­lyozta Németh elvtárs — a jelenlegi időszakban arra van szükség, hogy mielőbb felszámoljuk az állományfej­lesztésben mutatkozó ösztönösséget. Felül kell vizsgálni minden mezőgaz­dasági üzemben a helyzetet, majd a tények ismeretében elő kell irányozni a tehenek számszerű növelését, ki kell dolgozni az üszők fedeztetésének ütemtervét és negyedévenként ellen­őrizni kell e feladatok teljesítését. A lakosság hússzükségletének ki­elégítése céljából arra kell törekedni, hogy mielőbb kiküszöböljük a felada­tok teljesítésére károsan ható kedve­zőtlen jelenségek következményeit. Ebből a célból — minden olyan gaz­daságban, hol az előfeltételek meg­vannak — átmeneti anyákkal kell nö­velni az anyasertések számát és kí­vánatos lesz az értékesített hízóserté­sek átlagsúlyát néhány kilóval növel­ni. Ugyanis az átlagsúly egy-két kiló­val való emelése nyomán több tízezer tonna húst nyerhetünk. A hústermelési feladatok teljesíté­sében nagyobb jelentőséget kell tu­lajdonítani a juhtenyésztésnek is. Lé­nyegében a birkahús termelése az egyik legrentábilisabb termelési ága­zatok közé tartozik. A termelés gaz­daságosságának színvonalát rendkívül pozitívan befolyásolja az az intézke­dés is, melynek értelmében a felvá­sárló minden egyes százhúsz kiló érté­kesítési súlyt meghaladó egyed után, száz korona prémiumot fizet a terme­lőnek. Ezek tudatában valóban nehéz magyarázatot találni arra a kérdésre, hogy az utóbbi években miért csök­ken oly szembetűnően a juhok szá­ma?! A miniszterhelyettes elvtárs beszé­de további részében a takarmányalap javításának fontosságával foglalko­zott. Hangsúlyozta, hogy az állatte­nyésztésünk kívánt ütemű fejlődésé­nek egyik legfontosabb előfeltétele — a a szakszerű tenyészmunka mellett — fehérjedús ter­més takarmányok részarányának szüntelen növelése. Persze, nagyobb gondot kell fordítani a takarmányok tápértékének védel­mére is. Ebből a célból hatékonyab­ban kellene kihasználni a szárító be­rendezéseket is. Nem tűrhető el to­vább, hogy Szlovákia kilencvenöt szá­rító berendezésének kapacitása csu­pán hatvan százalékra legyen kihasz­nálva. A szárító berendezésekkel ren­delkező mezőgazdasági üzemeknek er­kölcsi kötelességük — a saját és a társadalmi érdekek érvényesítése cél­jából — gondoskodni arról, hogy ezek a nagyszerű berendezések az eddi­gieknél jobban és szélesebb környe­zetben is éreztessék áldásos hatásu­kat az állattenyésztési termelésben. Le kell küzdeni a takarmánykeve­rékekkel való ellátásban észlelhető problémákat is. A problémák főleg abból adódnak, hogy a mezőgazdasági üzemek eléggé gyakran vonakodnak a szemesek tervszerinti mennyiségét átadni az állami takarmányalapba. Ennek természetes következménye, hogy a takarmánykeverő üzemeknek hiányuk van a takarmánykeverékek alapanyagából. Tekintettel arra, hogy az állatállomány takarmánykeverék­kel való tartása nagyon gazdaságos­nak bizonyult, már most, a termény­betakarítása előtti időszakban kell gondoskodni arról, hogy a mezőgaz­dasági üzemeink több szemestakar­mánnyal —­ s a kívánatos választék­ban — járuljanak hozzá a takarmány­­keverékek alapanyagának létrehozá­sához, s így elérhessük, hogy Szlová­kiában már ez év végéig — a garan­tált súlygyarapodás szerződéses biz­tosítása az állomány hatvan százalé­kára kiterjedjen. Németh elvtárs­­ a helyzetelemző és távlatokat mutató beszédének vé­gén hangsúlyozta, hogy a feladatok sikeres teljesítése igényli a dolgozók kezdeményező készségének további kibontakoztatását, a szocialista mun­kaverseny fejlesztését. (pa) 1973. Június 9. Megolűdtak a kulcs­kérdésé... a müncheni diktátummal kapcsolat­ban olyan megfogalmazást javasolt, amely nem tükrözte vissza annak vét­kes jellegét. Röviden arról volt szó, hogy a müncheni diktátumot nem akarta erkölcsileg és politikailag el­ítélni, igazság megbélyegezni. A történelmi szempontjából viszont az egyezmény elítélése nagyon fontos, mert lényegében így jut kifejtésre, hogy Csehszlovákia feldarabolása helytelen volt, és ezzel egyetért a nyugatnémet fél is. A további nyilatkozatok azt bizo­nyítják, hogy az egyezmény parafálá­­sa és aláírása aránylag rövid időn be­lül megtörténik. Először is a két or­szág kormányának kell jóváhagyni a szerződéstervezetet és azután június­ban Bonnban a két külügyminiszter vagy a két küldöttség vezetője para­­fálja. A parafálásra Chopupek cseh­szlovák külügyminiszter Bonnba uta­zik, és ezután kerül sor a szerződés aláírására és ratifikálására. Sajtójelen­tések szerint Willy Brandt, szövetségi kancellár Prágába utazik, hogy alá­írja a szerződést. A csehszlovák—nyugatnémet szer­ződés a megegyezésről szóló hírek után, változatlanul a világ közvéle­ménye érdeklődésének középpontjá­ban áll. A békeszerető emberek fellé­legeztek és remélik, hogy ez a lépés további lehetőségeket teremt az euró­pai problémák rendezésére. A kishi­­tűek, amikor 1970. augusztus 12-én megkötötték a szovjet—nyugatnémet szerződést, úgy vélték, hogy ez csak amolyan formális megegyezés, és minden marad a régiben. Azonban a szovjet békeoffenzíva hatására sor került a lengyel—nyugatnémet szer­ződés megkötésére is, létrejött a ber­lini négyhatalmi egyezmény és mind­ezek után remélhetőleg teljesen tető alá kerül a csehszlovák—nyugatnémet szerződés is. Ezzel viszont nem zárul le a szerződések és egyezmények kö­tésének sora, mert máris újabb hírek szivárognak ki több kétoldalú szerző­dés előkészítéséről. Többek között szóba került a magyar—nyugatnémet szerződési javaslat előkészítése is. Az arany Prága tehát az elkövetke­ző napokban, hetekben a világ közvé­leménye érdeklődésének központjában áll, ahol a közös megértés, a kölcsö­nös bizalom alapján olyan szerződés született, amely a békés egymás mel­lett élés elveinek alapján lényegesen hozájárul a két különböző rendszerű ország népei kapcsolatainak megjaví­tásához és a társadalmi, valamint a gazdasági együttműködés elmélyíté­séhez. Akiknek drága a béke, a szov­jet békeoffenzíva nyomán kötött szer­ződéseket úgy értékelhetik, hogy a népek nyugalmának érdekében, vér­­ nélküli diplomáciai csatározások foly­nak, és minden egyezmény aláírása után az eddiginél jóval nagyobb lehe­tőségek nyílnak a társadalmi és gaz­dasági együttműködésre. A népek bol­dogulására, az­oij kedvező légkörben olyan közös nemzetközi kooperációs vállalkozások jöhetnek létre, amelyek lényegesen hozzájárulnak a munka termelékenységéhez és a jobb minő­ségű árutermelés fokozásához.

Next