Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-07-07 / 27. szám
az utóbbi időben olvasóink fokozott érdeklődést tanúsítanak az őszibaracktermesztés iránt. Többek között sok esetben problémát okoz a fajták helyes kiválasztása és ismerete. Ezért szakmellékletünk maiszámában rövid pomológiai (fajtaismereti) leírást állítottunk össze. Közöljük a nálunk engedélyezett fajták néhány tulajdonságát, ismertetünk néhány megfigyelés alatt álló új fajtát. Az őszibarack fajtáinak összegezése bonyolult feladat, mivel a fajták száma igen nagy, és állandóan újakat állítunk elő. Az egyes fajták sok esetben hasonlóak, ezért valódiságuk megállapítása igen körülményes. Hazánkban majdnem kizárólag az ún. közönséges őszibarack terjedt el. Ezen kívül ismerünk még ún. lapos és csupasz őszibarackot is. Az utóbbi nemzetközi neve nektarino. Mindhárom fajtacsoportban két alapvető tulajdonságot kell figyelembe vennünk. A magtól elváló, vagy félig elváló fajtákat, magvaválóknak, a magtól el nem váló fajtákat pedig duránci fajtának nevezzük. A másik lényeges szempont a fajták csoportosításában, a gyümölcshús színe, amely lehet sárga, vagy fehér. Az utóbbi időben nagyon terjednek a sárgahúsú fajták, mivel ezek szebbek, színezettebbek, jól bírják az esetleges csomagolást és szállítást. A fehérhúsú fajták azonban sokkal ízletesebbek, zamatosabbak és az éghajlathoz is könnyebben alkalmazkodnak. Csaknem valamennyi őszibarackfajta öntermékenyülő, ezért porzófajták telepítésére nincs szükség. A hazánkban engedélyezett fajták — a Központi Mezőgazdasági Ellenőrző Intézet szerint — a következők: 1. May-Flower: Amerikából származó észak-kaliforniai magonc, 1860-től ismert. Korai fajta, június végén, július elején érik. Gyümölcsének súlya 70—80 g, gömb alakú, az egyik fele fejletlenebb mint a másik. Színe élénkpiros alapszín, amelyen sötétpiros pontok vannak. Héja közepesen vastag, hámozható, finoman molyhos. Húsa nem válik el magjától, kevésbé aromatikus. Egyetlen jó tulajdonsága, hogy korai fajta, aminek csupán piaci jelentősége van. Amsden: Szintén Amerikából származik carthagoi magonc, 1872 óta ismert. Érési ideje valamivel később van, mint a May-Floweré. Gyümölcsének súlya 80—90 g, alakja kissé lapított gömbalakú, részaránytalan. Alapszíne zöldesfehér, napos oldalán kárminpiros. Héja közepesen vastag, jól hámozható, kissé molyhos. Húsa fehér, bőlevű, duráncs. Fája középerős növekedésű, rendszeresen és bőven terem. Minősége hasonló, mint a Mayfloweré — előnye a bővebb terméshozam. Kai Red Haven: Újabb amerifajta 1939-ben a southaveni kísérleti állomáson állították elő. Érési ideje augusztus elejétől augusztus közepéig van. A legkorábbi sárgahúsú engedélyezett fajta. Súlya normális körülmények között 80—90 g, öntözéssel azonban elérhető a 150—200 g is. Alakja gömbölyű, részaránytalan. Színe sárga, felületének nagy részén élénk pirossal fedett. Húsa sárga, tömött, félig magvaváló. Jól szállítható, és tárolható. Íze nem túl zamatos. Fája közepes növésű, rendszeresen, bőven terem, fagyálló fajta. Sok csapadékot, öntözést igényel. South Haven: South Haven környékéről eredő, állítólag a St. John fajta rügymutációja, 1911-ben találták. Érési ideje augusztus közepén van. A gyümölcs súlya normális körülmények között is eléri a 150—180 g-ot. Alapszíne narancssárga, amely a napos oldalon sötétpirosan csíkozott. Héja szilárd, vékony, finoman, de sűrűn molyhos, rosszul hámozható. A gyümölcs alakja kissé megnyúlt gömb alakú, részaránytalan. A gyümölcs húsa krémsárga, magvaváló, íze igen jó, zamatos, fája egészséges, erős növekedésű, bőtermő. Általános jellemzésként meg kell jegyeznünk, hogy az eddig termesztett fajták közül ez a legjelentősebb, ezért úgy nagyüzemi, mint háztáji telepítése feltétlenül indokolt. Champion: Amerikai fajta, az Aldmixon free és az Early York keresztezéséből keletkezett. Augusztus végén, szeptember elején érik. Gyümölcse nagy , eléri a 200 g-ot is. Enyhén lapított gömb alakú. Alapszíne zöldesfehér, napos oldalán halványpiros enyhén csíkozott. Húsa fehér, bölevű, teljesen magvaváló, ízletes, zamatos, jellegzetes ízű, szakemberek a legjobb ízűnek tartják. Fája nagyon erős növésű. Különös ismertetője, hogy virágrügyek a vessző végén a vannak, tehát hosszú metszést kell alkalmazni. Rendszeresen és bőven terem. Legértékesebb fehérhúsú fajtánk, minden házikertben feltétlenül ott a helye. Elberta: Amerikai fajta — a Paine Chinese és az Early Crawford keresztezésével keletkezett 1870-ben, Georgia államban. Késői, sárgahúsú fajta, érési ideje szeptember közepén van. Gyümölcse öntözés nélkül is eléri a 180 g-ot. Alakja kissé megnyúlt, tojásdad, alakú, színe narancssárga, napos oldalán kárminpiros csíkozott. Húsa aranysárga, teljesen magvaváló. Héja közepesen vastag, eléggé molyhos, hámozható. íze kellemes, jellegzetesen zamatos, kissé fanyar. Fája középerős növekedést mutat, bőven terem, hibája azonban, hogy eléggé fagyérzékeny. Vele egyidőben érik a J. H. Halle elnevezésű termesztésből fajta, amely a fokozatosan kiszorítja. A következőkben ismertetett fajták, amelyek leírását közöljük ugyan, még nem tartoznak az engedélyezett fajták közé, de némelyek már néhány éve megfigyelés alatt állnak. Az eddigi kísérletek minden reményt megadnak arra, hogy a jövőben ezek a fajták fogják gazdagítani a fent említett jegyzéket. E fajták többsége a faiskolákban ma már beszerezhető. Starking Delicious: Érési ideje július vége. Gyümölcsének súlya 200 g-ot. Színe eléri a 150— narancssárga, napos oldalán piros. A gyümölcs alakja kissé megnyújtott gömb alakú. Sárgahúsú fajta, húsa jól elválik magjától. Igen termékeny, jó minőségű, érési idejét figyelembe véve eddig nincs vetélytársa. Azonban igen jó talaj- és éghajlati viszonyokat igényel, ami némi hátrányt jelent. Stark Early Elberta: Érési ideje augusztus végén van. Hibája, hogy rendkívül igényes a talaj és éghajlati viszonyokra. Ha a legideálisabb feltételeket biztosítani tudjuk, gyümölcsének súlya eléri a 200 g-ot. Alakja szabályos gömb, színeződése rendkívül gazdag. A gyümölcs minősége azonban nagyon függ az időjárástól. Sok csapadék esetén érzékeny a moníliára. Fairhaven: Augusztus második felében érik. Rendkívül termékeny fajta, gyümölcsének súlya öntözés nélkül is eléri a 200 g-ot, ezért termésritkításra szorul. Alakja szabályos gömb, héja sárga, napos oldalán feltűnően piros. Csak napos helyekre ültessük. Burbank July Elberta: Minden tekintetben a legjobbak közé tartozik. Érési ideje augusztus végén van. Rosszabb talajviszonyok esetében is eléri a 150 g-os gyümölcs súlyt. Kedvezőbb körülmények között elérheti a 250 g-ot is. A gyümölcs alakja gömbölyű, színeződése feltűnően szép, napos oldalán élénk-piros, majd sötétpirosba megy át. A húsa sárga, ringravaló, minden gyümölcsösben feltétlenül ott a helye. Rich Haven: Hasonlít a Red Havenhez, érési ideje azonban augusztus végén van. Gyümölcsének súlya 130—150 g. Alapszíne sárga, napos oldalán sötétpiros. Virágrügyeinek fagyállósága még nem teljesen tisztázott. Hale Haven: Hasonló jó tulajdonságokkal rendelkezik, mint a Burbank July Elberta, gyümölcse valamivel kisebb, de nem kicsi. Az utóbbi két évben került előtérbe. Elberta Queen Strain: Késői fajta, meleg nyár és ősz esetén is szeptember közepén érik. Gyümölcsének súlya eléri a 150—200 g-ot is. Nem olyan megnyúlt alakú, mint az Elberta, hanem valamivel gömbölyűbb. Rendkívül szép a színezettsége, húsa sárga, magvaváló. Aránylag ellenálló fajta, azonban csak melegebb környékre való. Halberta Giant: Az úgynevezett óriás barackok csoportjába tartozik, súlya eléri az 500 g-ot is. Ez azonban az egyedüli előnye, mivel későn érik. Gyümölcsének alakja szabályos gömb, szépen színezett. Húsa elválik a magjától. Csak nagy gyümölcsöt terem, az össztermelés szempontjából a fa gyenge, a jól termő fajtáknak alig egyharmadát éri el. Téli fagyokkal szemben aránylag ellenálló, virágzáskor viszont érzékeny. Pomológiai ismertetésünk második részében néhány régebbi, nálunk jól bevált fajtát írunk le és néhány teljesen új, kevésbé kipróbált fajtát ismertetünk. (Folytatjuk.) BILEK GÁBOR Őszibarack fajtaismeret (I. RÉSZ) A SZABAD FÖLDMŰVES MELLÉKLETE GAZDAG TERMÉS ÍGÉRKEZIK A 3315 hektáros Kameníni (Kéméndi) Garamvölgye egyesített EFSZ hét évvel ezelőtt kezdett szőlőt telepíteni. Ma a szövetkezet három gazdasági részlege összesen 62 hektár szőlővel rendelkezik. Túlsúlyban Olasz Rizlinget, Leánykát, Tramint, Möllert, Semilont, Fehér Burgundit és Sauvignont telepítettek. Ez a fajta összetétel kitűnően megfelel a helyi viszonyoknak. A múlt évben itt sem kedvezett az időjárás a szőlőnek. Igaz, a hektáronkénti átlaghozam 94 mázsa volt, ami nem lebecsülendő eredmény, de sajnos a mustfokoló esetenként csak 15, némely fajtáknál viszont 23 fokot mutatott. A szőlészeti csoport dolgozói nagy gondot fordítanak a növényvédelemre, a gyomirtásra, és a különböző „zöldmunkákat“ — kötözés, válogatás, hónaljazás stb. — is igyekeznek időben és jól elvégezni. Tudják, csak a jól elvégzett, becsületes munka hozza meg a várt gyümölcsöt. Persze olykor az időjárás helytelen alakulása negatívan befolyásolja az eredmények végső alakulását. Ez ellen viszont egyelőre nincs orvosság. A szőlészetben tett látogatásunk alkalmával Simon Ferenc agronómus azt is elmondta, hogy az ötéves tervidőszak végére 120 hektárra szeretnék növelni a szőlészetet. Továbbra is a magas vezetékes termesztési módszert használják. A szőlő jól fejlődik, gazdag termést ígér. Simon elvtárs szavaival élve, ha most meg lehetne kezdeni a szüretelést, országszerte eddig nem tapasztalt csúcseredmények Dehát hol van még születnének a szüret ideje? KÁDER GÁBOR A szőlészetben ottjártunkkor a sorközi talajművelést végezték. —bor— S 3 [UNK] G О {Q)G Й SCO О) $ X Ä NCD *--- 4-* Д N<D tíCD Ф nG Cn G «3 CD ÖO 7. SZÁM 1973. JÜLIUS 7. • A TARTALOMBÓL 0 Kertészkedők tanácsadója • Miért jó a torma • Nyári virágok helyes vágása és kezelése • A szamóca védelme a termésleszedés után ф Szobanövények szaporítása ф Hársfavirág • Júliusi teendők • Hogyan pótoljuk a foszfort ф A szőlő szakszerű kezeléséről ф Szőlészek figyelmébe ф A lótetű ф Őszibarack fajtaismeret Kiváló fűszer és értékes gyógynövény Különösen jellegzetes szaga miatt a fokhagymát sokan nem szeretik, gyakran mellőzik. Viszont nagyon igazságtalanul. A fokhagyma számos étel ízesítéséhez nélkülözhetetlen fűszer s ezen felül értékes gyógynövény is A hagymafélék általában jelentős mennyiségben tartalmaznak illóolajokat, jódot, Ai, Bi és C-vitamint. Maga a fokhagyma kiválóan hat a béltevékenységre és serkenti a gyomor működését, fokozza az étvágyat. Elpusztítja a bélrendszerben élősködő kórokozó baktériumokat és ezáltal igen hatásos a gyomor- és bélbetegségek gyógykezelésében. Viszont a légzőszervek és a szív (például a szív koszorúér-elmeszesedés) megbetegedése és általános érelmeszesedés esetén is igen hasznos gyógyszer. A fokhagymát minden kiskertben termeszthetjük. Jobban szereti ugyan a kötöttebb, mélyebb humuszrétegű talajokat, de szépen díszlik a lazább talajokon is. A felgyülemlett nagyobb nedvességet azonban nem bírja. Általában március és április folyamán ültetjük el a gerezdeket 15 cm sor- és tőtávolságra öt centiméteres mélységben. A fokhagymát külön trágyázni rendszerint szükségtelen, mivel a kerti földekben fellelhető tápanyagok a fokhagyma fejlődése szempontjából általában elegendőek. A talaj azonban legyen porhanyós és a gyomot is rendszeresen irtani kell, mivel gyommentes talajt igényel. Betakarítását akkor kezdjük, amikor nyárutón a fokhagyma szára kezd elszáradni. Ekkor a hagymafejeket szárával kihúzzuk a földből és a reá tapadt földet óvatos ütögetéssel lerázzuk. Néhány napig még az ágyás földjén hagyjuk a tűző napon, utánszáradni. A teljesen száraz fokhagymát ezután száránál összefonjuk és csomókban az eresz alatt felaggatva szellős helyen tároljuk. Rövid idő elteltével a száraz takaróleveleket eltávolíthatjuk és a fokhagyma már felhasználható. Tárolására legcélszerűbb a száraz, hűvös helyiség, de jól eltartható csomókba kötve és felaggatva az eresz alatt. (A Garten u. Kleintierzucht nyomán — en)