Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-09-22 / 38. szám

2 SZABAD FÖLDMŰVES Segítjük a chilei nép igazságos harcát A CSKP KB Elnökségének nyilatkozata Csehszlovákia Kommunista Pártja és Csehszlovákia dolgozó népe nagy rokonszenvvel kísérte figyelemmel a népi egység kormányának és a chilei haladó erőknek azt a törekvését, amely az országnak a külföldi mono­poltőke járma alól történő politikai és gazdasági felszabadítására, vala­mint a haladó ás demokratikus újítá­sokra irányult. Nagyra értékelték, hogy a népi egység kormányának po­litikája a dolgozóknak azt a jogos követelését fejezte ki, hogy az ország természeti kincse a chilei nemzet gaz­dasági, kulturális és társadalmi fejlő­dését szolgálja. Őszinte örömmel üdvözölték az országban tapasztalható progresszív fejlődést, amely az idegen és a hazai nagytőke államosításához, a chilei mezőgazdaság félig feudális felépítésének megváltoztatásához, va­lamint a demokráciának a dolgozó nép érdekében történő kiterjesztésé­hez vezetett. Ezért rendítette meg Csehszlovákia népét az a tény, hogy a chilei fegy­veres erők egy részének reakciós pa­rancsnokai ellenforradalmi puccsot szőttek a népi egység törvényes kor­mánya ellen, feloszlatták a nemzeti kongresszust, és letartóztatták a népi egység kormányának minisztereit. A katonai puccsal érte el tetőfokát a chilei reakciónak és az idegen mono­póliumoknak három éve szított nyo­mása a chilei dolgozó nép részéről támogatott haladó politika ellen. Nem kétséges, hogy az alkotmányos kormány megdöntése jelenti az első lépést azoknak a forradalmi vívmá­nyoknak és demokratikus változások­nak a feloszlatásához vezető úton, amelyeket a kormány Allende elnök­kel az élen a reakció ellenszegülésé­nek ellenére megvalósítani igyeke­zett. Az alkotmányellenes és erősza­kos államfordulat hátterében az im­perialista monopóliumok érdekei hú­zódnak meg, amelyek fel akarják újí­tani a chilei természeti kincsek fosz­togatását, a chilei nép kizsákmányo­lását és meg akarják őrizni a chilei burzsoázia osztálykiváltságait. Chilében fellángoltak a reakció ter­rorcselekményei, amelyeknek maga dr. Salvador Allende, a Chilei Köztár­saság elnöke esett elsők között áldo­zatul. Allende elnök a chilei nép nagy fia, a „Nemzetközi Lenin-Békedíj“ tulaj­donosa, a nemzetek szabadságának, a demokráciának, a haladásnak, a szo­cializmus gondolatának odaadó híve. Latin-Amerika felszabadítói és impe­rialistaellenes mozgalmának jelentős tényezője volt. Személyét és művét örökre szívébe zárja a chilei nép és a világ valamennyi haladó ereje. A csehszlovák kommunisták és Cseh­szlovákia dolgozó népe kegyelettel adózik fényes emlékének, szolidaritá­sukat és teljes támogatásukat fejezik ki a demokrácia valamennyi chilei hősi védőjével, akik nem ürítették ki a teret az ellenség előtt és derekasan harcolnak az ellenforradalmi katonai junta ellen. Igazságos küzdelem ez, amely megérdemli a világ valamennyi demokratikus és haladó erejének a támogatását. A CSKP KB elnöksége és országunk dolgozói határozottan el­ítélik a Chilei Köztársaság törvényes kormánya elleni erőszakos puccsot, az alkotmányos szabadság, a demokra­tikus jog lábbal tiprását, valamint a chilei reakciónak az ország haladó és hazafias erői ellen kirobbantott bosszúállását. A CSKP KB elnöksége valamennyi csehszlovák kommunista és a cseh­szlovákiai dolgozók nevében teljes szolidaritásáról biztosítja Chile Kom­munista Pártját, a Szocialista Pártot, a népi egység többi pártját, vala­mennyi chilei hazafival együtt, és szi­lárd meggyőződését fejezi ki, hogy igazságos harcuk megfelel a chilei nép életérdekeinek, a demokrácia, a haladás és a szocializmus ügye végső győzelme érdekének. A chilei katonai junta terrorcse­­lekményei világszerte óriási fel­háborodást váltottak ki a békeszerető emberiség körében. Kommunista és munkáspártok, világszervezetek, in­tézmények emelik fel szavukat a bar­bár tettek ellen. Tüntetések zajlottak le Párizsban, Rómában, a Német Szö­vetségi Köztársaság nagyobb városai­ban, de más nyugati országok városai­ban és községeiben is. Több latin­amerikai államban, köztük Kubában és Mexikóban nemzeti gyászt rendel­tek el Salvador Allendenek, a népi egység kormánya elnökének hősi ha­lála alkalmából. A latin-amerikai ha­ladó közvélemény gyászolja mindazo­kat, akik Chilében a szocialista esz­kában megtartani a kizsákmányoló rendszert. A nyilatkozat befejező ré­sze hazánk dolgozóinak szolidaritásá­ról biztosította a harcoló chilei népet. Naponta újabb tiltakozások érkez­nek úgy az ipari, valamint a mező­gazdasági üzemekből és különböző intézményekből. A Szlovák Szocialista Köztársaság Nemzeti Frontjának Köz­ponti Bizottsága múlt heti ülésén ítél­te el nyilatkozatában a chilei fehér terrort. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy Salvador Allende meggyilkolása, a haladó szellemű miniszterek üldö­zése és kivégzése a hazai és külföldi reakció műve, amely látja, hogy La­­tin-Amerikában és a világ más részein is pusztulásra vannak ítélve a kizsák- Világszerte elítélik a jobboldali terrort mók élharcosai voltak és a terroris­ták golyóinak áldozatául estek. A szocialista országok kommunista és munkáspártjainak központi bizott­ságai mély megrendüléssel vették tu­domásul a chilei eseményeket és egy­ben biztosítják a hős chilei népet, hogy a reakció elleni harcában nem marad magára és minden erkölcsi és egyéb segítséget megkap a további küzdelemhez. A Szovjetunióban, Cseh­szlovákiában, Magyarországon és többi szocialista ország üzemeiben a a dolgozók felháborodása hatalmas mé­reteket ölt a chilei fehér terror miatt és egyben kifejezésre jut az is, hogy a szocialista emberek a lehető leg­nagyobb szolidaritást vállalnak azzal a néppel, amely három év alatt szer­zett szociális vívmányainak megtartá­sáért küzd. Hazánkban is nagy méreteket öltött a tiltakozási hullám. Elsőnek a Cseh­szlovák Békebizottság foglalta össze nyilakozatában polgáraink véleményét és leszögezte, hogy az államfordulat mögött az észak-amerikai imperializ­mus érdekei rejtőznek, amely kímé­letlen módon törekszik Latin-Ameri­mányoló rendszerek. Féktelen dühé­ben nem retten vissza a törvényesen megválasztott vezetők és a szociális jogaikat védő dolgozók tömeges le­mészárlásától sem. A CSEMADOK járási titkárok szlovákiai értekezletén a élesen elítélte a chilei ellenforradal­mi reakciós erők államellenes össze­esküvését. Az Antifasiszta Harcosok Szövetségének Központi Bizottsága szolidaritását fejezte ki a chilei nép­pel és kifejezte meggyőződését, hogy a szocialista országok és a világ ös­­­szes haladó erőinek támogatásával a sok sebtől vérző chilei nép végül is győzni fog. A Kelet-szlovákiai Vasművek 22 ezer dolgozója vállalt szolidaritást a chilei néppel, és tiltakozó hangok érkeztek a podbrezovói Šverma Vasművekből, a Považská Bystrica-i Gépgyárakból, a ružomberoki Cellulóz- és Papírgyár­ból, a šafárikovói (tornaljai) és Ri­mavská Sobota-i (rimaszombati) álla­mi gazdaságból és más üzemekből is. A hét végén lezajlott aratási és béke­ünnepélyek résztvevői is mélységes fel­háborodással ítélték el az emberi jo­gokat és törvényességet lábbal tipró chilei jobboldali terrort. Húszéves termékeny munka A Postai Hírlapszolgálat (PNS) a napokban ünnepli fennállásának hu­szadik évfordulóját, mely egybeesik az idei Sajtónappal. A jubileumi ün­nepségen a Bratislavai Kultúra és Pi­henés Parkjában 121 olyan dolgozót tüntettek ki oklevéllel és emlékpla­kettel, akik már húsz éve a vállalat alkalmazottai. Az eltelt két évtized, mint ahogy arról Ondrej Kovác, a PNL vezérigaz­gatója tájékoztatta az újságírókat, eredményes termékeny munkával telt el. Az első lépéseknél nagy segítséget jelentettek a szovjet tapasztalatok, melyeknek felhasználásával egyre sokrétűbb tevékenységet fejthettek ki a szervezet dolgozói. Azonkívül, hogy eljuttatják a sajtótermékeket a ki­adóktól az olvasókig, napi munkájuk­kal, tevékenységükkel fontos tömeg­politikai munkát is végeznek. A posta dolgozói szép eredménye­ket értek el a pártsajtó terjesztésé­nél, de még további nagy feladatok előtt állnak. Szlovákiában a Postai Hírlapszolgálatnak 1726 központja van. Ez a szám még nem kielégítő. Különösen nagyobb ipari, illetve me­zőgazdasági központokban van szük­ség továbbiakra. Noha a sajtótermékek propagálása, illetve terjesztése falvainkban az utóbbi években sokat javult, még min­dig sok a tartalék. Ezért a mezőgaz­dasági újságok és folyóiratok terjesz­tése vidéki városkákban és falvakban az elsőrendű feladatok közé tartozik. ITtriában szeptember 13i-án befeje­­ződött a XV. jubileumi nemzet­közi gépipari vásár. Az összesítés szerint a csehszlovák külkereskedelmi szervek több mint húszmilliárd koro­na értékű árucsereforgalmi egyez­ményt kötöttek. A szocialista orszá­gokkal kötött árucsereforgalmi egyez­mények értéke 17 milliárd 876 millió korona, de jelentősek a kapitalista országok cégeivel kötött egyezmé­nyek is, amelyeknek értéke megha­ladja a 2,5 milliárd koronát. A vásár befejezése alkalmából el­hangzott nyilatkozatok azt bizonyít­ják, hogy a nemzetközi gépipari vá­sárt a rendezők nagyon jól megszer­vezték, és ezért kiváló lehetőségek nyíltak a külkereskedelem fellendíté­sére. A legnagyobb külkereskedelmi partnerünkkel, a Szovjetunióval, öt milliárd 600 millió korona értékű áru­csereforgalmi egyezményt kötöttünk. Sikeres zárás Brnóban Lengyelországgal és a Német Demo­kratikus Köztársasággal 3—3 milliárd korona értékű áru cseréjére kötöt­tünk egyezményt. Utána következik a Magyar Népköztársaság 2 milliárd 100 millió koronával. A jövőben jelentős árucserére kerül sor a Román Nép­­köztársasággal, a Jugoszláv Szövetségi Köztársasággal, Bulgáriával és Kubá­val is. A nemzetközi gépipari vásárt 400 ezren látogatták meg és a csehszlo­vák külkereskedelmi szervek dolgozói hatezer külföldi partnerrel tárgyaltak árucsereforgalmi egyezmények meg­kötéséről. 1973. szeptember 22. Jobb minőség, gazdagabb választék A múlt hét derekán Bratisla­­vában a Szlovák Tudományos Akadémia nagytermében konfe­renciát tartottak, melyen négy szocialista ország édesipari vál­lalatának 92 képviselője gyűlt össze. A kétnapos összejövete­len elsősorban az édesipari nyersanyagok feldolgozásának új technológiájáról, továbbá a cukorkafajták, napolik, sütemé­nyek, kekszek stb. tartósságá­nak növeléséről, a csomagoló technika, valamint a gyártási folyamatok korszerűsítéséről esett szó. A szakemberek külön figyel­met szenteltek a kis kalóriatar­talmú, illetve a diabetikusoknak szánt édességfélék további fej­lesztésének, hogy a cukorbete­gek, illetve azok is fogyaszthas­sák kedvenc édességüket, akik ezt magas testsúlyuk miatt nem tehették. A konferencia része volt az előcsarnokban megrendezett ki­állítás is, melyen a KGST orszá­gok 256 legkiválóbb termékét láthattuk, melyek közül a zsűri 85-öt jutalmazott. Huszonhét arany-, 29 ezüst- és 28 bronzér­met osztottak ki. Csehszlovákiá­nak 11 első, hat második és két harmadik hely jutott. A szlovák csokoládétermékek közül töb­bek között a bratislavai és a trnavai Figaro gyár dezertje, illetve csokoládé kollekciója kapott aranyérmet. A külföldi édességek közül többek között a magyar tábla­csokoládé, a bolgár csokoládés­­keksz, a szovjet Ökőrös dezert, az NDK-beli tejcsoki és a ro­mán sósstangú­ volt aranyérem­mel jutalmazva. A résztvevők nemcsak elméle­ti síkon folytattak megbeszé­lést, de hazánk több csokoládé üzemébe is ellátogattak. A két­napos összejövetel igazolta, hogy a szocialista országok együttműködése édesipari sza­kaszon is gyümölcsöző, s ennek az eredménye elsősorban a jobb minőség és gazdagabb választék lesz. .Szeptember 11-én Chiléből meg­­döbbentő hírek jutottak ki a vi­lágba. A reakciós katonatisztek cso­portjának egységei megkezdték a bal­oldal elleni fegyveres hajtóvadászatot. Az ország fővárosában Santiagóban megrohamozták a La Moneda elnöki palotát és megölték Salvador Allen­­dét, a Népi Egység kormányának el­nökét. A katonai junta sietve kinevez­te az új kormányt, amelynek csak két civil tagja van. Még a földművelés­­ügyi miniszter is ezredes, a köz­egészségügyi miniszter pedig csendőr­­tábornok. De sorolhatnánk tovább azoknak a tábornokoknak a nevét, akiknek semmi közük azokhoz a sza­kaszokhoz, amelyekkel megbízták őket. Megtörtént tehát a huszadik század egyik szégyenteljes eseménye, Chilében porban hever az igazság, mert a nép által választott szervek vezetőit a fasiszta zendülőcsoportok tagjai lemészárolták vagy erőszakosan félreállították. Az Andok hegység tövében a békés demokratikus időszak után tehát vé­res eseményekre került sor és bár még folyik a harc, nem árt visszate­kinteni, mi váltotta ki a reakció olyan nagyméretű gyűlöletét, amely végül is a békés polgárok ezreinek pusztulá­sához vezetett. Chilében már évekkel ezelőtt egyre jobban erősödött a baloldal. Nem vé­letlenül. Az amerikai monopóliumok elvitték az ország természetes kin­cseiből fakadó javak nagy részét, és ami maradt, azt pedig a belföldi ki­­zsákmányolók vágták zsebre. Ennek következtében a munkások és parasz­tok egyre jobban elszegényedtek. A Chilei Kommunista Párt lelkes szóno­kai megvilágították a nép előtt a hely­zetet és azt hangoztatták, hogy a nyomorból kivezető út csakis az ame­rikai monopóliumok visszaszorítása, az üzemek államosítása és a földre­form befejezése után valósítható meg. Az agitátorok szavai termékeny talaj­ra találtak és három évvel ezelőtt a baloldali pártok a parlamenti válasz­tásokon lényegesen megnövelték a szavazatok arányát. A kommunista párt javaslatára végül is a Népi Egy­ség Szövetségébe tömörült a kommu­nista, a szocialista és a radikális párt és még néhány kisebb baloldali párt is. Az akcióegység nyomán jött létre a Népi egység kormánya, amit kez­detben még a közép baloldali erők is támogattak, egészen addig, amíg Al­­lende kormánya meg nem hirdette azokat a szociális reformokat, ame­lyek veszélyeztették a kizsákmányolók érdekeit. A reakciós burzsoázia ádáz gyűlö­lete egyre növekedett, amikor a kor­mány államosította a réz- és salétrom­bányákat, utána a könnyűipart s ezer meg ezer földművesnek juttatott föl­det. Többször nyilvános tüntetéseket szervezett a népi kormány ellen, de amikor ezek nem jártak sikerrel, sza­botázs-akciókhoz folyamodott. Több esetben félrevezette a magánfuvaro­zókat, és annak következtében pél­dául annak idején, nem jutott el idő­ben a szovjet búza és más élelmiszer a kikötőkből az országba. Az elmúlt hetekben sikerült fellazítania a 45 000 tagot számláló magánfuvarozók szö­vetségét, amelynek központi bizottsá­ga sztrájkot hirdetett és követelte, hogy mondjon le Allende kormánya. A nagyobb megmozdulások mellett szórványos terrorakciókat hajtottak végre úgy vidéken, mint a nagyobb városokban. Becsületes, országépítő munkások, parasztok, közigazgatási, közbiztonsági szervek dolgozóinak százai estek áldozatul a félfasiszta terroristák golyóinak. A „Haza és sza­badság“ nevű fasiszta szervezet az utóbbi­ napokban gyakran hallatott magáról és osztagai magas beosztású funkcionáriusokat is megöltek. A ter­rorakciók és más kormányellenes te­vékenység ellenére a Népi Egység Kormány rendkívüli nagy türelmet ta­núsított az ellenzékkel szemben, és tartózkodott a fegyveres megtorló akcióktól. Mivel annak idején törvé­nyes úton, tehát választások útján ke­rült hatalomra, úgy gondolta, hogy erőszak nélkül, parlamentáris úton oldja meg a társadalmi és gazdasági problémákat. Salvador Allende még közvetlen a reakciós katonai puccs előtt is azt hangoztatta, hogy erőszak alkalmazása nélkül védik meg a de­mokratikus rendszert. Azonban ekkor a kocka már el volt vetve, és a láza­dók baljós repülőgépet húztak el feje fölött. Az eszeveszett jobboldali ter­roristák minden emberi jogot, törvé­nyességet felrúgva, kezdték meg a vérontást. Latin Amerika ezen sok vihart lá­tott országában tehát az amerikai imperialisták, monopolisták „jóvoltá­ból“ munkások vére folyik. Elvadult csőcselék lő azokba az emberekbe, akik verejtékkel hozzák létre a tár­sadalom számára a javakat. Akiknek csak az a „bűnük“, hogy a népaka­ratot kifejező demokratikus vívmá­nyokat védelmezik. Golyótól találva hull barázdába az a földműves is, aki a népi rendszertől kapott földparcel­láján termelte az életet jelentő ke­nyeret. A fasiszta fanatikusok azt han­goztatják, hogy mindenki lakolni fog, aki híve volt a szociális átalakulások­nak. A hajtóvadászat tovább folyik. Azonban a chilei munkásosztály a pa­rasztsággal szövetkezve, nem adja föl egykönnyen a harcot. Már a jobb­oldali lázadás első napjaiban munká­sok fegyveres csoportjai védték gyárakat, bányákat és vidéken is el­­­lenállási központok alakultak. A Chi­lei Kommunista Párt felmérve a ki­alakult helyzetet, a harc újabb takti­káját tűzi ki a nép elé, amelynek többsége továbbra is a szocialista át­alakulások híva. Egy születő szocialista ország kor­mányának torkára szegezte a szuro­nyokat az elállatiasodott burzsoá re­akció, mert nem bírta elviselni, hogy a mesztic és az indián is olyan em­ber legyen, mint az, aki dollármilliók­kal rendelkezik. Az amerikai monopó­liumokat nem érdekli, hogy mennyi könnyel, vérrel dolgoznak a bányák­ban, üzemekben, csak a minél több nyereség lebeg szemük előtt. Bemu­tatkoztak a kizsákmányolók ebben a latin-amerikai országban, amelyben még a történelem folyamán eddig so­hasem fordult a hadsereg az alkot­mányos, törvényes kormány ellen. A mészárlásra nincs igazolás, amit az egész világ haladó közvéleménye mélységesen felháborodva elitél. Bár a katonai junta kormányát Brazília, Uruguay és Argentína fasiszta kormá­nya elismerte, és várható, hogy to­vábbi félfasiszta rendszerű ország is támogatja majd a törvénytelen úton hatalomra jutott terroristákat, a világ népeinek többségét nem lehet félre­vezetni, mert a napnál is világosabb, hogy olyan ellenforradalmi puccs tör­tént, amely ismét nyomorba, elnyo­másba akarja kényszeríteni a hős chilei népet. Óriási tiltakozási hullám száguldott végig az egész világon, és habár a reakció átmenetileg véres eszközökkel magához ragadta a ha­talmat, a dolgozó nép növekvő ellen­állása és fokozódó harca előbb-utóbb a reakció vereségéhez, az alkotmá­nyos demokrácia megújhodására és a szociális vívmányok gyarapításához vezet. Balla József Felháborító reakciós merénylet a chilei nép ellen A reakciós katonai junta a haladó erők növekvő ellenállásába ütközik

Next