Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1973-12-29 / 52. szám

1973. december 29. Ara 1.- Kis XXIV. évfolyam, 52. szám­. B­oldog új esztendőt k­ívánunk kedves olvasóinknak! Jubileumi évbe lépünk J­A­N J­A­N­O­VI­C mérnök, CSc az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztere A mezőgazdaság szocialista szek­torának politikai és gazdasági kon­szolidációja által fokozatosan létre­jöttek annak feltételei, hogy a dolgozók kezdeményezése, az irá­nyító káderek rátermettsége és energiája minden szinten az ed­diginél nagyobb mértékben össz­pontosuljon az összes intenzifiká­­ciós tényezők kihasználására, a ha­ladó tapasztalatok, valamint a köz­gazdaság, a termelési technika és technológia és a munkaszervezés haladó tapasztalatainak, tudomá­nyos ismereteinek alkalmazására. Mezőgazdaságunk szervezési és káderszempontból készen áll legszélesebb mértékben felhasznál­a­ni és racionálisabban alkalmazni a tudományos-műszaki haladás vív­mányait, amelyeket az iparnak olyan ágazatai mutatnak fel, ame­lyek a mezőgazdaság iparosítása szempontjából döntő jelentőségűek. Olyan időszak előtt állunk, ami­kor megfontoltan lépésről lépésre és kidolgozott terv alapján búcsú­zunk el az üzemszervezés hagyo­mányos módszerétől és a kooperá­ció különböző formáinak útjára lépünk a növénytermesztés és az állattenyésztés ágazatában, vala­mint együttműködést alakítunk ki a mezőgazdasági őstermelés és a feldolgozó ipar, valamint a fo­gyasztók között. S épp ebben az időszakban lé­pünk egy jubileumi esztendőbe. A dicső Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulója mellett az 1974-es évben emlékezünk meg a CSKP történelmi jelentőségű IX. kong­resszusa megtartásának negyed év­századáról, melyen Klement Gott­wald elvtárs felvázolta talsainknak a kisüzemi termelésről a nagy­üzemi termelésre való áttérése fő irányvonalát. Ezt a kettős jubileumot illen­dően szeretnénk megünnepelni a kollektivizálás dicső korszakának befejezésével és azzal, hogy jelen­tős munkaeredményeket érünk el a növénytermesztésben, az állatte­nyésztésben, a mezőgazdasági üze­meknek nyújtott szolgáltatások és az élelmiszeripar terén. Ezért az ötéves terv első három évében elért sikereken kell az épí­tést folytatni biztosítva az 1974-es év eredményességét, amely ötéves tervünk sikeres teljesítésének alap­ját képezi. Az 1973-as év során a mezőgaz­daságban elért jó eredmények mellett több fékező momentum be­folyásolta munkánk eredményessé­gét. Ezek egyike a száj- és kö­römfájás kártétele, másrészt tíz aszályos év, amelyet túlzás nélkül hasonlíthatunk össze a katasztro­fális 1947-es évvel. A harmadik fé­kező tényezőként a világpiaci árak rohamos növekedését jelölhetnénk meg, különösen a fehérjetartalmú takarmányok terén, amelyeket na­­gyobbára külföldről vásárlunk. Csupán ez utóbbi kedvezőtlen mo­mentum mezőgazdaságunkban két­milliárd koronás értékösszeget kép­visel. Szocialista társadalmunknak sikerült az áremelkedés hatását központilag úgy csökkenteni, hogy ez nem mutatkozott meg a kiske­reskedelmi árakban. Ez újfent iga­zolja, milyen szociális elgondolá­sokkal oldja meg államunk e vi­lágmértékben égető problémát. A negyedik komoly negatív tényező a mezőgazdaság és az élelmiszer­­ipar építkezési beruházásainak ké­sedelmes átadása és a létesítmé­nyek üzembe helyezése képezi. Ezek a tényezők befolyásolták jelentősen ötéves tervünk harma­dik esztendejének eredményeit a mezőgazdaságban. Másrészt kedve­zőnek számít az, hogy gabonafé­lékből csúcstermést értünk el, s ezáltal biztosítottuk a társadalom élelmezését, a racionalizálási in­tézkedésekkel pedig, amelyeket a takarmányozási technikában vezet­tünk be, kellő szinten tudjuk tar­tani az állattenyésztést annak el­lenére, hogy gyenge termést ér­tünk el a ter­més takarmányokból és a kapásnövényekből. Amikor öt évvel ezelőtt az in­­tenzifikációs mutatókat tekintve első ízben értük utol a cseh kerü­letek földműveseit, sokan ezt a „jó esztendő eredményének“ tar­tották. Azóta lépést tartunk a Cseh Szocialista Köztársaság mezőgazda­ságával, ami, úgy vélem, a hajdani elmaradott szlovákiai viszonyok­kal összehasonlítva nagyszerű si­ker. A mezőgazdasági és az élelmi­­szeripari termelés növekedésének dinamikája Szlovákiában továbbra is magasabb, mint országos vi­szonylatban. Szlovákia termelési aránya az országos termelésben az 1970-es évvel összehasonlítva az 1973-as évben a mezőgazdasági nyerstermelésben 31,2 százalékról 32,4 százalékra, a piaci áruterme­lésben 29,3 százalékról 29,8 száza­lékra, a hazai piac élelmiszer ellá­tása terén pedig 28,4 »­o-ról 29,4 százalékra emelkedett. A szlovákiai részarány említett emelkedését a mezőgazdasági és az élelmiszeripari termelés arány­lag gyors fejlődése mellett értük el, de ugyanilyen gyors fejlődés szemtanúi voltunk a Cseh­ Szocia­lista Köztársaságban is. Az országos fejlődés mellett si­keresen teljesítjük azt a feladatot is, hogy az alapfontosságú élelmi­szerek növekvő szükségletét a ha­zai termelésből biztosítjuk. Az élelmiszerszükséglet részaránya, amelyet a behozatalból fedezünk, hazánkban a növekvő fogyasztás ellenére az 1970—1972-es években 16,6 százalékról 14,3 százalékra csökkent. 1973-ban országos mé­retben sikerült teljesen beszüntet­ni a vajbehozatalt és tovább csök­kentettük a hús behozatalát is. Ezzel a néhány adattal igyekez­tem bemutatni a lényegében átla­gos mezőgazdasági év eredményét, nehogy sikereinket túlságosan fel­nagyítsuk, és le se becsüljük, ha­nem helyesen, minden erőnkből használjuk ki az összes lehetősé­get munkánk javítására. A CSKP KB és az SZ­KP KB legutóbbi plenáris ülései, amelyek értékelték a CSKP XIV. kongres­­­szusának a gazdaságpolitika te­rén hozott határozatai teljesítését, kihangsúlyozták azt a tényt, hogy a mezőgazdaság és az élelmiszer­­ipar becsülettel teljesíti a párt ál­tal kitűzött feladatot , a növek­vő élelmiszer szükségletnek hazai forrásokból történő kielégítését. Értékelte a földművesek és az élelmiszeripari dolgozók igyekeze­tét, mivel feladataikat sikerrel tel­jesítik és eredményeik az első há­rom esztendőben már az ötéves terv által kitűzött feladatokat is túlszárnyalják. Ez kihatással van közgazdaságunkra és az általános életszínvonalra csakúgy, mint tár­sadalmunk politikai konszolidálá­sára. Viszont a plenáris ülés na­gyon helyesen arra is figyelmezte­tett, hogy az elért pozitív eredmé­nyek még igényesebb munkára kö­teleznek. Igyekeznünk kell a ter­melésben mutatkozó hiányosságo­kat leküzdeni, biztosítanunk kell a növekvő élelmiszerszükséglet ki­­(Folytatás a 2. oldalon.) * PETŐFI SÁNDOR: 3 Hej, vannak ma számadások! Háziasszony, házigazda, Mit bevett és kiadott az Év folytában, összeadja. Vizsgálják a pénzes erszényt, Mennyi volt benn, s mennyi van még, S törlik le a verítéket, Mellyel azt a pénzt szerezték. Feleségem, lásd, milyen jó. Hogy minékünk nincsen pénzünk: Nem piszkáljuk be kezünket, S nem csorog a verítékünk. Amazoknak a ládáik, Minekünk szíveink telvék... Az milyen szegény gazdagsági Ez milyen gazdag szegénység! Még csak egymagam valék­ Tavaly ilyentájban, Az idén már kettecskén Vagyunk a szobában. Furcsa lesz, ha már ez egy darabig majd így men: Esztendőre hármacskán Azután négyecskén. ! • De félre, félre a tréfával, Hisz beteg mellett állunk; Beteg, haldoklik az esztendő, Ez a mi drága kedves jóbarátunk... Fonjunk áldásból liliomfüzért, Megkoszorúzni haldokló fejét. Ő adta össze kezeinket, Válhatatlanul, örökre.­­ szállító föl lelkeinket Nem ismert és nem sejtett örömökre... Fonjunk áldásból liliomfüzért, Megkoszorúzni haldokló fejét, Az a kevés bú, mit koronként Szívünkre rácseppente, Nem keserűé boldogságunk, Sőt azt még sokkal édesebbé tette... Fonjunk áldásból liliomfüzért, Megkoszorúzni haldokló fejét, Haldoklik ő, már csak néhány halk Szívdobbanás van hátra, S az örök éj borul e szemre, Mely boldogságunk hajnalfényét látta... Fonjunk áldásból liliomfüzért, Megkoszorúzni haldokló fejét.

Next