Szabad Földműves, 1973. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1973-12-29 / 52. szám
1973. december 29. Ara 1.- Kis XXIV. évfolyam, 52. szám. Boldog új esztendőt kívánunk kedves olvasóinknak! Jubileumi évbe lépünk JAN JANOVIC mérnök, CSc az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztere A mezőgazdaság szocialista szektorának politikai és gazdasági konszolidációja által fokozatosan létrejöttek annak feltételei, hogy a dolgozók kezdeményezése, az irányító káderek rátermettsége és energiája minden szinten az eddiginél nagyobb mértékben összpontosuljon az összes intenzifikációs tényezők kihasználására, a haladó tapasztalatok, valamint a közgazdaság, a termelési technika és technológia és a munkaszervezés haladó tapasztalatainak, tudományos ismereteinek alkalmazására. Mezőgazdaságunk szervezési és káderszempontból készen áll legszélesebb mértékben felhasználani és racionálisabban alkalmazni a tudományos-műszaki haladás vívmányait, amelyeket az iparnak olyan ágazatai mutatnak fel, amelyek a mezőgazdaság iparosítása szempontjából döntő jelentőségűek. Olyan időszak előtt állunk, amikor megfontoltan lépésről lépésre és kidolgozott terv alapján búcsúzunk el az üzemszervezés hagyományos módszerétől és a kooperáció különböző formáinak útjára lépünk a növénytermesztés és az állattenyésztés ágazatában, valamint együttműködést alakítunk ki a mezőgazdasági őstermelés és a feldolgozó ipar, valamint a fogyasztók között. S épp ebben az időszakban lépünk egy jubileumi esztendőbe. A dicső Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulója mellett az 1974-es évben emlékezünk meg a CSKP történelmi jelentőségű IX. kongresszusa megtartásának negyed évszázadáról, melyen Klement Gottwald elvtárs felvázolta talsainknak a kisüzemi termelésről a nagyüzemi termelésre való áttérése fő irányvonalát. Ezt a kettős jubileumot illendően szeretnénk megünnepelni a kollektivizálás dicső korszakának befejezésével és azzal, hogy jelentős munkaeredményeket érünk el a növénytermesztésben, az állattenyésztésben, a mezőgazdasági üzemeknek nyújtott szolgáltatások és az élelmiszeripar terén. Ezért az ötéves terv első három évében elért sikereken kell az építést folytatni biztosítva az 1974-es év eredményességét, amely ötéves tervünk sikeres teljesítésének alapját képezi. Az 1973-as év során a mezőgazdaságban elért jó eredmények mellett több fékező momentum befolyásolta munkánk eredményességét. Ezek egyike a száj- és körömfájás kártétele, másrészt tíz aszályos év, amelyet túlzás nélkül hasonlíthatunk össze a katasztrofális 1947-es évvel. A harmadik fékező tényezőként a világpiaci árak rohamos növekedését jelölhetnénk meg, különösen a fehérjetartalmú takarmányok terén, amelyeket nagyobbára külföldről vásárlunk. Csupán ez utóbbi kedvezőtlen momentum mezőgazdaságunkban kétmilliárd koronás értékösszeget képvisel. Szocialista társadalmunknak sikerült az áremelkedés hatását központilag úgy csökkenteni, hogy ez nem mutatkozott meg a kiskereskedelmi árakban. Ez újfent igazolja, milyen szociális elgondolásokkal oldja meg államunk e világmértékben égető problémát. A negyedik komoly negatív tényező a mezőgazdaság és az élelmiszeripar építkezési beruházásainak késedelmes átadása és a létesítmények üzembe helyezése képezi. Ezek a tényezők befolyásolták jelentősen ötéves tervünk harmadik esztendejének eredményeit a mezőgazdaságban. Másrészt kedvezőnek számít az, hogy gabonafélékből csúcstermést értünk el, s ezáltal biztosítottuk a társadalom élelmezését, a racionalizálási intézkedésekkel pedig, amelyeket a takarmányozási technikában vezettünk be, kellő szinten tudjuk tartani az állattenyésztést annak ellenére, hogy gyenge termést értünk el a termés takarmányokból és a kapásnövényekből. Amikor öt évvel ezelőtt az intenzifikációs mutatókat tekintve első ízben értük utol a cseh kerületek földműveseit, sokan ezt a „jó esztendő eredményének“ tartották. Azóta lépést tartunk a Cseh Szocialista Köztársaság mezőgazdaságával, ami, úgy vélem, a hajdani elmaradott szlovákiai viszonyokkal összehasonlítva nagyszerű siker. A mezőgazdasági és az élelmiszeripari termelés növekedésének dinamikája Szlovákiában továbbra is magasabb, mint országos viszonylatban. Szlovákia termelési aránya az országos termelésben az 1970-es évvel összehasonlítva az 1973-as évben a mezőgazdasági nyerstermelésben 31,2 százalékról 32,4 százalékra, a piaci árutermelésben 29,3 százalékról 29,8 százalékra, a hazai piac élelmiszer ellátása terén pedig 28,4 »o-ról 29,4 százalékra emelkedett. A szlovákiai részarány említett emelkedését a mezőgazdasági és az élelmiszeripari termelés aránylag gyors fejlődése mellett értük el, de ugyanilyen gyors fejlődés szemtanúi voltunk a Cseh Szocialista Köztársaságban is. Az országos fejlődés mellett sikeresen teljesítjük azt a feladatot is, hogy az alapfontosságú élelmiszerek növekvő szükségletét a hazai termelésből biztosítjuk. Az élelmiszerszükséglet részaránya, amelyet a behozatalból fedezünk, hazánkban a növekvő fogyasztás ellenére az 1970—1972-es években 16,6 százalékról 14,3 százalékra csökkent. 1973-ban országos méretben sikerült teljesen beszüntetni a vajbehozatalt és tovább csökkentettük a hús behozatalát is. Ezzel a néhány adattal igyekeztem bemutatni a lényegében átlagos mezőgazdasági év eredményét, nehogy sikereinket túlságosan felnagyítsuk, és le se becsüljük, hanem helyesen, minden erőnkből használjuk ki az összes lehetőséget munkánk javítására. A CSKP KB és az SZKP KB legutóbbi plenáris ülései, amelyek értékelték a CSKP XIV. kongresszusának a gazdaságpolitika terén hozott határozatai teljesítését, kihangsúlyozták azt a tényt, hogy a mezőgazdaság és az élelmiszeripar becsülettel teljesíti a párt által kitűzött feladatot , a növekvő élelmiszer szükségletnek hazai forrásokból történő kielégítését. Értékelte a földművesek és az élelmiszeripari dolgozók igyekezetét, mivel feladataikat sikerrel teljesítik és eredményeik az első három esztendőben már az ötéves terv által kitűzött feladatokat is túlszárnyalják. Ez kihatással van közgazdaságunkra és az általános életszínvonalra csakúgy, mint társadalmunk politikai konszolidálására. Viszont a plenáris ülés nagyon helyesen arra is figyelmeztetett, hogy az elért pozitív eredmények még igényesebb munkára köteleznek. Igyekeznünk kell a termelésben mutatkozó hiányosságokat leküzdeni, biztosítanunk kell a növekvő élelmiszerszükséglet ki(Folytatás a 2. oldalon.) * PETŐFI SÁNDOR: 3 Hej, vannak ma számadások! Háziasszony, házigazda, Mit bevett és kiadott az Év folytában, összeadja. Vizsgálják a pénzes erszényt, Mennyi volt benn, s mennyi van még, S törlik le a verítéket, Mellyel azt a pénzt szerezték. Feleségem, lásd, milyen jó. Hogy minékünk nincsen pénzünk: Nem piszkáljuk be kezünket, S nem csorog a verítékünk. Amazoknak a ládáik, Minekünk szíveink telvék... Az milyen szegény gazdagsági Ez milyen gazdag szegénység! Még csak egymagam valék Tavaly ilyentájban, Az idén már kettecskén Vagyunk a szobában. Furcsa lesz, ha már ez egy darabig majd így men: Esztendőre hármacskán Azután négyecskén. ! • De félre, félre a tréfával, Hisz beteg mellett állunk; Beteg, haldoklik az esztendő, Ez a mi drága kedves jóbarátunk... Fonjunk áldásból liliomfüzért, Megkoszorúzni haldokló fejét. Ő adta össze kezeinket, Válhatatlanul, örökre. szállító föl lelkeinket Nem ismert és nem sejtett örömökre... Fonjunk áldásból liliomfüzért, Megkoszorúzni haldokló fejét, Az a kevés bú, mit koronként Szívünkre rácseppente, Nem keserűé boldogságunk, Sőt azt még sokkal édesebbé tette... Fonjunk áldásból liliomfüzért, Megkoszorúzni haldokló fejét, Haldoklik ő, már csak néhány halk Szívdobbanás van hátra, S az örök éj borul e szemre, Mely boldogságunk hajnalfényét látta... Fonjunk áldásból liliomfüzért, Megkoszorúzni haldokló fejét.