Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1974-02-23 / 8. szám

Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja 1974. február 23. Ara 1.» Kčs XXV. évfolyam, 8. szám. A Győzelmes Februári szellemében Évről évre megemlékezünk egy nagyjelentőségű történelm­i ese­ményről, amely pontot tett a nem­zeti demokratikus forradalom győ­zelmére és utat nyitott a szocia­lizmus építésének. Az 1948-as Feb­ruári Győzelem szoros összefüg­gésben van a Szlovák Nemzeti Felkeléssel és az efsz-ek megala­kulásával, azzal a két jelentős eseménnyel, amelynek az idén ünnepeljük 30-ik, illetve negyed­­százados évfordulóját. Az első köztársaság feldarabo­lása utáni években az illegalitásba kényszerített kommunista párt nemzeti felszabadító harcnak élé­­­re állt, és abban az időben fő fel­adatul tűzte ki a cseh és a szlo­vák nemzet létének, szabadságá­nak és állami önállóságának meg­teremtését. Ebből a szempontból óriási jelentősége volt az 1943. december 12-én megkötött cseh­szlovák-szovjet barátsági, kölcsö­nös segélynyújtási és háború utáni együttműködési szerződésnek. szerződés aláírása jelentősen se­­­gítette az ellenállás egységes front­jának a kialakítását, s lelkesedést vitt a nemzeti felszabadító harcba. A párt kitartó munkájának ered­ményeként még abban az évben létrejött az ellenállási mozgalom központi szerve, a Szlovák Nem­zeti Tanács. A decemberben létre­jött egyezmény hitet tett a cse­hek és a szlovákok közös állama mellett és a múlt hibáiból levonva a tanulságot elhatározták, hogy a külpolitikában a Szovjetunió szö­vetségére támaszkodunk. A nemzeti demokratikus mozga­lom ezután gyors fejlődésnek in­dult, és 1944. augusztus 29-én nyílt ellenállásba tört ki a német fa­siszta hadsereggel szemben. A szlovák és más népek antifasiszta ellenállása a csehszlovák nemzeti demokratikus forradalom kezdetét jelentette, s ezzel lényegében le­rakták a népi demokratikus rend­szer alapjait. A második világháború utolsó napjaiban — a CSKP javaslata alapján létrejött Kassai Kormány­­program széleskörű utat nyitott a nemzeti demokratikus forrada­lom megvalósításának és megte­remtette az előfeltételeket a szo­cialista átalakulás felé. A burzsoá pártok minden esz­közzel arra törekedtek, hogy aka­dályozzák a Kassai Kormányprog­ram megvalósítását, a jó viszony további elmélyítését a Szovjetunió­val, vagyis mindent megtettek a kapitalista fejlődés­­ útjára való visszatérésért. A kommunista párt — Klement Gottwalddal az élen — a széles néptömegekre támaszkod­va, megakadályozta a reakció mes­terkedését, s amikor megkísérel­ték az ország politikai fejlődésé­nek ellenforradalmi megváltozta­tását, határozottan közbelépett, és a burzsoázia döntő vereséget szen­vedett. Ezzel — 1948 februárjában — véget ért hazánk történelmének egyik szakasza, amelyben a mun­kásosztály teljesítette küldetésé­nek jelentős részét. A CSKP veze­tésével felszámoltuk a burzsoázia hatalmát, uralomra juttattuk a pro­letárdiktatúrát, amely múlhatatla­nul szükséges feltétele a szocia­lizmus építésének. Még az év májusában jóváhagy­ták az új alkotmányt, megtartottuk a nemzetgyűlési választásokat, és ezzel kezdetét vette társadalmunk átalakulásának folyamata. Arány­lag rövid idő alatt befejeződött az ipar végleges államosítása, sor ke­rült a földreformra, vagyis azok kezébe került a föld, akik művel­ték. A Februári Győzelem után el­telt rövid időszakot pártunk a IX. kongresszuson értékelte, s egyben meghatározta a szocialista fejlődés további útját. A kongresszuson a legfontosabb feladatok közé tarto­zott a mezőgazdaság további fejlő­dése útjának a kitűzése. Megálla­pították, hogy a mezőgazdasági­ termelés kisüzemi rendszere és az államosított ipar közti összhang nem teremthető meg két szinten. A kongresszus hangsúlyozta, hogy addig a szocializmus nem arathat teljes győzelmet, amíg a falu rá nem tér a szocializmus útjára. Már a kongresszus előkészítésé­nek időszakában, de főleg­­ utána, kitartó meggyőző munka kezdő­dött a kis és középparasztok kö­zött. A propagandisták tízezrei ma­gyarázták, hogy a mezőgazdasági termelés jelentős növekedését csak úgy lehet elérni, ha a földalap jobban ki lesz használva és meg­teremtjük a gépesítés előfeltéte­leit. Elsőként Dél-Szlovákiában jöttek létre a különböző típusú szövet­kezetek. Röpke néhány év alatt a közös gazdaságok ezreit alakí­tották meg. A fejlett iparunk — a gép- és traktorállomásokon ke­resztül — gépekkel látta el a szö­vetkezeteket és lassanként megin­dult a nagyüzemi termelés. Ezer­­kilencszázötvenhárom őszétől bizo­nyos áramlatok nyomán megtorpa­nás állt be a szövetkezetek fejlő­désében, s jónéhány közös gazda­­ság feloszlott. A CSKP Központi Bizottsága mélyrehatóan foglalko­zott a kialakult kedvezőtlen hely­zettel, és fontos határozatokat ho­zott a mezőgazdasági termelés fel­lendítésére és a munkás-paraszt szövetség megszilárdítására. Az elkövetkező években az erő­södő szocialista rendszerünk sok­oldalú segítséget nyújtott a mező­gazdaságnak. Ennek következtében a legtöbb szövetkezet megszilár­dult, és amellett, hogy jelentősen csökkent a dolgozók száma, növe­kedett a mezőgazdasági termelés, s természetesen a munka termelé­­­kenysége is. A hatvanas években mezőgazdaság népgazdaságunk jelentős tényezőjévé vált, holott távolról sem lettek kimerítve az összes lehetőségek. Az 1968—69-es politikai válság éveiben az efsz-ek a szocialista rendszer szilárd láncszemei voltak és később népgazdaságunk­ kon­szolidációjának fontos tényezőivé váltak, vagyis a parasztság, úgy­mint a februári események idejára, bizonyította, hogy a munkásosz­tály hű szövetségese. A megtett 26 éves utat mérlegel­ve, méltán lehetünk büszkék nagy műre, amely a marxizmus- a leninizmus eszméjének diadalát jelentette hazánkban. A győzedel­mes út arra kötelez — hogy az eddigi tapasztalatok alapján — ál­landóan mélyítsük a párt és a nép egységét, a munkás-paraszt szövet­séget, a nemzetek és nemzetisé­gek barátságát, s nem utolsósorban szövetségeseinkkel, a Szovjetunió­val és a szocialista országokkal való szoros együttműködést. A XIV. kongresszus határozatai minden téren megmutatták a szo­cialista társadalmunk továbbfej­lesztésének a helyes útját. Nem egészen három esztendő telt el a kongresszus óta, s olyan eredmé­nyeket értünk el, amelyekre mél­tán lehet büszke az ország népe. A mezőgazdaság lényegében há­­oom év alatt teljesítette az 5. öt­éves terv fő feladatait. Az ugrás­szerű fejlődésben oroszlánrészük van a megalakulásuk negyedszá­zados évfordulóját ünneplő essz­­eknek, mivel ott van a mezőgazda­­sági földterület döntő többsége. Ez annak köszönhető, hogy a szak­­­­emberekkel egyre jobban ellátott (Folytatás a 2. oldalon.) ■ a___________________ez.__z__ízk——Bk__г © halászat Az illetékes érdekköri szövetségbe tömörült, aktív pihenést kedvelő dolgozók tájékoztatója és tanácsadója A kooperációs kapcsolatok egyre jobban elmélyülnek az efsz-ek között. A felvételen látható ötezres korszerű sertéstelep a svodíni (szőgyéni), a lubái (libádi) és kameníni (kéméndi) szövetkezetek közös vállalkozása. A tisztítóberendezéssel ellátott üzemet a közeli napokban adják át rendelte­tésének, s S­z­a­b­á­l József mérnök, a szövetkezetek által megbízott veze­tő szerint még az idén S0 vagon húst adnak el a közellátásnak. A sertés­telep évi termelése 100 vagon hús lesz, amelyet komplexen termelnek ki. A beállított 500 anyától egyeden­ként évi 22 malac elválasztását ter­vezik, ha majd a sertésfarm teljes ütemben üzemel. A lenti felvétel bármelyik község­ben készülhetne. A szövetkezetek megalakulásának 25. éves jubileumi évfordulóján büszkék lehetünk épülő, szépülő falvainkra. 1 антгаявнвннаниянвммямв Zárszámadás, értékelés és előretekintés A naptár lapjain február semmiben sem különbözik a többi hónaptól, ha csak azt nem vesszük figyelembe, hogy egy-két nappal kurtább, mint a többi. Egységes földművesszövetkeze­teink életében azonban jelentős, sőt azt is mondhatnék, hogy határkövet jelentő időszak. Ebben a hónapban zajlanak le nagyobbrészt a zárszám­adások és értékelések, amelyek nagy­ban hozzájárulnak majd a XIV. párt­­kongresszus magas, de megvalósít­ható célkitűzéseihez, szocialista ha­zánk további gyarapításához. Talán mondanunk sem kell, hogy az idei szövetkezeti évzárók tartalmasabbak és gazdagabbak, mint a szocializáló­­dás kezdetén voltak. Földművesszö­vetkezeteink általában gazdagabbak lettek, s velük együtt gazdagabb lett a tagság, valamint az ország is. A csehszlovák mezőgazdaság törté­netében az idén volt a legnagyobb gabonatermés. A szövetkezeti dolgo­zók és a döntő fontosságú termelési szakokon álló kommunisták segítsé­gével az elmúlt három évben — az ötödik ötéves tervünk első éveiben — erősen megjavult egységes földmű­vesszövetkezeteink munkatermelé­kenysége. Tanúskodnak erről az ed­dig megvalósított zárszámadások, amelyeken az efsz-ek tagjai és dol­gozói örömmel állapíthatták meg, hogy a XIV. pártkongresszuson ki­tűzött feladatok reálisak és teljesít­hetők, azaz hogy sikeresen is telje­sítettük. Elismerően szólott erről a KB decemberi ülésén pártunk főtit­kára, dr. Gustáv Husák elvtárs is, aki a szép és értékes termelési ered­mények elismerő nyugtázása mellett rámutatott a még fennálló hiányos­ságokra, nehézségekre és az előttünk álló komoly feladatokra is. A termelési eredmények mellett az évzáró taggyűléseken tanácskoz­zunk tehát a további feladatok meg­valósításáról, illetve mindazokról a módszerekről és munkaformákról, melyek segítségével el akarjuk érni célkitűzéseinket, meg akarjuk való­sítani terveinket és elképzeléseinket. A XIV. pártkongresszus, illetve a Központi Pártbizottság 1972 áprilisá­ban hozott határozatai értelmében kívánatos, hogy még nagyobb figyel­met szenteljük a ter­més takarmá­nyok termelésére és általában a föld­­művesszövetkezetek takarmánybázisá­nak biztosítására. Az állattenyésztés­ben továbbra is a figyelem előteré­ben marad a szarvasmarhatenyésztés fejlesztése, és a tejhozam növelése. Fontos feladat az állattenyésztési ter­melés hatásfokának általános növelé­se, a sovány­ színhús nagyobb rész­arányának a biztosítása. Tervszerűen kell majd irányítani a mezőgazdasági termelés koncentrá­ciójának és szakosításának a felada­tát is. Az eddigieknél még nagyobb gondot kell fordítanunk a költség­csökkentés és a hatásfok növelés problémáira is. Nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk a szövetkezeten be­lüli nyilvántartás tökéletesítésének, az önköltség csökkentésének, illetve a termelési eszközök jobb és éssze­rűbb kihasználásának. Ne legyen tehát egyetlenegy szö­vetkezeti évzárónk és még kevésbé értékelő pártgyűlésünk sem — az utóbbiak szinte­ e napokban zajla­nak —, ahol ne tárgyalnának a ter­melés javításáról, a mezőgazdasági gépek megbecsüléséről, gazdaságos kihasználásáról, az irányításban résztvevő szakkáderek továbbképzé­séről, a fiatalok felkarolásáról és he­lyes bérezéséről. Itt kezdődik a szö­vetkezeti vezetőség, illetve a mező­gazdaságban dolgozó kommunisták igazi munkája. Tőlük, politikai elkö­telezettségüktől és aktivitásuktól függ, hogy pártunk mezőgazdasági programja időben és minőségben tel­jesüljön. Jó lesz tehát, ha a zárszámadáso­kon, valamint az értékelő pártgyűlé­seken és termelési tanácskozásokon újból felülvizsgáljuk az áprilisi párt­­határozatok feldolgozását és teljesí­tésének eddigi folyamatát, valamint a szocialista versenymozgalom kibon­takozását. Az utóbbit főleg jól vitas­suk meg. Szocialista mezőgazdasá­gunk 25. évfordulója hadd legyen a versenymozgalom kibontakozásának ösztönzője. Ügyeljünk viszont arra, hogy szocialista munkavállalásaink ne legyenek formálisak. Nincs jogom e vállalások fölött pálcát törni, és még ha lenne sem tenném, hisz ezek többnyire az ötéves terv hiánytalan teljesítésére irányulnak és nem két­séges, hogy az ilyen vállalásokért dolgozó szövetkezeti tagok komolyan is veszik teljesítésüket. Akadnak vi­szont bőven olyan kötelezettségválla­lások is, amelyek csak a papírt, eset­leg valamelyik elnöki irodát díszítik. (Folytatás a 2. oldalon.)

Next