Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1974-02-23 / 8. szám
Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja 1974. február 23. Ara 1.» Kčs XXV. évfolyam, 8. szám. A Győzelmes Februári szellemében Évről évre megemlékezünk egy nagyjelentőségű történelmi eseményről, amely pontot tett a nemzeti demokratikus forradalom győzelmére és utat nyitott a szocializmus építésének. Az 1948-as Februári Győzelem szoros összefüggésben van a Szlovák Nemzeti Felkeléssel és az efsz-ek megalakulásával, azzal a két jelentős eseménnyel, amelynek az idén ünnepeljük 30-ik, illetve negyedszázados évfordulóját. Az első köztársaság feldarabolása utáni években az illegalitásba kényszerített kommunista párt nemzeti felszabadító harcnak élére állt, és abban az időben fő feladatul tűzte ki a cseh és a szlovák nemzet létének, szabadságának és állami önállóságának megteremtését. Ebből a szempontból óriási jelentősége volt az 1943. december 12-én megkötött csehszlovák-szovjet barátsági, kölcsönös segélynyújtási és háború utáni együttműködési szerződésnek. szerződés aláírása jelentősen segítette az ellenállás egységes frontjának a kialakítását, s lelkesedést vitt a nemzeti felszabadító harcba. A párt kitartó munkájának eredményeként még abban az évben létrejött az ellenállási mozgalom központi szerve, a Szlovák Nemzeti Tanács. A decemberben létrejött egyezmény hitet tett a csehek és a szlovákok közös állama mellett és a múlt hibáiból levonva a tanulságot elhatározták, hogy a külpolitikában a Szovjetunió szövetségére támaszkodunk. A nemzeti demokratikus mozgalom ezután gyors fejlődésnek indult, és 1944. augusztus 29-én nyílt ellenállásba tört ki a német fasiszta hadsereggel szemben. A szlovák és más népek antifasiszta ellenállása a csehszlovák nemzeti demokratikus forradalom kezdetét jelentette, s ezzel lényegében lerakták a népi demokratikus rendszer alapjait. A második világháború utolsó napjaiban — a CSKP javaslata alapján létrejött Kassai Kormányprogram széleskörű utat nyitott a nemzeti demokratikus forradalom megvalósításának és megteremtette az előfeltételeket a szocialista átalakulás felé. A burzsoá pártok minden eszközzel arra törekedtek, hogy akadályozzák a Kassai Kormányprogram megvalósítását, a jó viszony további elmélyítését a Szovjetunióval, vagyis mindent megtettek a kapitalista fejlődés útjára való visszatérésért. A kommunista párt — Klement Gottwalddal az élen — a széles néptömegekre támaszkodva, megakadályozta a reakció mesterkedését, s amikor megkísérelték az ország politikai fejlődésének ellenforradalmi megváltoztatását, határozottan közbelépett, és a burzsoázia döntő vereséget szenvedett. Ezzel — 1948 februárjában — véget ért hazánk történelmének egyik szakasza, amelyben a munkásosztály teljesítette küldetésének jelentős részét. A CSKP vezetésével felszámoltuk a burzsoázia hatalmát, uralomra juttattuk a proletárdiktatúrát, amely múlhatatlanul szükséges feltétele a szocializmus építésének. Még az év májusában jóváhagyták az új alkotmányt, megtartottuk a nemzetgyűlési választásokat, és ezzel kezdetét vette társadalmunk átalakulásának folyamata. Aránylag rövid idő alatt befejeződött az ipar végleges államosítása, sor került a földreformra, vagyis azok kezébe került a föld, akik művelték. A Februári Győzelem után eltelt rövid időszakot pártunk a IX. kongresszuson értékelte, s egyben meghatározta a szocialista fejlődés további útját. A kongresszuson a legfontosabb feladatok közé tartozott a mezőgazdaság további fejlődése útjának a kitűzése. Megállapították, hogy a mezőgazdasági termelés kisüzemi rendszere és az államosított ipar közti összhang nem teremthető meg két szinten. A kongresszus hangsúlyozta, hogy addig a szocializmus nem arathat teljes győzelmet, amíg a falu rá nem tér a szocializmus útjára. Már a kongresszus előkészítésének időszakában, de főleg utána, kitartó meggyőző munka kezdődött a kis és középparasztok között. A propagandisták tízezrei magyarázták, hogy a mezőgazdasági termelés jelentős növekedését csak úgy lehet elérni, ha a földalap jobban ki lesz használva és megteremtjük a gépesítés előfeltételeit. Elsőként Dél-Szlovákiában jöttek létre a különböző típusú szövetkezetek. Röpke néhány év alatt a közös gazdaságok ezreit alakították meg. A fejlett iparunk — a gép- és traktorállomásokon keresztül — gépekkel látta el a szövetkezeteket és lassanként megindult a nagyüzemi termelés. Ezerkilencszázötvenhárom őszétől bizonyos áramlatok nyomán megtorpanás állt be a szövetkezetek fejlődésében, s jónéhány közös gazdaság feloszlott. A CSKP Központi Bizottsága mélyrehatóan foglalkozott a kialakult kedvezőtlen helyzettel, és fontos határozatokat hozott a mezőgazdasági termelés fellendítésére és a munkás-paraszt szövetség megszilárdítására. Az elkövetkező években az erősödő szocialista rendszerünk sokoldalú segítséget nyújtott a mezőgazdaságnak. Ennek következtében a legtöbb szövetkezet megszilárdult, és amellett, hogy jelentősen csökkent a dolgozók száma, növekedett a mezőgazdasági termelés, s természetesen a munka termelékenysége is. A hatvanas években mezőgazdaság népgazdaságunk jelentős tényezőjévé vált, holott távolról sem lettek kimerítve az összes lehetőségek. Az 1968—69-es politikai válság éveiben az efsz-ek a szocialista rendszer szilárd láncszemei voltak és később népgazdaságunk konszolidációjának fontos tényezőivé váltak, vagyis a parasztság, úgymint a februári események idejára, bizonyította, hogy a munkásosztály hű szövetségese. A megtett 26 éves utat mérlegelve, méltán lehetünk büszkék nagy műre, amely a marxizmus- a leninizmus eszméjének diadalát jelentette hazánkban. A győzedelmes út arra kötelez — hogy az eddigi tapasztalatok alapján — állandóan mélyítsük a párt és a nép egységét, a munkás-paraszt szövetséget, a nemzetek és nemzetiségek barátságát, s nem utolsósorban szövetségeseinkkel, a Szovjetunióval és a szocialista országokkal való szoros együttműködést. A XIV. kongresszus határozatai minden téren megmutatták a szocialista társadalmunk továbbfejlesztésének a helyes útját. Nem egészen három esztendő telt el a kongresszus óta, s olyan eredményeket értünk el, amelyekre méltán lehet büszke az ország népe. A mezőgazdaság lényegében háoom év alatt teljesítette az 5. ötéves terv fő feladatait. Az ugrásszerű fejlődésben oroszlánrészük van a megalakulásuk negyedszázados évfordulóját ünneplő esszeknek, mivel ott van a mezőgazdasági földterület döntő többsége. Ez annak köszönhető, hogy a szakemberekkel egyre jobban ellátott (Folytatás a 2. oldalon.) ■ a___________________ez.__z__ízk——Bk__г © halászat Az illetékes érdekköri szövetségbe tömörült, aktív pihenést kedvelő dolgozók tájékoztatója és tanácsadója A kooperációs kapcsolatok egyre jobban elmélyülnek az efsz-ek között. A felvételen látható ötezres korszerű sertéstelep a svodíni (szőgyéni), a lubái (libádi) és kameníni (kéméndi) szövetkezetek közös vállalkozása. A tisztítóberendezéssel ellátott üzemet a közeli napokban adják át rendeltetésének, s Szabál József mérnök, a szövetkezetek által megbízott vezető szerint még az idén S0 vagon húst adnak el a közellátásnak. A sertéstelep évi termelése 100 vagon hús lesz, amelyet komplexen termelnek ki. A beállított 500 anyától egyedenként évi 22 malac elválasztását tervezik, ha majd a sertésfarm teljes ütemben üzemel. A lenti felvétel bármelyik községben készülhetne. A szövetkezetek megalakulásának 25. éves jubileumi évfordulóján büszkék lehetünk épülő, szépülő falvainkra. 1 антгаявнвннаниянвммямв Zárszámadás, értékelés és előretekintés A naptár lapjain február semmiben sem különbözik a többi hónaptól, ha csak azt nem vesszük figyelembe, hogy egy-két nappal kurtább, mint a többi. Egységes földművesszövetkezeteink életében azonban jelentős, sőt azt is mondhatnék, hogy határkövet jelentő időszak. Ebben a hónapban zajlanak le nagyobbrészt a zárszámadások és értékelések, amelyek nagyban hozzájárulnak majd a XIV. pártkongresszus magas, de megvalósítható célkitűzéseihez, szocialista hazánk további gyarapításához. Talán mondanunk sem kell, hogy az idei szövetkezeti évzárók tartalmasabbak és gazdagabbak, mint a szocializálódás kezdetén voltak. Földművesszövetkezeteink általában gazdagabbak lettek, s velük együtt gazdagabb lett a tagság, valamint az ország is. A csehszlovák mezőgazdaság történetében az idén volt a legnagyobb gabonatermés. A szövetkezeti dolgozók és a döntő fontosságú termelési szakokon álló kommunisták segítségével az elmúlt három évben — az ötödik ötéves tervünk első éveiben — erősen megjavult egységes földművesszövetkezeteink munkatermelékenysége. Tanúskodnak erről az eddig megvalósított zárszámadások, amelyeken az efsz-ek tagjai és dolgozói örömmel állapíthatták meg, hogy a XIV. pártkongresszuson kitűzött feladatok reálisak és teljesíthetők, azaz hogy sikeresen is teljesítettük. Elismerően szólott erről a KB decemberi ülésén pártunk főtitkára, dr. Gustáv Husák elvtárs is, aki a szép és értékes termelési eredmények elismerő nyugtázása mellett rámutatott a még fennálló hiányosságokra, nehézségekre és az előttünk álló komoly feladatokra is. A termelési eredmények mellett az évzáró taggyűléseken tanácskozzunk tehát a további feladatok megvalósításáról, illetve mindazokról a módszerekről és munkaformákról, melyek segítségével el akarjuk érni célkitűzéseinket, meg akarjuk valósítani terveinket és elképzeléseinket. A XIV. pártkongresszus, illetve a Központi Pártbizottság 1972 áprilisában hozott határozatai értelmében kívánatos, hogy még nagyobb figyelmet szenteljük a termés takarmányok termelésére és általában a földművesszövetkezetek takarmánybázisának biztosítására. Az állattenyésztésben továbbra is a figyelem előterében marad a szarvasmarhatenyésztés fejlesztése, és a tejhozam növelése. Fontos feladat az állattenyésztési termelés hatásfokának általános növelése, a sovány színhús nagyobb részarányának a biztosítása. Tervszerűen kell majd irányítani a mezőgazdasági termelés koncentrációjának és szakosításának a feladatát is. Az eddigieknél még nagyobb gondot kell fordítanunk a költségcsökkentés és a hatásfok növelés problémáira is. Nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk a szövetkezeten belüli nyilvántartás tökéletesítésének, az önköltség csökkentésének, illetve a termelési eszközök jobb és ésszerűbb kihasználásának. Ne legyen tehát egyetlenegy szövetkezeti évzárónk és még kevésbé értékelő pártgyűlésünk sem — az utóbbiak szinte e napokban zajlanak —, ahol ne tárgyalnának a termelés javításáról, a mezőgazdasági gépek megbecsüléséről, gazdaságos kihasználásáról, az irányításban résztvevő szakkáderek továbbképzéséről, a fiatalok felkarolásáról és helyes bérezéséről. Itt kezdődik a szövetkezeti vezetőség, illetve a mezőgazdaságban dolgozó kommunisták igazi munkája. Tőlük, politikai elkötelezettségüktől és aktivitásuktól függ, hogy pártunk mezőgazdasági programja időben és minőségben teljesüljön. Jó lesz tehát, ha a zárszámadásokon, valamint az értékelő pártgyűléseken és termelési tanácskozásokon újból felülvizsgáljuk az áprilisi párthatározatok feldolgozását és teljesítésének eddigi folyamatát, valamint a szocialista versenymozgalom kibontakozását. Az utóbbit főleg jól vitassuk meg. Szocialista mezőgazdaságunk 25. évfordulója hadd legyen a versenymozgalom kibontakozásának ösztönzője. Ügyeljünk viszont arra, hogy szocialista munkavállalásaink ne legyenek formálisak. Nincs jogom e vállalások fölött pálcát törni, és még ha lenne sem tenném, hisz ezek többnyire az ötéves terv hiánytalan teljesítésére irányulnak és nem kétséges, hogy az ilyen vállalásokért dolgozó szövetkezeti tagok komolyan is veszik teljesítésüket. Akadnak viszont bőven olyan kötelezettségvállalások is, amelyek csak a papírt, esetleg valamelyik elnöki irodát díszítik. (Folytatás a 2. oldalon.)