Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-12 / 2. szám

2 Készülnek a zárszámadásra (Folytatás az 1. oldalról.) „öntsünk tiszta vizet a pohárba“, — a járás irányítói ezt várják a köz­gyűlésektől. Mélyen foglalkoznak majd a szövetkezeti demokrácia kér­désével is. Vannak olyan jelenségek, hogy az irányítók elszakadnak a tag­ságtól. Megfeledkeznek arról, hogy a termelésben dolgozók látják legjob­ban az előforduló hiányosságokat. Mi­vel nem kérik ki s nem hallgatják meg véleményüket, a hibák halmo­zódnak és ezátal jelentős károk ke­letkeznek a közösben. Az eddiginél sokkal nagyobb gon­dot fordítanak a kádernevelésre. A legnagyobb földterületen gazdálkodó szövetkezetekben — 13 ban — függet­lenített emberek lesznek, s mint a szövetkezeti elnök közvetlen segítő­társai foglalkoznak majd a szociális, kulturális és káderkérdésekkel. Több helyen nagyobb gondot kell fordítani a fiatalok megnyerésére is. Ezért min­denütt meg kell oldani a szociális helyiségek létesítésének kérdését az állattenyésztésben, valamint a szabad idő kérdését és mindazt, ami a fiata­lokat elriasztja a mezőgazdaságtól. A járásban ebben az esztendőben újabb 13 fiatal mérnök jut „szóhoz“ a növénytermesztésben és ez elősegí­ti az igényes feladatok megoldását. A járásban kooperációs alapon épül egy tízezres sertéstelep. Ennek az üzembe helyezése nagy előrelépést jelent a sertéstenyésztésben. Emellett Chotínban (Hetényben) 40 millió ko­rona költséggel felépítik az Agro­­centrumot. A zárszámadó gyűléseken több helyen el kell gondolkodni azon, hogyan használják majd ki az Agro­­centrum szolgáltatásait, amikor na­­gyon kis táblákon gazdálkodnak, illet­ve van még néhány szövetkezet, ahol ezer hektáron jóval alul van a föld­terület. Ezek közé tartozik a Kližská Nema-i (Kolozsnémai) Efsz, amely­nek a földterülete 511 hektár és ebből a szántó mindössze 413. A kis szövet­kezet irodájában ezekben a napokban lázas munka folyik, készítik az év­végi mérleget, amely tiszta képet mu­tat az elmúlt gazdasági évről. — Nekünk most van az aratás, — említi mosolyogva Pauliik Ján fő­könyvelő. — Nem panaszként mon­dom, ugyanis ha az elsődleges nyil­vántartás rendben van, akkor megy minden mint a karikacsapás. Amikor hét évvel ezelőtt ide kerültem, arra fektettem a fő hangsúlyt, hogy a köz­vetlen termelést irányítók ezt nagyon komolyan vegyék. — Eredményesen zárják az évet? — Nincs okunk panaszra. A föld­területünk 60 százalékán szemest ter­melünk és jó eredményeket értünk el. Búzából 57, árpából pedig 56 mázsás átlaghozamot értünk el és kukoricá­ból is megközelítettük a 60 mázsás hozamot. A kender kiváló termést adott: a tervezett 90 mázsa helyett 163-at adtunk el hektáronként. Saj­nos a cukorrépa hozama a szárazság miatt a tervezettnél jóval alacsonyabb volt. A tej- és a húseladást túltelje­­sítettük — és ami lényeges — csök­kent az önköltség. Van 450 birkánk is, amelynek a tenyésztése nagyon­ gazdaságos. A malacelválasztással az anyakocánkénti 14 darabbal viszont nem lehetünk elégedettek. Őszintén meg kell mondani: az elhullás még mindig jelentős. Ennek egyik fő oka: jelentős a hőmérsékleti ingadozás. Újat viszont már nem építünk, mert előbb-utóbb „összeházasodunk“ a szomszédokkal. Négy csallóközi szövetkezet egyesí­téséről lenne szó, amelyet előbb-utóbb létrehoznak. Az együttműködés már megkezdődött. Ez érthető, hiszen a kis szövetkezetek egyike sem tudna közel hét milliós költséggel takar­mányszárító berendezést vásárolni. Tervezik egy 800-as tehénistálló fel­építését is. A szövetkezetek hozzájá­rulása a közös építkezéshez a szántó­föld mennyisége alapján történik. Ebben a kis községben nagyon jó a munkaszervezés és szorgalmas a tagság. Az eredménye megvan, hi­szen az előzetes számítások szerint több mint 27 ezer korona lesz az át­lagkereset. A holnap szempontjából mégis komolyan gondolnak az egye­sítésre, mert a jelenlegi állapot, — előbb-utóbb — a fejlődés kerékkötő­jévé válik. A kis gazdaságban például 15 fajta növényt termesztenek. Ezek olyan kis parcellák, ahol a gépeket nem lehet maximálisan kihasználni, arról nem is szólva, hogy az Agro­­centrum szolgáltatásait sem tudnák majd­ kellőképpen igénybe venni. A gazdasági épületek is elhaszná­lódtak és a korszerűbb felépítésére külön-külön aligha tudnának megfe­lelő összegeket biztosítani. Így hát nem marad más hátra, mint az egye­sülés. Talán nem is lennének komo­lyabb ellenvetések, mint a központ kérdése. Rendelkeznek ugyan két megfelelő irodaházzal, de mindkét község: Cicov (Csicsó) és Veiké Ko­­sihy-1 (Nagykeszi) nem központi köz­ség. Tény viszont, hogy ezek az essz­­ek gazdálkodnak a legnagyobb föld­területeken. Egyszóval a sok fontos kérdés megvitatása mellett, az évzáró gyűlésen minden bizonnyal mélyen foglalkoznak majd a „házassággal“, amely a legtöbb vélemény szerint már nagyon is időszerű. Tóth Dezső SZALÁD FÖLDMŰVES kommentárunk Latin-Amerika fénylő csillaga Az év elején ünnepelte Kuba népe a reakció feletti győzelmének 15. év­fordulóját. Másfél évtizeddel ezelőtt Fidel Castro vezetésével győzött a szabadságra szomjazó, sokat szenve­dett szigetország lakossága. Megbuk­tatták a népellenes Batista diktatúrá­ját és a Kubai Kommunista Párt veze­tésével hozzáláttak az új, szocialista típusú rendszer felépítéséhez. Nem volt könnyű, mert az amerikai mono­póliumok rossz örökséget hagytak a dolgozóknak. Szemük előtt csak a le­hető legnagyobb nyereség elérése le­begett és ennek érdekében például a mezőgazdaságban monokulturális ter­melést honosítottak meg. Főleg a cu­kornád termesztését helyezték előtér­be és egyáltalán nem törődtek azzal, hogy a lakosságnak milyen élelmiszer­félékre van szüksége. Az állattenyész­tés nagyon alacsony színvonalú volt és a tehéntenyésztésre egyáltalán nem fordítottak gondot. Tejhez csak a ki­váltságosok gyermekei jutottak. Ezt a példát annak bizonyítására hoztuk fel, hogy a kapitalisták tényleg csak a hasznot nézték és teljesen figyel­men kívül hagyták a szükségletek ki­elégítését. Azon a szigeten, ahol az amerikai földrészen elsőízben döntötték meg a nagybirtokosok és a többi kizsákmá­­nyolók uralmát, a szocializmus építé­sének megkezdése óta lényeges válto­zások történtek. A Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának és kong­resszusai határozatainak értelmében, teljes mértékben megvalósították a földreformot, államosították az ipart, a kereskedelmet és a bankot. A mező­­gazdaságban sikerült felszámolni a monokulturális gazdálkodást, és ma mér egyre több például a tehén. A tejellátást még most sem tudják telje­sen biztosítani, azonban már csak rö­vid idő kérdése és a hazai termelés­ből is elegendő tejtermékhez juthat­nak a fogyasztók. Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára ünnepi beszédében az ó­évet a kubai nép történelmében a legsikeresebb esztendőnek tartotta. Hangsúlyozta, hogy a forradalmi Kuba a szocialista közösségre, főleg a Szovjetunióra tá­maszkodva halad előre. Kijelentette, hogy a hősi nép bizakodva tekinthet a jövőbe. Ez a nyilatkozat egyértel­­műleg a szocialista táborhoz való szi­lárd tartozást is jelentette. Bár a fia­tal szocialista ország sok megpróbál­tatáson ment át — az imperialisták támogatásával kubai emigránsok tör­tek életére és különböző politikai felforgató módszerekkel igyekszenek a nép egységét szétverni — ennek ellenére a Kubai Kommunista Párt egyre szorosabb egységbe tömöríti a népet, amely mindent megtesz a párt által kitűzött feladatok teljesítéséért. Ma már tény, hogy Latin-Ameriká­­ban egy olyan szocialista ország léte­zik, amely sikert sikerre halmoz. A dolgozók életszínvonala rohamosan emelkedik. Kedvező jelenség, hogy mind a mezőgazdságban, mind az iparban rohamosan fokozódik a mun­ka termelékenysége és ennek követ­keztében lényegesen növekedik a nemzeti jövedelem is. Hazánknak nagyon jó kapcsolata van a testvéri Kuba népével. Egyre nagyobb méretűek a politikai, társa­dalmi, valamint kulturális kapcsola­tok is, de lényeges segítséget nyúj­tunk a fiatal országnak, különösen az energia-, a cipő- és a bányaiparban, valamint a cukorgyártásban. Cseh­szlovák szakemberek százai segítik a kubai népgazdaság fejlesztését. Kuba ma fénylő csillagként ragyog a latin-amerikai égbolton. Megmutatja az elnyomott népek előtt, hogy kizsák­­mányolók nélkül jobban lehet boldo­gulni. Példája nyomán egyre erősöd­nek a latin-amerikai nemzeti felszaba­dító és szociális mozgalmak. Habár olykor ezeket az amerikai monopó­liumok támogatásával el is nyomják, a népek függetlenségi törekvéseit nem lehet örökre sárba taposni. Latin- Amerika népe a kommunista és a bal­oldali jellegű pártok vezetésével egy­re jobban hallatja hangját, mert látja, hogy világméretben talán a legros­­­szabb körülmények között, sokszor rabszolga sorsban, embertelen körül­mények között sínylődnek. Olykor az ultra-baloldali anarchisták nagy káro­kat okoznak a mozgalomnak, mert provokációkkal okot adnak a jobbol­dalnak a legális szervezetek likvidá­lására. Azonban ezeken a túlkapáso­kon okulva egyre taktikusabban fo­lyik a küzdelem és előbb-utóbb a reakciónak végülis vissza kell vonul­nia. A forradalmi Kuba népe, amint Leo­­nyid Iljics Brezsnyev elvtárs egyik beszédében kijelentette, békében épít­heti szocialista hazáját, mert a Szov­jetunió és a szocialista közösség többi országa minden súlyával, erejével le­fogja az imperialisták kezét. VXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX>Ä.XXXXXXXXXXXXXXXXXX4^XXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX4XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX' Szilárdítsuk a pártszervezetek vezető A szocialista nagyüzemi gazdálko­dás negyedszázadának utolsó éveiben Csehszlovákia Kommunista Pártja XIV. kongreszusának határozata szellemé­ben egyre jobban konszolidálódik a termelés. A jó politikai meggyőző munka nyomán egyesülnek a kisebb szövetkezetek és ezzel egyidejűleg nagyobb kooperációs vállalkozások is alakulnak, örvendetes tény, hogy év­­ről-évre jobbak a szakosítás kialakí­tásának feltételei. Az eddigi tapaszta­latok azt mutatják, hogy a koncentrá­lás következtében fokozódik a terme­lés. A párt mezőgazdasági politikája tehát gazdagon kamatozik és megszü­lettek az első eredmények. Azonban a fejlődés mindig többet kíván és az év­végi felmérések azt mutatják, hogy még nagyon sok olyan tartalék van, amelyet fel lehetne használni a több­termelés érdekében. Azonban új lehe­tőségek teremtése csakis közös össz­­fogással lehetséges és ezért tovább kell folytatnunk a termelés koncent­rációját és ezzel egyidejűleg bizonyos szervezeti változásokat is kell eszkö­zölni a pártszervezetek és szervek felépítésében. Amikor az első efsz-ek egyesültek, mindjárt felmerült a kérdés, hogy milyen módon fejtsék ki munkájukat az egyes községekben működő alap­szervezetek. Ugyanis az egyesült elsz vezetőségének nem volt megfelelő politikai partnere. Ezért a járási párt­­bizottságok azt javasolták, hogy az alapszervezetek munkáját egy úgyne­vezett központi vezetőség irányítsa. Az elmúlt időszak azt bizonyítja, hogy ez a szervezeti felépítés bevált. Na­gyon jól összehangolt pártmunka fo­lyik például a gbelcei, kameníni, ne­­mnicei, mostovai és más egyesült szö­vetkezetben. Mostován (Hidaskürtön) például a közös gazdaság vezetősége annyira támogatja a pártmunkát, hogy a központi vezetőség elnökének ren­des havi fizetést ad. Ez a befektetés kamatostul megtérül, mert az elnök nemcsak a pártszervezetek belső szer­vezeti életével törődik, hanem általá­ban a politikai és nevelőmunkával összefüggő összes kérdésekkel. Irá­nyítja például az agitációs munkát, faliújságokat szervez, nevelő jellegű kvízeket készít elő. Gbelcén az egye­sült szövetkezet alapszervezetének központi elnöke rugalmas bizottsági üléseket hív össze az egyes mezőgaz­dasági problémák megoldásával kap­csolatban. A szövetkezeti vezetőségi gyűléseket mindig megelőzik a párt­­bizottság ülései. Ilymódon a koncep­ciós kérdésekben már előre kialakul a kommunisták egysége, akik követ­kezetesen harcolnak a pártszervezet vezető szerepének érvényesítéséért. Az első gondolatkörből tehát azt a tapasztalatot vonhatjuk le, hogy a mezőgazdaságban észlelhető struktu­rális változások megkövetelik, hogy az egyesült efsz-ekben olyan központi vezetőségek alakuljanak, amelyek irá­nyítják, illetve összehangolják az egyes részlegek alapszervezeteinek munkáját. Hogy ez a szervezeti fel­építés a jövőben milyen módon ma­rad érvényben, erről Csehszlovákia Kommunista Pártja XV. kongresszusa dönt majd. A falvak lakóinak­­ strukturális vál­tozása következtében állnak elő olyan helyzetek, hogy vagy a falusi, vagy pedig a szövetkezet üzemi pártszerve­zete gyengül le. Ennek következtében nincs meg az illető pártszervezet ak­cióképessége. Ezért a felsőbb párt­szervek javasolják, hogy az ilyen köz­ségekben össze kell vonni a pártszer­vezeteket és természetesen azokat kell meghagyni, amelyek akcióképe­­sebbek. Ennek következtében előfor­dul, hogy például a megerősödött fa­lusi pártszervezet gyakorolja az el­lenőrzés jogát és a szövetkezet felett és érvényesíti a párt vezető szerepét. Fordított esetben pedig a szövetkezeti pártszervezet törődik a község lakos­ságának politikai nevelésével. A termelés koncentrációját elősegí­tik a különböző kooperációs vállalko­zások is. Felmerül a kérdés, vajon ezekben milyen módon biztosítsuk a párt vezető szerepének érvényesíté­sét? A párt szervezeti felépítése sze­rint, pártcsoportokat lehet létesíteni állandó vagy átmeneti kollektívákban, társulásokban is. Tehát a kooperációs tanácsokban is olyan jellegű pártcso­portokat kell létesíteni, amelyek a já­­rási pártbizottság irányítása alá tar­toznak és szintén megteremtik a gaz­dasági tanácsokban a párt vezető szerepe érvényesítésének feltételeit. De más jellegű társulásokban is párt­csoportokat létesíthetünk. A több évtizedes pártmunka tapasz­talatai azt bizonyítják, hogy a párt­­szervezetek csak akkor tudnak hatéko­nyan dolgozni, ha az élet ütőerén tart­ják a kezüket és szoros kapcsolatuk van a tömegekkel. Ez pedig csak úgy valósítható meg, ha a nagyobb kollek­tívákban szintén pártcsoportokat léte­sítünk. Ezek konkrét politikai nevelő­munkát fejthetnek ki a dolgozók kö­zött és tagjaik példamutatással, agitá­­ciós munkával serkenthetik a többi dolgozókat is a tervfeladatok megva­lósítására. A Nové Zámky-1. (érsekúj­­vári) járásban végzett felmérések azt mutatják, hogy még csak két-három szerepét mezőgazdasági üzemben működnek kezdetleges pártcsoortok. A járási pártbizottság komolyan foglalkozik ezzel a kérdéssel és máris intézkedé­seket tett, hogy a legaktívabb párt­­szervezetek pártcsoportokat alakítsa­nak a legfontosabb termelési ágak­ban. Olyan elképzelések vannak, hogy pártcsoport működhet például a nö­vénytermesztésben, az állattenyésztés­ben, a mechanizációs brigádban és esetleg a nagyobb kertészetekben is. Remélhető, hogy a közeljövőben máris ily módon igyekszenek hatékonyabbá tenni munkájukat a szövetkezetekben működő falusi pártszervezetek. A mezőgazdaságban dolgozó párt­­szervezetek már eddig is igen ered­ményes munkát végeztek és az új, ru­galmasabb szervezeti felépítés még jobb feltételeket teremt a párttagok munkájának hatékonyságára. Nagyon fontos, hogy az egyesült efsz-ekben működő alapszervezetek vezetőségei a fő súlyt a káderek növelésére fektes­sék. A tapaszalatok azt mutatják, hogy ahol az új nagy közös gazdasá­­gok kormánykereke kellő politikai és szaktudással rendelkezik, rohamosan fokozódik a termelés mennyisége. A káderek kiválasztása nagyon sok kö­rültekintést igénylő munka, ezért ez­zel rendszeresen kell foglalkozni a vezetőségi gyűlésen. Fő cél legyen a kommunisták egységének megterem­tése, mert csakis ily módon érvénye­síthetjük a gyakorlatban a párt veze­tő szerepét. A XIV. kongresszus vilá­gosan kitűzte a szocialista mezőgaz­daság fejlődésének irányát, tehát té­továzásra, ingadozásra nincs ok és minden kommunistának kötelessége a párthatározat megvalósításáért har­colni. BALLA JÓZSEF 1974. január 12. A SZOVJET NÉP HOZZÁJÁRUL A SZOCIALISTA KÖZÖSSÉG ERŐSÍTÉSÉHEZ A Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak Központi Bizottsága az év elején felhívást intézett a párttagsághoz és a szovjet néphez, hogy az ötéves terv negyedik évében minden tartalék fel­­használásával a lehető legnagyobb sikereket érje el a XXIV. kongres­­­szus határozataiból eredő feladatok teljesítésében. A nagyjelentőségű fel­hívás többek között hangoztatja, hogy a kommunista társadalom sikeres épí­tése a szovjet nép méltó hozzájáru­lása a szocialista közösség erősítésé­hez, a népek békéjének és biztonsá­gának megszilárdításához, az emberi­ség társadalmi haladásához. A felhívás befejező részében az SZKP Központi Bizottsága felszólítja a pártot és a szovjet népet, hogy még jobban bontakoztassák ki a terv­feladatok határidő előtti teljesítésére indított szocialista munkaversenyt, a „kevesebb ráfordítással több ter­méket és jobb minőséget“ jelszóval. A szocialista munkaversenyben a nép­gazdaság valamennyi ágazata különös fgyelmet fordít a munkatermelékeny­ség növekedésének gyorsítására és a társadalmi termelés hatékonyságának fokozására. Az SZKP felhívása meg­állapítja, hogy az újabb gazdasági és társadalmi eredményeknek nemzetközi jelentőségük lesz, óriási mert még jobban növeli a szocializmus von­zóerejét, előmozdítja a Szovjetunió nemzetközi tekintélyének további nö­vekedését . Még csak pár napja jelent meg a felhívás a sajtóban, de máris ország­szerte nagy a visszhangja. Üzemek és intézmények ezreinek dolgozói köte­lezettségvállalásaikkal biztosítják a Központi Bizottságot, hogy mindent megtesznek a több és hatékonyabb termelés érdekében. ELŐRETÖRT A JOBBOLDAL IZRAELBEN A december 31-én megtartott vá­lasztások alkalmából Izraelben a jobb­oldali tömb nyolc mandátummal nö­velte előnyét a parlamentben. Ezzel szemben az izraeli munkapárt hat mandátumot vesztett. Külpolitikai megfigyelők úgy vélik, hogy a jobbra tolódás megnehezíti a genfi tárgyalá­sokat. A jelenlegi kormányra ugyanis a háborút helyeslő erők egyre na­gyobb nyomást gyakorolnak. Bár a genfi tárgyalásokkal kapcsolatban óvatos derűlátás uralkodik, lényegé­ben eddig a felek nem egyeztek meg semmiben, mert az agresszor hallani sem akar a megszállt arab területek kiürítéséről és még azt is meg akarja szabni, hogy Egyiptom milyen létszá­mú fegyveres erőt tartson készenlét­ben. Természetesen ebbe az egyipto­mi fél sem megy bele és ragaszkodik olyan előzetes egyezmény megköté­séhez, amely feltételezi, hogy Izrael fokozatosan kiüríti az összes meg­szállt arab területeket. A CHILEI JUNTA TOVÁBB GARÁZDÁLKODIK A chilei katonai junta, a világ ha­ladó közvéleménye tiltakozása elle­nére, folytatja véres terrorját. Kiszi­várgott hírek szerint öt főiskolai pro­fesszort háromtól öt évig terjedő sza­badságvesztésre ítéltek. A vérengző katonák két diákot is megöltek. Kü­lönböző ürügyek révén asszonyokat is börtönbe juttatnak. Ma már világ­szerte nyíltan beszélnek arról, hogy a junta gestapó rendszerekkel dolgo­zik. A foglyokat embertelen körülmé­nyek között tartják. Többen már nem sokáig bírják a kínzásokat. Carlos Al­­tamirano, a chilei szocialista párt tit­kára Havannában tartott sajtóérte­kezletén kijelentette, hogy a junta már eddig több mint 15 ezer embert gyilkolt meg. További 30 ezer síny­lődik a börtönökben és a koncentrá­ciós táborokban. A munkahelyekről 200 ezer személyt bocsátottak el. A főiskolákról eddig 25 ezer diákot zár­tak ki. Az úgynevezett megbízhatat­lanoknak ki kell költözniök Santiagó­­ból. Ennek következtében mintegy 50 ezerrel csökken a város lakóinak száma. A borzalmas terror ellenére is egy­re nagyobb a chilei nép ellenállása az illegalitásba kényszerült szocia­lista és kommunista párt, valamint más szervezetek egységbe kovácsolják az ellenállókat, akik ilymódon hatá­sosabban küzdhetnek a jobboldali ter­roristák ellen.

Next