Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1974-05-25 / 21. szám

1974. MÁJUS 25. XXV. évfolyam, 21. szám­ ára: 1.— Kčs Szabadföld mi­­ves Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja П Д CSEP IX. kongresszusának huszonötödik évfordulójára ÍRTA: PATHÓ KÁROLY, FŐSZERKESZTŐ A forradalmi munkásosztályunk Februári Győzelme végérvényesen meg­hiúsította azoknak a társadalmi rétegeknek a terveit, akik a politikai életben és az államirányításban való részvételüket a kizsákmányolók pozí­cióinak megszilárdítására, a kapitalista társadalmi rend felújítására,­­ vagyis a szocialista fejlődést sürgető össznépi mozgalom elfojtására sze­rették volna kihasználni. A társadalmunk fejlődését fékező társadalmi rétegek teljes vereségével egyidőben eltűntek azok az akadályok is, amelyek késleltették hazánk­ban a szocialista átalakulás történelmi jelentőségű programjának körvona­lazását, gyakorlati megvalósítását. Csehszlovákia Kommunista Pártjának új korszakot nyitó IX. kongres­­­szusa tehát olyan időszakban ülésezett, amikor hazánk munkásosztálya, a dolgozó parasztsággal és az összes haladó erőkkel való szilárd harci szövetségben, magabiztosan és következetesen gyakorolta osztályhatalmát. Pártunk IX. kongresszusának történelmi jelentősége abban van, hogy a szocializmus építésének marxista-leninista alapelveihez igazodva és a nemzeti sajátosságok figyelembe vétele mellett, egyértelműen állásfoglalt társadalmi és gazdasági életünk szocialista átalakulása mellett és bölcs előrelátással határozta meg azokat a feladatokat, amelyek a szocializmus építésének első szakaszában megoldásra vártak. Pártunk, mint a kibontakozó szocialista társadalmunk vezető ereje, tudatában volt annak, hogy a kivívott hatalom állandósításának egyik nélkülözhetetlen előfeltétele a munkásosztály és a parasztság harci szö­vetségének további szilárdítása, valamint az, hogy a társadalom átalaku­lását az életszínvonal tervszerű emelkedése is kísérje. A szocializmus építésének programját körvonalazó kongresszus idején az iparunk már szocialista jelleget öltött. Ezzel szemben a mezőgazdaság — nagybirtokok kisajátítása és a földreform ellenére — magán viselte a kapitalista társadalomban kialakult jellegét. Határozottan érzékelhető volt, hogy a szétfordácsolt mezőgazdaságban meghonosodott kistermelői mód mindjobban fékezi a meglévő szocialista ipar fejlődését. Egyrészt azáltal, hogy rengeteg munkaerőt köt le, másrészt pedig azért, mert képtelen az ipar részére biztosítani a mezőgazdaságból származó nyers­anyag-szükségletet. Magától értetődik az is, hogy a társadalmunk szocialista átalakulásától a lakosság döntő többsége életszínvonalának lényeges emelkedését várta. Az életszínvonal emelkedése, amely elképzelhetetlen élelmiszerbőség nél­kül, hatványozott igényeket támasztott a mezőgazdasággal szemben. Ezzel szemben a tények — a gyenge termelési eredmények — arra utalta, hogy a felaprózott egyéni gazdálkodás mellett nem számolhatunk a mező­gazdasági termelés lényeges növekedésével, s így azzal sem, hogy mező­gazdaságunk kielégíti a szüntelenül növekvő társadalmi igényeket. A hagyományos kisparaszti termelési módnak a szentesítése tehát tör­vényszerűen gátolta volna az össztársadalmi érdekek érvényesülését, de ugyanakkor konzerválta volna a parasztság vagyon szerinti rétegeződé­­sével járó ellentéteket és a falusi dolgozók többségének rendkívül nehéz munka- és életkörülményeit. Ezért joggal hangsúlyozta Klement Gottwald azt a történelmi igazságot, hogy „A falu szocializálása nélkül nem lesz nálunk szocializmus!“ Dolgozó parasztságunk csak tisztelettel és hálával emlékezhet vissza pártunk IX. kongresszusára, amely egyik legfőbb feladatként tűzte ki a mezőgazdasági termelés kollektivizálását, az egységes földművesszö­­vetkezetek megalakítását, tehát a korszerű szocialista nagyüzemi termelés meghonosítását mezőgazdaságunkban. A jelenlegi kulturált munka- és életkörülmények mellett szinte hihetet­lennek tűnik, hogy a falusi élet szépüléséhez vezető szövetkezeti program megvalósítása a parasztságnak jelentős részénél komoly ellenállásba üt­között. Hej, pedig de sokan kardoskodtak a nélkülözést és nyomort szülő egyéni gazdálkodás mellett! Kezdetben nem hittek, talán sokan nem is akartak hinni az újban. Nem tudták elképzelni azt, hogy az évszázadokon keresztül sokszor megcsalt és becsapott parasztot egyszer már olyan cse­lekedetre is ösztönzik, amely elsősorban is a saját boldogulását szol­gálja. A szocialista mezőgazdaságunk születésének és kibontakozásának hu­szonötödik évfordulóján csak tisztelettel adózhatunk a szövetkezeti moz­galom úttörőinek, a lelkes agitátorok népes seregének. Mindazoknak az élharcosoknak, akik pártos elkötelezettséggel szálltak síkra a CSKP IX. kongresszusa határozatának maradéktalan teljesítéséért, a falvaink szé­pülését s a parasztságunk boldogulását eredményező gazdasági előfelté­telek megteremtéséért, az egységes földművesszövetkezetek megalakítá­sáért, szervezeti megszilárdulásáért és a mezőgazdasági termelés szün­telen korszerűsítéséért. Nekik, a kitartó felvilágosító munkájuknak és példamutatásuknak köszönhető, hogy a dolgozó parasztságunk ingadozó rétegei is aránylag rövid időn belül felismerték a nagyüzemi mezőgazda­­sági termelés előnyeit, s egyben tudatosították azt is, hogy pártunk gaz­daságpolitikája a falu és a város közötti különbségek felszámolását, a falu gazdasági és kulturális felemelkedését is szolgálja. Immár huszonöt év telt el Csehszlovákiai Kommunista Pártjának új kor­szakot formáló IX. kongresszusa óta. Szocialista mezőgazdaságunk ki­bontakozásának és fejlődésének nem volt kényelmes, kitaposott útja. Sok gonddal és problémával kellett megküzdeni az eltelt huszonöt év alatt. Meg kellett barátkozni a miénk fogalmával. Meg kellett tanulni újszerűen gazdálkodni, s nemcsak a mának élni, hanem gazdaságfejlesztés tekinte­tében távlatokban gondolkodni. Le kellett küzdeni a kollektív szellemet mérgező káros csökevényeket, valamint az üzemirányítás és munkaszerve­zés fogyatékosságaiból származó kisebb-nagyobb nehézségeket. Ma már joggal állíthatjuk, hogy dolgozó parasztságunk sikeresen meg­birkózott a kezdeti nehézségekkel. A mezőgazdasági termelésünk szín­vonalának szüntelen emelkedése elsősorban is azzal magyarázható, hogy pártunk, a népgazdaságunk fejlődésének minden szakaszában, helyesen határozta meg azokat a teendőket, amelyek a mezőgazdaság fejlődését gyorsítják. Felelősségteljesen gondoskodott a mezőgazdasági termelés fej­lődéséhez szükséges összes előfeltételek megteremtéséről. Sürgette a me­zőgazdasági termelés gépesítését, kemizálását, a mezőgazdaságnak nyúj­tandó különböző szolgáltatások színvonalának emelését, gondoskodik arról, hogy a mezőgazdasági dolgozók politikai és szakmai felkészültsége össz­hangban legyen a gazdaságfejlesztéssel járó követelményekkel stb. S fel­mérhetetlen jelentősége van annak a ténynek, hogy a mezőgazdasági ter­melés fejlesztése ma már nemcsak a parasztságunk szívügye, hanem mindjobban az egész társadalmunk feladatává válik. Kétségtelen, hogy a nagyszerű termelési eredményekért elsősorban is a mezőgazdasági dolgozókat illeti dicséret. Pártos elkötelezettségükről, a szocialista rendszerünk iránti hűségükről dicsőségtáblára kívánkozó (Folytatás a 2. oldalon.) Vetés a szövetkezetek megalakulásának időszakában és napjainkban. —tt— ШЯ [UNK]ВНМИ ÜLÉSEZETT A CSKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA A népgazdaság tudományos-műszaki fejlesztéséért A CSKP Központi Bizottsága Elnök­ségének a csehszlovák népgazdaság tudományos-műszaki fejlesztése kér­déseiről szóló jelentését Jozef Kemp­­ný elvtárs, a CSKP KB Elnökségének tagja, a központi bizottság titkára ter­jesztette elő. A jelentés bevezető ré­szében Kemény elvtárs kijelentette, hogy a központi bizottság tervszerűen és céltudatosan oldja meg a kongres­­­szusi irányvonal megvalósításának fő szakaszait. Elemezte a népgazdaság hatékonysága növelésével, a tervtel­jesítéssel, a mezőgazdaság fejleszté­sével, a nemzetközi kapcsolatokkal és az ideológiai munkával összefüggő kérdéseket, valamint a fiatal nemze­dék problematikáját. A beszámoló hangsúlyozta, hogy a kongresszus a tudományos-műszaki fejlődést olyan társadalmi folyamat­ként értelmezte, amelynek jelentősé­gét kifejezi a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusa lenini esz­méje, amikor leszögezi, hogy a tudo­mányos-műszaki forradalom vívmá­nyainak és a szocialista gazdasági rendszer előnyeinek szerves egysége, a szocializmus és a kapitalizmus vi­lágtörténeti versenyében aratott győ­zelmünk meghatározó feltétele. Kemény elvtárs megállapította, hogy tudományos-műszaki fejlődés egyre kifejezőbben járul hozzá az ötödik ötéves terv fő irányának teljesítésé­hez. Az e fejlődésből eredő többlet révén tovább növekedett a társadalmi munka termelékenysége. Az ipari ter­melés növekedésében az ötéves terv­időszak három éve alatt már több mint 90 százalékkal vett részt. A jelenlegi állami-műszaki politikát mindenekelőtt úgy kell irányítani, hogy a lehetőleg gazdálkodjon a tüze­lőanyagokkal, az energiával, a nyers­olajokkal, a földalappal és a többi természeti erőforrással. Továbbá, hogy az eszközök arányos kifejezőbb megtakarítást ráfordításával érjünk el az élőmunkából mind a termelő, mind a nem termelő­­ tevékenységekben. A további feladat a termelőerők szerke­zetének tervszerű átalakítása, az esz­közök hatékonyabb felhasználása ku­tatási és fejlesztési célokra. Az elnökség jelentése azután rész­letesen rámutatott a tudományos-mű­szaki fejlődéssel összefüggő egyes problémákra, és megjelölte azokat a feladatokat, amelyeket a CSKP XIV. kongresszusa döntésével összhangban minden szakaszon teljesíteni kell. A központi bizottság a múlt heti ülésén amellett, hogy értékelte mi­ként teljesítik a CSKP XIV. kongres­­­szusa határozatait, a tudományos­műszaki fejlesztés területén, kitűzte a fő feladatokat a tudomány és a technika hatásának, valamint a gaz­daságfejlesztés hatékonyságának nö­velésére az ötödik ötéves tervidőszak utolsó másfél esztendeje és a hatodik ötéves terv előkészítésével kapcsolat­ban. A tartalmas vita után a CSKP Köz­ponti Bizottsága jóváhagyta: — a központi bizottság határozatát a tudományos-műszaki fejlesztés fel­adatainak fokozására a csehszlo­vák népgazdaság hatékonyságának fokozásában. (Folytatás a 2. oldalon.) SZAKMELLÉKLET: KERTÉSZET ÉS KISÁLLAT TENYÉSZTÉS A kertészkedők, a gyü­mölcs és szőlőtermesz­tők, valamint a kisállat­tenyésztők tanácsadója MÉHÉSZET m VADÁSZAT HALÁSZAT TOVÁBBI CIKKEK A helytállás példaképe • Győzelmes út Az első elnök A barátság, együtt­­működés elmélyítői Ésszerűen használjuk ki a meglévő eszközöket! Egyenlő esélyek mellett is eltérő eredmények A HYSO hibrid szudáni fő termesztéséről

Next