Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1974-02-02 / 5. szám
SZABAD FÖLDMŰVES Színvonalas pártoktatás A Zbrojníky-i (Fegyverneki) Egységes Földművesszövetkezetben működő üzemi pártszervezet már évek óta aktív tevékenységet fejt ki. A pártbizottság a tagsággal együtt részletesen feldolgozta a felsőbb pártszervek határozataiból eredő feladatokat. A taggyűléseken mindig konkrét határozatokat hoznak az igényes feladatok teljesítésével kapcsolatban. Kiss Gyula elvtárs az üzemi pártszervezet, Pavel Kucharik elvtárs, a helyi nemzeti bizottság és Trnavsky László, az egységes földművesszövetkezet elnöke beszélgetés közben elmondotta, hogy a közös gazdaság azért fejlődik olyan sikeresen, mert a párttagok példamutatással jobb munkára serkentik a pártonkívülieket. Főleg az üzemi pártszervezetnek köszönhető, hogy a szövetkezeti tagság egyre egységesebben oldja meg a problémákat, és a párt mezőgazdasági politikájának szellemében egyre több mezőgazdasági terméket ad a népgazdaságnak. A gazdasági eredmények azt bizonyítják, hogy a párttagok és pártonkívüliek sikert sikerre halmozva, egyre virágzóbbá teszik az ígéretesen fejlődő közös gazdaságot. Az üzemi pártszervezet bizottsága azonban nemcsak termelési feladatokkal foglalkozik, hanem emellett törődik a tagság ideológiai nevelésével is. Az 1973— 1974-es pártoktatási év tervét időben és részletesen kidolgozta. A szövetkezeti tagok nagy része az alapfokú oktatás második évfolyamát látogatja. Pavel Kucharik elvtárs, propagandista érthetően adja elő az anyagot a hallgatóknak. Veress elvtárs, az oktatási kör vezetője jó agitációs munkával biztosítja a részvételt. A pártbizottság és a szövetkezet vezetősége többször foglalkozott a párttagok és pártonkívüliek ideológiai nevelésével, illetve azzal, hogy milyen módon lehetne az eddiginél még hatásosabb munkát végezni. Végülis arra a következtetésre jutottak, hogy a rendszeres előadások mellett pár napra összpontosítani kellene a hallgatókat. Az erre vonatkozó határozat megszületése után a pártoktatási kör résztvevői Sklenné Teplicén három napig hallgatták a színvonalas előadásokat. Pavel Kucharik elvtárs „A mezőgazdaság termelésének társadalmi jelentősége, fő problémái és irányai“, Gabriela Mikleová elvtársnő, a Levicei Járási Pártbizottság politikai művelődési házának dolgozója „A vallás keletkezése, lényege és küldetése“, Tímár János elvtárs pedig „A szocialista mezőgazdaság dolgozói kezdeményezéseinek kibontakozása, valamint a szocialista munkaverseny megszervezése“ címmel tartott előadást. A mezőgazdaságban dolgozó párttagok mindennapi feladatairól Veress elvtárs beszélt a hallgatóknak. Trnavsky elvtárs konkrétan a szövetkezeti tagság legközelebbi feladatait elemezte. A színvonalas előadásokat élénk, építő jellegű vita követte. A hallgatók igazán jó gazda módjára szóltak hozzá az előadásokhoz. Barts Lajos elvtárs, a szövetkezet ökonómusa a termelési költségek csökkentésének lehetőségéről beszélt. Kotasz Béla elvtárs, a szövetkezet gépesítője hangsúlyozta, hogy a még jobb eredmények eléréséhez jobban kell munkát. Blaho František szervezin a elvtárs, a szövetkezet javítóműhelyének vezetője kérte a felsőbb szerveket, hogy a külföldről behozott gépekhez biztosítsanak szlovák és cseh nyelvű használati utasításokat. Kovács Gyula elvtárs, javasolta, hogy a gépjavítókat rendszeresen iskolázzák, hogy eleget tudjanak tenni feladataiknak. Nagy Vilmos elvtárs a munkaidő ésszerű kihasználását szorgalmazta. Kiss Gyula elvtárs, a pártszervezet elnöke hangsúlyozta, hogy a gépeket jóval gazdaságosabban kell kihasználni. Pavel Kucharik elvtárs, a helyi nemzeti bizottság elnöke elégedetten állapította meg, hogy a szocialista munkaverseny serkentő hatásának következtében a polgárok példásan teljesítik a választási programtervet. Élénk vita kerekedett a világnézeti nevelés különböző módszereiről és többen rámutattak arra, hogy a kettős nevelés következtében a fiatalok nehezen tudnak megszabadulni a szülőktől örökölt maradi nézetektől. Az üzemi pártszervezet, amint a példa is bizonyítja, kellő alapossággal szervezte meg a pártoktatást és remélhető, hogy a szövetkezeti tagok több politikai és szaktudás birtokában az új gazdasági évben még szebb eredményeket érnek el. VERESS VILMOS A hős város, Leningrád lakói, sok szenvedés és megpróbáltatás után harminc évvel ezelőtt, január végén jutottak újra a szabadság levegőjéhez, amikor a bátor szovjet katonák véglegesen felmorzsolták a hitleristáknak ebben a térségben tartózkodó erőit és ezzel megszűnt az a fojtogató gyűrű, amely elzárta a Névaparti várost az ország többi részétől. Ezer meg ezer legenda született a városvédő harcokban, mert Leningrád polgárai utolsó csepp vérig védték városukat és a fasiszta ostromlóknak minden esetben véres fejjel kellett visszavonulniuk. A várost tehát sohasem bírták elfoglalni, azonban a környéken elhelyezett tüzérség óriási károkat okozott a lakóházakban, a gyárakban, két. A németek már január 20-án megkezdték az egyes térségekből a visszavonulást. A pánik annál nagyobb volt, mivel K. A. Mereckov hadseregtábornok egységei a Volgai fronton óriási megsemmisítő csapásokat mértek a fasiszta betolakodókra. A Ladoga tó mellett az „Észak“ nevű német hadseregcsoportot szórták szét a szovjet egységek. A 18. német hadsereg fő szárnyainak felmorzsolása után a szovjet katonák Luga térségében indultak gyors támadásba. a Ennek a hadműveletnek az volt célja, hogy elzárja a balti térségből menekülő fasiszta egységek visszavonulását. A német hadvezetőség attól tartva, hogy rendkívül sok katonája kerül fogságba, egyes egységeit délnyugatra akarta átcsoporto // // Megszűnt a fojtogató gyűrű a becsapódó lövedékek állandóan nyugtalanították a lakosok és a védők életét. Ennek ellenére az élet nem állt meg, az önfeláldozó polgárok sokszor életük kockáztatása árán mentették meg Európa északi Párizsának műkincseit és más értékeket. A város felszabadítására csak az ukrajnai sikeres hadműveletek után kerülhetett sor. A nagy téli offenzíva egyik hadmozdulata volt. Az első elsöprő erejű roham 1944. január közepén kezdődött és fő célja az volt, hogy szétzúzza a Leningrádot körülzáró német egységeket és ezzel megszüntesse a hosszú hónapok óta tartó blokádot. A hitleristák több mint két évig tartották körülzárva a hős várost. Már az első napokban sikerült szétzúzni az első fasiszta egységeket, azonban ezzel a harc még nem ért véget. A szovjet hadvezetőség nagyszámú ágyút és más nehézfegyvert összpontosított ebbe a térségbe. Az előkészítő tűz szinte teljesen felmorzsolta a görcsösen védekező fasiszta egységesíteni. Azonban ennek végrehajtása csak úgy sikerülhetett volna, ha hosszabb ideig megszállva tartják Lugát. Tervük nem sikerült, mert a szovjet egységek kemény harcok árán elfoglalták a kulcsfontosságú várost és többé egyetlen német katona sem tehette be oda a lábát. A sikeres leningrádi—novgorodi operáció után, amely egészen március elsejéig tartott, a Néva-parti várost véglegesen megszabadították a megszállók ostromgyűrűjétől. Leningrád 1944. január végén, harminc évvel ezelőtt szabadult fel véglegesen és ezt a napot világszerte ünneplik a haladó és békeszerető emberek. Hiába volt e fasisztáknak ebben a térségben átmeneti katonai fölényük, a szovjet emberek kitartását nem tudták megtörni. Ország-világ előtt bizonyították, a hős védők, hogy végtelenül szeretik szocialista hazájukat és ennek megvédéséért minden áldozatra képesek. Ján Micátek, alezredes Jól sikerült szeminárium A Szocialista Akadémia Nové Zámky-i (érsekújvári) járási bizottságának lektorai egynapos szemináriumon vitatták meg a világnézeti nevelés problémáit. Kovács János elvtárs, a Drogéria vállalat igazgatója, a színvonalas értekezlet vezetője, előadásában foglalkozott a vallás keletkezésével, a vallás és a babona kapcsolataival, és a tudományos világnézet kialakítását elősegítő nevelési formákkal. A 85 lektor a pezsgő vitában értékes tapasztalatokat szerzett további munkájához. Kazán József Eredményesen zártuk a múlt évet Az elmúlt napokban jelent meg a napi sajtó hasábjain a Szövetségi Statisztikai Hivatal jelentése népgazdaságunk múlt évi fejlődéséről, és ezzel kapcsolatban nyilatkozott Jozef Kollár, a Szlovák Statisztikai Hivatal elnöke is. Böngészgetve a jelentést, és elemezgetve a nyilatkozatot, arra a következtetésre jutunk, hogy 1973-ban folytatódott népgazdaságunk kedvező fejlődése. Az előző évhez viszonyítva a nemzeti jövedelem 5,2; az ipari termelés 6,3; a mezőgazdasági termelés 4,2 százalékkal emelkedett, az építőipari munkák mennyisége pedig 6,5 százalékkal volt nagyobb, mint az 1972- es évben. Csupa olyan adatok ezek, amelyek arról tanúskodnak, hogy dolgozó népünk Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának vezetésével szorgalmas munkával konszolidálja népgazdaságunkat. A párt nevelő agitációs munkája nyomán egyre jobban létrejön a dolgozók akcióegysége és ily módon, közös összefogással valósítják meg a rendkívül igényes feladatokat. Bár az iparban általában szilárdult a tervfegyelem, az eredményekkel mégsem lehetünk teljesen megelégedve, mert 90 központilag irányított vállalat nem teljesítette feladatait. Az üzemek számához képest első pillanatra úgy tűnik, hogy ez nem nagy hiba, de lényegében olyan üzemekről van szó, amelyeknek áraira nagy szükség van úgy a gyártási folyamatokban, mint a piacon. Tehát az elkövetkezendő időszakban arra kell törekednünk, hogy minden üzem tegyen eleget kötelezettségeinek. A különböző szakaszokon elért termelési eredmények következtében arányosan több jutott a dolgozók béralapjára és a szociális juttatások összege is növekedett. A kimutatások szerint (az egységes földművesszövetkezetek tagsága nélkül) 1973- ban az 1972-es évhez viszonyítva, 3,5 százalékkal emelkedtek a havi névleges bérek és egy dolgozóra számítva már elérte a 2165 koronát. A lakosság pénzjövedelme 6,2 százalékkal, 15,7 milliárd koronával emelkedett. A részletes adatok mind arról tanúskodnak, hogy lényegesen javultak a lakosság élet- és munkakörülményei. Növekedtek az öregségi nyugdíjak és a gyermekes családok támogatására fordított összegek is. Ez megmutatkozik a népszaporulat kedvező alakulásában is. A múlt évben már 24 ezer gyermekkel több született, mint 1972-ben. A lakosság természetes szaporulata az 1972-es évhez viszonyítva 16 ezerrel növekedett. Az óév végén a Csehszlovák Szocialista Köztársaságnak 14 millió 634 ezer lakosa volt. Ebből a Cseh Szocialista Köztársaságban 9 millió 962 ezer, a Szlovák Szocialista Köztársaságban pedig 4 millió 672 ezer a lakosok száma. A népgazdaság különböző ágai között a mezőgazdaság remekelt. A termelés növekedésének átlagos üteme 0,2 ponttal volt nagyobb a tervezettnél. Az 1972-es évhez viszonyítva a nyerstermelés mennyisége 3,4 százalékkal növekedett. Az állami alapokba való árutermelés pedig 1,9 százalékkal haladta meg az előirányzott mennyiséget. A többtermelés főleg az állattenyésztésben beállt kedvező változásnak köszönhető. A növénytermesztés eredményei közül kiemelhetjük, hogy a gabonafélék hektárhozama, amely átlagosan 35,2 mázsa volt. Ez azt jelenti, hogy 4,2 mázsával túlszárnyaltuk az 1975-re előirányzott feladatot. A közölt adatok alapján bátran mondhatjuk, hogy a mezőgazdaság is példásan teljesítette mind termelési, mind eladási kötelezettségeit. v 1974. február 2. Az évzáró közgyűlések szolgálják a mezőgazdaság további fejlődéséti (Folytatás az 1. oldalról.) az irányítás színvonalát, a termelési és a gazdasági eredmények tükrözik vissza. Tekintettel azokra a megnövekedett feladatokra, melyeket mezőgazdasági dolgozóinknak az idén teljesíteniük kell, feltétlenül szükségesnek mutatkozik érdekeltté tenni a szövetkezeti tagokat a termelés növekedésében és a gazdálkodás hatékonyságának fokozásában az anyagi és erkölcsi ösztönzők céltudatos alkalmazásával. Az anyagi ösztönzők jelenlegi színvonala mellett az erkölcsi ösztönzésben jelentékeny szerepe van a szocialista munkaversenynek és a kötelezettségvállalásoknak. A Szlovák Nemzeti Felkelés és felszabadulásunk 30. évfordulója ünnepségeinek méltó előkészítéséhez illik hozzájárulni minden egyes szövetkezetünknek a szocialista munkaverseny teljes kibontakoztatásával, a dolgozók kezdeményező készségének kiszélesítésével is. Kiindulva az egyéni és kollektív kötelezettségvállalásokból, az évzáró közgyűléseknek meg kell jelölniük konkrétan azt az utat, amely a szövetkezeti tagok mobilizálásán keresztül, az évi tervfeladatok túlszárnyalásához vezet. Az idei évzáró közgyűléseket a szocialista mezőgazdaságunk, s azon belül az egységes földművesszövetkezetek megalakulásának 25. évfordulója jegyében tartjuk. Joggal állíthatjuk, hogy pártunk helyes politikája és a szövetkezeti tagok lelkiismeretes munkája nagyszerű eredményekhez a 25. évforduló vezetett. Ezért arra kötelez bennünket, hogy értékeljük szövetkezeti mozgalom élharcosainak odaadó munkáját és felmérjük azokat az eredményeket, amelyeket az eltelt negyedszázad alatt elértünk. De ösztönözzön bennünket arra is, hogy még határozottabban, magasfokú politikai elkötelezettséggel lássunk hozzá a CSKP XIV. kongresszusa által meghatározott feladataink teljesítéséhez, fejlődésünknek ebben az új szakaszában, a szocialista mezőgazdasági termelés céltudatos korszerűsítéséhez. Tartós békét óhajtanak Indokína térségében Egy évvel ezelőtt fellélegzett a világ haladó szellemű, békeszertű emberisége. Sok-sok tárgyalás és huzavona után Párizsban végre aláírták a vietnami háború befejezéséről és a béke felújításáról szóló egyezményt. A televízió képernyőjén ott láttuk az örömtől repeső vietnami népet, amelyre nem hulltak többé az amerikai В—52-es repülőerődök bombái. Milliók és milliók ünnepelték a béke első napjait. Az örömbe üröm is vegyült, mert a világ legnagyobb imperialista hatalmának hadi gépezete, még az egyezmény megkötése előtti napokban is élte, pusztította a hősiesen küzdő vietnamiakat. Ismeretes például, hogy 1972 karácsonyi és újévi ünnepei alatt minden stratégiai megokolás nélkül szőnyegbombázásokat hajtottak végre Hanoi központja ellen. A megismétlődő bombázások egyes utcákat valósággal romhalmazzá változtatták. Csak a világ haladó erőinek tiltakozása után szüntették be a bombázásokat. Bár az egyezményt megkötötték, sajnos, azt kell mondanunk, hogy a teljes béke még nem következett be a vietnami térségben. A hivatalos jelentések szerint a salgoni bábrezsim katonai egységei 310 ezer esetben sértették meg a fegyverszüneti megállapodást. Ehhez nem kell kommentár. Hozzá kell tennünk, hogy nem akármilyen csetepatékról van szó, hanem nagyobb katonai hadmozdulatokról. A salgoni kormány hivatalosan is bementette, hogy egységei „területvisszaszerző“ akciókat hajtanak végre. Tény, hogy ismét amerikai bombák hullnak a dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány egységei által felszabadított területeken élő településekre. Az amerikai kormány nem is tagadja, hogy légiereje hathatósan támogatja a dél-vietnami bábrezsim csapatainak hadmozdulatait. Az évforduló alkalmából a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya nyilatkozatot adott ki, amelyben felhívja a dél-vietnami kormányt és az Egyesült Államok kormányát a háború befejezésére és a béke felújítására szóló megegyezést. A nyilatkozat megállapítja, hogy bár az Amerikai Egyesült Államok a párizsi megállapodás óta beszüntette a nyílt fegyveres akciót, de azóta szüntelenül megszegi a megállapodás egyes pontjait. Többek között amerikai kémrepülőgépek többször megsértik a Vietnami Demokratikus Köztársaság légtterét. Bár ígéreteket tett, mégsem járul hozzá az általa okozott háborús károk felszámolásához. Az egyezmény pedig világosan kimondja, hogy az amerikai imperialistáknak jelentős anyagi segítséget kell nyújtani a VDK városainak és falvainak újjáépítéséhez. A Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front is nyilatkozatban ítélte el az Amerikai Egyesült Államok háborút szító politikáját. Konkrétan rámutatott arra, hogy az USA még most is nagymennyiségű fegyvert szállít a saigoni rendszernek. Amerikai tanácsadók irányítják a saigoni rendőrséget és ők dolgozzák ki a taktikai terveket a hazafiak elleni akciókra. Tehát lényegében alig változott valami. Bár az amerikai katonák egy része távozott a vietnami térségből, de a korszerű hadfelszerelést otthagyta a bábrezsim hadserege számára. A vietnamizálási politika szellemében a „tanácsadók“ alapos kiképzést nyújtottak a haladó erők ellen harcoló Thieu-rezsim katonáinak és az amerikai halálmadarakat ezek biztos kézzel irányítják a békés építőmunkát megkezdő lakosság városai és falvai felé. Nem jött létre az a koalíciós kormány sem, amely a Vietnamban uralkodó erőviszonyok alapján az ország egyesítésére törekedett volna. A bábrezsim kormánya nem akar tárgyalni, mert háta mögött érzi azt az amerikai nagybácsit, aki bármikor kész támogatást nyújtani neki a haladásért küzdő erők elleni harcában. Eltelt tehát egy év és mégsem vetrhetjük papírra, hogy a vietnami térségben élő népek békésen, zavartalanul építik hazájukat. Sőt, az amerikai hadügyminiszter nemrég azzal fenyegetőzött, hogy esetleg sor kerülhet a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni bombázások felújítására is. A világ haladó közvéleménye mély felháborodással ítélte el ezt a felelőtlen nyilatkozatot, amely a háború poklának kiszélesítését ígéri az indokínai térségben. Igaz, az amerikai imperialisták gyilkolási vágyukat továbbra is kielégítik Kambodzsában, ahol a B— 52-es bombázók városokat és falvakat tesznek a földdel egyenlővé. Barbár tetteiket tehát tovább folytatják. A világsajtóban és a televíziókban nyilatkoztak a Vietnami Demokratikus Köztársaság diplomatái is. Többször feltették nekik a tudósítók a kérdést, hogy a maroknyi, aránylag kis létszámú, törékeny vietnami nép hogy bírta a küzdelmet az amerikai óriással. A válaszok megegyeztek abban, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság hadserege győzelmének titka az egész nép összefogásában keresendő. A harc nemcsak egy rétegre korlátozódott, fegyver fogott az ország apraja-nagyja. A vietnami asszonyok fegyverrel a vállukon gyűjtötték be a rizstermést, és ha megjelentek az amerikai repülőgépek, akkor bátran tüzeltek rájuk. Bravúros tetteket hajtottak végre egészen fiatal gyerekek, vagy idős aggastyánok. Kezdetben elavult felszereléssel, de mégis emelt fővel harcoltak; később a szocialista országok, elsősorban Szovjetunió a legkorszerűbb fegyvereket juttatta a hősi nép hadseregének és ezután már az agresszor csak komoly veszteségek árán folytathatta a háborút. A szocialista országok óriási gazdasági segítséget is adtak a bombazáporban dolgozó vietnamiak számára és ilymódon a hátország megfelelő mennyiségű élelmiszerrel és ruházattal tudta ellátni az első sorban küzdőket. A sikert tehát az egész nép összefogása, és a szocialista országok önzetlen segítsége hozta meg. Ezért bírta olyan hosszú ideig ez a maroknyi nép Dávid és Góliát harcát és ennek tudatában továbbra is emelt fővel néz szembe azzal az imperialista nagyhatalommal, amely nem nézi jó szemmel, hogy Ázsiának ebben a térségében egy olyan szocialista rendszer fejlődik ígéretesen, amely után milliók és milliók vágynak és fokozódó forradalmi szellemmel küzdenek a jobb szociális lehetőségekért.