Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1974-02-02 / 5. szám

SZABAD FÖLDMŰVES Színvonalas pártoktatás A Zbrojníky-i (Fegyverneki) Egysé­ges Földművesszövetkezetben működő üzemi pártszervezet már évek óta aktív tevékenységet fejt ki. A párt­­bizottság a tagsággal együtt részle­tesen feldolgozta a felsőbb pártszer­vek határozataiból eredő feladatokat. A taggyűléseken mindig konkrét ha­tározatokat hoznak az igényes felada­tok teljesítésével kapcsolatban. Kiss Gyula elvtárs az üzemi pártszervezet, Pavel Kucharik elvtárs, a helyi nem­zeti bizottság és Trnavsky László, az egységes földművesszövetkezet elnöke beszélgetés közben elmondotta, hogy a közös gazdaság azért fejlődik olyan sikeresen, mert a párttagok példa­­mutatással jobb munkára serkentik a pártonkívülieket. Főleg az üzemi párt­­szervezetnek köszönhető, hogy a szö­vetkezeti tagság egyre egységesebben oldja meg a problémákat, és a párt mezőgazdasági politikájának szelle­mében egyre több mezőgazdasági ter­méket ad a népgazdaságnak. A gazdasági eredmények azt bizo­nyítják, hogy a párttagok és párton­­kívüliek sikert sikerre halmozva, egy­re virágzóbbá teszik az ígéretesen fej­lődő közös gazdaságot. Az üzemi pártszervezet bizottsága azonban nem­csak termelési feladatokkal foglalko­zik, hanem emellett törődik a tagság ideológiai nevelésével is. Az 1973— 1974-es pártoktatási év tervét időben és részletesen kidolgozta. A szövet­kezeti tagok nagy része az alapfokú oktatás második évfolyamát látogatja. Pavel Kucharik elvtárs, propagandista érthetően adja elő az anyagot a hall­gatóknak. Veress elvtárs, az oktatási kör vezetője jó agitációs munkával biztosítja a részvételt. A pártbizottság és a szövetkezet ve­zetősége többször foglalkozott a párt­tagok és pártonkívüliek ideológiai ne­velésével, illetve azzal, hogy milyen módon lehetne az eddiginél még ha­tásosabb munkát végezni. Végülis ar­ra a következtetésre jutottak, hogy a rendszeres előadások mellett pár nap­ra összpontosítani kellene a hallgató­kat. Az erre vonatkozó határozat megszületése után a pártoktatási kör résztvevői Sklenné Teplicén három napig hallgatták a színvonalas előadá­sokat. Pavel Kucharik elvtárs „A me­zőgazdaság termelésének társadalmi jelentősége, fő problémái és irányai“, Gabriela Mikleová elvtársnő, a Levicei Járási Pártbizottság politikai művelő­­­­dési házának dolgozója „A vallás ke­letkezése, lényege és küldetése“, Tí­már János elvtárs pedig „A szocia­lista mezőgazdaság dolgozói kezde­ményezéseinek kibontakozása, vala­mint a szocialista munkaverseny meg­szervezése“ címmel tartott előadást. A mezőgazdaságban dolgozó pártta­gok mindennapi feladatairól Veress elvtárs beszélt a hallgatóknak. Trnav­sky elvtárs konkrétan a szövetkezeti tagság legközelebbi feladatait ele­mezte. A színvonalas előadásokat élénk, építő jellegű vita követte. A hallgatók igazán jó gazda módjára szóltak hoz­zá az előadásokhoz. Barts Lajos elv­társ, a szövetkezet ökonómusa a ter­melési költségek csökkentésének le­hetőségéről beszélt. Kotasz Béla elv­társ, a szövetkezet gépesítője hangsú­lyozta, hogy a még jobb eredmények eléréséhez jobban kell munkát. Blaho František szervezin a elvtárs, a szövetkezet javítóműhelyének vezető­je kérte a felsőbb szerveket, hogy a külföldről behozott gépekhez bizto­sítsanak szlovák és cseh nyelvű hasz­nálati utasításokat. Kovács Gyula elvtárs, javasolta, hogy a gépjavítókat rendszeresen iskolázzák, hogy eleget tudjanak tenni feladataiknak. Nagy Vilmos elvtárs a munkaidő ésszerű kihasználását szorgalmazta. Kiss Gyu­la elvtárs, a pártszervezet elnöke hangsúlyozta, hogy a gépeket jóval gazdaságosabban kell kihasználni. Pa­vel Kucharik elvtárs, a helyi nemzeti bizottság elnöke elégedetten állapí­totta meg, hogy a szocialista munka­verseny serkentő hatásának következ­tében a polgárok példásan teljesítik a választási programtervet. Élénk vita kerekedett a világnézeti nevelés különböző módszereiről és többen rámutattak arra, hogy a kettős nevelés következtében a fiatalok ne­hezen tudnak megszabadulni a szü­lőktől örökölt maradi nézetektől. Az üzemi pártszervezet, amint a példa is bizonyítja, kellő alapossággal szervezte meg a pártoktatást és re­mélhető, hogy a szövetkezeti tagok több politikai és szaktudás birtoká­ban az új gazdasági évben még szebb eredményeket érnek el. VERESS VILMOS A hős város, Leningrád la­­kói, sok szenvedés és megpróbáltatás után harminc évvel ezelőtt, január végén ju­tottak újra a szabadság levegő­jéhez, amikor a bátor szovjet katonák véglegesen felmorzsol­ták a hitleristáknak ebben a térségben tartózkodó erőit és ezzel megszűnt az a fojtogató gyűrű, amely elzárta a Néva­­parti várost az ország többi ré­szétől. Ezer meg ezer legenda szüle­tett a városvédő harcokban, mert Leningrád polgárai utolsó csepp vérig védték városukat és a fa­siszta ostromlóknak minden esetben véres fejjel kellett vis­­­szavonulniuk. A várost tehát sohasem bírták elfoglalni, azon­ban a környéken elhelyezett tüzérség óriási károkat okozott a lakóházakban, a gyárakban, két. A németek már január 20-án megkezdték az egyes tér­ségekből a visszavonulást. A pánik annál nagyobb volt, mi­vel K. A. Mereckov hadsereg­tábornok egységei a Volgai fronton óriási megsemmisítő csapásokat mértek a fasiszta betolakodókra. A Ladoga tó mellett az „Észak“ nevű német hadseregcsoportot szórták szét a szovjet egységek. A 18. német hadsereg fő szár­nyainak felmorzsolása után a szovjet katonák Luga térségé­ben indultak gyors támadásba. a Ennek a hadműveletnek az volt célja, hogy elzárja a balti térségből menekülő fasiszta egységek visszavonulását. A né­met hadvezetőség attól tartva, hogy rendkívül sok katonája kerül fogságba, egyes egységeit délnyugatra akarta átcsoporto­ // // Megszűnt a fojtogató gyűrű a becsapódó lövedékek állan­dóan nyugtalanították a lako­sok és a védők életét. Ennek ellenére az élet nem állt meg, az önfeláldozó polgárok sok­szor életük kockáztatása árán mentették meg Európa északi Párizsának műkincseit és más értékeket. A város felszabadí­tására csak az ukrajnai sikeres hadműveletek után kerülhetett sor. A nagy téli offenzíva egyik hadmozdulata volt. Az első el­söprő erejű roham 1944. január közepén kezdődött és fő célja az volt, hogy szétzúzza a Le­­ningrádot körülzáró német egy­ségeket és ezzel megszüntesse a hosszú hónapok óta tartó blo­kádot. A hitleristák több mint két évig tartották körülzárva a hős várost. Már az első napokban sikerült szétzúzni az első fa­siszta egységeket, azonban ez­zel a harc még nem ért véget. A szovjet hadvezetőség nagy­számú ágyút és más nehézfegy­vert összpontosított ebbe a tér­ségbe. Az előkészítő tűz szinte teljesen felmorzsolta a görcsö­sen védekező fasiszta egysége­síteni. Azonban ennek végre­hajtása csak úgy sikerülhetett­­ volna, ha hosszabb ideig meg­szállva tartják Lugát. Tervük nem sikerült, mert a szovjet egységek kemény harcok árán elfoglalták a kulcsfontosságú várost és többé egyetlen német katona sem tehette be oda a lábát. A sikeres leningrádi—novgo­­rodi operáció után, amely egé­szen március elsejéig tartott, a Néva-parti várost véglegesen megszabadították a megszállók ostromgyűrűjétől. Leningrád 1944. január végén, harminc évvel ezelőtt szabadult fel véglegesen és ezt a napot világszerte ü­nneplik a haladó és békeszerető emberek. Hiába volt e fasisztáknak ebben a tér­ségben átmeneti katonai fölé­nyük, a szovjet emberek kitar­tását nem tudták megtörni. Or­szág-világ előtt bizonyították, a hős védők, hogy végtelenül sze­retik szocialista hazájukat és ennek megvédéséért minden ál­dozatra képesek. Ján Micátek, alezredes Jól sikerült szeminárium A Szocialista Akadémia Nové Zámky-i (érsekújvári) járási bizottságának lektorai egynapos szemináriumon vitatták meg a világnézeti nevelés problémáit. Kovács János elvtárs, a Dro­géria vállalat igazgatója­, a színvonalas értekezlet vezetője, előadásában foglalkozott a vallás keletkezésével, a vallás és a babona kapcsolataival, és a tudományos világnézet kialakí­tását elősegítő nevelési formákkal. A 85 lektor a pezsgő vitá­ban értékes tapasztalatokat szerzett további munkájához. Kazán József Eredményesen zártuk a múlt évet Az elmúlt napokban jelent meg a napi sajtó ha­sábjain a Szövetségi Statisztikai Hivatal jelentése népgazdaságunk múlt évi fejlődéséről, és ezzel kapcsolatban nyilatkozott Jozef Kollár, a Szlovák Statisztikai Hivatal elnöke is. Böngészgetve a je­lentést, és elemezgetve a nyilatkozatot, arra a kö­vetkeztetésre jutunk, hogy 1973-ban folytatódott népgazdaságunk kedvező fejlődése. Az előző év­hez viszonyítva a nemzeti jövedelem 5,2; az ipari termelés 6,3; a mezőgazdasági termelés 4,2 száza­lékkal emelkedett, az építőipari munkák mennyi­sége pedig 6,5 százalékkal volt nagyobb, mint az 1972- es évben. Csupa olyan adatok ezek, amelyek arról tanúskodnak, hogy dolgozó népünk Cseh­szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak vezetésével szorgalmas munkával konszolidál­ja népgazdaságunkat. A párt nevelő agitációs mun­kája nyomán egyre jobban létrejön a dolgozók akcióegysége és ily módon, közös összefogással va­lósítják meg a rendkívül igényes feladatokat. Bár az iparban általában szilárdult a tervfegye­lem, az eredményekkel mégsem lehetünk teljesen megelégedve, mert 90 központilag irányított vál­lalat nem teljesítette feladatait. Az üzemek szá­mához képest első pillanatra úgy tűnik, hogy ez nem nagy hiba, de lényegében olyan üzemekről van szó, amelyeknek áraira nagy szükség van úgy a gyártási folyamatokban, mint a piacon. Tehát az elkövetkezendő időszakban arra kell töreked­nünk, hogy minden üzem tegyen eleget kötelezett­ségeinek. A különböző szakaszokon elért termelési ered­mények következtében arányosan több jutott a dolgozók béralapjára és a szociális juttatások összege is­ növekedett. A kimutatások szerint (az egységes földművesszövetkezetek tagsága nélkül) 1973- ban az 1972-es évhez viszonyítva, 3,5 száza­lékkal emelkedtek a havi névleges bérek és egy dolgozóra számítva már elérte a 2165 koronát. A lakosság pénzjövedelme 6,2 százalékkal, 15,7 milliárd koronával emelkedett. A részletes adatok mind arról tanúskodnak, hogy lényegesen javultak a lakosság élet- és munkakörülményei. Növeked­tek az öregségi nyugdíjak és a gyermekes csalá­dok támogatására fordított összegek is. Ez meg­mutatkozik a népszaporulat kedvező alakulásában is. A múlt évben már 24 ezer gyermekkel több született, mint 1972-ben. A lakosság természetes szaporulata az 1972-es évhez viszonyítva 16 ezer­rel növekedett. Az óév végén a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaságnak 14 millió 634 ezer lakosa volt. Ebből a Cseh Szocialista Köztársaságban 9 millió 962 ezer, a Szlovák Szocialista Köztársa­ságban pedig 4 millió 672 ezer a lakosok száma. A népgazdaság különböző ágai között a mező­­gazdaság remekelt. A termelés növekedésének át­lagos üteme 0,2 ponttal volt nagyobb a tervezett­nél. Az 1972-es évhez viszonyítva a nyerstermelés mennyisége 3,4 százalékkal növekedett. Az állami alapokba való árutermelés pedig 1,9 százalékkal haladta meg az előirányzott mennyiséget. A több­termelés főleg az állattenyésztésben beállt ked­vező változásnak köszönhető.­ A növénytermesztés eredményei közül kiemelhetjük, hogy a gabona­félék hektárhozama, amely átlagosan 35,2 mázsa volt. Ez azt jelenti, hogy 4,2 mázsával túlszárnyal­tuk az 1975-re előirányzott feladatot. A közölt adatok alapján bátran mondhatjuk, hogy a mező­­gazdaság is példásan teljesítette mind termelési, mind eladási kötelezettségeit. v 1974. február 2. Az évzáró köz­gyűlések szolgálják a mezőgazdaság további fejlődéséti (Folytatás az 1. oldalról.) az irányítás színvonalát, a ter­melési és a gazdasági eredmé­nyek tükrözik vissza. Tekintettel azokra a megnö­vekedett feladatokra, melyeket mezőgazdasági dolgozóinknak az idén teljesíteniük kell, fel­tétlenül szükségesnek mutatko­zik érdekeltté tenni a szövetke­zeti tagokat a termelés növe­kedésében és a gazdálkodás hatékonyságának fokozásában az anyagi és erkölcsi ösztönzők céltudatos alkalmazásával. Az anyagi ösztönzők jelenlegi szín­vonala mellett az erkölcsi ösz­tönzésben jelentékeny szerepe van a szocialista munkaver­senynek és a kötelezettségvál­lalásoknak. A Szlovák Nemzeti Felkelés és felszabadulásunk 30. évfordulója ünnepségeinek méltó előkészítéséhez illik hoz­zájárulni minden egyes szövet­kezetünknek a szocialista mun­kaverseny teljes kibontakozta­tásával, a dolgozók kezdemé­nyező készségének kiszélesíté­sével is. Kiindulva az egyéni és kollektív kötelezettségvállalá­sokból, az évzáró közgyűlések­nek meg kell jelölniük konkré­tan azt az utat, amely a szövet­kezeti tagok mobilizálásán ke­resztül, az évi tervfeladatok túlszárnyalásához vezet. Az idei évzáró közgyűléseket a szocialista mezőgazdaságunk, s azon belül az egységes föld­művesszövetkezetek megalaku­lásának 25. évfordulója jegyé­ben tartjuk. Joggal állíthatjuk, hogy pártunk helyes politikája és a szövetkezeti tagok lelki­­ismeretes munkája nagyszerű eredményekhez a 25. évforduló vezetett. Ezért arra kötelez bennünket, hogy értékeljük szövetkezeti mozgalom élharco­­­sainak odaadó munkáját és fel­mérjük azokat az eredménye­ket, amelyeket az eltelt negyed­század alatt elértünk. De ösz­tönözzön bennünket arra is, hogy még határozottabban, ma­gasfokú politikai elkötelezett­séggel lássunk hozzá a CSKP XIV. kongresszusa által megha­tározott feladataink teljesítésé­hez, fejlődésünknek ebben az új szakaszában, a szocialista mezőgazdasági termelés céltu­datos korszerűsítéséhez. Tartós békét óhajtanak Indokína térségében Egy évvel ezelőtt fellélegzett a vi­lág haladó szellemű, békeszer­tű em­berisége. Sok-sok tárgyalás és huza­vona után Párizsban végre aláírták a vietnami háború befejezéséről és a béke felújításáról szóló egyezményt. A televízió képernyőjén ott láttuk az örömtől repeső vietnami népet, a­­melyre nem hulltak többé az ameri­kai В—52-es repülőerődök bombái. Milliók és milliók ünnepelték a béke első napjait. Az örömbe üröm is ve­gyült, mert a világ legnagyobb impe­rialista hatalmának hadi gépezete, még az egyezmény megkötése előtti napokban is élte, pusztította a hősie­sen küzdő vietnamiakat. Ismeretes például, hogy 1972 karácsonyi és új­évi ünnepei alatt minden stratégiai megokolás nélkül szőnyegbombázáso­kat hajtottak végre Hanoi központja ellen. A megismétlődő bombázások egyes utcákat valósággal romhalmaz­zá változtatták. Csak a világ haladó erőinek tiltakozása után szüntették be a bombázásokat. Bár az egyezményt megkötötték, sajnos, azt kell mondanunk, hogy a teljes béke még nem következett be a vietnami­ térségben. A hivatalos je­lentések szerint a salgoni bábrezsim katonai egységei 310 ezer esetben sér­tették meg a fegyverszüneti megálla­podást. Ehhez nem kell kommentár. Hozzá kell tennünk, hogy nem akár­milyen csetepatékról van szó, hanem nagyobb katonai hadmozdulatokról. A salgoni kormány hivatalosan is be­mentette, hogy egységei „területvis­­­szaszerző“ akciókat hajtanak végre. Tény, hogy ismét amerikai bombák hullnak a dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány egységei által felszabadított területeken élő telepü­lésekre. Az amerikai kormány nem is tagadja, hogy légiereje hathatósan tá­mogatja a dél-vietnami bábrezsim csapatainak hadmozdulatait. Az évforduló alkalmából a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya nyilatkozatot adott ki, amelyben fel­hívja a dél-vietnami kormányt és az Egyesült Államok kormányát a háború befejezésére és a béke felújítására szóló megegyezést. A nyilatkozat meg­állapítja, hogy bár az Amerikai Egye­sült Államok a párizsi megállapodás óta beszüntette a nyílt fegyveres ak­ciót, de azóta szüntelenül megszegi a megállapodás egyes pontjait. Többek között amerikai kémrepülőgépek többször megsértik a Vietnami De­mokratikus Köztársaság légtterét. Bár ígéreteket tett, mégsem járul hozzá az általa okozott háborús károk fel­számolásához. Az egyezmény pedig világosan kimondja, hogy az ameri­kai imperialistáknak jelentős anyagi segítséget kell nyújtani a VDK váro­sainak és falvainak újjáépítéséhez. A Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadí­tási Front is nyilatkozatban ítélte el az Amerikai Egyesült Államok hábo­rút szító politikáját. Konkrétan rámu­tatott arra, hogy az USA még most is nagymennyiségű fegyvert szállít a sai­­goni rendszernek. Amerikai tanács­adók irányítják a saigoni rendőrséget és ők dolgozzák ki a taktikai terve­ket a hazafiak elleni akciókra. Tehát lényegében alig változott valami. Bár az amerikai katonák egy része távo­zott a vietnami térségből, de a kor­szerű hadfelszerelést otthagyta a bábrezsim hadserege számára. A viet­­namizálási politika szellemében a „tanácsadók“ alapos kiképzést nyúj­tottak a haladó erők ellen harcoló Thieu-rezsim katonáinak és az ame­rikai halálmadarakat ezek biztos kéz­zel irányítják a békés építőmunkát megkezdő lakosság városai és falvai felé. Nem jött létre az a koalíciós kormány sem, amely a Vietnamban uralkodó erőviszonyok alapján az or­szág egyesítésére törekedett volna. A bábrezsim kormánya nem akar tár­gyalni, mert háta mögött érzi azt az amerikai nagybácsit, aki bármikor kész támogatást nyújtani neki a ha­ladásért küzdő erők elleni harcában. Eltelt tehát egy év és mégsem vetr­hetjük papírra, hogy a vietnami tér­ségben élő népek békésen, zavarta­lanul építik hazájukat. Sőt, az ameri­kai hadügyminiszter nemrég azzal fenyegetőzött, hogy esetleg sor kerül­het a Vietnami Demokratikus Köztár­saság elleni bombázások felújítására is. A világ haladó közvéleménye mély felháborodással ítélte el ezt a felelőt­len nyilatkozatot, amely a háború pok­lának kiszélesítését ígéri az indokínai térségben. Igaz, az amerikai imperia­listák gyilkolási vágyukat továbbra is kielégítik Kambodzsában, ahol a B— 52-es bombázók városokat és falvakat tesznek a földdel egyenlővé. Barbár tetteiket tehát tovább folytatják. A világsajtóban és a televíziókban nyilatkoztak a Vietnami Demokratikus Köztársaság diplomatái is. Többször feltették nekik a tudósítók a kérdést, hogy a maroknyi, aránylag kis lét­számú, törékeny vietnami nép hogy bírta a küzdelmet az amerikai óriás­sal. A válaszok megegyeztek abban, hogy a Vietnami Demokratikus Köz­társaság hadserege győzelmének titka az egész nép összefogásában keresendő. A harc nemcsak egy ré­tegre korlátozódott, fegyver fogott az ország apraja-nagyja. A vietnami asszonyok fegyverrel a vállukon gyűj­tötték be a rizstermést, és ha megje­lentek az amerikai repülőgépek, ak­kor bátran­ tüzeltek rájuk. Bravúros tetteket hajtottak végre egészen fia­tal gyerekek, vagy idős aggastyánok. Kezdetben elavult felszereléssel, de mégis emelt fővel harcoltak; később a szocialista országok, elsősorban Szovjetunió a legkorszerűbb fegyve­­­reket juttatta a hősi nép hadseregé­nek és ezután már az agresszor csak komoly veszteségek árán folytathatta a háborút. A szocialista országok óriási gazda­sági segítséget is adtak a bomba­záporban dolgozó vietnamiak számára és ilymódon a hátország megfelelő mennyiségű élelmiszerrel és ruházat­tal tudta ellátni az első sorban küzdő­ket. A sikert tehát az egész nép összefogása, és a szocialista országok önzetlen segítsége hozta meg. Ezért bírta olyan hosszú ideig ez a marok­nyi nép Dávid és Góliát harcát és en­nek tudatában továbbra is emelt fő­vel néz szembe azzal az imperialista nagyhatalommal, amely nem nézi jó szemmel, hogy Ázsiának ebben a tér­ségében egy olyan szocialista rend­szer fejlődik ígéretesen, amely után milliók és milliók vágynak és foko­zódó forradalmi szellemmel küzdenek a jobb szociális lehetőségekért.

Next