Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1974-08-31 / 35. szám
г - SZABAD FÖLDMŰVES Agrokomplex ‘74 A Szlovák Nemzeti Felkelés és a szocialista mezőgazdaság jubileumi évében rendezendő országos események sorában jelentős helyet foglal el az Agrokomplex ’74 kiállítás, amely augusztus 31-től szeptember 13-ig tart nyitva a nitrai új kiállítási pavilonban. A kiállítás a látogatók számára — a megnyitó napját kivéve — reggel kilenc órától 18 óráig lesz nyitva. A kiállítási anyagot nyolc tematikus egységbe csoportosították, és három fedett, összesen 8000 négyzetméternyi összterületű pavilonban, valamint 20 000 m2 szabad betonterületen helyezték el. A látogatókat, miután végignézték a kiállítást, külön autóbuszokkal elviszik a Nitra közelében lévő Országos Állandó Mezőgazdasági Kiállítás egyes részlegeinek a megtekintésére. 1974. augusztus 31. Augusztus 22-én nyílt meg Trenčínben a „Trenčín 74 — a divat városa“ elnevezésű kiállítás. Ez alkalommal, már tizenkettedszer rendezték meg ezt az országos divatáru kiállítást, amelyen divatszakemberek szembesítik egymással készítményeiket. Az országos kiállításon mintegy 2000 textil, ruha és cipőipari, bőr-, szőrme-, továbbá — közvetve vagy közvetlenül — számos vegyipari árucikk bemutatására került sor. Ez azt bizonyítja, hogy a divat nemcsak a ruházatot érinti, hanem mindazt, ami az emberi környezettel, s életkörülményeivel kapcsolatos. A kiállításon meggyőződhettünk arról, hogy a divat a társadalom szociális gazdasági lehetőségeinek is kifejezője. A divat az emberi szükségletekkel és azok kielégítésével függ össze. Ezek nem mindig anyagi, hanem olyan más fajta igények, amelyektől a társadalom elégedettsége, az élet szépsége függ. A divat városa A kiállítás a munkások, műszaki dolgozók és divattervezők ezreinek a munkáját dicséri. Itt szembesíthető a fogyasztó igénye és a termelő képessége, ugyanakkor a termelő ízlésére is fény derül. A kiállítás egyik figyelemreméltó eseménye a „Szocialista gazdasági integrációval a termelés hatékonyságának fokozásáért“ jelszó alatt zajló nemzetközi szimpózium, amelyre a KGST jelentős 25. évfordulója alkalmából került sor, továbbá az Arany Fatimé díjért indított pályázat, amelynek az a célja, hogy a divattervezők kezdeményező kedvét fokozza. A pályázatra beküldött 340 divatterv közül 39 nyerte el a fent megnevezett díjat. De nemcsak az Arany Fatimé díjat nyert divatcikkek vonzzák a látogatót. A kiállításon látható valamennyi divatáru figyelmet érdemel, ami azt bizonyítja, hogy évrőlévre növekszik a divatáru cikkek minősége iránti igényesség. -nt- SIKERES PÁRTOKTATÁS Közelebb a valósághoz vannak politikai életünknek olyan területei, ahol nagyon nehezen mérhetők a sikerek, az eredmények. Ilyen a politikai oktatás is. Ha mégis vállalkozunk arra, hogy jelezzük az eredményeket, a társadalmi-gazdasági élet más területein elért eredmények, sikerek tükrében kell mérni. A pártéletben, a társadalmi normák megtartásában, az államéletben, a gazdasági eredményekben bizonyos értelemben kifejezésre jut, milyen színvonalú volt a pártoktatási év. Ezt tette a közelmúltban az SZLKP Trebišovi Járási Bizottságának elnöksége is, amikor értékelte az 1973/74-es pártoktatási év eredményeit. Az értékelt pártoktatási év ezred részére biztosította a trebišovi járásban, hogy a párt politikáját egységesebben értelmezzék, s ez fontos út, feltétel a helyes cselekvéshez is. Ez is eredményezi, hogy következetesebb a cselekvés a párt XIV. kongresszusa határozatainak végrehajtása érdekében. Felgyorsult a cselekvés az áprilisi, a júliusi és a novemberi párthatározatok nyomán a párt, a társadalmi, gazdasági, politikai élet szféráiban. Valójában a tömegpropaganda munkánknak akkor van haszna, ha az ott tanultakat a gyakorlatban is mind többen alkalmazzák, meg is valósítják. A Járási Pártbizottság elnöksége megállapította, hogy a járásban tartalmilag a politikai oktatás lényegesen javult. Propaganda hatékonysága jobb, a propaganda, a politika, az agitáció kapcsolata mélyült, gyakorlatiasabbá vált, közelebb került a valósághoz, az élethez. Állíthatjuk, hogy ma már tisztábban s helyesebben értelmezik a munkásosztály, a párt vezető szerepét, és a feladatok teljesítésében a politikai elkötelezettség tapasztalható. A trebišovi járásban a propagandamunka középpontjában a gazdaságpolitika kérdései álltak az elmúlt esztendőben. Alapfokon, 23S csoportban, a tagság 69 százaléka tanult. A figyelem elsősorban a járás gazdasági terveire, a városok, üzemek, stb. programjainak a végrehajtására összpontosult. És azok, akik ezekkel a kérdésekkel mint propagandisták vagy hallgatók foglalkoztak, sokat tettek annak érdekében, hogy az üzemek munkásai, a lakosság még tisztábban lásson és jobban megértse a gazdaságpolitikai kérdéseket, ezek összefüggéseit, felismerje a gondokat, s a teendőket is. Középfokon, 42 csoportban, 602 tag tanult. A társadalmi és állami élet kérdéseivel foglalkozó tanfolyamok hatására javult a közéleti aktivitás, sikerek születtek a szocialista brigádok belső életében, s a tudatformálásban, a kollektív szellem térhódításában. 387 párttag látogatta az elmúlt tanévben a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemét. A világnézeti kérdések elmélyült elemzése szilárdította a kommunisták marxista-leninista eszmei egységét és fokozta a szocializmusellenes irányzatok, reakciós burzsoá és kispolgári ideológiák elleni küzdelmet. Pártunk, társadalmunk szempontjából nagyon lényeges jelenség, hogy a pártirányítás, a pártélet kérdései iránt a trebišovi járásban az érdeklődés fokozódott. A három fokú tanfolyamoknak a munkája jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy egyértelműbb s világosabb lett a párt és a munkásosztály vezető szerepének a megítélése. Ugyanakkor növekedet a kispolgári gondolkodásmód és az idealista megnyilvánulások elleni eszmei harc hatékonysága. Erősödött a pártszervezetek ideológiai, szervezeti, cselekvési egysége, következetesebben érvényesítik a pártirányításban a lenini vezetési elveket és munkastílust. Tervszerűbb, céltudatosabb a pártmunka, mind jobban élnek az új körülmények adta lehetőséggel, az önállósággal, s új módon segítik a termelést. És ami az utóbbi idők egyik legjelentősebb sikere: a propaganda és agitációs munkát mind jobban a helyi viszonyokra alkalmazzák. Tehát lényegesen emelkedett az agitáció és a propaganda színvonala. Állandó figyelmet fordítottak az elmúlt oktatási évben a kulturális élet kérdéseire is. Különösen a nagy jelentőségű párthatározatok megjelenése növelte az érdeklődést a hallgatók, a kultúra munkásai, de a gazdasági vezetők, pártszervezetek körében is. Észlelhetően csökkent a közömbösség, ami e terület megítélésével kapcsolatban korábban tapasztalható volt. Javult a pártszervezetek közművelődési kérdésekkel kapcsolatos tevékenysége, noha ezen a területen a járásban még sok a tennivaló. A gondok, a problémák megítélésében is van előrehaladás. Bátrabb, nyíltabb, s őszintébb légkör uralkodott, amely alapot adott a vitás kérdések elvszerű tisztázásához, s növelte a politikai oktatás hatékonyságát: mind több a politikailag, szakmailag, emberileg alaposan felkészült, egyetemet, főiskolát végzett propagandista. Olyan állomásról startolhatnak az 1974/75-ös pártoktatási évbe, amely jó alapokat teremtett ahhoz, hogy a marxizmus-leninizmus mind nagyobb tömegeket hódítson meg. Illés Bertalan (Befejezés az 1. oldalról.) feltételeit. Ezért a mezőgazdasági üzemek vezető dolgozóinak feltétlenül tudatosítaniuk kell, hogy a szalma betakarítása és a tarlóhántás nem tűr halasztást. A bizottság megállapította azt is, hogy több mezőgazdasági üzem elhanyagolta a tűzkár-megelőző intézkedéseket, s a szalmával csoki szalmájaként bánik. Ezt az is bizonyítja, hogy bár a tűzoltók nyolcvanöt esetben megakadályozták a tüzek terjedését, a nyár folyamán mégis körülbelül 310 ezer korona értékű szalma vált a tűz martalékává. A kivizsgálások eredményei arra utalnak, hogy szalmaégetésre főleg azonkban a mezőgazdasági üzemekben került sor, ahol a felmérések szerint felesleg van. Ezért a bizottság szükségesnek tartja a feleslegesnek mutatkozó szalma nyilvántartásba vételét, majd értékesítésének szervezését, illetve elosztását megazok között a gazdaságok között, amelyek kénytelenek a szükséglet biztosítása céljából szalmát vásárolni. Az aratási bizottság megállapította, hogy egyes körzetekben, főleg azonban a kelet-szlovákiai kerületben, az idén is komoly gondokat okozott a kombájn-pótalkatrészek hiánya. Hogy az aratás ütemét fékező bosszantó jelenségek számát a jövő évben csökkenteni tudjuk, szükséges mielőbb gondoskodni főleg a kombájn-pótalkatrészek beszerzéséről. Jól készüljünk fel az őszi munkákra! Az aratási bizottság ülése — az aratás és a szalmabetakarítás mellett — rendkívüli figyelmet szentelt az őszi mezőgazdasági munkáknak. Megállapította, hogy a mezőgazdaságra most olyan évszak köszönt, amely sokrétű munkafeladatot ró dolgozó parasztságunkra. Ezek a munkafeladatok — amelyek egyrészt a sokféle termény begyűjtésére, másrészt pedig a jövő évi jó termés előfeltételeinek létrehozására irányulnak — jó munkaszervezést és rugalmas vezetési módszereket igényelnek. A munkák zavartalanságát főleg úgy lehet biztosítani, ha céltudatos intézkedésekkel elejét vesszük munkatorlódásnak. Kétségtelen, hogy a a közeli hetekben — emberre és gépre egyaránt — a legnagyobb munkaterhét a talajművelés, s általában a jövő évi gabonatermés előfeltételeinek megteremtése rója. Nagyon hálás lenne például, ha a vetőágyak előkészítése úgy szeptember tizedike körül befejeződhetne. Mint azt a bizottság megállapította, az idén vetőmaggondok nem késleltetik az ősziek vetését. Lényegében a zab kivételével az összes gabonafajtákból biztosítva van a szükséges mennyiségű vetőmag, s rövidesen a tisztítás és csíraképesség megállapítása is befejeződik. Az őszi repce vetését azonban nem ártana egy kissé meggyorsítani, mert eddig a tervezett mennyiségnek csupán kilenc százalékát vetettük el. De a tapasztalatok arra is figyelmeztetnek, hogy a gabonafélék vetését jó lesz legalább három nappal előbb megkezdeni, mint a múlt évben. Közben nem szabad megfeledkezni a jó hozamokkal kecsegtető rostlen és lenmag betakarításáról sem. Feltétlenül ügyelni kell a veszteségek csökkentésére, mert a lennek minden szeme aranyat ér. Ezt főleg a múlt esztendőben tudatosítottuk, amikor a lenért tetemes mennyiségű devizát adtunk. A minőségi takarmányalap létrehozása minden mezőgazdasági üzemnek érdeke. A fehérjedús évelő takarmányok prímszerepe a gazdasági állatok takarmányozásában vitathatatlan. Ezért gyűjtsünk be időben és jó minőségben minden szálat, s egyben lássunk hozzá a takarmánybázis másik fontos tényezőjének, a jó minőségű kukorica-szilázs készítéséhez is. A kukorica és a cukorrépa fejlődésében örömteljes változás tapasztalható. Hiba lenne azonban megfeledkezni arról, hogy ez a két kultúrnövény különösen hálásnak bizonyul minden csepp csapadékért. Ezért most, amikor a nagy hőség rengeteg nedvességet elvont a növényzettől, feltétlenül üzemeltetni kell az öntöző berendezéseket. A felmérések azt igazolják, hogy a cukorrépa vetésterületének 70—75, míg a kukoricáé 37,8 százalékban öntözhető területeken van. Igaz ugyan, hogy a kukorica öntözése egy kissé körülményes, de némi beavatkozással — ötven méterenkénti öntöző sávok létesítésével — ez a kérdés is megoldható. Tehát amennyiben a nagy hőség továbbra is folytatódik, úgy fokoznunk kell a küzdelmet annak terméscsökkentő hatása ellen. A bizottság megállapította azt is, hogy több mezőgazdasági üzemben — a kombájnosok Csehországba való csoportosítása miatt — traktorosokból hiány mutatkozik. Ezért intézkedések történtek abból a célból, hogy a hadsereg katonákat — szakképzett traktorosokat — küldjön társadalmi munkára azokba a mezőgazdasági üzemekbe, ahol az ilyen segítségre valóban rászorulnak. Az őszi terménybetakarítási munkákba azonban hálás lesz bevonni az idősebb diákokat is, akik főleg a burgonya, a zöldség és a gyümölcs begyűjtésében, valamint a szőlőszüretelés idején nagy segítséget nyújthatnak mezőgazdasági üzemeinknek. -g Befejeződött az aratás, előtérben az őszi munkák „A konok nyárspolgár ... árasztotta maga körül a kiábrándító hideg légáramlatot." (Krúdy) A szocialista társadalmunkban, ha még nem is vallhatjuk egyöntetűen a nagy költő szavait: „ha majd a bőség kosarából mindenki egyformán vehet“ — azonban dolgozik, az jól él,aki becsületesen Ez így szép és így jó. Van azonban valami, ami sok embernek nem tetszik. Különösen azoknak, akik már hosszú évek óta lelkes segítői és építői ennek a rendszernek. Hogy miért nyugtalan sok ember egy-egy kisebb csoport szemléletét és nézőpontját illetően? Az alábbiakban megválaszoljuk a kérdést. Az utóbbi években és napjainkban is egyes emberek, csoportok, közösségek között mindjobban terjed a kispolgári, nyárspolgári világnézet,, és ebben éppen az a szomorú, hogy legtöbbször éppen azok hajlamosak az ilyen magatartásra, akiket éppen ez a társadalom tett „emberré“. A nyárspolgári világszemlélet sok embert tart pórázon: elvetélt szokásokat, meddő, üres sznob nézeteket vallanak, és ennek szellemében cselekednek. A magyar értelmező szótár szerint: „A nyárspolgár a családnál nagyobb közösség iránt többnyire érzéketlen, szűklátókörű, fantáziátlan, kicsinyes, előítéleteihez és életkörülményeihez ragaszkodó személy. Különben kispolgár.“ A kispolgár: „A polgári társadalomban — kisiparosok, kiskereskedők. Igen, de a szocializmusban már más a meghatározás: a kispolgár olyan ember, aki nem tudott megszabadulni a polgári társadalom előítéleteitől, vagy másolja, majmolja az ilyen magatartást, az ebből eredő szokásokat, és a vele kapcsolatos csökevényeket. Természetesen adminisztratív úton nem szabályozhatjuk az emberek világszemléletét, ami nem is a célunk, de nevetséges is lenne. Bár társadalmunkban a jól helyezkedő egyének nem kis felháborodással hirdetik, hogy az ilyen fogalmak napjainkban nem fedik a valóságot, mert ha valakinek az a kedvtelése, hogy ölebet vagy aligátort tart a lakásban, amellett még lehet jó dolgozó, vezető. E sorok írója és még sokan mások nem osztják ezt a véleményt, mert az ilyen szemléletből válik aztán mindent elismerő alázatosság felfelé, és mindent bíráló lefelé. Vagyis így fejlődik ki a kozmopolita szemlélet, aminek azután a nyugatimádat (a kocsi, a kardigán, a borotvakrém stb.) a tüzexőrület stb. a következménye. A legtöbb kispolgár kifelé gyönyörűen megjátssza magát, de a haszonnal nem járó politikai, vagy más társadalmi „kismunkák“ elvégzése alól legtöbbször kibújik, esetleg ímmelámmal végzi csak el, ha egyáltalán elvégzi. A valódi kispolgárt éppen az jellemzi, hogy nem ismeri saját kispolgári jellemvonásait, tulajdonságait és azt önzetlen műveltségének tünteti fel. Vagy ha rápirítanak, jóvá akarja tenni azokat, a fukarságot például magára erőltetett, verítékes nagyvonalúsággal. A kispolgár akkor leplezi le magát leginkább, amikor a szomszéd példájára — hangerősítő dupla kipufogót vesz hazai kiskocsijára (hátha valaki azt hiszi, hogy Ford Lótuszon nyargal), őz agancsot akaszt az előszobába, gyertyával világít lehúzott redőnyök mögött — persze nappal, mert így látta. Vagy amikor, valamilyen erkölcsileg sokat ígérő pillanatban konyakot rendel, vagy pezsgőt bontat, esetleg ajándékokat osztogat, hogy azután hónapokig sajnálja meggondolatlan tettét. A kispolgári magatartás legelferdültebb nézőpontja a harácsolás, a szerzés, a tulajdonvágy, a görcsös „lépéstartás“, bármi áron is különbnek lenni a többinél. Svájci koronát kötni az óvodás gyermek képére. A lakást pedig feldíszíteni minden vacakkal, kitapétázni, tulipánokat festeni a plafonra, viharlámpát akasztani az esküvői kép fölé, hogy a gyűjtés őrületében leledző házastársak jobban egymásra ismerjenek. Ez mind azért van, hogy az ismerősök, s a vendégek hadd bámuljanak, vagy ha „olyanok“ irigykedjenek. A nyárspolgárt még az sem izgatja, hogy a némi ízléssel rendelkezők a markukba nevetnek, hiszen nincs önálló nézete. Mindig odafurakodik, ahol valami hasznot remél. Pedig a szocialista tulajdonviszonyok között a magántulajdon bizonyos értéken túl csak erkölcstelen módon és eszközökkel növelhető. A lázas tulajdonra törés mindenképpen indokolatlan (a kispolgár ezt másképp értelmezi), társadalmilag és emberileg elítélendő. A közelmúltban a járási székhelyen (Dunaszerdahely) író-olvasó találkozót rendezett az illetékes intézmény. Legjobban azok érdeklődtek az író személye iránt, akik soha, egyetlen sorát sem olvasták (a könyv számukra legfeljebb dísztárgy, amit méterszám vesznek — a polcok nagyságához mérten), de átszellemült arccal unatkoztak és másnap arról beszéltek, hogy az írón ugyan nem állt jól a ruha, a nyakkendője azonban rendkívüli ízlésre vallott... A minap közismert operát sugárzott a tévé. És mi történt? Sznob ismerősöm fekete öltönyben, ing-nyakkendőben hallgatta a nekem ismerős, általa nem ismert áriákat. Elképedésemet látva, ünnepélyes arccal magyarázta: „Tudod, meg kell adni a tiszteletet a zeneirodalom kimagasló óriásának.“ Bólogattam és arra gondoltam, hogy ez az öncélú fontoskodás már nem is nevetséges, hanem egyenesen veszélyes, beteges tünet. Esküdni merek rá, hogy ez a „tiszteletet adó“ zenerajongó Monteverdit legfeljebb az AS Roma középcsatárának saccolja. Érdemesnek tartom leírni az alábbi esetet is. Nemrég ismerősök látogattak el hozzánk. Amikor észrevették, hogy van egy-két könyvünk, melegen érdeklődtek, hogy honnan szereztük. Amikor megtudták, hogy egyszerűen csak vettük, a csodálkozás kivirágzott az arcukon. Milyen emberek vagyunk mi? Könyveket vásárolunk? Autónk meg nincs. Hűen tükrözi a kispolgári szemléletet az alábbi eset. Egy értelmiségi házaspár elhatározta, hogy házat épít. Felépült a ház — nem akármilyen „csak négyszobás“, aztán meg az autó kellett. A gyerek — az várhat. Lett autó is (persze külföldi), és a „szorgalmas“ házaspár a „Jóltápláltság“ következtében egy-egy évet a Tátrában töltött. Úgy , gondolom, ehhez nem kell több magyarázat. Az elmúlt években a kispolgári gondolkodású személyek között helyet kapott a státusszimbólum forgatása. Ez valamikor az autó volt. Napjainkban az autót lassan kiszorítja a kutya. Akinek a legdegeneráltabb az ebje, az a császár. Ezreket adnak egyegy kutyáért, ami még nem volna baj, de évekkel ezelőtt a kutya a kutyának sem kellett. Ma azonban a kutya rangot jelent, különösen ha a „gazdiné“ lábánál hever a kínai selyempaplan alatt. Konklúzióként: nem árt, ha a kispolgárok elolvassák Husák elvtárs beszédét, amit a közelmúltban mondott. Molnár Ferenc Nézőpontok, szemléletek