Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1974-07-13 / 28. szám

2 SZABAD FÖLDMŰVES A békés egymás mellett élésért, a biztonságért ------- A SZOVJET—AMERIKAI KÖZÖS KÖZLEMÉNYBŐL ................ Az elmúlt héten fejeződött be a harmadik szovjet—amerikai csúcsta­lálkozó, az idei év legfontosabb po­litikai eseménye. A tárgyszerű, kon­struktív légkörben lezajlott tárgyalá­sokról közös közleményt adtak ki, amelyet kivonatosan közlünk. A szovjet—amerikai kapcsolatok to­vábbi javításáért a felek elhatároz­ták, hogy tántoríthatatlanul folytatják közös erőfeszítéseiket — szükség ese­tén más érdekelt államokkal együtt­működve, főleg az alábbi fontosabb területeken: — a háborús veszély kiküszöbölése, különösen az olyan háborúé, amely nukl­eáris és más tömegpusztító fegy­verek alkalmazását vonná maga után; — a fegyverkezési, különösen a stratégiai fegyverkezési verseny kor­látozása és végül megszüntetése az­zal a végcéllal, hogy megvalósítsák a megfelelő nemzetközi ellenőrzés mel­lett történő általános és teljes lesze­relést; — a nemzetközi feszültség és a há­borús konfliktusok forrásainak fel­számolásában való együttműködés; — az enyhülési folyamat megszilár­dítása és kiterjesztése az egész vi­lágra; — széles körű, kölcsönösen előnyös együttműködés kifejlesztése kereske­delmi, gazdasági, tudományos-műszaki és kulturális téren a szuverenitás, az egyenjogúság és a belügyekbe való be nem avatkozás elvei alapján, azzal a céllal, hogy hozzájáruljanak a két ország népei közötti kölcsönös meg­értés és bizalom növeléséhez. Ennek megfelelően a jelenlegi csúcstalálkozó folyamán a felek lehe­tőséget láttak olyan új, konkrét lépé­sekre, amelyek véleményük szerint nemcsak a szovjet—amerikai kapcso­latokat fejlesztik tovább, hanem lé­nyegesen hozzájárulnak a világbéke erősítéséhez és a nemzetközi együtt­működés bővítéséhez is. A hadászati fegyverek további kor­látozásában és más leszerelési kérdé­sekben a felek hangsúlyozták, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok nagy jelentőséget tulajdonít a fegy­verkorlátozás és a leszerelés terüle­tén lehetséges más intézkedések meg­valósításának is — kétoldalú vagy sokoldalú alapon. A felek rámutatva a légkörben, a kozmikus térségben és a világűrben folytatott nukleáris fegyverkísérle­tek megszüntetéésről szóló és 1963- ban Moszkvában megkötött szerződés jelentőségére, amely szerződésnek aláírója a Szovjetunió és az Egyesült Államok is, állást foglaltak amellett, hogy teljessé váljék a nukleáris fegy­verkísérletek megszüntetése. E cél elérését előmozdítani kíván­ván, a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok ilyen irányú fontos lépésként megkötötte a föld alatti nukleáris fegyverkísérletek korlátozásáról szóló szerződést, amely előirányozza — 1976. március 31-től kezdődőleg — a szerződésben megállapított szintnél nagyobb hatóerejű ilyenfajta fegyve­rekkel való kísérletek teljes megszün­tetését, és az egyéb föld alatti kísér­leteknek a minimumra korlátozását. A felek kiemelték az atomsorompó­­szerződés fontosságát. Ismét megerő­sítették azt a kölcsönös szándékukat, hogy megtartják az e szerződésnek megfelelően vállalt kötelezettségeiket, ezeken belül a szerződés VI. cikke­lyét, és állást foglalnak a szerződés hatékonyságának további fokozása mellett. Aláírtak egy olyan nyilatkozatot is, amelyben a Szovjetunió és az Egye­sült Államok állást foglal az olyan lehető leghatékonyabb intézkedések mellett, amelyek arra irányulnak, hogy kiküszöböljék a természeti kö­zegre hatást gyakorló eszközök kato­nai célokra való felhasználását. A közlemény a továbbiakban azzal foglalkozik, hogy milyen eredménye­ket értek el a nemzetközi problémák megoldásában. Megállapították, hogy a legutóbbi szovjet—amerikai csúcs­­találkozó óta a fejlődés pozitív. Érzé­kelhető változások történtek a felé, hogy az európai kontinensen létre­jöjjenek a béke, a jó szomszédság és az együttműködés szilárd viszonyai. A felek üdvözlik az európai bizton­sági és együttműködési értekezlet nagy hozzájárulását ehhez az áldásos feladathoz. A Szovjetunió és az Egye­sült Államok — más résztvevőkkel együttműködve — minden erőfeszí­tést megtesznek, hogy megtalálják a még fennálló problémák mindenki számára elfogadható megoldását. Kifejezték azt a meggyőződésüket, hogy az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet sikeres befeje­zése olyan kiemelkedő esemény lesz, amely megfelel a tartós béke érdekei­nek. Ebből kiindulva a Szovjetunió és az Egyesült Államok állást foglalt amellett, hogy a legrövidebb időn belül tartsák meg az értekezlet záró­szakaszát. A két fél úgy véli, hogy a tárgyalások eredményei lehetővé te­szik az értekezlet legmagasabb szintű befejezéést, ami megfelelne történel­mi jelentőségének Európa jövőjére nézve, és nagy tekintélyt adna az ér­tekezlet határozatainak. A felek ismét aláhúzták, hogy az európai helyzet kedvező fejlődése szempontjából változatlanul nagy je­lentőségűek azok a szerződések és egyezmények, amelyek az utóbbi években jöttek létre a különböző tár­sadalmi rendszerű európai államok között. A Szovjetunió és az Egyesült Álla­mok úgy vélik, hogy az európai sta­bilitás és biztonság megszilárdítása érdekében ezen a kontinensen a poli­tikai enyhülést, a katonai enyhülést célzó intézkedéseknek kellene kísér­niük. Ezzel kapcsolatban nagy jelen­tőséget tulajdonítanak azoknak a tár­gyalásoknak, amelyek részvételükkel folynak a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentéséről, illetőleg az ezekkel összefüggő intéz­kedésekről. A felek kifejezték azt a reményüket, hogy ezek a tárgyalások olyan konkrét döntések eléréséhez ve­zetnek, amelyek biztosítják, hogy egyik fél biztonsága se szenvedhessen kárt, az egyik fél se juthasson egy­oldalú katonai előnyhöz. A Közép-Kelettel kapcsolatban a két félnek az a véleménye, hogy a háborús veszély és a feszültség kikü­szöbölése szempontjából elsőrendű, sürgős feladat és az egyedüli alterna­tíva a Biztonsági Tanács 338. számú határozata alapján az igazságos és tartós békés rendezés elérésére, amelynek számításba kell vennie a Közép-Kelet valamennyi népének — beleértve a palesztin népet — törvé­nyes érdekeit és az adott térség vala­mennyi államának a léthez való jo­gát. Ennek érdekében megállapodtak, hogy a békekonferencia legfőbb cél­ját, a tartós és igazságos béke meg­teremtését, elősegítik. Ennek érdeké­ben továbbra is fenntartják a szoros kapcsolatot, hogy összehangolják a két országnak, a közép-keleti békés rendezésre irányuló erőfeszítéseit. A felek az indokínai helyzet bizo­nyos mértékű további javulását álla­pították meg. A vietnami helyzetről folytatott esz­mecsere során a felek hangsúlyozták, hogy ebben a térségben a béke és a stabilitás csupán azon az alapon őriz­hető és szilárdítható meg, ha vala­mennyi fél szigorúan megtartja az 1973. január 27-i párizsi megállapo­dást és az 1973. márciusi, Vietnammal foglalkozott nemzetközi konferencia okmányának valamennyi előírását. Keoszt illetőleg megállapították, hogy a koalíciós hatalmi szervek megteremtésének eredményeképpen haladás mutatkozik a helyzet norma­lizálása terén. A felek állást foglaltak a megfelelő megállapodások hiányta­lan teljesítése mellett. A felek hangsúlyozták, hogy mi­előbb és igazságosan meg kell oldani a kambodzsai kérdést, azon az ala­pon, hogy tiszteletben tartsák a kam­bodzsai népnek a minden külső be­avatkozás nélküli, szabad és függet­len fejlődésre való szuverén jogát. A béke fenntartása szempontjából nagyon fontosnak tartják az ENSZ szerepének a megszilárdítását és alapokmányának szigorú tiszteletben tartását. A találkozó során nagy figyelmet szentelnek a Szovjetunió és az Egye­sült Államok közötti kereskedelmi, gazdasági kapcsolatok helyzetének és távlatainak. Megerősítették, hogy a téren az egyenjogúságon alapuló és minden diszkriminációtól mentes köl­­csönyös előnyös kapcsolatok kiszéle­sítését és elmélyítését úgy tekintik, mint fontos részét annak az alapnak, amelyre a két ország kapcsolata, egész komplexuma épül. Az 1972. ok­tóberében megkötött szovjet—ameri­kai kereskedelmi egyezmény további kibontakoztatását tűzték ki célul, s aláírták a Szovjetunió és az Egye­sült Államok ipari és műszaki együtt­működését előmozdító hosszúlejáratú megállapodást. A kétoldalú kapcsolatok fejleszté­sét egyéb területen is kitűzték. Meg­elégedéssel állapították meg, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok erőfeszítéseinek olyan szféráiban, mint az orvostudomány és az egész­ségvédelem, az emberi környezet vé­delme és megjavítása, a tudomány és a technika, a kozmikus térség és a világóceán kutatása, az atomenergia békés felhasználása, a mezőgazdaság, a szállítás — megteremti a feltétele­ket az emberiség előtt­­ álló számos időszerű és bonyolult tudományos­műszaki problémák gyorsított ütemű megoldásához. Ezekben a két orszá­got érintő fontos kérdésekben és a kulturális cserék bővítésében szintén elvi megegyezéseik jöttek létre. Meg­állapodtak abban is, hogy a kapcso­latok intenzív fejlesztése érdekében új konzulátusok létesítésére is sor kerül. A közlemény befejező részében megállapították, hogy a tanácskozás eredményei új fontos állomást jelen­tenek a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok megja­vítása útján, a két ország népeinek javára jelentős hozzájárulásul szol­gálnak az egyetemes béke és bizton­ság megszilárdítására i­rányuló erő­feszítéseikhez. A jó kapcsolatok el­mélyítése érdekében fontosnak tart­ják a további találkozókat, ahol meg­vitatják a két országot érintő és a nemzetközi sürgős problémákat. Ez már a közleményben is kifejezésre jutott, hiszen az Egyesült Államok el­nöke meghívta Leonyid Brazsnyevet, az SZKP Központi Bizottságának fő­titkárát, hogy jövőre tegyen hivatalos látogatást az USA-ban. 1974. július 13. ik minap szovjet küldöttség járt ** Šahyn (Ipolyságon). Annak a népes küldöttségnek négy tagja, amely a nyugat-szlovákiai kerület és a sza­­ratovi terület baráti kapcsolatainak és együttműködésének tizenötödik év­fordulója alkalmából látogatott ha­zánkba. A Šahyban járt küldöttséget az ar­­kadakszi járási pártbizottság titkára. Baráti találkozó Kirijova elvtársnő vezette. A szovjet küldöttség ünnepi gyűlés keretében találkozott a Sahy­i dolgozók képvi­selőivel. A nagygyűlés résztvevői őszinte ba­ráti légkörben fogadták a szovjet ven­dégeket. Az üzemek szocialista mun­kabrigádjainak megbízottjai tájékoz­tatták a szovjet dolgozók küldöttsé­gének tagjait azokról a nagyszerű eredményekről, melyek a dolgozók kibontakozó munkakezdeményezése nyomán születtek, majd emléktárgya­kat, ajándékokat adtak át a kedves vendégeknek. A levicei járás fejlődéséről, az ipari és a mezőgazdasági termelés növeke­déséről, az SZLKP járási bizottságá­nak titkára, Udvardi elvtárs tájékoz­tatta a vendégeket. S méltatta a szov­jet—csehszlovák együttműködés és elmélyült barátság jelentőségét. Kirijová elvtársnő, az SZKP Arka­­dakszi Járási Bizottságának titkára meghatódva mondott köszönetet a ba­ráti fogadtatásért és részletesen ele­mezte azokat a feladatokat, amelye­ket a szovjet emberek sikeresen meg­oldanak, gyarapítva a szovjet társa­dalom gazdasági bázisát, s így megte­remtve a kommunista társadalmat építő szovjet nép életszínvonala szün­telen emelkedésének előfeltételeit. A helybeli dolgozók végül üdvözlő levelet nyújtottak át a szovjet kül­döttség tagjainak, melyben kifejezés­re juttatták azt is, hogy örök időkre szóló barátságot kötöttek a szovjet néppel. A szovjet vendégek tiszteletére a helybeli iskolák tanulói műsoros dél­utánt rendeztek. Kétségtelen, hogy ez a találkozó is hatékonyan szolgálta a csehszlovák—szovjet barátság elmé­lyülését. Az alapos terv - fél­siker A Sahy-i (ipolysági) székhellyel te­vékenykedő Vörös Lobogó szövetke­zet vezetősége a következő célt tűzte maga elé: gyorsan, a lehető legkisebb szemveszteséggel, a termékek kiváló minőségének megőrzésével a gabona betakarításáért. A kitűzött cél megvalósításának ér­dekében alaposan átgondolt tervet dolgoztak ki, amelyben nagy súlyt helyeztek a vezető dolgozók egyéni felelősségére. Az Ipoly menti efsz-ben közel 1000 hektárnyi területről takarítják be a nyári szemeseket. Közismert, hogy napjainkban aratásban a gépek domi­nálnak, s az aratás gyors befejezése elsősorban azon múlik, hány jókarban levő kombájn dolgozik a földeken. A Vörös Lobogóban a terv szerint 11 kombájn és két rendsoroló végzi a fontos munkát. Mivel a hat saját kom­bájnjukat nem tartották elegendőnek az aratás gyors elvégzésére, az észa­kabbra levő gép- és traktorállomások­kal, valamint a zvoleni Agrotechniká­val kötöttek szerződést, és így 5 db SZK—4-es és ugyanannyi E—512-es valamint SZK—5-ös Niva áll rendel­kezésükre. Az arató-cséplőgépeket három cso­portba osztották, amelyeknek felelős vezetőjük van, akik — ha jól végzik irányító-ellenőrző munkájukat, — pré­miumban részesülnek. A csoportokhoz vannak beosztva a különféle szállító­gépek is. A sürgős javítások megoldása érde­kében két jól felszerelt mozgómű­helyt állítottak be, ily módon a szakem­berek a helyszínen oldják meg a leg­sürgősebb tennivalókat. Az aratás sikeres elvégzésének leg­főbb hordozója az ember, a gépek irányítója. A közöttük meghirdetett szocialista munkaverseny, amelynek alapján a legnagyobb teljesítményt és a legkisebb szemveszteséget jutal­mazzák, minden bizonnyal elősegíti a gondos munkát és az idő alapos ki­használását. Az egyesült ersz^ben az előzetes számítások szerint szintén lesznek raktározási gondok. Éppen ezért már megkezdték a szükséges intézkedése­ket a szemesek ideiglenes elhelyezé­sére. A vezetőség alaposan foglalko­zott a tűzveszéllyel is, és óvintézke­déseket dolgoztak ki a tűzesetek meg­akadályozására. Az aratási bizottság a legfelelősebb funkcionáriusokból tevődik össze. Az egyes aratási csoportok tevékenységé­ben közvetlenül részt vesz egy-egy agronómus és mechanizátor. A Vörös Lobogó aratási terve iga­zán átgondolt s csupán annak betar­tásán és a felelős egyének, kombáj­nosok odaadó munkáján múlik, hogy a szeszélyes időjárás esetén is sikere­sen oldják meg a fontos és sürgős be­takarítási feladatokat. —tt— Sikeres kísérlet a világűrben A Föld körüli kozmikus térség kutatási programjának megfelelően az elmúlt hét szerdáján Föld körüli pályára juttatták a Szojuz—14-es űrhajót. A kifőzött program szerint a Szojuz—14-es űrhajót összekapcsolták a Szal­­jut-3 orbitális tudományos állomással. A Szojuz–14 űr­hajó utasai — Pavel Popovics űrhajóezredes és Ju­­rij Artyuhin alezredes — továbbra is sikeresen tel­jesítik az előírt űrprogramot. A percnyi pontossággal történő összekapcsolásnak a szakemberek nagy jelentőséget tulajdonítanak, mivel az ott szerzett tapasztalatokat felhasználják a tervezett közös szovjet—amerikai űrprogram végrehajtására. Ezer­­kilencszázhetvenötben ugyanilyen űrhajónak kell meg­valósítania az összekapcsolódást az amerikai Apollóval. Konkrétabb segítséget a chilei népnek Az európai kommunista­, munkás- és szocialista pár­tok, valamint a szociáldemokraták részvételével tartot­ták meg Párizsban azt az értekezletet, amelyet a Francia Kommunista Párt kezdeményezésére hívtak össze, hogy támogassák a chilei né­p harcát a jobboldali terror ellen. Az értekezleten hazánk küldöttségét Tomáš Trávnicek professzor, a CSSZSZK Nemzeti Frontja Központi Bizott­ságának elnöke vezette. Trávnicek elvtárs felszólalásá­ban hangsúlyozta, hogy Csehszlovákia népe, mely átélte a hitleri fasizmus szörnyűségeit, teljes mértékben szoli­dáris a chilei nép igazságos harcával, melyet a katonai junta ellen vív, s meggyőződése, hogy a reakció győ­zelme ebben az országban csak átmeneti jellegű Beszé­de további részében biztosította az értekezlet résztve­vőit, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság a jövő­ben is támogat minden olyan nemzetközi kezdeménye­zést, amely a haladás, a béke és a demokrácia érdekeit követi a világon. Carlos Altamirano, a Chilei Szocialista Párt főtitkára, a konferencia rendkívüli jelentőségét abban látta, hogy a különböző pártok mellett az ifjúsági szervezetek és szakszervezetek képviselői, valamint az egyház küldöttei is jelen voltak, bizonyítja azt a mély felháborodást, mellyel a világ népei fogadták a chilei tragédiát. Pjotr Maserov, az SZKP KB politikai irodájénak tagja felszólalásában a szovjet nép támogatásáról­­ biztosította a szabadságáért harcoló chilei népet, s felszólította az értekezlet részvevőit, hogy konkrét tettekkel támogassák a chilei népet a fasiszta junta ellen és tegyenek meg mindent a junta nemzetközi elszigeteléséért. Népművészeti fesztivál a Tátra alatt Az elmúlt hét végén tartották meg a XXI. népművé­szeti fesztivált Východnán. „Az örök barátság emlékére“ rendezett műsorban hazánk népeinek és nemzetiségének népművészeti együttesei léptek fel. A szabadtéren rendezett nagygyűlésen Ľudovít P­e z­­l­ár, az SZLKP KB Elnökségének tagja a mondott ünnepi beszédet, amelyben többek KB titkára között ki­emelte: „örömmel állapíthatjuk meg, hogy az anyagi termelés fejlődésével lépést tart a kultúra és a művészet is. Fejlett szocialista társadalmunkban a jelenkori kul­túrát jellemzi a dinamikus fejlődés, az új kulturális ér­tékek szüntelen alkotása. Az elért eredmények — új színdarab- és filmbemutatók, jelentős irodalmi alkotások, képzőművészek elkötelezett alkotásai, új operák és zene­művek bemutatói, az amatőr művészeti tevékenység gyors fejlődése és más nem kevésbé jelentős tények —7 arról tanúskodnak, hogy teljes mértékben élünk a szo­cialista kulturális forradalom vívmányaival és tovább­fejlesztjük őket. Az öntevékeny művészeti tevékenység területén 1973-ban 121 000 tagot tömörítő több mint hét­ezer kollektíva tevékenykedett nálunk. Mintegy 51000 rendezvényen hozzávetőlegesen ötmillió néző vett részt. Ebben az esztendőben még gazdagabb lesz az amatőr művészeti tevékenység.“ A továbbiakban szólott arról is, hogy a kultúra és a művészet nem fejlődhet sikeresen más népek kulturális és művészi alkotásainak sokoldalú és alkotó tanulmá­nyozása és megismerése nélkül. — Őszintén örülünk azoknak a sikereknek, — mondotta — amelyeket művé­szi együtteseink érnek el külföldön és örülünk, ha kül­földi művészegyütteseket fogadhatunk nőkelőtt kedves barátainkat a szocialista nálunk, minde­országokból, amelyekkel közös forradalmi hagyományok, a kulturális és művészeti élet eszmei, elvi céljai is összekötnek ben­nünket. Beszéde további részében hangsúlyozta, hogy az idei népművészeti fesztivál sajátos jellegét az a tény adja meg, hogy megtartására a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulójának időszakában került sor, amely felkeléssel nemzeti demokratikus forradalmunk kezdődött. Népünk 30 évvel ezelőtt a munkásosztály vezetésével, a kommu­nista párttal az élen döntő harcba indult a hitleri fasiz­mus és a hazai szekértolás ellen. A partizánharcok, az antifasiszta ellenállás dicső napjai, — mely ellenállás össznépi felkelésben tetőzött — megmutatta az egész világnak, hogy a szlovákok megvívják a döntő küzdel­met felszabadulásukért, szebb és jobb jövőjükért.

Next