Szabad Földműves, 1975. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)

1975-04-05 / 14. szám

1975. Április s. XXVI. évfolyam, 14. szám. Ara: 1,— Kčs \ Szabad [UNK]о­d műves Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja BRATISLAVA • •• ww­­ a jovo varosa Irta: LADISLAV MARTINAK mérnök, Bratislava polgármestere Az 1975-ös esztendő jelentős évfor­duló hazánk újkori történelmében. A Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság nemzetei és nemzetiségei már 30 éve élnek szabad országban. Ezalatt a három évtized alatt Szlovákia fő­városa, Bratislava is sokoldalú és so­ha nem látott fejlődésen ment ke­resztül. tes Amikor visszaidézzük az emlékező­1945-ös esztendőt, és országos, nemzeti és városi szinten vesszük számba a fejlődést, kegyelettel kell megemlékezni mindazokról, akik ke­letről meghozták a szabadságot, a Szovjetunió testvéri népeiről és dicső hadseregéről, mely diadalmas útja során az ősrégi Bratislavai Várra is feltűzte a győzelem lobogóját. Az európai nemzetek fasiszta-elle­nes küzdelmében dicső hely illeti meg a Cseh Népi Felkelést és a Szlo­vák Nemzeti Felkelést, mely elejétől kezdve egy új, igazságos és szociális köztársaságért, valamint a Szovjet­unióval való tartós együttműködésért küzdött. Ebben a harcban, mint ahogy azt a CSKP KB jelentése is kihangsúlyozta, a közösen kiöntött vérrel végképp megpecsételődött a csehszlovák— szovjet barátság, mely biztosítéka nemzeti létünknek és függetlensé­günknek, forrása hazánk további szo­cialista fejlődésének. Visszatekintve az elmúlt három évtizedre, tudatosítanunk kell, hogy szocialista társadalmunk sokoldalú fellendítése, valamint Bratislava igé­nyes fejlesztése csakis békés feltéte­lek között valósulhatott meg. Mindez a Szovjetunió és a többi szocialista ország békepolitikájának, valamint a CSKP által vezetett dolgozóknak kö­szönhető, kik becsületes munkájukkal monumentális műveket alkotnak, me­lyek maradandó emlékei és bizonyí­tékai a nép uralkodásának és szocia­lista hazafiságának. Bratislava fejlődését a lakosság szaporodása, az anyagi-műszaki bázis, a polgárok életszínvonalának emelke­dése, a szocialista tudomány, kultúra és művelődés jellemzi. A lakosok szá­ma 1945-höz viszonyítva, — amikor a város mindössze 140 ezer lakost számlált — több mint kétszeresére emelkedett. Ma már 340 ezer ember lakik Szlovákia fővárosában, melynek területe csaknem 370 négyzetkilomé­­­terre nőtt. A háború utáni időszaktól termelés valamennyi szakaszán kedvező munkalehetőségek nyíltak, jelenleg nemzetgazdaságunk összes ágazatában 240 ezer ember dolgozik. Különösen az ipar fejlődött gyors ütemben. A felszabadítás óta 30 üze­met építettünk fel, illetve korszerű­sítettünk. A StOVNAFT, a Dimitrov Vegyiművek, a MATADOR a Műszaki Főiskolával együtt szocialista hazánk vegyiparának egyik legszilárdabb pillére. Bratislavában a lakáskérdés kielé­gítő megoldása az egyik legfontosabb feladat. A háborús években a város 7890 lakóháza közül 370 cs­aknem tel­jesen tönkrement, 805 megrongáló­dott s ez mintegy 3200 lakás elvesz­tését jelentette. 1950-ben egy lakásra 4­1 lakás jutott. A felszabadulástól napjainkig csaknem 70 ezer új lakás épült városunkban. Főleg Bratislava nyugati és keleti részén. 1973-ban egy új, hatalmas városrész alapkövét raktuk le Petržalkán, ahol körülbelül 1990-ig mintegy 50 ezer új korszerű lakás épül majd fel A legjelentősebb előrehaladást a lakásépítés terén az ötödik ötéves tervidőszak éveiben ér­tük el. A CSKP XIV. kongresszusának határozatai alapján Bratislava orszá­gunk három legfontosabb központja közé lett besorolva, s ez lehetővé te­szi 24 ezer lakás felépítését öt éven belül. Ebben a választási időpontban a 22 milliárdos beruházásból mint­egy 15 milliárd koronát emésztenek fel az építkezési költségek. Ez az igen jelentős összeg nagyban segíti Bratislava fővárosi tisztségéből adódó igényes feladatok megvalósítását. Vá­rosunkban, mely igen jelentős nem­zetközi központ, olyan nagyszabású a­ukciók kerülnek lebonyolításra, mint nemzetközi vegyipari vásár, az Incheba, a Nemzetközi Táncdal­fesz­­tivál a Bratislavai Líra, a Flóra elne­vezésű nemzetközi világkiállítás, a gyermekfilmek televíziós fesztiválja, különböző jelentős kongresszusok, szimpóziumok, testnevelési rendezvé­nyek stb. Az elmúlt harminc esztendőben a város közlekedése is gyors ütemben nőtt. Igaz, e szakaszon még rengeteg a tennivaló. A Közlekedési Vállalat jelenleg naponta mintegy 700 ezer embert szállít. Ilyen nagymennyiségű utassal a régebbi tervek csak az 1980-as évre számoltak, jelenleg, de főleg az elkövetkező években sok új nagykapacitású villamosra, autóbusz­ra és trolejbuszra, ezenkívül gépko­csivezetőkre és szakképzett javítókra lesz szükségünk. Néhány hónapon belül új villamosjáratot indítunk Karlová Vesbe. A Duna két partját összekötő Szlovák Nemzeti Felkelés nevű impozáns új híd nagyban meg­könnyíti Petržalka felépítését és a nemzetközi forgalom szempontjából is igen nagy jelentőséggel bír. A járókelők, valamint a gépjármű­vezetők örömmel nyugtázták a Vá­sártéri aluljáró építését, valamint több útszakasz rekonstruálását, illet­ve kiszélesítését, hisz mindez nem­csak meggyorsítja a forgalmat, de biztonságosabbá is teszi. Köztudott, hogy Bratislava a fiata­lok városa. A lakosok átlagos élet­kora 32—33 év. 1946 óta a középis­kolások és főiskolások száma három­szorosára emelkedett. A főiskolások részére korszerű diákszálló épül Mlinská Dolinán, melynek befejezté­vel 26 ezer főiskolás kap majd mo­­dern, kényelmes elhelyezést. Az alap­iskolák fejlesztésénél is eredményes volt tevékenységünk. Míg 1945-ben városunknak mindössze 16 óvodája volt, addig ez a szám napjainkban már meghaladja a 130-at és a csak­nem 400 osztályba 11 ezer három és öt év közötti gyermek jár. Bratislava 75 kilencéves alapiskolájának 1471 osztályában 39110 diák tanul. 1945- höz viszonyítva a diákok száma öt­szörösére, az osztályoké nyolcszoro­sára nőtt és a kétműszakos tanítás 44,8 százalékról 4,9 százalékra csök­kent. Igen jelentős fejlődés tapasztalha­tó az egészségügyi létesítmények és a szociális gondoskodás terén, jelen­leg tízezer lakosra 18 orvos jut. Ruži­­novban a közelmúltban adtuk át ren­deltetésének a minden igényt kielé­gítő ötemeletes poliklinikát, továbbá Dubravkában és Vajnoryban is meg­nyitottunk egy-egy egészségügyi köz­pontot. Karlová Vesben, valamint Po­­dunajské Biskupicén is épül egy po­liklinika, illetve egészségügyi köz­pont. Nemrégiben még igen nagy volt városunkban a szállodahiány. Foko­zatosan ezt is megszüntetjük. Az ötö­dik ötéves tervidőszak elején 1200 ágy állt a vendégek rendelkezésére, ma már négyszázzal több. Felépült a Kijev és a Bratislava Szálló, vala­mint a Zlaté Piesky-i hotel. Hamaro­san befejeződik a Tátra-szálló tataro­zása. A szolgáltatások sok kifogás merült ellen ugyancsak fel a múltban. Ezen is igyekszünk segíteni. Új üzlet­központokat nyitunk, több üzlet szom­baton és vasárnap is nyitva lesz. Meghosszabbítjuk a nyitvatartási időt is. Mindezek ellenére jelenleg is még mintegy 30 ezer négyzetméternyi üz­letterület és 18 ezer éttermi férőhely hiányzik a városban. A szolgáltatások továbbfejlesztése érdekében tervbe vettünk egy új áru­ház és pékség építését. Befejezéshez közeledik a szolgáltatások háza. Az autószervizek bővítéséről és kursze­(Folytatás a 2. oldalon.) A SLOVNAFT szocialista társadalmunk egyik legnagyobb és legkorszerűbb alkotása. A Szovjetuniót Csehszlo­vákiával összekötő Barátság olajvezeték­e gigantikus végállomásának rendkívüli szerepe van az üzemanyag­­ellátásban, a műanyaggyártásban és természetesen abban is, hogy az SZSZK fővárosa, Bratislava hazánk egyik legnagyobb ipari központjává vált, s hogy felszabadulásának 30. évfordulóját­­ eddig még soha nem tapasztalt ütemű fejlődésének jegyében ünnepelhetjük. Harminc éve ragyog a szabadság napja a testvéri magyar nép felett A felszabadító szovjet hadsereg első harci alakulatai ezerkilencszáznegyvennégy őszén léptek magyar földre. Fél évig dúlt a harc Magyarország területén. Romhal­maz, vér és könny özöne maradt mindenhol, ahol a fel­szabadító szovjet csapatok elől hátráló fasiszta hordá­nak csak egy kis ideje is volt a rombolásra és gyilko­lásra. Az odúja felé kényszerített hitleri fasiszta szolda­­teszka és a horthypribékből nyilaskeresztes fasisztákká vedlett haza- és nemzetárulók felrobbantott hidakat, kifosztott és lerombolt gyárakat, feldúlt családi háza­kat, rombadöntött palotákat, szinte teljesen megsemmi­sített vasúti hálózatot és az antifasiszta harcosok, vala­mint a hitleri szövetséget felmondó katonaszökevények barbár módon meggyalázott holttesteinek ezreit hagyták maguk után A horthyfasizmus — amely huszonöt éven keresztül tartotta béklyóban a dolgozó népet — a szakadék szé­lére vezette az országot. Az idegen érdekek szolgálatába kényszerített magyar nép hatszázezer embert vesztett a második világháború alatt és megsemmisült az ország nemzeti vagyonának legalább negyven százaléka. Ezerkilencszáznegyvenöt április negyedike volt az a nap, amikor Magyarország népe teljesen és végérvénye­sen felszabadult nemcsak az idegen elnyomók önkény­­uralma, hanem a horthysta és nyilas pribékek rémural­ma, valamint a hercegek, grófok és bárók jármából is. A háború ejtette sebek begyógyítása emberfeletti erő­feszítéseket igényelt a magyar néptől. Az újjáépítés fel­adataival azonban aránylag rövid idő alatt megbirkózott. S a kommunisták vezetésével nemesek az újjáépítés feladatait oldották meg sikeresen, hanem a dolgozó nép hatalmának, a proletariátus diktatúrájának követke­zetes gyakorlásával létrehozták a szocialista társadalmi rend építésének, a szocialista termelési viszonyok tér­hódításának, széleskörű meghonosodásának az­ előfelté­teleit is. A szocialista termelési viszonyok győzelmes kibonta­kozásával együtt járt a népgazdaság szerkezetének lé­nyeges módosulása is. A szocializmus építésének két és fél évtizede az egykori agrár-ipari országot ipari-agrár­­országgá formálta. Az iparfejlesztés eredményeit álta­lánosságban az tükrözi, hogy ennek az ágazatnak a ter­melése a második világháború előtti utolsó békeévhez viszonyítva körülbelül tízszeresére nőtt, s a múlt eszten­dőben a munkaképes lakosság 55 százaléka az iparban dolgozott. Rendkívüli jó eredmények születtek az ipari termelés minden szakaszán. Külön említést érdemelnek azonban azok a nagyszerű eredmények, amelyeket a szén, a villanyáram, a nyersolaj, a bauxit, az acél, a cement és a műtrágya termelésében, valamint az autó­busz-, a mezőgép-, a televízió- és a lábbeligyártás fej­lesztésében elértek. A felszabadulást követő években a mezőgazdaság fej­lődése is lényegesen meggyorsult. Kedvező hatással volt­ ezen ágazat fejlődésére a felszabadulás évében végre­hajtott földreform, melynek keretében 642 ezer 342 agrárproletár- és kisparaszt-család között 3 millió 260 ezer hold földet osztottak fel. A falusi lakosságnak ez a rétege, amely a horthy rezsim által képviselt három­millió koldus országának legszegényebb és legelnyomot­­tabb társadalmi alakulatát képezte, a földosztás nyomán is tudatára ébredt annak, hogy az ország gazdájává, a hatalomgyakorlás fontos tényezőjévé vált­­ Magától értetődik persze az is, hogy a falusi lakosságnak ez a számottevő rétege a hatalomgyakorlás folytán mind nagyobb felelősséget érzett az ország gazdasági életé­nek fejlődéséért. S amikor a gazdasági jelenségek arra figyelmeztettek, hogy a szétaprózott kisparaszti gazdál­kodás fékezi nemcsak a mezőgazdaság, hanem az egész népgazdaság fejlődését, — a párt hívószavára — fel­sorakozott a szocialista nagyüzemi mezőgazdasági ter­melés megalapítóinak és fejlesztőinek soraiba. A szocialista termelési viszonyok győzelmével alapjai­ban megváltozott a magyar társadalom szerkezete. Míg például 1938-ban a munkaképes lakosságnak 25 száza­léka dolgozott az iparban, 58 százaléka a mezőgazda­ságban, míg 17 százaléka egyéb ágazatokban, addig 1974-ben a dolgozók 55 százalékát ipari munkások, 16 százalékát földművesek és 29 százalékát a más ágazatok alkalmazottjai képezték. A magyar népgazdaság fejlődése tekintetében rend­kívüli jelentőséggel bír, hogy a mezőgazdasági dolgozók létszámának nagyméretű csökkenésével párhuzamosan növekedett a mezőgazdasági termékek mennyisége. Az egykori úri Magyarország mezőgazdasága 1934 és 1938 között évi átlagban csupán 2 millió 220 ezer tonna bú­zát, 2 millió 306 ezer tonna kukoricát és 960 ezer tonna cukorrépát termelt. Ezzel szemben a szocialista mező­gazdaság — melynek fejlődését a tudomány és a tech­nika gyorsütem­i térhódítása gyorsította — 1971 és 1974 között évi átlagban 4 millió 367 ezer tonna búzát, 5 mil­lió 583 ezer tonna kukoricát és 2 millió 837 ezer tonna cukorrépát termelt. Hasonló ütemű fejlődés tapasztal­ható a növénytermesztés más területein s persze az állat­­tenyésztési termelésben is. A termelés gyors ütemű növekedése a lakosság élet­színvonalának állandó emelkedéséhez vezetett. A váro­sokból eltűntek az egykori nyomortanyák és gyökeresen megváltozott, megszépült a magyar falvak arculata is. A tizenöt évvel ezelőtt meghirdetett lakásépítési prog­ram sikeres megvalósítása következményeként lényegé­ben minden harmadik család új lakáshoz jutott. Csupán a negyedik ötéves tervidőszakban 430 ezer család ré­szére biztosít a nép állama új lakást. A szocializmust építő magyar nép életszínvonalának emelkedését azonban nemcsak a korszerű lakáskultúra bizonyítja. Nagy szerepet tölt be az életszínvonal emel­kedésében a dolgozók reálbérének, valamint a nyugdí­jasok járulékának tervszerű növekedése is. Csupán az utolsó öt év alatt az egy keresőre jutó reálbér 16 száza­lékkal, az egy főre jutó reáljövedelem pedig 25 száza­lékkal emelkedik, míg a lakosság fogyasztása 28 száza­lékkal lesz több, mint 1970-ben volt. A korszerű lakás- és öltözködési kultúra mellett rend­kívül gyorsan szaporodik a személyi tulajdonban levő személyautók, hűtőszekrények és mosógépek, valamint a további életszépítő használati tárgyak száma is. Két­ségtelen tehát, hogy a Magyar Népköztársaság dolgozó népe boldogságot sugárzó légkörben ünnepelheti hazája szovjet hadsereg általi felszabadításának 30. évforduló­ját. Magyarország dolgozó népe azonban tisztában­­ van azzal is, hogy a fejlett szocialista társadalomhoz vezető úton még sok feladat vár megoldásra. Ezt világosan értésre adta a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. hong­(Folytatás a 2. oldalon.)

Next