Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)
1976-02-14 / 6. szám
Bratislava, 1976 MEGJELENT A MEZŐGAZDASÁGI ÉS ÉLELMISZERIPARI DOLGOZÓK TOVÁBBKÉPZŐ INTÉZETÉNEK GONDOZÁSÁBAN uibAioja? -9^/Si6I aqaai -9 е(ел1)>(Э110)1 ipzjazs sa ^piuaui >f a í в н 'Л :bwj a sertés- és baromfitenyésztésben Nagyüzemi technológia ISKOLÁJA A HALADÓ TAPASZTALATOK A SZLOVÁK SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG MEZŐGAZDASÁGI ÉS ÉLELMEZÉSÜGYI MINISZTÉRIUMA ô Megjelent a Bratislavában működő Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Dolgozók Továbbképző Intézetének gondozásában a haladó tapasztalatok iskolájának előadói és hallgatói számára. Ötödik évfolyam. A tanulmányanyagot a Szövetségi Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium hagyta jóvá. Megjelent mint a Szabad Földműves melléklete 1976. február havában. térségek kiépítése, amelyek optimális feltételeket nyújtanának ezeknek az állatcsoportoknak a felnevelésére. Ezek a nevelőistállók helyettesítik a néhai előhizlaldákat és az 5-8 kg-től 25—35 kg-ig terjedő súllyal rendelkező szopósmalacok elszállásolására szolgálnak. A nevelőistállók vagy azok egyes osztályainak befogadóképességét a malacozóban levő kocák számának megfelelő nagyságra kell méretezni. Az egyes osztályokon elszállásolt szopósmalacok száma a szakemberek javaslata szerint 500 legyen. A kisebb tenyészetekben, maximálisan 7 napos turnusokban, két egymás után következő turnuscsoportot egyesíteni lehet. Ennek előfeltétele, hogy a szopósmalacoknak a nevelőistállóból a hizlaldába való áttelepítésekor az egész istállót egyszerre ürítik ki. A turnusos üzemeltetés és az egész istállótérség egyszeri kiürítésének követelményeire való tekintettel a szopósmalacok nevelőistállóiban egységes nagyságú kutricákat alkalmaznak anélkül, hogy az állatokat ott-tartózkodásuk tartama alatt áthelyeznék. A kétfázisos nevelés egyedül a szopósmalacok korai elválasztásának esetén indokolt, amikor a szopósmalacokat 5—6 kilós állapotban elválasztják és a 17—18 kg-os élősúly eléréséig ketrecekben tartják, majd a nevelés második fázisában, 17—18 kilós súlytól a 30—35 kg-os élősúly eléréséig a kutricákban helyezik el őket. A SZOPÓSMALACOK ELSZÁLLÁSOLÁSA kutricákban ; t i A szopósmalacok korszerű, kutricákban való elszállásolása sokban különbözik a hagyományos istállózástól: — a kutricában kevés — 10—13 — szopósmalacot helyeznek el, — almozás nélkül nevelik őket, — a kutrica fekvőhelyre és ürítőhelyre van felosztva. Egy szopósmalacra 30 kg-os élősúly eléréséig 0,24—0,26 m 2 nagyságú fekvőhelyet és maximálisan 50 cm széles rácspadló- ürítőhelyet számítanak. A rácspadló rúdtávolsága 12 mm, az istállóteret többsoros kutricabeosztással üzemeltetik és ezt osztályokra osztják fel. A kutricás malacnevelés a következő lehetőségeket nyújtja: — a kutricában elszállásolt szopósmalacok számára a komplett takarmánykeveréket ott-tartózkodásuk egész időtartamára az önetetőbe helyezzük, — a COS takarmánykeverék önetetőkből való feltakarmányozása a kutricában elszállásolt szopósmalacok 16—18 kg-os élősúlyának eléréséig. A 18 kg élősúly elérése után 30 kg-os élősúlyig a szopósmalacokat a kutrica jMdlőzatára S—Ideal takarmányadagoló-géppel adagolt komplett takarmánykeverékkel takarmányozzák. A SZOPÓSMALACOK KETRECEKBEN VALÓ ELSZÁLLÁSOLÁSA A kezelőszemélyzet életfeltételeinek javítása mellett az épülettervezők figyelme a nevelőistálló területének lehető legjobb hasznosítására összpontosult, ezért javasolták a rácspadlós ketrecek alkalmazását. Ezek lehetővé teszik a hagyományos csoportos kutricákban való neveléshez viszonyítva a férőhelyek számának a megkétszerezését. A rácspadló és az optimális mikroklíma fenntartása a higiéniai feltételek javulásához vezet. Csehszlovákiában jelenleg a következő ketrectípusokat használják: 1. Az NDK-ból behozott Dummernstorf típusú, kétemeletes kalitkákat az 5—35 kg-os szopósmalacok elszállásolására. A kétemeletes ketreceknek rácspadlója van, 140—225 cm nagyságúak és 10 szopósmalac elhelyezésére szolgálnak. A szopósmalacokat a ketrec homlokfalán elhelyezett függesztett önetetőkből takarmányozzák. A rácspadló alá függesztett csatornákból az ürüléket mechanikus lapáttal takarítják ki. A szopósmalacok betelepítését és kitelepítését a ketrec oldalfalának lebillentése után a battérián keresztül való áthajtással oldották meg. 2. A Jeseníki Efsz által gyártott ketrec építőkocka-rendszerű. A szopósmalacokat két emeleten 90X180 cm nagyságú szállítólapokon helyezik el. Ezek padlózata drótfonatú. Az ürülék az iszapgyűjtő medencébe hull és onnan önsúlyánál fogva a központi trágyacsatornába kerül. Egy ketrec 10 darab 20 kg-nál könnyebb szopósmalac elhelyezésére alkalmas, ami nem elegendő. 3. Az Ostrov u Macochy-i Efsz-ben gyártott ketrecek szintén kétemeletesek 185X120 cm nagyságúak. Az előző ketrectípusoktól eltérően az ürülék a poliethilénnel bevont acélfonatú rácspadló alatt elhelyezett csúsztatódeszkák segítségével jut el a gyűjtőcsatornába. Ez a rácspadló nagyon jó minőségű. Az ürülék csúsztatólapok segítségével való eltávolításának megbízhatósága a leöblítésre használt víz mennyiségétől függ. Máskülönben az ürüléket kézi erővel kell a deszkákról eltávolítani. A malacok kitelepítésének kérdését az említett három ketrectípus egyike sem oldotta meg kielégítően. Ezt a problémát a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet javaslatai szerint a dašicei mezőgazdasági gépjavító üzemekben gyártott szállítóketrecek oldhatnák meg. A kísérletezők feladata, hogy a ketrecek rácspadlózatának fekvőhelyre és ürítőhelyre való felosztásának helyességét, a takarmányozás, itatás és az ürülék kitakarításának technikáját, valamint a szopósmalacok szállítólapok elvén alapuló kezelését kipróbálja. Az építőkocka-szerkezetű, kétemeletes és kétsoros ketrectömböknek az istálló padlózatához való rögzítés nélkül is szilárd tartókeretük van, és a ketrecek kivehetők. A tenyésztőegység két ketrecből áll: az egyik (a szállítóketrec) 10 darab 5 kg kezdeti súlyú szopósmalac elszállásolására szolgál, míg a másik ketrecet akkor kapcsolják az elsőhöz, amikor a szopósmalacok súlya eléri a 15 kg-ot. A szopósmalacokat a 30 kg-os élősúly elérése után az első (szállító-) ketrecbe helyezik át és az egész ketrecet a benne levő 10 szopósmalaccal együtt a szállítólapra tolják és a kezelőberendezés segítségével a szállítóeszközre továbbítják. Miután a szopósmalacokat a hizlaldában kieresztették, a ketreceket fertőtlenítik, majd hasonló módon visszahelyezik a nevelőistálló ketrectömbjébe, vagy a fiaztatóban új állatokkal telepítik be. A többemeletes ketrectömbök eddigi fogyatékosságaira való tekintettel a mezőgazdasági gyakorlat számára a Kooperative termelőszövetkezet által legyártott és a christovi kísérleti állattenyésztő telepen kipróbált magasított egyemeletes kutricákat, vagy a Kroméříži GTA által szerkesztett rácspadlójú egyemeletes kutricát javasoljuk. Ezek egész alapterülete rácspadlóval rendelkezik. A kutricák padlója a kezelőfolyosó szintje felett 30—40 cm magasan helyezkedik el és a levegő is szabadon jut a rácspadló alatti térségbe. Ennek következtében ugyanolyan kedvező hőmérsékleti viszonyok alakulnak ki, mint a ketreces malacnevelés esetében. Az állatgondozó akadálytalanul jut az állatokhoz és az állatok kezelése lényegesen egyszerűbb. A SERTÉSEK ELSZÁLLÁSOLÁSA HIZLALDÁBAN Új sertéshizlaldák építésekor figyelembe veszik a következő elveket: 1. Zárt állományforgó, azaz a hizlalda egy malacozóra való kapcsolása. 2. Az egész hizlalda egyforma súlyú és azonos eredetű választott malacokkal való turnusos benépesítése. További követelmény a sertéseknek a hizlalás befejezése utáni egyszeri kitelepítése és az egész istálló alapos fertőtlenítése. Ugyanakkor az egyes 9