Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)

1976-04-03 / 13. szám

SZABAD FÖLDMOVES Az SZLKP felsorakozik a szocialista országépítés igényes feladatainak teljesítésére (Folytatás az 1. oldalról.) Ezekből az alapvető irányzatokból ered az a feladat, hogy a hatodik ötéves tervidőszakban a mezőgazdasági bruttó termelést 18, az árutermelést 32 százalékkal kell növelni az ötödik ötéves terv előirányzataihoz viszonyítva. Ennek megfelelően a növénytermelésnek gyorsabban és kiegyensúlyozottabban kell fejlődnie, tekintettel a helyes szerkezeti arányokra. Mindennek célja megfelelő mennyiségű, saját termelésű takarmány biztosítása az állattenyésztés számára, s az egyes termékekben a kereskedelem és a feldolgozó ipar szükségletei kielégítésének nagyobb mértékű biztosítása. Továbbra is súlyponti kérdés a gabonatermelés hatékonyságának fokozása úgy, hogy Szlovákiában a hatodik ötéves tervidőszakban a szemes termények termelése nagyjából elérje a 19—20 millió tonnát. Ebből 4—4,5 millió tonna kukoricát, éspedig úgy, hogy termesztését az éghajlati és talajviszonyoknak megfelelően ki kell terjeszteni. A gabonaellátási problémák komplex megoldása továbbá megköveteli az ésszerű gazdálkodást a szemes terményekkel, a tömegtakarmányok termelése belterjesztésének fokozását a szántóföldeken, főként pedig a réteken és legelőkön. Meg kell valósítani a takarmányok tápértőke fokozásának programját, jelentős előrehaladást kell elérni a cukorrépából hektáronkint termelt cukor mennyiségét tekintve, a hüvelyes takarmányok és olajos növények termelésében, a gyümölcs-, a zöldség- és főzelékfélék és egyéb növények termelésében. Az ét- és ipari burgonya termelésében az önellátást mindenekelőtt a hektárhozamok, valamint a szocialista szektor használatában levő termőterületek növelésével kell biztosítani. az Állattenyésztési termékek termelésének növelését mindenekelőtt a haszonállatok szaporításának és hasznosságának növelésével kell biztosítani. Továbbra is növelni kell a szarvasmarha-, különösen a tehénállományt a szocialista szektorban. Jelentős szerepet kell játszania a fajnemesítési programok megvalósításának. Sürgetően előtérbe lép az a követelmény, hogy gazdaságosabbá téve gépesíteni kell a takarmányozást, növelni a szemes takarmányok felhasználásának gazdaságosságát a hús- és tejtermelésben, és következetesen alkalmazni kell a progresszív nagyüzemi termelési eljárásokat a szarvasmarha-tenyésztésben. Tartós feladat az egyes mezőgazdasági termékek, főként a sörárpa, a cukorrépa, a burgonya, a gyümölcs- és zöldségfélék, a tej és a vágóállatok minőségének javítása. Az élelmiszeriparban a cél a lakosság folyamatos, zökkenőmentes ellátásának biztosítása olyan minőségű termékekkel, amelyek a növekvő fogyasztói igényekből és az ésszerű táplálkozási elvekből indulnak ki. Ennek megfelelően jobban kell hasznosítani a mezőgazdasági nyersanyagokat, bővíteni a választékot és javítani a minőséget, gyorsabban fejleszteni a mélyhűtött készítmények, félkész- és készételek előállítását. Ez megköveteli, hogy az élelmiszeripar anyagi-műszaki bázisa terén is megteremtsük ennek feltételeit. A beszámoló a továbbiakban a mezőgazdaság korszerűsítésével, talajvédelem kérdésével foglalkozik, majd felvázolja a következő időszak beruházási feladatait. Behatóan foglalkozik a tudomány és a technika döntő szerepével társadalmi és gazdasági életünkben, végül pontokba foglalja a hatodik ötéves tervidőszak FŐ TEENDŐIT: biztosítanunk kell a társadalmi termelés gyors és arányos növekedését, magas szintre kell emelnünk a társadalmi termelés hatékonyságát és általában a munka minőségét, következetesen érvényesítenünk kell a gazdaságosságot a termelési és nem termelési szférában, mind nagyobb mértékben kell hasznosítanunk a nyersanyagokat, anyagokat, fűtőanyagot és energiát, intenzívebben fel kell használnunk a hazai természeti kincseket, határozottabban kell érvényesítenünk és gyorsabban alkalmaznunk a gyakorlatban a tudományos és technikai vívmányokat, fokoznunk kell az SZSZK hozzájárulását Csehszlovákiának a nemzetközi munkamegosztásban, főként a szocialista integrációban való gyorsabb ütemű részvételéhez, tovább kell tökéletesíteni az irányítást a szakágazatokban, a termelési-gazdasági egységekben, a vállalatokban és a szervezetekben, tovább kell fokoznunk a dolgozók kezdeményezését, minőségileg javítanunk kell a szocialista munkaversenyt ás az ésszerűsítő mozgalmat. A beszámoló további része a NEMZETI FRONT szerveinek és szervezeteinek növekvő feladataival foglalkozik. A Nemzeti Front az elmúlt időszakban megerősítette szerepét. Újból olyan területté vált, ahol a társadalmi szervezetek és a politikai pártok a kommunista párt vezetésével segítik kibontakoztatni a dolgozók politikai és állampolgári aktivitását, szilárdítani szocialsta öntudatukat, amely a szocalista társadalom javáért végzett alkotó munkában nyilvánul meg. Az ideológiai, a szocializmus és a kapitalizmus közötti harc frontjának kérdéseivel foglalkozik a beszámoló további része. E szempontból kiemeli a Tanulságok című dokumentum szerepét. A beszámoló megállapítja: Az ideológiai munkában továbbra lassantalan fejleszteni kell nemzeteink történelmi együvátartozásának és elválaszthatatlan összeforrottságának érzését, hiszen fejlett szocialista nemzetekké alakultak és továbbra is így fejlődnek. Az elmúlt időszakban jelentős sikereket értünk el a magyar és ukrán nemzetiségű polgártársak életében is. Ez megbízható alapot teremtett nemcsak életszínvonaluk és kultúrájuk emelkedésére és fejlődésére, hanem csehszlovák hazaszeretetük és szocialista öntudatuk elmélyülésére is. A kultúra és a művészet kérdéseinek elemzése, a pártos osztályszempont érvényesülése fontosságának kidomborítása után a beszámoló további része A PÁRT szerepével foglalkozik. Elemzi a pártszervezetek munkásságát, fejlődését, belső helyzetét. Megállapítja: a szocializmus építésével párhuzamosan objektíven fokozódik a párt vezető szerepe. Mind nagyobb és nagyobb azoknak a folyamatoknak a száma, amelyekre a pártnak mint vezető erőnek rá kell hatnia. Minél gyorsabb a társadalom fejlődése, annál nagyobb mértékben kell fejleszteni a párt tevékenységét, annél nagyobb jelentőségű a bírálat, az önbírálat és az ellenőrzés. A Szlovákia Kommunista Pártja kongresszusának határozata megerősítette a beszámolóban tartalmazott megállapításokat és következtetéseket, valamint e jövőbeni távlatokkal kapcsolatos feladatokat. 30 éves a Roľnícke noviny Hazánk felszabadulását követő években, mint ismeretes első és legfontosabb feladat volt a háború által megtépázott nemzetgazdaság, s azon belül a mezőgazdasági termelés helyreállítása, céltudatos fejlesztése. A harminc évvel ezelőtt létesített Roľnícka nedeľa, mely az idők folyamán Roľnícke noviny címmel napilappá fejlődött, elévülhetetlen érdemeket szerzett mind a háborús károktól sújtott mezőgazdasági kistermelés fellendítésében, mind pedig abban a széleskörű felvilágosító munkában, amely a kistermelőket a szövetkezeti szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelés alapjainak lerakására, majd az egységes földművesszövetkezetek szervezeti életének és gazdasági helyzetének megszilárdítására ösztönözte. A szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelés fejlesztésének további szakaszaiban is nap mint nap érzékelhető volt a Rotnfcke noviny céltudatos szervező és nevelő propagandája, munkája, ami kifejeződött a korszerű termelési módszerek terjesztésében, a termelés- és gazdaságfejlesztési tapasztalatok népszerűsítésében, valamint a mezőgazdasági dolgozók alkotóképességeinek és kezdeményezőkészségének széleskörű kibontakozásához való aktív hozzájárulásban, a CSKP termelés- és gazdaságfejlesztési programjának következetes támogatásában. A Rotnfcke noviny érdemeit nem csökkenti az sem, hogy a jobboldali opportunizmustól megfertőzött egy-két szerkesztő kísérletet tett arra, hogy ezt a lapot az ellenforradalom szolgálatába állítsa. Határozottan állíthatjuk, hogy főleg a CSKP XIV. kongresszusát követő években a szerkesztőség — kiközösítve soraiból az opportunizmustól és a nacionalizmustól fertőzött elemeket — rendkívüli eredményeket ért el a lap eszmei hatékonyságának fokozásában, egyértelműen, tehát ingadozás nélkül szolgálja a fejlődő szocialista társadalmunkat. A Rotnfcke noviny érdemdús munkássága a lap megalapítása harmincadik évfordulójának méltó megünneplését igényli. A jubiláns Rofnícke noviny szerkesztőségének lapunk szerkesztősége az alábbi üdvözlő levelet küldi: Tisztelt Elvtársak! Engedjék meg, hogy a magam, az üzemi pártszervezetünk, a szerkesztő bizottságunk és a szerkesztőségünk munkaközössége nevében — napilapjuk megalapításának 30. évfordulóján — szívből gratuláljak Önöknek. Rendkívül nagyra értékeljük azokat az erőfeszítéseket, amelyek napilapjuk, a Rolnfcke novinyista vonalának, eszmei hatékonyságának növekedését eredményezték. A lelkiismeretes nevelő és szervező munkájukkal, mint a szlovákiai mezőgazdasági újságírók élcsapata, elévülhetetlen érdemeket szereztek a szocialista mezőgazdaságunk fejlesztésében. Eredményeiknek őszintén örülünk. Keressük a szerkesztőségeink együttműködése további fejlesztésének lehetőségeit, összefogunk Önökkel, elvtársak azoknak a feladatoknak a teljesítése céljából, amelyek a CSKP XV. kongresszusát követő időszakban, a fejlett szocialista társadalom építésében reánk, misőgazdasági újságírókra hárulnak. Az ünnepi alkalomból kívánunk Önöknek elvtársak friss erővel és jó egészséggel párosuló alkotókedvet, hogy napilapjuk a jövőben is eredményesen serkentse a mezőgazdasági és élelmiszeripari dolgozókat kezdeményezőkészségük kibontakoztatására, a termelés tudományos-műszaki fejlesztésére, olyan helytállásra, amely a termelés és a munkatermelékenység további növekedését eredményezi. Kelt Bratislavéban, 1978. április havában. Pethő Károly, a Szabad Földműves főszerkesztője 1871. április I. EGY HŐS FORRADALMÁR ÉLETÚTJA A közelmúlt napokban emlékeztünk meg a CSKP kiváló képviselőjéről, a rendíthetetlen forradalmárról, Jan Švermáról, születésének 75. évfordulójáról. A fáradhatatlan kommunista, forradalmár és hazafi jelentős szerepet töltött be a társadalmi haladásért, a szocializmus és a kommunizmus nagy eszméjének győzelméért folyó küzdelemben. I Jan Šverma 1901. március 23-án született Mníchovo Hradištén. Apja haladó szellemű ügyvéd volt. Ebben a családban felnövekedve kezdett kiformálódni tiszta jelleme, szilárdulni mély hazafias érzelme, érzéke az igazság iránt, a vágy, hogy kivegye részét az Osztrák—Magyar Monarchiában elnyomott cseh nép nemzeti felszabadításából. Prágában végezte gimnáziumi tanulmányait. Ekkor került közvetlen kapcsolatba a haladó ifjúsági és diákmozgalommal, s ugyanúgy, mint sokan mások kortársai közül, bekapcsolódott az aktív forradalmi munkába. Húszéves korában kezdett dolgozni a Kommunista Ifjúsági Szövetségben. Tagja volt a prágai marxista körnek, s Csehszlovákia Kommunista Pártjának 1921 májusában történt megalakulása után belépett ennek soraiba. Már 1922-ben tisztségviselője volt a párt Praha-karlíni körzeti bizottságának és a Csehszlovák Kommunista Ifjúsági Szövetség megalakulása után, 1922. elejétől tagja a KISZ prágai kerületi bizottságának. A forradalmi tevékenység igen fontos szakasza kezdődött meg Jan Šverma számára 1926-ban, amikor is elhatározta, hogy hivatásosan fogja kifejteni a politikai tevékenységet. A pártapparátus szolgálatába lépett mint a Rudé právo esti kiadásának, a Večerníknek a szerkesztője. Nem sokkal később azonban a pártvezetőség elküldi Moszkvába, a lenini pártfőiskolára. Jan Šverma 1928 nyarán részt vesz a Kommunista Internacionálé VI. kongresszusán s egyik legodaadóbb és legkövetkezetesebb híve lesz a Gottwald vezette baloldali ellenzéknek, amely Csehszlovákia Kommunista Pártja Jílek- és Bolen-féle opportunista irányvonala ellen küzdött. Teljesen logikus volt, hogy a CSKP 1929- ben megtartott V. kongresszusán Jan Švermát megválasztották a Központi Bizottság és a Politikai Bizottság tagjává. I Jan Šverma Klement Gottwald legközelebbi munkatársai közé tartozott. Jelentős része volt a párt programjának kidolgozásában, amely program a pártmunka minden területére kiterjedt a harmincas évek elején bekövetkezett világméretű gazdasági válság gazdasági és szociális következményei között; ezt a programot a CSKP 1931-ben megtartott VI. kongresszusa hagyta jóvá. Jan Šverma ugyancsak kivette részét a csehszlovákiai forradalmi mozgalom taktikai irányvonalának kidolgozásából, különösen ami a tömegsztrájkok és bérküzdelmek szervezését illeti, amikor a Csehszlovák Köztársaság történetében a legtöbb volt a munkanélküli. Aktívan részt vett a gazdasági válság éveiben kirobbant legnagyobb sztrájkharc előkészítésében; ez a sztrájkharc nemcsak csehszlovákiai méretben volt a legnagyobb, hanem (amint azt a Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottsága megállapította) „politikailag a legjelentősebb tömegharc volt... az egész dönt — gondolunk európai szárazföldt az 1932-es mosti sztrájkra. Mint pártunk ideológiai és elméleti frontjának egyik legkiemelkedőbb képviselője, Klement a Gottwalddal együtt — általánosította nagy osztályküzdelem folyamán szerzett tapasztalatokat, s ennek hatását a munkásosztály egységfrontjának kialakítására, aminek nemzetközi jelentősége is volt. Amikor Hitler uralomra jutott a szomszédos Németországban, Jan Šverma mint a polgári parlament kommunista képviselője és a pártvezetés képviselője tucatszám lépett fel gyűléseken, beszédeket mondott a köztársaság védelmében az erősödő hitleri és hazai fasizmus ellen rendezett tüntetéseken. Jan Šverma a kommunista és antifasiszta mozgalom elsőrendű feladatának — és ugyanígy saját feladatának — tartotta annak megakadályozását, hogy a fasizmus uralomra juthasson Csehszlovákiában. III. A hatalmon levő cseh és szlovák burzsoázia árulásának következtében a müncheni egyezmény után jobboldali rezsim került hatalomra, amely kezet emelt a kommunista párt legalitására, s közvetlenül veszélyeztette a csehek és a szlovákok, valamint a köztársaságban élő nemzetiségek legalapvetőbb érdekeit, s különösen az ismert kommunista vezetők életét. Ez volt a döntő ok, amiért Jan Švermának — mint sok más elvtársnak is — el kellett hagynia hazáját. 1938 novemberének végén rövid időre a Szovjetunióba utazik, s onnan 1939 májusában, mint a CSKP moszkvai vezetésének képviselője Párizsba, azzal a feladattal, hogy szervezze meg a CSKP franciaországi Irodáját, és e Nyugaton irányítsa a csehszlovák kommunista emigráció munkáját. Az azután kialakult politikai helyzet azonban — a náci Németország megtámadta Franciaországot — lehetetlenné tette Jan Švermának a munka folytatását. Jugoszlávián keresztül visszatért a Szovjetunióba, ahol 1941 -1944-ben mint Klement Gottwald legközelebbi munkatársa minden erejét a cseh és a szlovák nemzet antifasiszta és nemzeti felszabadító küzdelmének szervezésére összpontosította. IV. 1944 augusztusának végén fellobbant a Szlovák Nemzeti Felkelés. A moszkvai rádióban ekkor felcsendült [an Šverma hangja, tele büszkeséggel és reményekkel: „A szlovák nép felkelt, szembeszállva a német elnyomással. Úgy cselekedett, ahogy 1938 sorsdöntő napjaiban az egész csehszlovák nép cselekedni akart. A szlovák nemzet az első helyre állt ki Csehszlovákia nemzetei között, kivívta az első helyet magának az összes szláv és a békeszerető népek között. Jan Svermában élt a leküzdhetetlen vágy, hogy ne csak az írott és a kimondott szó erejével, és a segítség külső szervezésével, de személyesen is részt vegyen az antifasiszta és nemzeti felszabadító küzdelem utolsó szakaszának harcaiban. Ezért úgy döntött, hogy más elvtársakkal együtt Szlovákiának a felkelők által ellenőrzött területére megy. Jan Šverma a szeptember 29—29-re virradó éjszaka érkezett meg a felkelők által ellenőrzött területre és azonnal nekifogott a pártmunkának. Segített az SZLKP vezetésében, részt vett nyilvános pártgyűléseken és tömeggyűléseken, megvilágította a néphatalmi szervek, a forradalmi nemzeti bizottságok jelentőségét és küldetését. Pozíciójának mint a CSKP moszkvai súlyánál fogva vezetésének képviselője szilárdította a kommunista mozgalom egységét, és jelentős érdemei vannak a forradalmi szakszervezetek egyesítésében, ami az üzemi bizottságok 1944. október 15-i podbrezovái konferenciáján jött létre. Jan Šverma a jövőre, a győzelemre gondolt , amely megnyitja az utat Csehszlovákia népeinek szabad élete előtt. Csak egyre nem gondolt: saját törékeny egészségére, az elképzelhetetlenül nehéz életkörülményekre. Amikor a felkelők katonai helyzete kritikussá vált, elutasította az ajánlatot, hogy repülőgépen visszaviszik a Szovjetunióba. Közvetlenül azelőtt, hogy a Németek megszállták Banská Bystricát, társaival együtt visszahúzódott a hegyekbe. Néhány száz harcost, katonát és partizánt, akik között ott volt Jan Šverma is, az a veszély fenyegette, hogy körülzárják őket a náci csapatok. Csak egyetlen megoldás maradt, a visszavonulás. Ez azonban azt jelentette, hogy meg kellett küzdeni az Alacsony-Tátra magas hegygerinceivel. Jan Šverma erejének utolsó megfeszítésével megmászta a Chabenecet de ekkor mér késő volt az elvtársak gondoskodása, nem tudtak segíteni rajta. 1944. november 14-én Jan Šverma a szlovák nemzet és a népi demokratikus szabadságáért Csehszlovákiáért azt adta oda, ami a legdrágább amit az ember egyáltalán csak feláldozhat — saját életét. A nagy eszmények, amelyekért Jan Šverma harcolt , életét áldozta, ezóta valóra váltak.