Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)

1976-09-11 / 36. szám

1978. SZEPTEMBER 11. XXVII. évfolyam, 36. száma­ d [UNK]а: 1,— KC$ Szabadföldműves Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja Lapunk tartalmából: ■pr­a dinamikusan fejlődd Bulgária * Gőzhajó a Tiszán is Beszélgetés Emil Spalh­off akadémikussal Igényes feladatok előtt írta: AUGUSTIN KOVÁC mérnök, az SZLKP KB osztályvezetője Csehszlovákia Kommunista Pártja és a szocialista állam megkülönböztetett figyel­met szentel a lakosság életszínvonala állan­dó emelkedésének és létbiztonsága meg­szilárdulásának alapfeltételét képező anyagi termelés állandó fokozásának. A szocialista mezőgazdaságban elért pozitív eredmények szintén az ez irányú gondoskodás legkifeje­zőbb megnyilvánulásai közé tartoznak. A hatodik ötéves tervidőszak első évében szövetkezeti tagjaink és az állami gazdasá­gok dolgozói az üzemek és a hivatalok dolgozóinak hathatós segítségével sikeresen és jó eredményekkel fejezték be a gabona betakarítását és felvásárlását. Következete­sen készülnek az őszi termények begyűjté­sére és most rakják le a jövő évi termés alapjait. Az üzemek és a vezető szervek fi­gyelme a napi feladatok teljesítésének biz­tosítása mellett a gazdaságfejlesztéssel járó problémák koncepciós megoldásaira irányul. Ezzel kapcsolatban időszerűsége, politikai, ökonómiai és szociális jelentősége követ­keztében, nagy figyelmet szentelünk a mező­­gazdasági termelés szakosításának. Az össz­pontosítás és szakosítás, valamint az összes érvényre juttatott szervezési formák elmé­lyítésének szükségességét azonban nem ér­telmezhetjük öncélúan. Ezen folyamatnak kötelezően alapvető kritériumát kell hogy alkossa a belterjesebb és hatékonyabb ter­melés, valamint a szocialista termelési vi­szonyok további fejlesztése és megszilár­dulása. Ezen igények szerint jártunk el a párt- és állami szervek által 1971-ben jóváhagyott „A termelés szakosítása és összpontosítása fejlődésének alapvető frányai és szervezési formái a mezőgazdaságban és az élelmiszer­­iparban" című okmány megvalósítása so­rán. Persze nem lennénk tárgyilagosak, ha azt állítanánk, hogy e téren mindig és minde­nütt egyformán helyesen és eredményesen jártunk el. A maga nemében, jellegzetes­ségében új probléma és a feltételek külön­bözősége gyakran befolyásolta a járások­ban és az üzemekben a kibontakozó gya­korlati hozzáállást, miközben aránylag nagy teret kapott a megbízható megoldások kere­sését célzó helyi kezdeményezés. Az össz­pontosítás és szakosítás folyamatában hir­telen megváltozott a mezőgazdaság terme­lési alapjának szervezeti felépítése. Négyéves tapasztalatok után, 1975-ben let­tek kiértékelve a „A termelés szakosítása és összpontosítása fejlődésének alapvető ará­nyai és szervezési formái a mezőgazdaság­ban és az élelmiszeriparban“ című okmány­ban foglaltak teljesítésének eredményei, me­lyek azután a CSKP KB Elnöksége és a CSSZSZK kormánya által a múlt év szeptem­berében jóváhagyott „A mezőgazdasági ter­melés összpontosítása és szakosítása, vala­mint az élelmiszeriparhoz fűződő integrá­ciós kapcsolatai további fejlődésének alap­elvei a hatodik ötéves tervidőszakban" című okmányában lettek általánosítva. A CSKP XV. kongresszusán a hatodik öt­éves tervidőszakra meghatározott feladatok: a szemesekkel való önellátottságunk fokoza­tos elérése, valamint az élelmiszerekkel való önellátottságunk növelése a termelés ökonó­miai hatékonyságának lényeges fokozása által, feltételezi a mezőgazdasági termelés összpontosításának és szakosításának továb­bi elmélyítését. Főleg a mezőgazdasági üze­mek közötti együttműködés haladó formái­nak, valamint az élelmiszeripari és az egyéb feldolgozóipari üzemekkel folytatot együtt­működés és integráció fejlettebb formáinak érvényesítését követeli meg. Különösen fon­tos szerepet kap a nagyüzemi termelési technológiák, valamint a termelés és munka iparszerű szervezési formáinak be­­­vezetése és elterjesztése. A nézetek egységesítése, az összpontosítás és szakosítás továbbfejlesztéséről szóló ha­tározat végrehajtásában és irányításában részt vevő szervek gyakorlati eljáráshoz való egységes hozzáállás biztosítása érdekében júniusban Prievidzán össz-szlovákiai aktíva­értekezletet tartottak. Ezen részt vettek az SZLKP kerületi és járási bizottságainak me­zőgazdasági és élelmezésügyi titkárai, a me­zőgazdasági igazgatóságok vezetői és to­vábbi mezőgazdasági szervezetek, kutatói és tudományos munkahelyek képviselői. Fontos azonban, hogy e koncepciós jelentő­ségű dokumentum helyes realizálásának módszereivel és a konkrét feladatokkal meg­ismertessük a mezőgazdaság és az élelmi­szeripar irányító és termelő szféra tisztség­­viselőinek és dolgozóinak széles rétegeit is. A Rolnícke noviny és a Szabad Földműves „Az összpontosítás és szakosítás útján" cím­mel cikksorozat közlését kezdi meg e prob­lémakörrel kapcsolatban. Célja a dokumen­tum legfontosabb részeinek részletes ismer­tetése. A központi szférából, a tudományos­­kutatói munkahelyekről és közvetlenül a termelői gyakorlatból származó szerzők munkaközössége fokozatosan megvitatja azo­kat az alapvető kérdéseket és eljárásokat, amelyeket a további összpontosítás és sza­kosítás folyamán szükséges lesz betartani. Rendkívüli fontosságot tulajdonítunk az egész folyamat tervszerű irányításának és vezetésének, mert bár a termelés és a szol­gáltatások anyagi-műszaki bázisának foko­zatos, mégis nagyon igényes átépítésére ke­rül sor. Ezért felelősségteljesen kell eljárni a szakosítás fejlesztése hatodik ötéves terv­időszakra szóló járási tanulmányai kidolgo­zásának irányításában. Igen fontos felada­tunk, minőségi változást eszközölni a ter­vek kerületekre, járásokra és üzemekre tör­ténő lebontásában, és keresztül kell vinni, hogy már az 1977. évi terv döntően befolyá­solja az univerzális, sokágazati termelési struktúrájú mezőgazdasági üzemek szakosí­tott nagyüzemi termelő egységekké történő átépítését. A mezőgazdasági üzem a hagyományos szerkezetben eszközölt összes változások — beleértve a földhöz közvetlenül nem kap­csolódó némely termelési ágazatok fokoza­tos elkülönítését is — ellenére továbbra is alapvető szervezeti termelési egység marad. Stabilitása és szilárd távlati kilátása meg­sokszorozza a munkaközösségnek a terve­zett célok sikeres teljesítése érdekében ki­fejtett alkotó kezdeményezését. A meghatá­rozott követelmények szigorú betartásával végrehajtott területi összpontosítás engedé­lyezésekor a fő hangsúly — a módosult fel­tételekkel és szükségletekkel összhangban — az üzem termelési és szervezeti szerke­zetének minőségi formálására helyezzük. A társadalmi igényekkel összhangban min­den egységes földművesszövetkezetnek és állami gazdaságnak a termelési feltételek­től, a hagyományoktól és a területi elhelyez­kedéstől függő határozott, szilárd helyének kell lenni a magas fokon összpontosított és szakosított termelésben. Minden üzem je­lentősége lényegesen növekszik a kooperá­ciós csoportosulók és kooperációs körze­tek keretén belül. Tekintet nélkül a szocia­lista tulajdon formáira, megnövekedik az üzemeknek az egész járás, a termelési körzet sikeres fejlődéséhez kapcsolódó felelőssége is. Az állami gazdaságok esetében a terv­szerű fejlődés biztosítására, gazdasági hely­zetük megszilárdítására és össztársadalmi küldetésük új, feltételek közepette történő sikeres teljesítésére helyezzük a fő hang­súlyt. A mezőgazdasági üzemeknek érdekükben áll leküzdeni a gyakran észlelhető ún. „ön­állósulásra“ irányuló helytelen törekvése­ket és hozzálátni a további közös vállalatok életrehozásához, a kooperációs társulások fejlesztéséhez. Kölcsönösen jobban ki kell használni és tökéletesíteni kell a mezőgaz­dasági üzemek és élelmiszeripari vállalatok sokrétű együttműködésének formáit. Ebben az ötéves tervidőszakban a növény­termesztés joggal igényli, hogy az összpon­tosítás és szakosítás továbbfejlesztésekor fő tényezőként kezeljük- Mint egészben, ebben az ágazatban rejlik a legtöbb kihasználat­lan lehetőség. Ezt a tartalékot jobban fel kell karolnunk, gazdaságilag és szervezési­ig biztosítani kell a nagy teljesítményű gé­pek hatékonyabb kihasználását. Az állat­­tenyésztésben főleg a szarvasmarha-tenyész­tés összpontosításának meggyorsítását és bő­vített újratermelését kell szem előtt tarta­nunk. A feladat teljesítése során persze nem támaszkodhatunk kimondottan csak az új istállók és telepek építésére. A súlypontot a régebbi épületek felújítására, az állat­tartó telepek korszerűsítésére és a koope­ráló üzemek eszközeinek összevonására, egyesítésére kell helyezni. A CSKP KB és az SZLKP KB 1975. évi októberi plénuma előtérbe helyezte a mező­gazdasági — élelmiszeripari komplexum im­már gyakorlati kialakításával kapcsolatos feladatokat. Elsősorban lényegesen jobban össze kell hangolni a mezőgazdaság és az élelmiszeripar központi tervszerű irányítá­sának rendszereit, de ezzel egyidőben töké­letesíteni kell az őstermeléstől a fogyasz­tásig, a vállalatok és a termelési-gazdasági egységek szintjén a belső és a szervezeti kapcsolatokat is. Amint arról a baromfifel­dolgozó- és a konzervipar példái is tanús­kodnak, a jobb eredmények elérése e téren (Folytatás a 2. oldalon.). Ják České Budéjovicében szeptember 5-én tartot­t csehországi aratói­­nnspélyt, amelyen Gustáv Husák elvtársnak, a CSKP Központi Bizottsága főtitkárának, a köztársaság elnöké­nek vezetésével párt- és kormányküldöttség vett részt. Jelen voltak még a szlovákiai szervek képviselői, továbbá megjelentek a szocialista országok diplomáciai testületének képviselői. A cseh- és morvaországi mezőgazdasági dol­gozók aratóünnepélyén beszédet mondott Ľu­bomír Š­t­r­o­u­g­a­l elvtárs, a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja, a szövetségi kormány elnöke. Beszédében behatóan foglal­kozott a növénytermesztési és állattenyésztési problémákkal. Hangoztatta: „Elsősorban a me­zőgazdasági dolgozóktól függ, hogyan teljesítik az állattenyésztési termelési feladatokat, mi­lyen jól használják fel a takarmánykészleteket. Az élelmiszerellátáshoz a mezőgazdaságon kí­vül az élelmiszeripari üzemek is hozzájárul­nak. Gazdaságosan kell felhasználniuk és jól kell feldolgozniuk mindazt, amit a mezőgazda­ságtól kapnak, gyorsabban kell bevezetniük azon új termékek gyártását, amelyek lehetővé teszik a mezőgazdasági alapanyagok jobb ki­használását és megfelelnek az egészséges táp­lálkozás követelményeinek.“ • (L) A kenyér ünnepe Képünkön Ľubomír Strougal miniszterelnök beszédét mondja FONTOS A MINŐSÉGI MUNKA ♦ Száznegyven silókombájn üzemel ф Új eljárással próbálkoznak Köztudott,­hogy a téli takar­mánygondoknak csak úgy ve­hetjük elejét, ha takarmányter­­mésünket körültekintően, jó mi­nőségben és idejében tartósít­juk. A megfelelő mennyiségű és jó minőségű silótakarmány le­hetővé teszi az abrakkal való takarékoskodást, ami ugyan­csak elsőrendű feladat. Ennek tudatában a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) járás mezőgazdasági üzemeiben 5936 hektáron termesztettek silóku­koricát. A tervek szerint 23 058 vagon takarmányt kell lesilóz­­niuk erről a területről. Nos, Németh János főagronómus és Táncos László mechanizátor sze­rint — a jmi vezető szakembe­rei — az időjárás kedvezőtlenül befolyásolta a silókukorica fej­lődését. A tervezett hektárhoza­mokat nem érik el mindenütt. — Irányelveket dolgoztunk ki a silózással kapcsolatban, s ide­jében tájékoztattuk a járás szö­vetkezetei és állami gazdasági növénytermesztőit. A napokban teljes erőbedobással megkez­dődtek a munkák — nyilatko­zott a főagronómus. Az üzemek csak a 28 száza­lékos száraz anyag tartalom el­érése után kezdhették meg a silózást. A továbbiakban elren­delték, hogy egy megkezdett silógödröt maximálisan négy-öt nap alatt meg kell tölteni. Mivel a tápanyagtartalom ala­csonyabb, mint a múlt évben, egy mázsa silóra fél kilogramm karbamidot adagolnak. helyi adottságok szerint Ezt a vagy az állónövényre, vagy pedig a gödörben lévő zúzott takar­mányra permetezik. Ha minde­nütt betartják ezeket az intéz­kedéseket, minden bizonnyal jó minőségű silótakarmányt nyer­nek. A betakarítást 130 silókom­bájnnal végzik. A gépeket úgy állították be, hogy apróra zúz­zák a silókukoricát, a minőség szempontjából ez is fontos. Mivel a silókukorica nem ad­ja meg a tervezett mennyisé­get, a takarmányalap biztosítá­sa céljából minden mezőgazda­­sági növény melléktermékét, a kukoricákéról, a hüvelyesek szalmáját, a répaszeletet, vala­mint a karajt is tesilózzák. A kukoricaszár betakarítását szintén a helyi adottságoktól függően önjáró silókombájnok­kal vagy szártépővel oldják meg. Egy-két helyen az új eljárás­sal is próbálkoznak. A répa­karajt szalmával, zúzott kóró­val keverik, ezután silózzák.­­A fentiek szerint tehát felké­szülten látnak munkához a já­rás mezőgazdasági dolgozói. A Holicei (Gellei)­ Efsz-be a silózás kezdetén látogattunk el. — Az idén 150 hektáron ve­tettünk silókukoricát. Ezidáig 40 vagonnyit silóztunk le — tájé­koztatott Mészáros József elnök. — A tervezett mennyiséget nem biztosítja számunkra a silóku­korica. A jó minőség tehát na­gyon fontos, hiszen ez részben ellensúlyozhatja az időjárás okozta veszteségeket. Ennek egyik előfeltételét már a ve­tésnél biztosítottuk. Olyan faj­tákat vetettünk, amelyek egy­más után fokozatosan érnek be (HD 310 — korai, LG 19 — ko­rai, ТО 562 — késői fajta), így a túlélés veszélye nélkül silóz­hatunk. A silózás módszereiről Tóth Mihály agronómus beszélt. Elmondta, hogy csak az elő­írások szerinti szárazanyagtar­talmú silókukoricát szilázsolják. Egy módosított permetezőgép adagolja a még álló növényre a karbamidot. Nyomában siló­kombájn gyűjti a termést. A kö­zösben a körsilózást helyezték előtérbe. A vontatók sima, egye­nes talajra szórják a zúzott takarmányt, lánctalpas traktor végzi a préselést. Miután elér­ték a­­ megfelelő mennyiséget, fóliával takarják le. Bizonyos időközökben az agronómus min­tát vesz az így elkészített hal­mokból, amit laboratóriumi vizsgálat alá vetnek. Az ízle­tes takarmány tehát biztosított. A tervezett mennyiség pótlá­saként 460 hektár területről a magkukorica szárát is lesilóz­­zák. A kukoricaszárat répasze­lettel keverik és melasszal ízű­­­sítik. Látogatásunk óta már teljes ütemben, hosszabbított műszak­ban silóznak a hollcerek. Na­ponta harminc vagonnal gyara­pítják a közös takarmány alap­ját. S hogy ebbeli fáradozásuk nem hiábavaló, azt minden bi­zonnyal az állattenyésztésben elért eredmények fogják iga­zolni. Barak László

Next