Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)
1976-11-27 / 47. szám
1978. NOVEMBER 27. XXVII. évfolyam, 47. szám. Ära: 1,— КС* Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja és művelődés zöld vélt uralkodóvá. Á atélakosara* nincs határban zseniál, zöldall, bokrosodik az átverés. Feketéllő, barnálló szántások, táblaszélek, s a cukorgyárak közelében magasodó répahegyek, a kukoricatarlókon legelésző bóklászó növendékállatok, átmentén terpeszkedő hófogók jelzik: közeleg a tél. Persze, a határi munka gyérül. Ám nem így a szélűkön, raktárakban. Hiszen silózni kell a répaszeletet, utógondozni a termést, szakszerűen elraktározni, a szalma- és szálastakarmány kazlakat ellenőrizni, rendbehozva környéküket. Jól sáfárkodni a takarmányalappal (számos mezőgazdasági üzemben mindaddig legeltetnek, amíg csak le nem esik a hó), betartani a gazdaságosság elvét a takarmányozást illetően, hogy a kora tavaszi, tavaszi hónapokra is jusson a takarmánykészletből. Az idén a tavalyinál kevesebb termést adott a lucerna, ennélfogva jól meg kell becsülni a szenázs- és szilázskészletet, a többféle össztevőjfl pelletet (préselt takarmányt), hogy az állatállomány átteleltetése a lehető legkevesebb gonddal, problémával történjen. A mostani napokban kell nagyon ügyelni arra, hogy a téli takarmányozásra áttérőben a fokozatosság elve és a szakszerűség érvényesüljön. A fokozatosság mellőzése számottevő kárt eredményezhet, hiszen nemcsak a termelékenység csappanhat, hanem az állatállomány egészségi is ronthatja, a betegségekkel állapotát szembeni ellenállóképességet áshatja alá. Jön az évi eredmények summázásának, s az újabb tervezéseknek az ideje. A tárgyilagos, elfogulatlan gazdasági elemzések alkalmával ne csak a sikereket vegyük számba, hanem a fogyatékosságokat is tárjuk fel, hogy azokat a jövő esztendőben ne ismételgessük. Mindmáig sok az agrotechnikai követelmények következetes be nem tartásából eredő hiba, fogyatékosság; a mennyiségimjszolás következtében a minőség szenved legtöbbször csorbát, főleg a talajnövelés szakaszán, s nem utolsó sorban a helyes talajkiválasztást, az űlőveteményt, a tápanyagpótlást és a nődolgozók — tudásuk legjavát nyújtva, szolgálták a közösség ügyét. Itt van máris az őszi-téli idény, a jövő év tudásbeli megalapozásának ideje. Jó lenne, ha a szocialista brigádok — és azelmért versengő munkaközösségek — minden eddiginél többet hallatnának brigádtevékenységükről, s abbéli igyekezetükről, milyen tartalmú szellemi vetélkedőket kezdeményeznek, hogyan akarják tapasztalataikat gazdagítani, mely kiváló szocialista brigáddal kötnek együttműködési egyezményt, vagy a brigádvezetők járási tapasztalatcseréjét kezdeményezzék, amelyen sokat tanulhatnak a gyöngébben működő brigádok vezetői, tagjai. Mert a tagok kulturális-művelődési igényeinek kielégítése sokhelyütt nem halad úgy, ahogy azt a kor követeli. Elenyésző szövetkezeteinkben, állami gazdaságainkban az író-olvasó találkozó, a színvonalas könyvkiállítás, a klubélet is nem egy helyütt vérszegény, egysíkú, nem számolnak a dolgozók különböző érdeklődési körével, szellemi felkészültségével, vagy különös tehetségével. Elmaradnak a tehetségkutató versenyek, vetélkedők. A hagyományszobák, tájmúzeumok felelős vezetői legtöbbször megelégszenek a helyi közönség látogatásával, halott jó közönségszervezéssel más falvakkal egyetértésben kölcsönös látogatást szervezhetnének. Most, a téli idényben felkerekedhetne egy-egy szövetkezeti csoport, s meglátogathatná a plástovceiek (palástiak), a radiceiek (lédeciek), vagy a Samoríniak (somorjaiak) tájházát, a martovceit (martosit) és sorolhatnánk tovább... Érdekes, tanulságos látványban lesz részük a látogatóknak. Megtanulhatják, hogyan kell becsülni a múlt haladó hagyományait, szellemi értékeit, muzeális jellegű használati tárgyakat, stb. Végül annyit: az őszi munkák befejeztével törődjünk többet tudás szomjunk оsingatásával, ismereteink gazdagításával, hogy sokoldalúan művelt honpolgáraivá váljunk szocialista társadalmunknak. N. Kovács István SZAKMELLÉKLET: KERTÉSZET i KRALLATTENYESZTÉS Úgy igaz, a csapadékos időjárás sok bosszúságot okozott a mezőgazdasági üzemek vezetőinek, dolgozóinak az őszi munkák végzését illetően. Egyes helyeken leállította, másutt fékezte a dologtevést. Ez tetézte a tenyészidő-eltolódásból eredő késést. Még szerencse, hogy az esős napokat derűs hetek követték, így a falvak népe — több helyütt az iskolások, ipari dolgozók, néphadseregünk katonái segítségével — betakaríthatta a néhol bőséges, néhol soványabb, a tervezettnél kevesebb termést. Habár egynémely járásban még akad tennivaló, ez már nem annyira számottevő. Itt ott kukorica vér még batakarításra, * az őszi mélyszintűtetemét kell gyorsítani, éjjeli műszakban is végezni, nehogy szántatlanul maradjon a föld. Tehát a rina, a völgy, a hegyhát színskálája leszűkült, a barna és a vényvédelmet illetően. A vetőmagellátás sem problémamentes. Ezzel a kérdéskomplexummal sokkal lelkiismeretesebben, céltudatosabban kellene törődniük az illetékeseknek, hogy a mezőgazdasági üzemek teljesíthessék a társadalom iránti kötelezettségeiket. Mint már több ízben írtunk róla, sok a rejtett, még feltáratlan tartalék. S legtöbb éppen az emberekben, azok tudásának, szellemi képességeinek jobb hasznosításában keresendő. Mert, leleményesek, kezdeményezők az emberek, főleg akkor, ha értelmét látják annak. De véleményükre, hasznos javaslataikra nem csak odafigyel a vezetőség, hanem napi irányító, ellenőrző és szervező munkájában fel is használja azt, akkor nem okoz különösebb gondot egyegy komplex ésszerűsítő brigád megszervezése. A szakemberek — és a Termelés jónéhány mezőgazdasági üzem vezetőjétől és szakemberétől hallottam az idei nyárutón: „Rajtunk már csak a hosszú ősz segíthet...“ Ez nagyon is indokolt, sokéves tapasztalatra alapozott véleménynyilvánítás volt az idő tájt. Főleg Nyugat-Szlovákiára, annak néhány járására vonatkoztatva, hiszen az egyes növénykultúrák tenyészideje jócskán kitolódott. Például a galántai járás mezőgazdasági üzemeiben több száz hektárra terjedt a cukorrépa másodszori vetése, természeti csapás — viharos erejű szél és jégverés — következtében. Felborította a kukorica fejlődési egyensúlyát is a hosszan tartó szárazság, úgyhogy az két-három héttel később érett be, más évekhez hasonlítva. A lucerna és más ,szálastakarmány-féle is szűkösen honorálta a ráfordított gondoskodást. Nos, valóban a hosszú ősz, a talajmenti fagyok későbbi bekövetkezte lehetővé tette az ősziek beérését. Ily módon a hektárhozam-csökkenés nem volt oly nagyméretű, mint ahogy a nyárutói, ősz eleji kilátások azt sejtették. Még a másodvetésű cukorrépa esetében sem... A tenyészidő-kitolódás azonban felborította az őszi termésbetakarítás megszokott, hagyományos menetét: szeptember helyett októberre, sőt novemberre helyeződött át például a cukorrépa betakarítása. Ez a többi munkát is érzékenyen érintette, hiszen köztudott, hogy a cukorrépa betakarítása nagyon is gépigényes, a terményszállítás sok erőgépet, szállítóeszközt köt le. így volt ez többek között a diakovcei (deák!) szövetkezetben is. Ennek ellenére Tonkő Pál mérnök, a szövetkezet elnöke úgy nyilatkozott ottjártunkkor, hogy az idényzárásra korábban sor kerül, mint más években. (Persze, az újabb, háromnapos esőzés legalább egy hetes késést eredményezett, amivel ő sem számolhatott!) A cukorrépa betakarítása után az emberi és a gépi erőt a kukorica betakarítására összpontosították. Itt azonban van egy bökkenő, melyet Ladislav Mrnka mérnök, agronómus így fogalmazott meg: „Hiába igyekszünk, a felvásárló üzem naponta mintegy három vagonnyi szemeskukoricát vesz át... Mi napjában tíz vagon kukorica átadására is képesek vagyunk. De hát, az átvétel ütemének gyorsítására nincs nagy remény.“ Milyenek a hektárhozamaik? A jégkárt szenvedett cukorrépájuk bizony csak 230 mázsát adott hektáronként. ” Éjjel-nappal, mélyszántás ф Magas a kukorica nedvességtartalma — lessé az átvétel üteme (A mintegy 110 hektárnyi termőterületnek a felét vízforrás hiánya miatt nem öntözhették.) Termelési tervükben 408 mázsát irányoztak elő, ötven hektárnyi területről az iskolások és a szőlészeti dolgozók böngészték össze az el-elmaradozott termést, a terület másik felére épp aznap várták a helyi kilencéves alapiskola diákjait, hogy a böngészést folytassák. Bár az illetékes cukorgyár emberei nem találtak különösebb okot, a szövetkezet vezetői, szakemberei a böngészést szorgalmazzák. S helyesen teszik, mivel az összeböngészett cukorrépa, még ha fél is, takarmányozásra megfelelő. Személyes tapasztalatunk: akad még összegyűjtenivaló a mézmélyszántott területen is, hiszen az eke kormánylemeze sokat felszínre dobott, vagy az ekevas kettévágott. A kukoricájuk is, saját becslésük szerint, 10—11 mázsával kevesebbet ad hektáronként a tervezettnél (61 g helyett legfeljebb 50 g-ra számítanak). A kukorica hektárhozamát ugyancsak növelhetik azáltal, ha a böngészést annak rendje-módja szerint megejtik, nem bízva azt illetéktelenekre ... Mindenképpen szólni mélyszántásról. Az, hogy kell az őszi nincsenek ezen a téren lemaradva, jórészt az éjjel-nappali műszakoknak, illetve Pelikán Zsigmond, Szabó Károly, Komjáti Béla, Vácslav Gábor traktorosoknak köszönhető, akik aránylag nehéz körülmények között, 4—4,5 hektárnyi területet szántanak fel, egy-egy traktorral, műszakonként . De nemcsak ők jeleskednek, szombat-vasárnapokat is beleértve: a a répakiszántók, s a gépjavítók is. Például a cukorrépa betakarításának megszervezését és lebonyolítását Tanka Pavol gépesítő, valamint Tnnka Martin csoportvezető irányították. Jó, lelkiismeretes munkát végeztek a répakiszántók: Komjáti Ernő, Kukučka Pavol, valamint a répafejelők: Boger Mihály és Kolozsi Tibor. Csupán kisebb géphibásodások fordultak elő, amit a gépjavító szolgálat emberei rugalmasan, s szakavatottan végeztek — még szombat, vasárnap is. Hozzájárult a cukorrépabetakarítás ütemének meggyorsításához, az átlagnál rövidebb idő alatti elvégzéshez az is, hogy a munkaidőt nem fecsérelték el a traktorosok, gépkezelők az ebédre hazajárkálással,hanem nap mint nap a helyszínre szállították az ételt, amelyet a dolgozók díjmentesen кар [UNK]tak. Az eddigi gyakorlat azt bizonyítja, hogy ez a megoldásforma jónak bizonyult. Hiszen az üzemanyag megtakarítását is elősegíti, azon túl, hogy a munkaidőt is célszerűbben kihasználják. Említést érdemlő még a Šaľai (vágsellyei) Gépállomás segítsége. Ugyanis, három héten át két traktor és kezelőszemélyzete ugyancsak hozzájárult a répa mielőbbi betakarításához.. Gondosan tartósítják a lédús répaszeletet, kukoricaszárral és szalmával rétegezve, úgyhogy ez kétszáz vagon takarmányt jelent az állatállomány számára. Örömmel, büszkén újságolták: eredményesnek bizonyult a másodnövény- vetési versenybe kapcsolódásuk. A kukorica - napraforgó keveréket 70 hektárnyi területen öntözték, ami jó terméssel fizetett: 170—180 mázsájával, hektáronként. Ez igen jól jött, hiszen a lucernaterméssel az idén nemcsak ők, hanem más szövetkezetek vezetői sem dicsekedhetnek. — A következő években ugyancsak élünk majd a másodvetésű takarmányok termesztésének lehetőségével. Természetesen, úgy, ha öntözhetjük a területet... Mert, öntözés híján nem sokra mentünk volna a másodvetéssel... — hangoztatták a deáki szövetkezet illetékesei. Hát, így* néz ki az idényzárás, Mátyusföld e kis szövetkezeti gazdaság Lában. (kov] ,¥ Л. Két váltásban, éjjel-nappal folyik a mélyszántás a galántai járás diakovcei (deáki) szövetkezetében. Fotó: N. Kovács István