Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)
1976-12-11 / 49. szám
197B. DECEMBER 11. XXVII. évfolyam, 49. szám. Ara: 1.— Kčs Szabadföldműves Számvetés előtt / Rohan az idő. Úgy, mintha valami félelmetes, iszonyú fenevad űzné, kergetné. Ha hosszúra sikeredett, végül is befejeződött a nagy őszi hajrá. Máris jöhet az eredmények összegezése, a tanulságok levonása, az újabb tervezgetés. Hiszen a feszült szervező — termelő — alkotó munka lázában alig volt idő a visszapillantásra, a sok-sok nekirugaszkodást követően szinte alig vettük észre, hogy hónap hónap sarkára hágott... Bizony, megint itt az év vége! A mérlegelések, elemzések, értékelések ideje. Számot kell vetnünk, sikerült-e a 6. ötéves tervidőszak — a minőség ötéves terve — első esztendejére kitűzött tervfeladatokat, az önkéntesen vállalt kötelezettségeket, az év elején talán nagyon merésznek tűnő elképzeléseket valóra váltani, ha netán nem úgy „jött ki lépés“, mint ahogy vártuk, azt is vessük-hányjuk, tárgyaljuk meg, milyen okok, nehézségek játszottak közre? Hol követtünk el jóvátehetetlen hibát?... De ne mindenáron a kedvezőtlen időjárást szidjuk-szapuljuk! Mert ez csupán egyetlen tényező. Vegyük fontolóra azt is, ki, mennyivel járult hozzá a sikerek eléréséhez; s azt is, ki, vagy melyik csoport, mivel maradt adósa a közösségnek, s ezen keresztül a társadalomnak. Kerekedjék felül a józan ítélőképesség, a tárgyilagos, segítő szándékú bírálat — és az önbírálat. Az olyan egészséges szemléletmód, amely a szövetkezeti demokrácia elveinek gyakorlati érvényesülését segíti elő. Persze, az idei évről elmondhatjuk, küzdelmes, nehéz volt. De előbbre léptünk! Amit csakis a jó közösségi munkának, a kollektív erőfeszítéseknek, a jószomszédi és társadalmi összefogásnak, a tudomány és technika legújabb ismeretei, a szakmai politikai tudás gyakorlati felhasználásának, s jórészt a szocialista munkaversenynek, a szocialista brigádoknak köszönhetünk, beleértve a dolgozók igyekezetét, becsületességét, nagyfokú áldozatkészségét. Itt azonban álljunk meg egy pillanatra! Eredményeink még jobbak is lehetnének? Miképp? Oly módon, ha a tudomány és technika legújabb ismereteit, a jól bevált termelési, szervezési, irányítási, stb. eljárásokat rugalmasabban felhasználnánk, nem várva felsőbb „parancsra“, nógatásra. Túlságosan hosszú időbe telik, míg a mezőgazdasági üzemek illetékes vezetői, szakemberei, műszaki dolgozói elszánják magukat a döntésre, majd a gyakorlati kivitelezésre. A legtöbb esetben nem is az anyagi eszköz hiánya, vagy a limit a hátramozdító, hanem a patópálos magatartás, a vezetők túlzott óvatossága, vagy makacs lokálpatriotizmusa. Köztudott például, hogy a szocialista munkaverseny és annak fejlettebb formája, a szocialista brigádmozgalom a termelés hajtómotorja, a dolgozók helyes munkaviszonyának kialakítója, tudatformálója, példamutató cselekedetei tömegmozgósító erejűek, mégsem minden mezőgazdasági üzemben szorgalmazzák e nemes mozgalomnak a népszerűsítését, az ésszerűsítő brigádok alakításáról nem is beszélve. Márpedig ezekre a brigádokra oly nagy szükség lesz a legközelebbi években, mint halandó embernek, növényzetnek, állatnak a tiszta levegőre. Tapasztalatok garmadával rendelkeznek már az egyesített, nagy kiterjedésű szövetkezetek. Napnál világosabb, hogy ezekben a mezőgazdasági nagyüzemekben magasabb színtű a tömegpolitikai, a nevelő-oktató és társadalmi munka, a kulturális élet. Olyan munka- és életkörülmények kialakítása válik lehetővé, amelyek az ifjú nemzedék, a fiatal szakemberek, műszaki értelmiségiek számára is elfogadhatók. Hát vajon melyik falu mai fiatalja ne vonzódna az olyan munkakörnyezetbe, ahol korszerű gépek, automata, vagy félautomata gépi berendezések végzik a dolog nehezét? De a napi két vagy három műszakban végzendő munkától sem idegenkedik, mert épp ez a fejlettebb fokú munkaszervezés több szabadidőt tesz lehetővé. Magától értetődő, hogy a nagyüzemben meghonosodó ipari termelési módszerek következtében nagyobb a munkatermelékenység, kevesebb munkaerőre van szükség, jobbak a munkakörülmények, sokoldalúbb a szociális és egészségügyi gondoskodás. Az alsó-csallóközi szövetkezeti vezetőkkel folytatott beszélgetés tanulságaként mondhatom: mintha más világba csöppenne az ember. Egészen más gondok, problémák foglalkoztatják az egyesített szövetkezetek elnökeit, pártelnökeit, üzemgazdászait, zontechnikusait, agronómusait, mint mondjuk a kisebb, 800—1000 hektáros közös gazdaságokban. Távlatokban gondolkoznak. Céltudatosabb, átgondoltabb a tervezés, mondhatnánk úgy is, a még örömteljesebb jövő alapozása érdekében cselekszenek nap mint nap. Így van ez a Kameničná-i (keszegfalusi) Steiner Gábor Efsz-ben, a Zem. Oléa-i (nemesócsai), a jurovái (dercsikai), a Cil. Radvaű-i (csilizradványi) és más egyesített szövetkezetekben. S ha már a nagy mezőgazdasági üzemekről esett szó: ezer férőhelyes tehénistálló építésébe kezdenek például a jövő évben Zem Oľčán, 36 millió korona költségráfordítással. Természetesen, a termelés automata rendszerű lesz, napi két műszakban végzik majd dolgukat azok, akiket ide beosztanak. Ilyen nagy beruházási összeg fedezésére kisebb szövetkezet képtelen. Ugyanebben a szövetkezetben már a növénytermesztés számára is kedvezőbb lehetőségek nyíltak: egyesítés előtt a négy szövetkezetben 37 parcellába vetették a búzát, az idén már csak 15 táblába. Ez a nagyobb táblák kialakításával vált lehetővé. Ez a folyamat most kezdődött, s a táblák műszaki rendezése folytatódik. Igen nagy előnye: a csoportos gépi bevetéssel a munka irányítása és ellenőrzése könnyebb, áttekinthetőbb, a gépek teljesítőképessége fokozható. S az sem lehet közömbös, hogy kevesebb munkaerő szükséges, a többi más termelési ágazatban foglalkoztatható. Jobban érvényesülhet a szakemberek, vagy a műszaki dolgozók képessége, fokozódik felelősségérzetük. Az évi gazdálkodás mérlegének elkészítése, a zárszámadó gyűlésekig még jónéhány hét van hátra. Minden eddiginél nagyobb számban kapcsolásoljuk be a dolgozókat ebbe az igényes, nagy körültekintést és hozzáértést igénylő munkába. Kérjük egyének, csoportok véleményét, kész ki lessük őket nyílt szókimondásra, a hibák feltárására, a problémák megoldása iránti felelősségérzet elmélyítésére, a termelés és az üzemszervezés, az irányítás tökéletesítését elősegítő eszmecserékre. Tegyük ezt a jövő évi termelési-pénzügyi terv teljesítése és túlszárnyalása érdekében! Mert, csak az a terv válhat valóra, amelyet a tagság a magáénak tekint. N. KOVÁCS ISTVÁN Csapadékban bővelkedett az idei ősz. Ám azért mindent mégsem lehet az időjárás számlájára írni. Ahol még jelenleg is lábon áll a kukorica, vagy a kukoricaszár, ez jobbára már rossz munkaszervezésre, a kollektív segítségnyújtás adta lehetőségek ki nem használására vall. Fotó: N. Kovács István EREDMÉNYEK, TAPASZTALATOK, ELKÉPZELÉSEK A Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) járás eredményesen gazdálkodó szövetkezeteinek sikereit elemezve, szembetűnő: elsősorban ott tudtak felülkerekedni a természeti körülmények, időjárási viszonyok okozta nehézségeken, ahol a pártszervezetek a kezdeményezés élén álltak, ahol megfelelő ideológiai munkát is kifejtettek, és minden kedvező pillanatnyi feltétel kihasználására késztették a munkacsoportokat, hogy a föld termése mielőbb biztos, védett helyre kerüljön. Így volt ez a Hroboňovoi (alisták). Efsz-ben, ahol a pártoktatás keretében iS ilyen irányban befolyásolták a dolgozókat, és így volt a Dolný Bari (albáni) Efsz-ben is, ahol Bogyai Ignác elvtárs, szövetkezeti elnök egy személyben a szövetkezeti és helyi pártszervezet elnöke. Az albániak évek óta tartják az elsőséget az őszi munkák végzésében és a betakarításban. Az idén is az elsők között végeztek: 210 hektárról a kukoricát, száz hektárról a cukorrépát szállították be, 600 hektáron pedig végeztek a mélyszántással. Akkor, amikor nagyon sok helyen késtek és késnek az őszi teendők elvégzésével és nem is tudnak maradéktalanul megfelelni feladataiknak. A joviális külsejű elnököt, Bogyai elvtársat faggatom, árulja el sikereik titkát. Hisz nem lehet mindent a természettől való függőséggel magyarázni, mert ez sok esetben alibizmushoz, a fogyatékosságok igazolásához, mentegetéséhez vezetne. — Látástól vakulásig dolgoztak az emberek, amikor kellett és lehetett, ahogy az időjárás megengedte. De minden lehetőséget kihasználtak. Nem nagyon kellett nógatni az embereket, tudták, mit kell csinálniuk, de azért pártszervezetünk tevékenységében első helyen szerepelt a feladatok elvégzésének politikai-szervezési biztosítása, a helyes munkaszervezés érvényesítése. Szerény, őszinte értékelése a politikai munkának, mely aztán konkrét eredményekben öltött testet. Nem az albániak hibája, hogy előzetes elképzeléseikkel szemben nem tudták túlteljesíteni a hozamokat, így a cukorrépából 357, a szemes kukoricából 41 mázsás hektárhozamaik vannak. Évi termelési terveik globális teljesítésében azonban biztosak, ezt akár lefogadja az elnök. Nem dicsekvő természetű, szavai komolyan, magabiztosan hangzanak. Azzal sem kérkedik, hogy 140 hektárról még 105 mázsa hektárhozamú lucernát is betakarítottak. Ez pedig nem lényegtelen dolog, mert megalapozták a téli állattartás takarmányalapját. A takarmánynövényeket ugyanis répa- és kukoricahulladékokkal egészítik ki. E téren nagyon jól áll a szövetkezet, s a 120 vagon mennyiségű répaszeletből még el is adtak más gazdaságoknak. Természetesen, az albáriaknak is megvannak a problémáik. Mindennapi apró-cseprő gondok, de a termelési távlatokkal kapcsolatban felmerülő, nagyobb fejtörést okozó kérdések is. Egyet azonban itt is felismertek: azt a régi igazságot, hogy egységben, összefogásban az erő. Ezért ők is segítettek a környékbeli, lemaradó szövetkezeteknek az őszi tennivalók mielőbbi elvégzésében. Bogyai elvtárs joggal lehet derűlátó. De ha már, az év vége felé eltűnődünk a dolgokon, ezen a rendkívüli szeszélyes gazdasági éven, amely mondjuk az albániakat kevesebb megpróbáltatásnak tette ki, mint más tájak szövetkezeti gazdaságait. Bogyai Ignác szövetkezeti elnök röviden így foglalta össze a tapasztalatokat, az okulást a jövőre nézve: — A maga idejében feltétlenül ki kell használnunk a meglevő öntözőberendezések teljes kapacitását és szigorúan be kell tartanunk az agrotechnikai határidőket és utasításokat. Ezt vallják elvül ott, ahol a tavalyi kedvezőbb mezőgazdasági évben a 90 mázsás átlagos kukoricahozamot is elérték. Megszívlelendő példa ez más szövetkezeteknek is, hogy a jövő évi mezőgazdasági teendőkre készülve feltétlenül levonják a tanulságot az idei jó és rossz tapasztalatokból. Az albániak nemcsak a szövetkezet szűk érdekeit nézik, nemcsak globális eredmények elérésére törekszenek elsősorban a szemes terményekben, hanem az általános társadalmi érdekeket is szem előtt tartják. Tisztában vannak a zöldségellátás fontosságával. Ennek megoldásához a maguk részéről hat hektárnyi korai zöldség, 20 hektár paradicsom és egyéb zöldségféle termesztésével, s természetesen a fóliás kertészetből különféle primőrök, biztosításával kívánnak hozzájárulni a piac ellátásához. A zöldségtermesztés fontosságát a Mireőnoif tejfalusi J Eisz-ben is felismerték. A jövőre vonatkozóan kiszélesítik a zeller, uborka, paprika, salátafélék, paradicsom fóliás termesztését. Egyébként 25 hektáron fognak zöldséget venni s náluk általában emelkedő irányzatú a mezőgazdasági termelésnek ez a szakágazata. Ebben a gazdaságban különös gondot fordítanak az öntözésre. Már 220 hektárnyi területet tettek öntözötté egyrészt beépített, másrészt hordozható berendezés segítségével. Noha az idei év mostoha viszonyai a tejfalusi szövetkezetet is sújtották, 891 hektárnyi területen a szemes kukoricából azért sikerült elérniük 51—52 mázsás hozamot, ami a körülményeket tekintve nem a legrosszabb eredmény. Lőrincz László