Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)
1976-12-25 / 51. szám
1978. DECEMBER 21 XXVII. évfolyam. II. szám. Ara: 1.— Kčs Bár Kedves olvasóinknak kellemes ünnepeket kívánunk! a világnak...! Az év egyik legkiemelkedőbb ünnepét, a karácsonyt legtürelmetlenebbül a gyermekek várják. Pufók, pirospozsgás orcájuk majd kicsattan az örömtől, az izgatottságtól. Kíváncsiságuk karácsony előestéjén hág tetőfokára. Ezt megelőzően, a várakozás napjaiban csacsogó, kis emberpalántáink kérdések özönét zúdítják a szülőkre. Legszívesebben azok meg bölcsen hallgatnak a Nagy Titokról. Mert úgy érdekes az, ha a nagyok időnap előtt ki nem „kotyogják“, hová is rejtették el a bűvös csomagokat, s mit tartalmaznak azok. Ezért olyannyira kiváncsiak, mivel lepi meg őket a Télapó, aki csilingelő szánon, újabban már helikopteren érkezik, megrakodva minden jóval... Szeretetünnep ez a javából. Családközpontúsága többek között abban is megnyilvánul, hogy ilyenkor valamennyi távolbaszakadt, jóravaló családtag — ha csak szerét teheti — hazalátogat övéi, szerettél, egykori gondviselői közé. S ez így jó, így helyes! így ütnek el az ünnepek a megszokottságtól, válnak még emlékezetesebbé. Sok minden hozzájárulhat az örömteljes ünnepi légkör kialakításához. Az anyagiak? Az is! Bátran, emelt fővel mondhatjuk el, pénz dolgában nem szűkölködünk, úgy mint valaha. Ma már jut nemcsak öltözködésre, létfenntartásra, hanem építkezésre, autóra, társasutazásra. De még a takarékpénztárba is. Mindezt a kommunista párt helyes életszínvonal-politikájának, s természetesen a saját szorgalmunknak, áldozatvállalásunknak is köszönhetjük. Mert, az úgynevezett bőségkosár csakis úgy telhet meg, s juthat belőle mindannyiunk asztalára, ha egész éven át helytállunk a munka mezején. Ha nap mint nap igyekszünk felülmúlni önmagunkat. Ha lépten-nyomon nyitva tartjuk a szemünket, meglátva a hibákat, a bosszantó fogyatékosságokat és következetesen küzdünk azok kiküszöböléséért. Sőt, a hibák megelőzéséért. Ha minden eddiginél több figyelmet fordítunk a közjó előfeltételeinek megteremtésére, s mint szemünk fényét, óvjuk a közvagyon, a nép tulajdonát. Elmondhatjuk: nemcsak anyagilag, erkölcsileg, szellemileg is gazdagodunk. Erről ritkábban szólunk. Ennek a gazdagodásformának az ütemét úgy is gyorsíthatjuk, ha minél előbb száműzzük magunkból a hátramozdító, fejlődésünket fékező, beidegződött rossz szokásokat, maradi nézeteket, s előtérbe helyezzük a jót, a mait, a már szocialista emberre jellemző szokásokat. Csakis az emberbecsülés, az emberiesség iskolapéldájaként emlíhető az, hogy így karácsonytájt már több mezőgazdasági üzemünkben nemcsak a kiváló dolgozókat részesítik erkölcsianyagi elismerésben, hanem azokra is gondolnak, akik már kiszakadtak a Nagy Családból, vagy csak néhanapján járnak a közösbe, már amennyire a megfogyott erejükből futja. Hiszen olyan nyugdíjas is akad szép számmal, akit idült betegsége kárhoztat tétlenségre. E célból nyugdíjastalálkozót, vagy ha úgy tetszik öregek napját tartanak, így karácsonytájt. Ez az összejövetel nagyon jó alkalom arra, hogy a mezőgazdasági üzem, szövetkezet illetékes vezetői őszinte, keresetlen szavakkal köszönjék meg a nyugdíjasoknak a közös gazdaság alakítása, majd gazdasági-politikai megszilárdítása érdekében kifejtett, több évtizedes, önzetlen fáradozásukat, áldozatkészségüket, eredményes munkásságukat. Hát, lehet-e ennél felemelőbbet, emberibbet cselekedni? A hála és szeretet ennél forróbb légkörét kialakítani?... Csakis úgy lehet szövetkezeti nyugdíjasaink öröme a teljes, karácsonyra meghitt hangulatú, ha érzik: a közös gazdaságban számon tartják őket, gondoskodnak róluk — erkölcsileg is. Ez többet jelent számukra nemegyszer, mintha tárgyi ajándékban részesítenék őket. Bár, ezt se vonhatjuk meg tőlük! S hol cselekednek így? Hol tartják ezt a legalapvetőbb kötelességüknek? Hol becsülik meg ennyire embertársaikat? Többek között a Jurovái (dercsikai) BARÁTSÁG-ban, a Vidranyi hodosij DUKLÁ-ban, a búci szövetkezetben és folytathatnám a példák egész sorát. Évek, évtizedek tapasztalataiból ítélve, így karácsonytájt mintha az emberekben az átlagosnál jobban eluralkodna a békesség és a tartós világbéke iránti vágy. Még a valamilyen oknál fogva, egymás iránt haragot táplálók is igyekeznek kibékülni. Kerülik mindazt, ami újabb összetűzéshez, a bosszú szikráinak élesztgetéséhez, szításához vezethetne. Fogalmazhatnánk úgy is: ilyenkor kihull a harag méregfoga ... Igen ám, de csak úgy, ha kiütik. S itt kell szólnunk arról, hogy az emberiség nagy többsége pokolba kívánja a háborút. De nemcsak óhajtja a békét, hanem harcol is azért, hogy a viszálykodás helyett a megértés legyen úrrá, mégpedig Helsinki szellemében, a Szovjetunióval az élen. A Szovjetunió a szocialista világrendszerhez tartozó országok népeivel, s valamennyi békeszerető néppel együtt — következetesen küzd a tartós világbékéért. Legutóbb a bukaresti felhívásban is síkraszállt a fegyverkezési verseny megszüntetése és a leszerelés érdekében. Ez, persze nem tetszik a hadianyaggyárosoknak, a népek véréből is gazdagodni akaró tőkéseknek. Az említettek tudják, mily nagy erőt képviselnek a világ népei, haladó erői. Ezt az erőt megsokszorozhatjuk, mégpedig a mindennapi becsületes munkánkkal, helytállásunkkal,ami hozzásegít minket köztársaságunk védelmi erejének növeléséhez. Elég volt az öldöklésből, az embermészárlásból! Nem kérünk belőle...?! Csakis a tartós világbéke teremthet alapot az alkotó munkához, az emberiség anyagi-szellemi felemelkedéséhez. N. Kovács István A Szövetségi Gyűlés két kamarájának december 14-i 2. együttes ülésén, melyet Ján Marko, a Szövetségi Gyűlés első alelnöke vezetett, a napirend fő pontja a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának programnyilatkozata volt. A nyilatkozatot Ľubomír Štrougal elvtárs, szövetségi miniszterelnök terjesztette elő. A nyilatkozat méltatja a közelmúltban lezajlott általános választások jelentőségét, majd rátér a kormányprogram taglalására. Leszögezi: „Csehszlovákia Kommunista Pártja XV. kongresszusának határozataival összhangban a szövetségi kormány munkája súlypontjának tekinti a népgazdaság további dinamikus fejlődésének biztosítását. Ez alapvető feltétele az életszínvonal további emelésének. A mai magas szintű személyi és társadalmi fogyasztással, valamint gazdaságunk nehezebb és bonyolultabb feltételeivel kapcsolatban nagy és nagyon igényes feladatokról van szó. Minden munkánk alapvető értelme az, hogy megteremtsük a feltételeket a lakosság növekvő anyagi és szellemi szükségleteinek egyre teljesebb kielégítéséhez, a lét- és szociális biztonság további megszilárdításához. Az életszínvonal emelését nem tekintjük csupán a gazdasági tevékenység eredményének, ugyanis ez ösztönzően hat a munka- és állampolgári aktivitás fokozására, s hozzájárul a termelőerők és a többi társadalmi érték fejlődéséhez.“ A nyilatkozat megállapítja: „A hatodik ötéves tervidőszakban az igényes célok elérése forrásokat akarunk érdekében olyan létrehozni, amelyek lehetővé teszik, hogy a lakosság személyi és társadalmi fogyasztását körülbelül 25 százalékkal növeljük. Az említett eszközök döntő részét a dolgozók személyi fogyasztásának növelésére akarjuk felhasználni, miközben megtartjuk a XV. kongresszusnak az alapvető létszükségleti cikkek kiskereskedelmi árszintjénak megőrzésére vonatkozó irányelvét.“ A program részletezi is az életszínvonal emelésének fő irányait. „A termelő és kereskedelmi szervezeteknek állandóan bővíteniük kell a jobb minőségű, műszakilag tökéletesebb, esztétikusabb áruk választékát. Ez vonatkozik a gépipari fogyasztási cikkekre, a bútorra, a textilre, a ruházati cikkekre, a cipőkre és más árufajtákra is. Egyúttal megköveteljük, hogy az ipari és kereskedelmi szervezetek rugalmasan és idejében reagáljanak a fogyasztók szükségleteire, és energikusan megszüntessék a még előforduló fogyatékosságokat. Az élelmiszer-ellátásban figyelmünket a választék bővítésére és a biológiailag értékes élelmiszercikkek részarányának növelésére összpontosítjuk. Számítunk a közszolgáltatások további bővítésére, elsősorban azokéra, amelyek megkönnyítik a nők munkáját, összfüggnek a lakások, háztartások ellátottságával, a motorizmus fejlődésével. A szakszervezetekkel szorosan együttműködve támogatni fogjuk az aktív pihenést, az üdülést és az utazás különféle formáit. A szociálpolitika területén az év elejétől jelentős intézkedéseket foganatosítunk a nyudíjellátásban. Természetesen tovább akarjuk javítani a gyermekes családokról való gondoskodást, de ez a továbbiakban attól függ, milyen lehetőségeket teremtünk erre az anyagi termelésben. A népgazdaságban dolgozók átlagbére 1980-ban meghaladja a 2700 koronát, ami 350—370 koronával több, mint az ötéves tervidőszak elején volt. Továbbra is érvényesítjük azt az elvet, hogy a legnagyobb jövedelmet azok kapják, akik jól dolgoznak, a legnagyobb mértékben járulnak hozzá (Folytatás a 2. oldalon.) Boldog jövőnk alapja a kongresszusi határozatok teljesítése A CSEHSZLOVÁK SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYÁNAK PROGRAMNYILATKOZATA A SZÖVETSÉGI GYŰLÉSBEN