Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-06-16 / 24. szám

1979. JÚNIUS 1B. XXX. évfolyam 24. szám. А [UNK]а 1,— Kčs Szabadföldműves Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja Lapunk tartalmából: * A haladás élvonalában * Harc a szárazság ellen * A szép szó erejével * Termálfürdők Dél-Szlovákiában Legyenek rajtra készen emberek és gépek a mindennapiért! Újabb, nagy erőpróbára, a gabonater­més betakarítására készülnek a mező­­gazdasági üzemek dolgozói. A mostani aratás azért kap az előbbieknél is nagyobb hangsúlyt az előkészületet illetően, mert köztudott: több­ tízezer hektárnyi őszi veteményt, s ezen be­lül igen számottevő fagykárt szenve­dett búzát ki kellett szántani. Igaz, vetettünk helyette mást, de ez már nem kenyérgabona. tizenötmillió polgár Köztudott, hogy mindennapi kenyeret számára kell a biztosítanunk. Ez fontos feladat, mert gabonából mindmáig behozatalra szorulunk. Kulcskérdés tehát: a szigorú tél és az orvul ránk tört, forró májusi, jú­nius eleji nyár aszálya következtében jócskán megviselt gabona termésének, minél szakszerűbb, minél rugalmasabb és a legcsekélyebb veszteséggel tör­ténő betakarítása. A mezőgazdasági üzemek gépjavító­­műhelyeiben már hosszabb idő óta serény munka folyt — sokhelyütt fo­lyik még most is... A gazdaságok műszaki derékhada, több ezer szerelő, gépjavító, gépkezelő a legjobb tudá­sát, leleményességét latba veti, hogy a pótalkatrész-problémát saját erőből, a még fellelhető tartalékok hasznosítá­sával megoldja. Az efféle helyes hoz­záállásnak több járás számos mező­­gazdasági üzemében tanújelét adták, úsító-és szerflsító komplex­ brigádok fogtak össze, lehetetlent nem ismerve gyűrkőztek neki a dásnak. Fáradozásuk probléma-megol­eredménye: kombájnok, s egyéb gabonabetakarító a gépek, szállítóeszközök üzemképesek, készen állva az azonnali bevetésre. Természetes, hogy az ilyen igyekvő mezőgazdasági üzemekben nyugodt lelkiismerettel, bátran néznek a gép­szemlék elébe. Nem sok gondot okoz­nak a gépszemléket lebonyolító járási szakbizottságok tagjainak, akik több­nyire mind tapasztalt, jóhírű, gyakor­lati szakemberek. Legfeljebb példaké­pül állítják őket a közepesek, vagy a lemaradozók elé. S joggal, hiszen az élenjáróktól sokat tanulhatnak, mi­ként oldhatják meg a sokszor nehéz­nek tűnő problémákat is. A nyáreleji gépszemlék már sokéves múltra tekinthetnek vissza és nagyon hasznosak. Ám még átütőbbek is le­hetnének, ha párosulnának határ­szemlékkel. A határszemlék több fo­gyatékosságot felszínre hozhatnának; az illetékes járási politikai és gazda­ságirányító szervek még reálisabban megítélhetnék, valójában miből adód­nak azok a nagy hektárhozam-különb­­ségek a hasonló termelési adottságú, szakember- és műszaki ellátottságú mezőgazdasági üzemekben. A járáson­ként leszűrt gyűlt hasznos tanulságok, így össze­tapasztalatok mégin­­kább a növénytermesztés — és azon belül a gabonaprogram megvalósítá­sának — ügyét, tehát a mezőgazda­ság-fejlesztés célját szolgálhatnák. Végső soron a XV. pártkongresszus, az efsz-ek IX. kongresszusa, valamint a különböző fokú pártplénumok hatá­rozatainak teljesítése — vagy nem teljesítése — kerülhetne jobban a közvélemény előterébe, reflektorfény­be.. . Vagyis: ilyképpen a hibák el­leni harc következetesebbé, s eredmé­nyesebbé válhatna ... A forró hetek eléggé forró helyze­tet teremtettek. Az ország népének érdeklődése a mezőgazdaság felé for­dult, kifejezve az aszály miatti aggo­dalmát Jó tudni, hogy nemcsak a fa­lu, hanem a város dolgozói is az eget kémlelik, mondván: „Eshetne már...“, vagy: „egy-két napos, jó kiadós eső még segíthetne...“, „kisül a gabona, ha tovább tart ez a perzselő hő­ség...“ Node, a mezőgazdasági üze­mekben a kánikula ellenére sem lett úrrá a kapkodás, fejvesztettség, kedve­­szegettség. Ehelyett vezetők, szakem­berek, műszakiak tették a dolgukat. Az alapos felkészülésre, a tervszerű, bonyodalmaktól mentes gabonabetaka­rítás jó előfeltételeinek megteremté­sére irányították —a növényápolás és a szálastakarmány-begyűjtés mellett — a legfőbb figyelmet. Idejében fel­mérték, milyen az aratás lebonyolítá­sához a személyi és műszaki ellátott­ságuk, s felelősségteljesen tanácskoz­tak arról is, honnét várhatnak segít­séget. Mindezek figyelembevételével készí­tik el a gabonabetakarítási komplex munka- és intézkedési tervet, szélső­séges időjárás közbejöttével is szá­molva. A tervben megszabták a gépek maximális teljesítményét, a napi mű­szakok hosszát, a gépjavítást és kar­­ba­ntartást névreszólóan, kijelölték a mozgóműhelyek vezetőit, a közétkez­tetésért és frissítőellátásért felelős személyeket. A tavaszihoz viszonyítva méginkább előtérbe került a munka­verseny helyes irányításának, s az eredmények rendszeres népszerűsíté­sének kérdése — különös tekintettel a kombájnos-párosokra, a gabonaszál­lítókra, a szalmaletakariókra, a tarló- Jrántri traktorosokra. A nagyobb me­zőgazdasági üzemekben megszabták azt is, hány aratási hiradót, hány röplapot szerkesztenek, s ki — vagy mely munkaközösség — tájékoztatja a járási, a kerületi, vagy a központi újságokat. Ki vagy kik gondoskodnak a községekben, vagy azok gazdasági telepein a faliújságok anyagainak rendszeres felfrissítéséről, relációk készítéséről a községek hangosbeszé­­ld­e részére, stb. Nagyon helyénvaló az a gyakorlat, amely a Dunajská Streda-i (Dunaszer­­dahely) járásban honosodott meg, hogy külön jutalmazzák azon mező­gazdasági üzemeket, amelyek a gabo­nabetakarítást komplex módon értel­mezik, a szalmaletakarítással, tarló­hántással és másodnövények vetésé­vel együtt. Üdvös lenne, ha ez szemléletmód mindhárom kerület va­­­lamennyi mezőgazdasági jellegű járá­sában elterjedne. Annál is inkább, mert a szalmára nagy szükség van — takarmány készül belőle, bizonyos koncentrátumok, nyomelemek hozzá­adásával. Ha az elmúlt években nagy hang­súlyt kapott a gabona legkisebb vesz­teséggel történő betakarítása, akkor az idén ez duplán érvényesülhetne. A hozzávetőleges termésbecslések, ame­lyekre már több helyütt sor került, nem valami vigasztalóak. Az „Egy szem gabona se vesszen kárba!" moz­galom jelentősége tehát minden eddi­ginél nagyobb. E tekintetben főleg a SZISZ-tagok jeleskedhetnek; nem vé­letlen például, hogy a Galántai Járási Mezőgazdasági Igazgatóság és a SZISZ járási bizottsága közösen hirdetett versenyt a gabonabetakarításra vo­natkozóan — mert hiszen a kombájnn­­sok nagy többsége a fiatal nemzedék sorába tartozik; egyéb gabonabetaka­­rító gépek kezelői, gabonaszállító traktorosok, gépkocsivezetők úgyszin­tén. Az is nagyon jó gyakorlatnak bizo­nyult, hogy az egyes mezőgazdasági középiskolák diákjai a nyári szünidő­ben önkéntes szemveszteség-ellenőrök­­ként segítenek, így a tapasztalt helyi vezetők, szakemberek felügyelete alatt jó mindennapi munkát végezhetnek — a kenyerünk hatják, védelmezhetik, ami magját óv­hazafias cselekedet. Végül: az aratási operatív bizottsá­gok a gabonabetakarításban kulcssze­repet töltenek be. Döntenek lényeges dolgokban, irányítanak, szerveznek, ellenőriznek. Okos javaslatokat tesz­nek a napi problémák rugalmas meg­oldására. Szavakkal buzdítanak, s el­marasztalnak. Az aratás helyi vezér­karai. Ezekre a kimondott szavakra százak figyelnek, mert jól átgondol­tak, megfontoltak, előremutatók, örö­möt keltők és felelősségre ébresztők. A párt szava érvényesül általuk — a gabonaföldeken, a különböző munka­helyeken, mindenütt, ahol a minden­napi kenyér, az ország kenyere biz­tos fedél alá juttatásáért folyik majd a kemény küzdelem. N. KOVÁCS ISTVÁN * A népművészet nagy seregszemléje Remekeltek a gyermekcsoportok A CSEMADOK Központi Bizottsága a múlt hét végén rendezte meg Zselizen (Želiezovce) a legjobb hazai ma­gyar népművészeti együttesek országos fesztiválját. Szombaton a művelődési otthonban került sor a gyer­­mek-tánccsoportok országos versenyére. A Körbe-körbe karikába... cím­ alatt megrendezett vetélkedő nagyon szép színfoltja volt a kétnapos ünnepségsorozatnak. A tanítók, valamint a gyermekek a hagyomány­ápolásból vizsgáztak, méghozzá kitűnőre. Beigazolódott, hogy van utánpótlás, lesznek csoportok, amelyek magasba emelik a népművészet fáklyáját. Este a Schubert-parkban Zseliz üdvözlése cím alatt népművészeti műsort rendeztek, ahol a CSEMADOK folklórcsoportjai, valamint a tímačei szlovák Vatra Folklóregyüttes és a magyarországi Vasas Népművészeti Együttes lépett fel. Vasárnap reggel zenés ébresztővel,­ térzenével kezdő­dött a műsor,, majd a hősök emlékművének megkoszo­rúzásával folytatódott. A koszorúzási ünnepségen mér részt vett a párt- és kormányküldöttség is, amelyet Ra­­dovit Pezsár elvtárs, az SZLKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB titkára vezetett. Ezt követően a gyermek- és floklórcsoportok színpom­pás felvonulása következett. Szemet gyönyörködtető volt ,a sokszínű népviseletbe öltözött csoportok sokasága, a­­melyek dalolva, táncolva vonultak végig a város fő­utcáján a szépszámú nézősereg előtt. A csoportok felvonulása után a parkban, a gyermekév tiszteletére megrendezett műsorszámoknak tapsolhatott a közönség. A nagy hőség ellenére is nagyszerűen sze­repeltek a gyermekcsoportok és elismerésül sokszor csattant fel a vastaps. A délutáni órákban került sor az ünnepi nagygyűlésre, ahol Ľudovít Pezsár, a párt- és kormányküldöttség vezetője mondott üdvözlő beszédet. Majd a gálaműsor következett, ahol a CSEMADOK folklórcsoportjai és a vendégegyüttesek léptek fel nagy sikerrel. A želiezovcei (Zseliz) rendezvénnyel megkezdődött a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban élő nemzetiségi szervezetek országos népművészeti fesztiváljainak sorozata. * Fotó: — tt—• Ľudovít Pezlár ünnepi beszédéből A párt- és kormányküldöttség­ vezetője szívélyesen üd­vözölte a kulturális esemény résztvevőit és tolmácsolta az SZLKP Központi Bizottságának, a Szlovák Nemzeti Tanácsnak, az SZSZK kormányának és Jozef Lenártnak, az SZLKP KB első titkárának elvtársi üdvözletét. Ezt követően elmondta, hogy a népművészeti sereg­szemle olyan időszakban zajlik le, amikor dolgozó népünk a Szlovák Nemzeti Felkelés 35. évfordulójának a­­ megünneplésére készül. A közelmúltban emlékeztünk meg a CSKP IX. kongres­susának 30. évfordulójáról. Ez a kongresszus jelölte meg nálunk a szocialista építés fő irányvonalát. A szocialista társadalmi rendszer ma valóság hazánkban, Csehszlovákia újkori történelmének legjelentősebb fejezete. Biztonságunk és jövőnk alapja. Mezőgazdaságunk szövetkezetesítésének 30. évfordulója alkalmából mély hálával emlékeztünk meg az első szö­­vetkezetalapítók úttörő munkájára. A szövetkezetek ma életünk egyik megbízható alapját képezik. Ifjúságunk talán el sem tudja képzelni, hogy a múltban milyen küzdelmes és nehéz volt a földművesek sorsa. A továbbiakban részletesen foglalkozott a jelentős év­fordulókkal, a Szovjetunióhoz fűződő barátsággal és szövetséggel, amely a Szovjetunió mellett a többi szo­cialista országhoz köt bennünket. E szövetség szilárd­sága biztosítéka államunk függetlenségének, biztonságá­nak, békéjének, a mi nemzedékünk és a jövő nemzedé­kek nyugalmának, boldogságának. Kitért Dél-Szlovákia általános és sokoldalú fejlődésére, amely alapvetően megváltoztatta a magyar dolgozók helyzetét is. Az ipar gyors fejlesztése mellett az egykori grófi és egyházi nagybirtokokon ma nagy termelékenységű szövetke­zetek, állami gazdaságok vannak. A CSKP XV. kong­resszusán jóváhagyott program előirányozza ennek az országrésznek további, dinamikus fejlődését. A tapaszta­latok azt bizonyítják, hogy a sikerek alapja a proletár és szocialista internacionalizmus elveinek következetes érvényesítése, valamint az, hogy a lakosságot a szocia­lista hazafiasság szellemében neveljük, és határozott harcot vívunk a burzsoá nacionalizmus csökevényei ellen. Beszédében nagyra értékelte a CSEMADOK kulturális­­népművelő tevékenységét. A CSEMADOK három évtizedes kultúrpolitikai, népművelői és nevelői munkájával nagy mértékben hozzájárult társadalmunk kultúrpolitikai cél­jainak megvalósításához a dolgozók szocialista és in­­­ternacionalista tudatának megszilárdításához, valamint a magyar nemzetiségű állampolgárok műveltségi szint­jének szüntelen emeléséhez. Hangsúlyozta, hogy pártunk marxista-leninista politikája lehetővé teszi, hogy nemze­tiségeink nemzeti öntudatukkal és érzelmeikkel össz­hangban fejlődjenek. A nemzetiségek kultúráját termé­szetesen kapcsolatok fűzik nemzetük kultúrájához, s így őrzik meg a kultúra nemzeti jellegét. Ugyanakkor ki­domborodik a nemzetiségi kultúrák szocialista jellege és sokrétű kapcsolata a cseh és szlovák nemzet kultú­rájához, amelyekkel azonos célok kötik össze. Nemzeti­ségeink kultúrája a szocialista Csehszlovákia kulturális életének megbonthatatlan része. Nemzeteink és nemze­tiségeink szocialista egységének és a magyar nemzeti­ségű dolgozók gazdag kulturális életének egyik gyö­nyörű példája a hagyományosan megrendezett zselizi fesztivál. A magyar nemzetiségű dolgozók kezdeményezése, kul­turális tevékenysége, amely a fesztiválon elsősorban az énekben, táncban, és a zenében jut kifejezésre, nemcsak kulturális és művészeti szempontból jelentős, hanem komoly politikai értéke is van. Ez a színpompás seregszemle immár huszonnégyszer tűzte föl zászlójára a nemzetek és nemzetiségek szocia­lista internacionalizmusának, barátságának és együvé­­tartozásának jelszavát. Az ének, a zene és a tánc néha gyorsabban közelebb hozza az embereket, mint a legjobb beszéd vagy az aprólékos gonddal előkészített és megfogalmazott cikk, mert nemcsak az értelmi szinten hat, hanem az érzel­mekhez, az ember szívéhez szól. Pezsár elvtárs beszédében köszönetét fejezte ki a ma­gyar népművészeti csoportoknak, táncegyütteseknek, énekkaroknak és azoknak a magyar nemzetiségű dolgo­zóknak és fiataloknak, akik aktív tagjai és irányítói az együtteseknek.

Next