Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-08-18 / 33. szám

16 SZAKGYAKORLATON A tanulóifjúság nyári aktivitása tár­sadalmi szempontból is rendkívül hasznos. Diákjaink a szünidő alatt rendszerint ott segítenek, ahol arra a legnagyobb szükség van. A Karvai (Kravany nad Dunajom) Mezőgazda­sági Szaktanintézet tanulói (elsőosz­tályosok) a múlt években Magyaror­szágon, a másodikosok pedig Bulgá­riában és a csehországi Bzenecen vet­tek részt szakgyakorlaton. Az idén 34 elsős Magyarországon végezte szak­gyakorlatát, s ugyanennyi szakmun­kástanuló érkezett hozzánk, a karvai tangazdaságba. Sajnos, a bzeneci is­kolával tervezett diákcserére (egész­ségügyi okok miatt) nem kerülhetett sor az idén. Ilymódon a második évfolyam ta­nulói az iskola tangazdaságában vég­zik nyári szakgyakorlatukat. Felvéte­lünk is róluk készült, paradicsom­szü­­retelés közben, Gere József oktató­val az élen. Kép és szöveg: Rigler János, Štúrovo GYERMEKRAJZ-KIÁLLÍTÁS A Nyitrai (Nitra) Mezőgazdasági Múzeum a gyermekév tiszteletére jú­niustól szeptemberig gyermekrajz-kiállítást tart. A rajzok a szocialista me­zőgazdaság 30 évére alapozódnak, témájukat illetően. Több kép illusztrálja az aratási és a szüreti felvonulást, a gépjavítóműhelyt, a lóversenyt, a szán­tás­vetést, az aratást stb. A kiállításon nemcsak rajzok gyönyörködtetik a látogatókat, hanem meg­tekinthetik az ügyes kezek által készített kézimunkákat, szobrocskákat, népviseletbe öltöztetett babákat is. Akiknek eddig nem állt módjukban e mezőgazdasági vonatkozású kiállí­tás megtekintése, szeptemberig még megnézhetik. Mártonvölgyi László Hallom, hogy ilyentájt, az aratás sikeres befe­jezése után efsz-eink vezetőségének többsége a tagok odaadó, becsületes munkáját a szokásos jutalmazási for­mákon kívül egy-két és többnapos belföldi, valamint külföldi kirándulás­sal is honorálja. Ismerősöm épp a minap tért vissza egy ilyen kirándulásról. Elmondta, hogy déli szomszédainknál, Egerben jártak. Mivel csupa férfitársaság uta­zott az Egri csillagok városába, vár­ható volt, hogy az útiprogram több, a város történelmi nevezetességeinek megtekintésére irányuló pontját az apák boltjának sűrű látogatása váltja majd fel. Megjegyezte,, hogy minden a várható előjelek szerint történt. Né­melyek már az első napon jól felhör­pintettek az „urunk véréből“, olyan­­­nyira, hogy az időjárást szidták, ami­ért olyan ködös, pedig csak az ő sze­mük volt olyan. Lehangolóan mondta ismerősöm, hogy a kirándulás második napja is ez előzőhöz hasonlóan telt el, annyi különbséggel, hogy a második nap azok is „krapulába" estek, akik még az első nap úgy-ahogy tartották ma­gukat, így hát a városlátogatás az italboltok, borozók látogatásában me­rült ki. Persze, a kirándulók is alapo­san kimerültek. Nincs ebben semmi rendhagyó — tűnődtem el ismerősöm beszámolójá­nak hallatán. Nem abban látom a ki­­­rándulás fogyatékosságát, hogy az efsz-tagok kiadós szeszlocsolást ren­deztek, véleményem szerint, néhanap­ján, erre is szükség van. A kirándulás vezetői ott követték el a hibát, hogy nem ragaszkodtak következetesen a program megtartásához. Mert, nem hiszem, hogy a kirándulás elsődleges célja a „piázás“ lett volna, (hiszen az odahaza a vendéglőben i­s lebonyolít­ható). Feltételezem: az ilyen kirándu­lás küldetése elsősorban az, hogy az aratásban derekasan helytállt dolgo­zók lássanak valamit a világból, kul­turáltan kikapcsolódjanak, testileg­­szellemileg felfrissüljenek. Vajon el­­mondhatják-e mindezt magukról a szóban forgó kirándulás résztvevői? Azt hiszem, hogy nem. S ez bizony szomorú ténymegállapítás. Bodzsár Gyula SZABAD FÖLDMŰVES. MINDENRŐL ÉRTESÜLÜNK A tornaváraljai (Turnianská Pod­hradie) művelődésháza kulturális dol­gozói Drozda Erzsébet irányításával nagyon dicséretes munkát végeztek a gabonabetakarítás időszakában. Nap­rakészen tájékoztatták a lakosságot a kombájnosok, traktorosok, gépkeze­lők, gabonaszállítók teljesítményeiről, s a kiváló dolgozókat hazatérőben vidám zeneszó köszöntötte, a hang­szórón keresztül. A népszerűsítő táb­­lákra felkerültek a legjobbak fényké­pei. Ugyancsak a faliújságok szemléltető anyagai figyelmeztettek a balesetek és a tűzkárok elkerülésére. A társa­­dalmi munkára toborzás (legutóbb a szalmabegyűjtéshez) is jól sikerült. Kőrössy Károly, a tornai gazdaságve­zető elmondta, hogy példásan vették ki részüket a szalma-leta kerítésből a szádudvarnokiak (Zádielské Dvorní­š­ky), 17 vadász és 10 munkás a ce­mentgyárból. A tolnaiak a múlt hó­nap végén ugyancsak hozzájárultak a szalma minél előbbi begyűjtéséhez. Farkas Rúzsa, Aj NYUGDÍJASOKRÓL Kókai István már gyerekkora óta kétkezi munkával kereste a kenyerét. Például Lelédről (Lela) gyalog járt be Esztergomba dolgozni. Keresetéből kerékpárra már nem tellett. Jelenleg a 70. életévébe lépett, de még fürge járású. Még mindig dolgo­zik. Mint nyugdíjas kőműves, az ér­sekújvári (Nové Zámky) járási kór­ház építéséhez önkéntes társadalmi munkával járult hozzá . István bácsinak azt kívánjuk, hogy még sok éven át vegyen részt szocia­lista társadalmunk építésében. Erőt, egészséget, szellemi frisseségeti Leléden (Lela)­­és Káposzta Béla nyugdíjas favágó. Gyermekkorától az erdő adta neki a kenyeret, a megélhetést. Végigszen­vedte az urak háborúit. Amikor haza­tért, ismét az erdőt választotta mun­kahelyül. Hogy hány ezer köbméter fát termelt ki, s hány százezer szőlő­karót faragott meg életében, azt nem tudja megmondani. Annyi biztos, ez a munka erős, edzett, kitartó embert követelt. Nyugodtan pihenni most sem tud: motorfűrészt vásárolt, s a község la­kosai részére fát aprít vele, tűzifát. A favágás a mesterségévé vált. Dicséretet és társadalmi megbecsü­lést érdemelnek az ilyen alkotó, szor­galmas nyugdíjasok, meg azok is, akiknek már jócskán megfogyatkozott a munkaerejük, vagy épp a dologte­vésbe rokkantak bele... Majerszky Márton HA... HA... HA... Hl •.. Hl.. • Hl... Nedves, nyirkos, kellemetlen az idő. A járdák is csúszósak. Akik munkába igyekeznek, figyelmesen lépkednek, nehogy elcsússzanak. Egyszer mégis csak hupp­á valaki elesett. Többen nevetnek: Ha... ha .. . ha .• A talponállóban a felszolgálónak véletlenül kicsúszik kezéből a tányér. Az ott állók közül néhánynak a ruhá­jára fröccsen a maradék. Akik meg­ússzák, hangosan vihognak: Hi... hl., hi... Fiatalember száll le a vonatról. A kalauznő hamarabb csukja be az aj­tót, mint kellene , s odacsípi a fia­talember kabátját. Persze, hogy elsza­kad. Akik látják, hangosan derülnek: Ha..­ ha... ha..­. Az utca sarkán fiatalok nevetgél­nek, tréfálkoznak, a hazaigyekvő gye­rekek csintalankodva hangoskodnak: Ha... ha.­.. ha... hi.­. hi... hi.. Akik ezelőtt szintén nevettek,­ vi­hogtak, derültek, rászólnak­­ a fiata­lokra, a gyerekekre: — Nem illik így viselkednüt­ök, hogy viselkedtek? K.­P, fonnto­ni találmány No* kérem, az egyik faluban már több mint egy hónapja csuklik fuldok­­uk a hangszóró. Kimond egy betűt, akkor csuklik, aztán fuldoklik. Olyan artikulálatlan hangokat ad, mint a fuldokló ember. Lényegében a közér­deklődésre számot tartó hirdetésből semmit nem értünk meg. Igaz, hogy a hivatal illetékes dol­­gozói, akik belekiabálnak, tudják, hogy mit tettek közzé. S az talán nem is érdekli őket, hogy a lakosság nem tudja. Pedig néha talán fontos is lenne ismerni, hogy mit akarnak ve­lünk közölni. S ha az ember azzal érvel, hogy a hirdetést nem hallotta, illetve nem értette, ők ezt mondják,­­ márpedig tudni kellene, mert ki volt hirdetve. A lakosság csak a kertbarátok ré­vén a múlt esztendőben hétmillió ko­rona bevételhez jutott. Annak pedig adója is van és úgy tudom, hogy az adót mindenki megfizette. Mégis úgy néz ki, mintha nem lenne pénz a hangszóró megjavítására. Így született tehát az új találmány, a csukladozó, fuldokló hangszóró, a­­mely talán már a közeli napokban hangnélküli hangszóróvá válik. (kisalföldi) 1979. augusztus 18. A TT Г­И C 7 T­TT в kelte nyugta kelte nyugta 6. p. 6. p. 6. p. 6. p. Augusztus 20 Hétfő FANNI ANABELA 4 48 18 49 2 29 .17 30 Augusztus 21 Kedd SÁMUEL JANA 4 47 18 47 3 25 18 05 Augusztus 22 Szerda MENYHÉRT TICHOMÍR 4 48 18 45 4 24 18 35 Augusztus 23 Csütörtök FÜLÖP FILIP 4 50 18 43 5 22 19 04 Augusztus 24 Péntek BERTALAN BARTOLOMEJ 4 51 18 41 6 22 19 29 Augusztus 25 Szombat LAJOS BUDOVÍT .4 52 18 40 7 23 19 54 Augusztus 26 Vasárnap IZSÓ SAMUEL 4 54 18 38 8 22 20 20 IVAN KULHANEK: A MANÓ (MESE FELNŐTTEKNEK) jaros szövetkezeti tag haza­felé tartott a városból. Ahogy így ment, mendegélt, a jó mi­nőségű, másodosztályú úton s közben a tájat nézegeti látja, hogy a bokrok alatt egy ko­romfekete, bőrig ázott tyúk gub­baszt. — Odahaza minden jól jön — gondolta Jaros. A tyúkot be­dugta a táskájába, hazavitte és a kályha mellé, habszivacsfor­gácsból megágyazott neki, hogy egy kissé felmelegedhessen.­­­ Ezt­ még meghálálom ne­ked — mondta a tyúk,­ miután kissé észhez tért. Ugyanis manó vagyok. Nem lenne szük­séged egy kis benzinre? — No és ... miért ne lenne? — mondta Jaros és a­ csodálko­zástól majd leesett az álla, mert a tyúk a szövetkezet raktárá­ból hipp-hopp egymás után ci­pelte a nyakig tele benzines tartályokat. A tyúk nagyon elfáradt, egy kicsit szundikált majd így szólt: ...... — Amint látom, a garázshoz szükséged lenne valamilyen építőanyagra! Csinálj egy kis rendet a pincében, én majd szerzek neked valamit! Este, alighogy besötétedett, a tyúk az épülő marhaistállótól gerendát, cementet és téglát szállított Jarosékhoz. Jaros és felesége nagyon meg voltak elégedve, hogy ilyen manó van a háznál. A tyúk összelopott, amit csak látott és mindent ie­ vele a jarosék pin­céjébe, vagy a­ fészerbe, esetleg fel a padlásra.­­ A házkutatás alkalmával a tyúk bebújt a kéménylyukba, s mivel koromfekete lett, senki sem vette őt észre. Ezért a bí­róságon sem hitték el Jarosnak, hogy a házhoz mindent ez a manó hordott össze, s tekintet­tel makacs tagadására, vala­mint, hogy az egész ügyet a manóra akarta kenni, a bünte­tést az utolsó fillérig meg kel­lett fizetnie. A manó pedig, amikor egy újság eldobott foszlányaiból tu­domás szerzett a történtekről, inkább visszament az útmenti bokrok alá, hogy tovább „áz­tassa“ magát. Ezért vigyázzunk a fekete tyúkokra, mert máso­kat is könnyen a börtönbe jut­­­­tathatnak! Vörös Péter fordítása Az igazi horgászszerencse. SZIGORÚBB MINŐSÉGELLENŐRZÉS Itt a mennyiség dominál, a minőség nuku. .VJ О — Miből gondo­­­­lod, hogy nem így kell a csirkét meg­sütni? _ Kiadja az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma a PRÍRODA Könyv- és Lapkiadó nemzeti vállalatban. — Főszerkesztő Ferhó Károly. — Szer­kesztőségi titkár Kádek Gábor. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: 89127 Bratislava. Kritikove 9. — Telefon: főszerkesztő és titkárság 475 08 — telefonközpont 472 41 — Belső vonalak: mezőgazdasági osztály 10, propaganda osztály 55. — Ny nmja a Západoslovenské tlačiarne, n. v. Svornist üzeme, Bratislava, Odborárske nám. 3. — Ter­eszti a Pnete Hirlapszolgálata. «— Előfizetéseket felvesz minden postahivatal és postai kézbesítő. — Külföldre megrendelhető: PNS, ústredná expedícia dlače 184 19 Bratislava, GpMwaldovo nám. 48. — Előfizetési díj egy á”re 52.— Kčs, fél évre 26.— liga. — A szerkesztőség kéziratokat és fényképeket nem őriz meg és nem küld vissza. A lap nyilvántartási száma: Süli 11/8. SZABAD FÖLDMŰVES Index: 49S30

Next