Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1980-12-20 / 51. szám

2 Elhunyt Lörincz Gyula elvtárs Nagyon nehéz szavakkal ki­fejezni azt a megdöbbenést és fájdalmat, amit a Lörincz Gyula elvtárs elhunytéról értesítő gyászjelentés okozott. Nagy veszteség ért bennün­ket. Kidőlt sorainkból egy olyan harcos, aki ifjú korától a vá­ratlan haláláig a társadalmi haladás ügyét egykori uradalmi szolgálta. Az gépész fia mindenkor hű volt osztályához,­­a forradalmi munkásosztályhoz, amelyből származott. Mint fes­tőművész — alkotásaiban egy­értelműen feltárta a kapita­lista társadalom ellentmondá­sait, a régi falu hétköznapjai­nak küzdelmét s „emlékművet emelt“ azoknak, akik az eszme szolgálatában, a kizsákmányo­lás elleni harcban, tehát a tár­sadalmi haladásért feláldozták életüket. Alkotó munkájának ihletője a szocializmus volt. Fél­reérthetetlenül bizonyította ezt azzal is, hogy a szocialista tár­sadalom építésének éveiben — főleg az utóbbi évtizedekben — alkotó képességének teljes ki­bontakoztatásával bizonyította a szocializmus igazát, vagyis meggyőzően hirdette és bizo­nyította az új társadalmi ren­det építő és szilárdító újarcú ember megszépült világát. Lőrincz Gyula, mint politikai és közéleti személyiség, mint a CSKP Központi Bizottságának tagja, nemzetgyűlési képviselő, a CSEMADOK Központi Bizott­ságának és a Szlovák Képző­­művészeti Szövetség elnöke el­évülhetetlen érdemeket szerzett a fejlett szocialista társadalom megteremtéséért folyó harcban is. Az elvhűséggel párosuló példás aktivitása arra irányult, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozók, az egyenjogúság adta lehetőséggel élve, példást helyt­állást tanúsítsanak népeink kö­zös hazájának, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság építésé­ben, a dolgozó nép hatalmának szüntelen szilárdításában, nép­gazdaságunk fejlesztésében és a szocialista vívmányaink gya­rapításában. . . . .... ... . ,ni Lőrincz Gyula elvtárs inter­., nacionalista volt. S egyik leg­főbb feladatának tartotta ha­zánk népei barátságának és test­véri egységének szüntelen szi­lárdítását, a szovjet néphez és a további szocialista nemzetek­hez fűződő barátságunk és osz­tályszövetségünk elmélyítését, illetve szilárdítását. Ez a tö­rekvés jellemezte azt a mun­kásságát is, amelyet több mint három évtizeden keresztül a CSEMADOK Központi Bizottsá­gának elnökeként végzett. Egy érdemdús életet tört ket­té a kegyetlen halál. Egy olyan ember életét, aki fiatal korától napjainkig a társadalmi hala­dás élharcosainak sorába tarto­zott. S aki példamutatásával, fáradhatatlan oktató és nevelő munkájával nemcsak a vezető káderek új nemzedékének for­málásában, hanem a csehszlo­vákiai magyarság politikai és kulturális életének fejlesztésé­ben is feledhetetlen érdemeket szerzett. Büszkéik voltunk Lőrincz Gyu­la elvtársra, aki a legbonyolul­tabb helyzetből is mindig meg tudta mutatni a kivezető utat, mely mindenkor a marxista— leninista elmélet helyes értel­mezése nyomán formálódott. Büszkék voltunk arra is, hogy osztályharcos művészetével el­érte azt a megtiszteltetést, hogy nemzeti művészként, tehát mint élvonalbeli festőművész szol­gálta az elmélyült politikai el­kötelezettséget tükörző képző­­művészetünk fejlődését. Nehéz, nagyon nehéz lesz beletörődni a pótolhatatlannak tűnő veszteségbe. A szellemi­­ ..hagyatékát A gazdag azonban nem veheti el tőlünk a kegyet­len halál.. Örökségként miénk marad és erőt ad, lelkesít ben­nünket munkánkban. Lőrincz Gyula elvtársnak, a példás helytállást tanúsító politikai és közéleti személyiségnek, az él­vonalbeli szocialista festőmű­vésznek az emlékét örökké őrizzük. SZABAD FÖLDMŰVES 1980. december 20. Nem mindennapi esemény volt, hogy pártunk központi bizottságának meg­hívására hivatalos baráti látogatást tett nálunk a Nicaraguai Köztársaság nemzeti megújhodási kormányának és a Sandinista Nemzeti felszabadítási Frontnak a küldöttsége, melyet ]aime Wheelock Roman földművelés­ügyi miniszter vezetett. A CSKP kül­döttségének élén Miloš J­a­k­e­š elv­társ, a CSKP KB Elnökségének pót­tagja, a KB titkára állt. A vendégek tájékoztatták a cseh­szlovák felet a sandinista forradalom fejlődéséről. Csehszlovák részről nagy­ra értékelték az ország újjáépítésére tett erőfeszítések eredményeit, ki­emelték a hazafias forradalmi erők egysége elérésének nagy jelentőségét. Pártunk és kormányunk határozottan elítélte az imperializmus cselszövő­ A barátság lerövidíti a távolságot seit, melyekkel zavarni próbálja nicaraguai forradalmi folyamatot. Tel­­­jes szolidaritást vállalt a nicaraguai nép harcával. Csehszlovák részről tájékoztatták a a nicaraguai vendégeket a XV. kong­resszuson kijelölt feladatok teljesíté­séről, a XVI. kongresszus előkészüle­teiről. Ismertették hazánk hozzájáru­lását a nemzetközi feszültség enyhí­tésére, az enyhülés elmélyítésére és annak katonai területre való kiterje­désére irányuló erőfeszítésekhez, és ezzel kapcsolatban kiemelték a most tanácskozó madridi találkozó jelentő­ségét. A felek egyetértően kifejezték szo­lidaritásukat a világ népeinek harcá­val, amely a demokratikus jogok, a függetlenség és a társadalmi haladás kivívásáért folyik. Csodálatukat fejez­ték ki a hős salvadori nép iránt, mely a kormányzó rendszere brutalitásával szemben szabadságáért küzd. Megerő­sítették a népek önrendelkezési jogát és elítélték az imperializmust, mely a közép-amerikai és karibi térségben nyíltan katonai beavatkozással fenye­get. Mindkét fél teljes­ mértékben támo­gatja Belize és Puerto Rico népének jogos követeléseit, a teljes független­ségért vívott harcát, továbbá a pana­mai népnek a csatornaövezet fölötti nemzeti szuverenitás visszaállítására irányuló törekvését. Mindkét fél közös elszántságát fe­jezte ki, hogy támogatja az általános és teljes leszerelésre irányuló törek­vést, határozottan szembehelyezked­nek a nukleáris fegyvereknek további államok területén való telepítésére irányuló törekvésekkel. Kifejezték a SALT II. szerződés ratifikálásának a támogatását is. Értékelték az el nem kötelezettek mozgalmának antiimpe­­rialista és antikolonialista törekvését. A felek megelégedéssel nyilatkoz­tak a tárgyalások eredményeiről és a kapcsolatok eddigi fejlődéséről. Pártunk fennállásának közelgő 60. évfordulója alkalom arra, hogy fel­idézzük azok személyiségét, akik a monarchia, majd az első köztársaság osztályküzdelmeiben a dolgozók élén álltak. Hallatták hangjukat, sztrájko­kat, felvonulásokat, szolidaritási ak­ciókat vezettek a dolgozók emberi életéért és jogaiért folytatott harc­ban. E nagy harcosok egyike volt Antonín Zápotocký, a vörös szakszer­vezetek vezéregyénisége, szocialista köztársaságunk második munkáselnö­ke. Zápotocký elvtárs emberi közelsé­gével, meg nem alkuvó kiállásával az igazságos ügyért, fáradhatatlan szer­vező munkájával örökre beírta nevét a dolgozók emlékezetébe. Éppen 96 éve, 1884. december 19-én született a Kladno melletti Zákolany­­ban. A haladó eszméket már a csa­ládi hajlékban magába szívta atyjá­tól, Ladislav Zápotocký-Budečskýtól, a haladó szellemű szabómestertől, aki a csehországi munkásmozgalom böl­csőjénél állott világosságot gyújtott a csüggedtekben, meggyőzte őket igazságukról, agitált, szervezett és természetesen üldöztetést szenvedett a hatalom uraitól. Ilyen környezetben nőtt fel Anto­nín Zápotocký. Kőfaragónak tanult ki, s baloldali szociáldemokrataként már ifjú fejjel sztrájkokat szervezett. Klad­no, a forradalmi iparváros volt mű­ködési helye, de a köztársaság más munkásközpontjaiban is megfordult. Antonín Zápotocký forradalmi mun­kásságában is fordulópontot jelentett a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom, amelynek vörös fénye Kladno fölött is kigyúlt. Politikai érésére örök életre ható benyomással volt találko­zása Leninnel. A szociáldemokrata szakszervezeti vezető korán felismer­te, hol a helye, s ezért a szociálde­mokrata párt válság, akkor majd ket­tészakadása és Csehszlovákia Kom­munista Pártjának megalakulása után ott találjuk a hazai bolsevikok kö­zött. A munka egyik legnehezebb szakaszán bízta meg őt fontos tiszt­séggel a párt: a szakszervezetek élé­re állott, ahol szónoki tehetségével, meggyőző képességével nagy sikere­ket ért el. Ugyancsak kiemelkedő szerepet játszott később pártunk bol­­sevizálódási folyamatában az 1929. évi V. kongresszus után. Antonín Zápotocký életkrédója a munkásegység és a Szovjetunió sze­­retete, barátságunk ápolása volt. A vörös szakszervezetek élén kitartóan küzdött a munkásegységért, de nem akármilyen egységért, nem megalku­vással elért, elvtelen egységért, ha­nem a munkásosztály igazi érdekei­nek felismerésére épülő marxista-le­ninista egységért, osztályöntudatos, internacionalista egységért. Szilárd hite, a testvéri Szovjetunióban való bizalma adott erőt a koncentrációs tábor borzalmainak elviselésére. A háború után, a munkásosztály februári győzelmét követően betető­­ződött életműve: megszületett a szak­­szervezeti egység. Zápotocký elvtárs a miniszterelnöki poszton, majd az állam élén is sokat tett hazánk fel­virágoztatásáért, aktív nemzetközi po­litikájáért. Tudta, hogy hazánk lété­nek fő biztosítéka a Szovjetunió, ezért 1957 őszén bekövetkezett haláláig lel­kesen ápolta népeink barátságát. Lőrincz László Népének is osztatnának hű fia volt pártunk szociális politikájának " szerves része a munkában meg­fáradt idős emberek életkörülményei­nek állandó javítása. Szocialista tár­sadalmunk mélységes humanizmusá­ból eredő feladat ez, hiszen nálunk is szüntelenül nő a nyugdíjasok száma és csak Szlovákiában meghaladja a 800 ezer főt. A dolgozók életszínvo­nala tervszerű emelésének, a színvo­nalas általános egészségügyi ellátás­nak közvetlen kísérőjelensége az át­lagos életkor meghosszabbodása. Hazánkban az általános nyugdíjjogo­sultság megteremti a létbiztonság, a nyugodt öregség anyagi hátterét. Álla­munk ugyanis — a népgazdasági ered­mények szabta lehetőségekhez mér­ten — évről évre mind nagyobb esz­közöket fordít öregségi és rokkant­sági nyugdíjakra, s tökéletesíti gon­doskodását a csökkent munkaképes­­ségűekről. Az állami támogatás hatékonyságát tovább fokozza az a közöségi törek­vés is, hogy a Vöröskereszt szerveze­teinek bevonásával évente októbert az öregek iránti tisztelet hónapjává nyilvánítják, s ilyenkor országszerte sok szép akciónak lehetünk tanúi. A százezer lakosú losonci (Luče­nec) járásban, ahol sok ezer­ nyugdí­jas él, örömmel nyugtázhatták, hogy a XV. pártkongresszus vonatkozó ha­tározatával, szocialista társadalmunk fejlődési irányvonalával összhangban a járásban messzemenően biztosítot­ták az idősek és betegek segítésének anyagi feltételeit. A türelem, a tisz­telet a nyugdíjas, idős, magányos em­berek gondjainak megosztása az egész járás ügye lett, s ez különösen ki­hatott arra, hogy az intézményes szo­ciális ellátás fejlesztése mellett az utóbbi években nagyobb gondot fordí­tanak a gondoskodás más formáinak elterjesztésére is. Lássuk a példákat. A 26 ezer lakosú járási székhelyen például 5100 nyugdíjas él, akiknek havonta több millió koronát kitevő nyugdíjat kézbesít a posta. Közülük több száz személy rendszeres szociá­lis ellátásra szorul. A városban két nyugdíjasotthon működik, amely mint­egy kétszáz idős embert fogadott be. Mivel a tapasztalatok szerint ez a gondoskodási forma egyike a legtöké­letesebbeknek, a távlati tervek sze­rint a kislakások építésének szorgal­mazása mellett újabb nyugdíjasotthont és napközit létesítenek a városban és a járásban is, hiszen vagy ötven ilyen irányú kérvényt tartanak nyilván. Nyugdíjasklubok is működnek a já­rásban — Losoncon, Ragyolcon és másutt; ezek módot adnak az öregek­nek, hogy bekapcsolódjanak a társa­dalmi és kulturális életbe, kilépjenek magányuk elszigeteltségéből, egyéni érdeklődésüknek, kedvtelésüknek él­jenek. Különösen élénk és mozgalmas élet folyik a losonci Vasút utcai nyugdí­jasklubban, amelyet a városi nemzeti bizottság kezdeményezésére és anya­gi hozzájárulásával, 1973-ban létesí­tettek. Akkor hetven tagja volt, most négyszáz, akik kedvezményes étkezte­tésben részesülhetnek. A tartalmas klubéletet az agilis Molnár László elnök vezetésével klub­tanács irányítja. Az eredményes ve­zetés bizonysága a sok-sok különféle megemlékezés, egészségügyi és egyéb ismeretterjesztő előadás, csoportos autóbusz-kirándulás, több száz órai társadalmi munka, mellyel főként a városi parkot csinosították. Megemlí­tendő még a „Nyugdíjasok a gyer­mekekért“ sikeres kiállítás, melyet a különféle üzemektől, például a Béke Bútorgyártól, a Pol­anától kapott hul­ladékanyagból ötletesen összeeszká­­bált mintegy 400 játékszerből rendez­tek meg, amelyet aztán az apróságok nagy örömére elajándékoztak a város 15 óvodájának és bölcsődéjének mintegy ötven lelkes amatőr játék­A készítő méltán érdemelte ki a városi nemzeti bizottság elismerését és az egynapos budapesti jutalomkirándu­lást. Az idős emberek ellátásában a lo­sonci járásban is egyre nagyobb sze­rephez jut a jól bevált gondozó szol­gálat, amely lehetőséget teremt arra, hogy az öregek megszokott környeze­tükben éljenek és megfelelő ellátás­ban részesüljenek. A járás területén több mint kétszáz személyt gondoz­nak otthonukban, Losoncon pedig a városi gondozó szolgálat 23 nővére látogatja az öregeket, és naponta se­gít a szükséges élelmiszer és gyógy­szer beszerzésében. Az erre előirány­zott kiadások járási viszonylatban már jóval túllépték a félmillió koro­nát. A gondozó szolgálat javuló ten­denciát mutat, s ebben a körzeti or­vosoknak, a városi és a járási nem­zeti bizottság szociális és egészség­­ügyi albizottságának és a Vöröske­reszt szervezeteinek nagy érdemük volt, mert hatásos ellenőrző munká­val hozzájárultak,, a szociális gondo­zás színvonalának emelkedéséhez. A losonci járásban a nemzeti bi­zottságok szociális és egészségügyi albizottságai, a lakóbizottságok, a kép­viselők nagyon sokat tettek és­ tesz­nek az idősek helyzetének javítá­sáért. Azoknak, akiknek egyetlen megélhetési forrása a nyugdíj, vagy­­pedig ennek összege viszonylag cse­kély, a nemzeti bizottságok tárgyi se­gítséget vagy pénzbeni támogatást nyújtanak. Rendkívüli juttatásra, ét­keztetési, üdültetési hozzájárulásra, tüdő- és cukorbetegeknek szociális hozzájárulásra, mozgásképteleneknek járműbeszerzésre mintegy kétmillió koronát fordítottak a járásban. Ered­ményként könyvelhető el az is, hogy több idős ember üdültetéséről gon­doskodtak, és sok nyugdíjast juttattak lakáshoz Losoncon, Füleken az új la­kótelepeken. Eletet az éveknek Évzáró taggyűlésre készülnek A felsőszeli (Horné Saliby) Cseh­szlovák-Szovjet Barátság Elsz párt­­alapszervezete a galántai járás na­­gyo­n aktív szervezetei közé tartozik, amelyek teljes mértékben biztosítják a párt vezető szerepét. Elnöke, Andri­­kovics József rövid beszélgetésünk keretében elmondta, hogyan készül­nek január 9-re tervezett évzáró tag­gyűlésükre. — Az évzáró taggyűlés alapos elő­készítése pártszervezetünk figyelmé­nek az előterében áll. Bizottsága a Az idős emberek anyagi ellátásá­­hoz, természetesen, még más szerve­zetek is hozzájárultak Losoncon és környékén. A járás 16 mezőgazdasági szövetkezete között sok olyan esső van, mint a galsai (Holiša), ahol több más figyelmesség mellett évente több tízezer koronát fordítanak az ala­csony jövedelmű nyugdíjasok segélye­zésére. Sok üzemben a szakszervezet révén segélyezik őket vagy más szol­gáltatással is ellátják egykori dolgo­zóikat. Egyes vállalatok — a Béke Bútorgyár losonci és füleki üzeme, a Szlovákiai Magnezitművek kálnai üzemrészlege, a Középszlovákiai Üveg­gyár stb. — állandóan figyelemmel kíséri volt dolgozói életét, nyugdíjba vonulásuk után is bensőséges kapcso­latban vannak velük. Losoncon, szakszervezetek járási tanácsa mellet­t is működik egy bizottság, amely csak­is az idős és érdemes szakszervezeti tagokkal foglalkozik. Az önkéntes, jó szívvel vállalt tö­rődés az idős emberekkel, a párthatá­rozatokból is áradó humánum mind nagyobb tért hódít a losonci járás­ban. A munkahelyek — üzemek és szövetkezetek — az állami és társa­dalmi szervezetekkel együtt, továbbá a szocialista munkabrigádok szüntele­nül keresik a lehetőséget, hogy na­ponta kinyilvánítsák nemzedékünk tiszteletét az öregek iránt. Október­ben ebben a szellemben került sor számos értékes rendezvényre és ös­­­szejövetelre a járásban, amikor a fia­talok, a pionírok — például Loson­con, Lónyabányán, Nagydarócon és másutt — szép szóval, apró figyel­mességekkel, virággal és kulturális műsorral köszöntötték az idős embe­reket. Szeretettel, megértéssel, cse­kély ajándékkal enyhítettek több he­lyen a magukra hagyatottak magá­nyán. E nemes tevékenységet az a szép gondolat és igyekezet ösztönöz­te, hogy könnyítsenek sorsukon és derűsebb legyen az idősek élete. Adjunk tehát az év minden szaká­ban életet az éveknek és éveket az életnek! KANIZSA ISTVÁN CSKP Központi Bizottsága Elnökségé­nek az alapszervezeti évzáró taggyű­lések és pártkonferenciák kongres­­­szus előtti megtartására vonatkozó ha­tározatából indul ki. Tudatában va­gyunk annak, hogy tanácskozásunk egységes vonalvezetésének alapvető orientációját a 18. központi bizottsági ülés határozatai mutatják. Pártszervezetünk bizottsága 7 rész­legszervezetet irányít, melyek már decemberben megtartották évvégi tag­gyűlésüket. Kidolgozott tézisek alapján készült el a nagyon részletes évzáró beszámoló, s ennek során az októ­berben rendezett gottwaldi napok ke­retében végzett komplex pártmunka­elemzésből indultunk ki. " Termelési téren értékelni fogjuk mezőgazdasági komplexmunk tevékenységét, mellyel a tavalyi évzáró taggyűlés óta a nö­vénytermesztés és az állattenyésztés növekedését érte el, s így végrehaj­tottuk az évzáró gyűlés határozatát. Kifejezést adunk annak a törekvé­sünknek, hogy a gazdasági feladatok teljesítésében elmélyüljön a pártos ráhatás, bővüljön tagsági alapunk, tovább emelkedjék a pártművelődés színvonala, elsősorban a fiatal párt­tagok és a tagjelöltek oktatása ja­vuljon. — Hogyan készül a pártszervezet és valamennyi szövetkezeti tag a CSKP közelgő XVI. kongresszusára? — A CSKP XVI. kongresszusának előkészítése keretében széles körű po­litikai-szervező, tömegpolitikai és esz­mei nevelő munkát szándékozunk ki­fejteni. A községben és a szövetkezet­ben rendelkezésünkre álló minden lehetséges eszközt felhasználunk rá. Felújítjuk a faliújságot, berendezzük a legjobb dolgozók képtárát, idejében ismertetjük a tagokkal, hogyan telje­sítettük a XVI. pártkongresszus tisz­teletére tett felajánlásainkat az év végéig. Valamennyi kommunista erő­feszítését ráirányítjuk az összes fel­adatok következetes teljesítésére és a XVI. pártkongresszuson kijelölendő feladatok sikeres teljesítéséhez szük­séges feltételek megteremtésére. Beszélgetett: KRAJCSOVICS FERDINAND

Next