Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1980-12-27 / 52. szám

16 A FŰZFA POÉTA Tél a javából. Az embereket majd az „isten hidege“ veszi meg. Az autóbusz tágas ablak­üvege is jócskán jégvirágos. A leleményes fűzfa-poéta meg­csillogtatja „tehetségét“; hos­­­szú körmével a következőket írja az üveg jégmezejére, a Szó­­zat­ra alapozva mondandóját: — „... bárhogy is verjen sors kezet, itt ülnöd és meg­fagynod kell... (nk) j GARANCIA — Ide hallgasson uram, ami­kor megvettem Öntől ezt a ko­csit, azt ígérte, hogy egy éven keresztül kicseréli mindazt, a­­mi elromlik, vagy eltörik ... — Úgy van. — Akkor adjon nekem, le­gyen szíves négy alsó fogat, egy bal sípcsontot és két bor­dát! Mélyszántás. SZABAD FÖLDMŰVES VoCJ U álló? Jó napot kívánok! ■ [UNK] Ezésez vagyok. — Tessék! — Jó napot kívánok! Ezésez va­gyok. — Ezt már mondta. — Igen, asszonyom, én mond­tam, de ön nem mondta ... — Naná! Majd mindenkinek kö­­szöngetni fogok, meg eldarálni a vállalat nevét! Nem vagyok papa­gáj! — De hiszen ön képviseli a vál­lalatot ... — Na és? Talán munkaköri kö- Telefonálok jelességem, hogy mindenkinek kö­­­szöngessek? Annak köszönök, aki­nek akarok. Magának pedig, mit szól hozzá, nem akarok. — Bocsásson meg, de ön a tele­fonközpontos ... — Mit akar ezzel? Az talán nem ugyanolyan fontos állás, mint a vezérigazgatóé? Milyen jogon nézi le maga az én munkámat? — De asszonyom! — Ebben a társadalomban min­den munka egyformán fontos, cso­dálom, hogy ezt még nem tudja. — No, de kérem! — Engem ennél a vállalatnál megbecsülnek, én itt kitüntetést­­ kaptam, és ilyen hangon senki ne merjen beszélni velem. Még hogy köszönjek! És éppen egy ilyen alaknak! Még ha időm lenne, és otthon vakargatnám az apukám hátát, akkor sem köszönnék magá­nak, érti?! Egyébként sincs ilyes­mire időm: köszöngetni, meg be­mutatkozni, mint egyeseknek! — Hát ez nem az agócsi mén­telep? — Na, tessék! Rossz számot hív, és még van pofája elrabolni az időmet! Az ilyenek miatt megy tönkre az ország! (n. g.) KATONADOLOG ÉV VÉGI SZÁMVETÉS Újoncképzés, pattogó vezény­szavak: — Előre, indulj... ! AUJ!... Hátra arc ... ! — és ismétlés,­­’Egy újonc a vezényszóval el­lentétben a kapu felé indul. A szakaszvezető figyelmét nem kerüli el az eset, erélyesen rá­­ripakodik: — Hová megy, maga szeren­csétlen? Az újon­c sem marad adós, így válaszol: — Szakaszvezető elvtárs! Csak s sarki kocsmába, egy hurba­­ssovói sörre... A vállalat igazgatója elné­zően ecseteli a tervteljesítésben való lemaradást: — Aggodalomra semmi ok, ami késik, nem múlik. A munka megvár bennünket. Ami viszont az üveggyűjtést illeti — a fel­vonulási területen — kerületi méretben az elsők vagyunk. Összegyűlt kilencezer boros, pálinkás és sörös fiaskó. Ez is azt bizonyítja: a versenyszellem nem halt ki az embereinkből. Azt tartják: Amit ma megihatsz, ne halaszd holnapra! —szp— LIDÉRCES ÁLOM — Rémes! Azt álmodtam, hogy a kereskedelem kívánságára megismétlik a karácsonyi ünnepeket. — Megismer-e, Hu­rkecz bácsi? Dr. ABA SÁRI pszicho­lógus vagyok, én csináltam magáról az első munka­­lélektani tesztet. — Akármi is az, a doktornőre jól emlékszem. — Már régen láttuk egymást. — Hálistennek ... hogy azért mindig meg tetszik találni. — Látom, sürgős munkájuk van. — Igen, estig elő kell készíteni az avatást. Ezt az út­szakaszt holnap felavatják, aztán a jövő héten munkába vesszük. — Hm ... egyébként jól van, Hürkecz bácsi? —• Nem is lehetnék jobban! Tudja, doktornő, amikor itt, belül megtelik az ember ... — Nagyszerül És mivel telt csordultig a szíve? — Nem a szívem, a briftasaim, itt hordom, a szívem fölött. — Ejnye Hürkecz bácsi, hát nem megmondták magá­nak ezerszer is, hogy önmagában a pénz nem boldogít? — Önmagában nem is, csak azáltal, amit kapni érte. — Gondolja meg: ahhoz, hogy a lelkivilágunk ki­egyensúlyozott, derűs és boldog legyen ... — Ne is tessék folytatni, doktornő! A Pista fiam isko­lázott gyerek, érti a politikát, ő pedig megmondta: „Fater, ami volt, az elmúlt, nincs többé lelkizés, áttér­tünk az anyagelvűségre". Ezt nem ő találta ki, se nem én, de biztosan jól van kitalálva. Amúgy jó fiú a Pista, igen mutatós bitlisz gyerek. Szívesen hajszolom maga­mat érte, hogy öreg koromban majd a támasza lehessek. Mi másért nevel az ember gyereket? — Talán megfordítva? — Igen, most sok minden más is fordítva van. Na de csakis az a fő, hogy megkeressük a pénzünket. — Ej, megint az a „megkeressük“. Gondoljon arra, hogy ha például felsőbb helyről meglepnék a nagyra­becsülésnek valami különösen megtisztelő jelével... — Meg is szoktak, doktornőt Nem is tagadom, na­gyon jólesik, amikor a főnök agyba-főbe dicsér, és átad egy jó vastag borítékot. — A boríték, mindig a boríték__Higgye el, Hürkecz bácsi, hogy nemcsak a pénz, hanem az emberi hangvé­tel, a jó szó... — Igaz! Az emberi hang, a jó szó a legtöbb, a leg­fontosabb. — Na végre! — Jó szó, emberi hang... Amikor a főnök ideszól, fogja, jó ember, ezt a két adást, itt írja alá, de el ne igya, gondoljon a jövőjére is! Mert ez a szavajárása, a jövő. — Így is van, Hürkecz bácsi! És amikor maga a jövő­re gondol, voltaképpen mire gondol? — Hát... nagyon messze, előre nem szoktam tűnőd­ni ... — Hürkecz bácsi, a lelkemet kiteszem, hogy megtud­jam: a pénzen kívül mivel lehetne magát boldogabbá tenni? — Bajosan, de hát jó az pénzzel is. — Mondjuk, a szép, művészi élmények. Van-e televí­ziója? — Van bizony! Mindig megnézem az újságban, hogy aznap mit adnak műsor helyett, és máris alszom, mint a bunda. — Sohasem szokott olvasni? — Dehogynem. Mindennap megolvasom a pénzemet. — Te jó isten! Hát az embert alkotó munka felemelő vágya nem él magában, Hürkecz bácsi? — De él, doktornő, néha mocorog is bennem, ez a vágy, csakhogy kell a pénz, sajnos, az­ ember nem me­het örökké a vágyai után. H. /. 1980. december 27. RÖPKE MOSOLY FOGYASMOD — De rég láttalak. Jól nézel ki. Elárulnád, mitől fogytál le? — Hát a krumplitól és a cukorrépától! — Ne mondj balgaságot! _ N­em hiszed? Meggyőződhetsz róla. A helyi szövetkezetben az őszön eléggé kijutott a krumpli- és a répaszedésből... BÁNAT A falusi fiatalasszony nagyon készül az első, otthoni, szilveszteri vacso­­rára. Belead apait-anyait. Mégis, vacsora közben váratlanul sírva fakad. — Mi baj? — kérdezi az aggódó férj. — Egész délután bajlódtam a vacsorával, s te meg egyszerűen nekiülsz és megeszed. KIVÁNSAG A szövetkezet tehenészetében dolgozó csinos, fiatal, elvált asszonyt az egyik etető megkérdezi: — Szeretné, ha minden kívánsága teljesülne? — Jó lenne — mosolyog huncutkásan a nő —, de hiába, mert amit most is kívánnék, úgysem merné megtenni... A FURFANGOS FÉRJ — Mivel töltitek a hosszú téli estéket? — kérdezi egy szövetkezeti tag a szomszéd falusi ismerősét. — Szerencsére meg tudtam tanítani az asszonyomat kártyázni... — S miért szerencse az számodra? — Pár koronát mindig tudok nyer­ni tőle, ami elég egy-egy pohár sörre. (kanizsai idei HASZONÁLLAT A szövetkezet állattenyész­tő telepét egy csapat isko­lás gyerek látogatja meg. — Na, fiúk — adja fel a kérdést egy állatgondozó —, mondjátok meg, melyik álla­tot tartjátok hasznosabbnak? — Az újévi malacot — feleli egy pufók gyerek —, mert azt nemcsak meges­­­szü­k, de előzőleg még sze­rencsét is hoz. FELREÉRTÉS A külföldre utazó kocsijának hátsó rűan kérdezi: ülése tele poggyásszal. A határon a — Na, és hátul, mi van? vámtiszt a kocsi csomagtartójának Rövid töprengés után a hölgy hi­telnyitására szólítja fel. Majd tekin- böki: tétét a poggyászra szegezve, szigo- — A motor... hogy az ó­ esztendő utolsó napja — munkanap. Ez felettébb jó és hasznos, mert ha munkaszünet nap­ra esne Szilveszter, akkor Dávid-na­­pon búcsúztatnák a 366 napot meg­élt 80-as évet. Viszont, mivel ilyen jól jött ki az idén a Szilveszter, sen­kinek sem jut eszébe munkával töl­teni az év utolsó napját.­ No, nem is azért ragadtam tollat, hogy a munkahelyi vidám óév-bú­csúztatás ellen agitáljak. Bontsunk pezsgőt, töltsünk bort a pohárba, la­zítsunk egy kicsit, teremtsünk kel­lemes szilveszteri hangulatot, kíván­junk egymásnak jó egészséget, bol­dogságot, sok örömet, szépet az új esztendőre. Legyen valóban a jó mun­kaeredmények megünneplése , a Szilveszter. Pillantsunk vissza a meg­tett útra, a nehézségek legyőzésére, vitassuk meg a problémákat. Legyen ünnepnap a Szilveszter, de csak ott, ahol az év többi napján jól haladt a termelés, egyenletes volt a terv­­teljesítés, becsületes munka és ügy­intézés folyt. Ahol az év többi nap­ján nem ismerték a lazítást, a ló­gást, a mellébeszélést. Azokon a munkahelyeken, ahol le­maradtak a tervteljesítéssel talán bánkódjanak? Böjtöljenek, bújjanak zsákba és szórjanak hamut a fejük­re? Természetesen, ne! Ők is teker­jék ki a pezsgősüveg nyakát, azzal a szándékkal koccintsanak, hogy az új évben megújult erővel, jobb mun­kaszervezéssel, még nagyobb akarat­erővel, maradéktalanul teljesítik az eddigieknél igényesebb éves felada­tokat. Ha valóban így lesz, jövő ilyen­kor, emelt fővel, tiszta lelkiisme­rettel, s ünnepi hangulatban búcsúz­tathatják majd az óévet. (bodzsár) 9 тем што SZABAD FÖLDMŰVES Inder 49 630 — Kiadja az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma a PRIROOA Könyv- és Lapkiadó nemzeti vállalatban — Főszerkesztő Pitbt Károly — Fő­szerkesztő-helyettes Bare László mérnök - Szerkesztőség és kiadóhivatal: «91­27 Bratislava, Kriskava 9 - Telefon főszerkesztő és titkárság 475 UH - telefonka­ pont 472 41 - Belső vonalak: mezőgazdasági rovar 35, társadalompolitikai rovel 55 — Nyomja a Západoslovenské tlačiarne, n • SVORNOSŤ üzeme Bratislava Odborárske nám 3 - Terjeszti s Posta Hírlapszolgálata - Előfizetéseket felvesz minden postahivatal és postai kézbesítő - Külföldre megrendelhető PNS ústredná espedfri» tlače BB4­1Я Bratislava Gottwald­ovo nám 48 - Előfizetési dl) egy évre 52,— Kčs. fél évre 26,— Kčs. — A szerkesztőség kéziratokat és fényképeket nem őriz meg és nem küld vissza A lap nyilvántartási száma: SÜTI 11/6.­­15110Ť5 e Č A hUNGARIca Šamana-SomorjajJ^amorín

Next