Szabad Földműves, 1980. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1980-12-27 / 52. szám
16 A FŰZFA POÉTA Tél a javából. Az embereket majd az „isten hidege“ veszi meg. Az autóbusz tágas ablaküvege is jócskán jégvirágos. A leleményes fűzfa-poéta megcsillogtatja „tehetségét“; hosszú körmével a következőket írja az üveg jégmezejére, a Szózatra alapozva mondandóját: — „... bárhogy is verjen sors kezet, itt ülnöd és megfagynod kell... (nk) j GARANCIA — Ide hallgasson uram, amikor megvettem Öntől ezt a kocsit, azt ígérte, hogy egy éven keresztül kicseréli mindazt, ami elromlik, vagy eltörik ... — Úgy van. — Akkor adjon nekem, legyen szíves négy alsó fogat, egy bal sípcsontot és két bordát! Mélyszántás. SZABAD FÖLDMŰVES VoCJ U álló? Jó napot kívánok! ■ [UNK] Ezésez vagyok. — Tessék! — Jó napot kívánok! Ezésez vagyok. — Ezt már mondta. — Igen, asszonyom, én mondtam, de ön nem mondta ... — Naná! Majd mindenkinek köszöngetni fogok, meg eldarálni a vállalat nevét! Nem vagyok papagáj! — De hiszen ön képviseli a vállalatot ... — Na és? Talán munkaköri kö- Telefonálok jelességem, hogy mindenkinek köszöngessek? Annak köszönök, akinek akarok. Magának pedig, mit szól hozzá, nem akarok. — Bocsásson meg, de ön a telefonközpontos ... — Mit akar ezzel? Az talán nem ugyanolyan fontos állás, mint a vezérigazgatóé? Milyen jogon nézi le maga az én munkámat? — De asszonyom! — Ebben a társadalomban minden munka egyformán fontos, csodálom, hogy ezt még nem tudja. — No, de kérem! — Engem ennél a vállalatnál megbecsülnek, én itt kitüntetést kaptam, és ilyen hangon senki ne merjen beszélni velem. Még hogy köszönjek! És éppen egy ilyen alaknak! Még ha időm lenne, és otthon vakargatnám az apukám hátát, akkor sem köszönnék magának, érti?! Egyébként sincs ilyesmire időm: köszöngetni, meg bemutatkozni, mint egyeseknek! — Hát ez nem az agócsi méntelep? — Na, tessék! Rossz számot hív, és még van pofája elrabolni az időmet! Az ilyenek miatt megy tönkre az ország! (n. g.) KATONADOLOG ÉV VÉGI SZÁMVETÉS Újoncképzés, pattogó vezényszavak: — Előre, indulj... ! AUJ!... Hátra arc ... ! — és ismétlés,’Egy újonc a vezényszóval ellentétben a kapu felé indul. A szakaszvezető figyelmét nem kerüli el az eset, erélyesen ráripakodik: — Hová megy, maga szerencsétlen? Az újonc sem marad adós, így válaszol: — Szakaszvezető elvtárs! Csak s sarki kocsmába, egy hurbassovói sörre... A vállalat igazgatója elnézően ecseteli a tervteljesítésben való lemaradást: — Aggodalomra semmi ok, ami késik, nem múlik. A munka megvár bennünket. Ami viszont az üveggyűjtést illeti — a felvonulási területen — kerületi méretben az elsők vagyunk. Összegyűlt kilencezer boros, pálinkás és sörös fiaskó. Ez is azt bizonyítja: a versenyszellem nem halt ki az embereinkből. Azt tartják: Amit ma megihatsz, ne halaszd holnapra! —szp— LIDÉRCES ÁLOM — Rémes! Azt álmodtam, hogy a kereskedelem kívánságára megismétlik a karácsonyi ünnepeket. — Megismer-e, Hurkecz bácsi? Dr. ABA SÁRI pszichológus vagyok, én csináltam magáról az első munkalélektani tesztet. — Akármi is az, a doktornőre jól emlékszem. — Már régen láttuk egymást. — Hálistennek ... hogy azért mindig meg tetszik találni. — Látom, sürgős munkájuk van. — Igen, estig elő kell készíteni az avatást. Ezt az útszakaszt holnap felavatják, aztán a jövő héten munkába vesszük. — Hm ... egyébként jól van, Hürkecz bácsi? —• Nem is lehetnék jobban! Tudja, doktornő, amikor itt, belül megtelik az ember ... — Nagyszerül És mivel telt csordultig a szíve? — Nem a szívem, a briftasaim, itt hordom, a szívem fölött. — Ejnye Hürkecz bácsi, hát nem megmondták magának ezerszer is, hogy önmagában a pénz nem boldogít? — Önmagában nem is, csak azáltal, amit kapni érte. — Gondolja meg: ahhoz, hogy a lelkivilágunk kiegyensúlyozott, derűs és boldog legyen ... — Ne is tessék folytatni, doktornő! A Pista fiam iskolázott gyerek, érti a politikát, ő pedig megmondta: „Fater, ami volt, az elmúlt, nincs többé lelkizés, áttértünk az anyagelvűségre". Ezt nem ő találta ki, se nem én, de biztosan jól van kitalálva. Amúgy jó fiú a Pista, igen mutatós bitlisz gyerek. Szívesen hajszolom magamat érte, hogy öreg koromban majd a támasza lehessek. Mi másért nevel az ember gyereket? — Talán megfordítva? — Igen, most sok minden más is fordítva van. Na de csakis az a fő, hogy megkeressük a pénzünket. — Ej, megint az a „megkeressük“. Gondoljon arra, hogy ha például felsőbb helyről meglepnék a nagyrabecsülésnek valami különösen megtisztelő jelével... — Meg is szoktak, doktornőt Nem is tagadom, nagyon jólesik, amikor a főnök agyba-főbe dicsér, és átad egy jó vastag borítékot. — A boríték, mindig a boríték__Higgye el, Hürkecz bácsi, hogy nemcsak a pénz, hanem az emberi hangvétel, a jó szó... — Igaz! Az emberi hang, a jó szó a legtöbb, a legfontosabb. — Na végre! — Jó szó, emberi hang... Amikor a főnök ideszól, fogja, jó ember, ezt a két adást, itt írja alá, de el ne igya, gondoljon a jövőjére is! Mert ez a szavajárása, a jövő. — Így is van, Hürkecz bácsi! És amikor maga a jövőre gondol, voltaképpen mire gondol? — Hát... nagyon messze, előre nem szoktam tűnődni ... — Hürkecz bácsi, a lelkemet kiteszem, hogy megtudjam: a pénzen kívül mivel lehetne magát boldogabbá tenni? — Bajosan, de hát jó az pénzzel is. — Mondjuk, a szép, művészi élmények. Van-e televíziója? — Van bizony! Mindig megnézem az újságban, hogy aznap mit adnak műsor helyett, és máris alszom, mint a bunda. — Sohasem szokott olvasni? — Dehogynem. Mindennap megolvasom a pénzemet. — Te jó isten! Hát az embert alkotó munka felemelő vágya nem él magában, Hürkecz bácsi? — De él, doktornő, néha mocorog is bennem, ez a vágy, csakhogy kell a pénz, sajnos, az ember nem mehet örökké a vágyai után. H. /. 1980. december 27. RÖPKE MOSOLY FOGYASMOD — De rég láttalak. Jól nézel ki. Elárulnád, mitől fogytál le? — Hát a krumplitól és a cukorrépától! — Ne mondj balgaságot! _ Nem hiszed? Meggyőződhetsz róla. A helyi szövetkezetben az őszön eléggé kijutott a krumpli- és a répaszedésből... BÁNAT A falusi fiatalasszony nagyon készül az első, otthoni, szilveszteri vacsorára. Belead apait-anyait. Mégis, vacsora közben váratlanul sírva fakad. — Mi baj? — kérdezi az aggódó férj. — Egész délután bajlódtam a vacsorával, s te meg egyszerűen nekiülsz és megeszed. KIVÁNSAG A szövetkezet tehenészetében dolgozó csinos, fiatal, elvált asszonyt az egyik etető megkérdezi: — Szeretné, ha minden kívánsága teljesülne? — Jó lenne — mosolyog huncutkásan a nő —, de hiába, mert amit most is kívánnék, úgysem merné megtenni... A FURFANGOS FÉRJ — Mivel töltitek a hosszú téli estéket? — kérdezi egy szövetkezeti tag a szomszéd falusi ismerősét. — Szerencsére meg tudtam tanítani az asszonyomat kártyázni... — S miért szerencse az számodra? — Pár koronát mindig tudok nyerni tőle, ami elég egy-egy pohár sörre. (kanizsai idei HASZONÁLLAT A szövetkezet állattenyésztő telepét egy csapat iskolás gyerek látogatja meg. — Na, fiúk — adja fel a kérdést egy állatgondozó —, mondjátok meg, melyik állatot tartjátok hasznosabbnak? — Az újévi malacot — feleli egy pufók gyerek —, mert azt nemcsak megesszük, de előzőleg még szerencsét is hoz. FELREÉRTÉS A külföldre utazó kocsijának hátsó rűan kérdezi: ülése tele poggyásszal. A határon a — Na, és hátul, mi van? vámtiszt a kocsi csomagtartójának Rövid töprengés után a hölgy hitelnyitására szólítja fel. Majd tekin- böki: tétét a poggyászra szegezve, szigo- — A motor... hogy az ó esztendő utolsó napja — munkanap. Ez felettébb jó és hasznos, mert ha munkaszünet napra esne Szilveszter, akkor Dávid-napon búcsúztatnák a 366 napot megélt 80-as évet. Viszont, mivel ilyen jól jött ki az idén a Szilveszter, senkinek sem jut eszébe munkával tölteni az év utolsó napját. No, nem is azért ragadtam tollat, hogy a munkahelyi vidám óév-búcsúztatás ellen agitáljak. Bontsunk pezsgőt, töltsünk bort a pohárba, lazítsunk egy kicsit, teremtsünk kellemes szilveszteri hangulatot, kívánjunk egymásnak jó egészséget, boldogságot, sok örömet, szépet az új esztendőre. Legyen valóban a jó munkaeredmények megünneplése , a Szilveszter. Pillantsunk vissza a megtett útra, a nehézségek legyőzésére, vitassuk meg a problémákat. Legyen ünnepnap a Szilveszter, de csak ott, ahol az év többi napján jól haladt a termelés, egyenletes volt a tervteljesítés, becsületes munka és ügyintézés folyt. Ahol az év többi napján nem ismerték a lazítást, a lógást, a mellébeszélést. Azokon a munkahelyeken, ahol lemaradtak a tervteljesítéssel talán bánkódjanak? Böjtöljenek, bújjanak zsákba és szórjanak hamut a fejükre? Természetesen, ne! Ők is tekerjék ki a pezsgősüveg nyakát, azzal a szándékkal koccintsanak, hogy az új évben megújult erővel, jobb munkaszervezéssel, még nagyobb akaraterővel, maradéktalanul teljesítik az eddigieknél igényesebb éves feladatokat. Ha valóban így lesz, jövő ilyenkor, emelt fővel, tiszta lelkiismerettel, s ünnepi hangulatban búcsúztathatják majd az óévet. (bodzsár) 9 тем што SZABAD FÖLDMŰVES Inder 49 630 — Kiadja az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma a PRIROOA Könyv- és Lapkiadó nemzeti vállalatban — Főszerkesztő Pitbt Károly — Főszerkesztő-helyettes Bare László mérnök - Szerkesztőség és kiadóhivatal: «9127 Bratislava, Kriskava 9 - Telefon főszerkesztő és titkárság 475 UH - telefonka pont 472 41 - Belső vonalak: mezőgazdasági rovar 35, társadalompolitikai rovel 55 — Nyomja a Západoslovenské tlačiarne, n • SVORNOSŤ üzeme Bratislava Odborárske nám 3 - Terjeszti s Posta Hírlapszolgálata - Előfizetéseket felvesz minden postahivatal és postai kézbesítő - Külföldre megrendelhető PNS ústredná espedfri» tlače BB41Я Bratislava Gottwaldovo nám 48 - Előfizetési dl) egy évre 52,— Kčs. fél évre 26,— Kčs. — A szerkesztőség kéziratokat és fényképeket nem őriz meg és nem küld vissza A lap nyilvántartási száma: SÜTI 11/6.15110Ť5 e Č A hUNGARIca Šamana-SomorjajJ^amorín