Szabad Földműves, 1981. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-10 / 2. szám

Szabad Földműves AZ SZSZK MEZŐGAZDASÁGI És ÉLELMEZÉSÜGYI MINISZTÉRIUMÁNAK HETILAPJA 1981. JANUÁR 10. * 2. szám* XXXII. évfolyam * Ara 1,— KCi i : L i ÚJ TERVEK - ÚJ FELADATOK Új naptári és gazdasági évbe léptünk. A legtöbb gazdaságban meg tudják már mondani, hogy miként sikerült a tavalyi esztendő. Meg­kezdődött a zárszámadás előtti leltározás, készül a zárszámadás és a tervkészítés ütemterve. Az eddig ismert adatok szerint általában eredményes, jó esztendőt hagytak maguk mögött szövetkezeteink. Ismertek a hetedik ötéves terv és az 1981. évi népgazdasági terv célkitűzései is. Az elmúlt év­ben több párthatározat született a mezőgazdasági termelés fejlesz­tése érdekében. A célokkal összhangban a legtöbb gazdaságban biz­tosítva vannak az anyagi-műszaki feltételek. A szokásosnál nagyobb erőfeszítéssel földbe került az idei kenyérnekvaló, az állatállomány téli takarmánybázisa is megnyugtató. Rendelkezünk mindazokkal a tapasztalatokkal, amelyeket az elmúlt esztendő szolgáltatott szá­munkra. Most a végrehajtáson a sor. A népgazdasági célok az üzemi ter­vekben és döntésekben realizálódnak, így van ez a mezőgazdaság­ban, a földművesszövetkezetekben is. Egységes tervezési módszerek, segédanyagok és tervinformációk ismertetik a hetedik ötéves terv igényes célkitűzéseit. Mindezek segítséget nyújtanak a tervezői munka szervezéséhez, az évi gazdasági tervek összeállításához. A tervkészítés időszakában örömmel nyugtázhatjuk, hogy a tervezés színvonalában előrelépés történt. Ennek ellenére az idén tovább kell javítani a tervek megalapo­zottságát, s átgondoltabbá kell tenni a gazdasági feltételek számba­vételét, s figyelembe kell venni a termelés összefüggéseinek rend­szerét. Ez azért is fontos, mert gazdaságaink tervelőirányzatai a nép­­gazdasági célokkal összhangban hozamnöveléssel számolnak. Ez mindenképpen helyes törekvés, viszont ennek érdekében szigorítani kell a követelményeket. Ezért a tervek végrehajtásának szervezésé­ben — többek között — nagyobb figyelmet kell összpontosítani a hozamok növelését alátámasztó, ésszerűbb tápanyag-ellátásra, a technológiai fegyelem megszilárdítására, és a betakarítási vesztesé­gek jelentős mértékű csökkentésére. Ezek együttes megvalósítása jelentheti az évi ütemtervekben rögzített színvonal elérését. A termelés összefüggéseiből kiindulva a tervezői munka nagyon lényeges vonása kell, hogy legyen az egyes ágazatok fejlesztése kö­zötti párhuzam megteremtése. Ennek hiánya elsősorban a takar­mánytermelés és az állattenyésztés között lelhető fel. Ezen a téren eddig kettős gond jelentkezett. Magasak a takarmányfelhasználás fajlagos mutatói, s ennek kö­vetkeztében jobban növekedett a takarmányszükséglet, mint az állati termékek termelése. A takarmánytermelés — elsősorban a szemesek termesztése — nem növekedett a szükséges mértékben. A vázolt problémák követ­kezménye, hogy a takarmánymérlegben gyakran mutatkozott hiány. A tervben jelentkező feszültségek feloldása érdekében azok a gaz­daságok járnak el helyesen, amelyek az idén újból áttekintik ezt az ellentmondást és gyakorlati megoldást keresnek ennek a megszün­tetésére. Közismert, hogy évek óta állami támogatás biztosítja a rétek és legelők javítását, hozamuk növelését. A legeltetéssel történő hasz­nosítás és a szénatermés növekedése viszont közel sincs arányban ezzel a gondoskodással. A gazdasági tervek egyik kritikus pontja az, hogy ezen a téren a mezőgazdasági üzemek hathatós előrelépést a múltban nem terveztek. Ennek a helyzetnek a megoldása most semminemű halasztást nem tűr, s már az idén előbbre kell lépni. Az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítani pótolhatatlan nem­zeti kincsünk, a termőföld védelmére és célszerű hasznosítására. Nagy tartalék rejlik a megművelt föld célszerű hasznosításában is. Termőtalajaink minősége nagymértékben különbözik. Ezt figyelembe véve nehezen érthető, hogy a vetésszerkezet és a művelési mód az ország különböző vidékein hasonló vagy azonos. Pedig az adottsá­gokhoz igazodó termelési szerkezettel és termelési technológiával nagymértékben növelni lehetne a ráfordítások hatékonyságát. „A munka hatékonyságának fokozása minden termelő ágazat, min­den gazdálkodó szerv alapvető feladata — állapítja meg a CSKP KB 18. üléséről kiadott közlemény. Ez megköveteli, hogy a mező­­gazdasági üzemek az eddiginél jobban vegyék figyelembe adottsá­gaikat, ésszerűbben gazdálkodjanak anyagi és szellemi erőforrásaik­kal, szélesebb körben hasznosítsák a tudományos-műszaki haladás legújabb vívmányait, s tegyenek intézkedéseket a gazdaságtalan ter­melés visszaszorítására. A tervkészítés alkalmából gyakran hangsúlyozzuk, hogy a mező­­gazdaság fő feladata a termelés hatékonyságának a növelése. Ennek érdekében sajnos, a szükségesnél kevesebbet tettünk. A hatékonyság növeléséhez nem elegendő „csak“ a termésátlagokat és a termelé­kenységet növelni. A ráfordításokat figyelembe véve kell az ered­ményességet fokozni. Ez nagyon fontos, mert a ráfordítások — kü­lönösen az anyagi jellegű költségek — a termelésnél gyorsabban növekednek. Az okok ismertek, s ennek megfelelően a ráfordítások növekedése viszonylagos mérséklésének is sok útja, módja van. Ide sorolható például a beruházások költségtakarékos tervezése, gyors kivitelezése és a meglevő kapacitások minél jobb kihasználása. Még mindig előfordul, hogy a tervkészítés a „vezetőségen“ belül marad. A terv viszont csak akkor éri el célját, ha annak összeállí­tásában a szövetkezet tagsága is aktívan részt vesz. A szocialista brigádtagokkal és a munkahelyi közösségekkel folytatott megbeszé­lések jó alkalmat és fórumot nyújtanak a végzett munka még konk­rétabb értékelésére a soron levő feladatok végrehajtásához, a dol­gozók egységes szemléletének és cselekvési egységének a kialakítá­sára. A tervkészítéskor térjünk ki az ellenőrzésre is. Amikor a vezetés és a gazdálkodás ellenőrzéséről beszélünk ne csak a „madárdal­pe­rekre“ gondoljunk, hanem mindenekelőtt a hatékonyságra. Gondol­junk arra, hogy milliókat hozhat a kasszába az, — erre egyébként a mezőgazdaság tervszerű irányítási rendszere is módot nyújt — ha ellenőrizzük a pontos kukoricavetést, ha plasztikus gazdasági tervet készítünk, ha gondosabb szakmai munkát végzünk. Egyszóval adjunk rangot a becsületes és időben elvégzett munkának. Bántó általáno­sítás nélkül elmondhatjuk, hogy mint a víz a termőtalajt, úgy mos­hatja alá a munka becsületét, rangját a vezetői hiba, a pontatlan végrehajtás, a cinkosságból fakadó kölcsönös elnézés, a látszatválla­lások és teljesítmények elfogadása, az egyenlősdi, az érdemtelen el­ismerés... és még lehetne sorolni az okokat. A világos cél, az alkotó emberi munka, a tenniakarás, a szocia­lista verseny a legnagyobb biztosíték arra, hogy a készülő új tervek és feladatok alapján újabb lépést tegyünk előbbre a mezőgazdaság korszerűsítése útján. Ennek viszont az a feltétele, hogy biztosítva legyen a munka becsülete, a jó munkás rangja. CSIBA LÁSZLÓ Számos újítása alapján, nagyon jó hírű, közismert a Tánczos Dénes vezette 24 tagú dióspatonyi (Orechová Potčň) gépjavító szocialista brigád, amely a bronzérem birtokosa. Fotó: N. Kovács István % Az eredményeket és a hasznos kez­deményezőkészsé­get tekintve is jó nevet vívott ki ma­gának a nádszegi (Trstice) Győzedelmes Február Efsz állattenyésztése. A szövetkezet decem­ber nyolcadikén teljesítette a tejel­adás igényes tervét. Hétszáz tehén átlagában az egy tehénre jutó évi tej­termelést 4307 literre növelték. Lehet-e erről a magas lépcsőfokról még magasabbra lépni? Ha igen, mi­lyen módszerekkel? És végül — de nem utolsósorban — mi a jó eredmé­nyek elérésének biztosítéka? — Nem kétséges, hogy a jó szak­mai és politikai vezetésen túlmenően tehenészetben dolgozó szocialista brigád példamutató helytállása jelenti a legnagyobb biztosítékot, ők kezde­ményezték azokat a versenyeket, ame­lyek a múltban is eredményesen segí­tették a tejhozam sikereken felbuzdulva növekedését, s a teljesítettek a felszabadulásunk 35. évfordulója tisz­teletére tett igényes versenyvállaláso­kat is — válaszolt kérdéseinkre Győri István agrármérnök, állattenyésztési ágazatvezető. ★ ★ ★ A CSKP XVI. kongresszusa tisztele­tére tervezett vállalásokról, a munka­­szervezésről és a takarékosságról, va­lamint a brigád életével kapcsolatos kérdésekről Hencze István brigádve­zetővel beszélgettünk. — A Négy Októberi Szocialista For­radalom és a Februári Győzelem em­lékplakettje után elnyertük a „Kiváló munkáért“ kitüntetést is. Mi ezekre a kitüntetésekre, melyek nemcsak munkánk elismerését, ha­nem brigádunk megbecsülését is pél­dázzák, 1981-ben is rá akarunk szol­gálni. Ezúttal is jól átgondolt tervek, aprólékos felmérések után vetjük pa­pírra versenyvállalásainkat. Erre kü­lönösen nagy szükség van, mert a sablonos módon, a tényleges helyzet felismerése nélkül készülő vállalások nem megalapozottak, s teljesítésük is sokkal nehezebb. A tejhozam növelése kapcsán külön szeretném hangsúlyoz­ni, hogy ennek nem rekordhajhászás és a feltűnni vágyás az indítéka, ha­nem ellenkezőleg annak a bizonyí­tása, hogy az ellenőrzött, tenyésztői szempontból jól tartott állománynál a magas tejtermelés nincs káros hatás­sal a későbbi teljesítményre. — Hogy a brigád mit tesz a válla­lás érdekében? ez­, azt külön részle­tekben határozzuk meg. Istállóinkban különben standfejés folyik, melynek az a célja, hogy minél több tejet nyerjünk. A termelést meghatározó tényezők közül hármat emelnék ki: a takarmányozást, a fejést és az állat­egészségügyi helyzetet — mondotta a brigádvezető. A tejtermelés színvonalának további emelése, a tej minőségének megtartá­sa, a borjúszaporulat növelése, az ésszerű takarmányhasznosítás, a ta­karmányszükséglet biztosításának elő­segítése és a társadalmi munkában való helytállás kerül a XVI. kongres­­­szus tiszteletére tett vállalásukban előtérbe. Azt szokták mondani, hogy aki sok tejet akar fejni, annak egész évben ott kell állnia a tehén faránál. Ez ma is így van, azzal a kiegészítéssel, hogy a korszerű állattenyésztés egyre nagyobb szakértelmet kíván. A tehenészetben dolgozó szocialista brigád ötven dolgozót tömörít, ebből húsz a nő. A brigádon belül jó a kö­zösségi szellem, van versenyzési kedv, és ami azt illeti, az anyagi és erköl­csi megbecsülés sem marad el. A törzstagok: Lukács János, Juhos Ist­ván, Molnár Árpád, Bartal János, Bo­gár Jolán, Hromada Erzsébet, Kesjár Erzsébet és a többiek olyan dolgozók, akik lelkesen végzik munkájukat, s nem egy ízben gondolatébresztő ja­vaslattal fordulnak a szövetkezet ve­zetőségéhez. A brigád belső életét maguk alakítják, aktívan részt vesz­nek a vezetés munkastílusának az alakításában. Látogatásunk alkalmából munka­­módszerükről, terveikről esett szó. ■ Bugár Jolán: — Nyolc évet töltöttem abban a kollektívában, ahol nemcsak munka­társi, hanem baráti viszony is kiala­kult. Segítjük egymást a munkában, közösen vállalunk társadalmi munkát is. Rangot jelent brigádtagnak lenni, s különösen büszke vagyok arra, hogy munkámmal személyesen én is előse­gíthetem a párt XVI. kongresszusa tiszteletére tett vállalás teljesítését. ■ Győri Béla: — Huszonhárom évet töltöttem az állattenyésztésben. Mint tehenész kezdtem, s bizony a régi időkben, a­­mikor kézzel festünk, keményen helyt kellett állni az eredményekért. Te­hénállományunk kilenc istállóban van elhelyezve, s örömmel tölt el, hogy ma már minden jószágnak megvan a felelős gazdája. ■ Juhos István: — Az üzemeltetés zökkenőmentes­ségére kell leginkább odafigyelni. A takarmányozás, a fejés, a mesterséges termékenyítés folyamatosan, a mun­karend szerint kell, hogy történjék. Negyed évszázaddal a hátam mögött, a sikerek „titkát“ a kollektíván belül kialakult jó munkalégkörben és a ki­tűnő szakmai irányításban látom. ■ Hromada Erzsébet: — A háztartást cseréltem fel a fe­jőmasinával. Ebben a munkakörben több az izgalom, s természetesen több a pénz is! Megtaláljuk számításunkat. Férjemmel együtt havonta hatezer ko­ronát keresünk, de az elismerő szó és a dicséret sem mellékes. ■ Eliásovszky József: — A tetőszigetelő szakmát cserél­tem fel a tehenészettel. A fejek járási versenyében évek óta az élcsoporthoz tartozom, s tavaly 14,5 literes tehe­nenként fejési átlaggal járási első lettem. Tapasztalataim szerint csak egészséges állatok képesek négyezer liter körüli tej alapját az képezi, termelésére. Ennek hogy egészséges állat kerüljön ki az elletőből, az is­tállóba. Csak így érhető el két ellés között a 384 nap. Szintén állategész­ségügyi kérdés, hogy csak az egész­séges lábú és tőgyű állat képes nagy teljesítményre. Az állategészség­- ügy és a percnyi pontosság biztosí­tása nélkül aligha érhetők el jó ered­mények. A kongresszus tiszteletére tett fel­ajánlásunkban a termelési érték nö­velése mellett nagy figyelmet kell szentelnünk a társadalmi munkára, a szakmai és politikai továbbképzésre, a kölcsönös segítségnyújtásra, s vég­ső fokon a szocialista életmód elmé­lyítésére. ★ ★ ★ Az óév utolsó napjának hajnalán folytattuk ezt a beszélgetést. A „nagy család“ ünnepire készült, de senki sem hagyta el előbb a munkahelyét, ahová nemcsak a munka öröme, ha­nem az elszakíthatatlan emberi és munkatársi kapcsolatok is kötik őket .—esi—■ гуя» 'т1и [UNK]я [UNK]яя [UNK]я Megalapozott találások

Next