Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1982-01-16 / 2. szám
1982. január 18. SZABAD FÖLDMŰVES szovjet Közép-Ázsiában KINCSESTÁR Ameddig a szem ellát, száraz füvek, tevetövisek, kiszáradt sós tavak. Ez Kazahsztán? Ez is. Mégsem ez határozza meg a második legnagyobb területű szovjet köztársaságot. Az ipar vált itt uralkodóvá, a mezőgazdaságban pedig a nomád állattenyésztés helyébe a gabonatermesztés lépett. Meghódítható a szél szántotta föld, kiaknázható titkos méhe, erről szereztem bizonyságot Alma-Atában, az Ala Tau hegység lábánál fekvő fővárosban. ♦ ♦ [UNK] [UNK] Kazahsztán a Szovjetunió egyik kicsestára. A száraz sztyeppék, ahol évente 200 milliméter csapadék hull? Ez csak a felszín, kincsek rejtőznek alatta. A Mengyelejev-táblázat minden eleme megtalálható itt. S amit már kiaknáztak, arra ipar épült. Szénbányászat, vas- és színesfémkohászat, olajtermelés és nagyszabású gépgyártás, meg villamos erőművek. Az ipar adója Kazahsztán megtermelt értékének kétharmadát. Szovjet-Oroszország és Ukrajna után ebbe a köztársaságba ruházzák be a legtöbbet. Egyébként, amit onnét kiszállítanak, annak 58 százaléka a KGST-országokba megy. Valamit sejtettek a cári időkben is, a sivatagos sztyeppék alatt rejtőzködő kincsekről, de azt jósolták, hogy két-három évszázad kell Kazahsztán fejlesztéséhez. A köztársaság, amely alig több, mint 60 éves, ma 875-ször több ipari terméket állít elő, mint 1920-ban, az alapítás évében. Csak a IX. ötéves tervidőszakban 365 gyár épült fel. Persze a kincsestárban más értékek is vannak. Az emberek. A pusztákon vágtató, vagy tevéket hajtó nomádok? Nos, ők már régen letelepedtek, a lakosság java része városokban él. Hatvan év alatt 66 város épült. Kazahsztán emberi értékei azzal is gyarapodtak, hogy a gazdasági fejlesztéshez szükséges munkaerő más köztársaságokból is toborzódott. A múltban is sok nemzetiségű kazah földön jelenleg száz nemzetiséget tartanak nyilván. Oroszok, ukránok, németek, kínaiak — lehetetlen mind felsorolni. Alma-Atában a piacon a nemzetiségek színes találja az ember. Főleg seregszemléjét azokon az árusítóhelyeken, ahol a kolhozparasztok kínálják termékeiket. Kazahok és üzbégek gyümölcsöt, gránátalmát, az oroszok burgonyát, ukránok káposztát, koreaiak csípős fűszeres salátákat, moldvaiak szőlőt, kirgizek ízes almát. Megkönnyítette a nemzetiségek barátságos együttélését a kazah nép jelleme, hagyományos vendégszeretete. Talán az is, hogy az ő muzulmán vallásuk nem rögzített beléjük elidegenítő vonásokat. A nomád életmód miatt nem volt még mecsetjük sem, a nők nem takarták le arcukat. ♦ ♦ [UNK] [UNK] Kétségtelen, hogy a cári időkben Kazahsztán félgyarmati sorban élt, nyersanyagbázis volt. Ilyennek szeretnék látni ma is egyes nyugatiak, akik odalátogatnak. Mivel a tények szembetűnően mást mutatnak, keresztkérdésekkel akarják kibogozni előítéleteik igazolását. Nem sokkal előttem járt ilyen szándékkal a szakszervezeti tanácsnál egy angolokból, franciákból és portugálokból álló újságíró-küldöttség. A nőbizottság mongolos arcú elnöknője fogadta őket. Apja még nomád életet élt, telve a puszták iránti nosztalgiával. De az öreg kazah mégis más sorsot szánt neki, mint amelyben született: „Lányom, menj csak, te már tudod, hogy nem a kóborlás a szabadság“. ♦ ♦ [UNK] [UNK] Forradalmi tett volt a szűzföldek feltörése 1954-től. Közismert, hogy ebben az időben Leonyid Brezsnyev Alma-Atában tartózkodott. Láttam a csinos, de szerény családi házat, amelyben lakott. Kazahsztánban a szűzföldek megművelését hőskölteménynek tartják. Valóban: a szovjet szűzföldek meghódításában oroszlánrész jutott erre a köztársaságra, 42 millió hektárból 25 milliót itt műveltek meg. A nyugati „baljósok“ azt hirdették, hogy a „vad pusztákon ember nem tud létezni“, a szűzföld „Oroszország gyomrában megemészthetetlen falat marad“. — Nem így van — mondta Edige Turkebajev, a Közgazdasági Kutató Intézet igazgatója. Nem szépítette a nehézségeket, amelyeket a hosszú tél, a rövid, forró nyár és a kevés csapadék okoz. Voltak aggodalmak, hogy a vetések tönkremennek, elpusztítja a fagy, a szél, a víztelenség. A hagyományos művelés valóban kudarcot hozott volna. A helyi művelés sajátosságai szerint gyártott gépek, a téli nedvesség megőrzésére, a talaj védelmére kidolgozott módszerek, a földek váltakozó pihentetése (ugarolás) megtermette a maga gyümölcsét. Láttam szántást a havon. Ha ugyan szokásos szántásnak lehet nevezni, hogy egy-egy barázdát húznak, amely meggátolja, hogy a szelek elsöpörjék a havat. Tavasszal azután a szántást és a vetést egyszerre végzik el. Az aggódók nem látták előre, hogy bár nehéz, de nem hiábavaló felvenni a küzdelmet a természettel. Ehhez megfelelő emberek kellenek. Termettek ilyenek Kazahsztánban, és tízezerszámra érkeztek más területekről. Városias településeken, kétezer szovhozban élnek, székhelyüket stílusosan nevezték el Szűzföldvárosnak, Celinográdnak. S a szűzföldek igazolták azokat, akik hittek bennük. Még a fejlesztés időszakában elérték évente a húszmillió tonna búzatermést, az 1979-es évben pedig a 21 millió tonnát. A mostani XI. ötéves tervidőszakban megcélozzák a 27 millió tonnát. Nemcsak a mennyiség fontos. A szűzföldön a búza minősége jobb, mint a csapadékban bővelkedő szántóföldeken. Ami a szűzföldi búzát illeti, azt mondják rá, hogy „erős és kemény“, magában nem is való kenyérnek, keverni kell a kenyérliszthez. Jellemző, hogy ebből a gabonából exportálnak is, például Olaszországba, ahol a híres „pastákat“, tésztaféléket készítik belőle. ♦ [UNK] [UNK] [UNK] Noha a szörföldek bebizonyították életerejüket, a tudósok, közgazdászok, szakemberek fejtörése nem szűnt meg, miként lehetne minél több vizet terelni a kazah pusztákra. E tekintetben már vannak eredmények: az Iptis-—Karaganda csatornát 500 kilométer hosszúságban megépítették, s a mostani ötéves tervidőszakban folytatják egészen Dzsezkazganig, a rézbányászat fővárosáig, amelynek közelében érnek földet az űrpilóták. — Szibériára kacsintunk — magyarázta Turkebajev —, ott vannak bővizű folyók, amelyek északra tartanak. Rendkívül költséges a folyásuk visszafordítása. Föld alatti és föld feletti csatornák, szivattyúk kellenek. Nem lehetetlen. De még vannak aggodalmaink, például az, hogy az elterelés megbontaná a szibériai területek természeti egyensúlyát. Még folytatódik a vizsgálódás. Emellett azonban újabb szűzföldeket hódítunk meg, és dolgoznak tudósaink a szikes földek termékennyé tételén is. Ebből kétszer annyi van, mint szűzföldből. — Megemészthető falat lesz? — Évtizedekre szóló feladatokról van szó. Intézetünk ilyen távlatokban is dolgozik. Ami most ábrándnak tűnhet a kívülállóknak, nálunk, már tudósok, mérnökök eszmecseréjének a tárgya. Kazahsztán valóban kincsestár. De nem varázsígére nyílik meg. KÖRÖDI J. rövidített cikke Erdei séta közbeni pihenő menedékháznál — a Magas-Tátrában Fotó: nk Kelet-Szlovákia Aprófalvi (Valaliky/ Állami Gazdaságának Koksa-Baksa tehenészeti telepén munkálkodik a 11 tagú fejebrigád, Balla Margit brigádvezetővel az élen. Épp pihenőidőben leptem meg a vezetőt munkahelyén. — Még ifjú koromban hívták fel a figyelmem erre a munkahelyre az ismerőseim — kezdte tájékoztatóját. — Annak idején ez az istálló még korszerűnek számított, de amint látja — mutatott körbe — ma már eléggé elavult. Kézierővel végezzük a takrmányozást, a trágya kitakarítását, ami eléggé megerőltető fizikai munka. S az állatok tisztántartása sok időt elrabol. Nyolcan gondozzuk a 110, néha ennél is több tehenet; etetünk és fejünk is. — Mikor kapcsolódtak be a szocialista brigádmozgalomba? — Hat évvel ezelőtt. Két év elteltével kaptuk meg a szocialista brigád címet. — Mivel érdemelték ki? — Az 1977-es évben is 110 tehenet etettünk, fejtünk és gondoztunk. Ekkor az éves fejési átlagunk elérte a 3982 litert. Persze, ezt az eredményt nem tartottuk a legfelső határnak: egy évvel később már 4532 literes fejési átlag eléréséről adhattunk számot. Az 1979-es évben pedig már 4865 liter tejet fejtünk átlagban tehenenként. Lám, mit eredményezhet az, ha a dolgozók nem ismerik az önelégültséget, az elbizakodottságot ... Aztán lett az 1980-as év, amikor brigádértekezletet tartottak, amelyen a brigádtagokon kívül a telepvezetők is részt vettek. A jelentős évfordulók tiszteletére megszületett a döntés: — Vállaltuk, hogy elértük az 5100 literes fejési átlagot — mondotta a brigádvezető, s azt is hozzáfűzte még ,hogy egyikmásik vezető kétségbe vonta e vállalás teljesíthetőségét. — Szorgalmunk és tudásunk latba vetésével legjobb nemcsak elértük a kitűzött célt. KEDVEZŐTLEN MUNKAKÖRNYEZET Kiváló fejési átlag hanem a vállalást túl is teljesítettük: 5125 liter éves fejési átlagot értünk el. Balla Margit példás dolgozó, párttag. Kommunista magatartása követésre méltó. Tisztelik, becsülik őt nemcsak közvetlen munkatársai, hanem a gazdaság vezetői is, mivel jól összetartja, öntudatos fegyelemre neveli a brigádot. S elvtársi segítőkészségből sincs hiány: ha a brigádtagok közül valamelyik megbetegszik, vagy igazoltan kényszerül távol lenni munkahelyétől, annak a munkáját is ők végzik. —• Mennyit dolgozik naponta? — A telepen tíz órát, ehhez jön még a házkörüli munka. Hajnali fél háromkor kelek, az öt gyereknek reggelit készítek, s néhány perccel három óra után már az istállóban vagyok. Naponta háromszor fejünk. A napi munkarendet percnyi pontossággal be kell tartani, legyen az köznap, vagy ünnepnap. Hát ezen a túlfeszítettségén kellene módosítani, hogy a fiatalok is merjék vállalni k és fegyelmezetten végezni az istállói, állatgondozói munkát. A XVI. pártkongresszus tiszteletére milyen kötelezettséget vállaltak, s teljesítették-e azt? — Vállaltuk, hogy az 1981-es évben elérjük az 5150 lteres fejési átlagot. Mivel ottjártunkkor még az év végéig hátra volt néhány hét, a vállalás teljesítéséről még nem állt módjukban számot adni, de minden remény megvolt arra, hogy a vállalt kötelezettségüket teljesítik. További példamutató elhivatottságot, kiváló eredményeket kívánunk a szóban levő brigád valamennyi tagjának és többszörösen kitüntetett vezetőjüknek, Balla Margitnak! Küzdjenek azért, hogy a munkakörnyezet lényegesen javuljon, mert hiszen a szocialista társadalomban a legfőbb érték — az emberi (Illés) N Változó falukép Az új választási programterv feladatainak teljesítéséhez ALSÓSZELIBEN (Dolné Saliby) is nagy lendülettel fogtak hozzá. Az első évre kitűzött feladatokat sikeresen teljesítették, mégpedig a lakosság, főleg az idősebbek jóvoltából. A múlt évben több ezer óra társadalmi munkát végeztek a tömegszervezetek tagjai. A faluszépítés keretében több száz díszcserjét, rózsabokrot ültettek, betonjárdákat, aszfaltutakat építettek, s folytatták a parkosítást. Átépült a régi áruház, s itt egy iparicik-szaküzletet nyitottak. Ez nagyon viszont hibája: nincs elegendő szép, áru benne, elsősorban a vasáru-készlet hiányos. Ezen a felépült áruraktár sem változtatott. A JEDNOTA fogyasztási szövetkezet járási illetékesei több figyelmet fordíthatnának e kérdés mielőbbi megoldására. Ez a tény a járási méretben is fennáll . Néhány hónappal a határidő előtt átadták rendeltetésének — múlt év szeptemberében — az iskolai napközit. A lakosok ezzel kapcsolatban a költségek egyharmadát társadalmi munkával megtakarították. Ez a létesítmény nagyanyáknak, akik segítség a gyermekei nyugodtan dolgozhatnak, mivel gyermekeik szakfelügyelet alatt vannak reggeltől dologvégeztéig. A nemzeti bizottság rendbehozatta a régi kultúrház épületét, s ott modern egészségügyi központot létesített, körzeti-, gyermek- és fogorvossal. A páciensek fűtött váróteremben várakozhatnak, az orvosok tágas helyiségekben végezhetik gyógyító munkájukat. Egy problémára azonban Pleva László hnb-elnök rámutatott: „Teljes elégedettségről azonban mégsem írhet szó a lakosság részéről, mert a körzeti orvos csak minden második nap rendel, mert hetente kétszer Királyrévben (Králov Brod) is helyt kell állnia. Remélem, ez a probléma is rövidesen megoldódik.“ A „Z“ akció keretében épül egy szolgáltatóház, 2 millió korona értékben. Helyt kap benne: a posta, a könyvtár, a fodrász és borbély, valamint a a vegytisztító. Az építőmunka kielégítően halad, hiszen már felhúzták a falakat, s a tetőzet is a helyére került. — Igyekeztünk — mondotta a habelnök —, hogy a külső munkálatokat még a tél beállta előtt befejezzük. Persze a belső munkálatok a téli időjárás ellenére folytatódnak. Miért es az iparkodás? Hogy egy évvel a kitűzőt határidő előtt már a lakosságot szolgálhassa ez a fontos, közérdekű létesítmény. Szinte napról napra változik a falu képe. Szépül, ilyen legyen, nem csinosodik. Az, hogy csupán a községvezetők, hanem az egész lakosság érdeke. Különösen dicséretre méltó munkát végeznek a községgazdálkodási üzem iparosai, mesteremberei (asztalosok, festők, kőművesek), s az idősebb polgárok, köztük Szarka László, Seres Lajos, Gyalog László,Patócs Sándor, Bondor Zoltán, Szaksz István, Repta Mihály, Szalai Ferenc, Szász Lajos, Csemez Árpád, Szilvási István, Kmefko Pavel, Pleva József és Takács Gáspár, akik latba vetik tudásukat, szorgalmukat a falufejlesztés érdekében. Köszönet a segítőknekt Oláh Gyula mérnök, Alsószeli (Dolné Saliby) Ha valaki esetleg nem tudná: Európa legnagyobb és legkorszerűbb pecsenye- és házinyúltelepe a Magyar Népköztársaság dunavarsányi Petőfi Mgtsz-ében található. Ez a kiváló mezőgazdasági nagyüzem a pecsenye- és házinyúltenyésztési rendszer gazdája, amely világszínvonalon gondoskodik a házinyúltenyésztés megannyi problémájának megoldásáról Fotói (kovf