Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1982-08-28 / 34. szám
6 1982. augusztus 28. SZABAD FÖLDMŰVES Ha valaki ezekben a még mindig forró nyárvégi napokban Besztercebányára (Banská Bystrica) utazik, aligha tölti újságolvasással vagy szundikálással az utazás idejét. A vonat vagy az autóbusz ablakán túl elterülő táj csodálatos. Szinte a tenger hullámzását idézve követik egymást az erdőkkel borított, üde zöld tisztásokkal tarkított hatalmas, mégis szelíd ívű hegyvonulatok. Az összefutó lankák alkotta völgyek alján ezüstszalagként kanyargó, csobogó hegyipatakok fürdenek szikrázva a Nap sugaraiban. A vonatkerekek kattogásán túl érezni lehet a természet fenséges csendjét ott fenn, a hegyoldalon, és szinte hallani véljük a fák zúgását, a madarak csivitelését Semmi nem emlékeztet arra, hogy ezen az idilli tájon egy emberöltővel ezelőtt ágyúk dörögtek, vér folyt, falvak borultak lángba, fegyverropogás, gyermekek, asszonyok sikolya verte fel a természet csendjét. A ma oly gyönyörű erdő minden fája ellenséget sejtetve fenyegetett akkor; a máskor barátságos, meghitt éjszakai szállást adó faházikók ablakaiból gépfegyver torkolattüze villant a közeledőre ... A kiömlött vért beitta a föld, a lánctalpak barázdáiban új fű nőtt, a fák golyósebzette kérgét begyógyította a természet. Az erdő ma újra idillien csendes, a tisztáson újra zsenge füvet borzol a meleg nyári szellő, a madarak újra énekelnek. A természet újjáéledt, elfelejtette már a szörnyű napokat. Az emberek azonban nem felejtenek. Nem felejtették el, és soha nem is fogják elfelejteni, hogy harmincnyolc évvel ezelőtt itt fogtak fegyvert, itt álltak ki szervezett hadseregként a sokszoros túlerőben lévő német csapatok ellen hazájuk felszabadításáért. Itt szerveződött, innen indult és bontakozott ki, lobogó fáklyaként hirdetve a szlovák nép szabadságvágyát történelmének legnagyobb eseménye, a Szlovák Nemzeti Felkelés. Emlékművek állnak az egykori harcok színhelyén, annak bizonyságaként, hogy nem felejtettük el azokat, akik vérüket ontották szabadságunkért. A Felkelés központja, Banská Bystrica ma modern, hatvanezer lakosú nagyváros, de utcáin él a történelem. Főterén a feketén égbe meredő, ragyogó csillaggal koronázott obeliszk a hála és a tisztelet jele, de egyben figyelmeztetés is: az emberéletek millióit kioltó háborúnak nem szabad megismétlődnie soha többé. Néhány utcával odébb különös formájú, hatalmas betonépítmény tárul a szemünk elé. Képeslapokról, prospektusokból mindenki ismeri, hiszen szinte a város jelképe, mégis lenyűgözően hat impozáns méreteivel. A legmélyebb hatást azonban a formájával váltja ki, ez teszi szinte félelmetesen érzékelhetővé küldetését, még jóval azelőtt, hogy kapuján belépnénk: egy betonból monumentálisan megformázott, kettéroppantott német acélsisak. Nincs ennél hatalmasabb jelképe hazánkban a fasizms elpusztításának, és annak, ahogyan ebből a dicső szovjet hadsereg oldalán harcolva a szlovák nép kivette a részét. A Szlovák Nemzeti Felkelés múzeuma előtt állunk. Az iskolai történelemórákról, a különböző dokumentumfilmekből, a témáról írt regényekből és más forrásokból mindannyian ismerjük többé-kevésbé a Felkelés történetét. Aki azonban ellátogat a SZNF besztercebányai múzeumába, annak kitörölhetetlenül vésődik be az emlékezetébe a döbbenetes erővel megelevenített történelem. Az események időrendi sorrendje és történelmi jelentősége alapján összeállított látogatási program filmvetítéssel kezdődik. A szuggesztív erejű, négy párhuzamos vásznon egymást kiegészítve futó képsorok a sajátos technika adta lehetőségek pszichológiai és emocionális hatásának teljes kiaknázásával adnak képet a felkelés előzményeiről: a München előtti köztársaságról, a fasizálódó Németországról, Európa lerohanásáról és a Szovjetunió megtámadásáról. Ezzel párhuzamosan érzékelteti a film az illegalitásba kényszerült kommunista párt harcát a fasizmus ellen hazánkban: felvillantja előttünk a háború döntő fordulatát jelentő sztálingrádi csata megdöbbentő képeit, és a szlovák nép fegyveres ellenállásra való előkészületeinek ábrázolásával zárul. A filmvetítést követően már sokkal többet mondanak a kiállított tárgyi dokumentumok. A gazdag anyag felöleli a Felkelés egész történetét, a müncheni árulástól kezdődően. Eredeti dokumentumok sokasága látható a párt illegális tevékenységéről, az idegenbe menekült szlovák hazafiak külföldi ellenállási harcáról és az I. csehszlovák hadtest megalakulásáról a Szovjetunióban. Ugyanitt vannak kiállítva az illegális pártsajtónak a megszállók elleni harcra felhívó röpiratai, a nyomdagépekkel együtt, amelyeken készítették azokat. Levelek és fényképes dokumentumok tanúskodnak az első partizáncsoportok megalakulásáról, mint a megszállók elleni fegyveres harc első fázisáról. Megrázó látvány Markusnak, a bebörtönzött Alexander nisták egyikének az illavai kommubörtönben viselt öltözéke, amelyre cérnával varrt betűkkel készített feljegyzéseket; a mellette levő vitrinben Jozef Gabníknak, a Heydrich elleni merénylet egyik előkészítőjének személyi tárgyai láthatók. Mintegy összefoglalása, rendszerezése a tárgyi bemutatónak a filmösszeállítás második része, amely a Felkelés kitörésétől a hazánk felszabadításáig terjedő időszakot ábrázolja. Az összefoglaló nem apróz, a bemutatott részletek egyetlen közös célt szolgálnak: érzékeltetni azt hatalmas lelkesedést, hősiességet, de a emellett a szenvedést és áldozatokat is, amelyet a szlovák nép tanúsított és amelyeket kiállt a Felkelés során, hogy együtt ünnepelje a fasizmus felett aratott győzelmet felszabadíttinkkal, a szovjet hadsereggel. A múzeum megtekintésének utolsó állomása szintén filmösszeállítás. Jelenünkről, szocialista hazánk építéséről a Szlovák Nemzeti Felkelés élő hagyományáról szól. ... Az emberek nem felejtenek. Emlékeznek és emlékeztetni akarnak arra, hogy évtizedekkel ezelőtt miért folyt vér ezen a gyönyörű, békére teremtett tájon. VASS GYULA A felhőtlen égből aranyzuhatagként záporoznak alá a napsugarak a Magas Tátra lábánál létesített SPORTCAMP ünnepi díszbe öltözött sátortáborára. Zászlóerdő, jelszavak, kiváló eredményekről beszélő táblák hirdetik: ismét egybegyűlt hazánk ifjúsága, hogy Lenin emléke előtt tisztelegve, a Nemzetközi Ifjúsági Rysy-túra keretében — immár 26. alkalommal — meghódítsa a 2499 méter magas csúcsot. A színes sátorváros életét a fiatalos zsongás jellemezte, mert a háromnapos rendezvény ugyancsak gazdag programot kínált az ott egybegyűlt 4300 fiatalnak. Szervezett versenyek keretében különféle tornákon vetélkedtek egymással fiúk és lányok. A honvédelmi versenynek, a talicskatolásnak éppúgy nagy számú résztvevője és szurkolója volt, mint a fahasábdobásnak, kötélhúzásnak vagy különböző labdajátékoknak. Nagy érdeklődés kísérte a Köztársasági Elnök Vándorserlegéért rendezett tájékozódási versenyt, mely valóban sokoldalú felkészültséget igényelt minden résztvevőtől. Az egyes versenyszámokban nagy igyekezettel vetették magukat a küzdelembe. Coubertin bárónak, az olimpia játékok megalapítójának ismert szavai: „Nem a győzelem, a részvétel a fontos“ — itt is teljes egészében helytállóak voltak. Hiszen a háromnapos rendezvény igazi célja az ifjúság egyetemes békevágyának kifejezése és a Lenin emléke előtt való tisztelgés volt. * ★ ★ A közép-szlovákiaiak számára kijelölt szektorban verték le a sátraikat a lévai (Levice) járás fiataljai. A 40 fős küldöttség vezetője Vladimír Slavkovský, a jb titkára elmondta, hogy minden évben a legaktívabb fiatalokat hívják meg ide az alapszervezetekből, hiszen kitüntetés részt venni ezen a jelentős rendezvényen. — Milyen eredményeket „hozott“ ide a lévai járás küldöttsége? — Számos nagyszabású akciót bonyolítottunk le már eddig. A „nyári aktivitás“ keretében 1494 SZISZ-tag segítette, illetve segíti társadalmi munkában a járás mezőgazdasági üzemeit. A zöldaratásban 56, főleg falusi szervezet tagjai vettek részt. Lekaszálták a berzsenyei (Drženice) halastó környékét és 25 tonna szénát adtak át a Báti (Bátovce) Efsz-nek. Az Állami Erdészet fiataljai 2 hektárnyi területről kaszálták le és gyűjtötték be a takarmányt, melyet a vadállomány részére tárolnak. A lévai Textilgyár fiataljai augusztus 21-én és 28-án ifjúsági munkaműszakot tartottak, s mintegy 2 millió korona értékű terméket állítottak elő, a SZISZ III. kongresszusa tiszteletére. — Milyen rendezvényekbe kapcsolódtak be eddig a Rysy-túra keretében? — Először is a szervező bizottság műsora szerint ránk váró feladatokat teljesítjük. Az első napon 10 tagunk az első túracsoporttal felment a Rysyre, öten pedig a Tátrai Nemzeti Park tisztításában segédkeztek. Emellett természetesen bekapcsolódunk a jönféle vetélkedőkbe, szabadidőben pedig ismerkedünk a Rysy-túra többi résztvevőjével; barátokat keresünk, gyönyörködünk a fenséges tátrai panorámában. Igyekszünk úgy eltölteni itt a három napot, hogy minél gazdagabb élményekkel térhessünk haza. * ★ * kor A Rysy-túra második estéjén, amicsillagtakaró borult az égnek meredő sziklacsúcsokra, s a susogó fenyvesek felől még erőteljesebben áradt az ózondús levegő, tábortűz köré gyűltek a fiatalok. A hangulatos est kiemelkedő eseményét Marian Párkányinak, a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottsága titkárának felszólalása jelentette, melyben hangsúlyozta, hogy a Rysy-túra kiállás a béke mellett, tisztelgés Lenin forradalmi hagyatéka előtt. A Tátra alatt felsorakozott fiatalok tanúbizonyságát adták, hogy a CSKP XVI. kongresszusa által kitűzött programot támogatják és még aktívabban kívánnak részt vállalni szocialista hazánk építéséből. ★ ★ ★ A losonci (Lučenec) fiatalok faliújságja csak megerősítette ezt a gondolatot, hiszen olyan eredmények sorakoztak azon, amelyekre méltán lehetnek büszkék. A járás 9068 SZISZ- tagja az oktató-nevelő kultúrpolitikai tevékenység mellett rendkívül nagy figyelmet szentel a mezőgazdasági üzemek megsegítésének. Július elején szánagyűjtő-tábort létesítettek Tamási (Tomašovce) határában, melynek keretében 25 fiatal közel két hektárról kaszálta le a füvet, hat és fél hektárról pedig betakarította a szénát. Minden évben aktívan kiveszik részüket az aratásból is, egyik tagjuk Stefan Paučo kombájnos, állami kitüntetésben részesült. Nagyszerű eredményeket értek el a Zenit-mozgalomban és a Klubfórum tevékenységében. A Margita Bahledová, járási titkár által vezetett 24-tagú küldöttség értékes eredményekkel köszöntötte tehát a 26. Rysy-túrát. * ★ * A minden évben sorra kerülő kiemelkedő ifjúsági rendezvénynek természetesen külföldi résztvevői is voltak. A magyarországi fiatalokat Takács Ferenc, Szántó Márton és Szilágyi László képviselte, de szovjet, bolgár, NDK-beli, lengyel és NSZK-beli fiatalok is lépdeltek a Magas-Tátra hófödte csúcsai alatt. A csúcsra vezető út alaposan próbára tette azokat, akik nincsenek hozzászokva a hegyi túrákhoz. Mindezek ellenére egy sem akadt a fiatalok közül, aki félútról visszafordult volna. Bizonyára segítettek ebben Lenin szavai is, aki ittjártakor azt mondta: „Az akadályok elől nem szabad meghátrálni, le kell győzni azokat.“ A fiatalok az idei Rysy-túrán ismét bizonyították, hogy magukénak vallják Lenin szavait. BÖjTÖSAN V- Az emberek nem felejtenek... A felkelés városa, Banská Bystrica főtere A Szlovák Nemzeti Felkelés Múzeuma (A szerző felvételei) A losonci delegáció tagjai biubadídőben nóta szól (A szerző felvételei) Rezgőcsárdás a szociális otthonban A Csehszlovák Rádió Magyar Szerkesztősége nemrég nyilvános szórakoztató műsort rendezett a Bratislava egyik peremkerületében, Dubravkán lévő szociális otthonban. Régi kedves barátom, Jakab István, a magyar szerkesztőség vezetője engem is megkért, hogy tartsak velük, és mint egykori színész, járuljak hozzá a magam módján az idős közönség szórakoztatásához. A meghívást természetesen örömmel elfogadtam, de akkor még nem tudtam, milyen csodálatos, felejthetetlen élményekben lesz részem ezen a délutánon. Az otthon ősz hajú lakói nagy-nagy szeretettel és kedvességgel fogadtak bennünket. A műsor bevezetőjében Jakab István köszöntötte a mintegy százhúsz egybegyűltet, külön kiemelve, hogy az 1982-es esztendőt az ENSZ az öregek Évévé nyilvánította. A megnyitó meleg szavai után Boldoghy Kati szavalata következett, majd Jancsi Pista, az Állami Operaház baritonistája lépett fel, nagysikerű örökzöld dalokkal. Egymás után hangzottak el a János vitéz jól ismert melódiái, majd szlovák és magyar népdalok következtek. Goda Marika, a Koncertiroda szólóénekesnője szintén operettmelódiákkal, valamint temperamentumos cigánydalokkal kedveskedett a közönségnek. Nagyon nagy sikert aratott a közvetlenül előttem fellépő népszerű komikus, Stryco Marcin, azaz Márton bácsi. Olyan fergeteges taps honorálta műsorát, hogy bevallom, nem kis lámpalázzal léptem fel utána a színpadra. Ám rögtön az elején, az első csattanók sikerei nyomán megéreztem, hogy összehangolódtunk, a közönség meg én. Egy színész számára nincs ennél jobb érzés, csak így képes szívvellélekkel játszani. Az előadás egyre felszabadultabb lett: egyszerre csak mellém lépett Marci bácsi, és már-már szinte játékosan, felszabadultan bolondoztunk, rögtönöztünk. Látni kellett volna idős közönségünket, amint boldogan kacagtak, önfeledten tapsoltak, a színpadra fel-felkiabálva ők maguk is hozzájárultak a poénok még nagyobb sikeréhez... Kedvezőbb pillanatot el sem lehetett volna képzelni arra, hogy a színpadon megjelenjen Vásárúti Vontszemű János kitűnő népi zenekara, és pattogó csárdásokkal fokozza az amúgy is forró hangulatot. Valaki felkiáltott: „Ne csak énekeljünk, táncoljunk is.“ A kipirult arcú, ősz hajú nénik és bácsik szinte egy emberként ugrottak talpra, összefogództak, és ropni kezdték valamennyien. A hangulat a tetőfokra hágott, amikor felpenderült a színpadra egy tűzrőlpattant, ősz hajú néni, és a zenekar felé fordulva elkiáltotta magát: „Most pedig húzzanak rezgőcsárdást!“ Azok tüstént ritmust váltottak, és ha az eddigi tempó pattogó volt, ami most következtet, bízvást nevezhető tüzesnek. Minthogy én voltam a legközelebb, derékon kaptam a nénit, és már roptuk is a táncot, de úgy ám, mintha húszévesek lennénk. Amikor a zenekar egy csattanós tussal befejezte, pihegve egymásra nevettünk, és a többiek nagy tapsa közepette jobbról-balról cuppanós puszit nyomtam táncosnőm kipirult arcára. Szereplők és közönség ekkor már szinte egy család volunk, ami a legjobban bizonyítja, hogy ez az estély nyúló délután igazán csodálatosan sikerült. Mélté illeti köszönet mindazokat, akik megrendezték és lebonyolítását lehetővé tették. SÍPOSS ERN1*