Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-29 / 4. szám
_____________________ tunk. A mogyo tanácsadó SERTÉS a háztájiban A TEJMIRIGY MEGBETEGEDÉSE Az anyasertéseknél e betegségnek komoly gazdasági jelentősége van. Leginkább közvetlenül ellés után jelentkezik, amikor a tejtermelés elapadása, csökkenése vagy minőségi elváltozása a malacok koplalását, esetleg megbetegedését eredményezi. A tejmirigy (tőgy) gyulladását a takarmány helytelen vagy minőségi szempontból hibás üszetétele, esetleg sérülések okozhatják, de leggyakrabban (kb. 80 százalékban) fertőzés eredményeként jelentkezik. A gyulladás — terjedelmétől és jellegétől függően — heveny vagy idült alakban fordul elő. Megtámadhatja a tőgy egy részét vagy mélyen az egész tejmirigyet. A heveny hurutos gyulladásnál a beteg részen a bőrfelület többé-kevésbé kipirosodik, megduzzad, tapintásra melegebb és keményebb. A tej ilyenkor mennyiségben ugyan csökken, de látszólag még normális minőségű. Ez az állapot gyógy* kezelés híján súlyosbodhat vagy a tünetek megszűnnek, és a gyulladás — immár idült formában— tovább tart. Az ilyen szunnyadó állapot egy újabb —* a baktériumok számára kedvező helyzetben ismételten fellángolhat. Antibiotikumos kezelés nélkül csak kivételes esetben kerülhet sor a gyógyulásra. A tőgynek az ellés előtti és utáni vérbőségét nagyon könnyű összetéveszteni a tejmirigy gyulladásával. A különbség tulajdonképpen annyi, hogy a természetes vérbőség rövidesen elmúlik, mégpedig minden következmény nélkül, s ilyenkor étvágytalanságról és az általános egészségi állapot veszélyeztetettségéről sem beszélhetünk, mint a gyulladás esetén. A heveny vagy idült hurutos gyulladáson kívül a megbetegedés még több, minden esetben súlyosabb alakban is jelentkezhet. A gyógyítás eredménye ilyen esetekben is kedvezőbb, ha még a heveny állapot idején kezdetét veszi a kezelés. A háztáji állattartóknak ezzel kapcsolatban csupán annyit: a tapasztalatok szerint, minden házi beavatkozás inkább ártalmas, mint hasznos. A betegség megelőzésében igen fontos szerepe van a tőgykezelés higiéniájának, s kerülni kell azokat a tényezőket, amelyek köztudottan csökkentik a szervezet ellenálló képességét. Dr. Kérösi Rudolf állatorvos A háziikertekben elvétve _t is láthatunk. A mogyoró egy lakta és barka virágzata van, a háztartásban ugyanazt a szerepet tölti be, mint a mandula vagy a dió. Fáva ritkán fejlődik, bár szép, koronás fát is nevelhetünk belőle. A nemzetközi piacon évente 150 ezer tonna mogyoróbelet értékesítenek, legnagyobb termelője Törökország, legnagyobb fogyasztója pedig az NSZK. Akit érdekel a termesztése, annak elmondjuk: az erős napfényt és az erős árnyékot nem kedveli, viszont a kissé árnyékos szegletek, domboldalak megfelelnek neki. A soványabb agyagos vagy homoktalajon tűrhetően terem, de a nagyon sovány és nagyon száraz földet nem tűri. Sekélyen gyökerezik, tehát csupán 50 cm mély, viszont 120X 120 cm nagyságú gödröt kell ásni a telepítéskor. A talaj minőségétől függően a sortávolság 3—5 méter legyen. Telepítésre legmegfelelőbbek a jól meggyökeresedett, 2—4 éves bokrok. Az ültetés utáni metszéstől függ, hogy bokrot vagy fát nevelünk. Ha a gyökérnyak fölött csak egy hajtást hagyunk meg és azt 70 cm magasan visszavágjuk mint az őszibarackot, akkor katlankoronát nevelhetünk. Ezt később is úgy kell metszeni, mint az őszibarackot. A másik megoldás: több (3—5) hajtást meghagyunk, s ezeket a felére bekurtítjuk, a következő években pedig úgy metszik, mint a bokrot. A telepítési tudnivalókhoz tartozik, hogy a mogyorót ajánlatos vegyesen, több fajta felhasználásával telepíteni. Ugyanis gyakran előfordul, hogy a hím virágok (barkák) az adott fajtán jóval korábban elnyílnak, mint a női virágok, így az utóbbiak nem termékenyülnek meg. Nálunk a Haitská obrovská, a Lombardská biela és a Webbova fajták szerepelnek az elismert fajták jegyzékében, mégpedig 1954 óta. Most pedig lássuk, hogyan is kell metszeni a mogyorót? Merthogy most van itt az ideje ennek a fontos munkának. A mogyoróbokor sok sarjat nevel, évről évre többet közben sűrűn elágazódik s néhány év alatt terméketlen bokorrá vadul, ha nem kezeljük. Tehát feltétlenül metszeni kell. Ehhez tudni kell, hogy a mogyoró az éves vesszőkön terem, tehát a metszés legfontosabb feladata — akárcsak a csonthéjasoknál (pl. őszibarack) ■—, hogy folyamatosan biztosítsa az éves hajtások utánpótlását. Vannak vidékek, ahol ezt kurtítással biztosítják. Ha bokorral dolgozunk, akkor ettől eltekinthetünk, elég ha ritkítjuk a bokrot. A termő bokrot úgy kell ritkítani, hogy előbb eltávolítjuk a bokrot sűrítő, egymást keresztező vagy fejlődésben akadályozó tósarjakat, kivágjuk a száraz, esetleg beteg gallyakat, ágakat. Ritkíthatunk évente is, de kétévenként feltétlenül sort kell keríteni a mogyoróbokor kezelésére. A mogyoró általában a harmadik ötödik évben kezdte a reumt, csúcshozamot a tizedik- tizenketttedik évben jól gondozzuk, akár hoz. Ha negyven évig is kielégítően terem. Jól bírja az úfjítást: ha a bokor egy-egy ága elöregszik, letenni magát, 50—80 cm magasságban elförészeljük, a sebet pedig le* zárjuk olajfestékkel. Mint kertészkedő, azon a vé* leményen vagyok, hogy jó len* ne pártfogásba venni a mogva* rôt. A házikertben egyre töb* ben csinálnak helyet a fóliáknak, sok diófa áldozatul esik a fejszének. A meg egyszerűen kerttelepeken nem ésszerű terebélyes diófákkal beárnyékoltatni azt a zsebkendőnyi területet. Viszont jó lenne minden kivágott diófa helyett legalább egy erdei mogyoróbokrot telepíteni, hogy pótolni tudjuk az étlapunkról már-már hiányzó, magas fehérjetartalmú dióbelet. A mogyorót szeptemberben szüreteljük. Érett állapotban a termés könnyen megmozdul a kopáncsban, s ha az ágakat megrázzuk, a földre hullik, akárcsak a dió. Szárítani is úgy kell, mint emez. Ha kimondottan koronás fát akarunk nevelni, akkor oltás* sal kell ültetőanyagot előállítani. Alanyként a török mogyo* fót (Coryllae Colurna) használhatjuk. Kimondottan kevés kártevője van, betegségek szinte nem támadják, tehát mezővédő erdősávokba is ésszerű lenne telepíteni. Mint alacsony, jól bokrosodó fa, magas erdei fákkal vegyesen telepítve jól zá ró szélfogó sávot képezhetnek. Az ilyen sávok mellett — mindkét oldalon ötven centiméter mély árkot kellene kialakítani, hogy a mogyoró ne terjeszkedhessen. a Belucz János agrármérnök, mezőgazdasági tudományok kandidátusa Ha pusztítjuk a diófákat, telepítsünk legalább mogyorót !*) .VÍt« Д» r»* .•»»*. .«w •*»> MVi м» - Mogyoróbokor metszés előtt és után. Fejlesztik az együttműködést A tőketerebesi (Trebinov) járásban a Jednota Fogyasztási Szövetkezet rendszeresen értékeli a háztáji termelőkkel folytatott együttműködés eredményességét. Juraj Piecka, a szövetkezet elnöke gyümölcsözőnek tartja az együttműködést. Az utóbbi években járásunkban sorra alakultak a kisállattenyésztőket, illetve kertészkedőket tömörítő alapszervezetek, melyekkel a Jednota Járási vezetősége azonnal felvette a kapcsolatot. A szövetkezet támogatja a kezdeményezést, tehát azt is örömmel veszi, hogy az utóbbi években lényegesen fejlődött a háztáji termelés. Ennek köszönhető, hogy csupán a mi járásunkban 14,2 millió korona értékű terményt vehettünk át a háztáji termelőktől a múlt év kilenc hónapja alatt. Milyen termékfélékről van szó? Mindenekelőtt gyümölcsről. Ebből 607 tonnányit kaptunk a háztájiból. Zöldségből 408, erdei gyümölcsökből 151, mézből 167, hüvelyesekből pedig 5 tonnányit vásároltunk fel. A baromfitenyésztőktől pedig csaknem egy millió étkezési tojást. Piecka elvtárs — kérdésünkre válaszolva — a többi között elmondta: „Tavaly háromszázhúsz kistermelővel tartottunk fenn szerződésen alapuló termelői átvevői kapcsolatot. Huszonhét központban vásároltunk fel gyümölcsöt és zöldséget, százhúsz boltban pedig tojást. A háztáji termelést árpa- és kukoricadara árusításával serkentettük. Azokban a községekben, ahol a legtöbb tojást kínálták a baromfitenyésztők, nagyobb mennyiségű darát forgalmaztunk, s bővítettük a boltok vetőmag-, vegyszer- és eszközkínálatát. Az idén fejleszteni szeretnénk a kertészkedőkkel és háztáji állattartókkal folytatott együttműködést. (ib) A hazai szakboltokban kapható vetőmagvak tasakjáról a vásárló, sajnos, nem sok mindent tud leolvasni. Legfeljebb a zöldség nevét és fajtáját ismerjük meg a szövegből, föltéve persze, hogy egyáltalán olvasható. Pedig a hozzáértő kertészkedő ennél jóval többre kiváncsi. Főleg vetés előtt jó lenne tudni, milyen csíraképességű maggal kell dolgoznunk. Ha biztosak akarunk lenni a dolgunkban, végezzünk próbacsíráztatást. A magunk termelte vagy tavalyról megmaradt vetőmag csíraképességét mindenképpen tanácsos ellenőrizni. A próbacsíráztatás lényege, hogy a magvak részére megközelítően hasonló feltételeket teremtünk, mint amilyenek vetés után várják a vetőmagot. Mindenekelőtt beszerzünk egy megfelelő méretű, műanyagból, üvegből vagy porcelánból készült tálat, s azt — a magvak nagyságától függően — itatóspapírral, fűrészporral vagy homokkal kibéleljük. Ezt követően elvetjük a magot. Az apróbb megszámolt magvakból százat, a nagyobbakból ötvenöt esetleg huszonötöt (bab, borsó) csíráztatunk. Ha pontos adat birtokába szeretnénk jutni, akár több edényben csíráztassuk ugyanazokat a magokat, s mindig az átlagot vegyük figyelembe. A magvak állandó nedvességét a rendszeresen locsolt vagy tató közeg permetezett csírái(itatás, fűrészpor, homok) biztosítja. A helyiségben az adott magvaknak legmegfelelőbb hőmérséklet uralkodjék. Ha az optimálisnál melegebb környezetben tartjuk a magvakat, siettetjük a csírázást. A próbacsíráztatás eredménye alapján már könnyen kiszámíthatjuk, hogy mennyi vetőmagra lesz szükségünk a palántaneveléshez, illetve a kijelölt termőterület optimális növénysűrűségének megalapozásához, a vetőmag előkészítése szintén nagy figyelmet érdemel. A háztáji kertészkedők sajnos elhanyagolják a csőrázást is, meg az előcsíráztatást is. Pedig a csávázással sok növénybetegségnek elejét vehetnénk, az előcsíráztatással pedig lerövidíthetnénk az adott növények tenyészidejét. A csávázásnak az a célja, hogy a felhasznált szerek segítségével elpusztítsuk a vetőmaggal terjedő betegségeket, s elejét vegyük a zsenge növénykék fertőződésének. A csávázás tehet nedves és száraz (porcsávázás), hatása alapján pedig vírus-, baktérium-, gomba- és rovarölő. A vírus elleni szerek közül leghatásosabb a közismert lúgkő (nátriumhidroxid). Belőle 1—2 százalékos töménységű oldatot kell készíteni, s abban 10 percig áztatni a magvakat. Csávázás után a magot azonnal öblítsük le, mivel a tíz percet meghaladó lúgkő-hatás káros lehet. A kezelt mag azonnal vethető vagy szárítás után tárolható. Lúgkővel elsősorban a vírusbetegségekre hajlamos paprikát és paradicsomot ajánlatos csávázni. A náturium hidroxid-oldata csupán a vírusokat pusztítja el, a gombákat és a baktériumokat nem. Ebből következik, hogyha teljesen egészséges magot akarunk vetni, akkor a lúgköves kezelés után még valamilyen gombaölő szerrel is csávázni kell a vetőmagot. A higanytartalmú szereket újabban nem ajánlják, mert ezek kivétel nélkül a veszélyes mérgek közé tartoznak. Helyettük az általános növényvédelemből jól ismert gombaölő szereket (Fundazol, Orthocid) használjuk. Ezekből tíz liter vízben 2—3 dekagrammot kell feloldani, és a nyert 0,2—0,3 százalékos oldatban 20 percig áztatni a vetőmagot. A kezelt magvakat csávázás után nem kell, sőt, nem szabad leöblíteni, mert csökkentjük a szerek hatásfokát. A száraz csávázást üvegvagy zománcozott edényben kell végezni, hogy a csávázószer (por) ne tapadjon az edény falára. A magvak csírázását áztatással siettetjük. Az áztatás optimális időtartama borsó, babás saláta esetében 2—4 óra, káposztaféléknél, uborkánál és töknél 12—20 óra, paradicsom* nál, tojásgyümölcsnél, papriká* nál és kukoricánál 22—50 óra, sárgarépánál, petrezselyemnél, vörös- és póréhagymánál 50—* 60 óra. A vetőmagot mindig 15—25 C-fokos vízben áztatjuk s a vizet 12 óránként cseréljük. Az áztatás javasolt időtartamát ajánlatos pontosan megtartani, mert a huzamosabb áz* tatás csökkenti a csíraképessé* get. A vetőmag előcsíráztatásával az egész növény fejlődését siet* tetjük. Előcsíráztatni meleg, jól szellőzetett helyiségben. 20—25 C-fokos hőmérsékleten lehet. Sekély fa vagy egyéb nem rozsdásodó edény aljára sűrű zsákszövetet terítünk, vékony rétegben rászórjuk a vetőmagot, az egészet enyhén megnedvesítjük, letakarjuk zsákszövettel. A magokat naponta kétszer-háromszor megkeverjük, hogy elég oxigénhez jussanak, s nedvesen tartjuk a zsákszövetet. Az előcsíráztatást addig folytatjuk, amíg a magvak háromnegyede ki nem csírázik. Az áztatott vagy előcsíráztatott magvakat szikkadni hagyunk, majd nyirkos földbe vetjük. Ha a magágy száraz, feltétlenül meg kell öntözni, különben a vetőmag kezelésének remélt hatása elmarad, esetleg a kezelés káros is lehet. HUSZÁR ISTVÁN agrármérnök Mielőtt elvetnénk a magot A holnapi sikert ma, a palántaneveléssel kell megalapozni. Fotó: -bo £