Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1985-04-27 / 17. szám

1985. április 27. 17. szám XXXVI. évfolyamára 1,— Kč* A szabadság és a béke hónapja Irta: CYRIL MORAVCIK AGRÁRMÉRNÖK, AZ SZDSZ SZLOVÁKIAI BIZOTTSÁGÁNAK ELNÖKE Mennyi jelzővel illettük már májust: az ifjúság hónapja, a virágzás, a megtermékenyülés hónapja, a szerelem hónapja, mégis a legtisztábban csengő, szíveket melengető az, hogy a szabadság és a béke hónapja. Azé a szabadságé és békéé, amely nélkül elképzelhetetlen a népek, nemzetek léte, fejlődése, boldog élete, együttélése. Május legelső napja pedig a munka ünnepe, azé a munkáé, amelyet negyven év óta tisztelhetünk és ünnepelhetünk, amelyet 1945 óta szocialista jelzővel láthatunk el és társadalmunk fejlődésének, nagyszerű eredményeinek szülőanyja. A munka, a szabadság, a béke ünnepe — fájdalommal, vérrel, életekkel kiharcolt ünnep. Mert a meggyilkolt, az igazságukért harcoló chicagói munkások emlékét őrzi. Mert a több tízmillió ember életét követelő fasizmus feletti győzelmet idézi. Negyven éve büszkén halad egymás mellett munkás és földműves — szocialista társadalmunk boldog jelenének kovácsai — május elsején, fejük felett a sikeres mánkat és a jövőbe vetett hitünket hirdető transzparensekkel. Igen, negyven éve mások májusaink, mint korábban voltak: virágzó rétekre emlékeztetnek városaink, falvaink feldíszített utcái, melyeken dolgos népünk vonul fel, büszkeséggel és hálával gondolva a szabadságot hozókra, szocialista jelenünk meg alapozóira. 1945 májusa számunkra örökérvényű és -értékű örökség. Bennee merítjük azt az erőt, amellyel nap mint nap munkálkodunk a szocializmus fejlődésén, hazánk felvirágoztatásán. A fasizmus elleni áldozatokkal teli harc, az igazságosabb társadalmi rendszerért vívott küzdelem örök, de állandóan fejlődő értékeket hozott létre: a Csehszlovák Szocialista Köztársaság ma a világ egyik legfejlettebb, dinamikusan előrehaladó országa, amelyet a dolgozó hód irányít; szabad hazája az egyenjogú nemzeteknek és nemzetiségeknek, amelyek együttes erővel dolgoznak a további sikerért, szilárd alkotóeleme a szocialista közösségnek, a békéért és a haladásért harcolók táborának. Az idei május elsejei felvonulások is ezt fogják dokumentálni. A résztvevők újra felidézik, hogy negyven évvel ezelőtt kezdte el írni történelmének ezidáig legsikeresebb szakaszát cseh és a szlovák nép, a valós függetlenség és szabadság korszakát, a néptömegek szabad irányító és alkotó munkájának, a szocializmus építésének korát. E szabad május emlékidéző: alázattal és tisztelettel hajtunk fejet az élő örökség előtt, azoknak a hős csehszlovák és szovjet embereknek az emléke előtt, akik kitörölhetetlenül írták be nevüket történelmünkbe a szabadságért vívott harcban. Újutakat nyitottak, amelyen népünk — felvértezve a történelmi tanulságokkal — a nemzeti demokratikus forradalomtól kitartó munkával a fejlett szocialista társadalom építéséig jutott. Felvértezve történelmi tanulságokkal. Igen, mert ugyan az időt nem lehet megállítani s nemzedékek követnek, de nem feledjük, hogy az emberi civilizációt, sőt nemzeteink létét is a Szovjetunió mentette meg a fasiszta barbarizmus elől. Egyetlen nemzedékünk sem feledi, hogy a nyugati nagyhatalmak koncként dobták hazánkat a telhetetlen német fasizmusnak, nem feledjük a müncheni árulást. Példaként pedig a dolgozó nép tömegei állnak előttünk, amelyek kezdettől fogva gyűlölettel fogadták a fasiszta megszállókat, s bátran felvették ellenük a harcot. S azt sem feledjük, hogy e harc élén kezdettől fogva Csehszlovákia Kommunista Pártja állt. Az üldöztetés, az illegalitás keservesen nehéz körülményei között is eszmeileg és politikailag szilárd, szervezésileg egységes erőt képviselt a dolgozó nép mindenkori élcsapata. A nép igaz és őszinte képviselőjeként állt a harc élére a második világháború idején is, mozgósította a erőt a barbarizmus összes hazafias elleni harcban, s bízva a végső győzelemben, még a német megszállás alatt, a Gestapo vérengzései idején meghirdette a nemzeti felszabadító harc programját, a nemzeti demokratikus forradalom irányát. Ez a harc ezer meg ezer emberáldozatot követelt, dolgozó népünk legjobb fiai haltak meg a koncentrációs táborokban és a Gestapo kínzókamráiban. De a gyárakban, a földeken, az utcákon, dolgozva, harcolva, titkon ünnepeltek. Igen, titkon ünnepeltek. Mert május elsejét még az embertelen megszállás idején is megünnepelték. Az illegális sajtóban, titkos összejöveteleken emlékeztek meg a munka ünnepéről, s — vállalva a halálos veszedelmet is — terjesztették az eszmét: győzni fog a nép, győzni fog az élet a halállal szemben, s eljön a munka szabad megünneplésének az ideje. A nemzeti felszabadító harc legfényesebb pontjai a Szlovák Nemzeti Felkelés és a cseh nép májusi felkelése voltak. Csehszlovákia történelmének e két legnagyobb eseményét Gustáv Husák elvtárs így értékeli: „Mindkét felkelés a két testvérnemzet haladó erőinek összes fő és közös célját tartalmazta és tükrözte, azokat a célokat, amelyek a népi demokrácia megalakulásával és megerősödésével a Csehszlovák Köztársaság egész területén elterjedtek és kiteljesedtek. Népünk levonta a következtetéseket, a tanulságokat a kapitalista időszaknak, a burzsoá köztársaság katasztrófájának és a náci megszálló terror éveinek szomorú gyakorlatából és tapasztalataiból. Elszántan állt ki amellett, hogy soha nem engedi meg még egyszer uralomra jutni a kapitalizmust, a nemzeti tragédia alapját". Husák elvtárs tehát a törvényszerű folytonosságra, a közös sors és hagyományok népeket szükségszerűen összekötő folyamatára vezeti vissza a célok és a harc formáinak találkozását. A Szlovák Nemzeti Felkelés évfordulóját tavaly ünnepeltük, többszörösen elmondtuk, milyen történelmi múlt eredményezte, milyen folyamatok és folytonosság törvényszerű eredménye volt. A 40 évvel ezelőtti, történelmi jelentőségű májusi felkelés is hasonlóan logikus kicsúcsodása volt a többéves antifasiszta, nemzeti felszabadító harcnak, s természetes és logikus az is, hogy e harc fő hordozó ereje a munkásosztály volt. Az elnyomás és az antifasiszta harc történelmi tanulsága a széles néptömegeket arról győzte meg, hogy Csehszlovákiát a háború végeztével új alapokra kell építeni, mégpedig a népi demokrácia, a szociális igazságosság alapjaira, olyan állammá fejleszteni, amelyben a nemzetiségi viszonyok is a teljes egyenjogúság elvére épülnek, olyan állammá, amely szuverénül és függetlenül dönt saját jövőjéről. Ezért emlékezzünk hát a munka ünnepén szélesebb összefüggésekben 1945 májusára, s azért, hogy e történelmi, forradalmi hagyományoknak méltó követői, továbbfejlesztői tudjunk lenni. Azért, hogy újra tudatosítsuk: a májusi események valamennyiünkre kötelező érvénnyel mutatnak utat a további tevékenységünkben. Ha ezen az úton haladunk, egyúttal a CSKP XVI. kongresszusán kitűzött célok felé is haladunk, az elszék X. országos kongresszusának határozatai szellemében is tevékenykedünk, s ezen az úton haladva sikeresen zárhatjuk a 7. ötéves terv utolsó évét is. A május elsejei felvonuló tömegben a földművesek ezzel a tudattal lesznek jelen, s a tavalyi sikerek megismétlésének őszinte szándékával vonulnak majd fel. Erről az elszántságról tanúskodnak az eddig elfogadott szocialista vállalások, amelyek a megvalósítás után milliós értékekkel gazdagítják majd társadalmunkat. Elsősorban azok vonulhatnak fel büszkén, akik megfogalmazták a felhívást a 7. ötéves terv komplex teljesítésére, az első évek lemaradásainak behozására. És azok, akik a 22 élen járó mezőgazdasági üzem felhívására válaszoltak, összesen 461 mezőgazdasági üzem, amelyek közül 242 idő előtt akarja elérni a célt, teljesíteni a 7. ötéves terv összes feladatát. Büszkén vonulhatnak fel, mert eddigi munkájukkal megfelelő alapot biztosítottak kötelezettségeik teljesítéséhez. Büszkén vonulhatnak az emlékezetes májusi napok, a felszabadító harcok eszmei örökségének tudatosításával, az elesett hősök emlékével is. Mert ezen eszmei örökség, a hősök emléke azt sugallja: minden korban, minden időben szükség van a nagy cselekedetekre, de a munkáshétköznapok apró hősiességeire is, történjenek azok akár üzemekben, akár a szántóföldeken. Ilyen érzésekkel és tudattal vonulunk hát fel mi idén május elsején. Majd néhány nappal később újra tisztelettel és ünnepélyes keretek között megemlékezünk a hitleri fasizmus felett aratott győzelemről. A második világháború befejezésétől eltelt negyven év azt igazolja, hogy a fasizmus által barbár módon eltiport és kicsúfolt eszme, a béke és a haladás eszméje igenis megvalósítható, de csak történelmi-forradalmi változások folyamatában, az imperializmus embert kizsákmányoló szellemének legyőzésével, a marxizmus,leninizmus és a proletár internacionalizmus eszméinek győzelmes térhódításával. Negyven évvel ezelőtt a Szovjetunió dicső hadserege elhozta Európa leigázott népeinek a szabadságot és a békét. Akkor fegyverrel, szomorú, véres harcok közepette. A szabadságot, a békét védi, óvja ma is a Szovjetunió, de most nem fegyverrel, hanem olyan kezdeményezésekkel, amelyek örökre kizárnák a háborús konfliktus veszélyét, amelyek örökre szavatolnák a népek szabadságát és a békét. Ahogy a Szovjetunió állt egykor mellettünk nemzeti felszabadító harcunkban, most mi támogatjuk béketörekvéseit, s vele együtt valljuk, hogy az emberiség hisszük, jövője, bolygónk minden nemzetének harmonikus, békés együttélése a szocializmus és a kommunizmus nemes eszméinek megvalósulásában rejlik. Ilyen érzésekkel és tudattal vonulunk hát fel mi május elsején, s velünk együtt a világ többi országában is mindazok, akik már rég elítélték a háborút és magukévá tették a béke eszméjét.