Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1985-06-15 / 24. szám

Május 17-én ünneplőbe öltözve in­dultak a Gabcikovói Állami Gazdaság dolgozói az üzem munkásotthonába. Nagy nap volt ez számukra. Ekkor adták át a Dél-morvaországi és a Nyugat-szlovákiai kerület vándorzász­laját állami gazdaságuknak. A mezőgazdasági termelés fejlesz­tésében elért sikerekért, valamint a tavalyi gazdasági tervfeladatok túl­teljesítéséért került birtokukba vándorzászló. Az ünnepi ülésen meg­­­jelentek a Dél-morvaországi kerület képviselői (Janková és Pavol Jirá­­sek), a Nyugat-szlovákiai kerület képviseletében pedig Brányik és To­­mašek elvtársak. A Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járást a mezőgaz­dasági igazgatóság vezetője, Török Benedek, a járási szakszervezeti ta­nács elnöke és Pataki Ilona mérnök képviselte. Eljöttek a magyarországi baráti szövetkezet, Töltéstava képvi­selői is, Tóth József és Vajda Imre, hogy részt vegyenek a nagy esemé­nyen. Az ünnepi gyűlést Fekete Zoltán, az üzemi pártszervezet elnöke vezet­te, a beszámolót Kováts Gyula mér­nök, az állami gazdaság igazgatója tartotta. A termelési eredmények elemzése során azokról a tapaszta­latokról is beszélt, amelyek hozzáse­gítették a dolgozókat a vándorzászló elnyeréséhez. Méltatta a szocialista verseny és a haladó módszerek beve­zetésének jelentőségét, a tudományos­­műszaki társaság tevékenységének fontosságát. A vándorzászlót Kováts Gyula igaz­gató és Fekete Zoltán, az üzemi párt­­szervezet elnöke vette át. A vendé­gek közül Pavol Jirásek elvtárs kö­szöntötte a gazdaság dolgozóit, majd Brányik György, a Nyugat szlovákiai kerületi pártbizottság dolgozója és Dudás Kálmán, a r­b elnöke adta át jókívánságait az ünneplő gazdaság egybegyült dolgozóinak. Egyben azt a reményüket is kifejezték, hogy a vándorzászló méltó kezekbe került és jó munkával azt a jövőben is meg­tartják. Az ünnepségen az üzem 34 dolgo­zójának adták át „Az állami gazda­ság kiváló dolgozója“ kitüntetést. Ez az elismerés, a becsületes mun­kát és az áldozatos igyekezetét mél­tányoló figyelem ösztönözze a gaz­daság minden dolgozóját a jövőben is. Kép és szöveg: Rácz László A kitüntetettek egy csoportja ■ A Karlovy Vary közelében lévő Horni Slavkov-i öreg ónércbányát vizsgálják a geológusok. Már a kö­zépkorban ónércet bányásztak itt. Most számos olyan járatra rak, amelyek még sok ércet bukkan­tartal­maznak. Az eddigi vizsgálatok alap­ján a kitermelhető ónérckészletet másfél millió tonnára becsülik. Már az idén 300 ezer tonna érc kiterme­lésére számítanak. (P) ■ Két és fél évtizedig tartó teljes elszigeteltség után Ausztrália ősla­kóinak kis csoportja kapcsolatot lé­tesített a külvilággal. A pintubi törzs tagjai — akárcsak elődeik már vagy 40 ezer éve — gyűjtögető és vadászó életmódot folytattak Nyugat Ausztrá­lia homoksivatagjában. A távoli ,Ki­­wirrkuru sivatagi állomásra nemré­giben két férfiból, három nőből és négy gyerekből álló csoport érkezett, megerősítve a kutatóknak azt a fel­tevését, hogy az 1958—65 rendkívül aszályos időszakban közötti nem adta fel valamennyi pintuki vadászó életmódját. A kilenc őslakót különle­ges intézkedésekkel védik a „kultúr­­sokktól.“ (D) ■ Levéltári tájékoztatót adott ki a Komáromi (Komárno) Levéltár, amely áttekintést nyújt a járás történeté­ről, történelmünk írásbeliségei e két­száz éves gyűjtő és őrzőhelyéről, a levéltár múltjáról, jelenéről és ter­veiről. A kiadvány legértékesebb ré­szét a levéltár gyűjteményének jegy­zéke képezi. A levéltári dokumentu­mokkal gazdagon illusztrált kiadvány 1500 példányban jelent meg, akik nem tudtak hozzájutni, a levéltárban megismerkedhetnek ezzel az ízléses kiállítású értékes tájékoztatóval. (F. M.')’ A N SZABAD FÖLDMŰVES Kitüntetett nyugdíjasotthon Járásunkban három intézetben nyújtanak szociális ellátást és gon­doskodnak az egyedülálló idős és nyugdíjas emberekről. Ezekben ös­­­szesen 475 férőhely van, s 147 gon­dozó és alkalmazott biztosítja az ott­honok lakóinak kényelmét és nyu­galmát. Ha figyelembe vesszük, hogy az SZSZK ban több mint 80 nyugdíjas­­otthon van, a Šafárikovei Nyugdíjas­­otthon dolgozói megérdemlik a járás lakosainak elismerését. Ugyanis az SZSZK nyugdíjasotthonai között folyó szocialista versenyben a Šafárikovei lett az első az 1984-es évben. Az intézet dolgozói segítettek fel­építeni az otthont, és azóta is sza­badidejük számtalan óráját fordítot­ták társadalmi munkára: segítettek a mezőgazdasági idénymunkákban, másodlagos nyersanyagokat gyűjtöt­tek és részt vettek a környezetszépí­tésben. „Az SZSZK példás nyugdíjasottho­na“ megtisztelő címet Štefánia Ma­­tejková, az SZSZK munkaügyi és szociális miniszterhelyettese adta át Viktor Šišáknak, az intézet igazgató­jának. Az otthon hatvan dolgozója való­ban példásan gondoskodik az idős emberekről — megérdemli a kitün­tetést. G. H. Példás képviselő Fegyverneken (Zbrojniky) a leg­tapasztaltabb tiszt­viselők között tart­ják számon Kraj­­csi Jánost. Tizen­a­három éven át volt hab titkára, négy éven keresz­tül a falusi párt­­szervezet elnöke. A község fejlesztéséért végzett mun­kájáról ma is elismeréssel beszélnek, hiszen az ő irányítása alatt végezték az utak portalanítását, a sportpálya bekerítését és az új öltöző építését, éppúgy, mint a korszerű, tizennégy tantermes alapiskola és a pedagógus­lakások építését. Most az egyesített Május I. földműves-szövetkezetben dolgozik, de a közéleti tevékenység­ben most is részt vesz. A hab ta­nácstagja és Pezsernye (Pežerňa) te­lepülésének képviselője. Az évek hosszú során végzett munkájáért számos elismerő és dicsérő oklevelet kapott. „A nemzeti bizottságok pél­dás dolgozója“ cím mellé most, 60. születésnapja alkalmából átadták neki „A szocializmus építésében szer­zett érdemekért“ állami kitüntetést. Ebből az alkalomból kívánunk mi is sok sikert, erőt és egészséget Krajcsi Jánosnak további munkájához! Belányi János Az ellátás folyamatossága • érdekében A Komáromi (Komárno) Járási Épí­tőipari Vállalat Hetényben (Chatín) mintegy 20 millió korona beruházás­sal modern gyümölcs- és zöldségrak­tár építésén dolgozik, amely 1800 tonna áru raktározását teszi majd lehetővé. Az új raktár hűtő- és kli­matikus berendezéssel is fel lesz szerelve. Üzembe helyezésével javul­hat a lakosság ellátásának folyama­tossága. Laczkó Éva ■ A Fergana-hegység lejtőin szov­jet kutatók 105 millió évesre becsült dinoszaurusz-tojásokra bukkantak. Ez az első ilyen lelet Eddig a Góbi-sivatag Közép-Ázsiában­ meghatározott területét tartották a dinoszaurusz- maradványok leggazdagabb lelőhe­lyének. A Fergana-hegységben talált ezernyi tojáshéj-töredék most arra utal, hogy egykor az ősgyíkok vala­mennyi fajtája megtalálható volt az itteni szubtrópusi lagúnákban. (Dl ) Törvények védik hazánk hasz­nos, ritka és kipusztulással fenyege­tett növény- és állatfajait. Fontos ki­egészítői e törvényeknek és rendele­teknek azok az előírások, amelyek e védett növényekben és állatokban okozott károk esetében büntetést és kártértítést határoznak meg. Néhány példa, milyen értéket jelentenek szá­munkra e természeti ritkaságok: A tavaszi tőzike értéke 1450-től 7 ezer 250 koronáig terjed, a murányi bo­­roszlán 1850-től 9 ezer 250 koronát érhet, a molnárfecske értéke 400— 2000 korona, a fehér gólyáé 2 ezer és 10 ezer korona, a fekete gólyáé 3 ezer és 15 ezer korona, a sasé 10 ezer és 50 ezer korona, a szürke gé­mé 1700 és 7 ezer, a kányáé 4 ezer és 20 ezer korona között van. (G. H.) ■ Az ősi örmény kéziratok jere­váni kutatóintézetében olyan golyós­tollat készítettek, amilyet csaknem ezer évvel ezelőtt használtak az ír­nokok. Az 1166-ból származó rajzra alapozva rekonstruálták az ősi tollat, amely valójában kettéhasított bam­buszrudacska volt, és a két fél tin­tával töltött üreges golyót fogott köz­re. A rekonstrukciós kísérletek során egy töltéssel tíz oldalt lehetett írni az ősi golyóstollal. A régiek azonban minden bizonnyal ügyesebben kezel­ték. Fennmaradt ugyanis az egyik írnok feljegyzése, amely szerint e­­gyetlen mártással kilencszáz sort írt az ősi golyóstollal. 1985. június 15, A késönjáró Papucsházy nesztelenül indul fel a sötét lépcsőházba. Óvatosan lépked, hogy — máskor egyébként zajos cso­­szogásával — ne zavarja az éppen pihenni vágyó lakókat. Ugyanis ké­sőre jár már az idő. A kulcsot léleg­zetvisszafojtva dugja a zárba. A nagy óvatosság ellenére, a néma csendet megtörve, kissé élesen kattan a már jócskán megkopott zár. Ismét eszébe jut, hogy mióta készül már megken­ni azt a vacak zárat. Sőt! Többször emlegette azt is, hogy kicseréli. A­­hogy kezét a kilincsre teszi, úgy ér­zi, mintha az a kezéhez tapadna. El­tűnődik egy pillanatra. Érzi, milyen erősen lüktet a szíve, s hogy remeg a keze. A pillanatnyi elmezavarból felocsúdva vigyázva nyomja le a ki­lincset. „Az első lépés sikerült“, fon­tolgatja magában a legnagyobb meg­elégedéssel. A vakító lépcsőházból egy bizonytalan lépést tesz a kevés­bé sötét előszobába. Tudja, hol a kap­csoló, a kezét már nyújtja is, de agya megálljt parancsol. „Hát persze, én szerencsétlen, még az kellene, hogy ezzel a megfontolatlan mozdulattal rontsam el az eddig jól alakuló hely­zetet", dühöng magában. Orbán haza­felé azt eszelte ki, hogy az előszobá­ból azonnal a fürdőszobába oson, le­zuhanyozik — mert az egész napi izzadtság mégsem nehezítheti testét —, fogat mos, és észrevétlenül ágyba surran. Most — az előszobában töp­rengve — nagyon kiváncsi, hány óra lehet. Mély zsebéből előhalássza már kissé megkopott öngyújtóját, s annak pislákoló lángja mellett vet egy röp­ke pillantást a nemrégiben feleségé­től kapott órájára. „Nem, ez nem is igaz, hiszen már éjfél is elmúlt“, só­hajt fel meglepődve. Tudja, hogy eléggé elidőzött, de ennyire azért mégsem számított. Ma éppen szüle­tésnapja volt az egyik titkárnőnek, ezt ünnepelték. Az előszobában nem időzik sokáig. Éppen csak leveti a cipőjét, s belelép a már megszokot helyen tartott pa­pucsába. Ekkor egy kicsit megszédül. „Igen, azért ma is lement néhány deci", burkolózik az eső utáni köpö­nyegbe. Pedig hányszor ígérte már, hogy a munkahelyéről időben, ren­des állapotban fog hazajönni a csa­ládjához. Hányszor . .. ? Az előszobá­ból feltűnés nélkül a fürdőszobába szeretne surranni. „Csak fel ne éb­redjen a feleségem", sopánkodik, mi­közben belerúg az ajtóba. A zajt sze­rencsére tompítja a papucs puha or­ra. „Azért jobban odafigyelhetnél, te sors csapása", s mérgelődik magában. „Ilyen későn jársz haza, és még vi­gyázni sem tudsz", szövi tovább a méreghálót. A fürdőszobába lépve egy kissé megnyugszik. Miután bezárja maga mögött az ajtót, megkönnyeb­bülve gyújt villanyt. „Most a zuha­nyozással is óvakodni kell, csak hig­­gadtan“, biztatgatja magát kitartás­­sal. Szép finoman nyitja ki a csapom­kát. „Bizonyára jól alszik a drágám“, örvendezik, miközben a langyos víz nagy erővel zúdul fáradt testére. Va­lóban nem is annak örül, hogy neje olyan jól pihen, hanem annak, hogy amíg alszik, addig legalább nyugalom van. Úgyis lesz holnap reggel haddel­­hadd. A zuhanyozás egy kicsit felfris­síti. Törülközés közben hirtelen a tü­körbe néz. „Ma nem borotválkozom, azzal már nem húzom az időt“, el­mélkedik tenyerét végighúzva boros­tás arcbőrén. Ebbe az elhatározásába gyorsan belenyugszik. Most már leg­fontosabb céljáról végez­­ eszmefutta­tást: csendben, minden nagyobb fel­tűnés nélkül­­ bejutni a szobába és ágyba kerülni. „Ügyes vagy te, hiszen ha már eddig sikerült, az utolsó lé­pést sem hibázod el“, fonja egyre határozottabban gondolat­szálait. Óva­tos léptekkel indul meg. „A macska sem jár ily nesztelenül“, büszkélke­dik. Már az ágyban is van. Könnye­dén húzza magára a takarót. Csak ekkor­­ kezdi jobban figyelni környe­zetét. „Még a szuszogását sem hal­lom", vetődik , fel benne a bizonyta­lanság jele. „Pedig biztosan itt van, hol is lehetne", tűnődik tovább. A fe­lesége valóban nem szokott elmara­dozni. Ekkor kissé idegesen átnyúl a másik ágyba, amely meg van ugyan vetve, de tényleg­­ üres. Hirtelen, őzgida módjára szökken ki a takaró alól. Villanyt gyújt — most már egy­re jobban aggódva felesége hollété­ről. Fürgén az asztalhoz szalad, ami i­lyen cédulát pillant meg: „Az egyik munkatársamnak gyermeke született. Ezt fogjuk ma ünnepelni. Később jö­vök". A szöveget kétszer is elolvassa, s ennek következtében olyannyira megnyugszik,­, hogy lehúzza a vil­lanyt, s visszafekszik az ágyába. „Legalább akasztotta volna a cédulát a bejárati ajtóra", fontolgatja sze­rény humorérzékkel még egy pillana­tig az esetet. „Nem baj, én most már inkább­­ alszom", tűnődik tovább. De hosszú ideig nem jön álom a szemé­re. Későn jövő feleségére gondol... Lusta Béla JÚNIUS­­ 1 kelte nyugt kelte nyugta i­ó p. ó. p 6. p. ó. p. Június 17 Hétfő LAURA, AIDA 1 ADOLF 1 3 47 19 44 2 40 19 12 Június 18 Kedd ARNOLD 1 VRATISLAV i1 3 46 19 44 3 17 20 15 Június 19 Szerda GYÁRFÁS 1 ALFRÉD 1i 3 46 19 44 4 03 21 09 Június 20 Csütörtök RAFAEL­­ VALÉRIA 11 3 46 19 45 5 01 21 54 Június 21 Péntek ALAJOS - ALOJZ 1• 3 47 19 45 6 10 22 30 Június 22 Szombat PAULINA 1 PAULINA 1­1 1 3 47 19 43 7 23 22 58 Június 23 Vasárnap ZOLTÁN 1 JÜflom----—1 > 3 47 19 45 8 51 23 21 Ф [UNK] Szobad Fölényves д? sm* Mifocé/oAsaci .fs HtiMtuS­iT­iTi. MiwnyfHtiuw н truam Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja a mezőgazdasági nagyüzemek vezetői és dolgozói részére Főszerkesztő: Bara László mérnök Helyettes főszerkesztő: Csiba László Szerkesztőség: 815 75 Bratislava, Križkova 9. Telefon: főszerkesztő és titkárság: 475—08, telefonközpont: 472—41. Kiadja: PRÍRODA Könyv- és Lapkiadó n. v.: 815 34 Bratislava, Križ­kova 9. Nyomja: Západoslovenské d­aCiarne, 812 62 Bratislava, Odbo­rárske nám. 3. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat. Előfizethető bármely postahivatalnál és kézbesítőnél. Külföldi megrendelések: PNS, Ústred­­ná expedície a dovoz tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. б. Előfizetési díj: egy évre 52,— Kčs, fél évre 26,— Kčs. A szerkesztőség kéziratokat és fényképeket nem őriz meg és nem küld vissza Index: 49 638 A lap nyilvántartási száma: FÜTI 7100

Next