Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-05-06 / 18. szám

4 írjon jelt a béke ujja Jó érzés, amikor hosszú és fáradalmas útra nem egye­dül indul az ember, hanem útitársakkal, hűséges és megbízható barátokkal, akikkel a cél azonossága fűzi egybe. Együttesen könnyebb felkapaszkodni a merede­­kekre, átvágni az erdő rengetegén, hidakkal átívelni a folyókat. Együtt a küzdelem is közös, és a szelet kenyér is, mely fij erőt ad. Ilyen megbízható barátokra tett szert hazánk népe, a szlovák nemzeti felkelés időszakában, majd végérvénye­sen 1945 tavaszán, amikor a második világháborús ke­mény harcainak sorozatában sok ezer hős szovjet kato­na élete árán a Vörös Hadsereg felszabadította hazán­kat a német megszállók elnyomásától. Romos falvakra és városokra sütött az 1945-ös kora tavaszi napfény. Megrendítő tavasz volt ez! A félelem jellege kezdett szétoszlani. Az emberek önfeledt ujjongással köszöntöt­ték a békét, de voltak, akikben az értelem és a szív egyszerre kérdezte: felgyógyulhatunk-e ebből a sebesü­lésből, a súlyos vérveszteségből? Lesz-e erőnk úrrá len­ni a szörnyűséges pusztuláson? És volt erőnk a talpra állásra. Egy világrésznyi, pusz­tulást okozó háború romjain a szovjet katonák vére, a hazai tanúságtevők hőstettei és szenvedései árán szüle­tett új társadalom falai magukba fogadták a Kőműves Kelemen-i áldozatot. Történelmünkben nincs olyan kor­szak, melynek fejlődését a felszabadulás, majd az ezt követő februári győzelem óta eltelt évekhez lehetne mérni. Az igazén nagy, korszakos vívmányaink már an­­­nyira természetesek, megszokottak, hogy ünnepi alka­lommal sem igen idézzük őket. Pedig minden eredmé­nyünk alapja az, hogy örökre megszűnt hazánkban a kizsákmányolás, és mindannak, amit javakban az ipari és a mezőgazdasági terme­ésben, a tudományban és a kultúrában megteremtettünk, egész népünk a birtokosa és élvezője. Életünk egyik legfőbb jellemzője a létbiz­tonság, társadalmi méretekben éppúgy, mint az embe­rek egyéni életében. Az a nemzedék, amely a felszaba­dulás, majd a februári győzelem után az újjászületés programjával indult, ország-világ előtt beváltotta ígé­retét. Sokat tettünk, sok, történelmet és sorsot formáló elha­tározást váltottunk valóra. De nem mondhatjuk, hogy mindent elértünk. A CSKP XVII. kongresszusa, s a párt­ Központi Bizottságának legutóbbi ülései konkrétumok­ban mutatnak rá arra, hogy vannak mindennapi és a „hogyan tovább“ módját érintő gondjaink is. Éppen ezek a pártdokumentumok mutatnak rá arra, hogy nem lehet alapos, lelkiismeretesen végzett munka nélkül tartós előrehaladás, hogy csak mindenki ereje, értelme, erőfe­szítése révén, egy jó közösség, egy magát gazdaságilag biztonságban érző társadalom teljesítménye árán érhet­jük el céljainkat. Mindezt ezért hangsúlyozzuk, mert a mi életünk is szerves része társadalmunknak Hajszol­­tabbak vagyunk ugyan, néha idegesek, aggodalmasko­dók , de a fontos pillanatokban tudjuk, honnan indul­tunk, hová tartozunk, kik a barátaink, és miből nem engedhetünk. Azon kell munkálkodnunk, hogy az ifjú­sággal, a pártonkívüliekkel, a képzettekkel, a jól fél­készettekkel, a türelmetlenekkel, a tenni-változtatni akarókkal — egyszóval mindenkivel, aki a közös, a tár­sadalom asztalára minden dolgos hétköznapon tesz va­lamit — közös hittel, közös akarattal együtt munkálkod­junk. Arra kell törekednünk hogy mindenki részvételé­vel tisztázódjanak a tennivalók, s a távlatok. Az eltelt 43 év különben is azt igazolja, hogy nem volt hiábavaló az eddigi harc és áldozat. 1945 óta naponta olyan tár­sadalom, olyan közszellem, olyan politikai és gazdasági program kialakításán fáradozunk, amelyik bizonyította itthon és külföldön a szocialista társadalom értékeit és eredményeit. Olyan biztonságát teremtettük meg a mun­kának és a létnek, amely a nehezebb években is kiáll­ta a próbát. Ma pedig olyan nyitottságnak, nyíltságnak kell szárba szöknie ezen a talajon — amelyikben nem gyanús az ellenvélemény, nem szokatlan­ a vélemények ütköztetése, az önkritikára alapozott építő jellegű kriti­ka , ahol rangja és becsülete van a munkának. Becsüljük meg, amit 43 év alatt elértünk. Becsüljük és védjük szocialista hazánkat, mert ez a biztos alap továbbhaladásunkhoz. A jelen és a jövő követelménye az, hogy felelősen gondolkodjunk és bátran cseleked­jünk. A közös úton haladva azt kívánja a haza, ezt kí­vánja a szocializmus ügye, ezt kívánja népünk és benne minden honfitársunk érdeke. És a piros betűs ünnep­napot követő munkás hétköznapokon sem feledjük, hogy szabad életünket a szovjet hősök áldozatának, s a szov­jet néphez fűződő barátságunknak köszönhetjük. S re­méljük, hogy a Szovjetunió és hazánk következetes bé­­kepolitikájának eredményeként hazánkra és egész Eu­rópára felt­ör a béke ujja. CSIBA BAGZLQ XXXIX. ÉVFOLYAM 18 198«. MÁJUS 8. А [UNK]а 1,— Ke* I Suszter a kaptafánál (4.) Az emberi igyekezet gyümölcse (5.) Az üvegháztól a menyasszonyi csokorig (9.) Új gondolkodásmóddal — a szavak és tettek egységéért (П.) Tehenészet — hullámvölgyben (2.) A szövetkezet nem határolható el a falutól (13.) A dargovi emlékművet azoknak a szovjet katonáknak a tiszteletére emelték, akik életüket áldoztak hazánk felszabadításáért (CSTK-felvétel);

Next