Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-05-06 / 18. szám
4 írjon jelt a béke ujja Jó érzés, amikor hosszú és fáradalmas útra nem egyedül indul az ember, hanem útitársakkal, hűséges és megbízható barátokkal, akikkel a cél azonossága fűzi egybe. Együttesen könnyebb felkapaszkodni a meredekekre, átvágni az erdő rengetegén, hidakkal átívelni a folyókat. Együtt a küzdelem is közös, és a szelet kenyér is, mely fij erőt ad. Ilyen megbízható barátokra tett szert hazánk népe, a szlovák nemzeti felkelés időszakában, majd végérvényesen 1945 tavaszán, amikor a második világháborús kemény harcainak sorozatában sok ezer hős szovjet katona élete árán a Vörös Hadsereg felszabadította hazánkat a német megszállók elnyomásától. Romos falvakra és városokra sütött az 1945-ös kora tavaszi napfény. Megrendítő tavasz volt ez! A félelem jellege kezdett szétoszlani. Az emberek önfeledt ujjongással köszöntötték a békét, de voltak, akikben az értelem és a szív egyszerre kérdezte: felgyógyulhatunk-e ebből a sebesülésből, a súlyos vérveszteségből? Lesz-e erőnk úrrá lenni a szörnyűséges pusztuláson? És volt erőnk a talpra állásra. Egy világrésznyi, pusztulást okozó háború romjain a szovjet katonák vére, a hazai tanúságtevők hőstettei és szenvedései árán született új társadalom falai magukba fogadták a Kőműves Kelemen-i áldozatot. Történelmünkben nincs olyan korszak, melynek fejlődését a felszabadulás, majd az ezt követő februári győzelem óta eltelt évekhez lehetne mérni. Az igazén nagy, korszakos vívmányaink már annyira természetesek, megszokottak, hogy ünnepi alkalommal sem igen idézzük őket. Pedig minden eredményünk alapja az, hogy örökre megszűnt hazánkban a kizsákmányolás, és mindannak, amit javakban az ipari és a mezőgazdasági termeésben, a tudományban és a kultúrában megteremtettünk, egész népünk a birtokosa és élvezője. Életünk egyik legfőbb jellemzője a létbiztonság, társadalmi méretekben éppúgy, mint az emberek egyéni életében. Az a nemzedék, amely a felszabadulás, majd a februári győzelem után az újjászületés programjával indult, ország-világ előtt beváltotta ígéretét. Sokat tettünk, sok, történelmet és sorsot formáló elhatározást váltottunk valóra. De nem mondhatjuk, hogy mindent elértünk. A CSKP XVII. kongresszusa, s a párt Központi Bizottságának legutóbbi ülései konkrétumokban mutatnak rá arra, hogy vannak mindennapi és a „hogyan tovább“ módját érintő gondjaink is. Éppen ezek a pártdokumentumok mutatnak rá arra, hogy nem lehet alapos, lelkiismeretesen végzett munka nélkül tartós előrehaladás, hogy csak mindenki ereje, értelme, erőfeszítése révén, egy jó közösség, egy magát gazdaságilag biztonságban érző társadalom teljesítménye árán érhetjük el céljainkat. Mindezt ezért hangsúlyozzuk, mert a mi életünk is szerves része társadalmunknak Hajszoltabbak vagyunk ugyan, néha idegesek, aggodalmaskodók , de a fontos pillanatokban tudjuk, honnan indultunk, hová tartozunk, kik a barátaink, és miből nem engedhetünk. Azon kell munkálkodnunk, hogy az ifjúsággal, a pártonkívüliekkel, a képzettekkel, a jól félkészettekkel, a türelmetlenekkel, a tenni-változtatni akarókkal — egyszóval mindenkivel, aki a közös, a társadalom asztalára minden dolgos hétköznapon tesz valamit — közös hittel, közös akarattal együtt munkálkodjunk. Arra kell törekednünk hogy mindenki részvételével tisztázódjanak a tennivalók, s a távlatok. Az eltelt 43 év különben is azt igazolja, hogy nem volt hiábavaló az eddigi harc és áldozat. 1945 óta naponta olyan társadalom, olyan közszellem, olyan politikai és gazdasági program kialakításán fáradozunk, amelyik bizonyította itthon és külföldön a szocialista társadalom értékeit és eredményeit. Olyan biztonságát teremtettük meg a munkának és a létnek, amely a nehezebb években is kiállta a próbát. Ma pedig olyan nyitottságnak, nyíltságnak kell szárba szöknie ezen a talajon — amelyikben nem gyanús az ellenvélemény, nem szokatlan a vélemények ütköztetése, az önkritikára alapozott építő jellegű kritika , ahol rangja és becsülete van a munkának. Becsüljük meg, amit 43 év alatt elértünk. Becsüljük és védjük szocialista hazánkat, mert ez a biztos alap továbbhaladásunkhoz. A jelen és a jövő követelménye az, hogy felelősen gondolkodjunk és bátran cselekedjünk. A közös úton haladva azt kívánja a haza, ezt kívánja a szocializmus ügye, ezt kívánja népünk és benne minden honfitársunk érdeke. És a piros betűs ünnepnapot követő munkás hétköznapokon sem feledjük, hogy szabad életünket a szovjet hősök áldozatának, s a szovjet néphez fűződő barátságunknak köszönhetjük. S reméljük, hogy a Szovjetunió és hazánk következetes békepolitikájának eredményeként hazánkra és egész Európára feltör a béke ujja. CSIBA BAGZLQ XXXIX. ÉVFOLYAM 18 198«. MÁJUS 8. А [UNK]а 1,— Ke* I Suszter a kaptafánál (4.) Az emberi igyekezet gyümölcse (5.) Az üvegháztól a menyasszonyi csokorig (9.) Új gondolkodásmóddal — a szavak és tettek egységéért (П.) Tehenészet — hullámvölgyben (2.) A szövetkezet nem határolható el a falutól (13.) A dargovi emlékművet azoknak a szovjet katonáknak a tiszteletére emelték, akik életüket áldoztak hazánk felszabadításáért (CSTK-felvétel);