Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-06-24 / 25. szám
6 1988. június 24. SZABAD FÖLDMŰVES Harmincharmadszor került sor május 27—29-én Járán (Levice) és Zselizen (Želiezovce) a csehszlovákiai magyar dolgozók nagy ünnepélyére, az országos népművészeti fesztiválra. A fesztivált úgy-ahogy az időjárás is kegyeibe fogadta, mert az eső alig „tett kárt“ a szombaton és vasárnap megtartott szabadtéri műsorokban. Pedig varázslatosan esővonzó erővel bír a rendezvény, az előkészítés alkalmából már szállóigévé vált: „Jön a fesztivál, lesz végre eső is...“ Most is úgy volt: szombatra virradóra bőségesen esett, délután is egy órácskát, aztán, vasárnap délelőtt fél tízig, s végül délután öt óra felé áztatta meg az ég egy kissé a színpadot, s a rajta levőket. A műsort nem borította fel, de a látogatottságon meglátszott. A három nap alatt 13—14 ezer ember volt így is kiváncsi a fesztiválra. S aki eljött, nem bánta meg. A műsorokból, a fesztivál hangulatából, kulturáltságéből fakadó élmény bőséges kárpótlás volt az esetleg átázott cipőért. Műsorokban gazdag volt a fesztivál két napja is, de előtte okvetlenül a magyar nemzetiségű együttesek fesztiválhoz kapcsolt országos versenyéről kell szólnunk, amely pénteken este Léván, a Barátság művelődési házban folyt le. Itt — nyilvános műsor keretében — hazánk 10 legjobb magyar népi együttese mérte össze tudását. A versenyben minden együttes önálló 12—20 perces időtartamú műsorblokkal szerepelt. A rendező — Czére Erzsébet — csak az egyes blokkokat fűzte egybe és tette ez által gördülékennyé az est műsorát anélkül, hogy sértette volna az együttesek önállóságát. Így is sokszínű, sikeres előadás állt össze. Az országos döntőt három kerületi (területi) verseny előzte meg, melyen 17 együttes versenyzett a döntőbe jutásért. Ez a következőknek sikerült: a Csemadok Rozsnyói (Rožňava) Alapszervezete, a Rozsnyói Állami Gazdaság és a P. I. Šafárik Gimnázium Búzavirág népi táncegyüttesének, a Szepsi (Moldava nad Bodvou) Városi Művelődési Központ és a Csemadok Szepsi Alapszervezete Bódva népi táncegyüttesének, a Csemadok Somorjat (Samorín) Alapszervezete és a városi művelődési központ Csalé Népművészeti Együttesének, a Dunaszerdahelyi (Duna Streda) Városi Művelődési Központ és a Csemadok Dunaszerdahelyi Vámbéry Armin Alapszervezete Csallóközi Dal- és Táncegyüttesének, a Csemadok Gímesi (Jelenec) Alapszervezete leány tánccsoportjának, a komáromi (Komárno) Szakszervezetek Művelődési Háza Hajós Népművészeti Együttesének, a Csemadok Ipolynyeki (Vinica) alapszervezete, a Béke Efsz és az Ipolynyéki Művelődési Központ által támogatott Hont népi táncegyüttesének, a Csemadok Nagyidat (VeTká Ida) Alapszervezete és a helyi művelődési központ Ilosvai népi táncegyüttesének, a Csemadok Színai (Sefta) Alapszervezete és a helyi művelődési központ Rozmaring népi táncegyüttesének és a Csemadok Kassal (Košice) II. Alapszervezete Új Nemzedék népi táncegyüttesének A legtöbb együttes legalább két fenntartó szerv gondoskodását élvezheti, sőt, néhányuknak a közvetlen fenntartókon kívül még további mecénásai is vannak. És ez így helyes; az együttesekkel szembeni elvárás, a fokozott igényesség, a komplex műsor, a saját zenekar, a ruhakészítés, a néprajzgyűjlői tevékenység, a saját szakmai vezetők, a rendszeres felkészülés, az évi 15—25 fellépés megköveteli a biztos anyagi hátteret. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a társfenntartók és mecénások között szép számmal vannak egységes földművesszövetkezetek és állami gazdaságok is, mint az adott település általában legjelentősebb termelőüzemei. A verseny magas színvonalú volt. Az együttesek műsora átfogta az egész magyar nyelvterület tánc- és dalkultúráját. Hazai — Mátyusföld, Zoboralja, Ipoly-mente, Nógrád, Gömör, Bódva völgye. Bodrogköz — hagyományaink mellett láthatunk dunántúli, tiszaháti dél-dunántúli, hortobágyi és erdélyi táncokat is. A tánctudásra nagyon igényes erdélyi anyag elsajátítása szükségszerűen pozitívan hatott a táncosok szakmai felkészítésének színvonalára Az igényesebb szakmai felkészítés eredménye volt az is, hogy a műsorblokk szerkesztési módja, dramaturgiáié is sokszínűbbé ’vált. Volt, aki megmaradt a klasszkus szerkesztési módnál (Cselló, Búzavirág, Hont, Ű Nemzedék), volt aki a szokáshagyomány keretbe foglalta műsorát (Rozmaring, Gimes), és volt, aki gondolati egységben szerkesztette előadását (Hajós, Bódva, Ilosvai, Csallóközi Dal- és Táncegyüttes) Azt tapasztalhattuk, hogy táncmozgalmunk színesebbé vált, tartalmilag gazdagodott, művészileg értékesebbé, feldolgozási formájában többrétűvé vált, annak ellenére, hogy ennek ez évadnak is megvolt a kiemelten jelenlevő tájegysége. Most az erdélyi tájegység volt az uralkodó. (Az előző évfolyamban Gömör, Mátyusföld, illetve Szatmár. Úgy látszik, a filmhez, a színházhoz és más művészeti ágakhoz hasonlóan a táncnak is megvannak a maga „divathullámai“.) A versenyben a Hajós nyerte el a XXXIII. Országos Népművészeti Fesztivál Nagydíjának I. fokozatát, a II-al az Ilosvai, a Ill-on pedig a Csalló és a „Csallóközi“ osztozott. Az év legjobb táncképe díjat az Ilosvai által bemutatott Imregi karikázó — koreográfus: Furik Rita — kapta, a legjobb zenekari kíséret díját a Rozmaring Pótta Géza által vezetett zenekara, a legjobb szólistapár díját pedig Ruzsik László és Nagy Mirtill vehette át Czuczor Péter—Keszegh István: Mátyusföldi táncok c. művének előadásáért. Szombaton 11 órakor került sor a néprajzi kiállítás megnyitására. Ebben az évben a szőlőtermesztés és borkészítés, -gondozás tárgyi hagyományait (munkaeszközök, a kapától a présig, viseletek, szüretelő, borkészítő,tároló edények, különböző bormérő kupák, stb.) mutatta be az összegyűjtött gazdag és változatos anyag. A városi pionírházban megrendezett kiállítás vendégkönyvébe sok-sok elismerő vélemény került. Bár a kezdettől fogva az egyik szervezője vagyok a fesztiválnak, nem tudnám felsorolni, hogy az elmúlt 35 év alatt mi mindent tárt a nézők elé a rendezvény szerves részét képező néprajzi kiállítás. Tárgyak ezrei éledtek fel aúala egykét napra, hogy utána a szekrények, kamrák, pajták mélyén aludják tovább csipkerózsika-álmukat, vagy rosszabb esetben az enyészet martalékává váljanak. Pedig egy-egy ilyen néprajzi kiállítás anyagának összegyűjtése minden évben komoly társadalmi összefogás eredménye. Ezek nemzetiségi múltunk, kultúránk, életünk tárgyi hagyományai, tanúi. Vajon mikor érjük már el azt, amit az ukrán nemzetiség Svidniken, az ő népművészeti fesztiváljuk székhelyén már 30 éve élvez: hogy nemzetiségi néprajzi múzeumunk legyen? Egy időben abban bíztunk, hogy a zselizi Schubert-parkban álló kastélyban berendezhetünk egy ilyen múzeumot, de sajnos láthatatlan kezek „kihúzták a talajt alóla“... Pedig a csehszlovákiai magyar nemzetiség folklórhagyományának itteni évenkénti felvonultatása szinte szükségessé teszi, hogy a kastély magyar nemzetiségi néprajzi múzeummá váljon. Ettől még Schubert emléke is „beleférne“ az épületbe. Gondolom, elérkezik annak az ideje, hogy e téves döntést felülvizsgálják, és orvoslást nyer az ügy A kiállítással azonos témát vitt színpadra a vasárnap délben bemutatott Virágba szőtt álmok című műsor is. A 13 falu — Imreg (Brehov), Hidegkút (Studená), Bússá (Busiuce), Ipolynyék, Izsa (kai, Zsitvabesenyő (Besenov), Zsére (2irany), Lédec (Ladice), Szálka (Salkaj Bény (Bísía), Kálaz (Klasov), Nagycétény (Velký Cetn), Nyitragerencsér (Nitr. Hrnčiarovce) — folklórcsoportjai által bemutatott összeállításban a szőlő termesztésével és a bor készítésével kapcsolatos munkafolyamatok (metszés, kötözés, szüretelés, préselés, hordóápolás stb.). szokáshagyományok (Orbán járás, szőlőpásztorfogadás, szüreti ünnepélyek, borkóstolók, bordézsmák beszedése), hiedelmek, tréfás versek és dalok elevenedtek fel. A rendező, Méry Margit az elképzelését sikerrel meg is valósította, így a kiállítás és a színpadi előadás valóban összefüggő megjelenítése volt a szőlőtermesztésnek és -feldolgozásnak. Hangulatcsináló táncház volt szombat délután a Béke téren. Az együttesek lettek volna a hangulatcsinálók, majd utána táncolva, muzsikálva szándékoztak bevonulni a parkba, becsalogatva a közönséget is. Ezt a szándékot elmosta az eső. De nem mosta el a Verebély (Vráble) környéki falvak műsorát, amelynek címe az immár hagyományos Csak tiszta forrásból volt, s amelyet Jókai Mária rendezett. A műsor kezdete előtt dr. Vladimír LíÉfco, a rnb elnöke üdvözölte a fesztivál szereplőit. Az egyes községek folklór-, éneklő- és tánccsoportjai megjelenítették a négy évszakhoz kapcsolódó szokáshagyományokat. Láthattunk farsangi, tavaszeleji szokásokat, kiszevisze-vivőket, sárdózókat, pünkösdötöket, szentivány tfszugrást, regrutabúcsúztatást, lakodalmi szokásokat, karácsonyi és újévi köszöntőket stb. Ami nem illett a „tiszta forrásba“, az a berencsiek (BranC) által bemutatott „csinálmány-leánytánc“ volt. A többi csoport hűen és színvonalasan tolmácsolta, állította színpadra faluja hagyományát. Bár gyorsan pergett, mégis kissé hosszúra nyúlt a Zselíz köszöntése című, szombat esti főműsor, amely négy részből állt, s amelyet Papp Sándor rendezett. A műsor a tavalyi fesztivál nagydíjas gyermek tánccsoportjai — a štúrovói Kisbojtár és a somorjai Nagy Csali — műsoréval indult. Itt mutatkozott be a szlovák népi kultúrát képviselő kozárovcei Vretienko csoport is. Élvezet volt nézni a gyerekeket, akik nemcsak meghódították, de rabul is ejtették a közönséget, őket a legutóbbi Tavaszi szél... aranysávos csoportjai és szólistái követték a martosi (Martnvce), a szesztai (Cestice), a losonci (LuCenec), a nagycétényi, a százdi (Sazdice) éneklőcsoportok és citerazenekar, a Csalié és a Csihoiék parasztzenekar, a hidegkúti folklórcsoport és Sütő Anna néni, az örökifjú koloni (Kolicany) nótafa. Ez a rész mintegy visszaidézte a jubileumi vetélkedő művészi élményét. Az egyes számok azóta csiszoltabbakká váltak, az előadók magabiztosabban birtokolták a színpadot. A vendégeké: a győri Kisalföld Táncegyüttesé, a budapesti Téka zenekaré és táncosaié, valamint a Csemadok KB új vezetés alatt álló Szőttes Népművészeti Együtteséé volt az est következő része. A ráadás, az est záróképe pedig az ugyancsak új vezetés alatt újjáformálódott Ifjú Szivek Magyar Dalos Táncegyüttesé, ők a Nyugtalan ének című táncszínházi műsorukat mutatták be. Az est második felét az alkotói felfogás sokszínűsége, a tánc-, a zene-, a dal-, és a viselethagyomány nemzeti és tájjellegének tiszteletben tartása, az előadók részéről pedig magas fokú elhivatottság jellemezte. A „hivatásosok“ mellett — Brandt, Richtarčík, Varga — önkéntes oktatója is volt a táncháznak, a 68 éves Karsai Zsigmond személyében. Zsiga bácsi, feleségével, Mari nénivel együtt két éve e Muzsikás együttessel közösen szerepel a fesztiválon. Azóta volt már Gombaszögön is, s 1986-ban elkísérte a Szőttest a tájoló előadásaira a „keleti végekre“. A résztvevők nagyon sokat tanulhattak a Kársát házaspártól, mégpedig nemcsak táncban, hanem a mulatás, a szórakozás etikájában is. Vidám szeneszóra ébredt a város, a lévai fúvósok szolgáltatták a zenét. A hangulatot — a szemerkélő eső ellenére — csak fokozta a Csehszlovák Rádió Magyar Adása előző napi, Hívogató című műsorának ismétlése a helyi hangszóróban. Ezt követte a hősök emlékművének megkoszorúzása, majd a vidám, hangulatos menettánc, amelynek díja is volt, a rozsnyói Búzavirág tánccsoport nyerte el, s a díj mellé gombaszögi meghívás is társult. A menet folytatásaként a parkban már 11 órakor megkezdődött a Téka együttes egy órás műsora. Ez teljesebb bemutatkozást biztosított a csoportnak, mely élt is a tehetőséggel, és nyugodtan mondhatjuk, hogy meghódította a közönséget. A vasárnap délelőtti műsort ilyen sokan még talán nem is nézték. Ezt a fellépést követte a már fentebb tárgyalt Virágba szőtt álmok című műsor, melyek kis szünet után a Lévai járás Hont és Bars üdvözlete című műsora következett. Ebben a zsellzi és a farnadi (Farna) iskolások, a százdi énekesek és citerások szerepeltek, s Itt lépett fel a Vatra szlovák táncegyüttes is, tegyük hozzá, tapsra érdemes színvonalon. A fesztivál történetében először kapott a Lévai Járás ilyen lehetőséget és Kamensky Mária rendező élt is vele. Délután a csehszlovákiai magyar dolgozók ünnepi nagygyűlése vezette be a Február tiszteletére című műsort. Ünnepi beszédet Dušan Lenárt, a Nyugat-szlovákiai Kub elnöke mondott. A gyűlésen párt- és állami küldöttség vett részt Helmut Vácha, az SZLKP Nyugat-szlovákiai Kerületi Bizottsága titkárának vezetésével. A vendégeket a Csemadok KB nevében dr. Lukács Tibor üdvözölte A zselízi vegyeskórus megfelelő hangulatot teremtett az ünnepi eseményhez. A csaknem telt ház előtt lefolyt népművészeti gálaműsor első felében a versenyben fellépett táncegyütteseket láttuk. Ezt követte az ünnepélyes díjkiosztás. A vendégek — a Kisalföld, a tímár és Vatta és a Szőttes — elriasztották a szemerkélő esőt, fokozták a kitűnő hangulatot, gazdagították az élményt, előkészítve a nézőt a Szőttes és az Ifjú Szivek fesztiválzáró közös táncszámára. Ez az erőtől duzzadó koreográfia az összefogás,az egyet akarás erejét tolmácsolta, ahogyan azt tolmácsolta maga a fesztivál is, mely több mint 1300 szereplő, s számtalan önkéntes és hivatásos szervező összefogásából válhatott ünneppé. TAKÁCS andrás, a Csemadok KB szakelőadója A NÉPHAGYOMÁNYOK ÜNNEPE VOLT A felvonulás Részlet a „Virágba szőtt álmokéból A közönség A gálaműsor lánytáncosai (A szerző felvételei)