Szabad Hazánkért, 1953 (1. évfolyam, 1-11. szám)

1953-12-01 / 11. szám

réteken rúgta a labdát pajtásaival, s legkedvesebb barátja Bozsik József volt, akivel együtt nőtt fel, együtt kerültek első egyesületi csapatukba, a Kispesti Atlétikai Klubba. Tízéves volt Puskás Ferenc, amikor egy na­pon az egyesület lelkes vezetői vé­gigjárták a kispesti grundokat, ré­teket és szóltak az ott futballozó gyerekeknek, hogy másnap kölyök- toborzó lesz a kispesti „komoly lab­darúgópályán”. Persze Puskás is je­lentkezett és mindjárt be is vált. Nagyon szerette a labdarúgást és nem csodálható, hogy 16 éves korá­ban már az első csapat tagja lett. A felszabadulás évében, 1945-ben húzta először magára a válogatott mezt. 5:2-re győztünk az osztrákok ellen és Puskás rúgta az első gólt. Azóta állandó tagja a magyar vá­logatottnak, s ma már a 60-ik válo­gatottság felé közeledik. Közben megnősült, kislánya született. Ha volt valaha kedve a labdarúgáshoz, akkor — sok-sok nehéz válogatott mérkőzés bizonyítja ezt — a fel- szabadulás után sokszorosan így van ez. Régen a futballisták a sport­egyesületek vezetőinek árucikkei voltak. Ha egy játékos kidőlt a hajszában, azt félredobták, nem tö­rődtek többet vele. Mennyire más ma a sportolók élete! Az állam minden támogatást megad fejlődé­sükhöz. Puskás Ferenc a néphadse­reg századosa, s gyerekkori pajtása, Bozsik József, aki ugyancsak száza­dos ma már országgyűlési képviselő. A 6:3-as londoni diadal után szin­te nincsen olyan angol lap, amely ne első oldalon hozta volna Puskás fényképét. Sok angol újság közölte a magyar válogatott csapat kapitá­nyának életrajzát is. Az egyik új­ságíró megkérdezte Puskás Feren­cet- miben látja a magyar csapat évek óta tartó nagy sikersorozatát. Puskás a következőket válaszolta: — A magyar labdarúgók két évvel ezelőtt új edzési rendszerre tértek át. Ennek lényege az, hogy az edzé­seken nemcsak a labdarúgás takti­kájával és technikájával foglalko­zunk, hanem gondot fordítunk a ki­egészítő sportokra is. Az angolok el­leni mérkőzésre nagyon lelkiismere­tesen készültünk, pontosan kidolgoz­tuk a taktikánkat. A 6:3-as ered­mény kivívásában ennek az előre megállapított taktikának igen nagy szerepe volt. A „haditervet” jól al­kalmaztuk, ettől egy pillanatra sem tértünk el. A csatárok nemcsak a támadások végrehajtásában tűntek ki, hanem gyakran segítettek hátul a védőknek is. S ami a legfonto­sabb: a mi csapatunk összeforrott, egymás gondolatát ismerő, egymá­sért küzdeni és harcolni tudó játé­kosokból állt, amely érezte, hogy mögötte áll egy egész ország, az egész dolgozó magyar nép. Ez a nagy erkölcsi erő is hozzásegített bennünket ahhoz, hogy győzelmesen kerüljünk ki a mérkőzésből és meg­törjük Anglia 90 év óta tartó hazai veretlenségét. A győztes magyar tizenegy tagjai még mindig egy kicsit a londoni diadal hatása alatt állnak Számtalan előadáson, beszámolón idézik fel a magyar futballtörténelem legizgal­masabb 90 percének eseményeit, s az üzemek, falvak lakosaival együtt örülnek a nagy magyar sportsiker­nek. De már megkezdődtek közben a jövő év nagy feladataira is az elő­készületek. 1954 áprilisában Bécs- ben az osztrákok ellen játszunk, májusban pedig az angol válogatott látogat el hozzánk. Mindezek a mérkőzések nagy erőpróbát jelente­nek a jövőévi világbajnoki küzdel­mek előtt. A fő feladat: úgy előké­szíteni a magyar csapatot, hogy si­kerrel állja meg a helyét a labda­rúgó világbajnokság nehéz küzdel­meiben is. SZEPESI GYÖRGY. Győztünk!. ,. 17

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék