Szabad Ifjuság, 1950 (1. évfolyam, 1-45. szám)

1950-08-25 / 27. szám

Kiküldött munkatársunk jelentése: Bőre új tömegek bekapcsolásáért a békemozgalomba Hatalmas békegyűléssel zárult az NDSZ prágai kongresszusa Prága, augusztus 93. A prágai Diák Világkongresszus munkájának végére ért. A 68 ország képviseletében­ ranigjelenle­g 63 f6át­küldött, a számos megfigyelő, a ha­talmas, tíznapos kongresszust ren­dező és fenntartó ezer meg ezer csehszlovák fiatal munkája végezté­vel ünnepel, a kongresszus nagy si­kert aratott. A nemzetközi diáktanácskozás tíz «ut Éca*aei® nem küli győzelmes séta,­­ hanem mind megannyi kemény és lelkesítő ütközet. Arról volt szó, sikerül-e ezt a hatalmas, a világ minden részét átfogó diákszervezetet a világbéke harcos segítőjévé tenni. A kongresszus tanulságai A Szovjetunió és a népi demokrá­ciák küldöttei azt mondották erre: igen. Igent mondott sok nyugati és gyarmati ország haladó diákszerve­zetének képviselője is. A reakciós angol és amerikai diákvezetők előre kereken kijelentették: nem, a békéért való harcnak nincs helye a nemzet­közi diákszervezet programjában, az csupán a kizárólagos „diákügyek­­kel” foglalkozzék, „hagyja a politi­kát a politikusoknak ..." Egyes kül­döttek nem nyilatkoztak, a kon­gresszus menetétől tették függővé álláspontjukat. A nemzetközi helyzet jelenlegi állásában rendkívül fontos volt, hogy ez a fiatalok százezreit moz­gató nagy diákszervezet a béke­­harc mellett foglaljon állást, tagsá­gát a béke védelmére, békebizottsá­gok alakítására, békealáírások gyűjtésére, az imperialisták háborús terveinek állandó leleplezésére moz­gósítsa. Az imperialisták ennek el­lenkezőjére törekedtek. Az az idő elmúlt, amikor ezt a reakciós diákok könnyen megtehet­ték. Olyan kongresszuson, ahol je­len van a Komszomol diáksága, a népi demokráciák szabad egyete­mista fiataljai, a kommunista pár­tok harcát figyelemmel kísérő nyu­gati fiatalság — olyan kongresszu­son a reakció kísérletei kudarcba fulladnak. Hatalmas lecke volt minden egyes felszólalás a kongresszus minden egyes tagjának. Lecke: vi­lágpolitikából. Maláj és Burma, Irán és India hűséges és képzett fiainak hangjával szólalt itt meg és tárta fel való helyzetét. Szegénység és betegség, elnyomás és butítás mindenütt — és az egyre érkező amerikai fegyverek és amerikai ki­képző tisztek minden országban. Készítik a támadást! Aki végighall­gatta ezt a prágai kongresszust, az előtt ez nem lehet kétséges. A szovjet küldöttség Lecke volt a kongresszus min­­dezen nete — maga­tartásából is. Aki még nem tudta volna, vagy nem ér­tette volna meg poo­ot»«, mi­előtt is megvilágosodott: a békéért folyó világméretű harc élén a Szovjetunió áll, a diákok békéért folytatott har­cának élén pedig a Komszomol diákfiatalsága. Személyes példa­­mutatással, a delegáció rendkívüli fegyelmével, ugyanakkor baráti köz­vetlenséggel, a vitás kérdések éber, harcos megragadásával, elkenés­­nélküli kemény letárgyalásával, az egyedül helyes marxista-leninista álláspont világos és kemény védel­mével, a szovjet delegáció valóban a kongresszus példaképévé és sze­retett kedvencévé vált: az ülések szünetében számtalan alkalommal a legtávolabbi asztaloktól is felkeres­ték a szovjet elvtársakat, hogy ke­zet szoríthassanak velük, elbeszél­gessenek, vagy nagy kört formálva, együtt énekeljenek a különböző or­szágok küldöttei. A reakciós angol Jenkins támadása Hatalmas lecke volt a kongresz­­szus nem utolsó sorban az egyes eszmék tisztázása szempontjából is. Az imperialisták küldöttei — szo­kott nótájukat hajtogatva — a Szovjetuniót vádolták ,,háborús elő­készületekkel’’. Vezetőjük, a fasiszta Jenkins azt mondta, hogy egy szovjet tankönyvben verset olvasott a Vörös Hadsereg dicsőítéséről, „már­pedig nem lehet békés ország az, amelyik a hadsereg szeretetére neveli a gyerekeket..." Seljepin elvtárs, a szovjet delegáció vezetője, megfelelt neki: „Igenis, mi szeretjük a Szovjet Hadsereget, mert ő men­tett meg bennünket Hitler fasiszta rablóitól. És számíthatunk rá a jövőben is, hogy minden rabló­­támadástól megóvja szocialista ha­zánkat .. Az angolok veszett dühükben megtámadták a mi hazánkat is. Azzal vádolták Pártunkat, hogy „küzd a pacifizmus ellen..." A magyar küldöttség vezetője, Szabó Károly elvtárs elmondotta, hogy valóban küzdünk a pacifizmus ellent, mert szabad, békés életünket félt­jük, gyermekeink és fiataljaink ragyogó jövőjét. Andics Erzsébet elvtársnő, aki a magyar egyetemi professzori kar nevében szólalt fel a kongresszuson, hozzátette: „A pa­cifizmust Magyarországon már is­merjük. 1919-ben volt már nálunk munkáshatalom és akkor a jobb­oldali szocdemek nagyrészt éppen a pacifizmus hamis jelszavával ás­ták alá és­­döntötték meg nyugati segítséggel a munkáshatalmat és hozták a nép nyakára a huszonöt évig tartó fasizmust.” Megvédjük a békét! A nagyselesztőségű kongresszus teljes ülései hétfőn végetértek. Ked­den a bizottságok üléseztek, szer­dán határozathozatal volt, majd hatalmas békegyűítés a prágai óvárosi téren. A csütörtöki záró­­ünnepségek után útnak indulnak Prágából a világ haladó diák­ságának­­képviselői­, hogy még szorosabban álljanak a békeharco­sok táborában, oda még nagyobb tömegeket toborozzanak. Ez a ta­nulság a magyar , egyetemi és fő­iskolai fiatalság számára is: még aktívabb békeharccal, még jobb ta­nulással az atombomba és a há­ború ellen, a szocializmus építé­séért! Tardos Tibor jelszónk: a béke.. A koreai küldöttség vezetőjét ünnepli a kongresszus Sziömninxt­r 1958 augusztus­á1. A felszabadult román ifjúság építi a szocializmust, védi a békét Románia felszabadítását a Szovjet Hadsereg. A diadalmas Szovjet Hadseregnek köszönhetjük, hogy a Kommunista Párt, Gh. Gheor­­giu-Dej elvtárs vezetésével Romá­nia dolgozó népe elindulhatott az új élet, a boldog jövő felé vezető ra­gyogó úton. Dolgozó népünk szí­vében ezért örökre és kitől élhetet­lenül él a hála a Szovjetunió iránt. Hálásak vagyunk a hős szovjet katonáknak, hálásak va­gyunk népünk legjobban szeretett barátjának, Sztálin elvtársnak, mert részünkre is elhozták a sza­badságot. Dolgozó ifjúságunk előtt a fel­­szabadulás nagyszerű távlatokat nyitott. A Pártunk­­által nevelt és vezetett román ifjúság már látja múltbeli álmainak megvalósulását. Dolgozó ifjúságunk részére biztosí­tottuk az egyenlő munka — egyenlő jog elvét A sötétség és írástudatlanság helyét különféle is­kolák és intézetek széleskörű háló­zata foglalta el. Dolgozó ifjúsá­gunkat kultúrotthonok és művész­­csoportok ezrei ösztönzik. Napila­punk van: a „Scanteia Tinere­­tului”. Azonkívül magyarnyelvű hetilapok, tudományos folyóiratok, román- és magyarnyelvű úttörőúj­ságok terjesztik a kultúrát. Az Ifjú­sági Könyvkiadó kiadványai román és az együttlakó nemzetiségek nyelvén jelennek meg. Az üzemek, a földek és az is­kolák fiataljai a Párt zász­laja alatt egységesen sorakoznak az Ifjúmunkás Szövetség köré és lendületesen követik a dicsőséges lenini-sztálini Komszomol útját. Számos IMSZ-termelési brigád, ezernyi ifjú bevégezte előirányzott tervét és már 1951. évre dolgozik. Felszabadulásunk hatodik évfor­dulóját e nagyszerű győzelmekkel köszöntik és a stockholmi békefel­hívás aláírását ezzel erősítik meg. A Román Népköztársaság béke­­harc-bizottságaiban nagy számban találunk ifjakat. Közöttük találjuk a III. osztályú Munkaérdemrenddel kitüntetett Campean Valeria IMSZ- tagot, a medgyesi „Vas­a Vasi­­lescu” fonoda egyik csoportvezető­jét. Szőcs Anna, a kolozs­vári „Herbák János*’ üzem IMSZ- tag ifjúmunkásnője Lidia Korabel­­nyikova komszomolista példáját kö­veti. Brigádja havonta egy napon át azzal a nyersanyaggal dolgozik, amelyet a hó folyamán takarítottak meg. Falvainkban is virágzik az új élet. Pártunk ösztönzésére hazánk dolgozó parasztsága követi a szovjet kolhozparasztság ragyogó útját és eddig 900 kollektív gazda­ságot létesített. Dolgozó népünk kenyeréért kemény harcot folyta­tunk a kizsákmányoló kulákság el­len. Ebben a harcban ifjúságunk becsülettel teljesítette a Párt által eléje tűzött feladatát. Musat Gheorghet, a ciorani gép- és trak­­torállomás dolgozóját, kiváló munkasikereiért az év folyamán kétszer is kitüntették. Az afumati állami gazdaság egyik lánybri­gádja, Maria Segarcea­nu vezetésé­vel, Galina Deinega szovjet kol­­hoz-parasztlány módszerét követi és négy óra leforgása alatt 850 kévét kötött. Falvainkban a kultúr­otthonok ezrei terjesztik a fényt. Hazánk felszabadítása és Pár­tunk bölcs vezetése nélkül e győzelmekre sohasem kerülhetett volna sor. Hazánkban a gyűlölet és sovi­nizmus helyébe a román, magyar, szerb, német és a többi nemzeti­ség ifjainak igazi testvérisége lé­pett. A Román Munkáspárt a nemzetiségi kérdésben a sztálini politikát követi és a Népköztársa­ság minden egyes dolgozójának teljes jogegyenlőséget biztosít. Ez az egyenlőség a közös ellenség el­len vívott harcban született meg. Hazánkban például minden egyes magyar ifjúnak lehetősége nyílik arra, hogy magyar iskolában ta­nuljon. A Bolyai-egyetem magyar­­nyelvű. Az ifjak rendelkezésére ma­gyar könyvek, magyar tankönyvek sora áll. A mu­nkakódex lefekteti az ifjúság széleskörű jogait. A­ nyár folyamán dolgozó- és tanulóifjúságur­k, va­lamint a Népköztársaság gyermekei az ország legszebb üdülőtelepein nyaraltak. A Román Népköztársaság dol­gozó ifjúsága állandóan érzi Pár­tunk gondoskodó kezét és kitárul előtte az új élet minden szépsége. Ez az ifjúság hazája felvirágozta­tásáért és a békéért folytatott harc­ban öntudatosan teljesíti nagy fel­adatait. Minden egyes nap tanul­tunk valamit a Kom­szomoltól és továbbra is tanulunk. A Komszo­mol mutatta meg, hogyan vívjuk meg harcunkat: a DIVSZ kereté­ben erősítsük meg sorainkat és a világ minden egyes békeszerető út­jával vállaljunk testvéri szolidari­tást.­­ Hazánk felszabadításának ötödik évfordulóját igen,­sok ifjú a Világ­ifjúsági Találkozó alkalmával Budapesten ünnepelte. Az ifjúság akkor ott, a Hősök­ terén, a szovjet küldöttséggel az élen, esküt tett Megfogadta, hogy megvédi a békét. Betartjuk eskünket! !Forró hálával gondolunk a fel­szabadító Szovjet Hadse­regre és Sztálin elvtársra. Ha­zánk felvirágoztatásáért harcolunk, amely a béketábor cselekvő tettye­­zője. Barátainknak pedig, akik, a legyőzhetetlen béketáborban mellet­­tünk állnak, harcos üdvözletünket küldjük. MAJTÉNYI ERIK, a román Ifjúmunkás Szövet­ség magyarnyelv­­ hetilapjá­nak felelős szerkesztője Leküzdve az ellenség makacs ellenállását, tör előre a koreai néphadsereg A koreai nép határtalan lelkese­déssel ünnepelte meg felszabadulá­sának ötödik évfordulóját. Kim­ Ir- Szen elvtárs ebből az alkalomból napiparancsot intézett a koreai nép­hadsereghez. A parancsban han­goztatta, hogy nincs messze a nap, amidőn Koreát végleg megtisztítják a betolakodott ellenségtől. A hős koreai néphadsereg ma­gáévá tette vezérének szavait. Két nappal a napiparancs után a népi haderők egységei valamennyi arc­vonalon magukhoz ragadták a kezde­ményezést ,s leküzdve az el­lenség makacs ellenállását, felszabadították Hengphun, Koren és Jakvan városokat, Tegutól észak­nyugatra áttörték a frontot. Majd újabb fergeteges támadással arra kényszerítették a betolakodott rab­lók csapatait, hogy kiürítsék kapu­don városát, „tízzel a lendületes, tervszerű előrenyomulással szemben — szól a Reuter jelentés — az amerikai parancsnokság tehetetlen­nek, sőt ostobának, bizonyult.” A népi hadsereg egységei kilenc kilo­méterre közelítették meg Tegut. A délkoreai bábkormány „új szék­várost” keresett magának: Puszanba futott. 1950 augusztus 15-ig Korea területének 90, lakosságának 92 százaléka felszabadult. A Koreába betolakodott hordák és légi gengszterek tovább folytatják a városok és falvak tervszerű rombo­lását, ártatlan nők, gyermekek gya­lázatos legyilkolását. Augusztus 18-án, 19-én és 21-én az a­­­erikai banditák újabb barbár légitámadást intéztek Dél-Phenjan, Dél-Ham­­gen és Kanyon tartományok ellen. A bombázás következtében számos lakóház elpusztult és a békés lakosság körében sokan meghaltak. Az imperialista sajtó kéjelegve a vérontásban, a förtelmes tömegg­yil­­kosságokban, nyíltan ír ezekről a vérforraló gyalázatosságokról. A Time, az amerikai monopoltőkések kedvenc lapja a következőket írja: „Ez nem a harctér elkerülhetetlen kegyetlensége, hanem másféle ke­gyetlenség. Egész falvakat, városo­kat törlü­nk el a föld színéről... A menekülőket puska- és ágyútűzzel lőjük agyon, mert­ talán „álruhás északkoreaiak vannak közöttük.” Az amerikai csapatok újabb vérlázító kegyetlenkedései megsok­szorozzák minden becsületes ember gyűlöletét az imperialista bitangok ellen. Milliók és milliók nevében til­takoznak a haladó szervezetek Korea asszonyainak és gyerme­keinek szadista legyilkolása ellen. A Román Népköztársaság dolgozói 77 millió lejt küldtek a terrorbom­bázások áldozatainak megsegíté­sére. A Német Nők Demokratikus Szövetsége gyűjtést indított, hogy kötszert küldhessenek a hős koreai harcosoknak. Hazánkban egyre több üzem, falu és hivatal dolgozói csat­lakoznak a szeretetcsomag-akcióhoz. Megsegítjük Koreát — harsogják világszerte a békeszerető népei százmilliói.

Next