Szabad Ifjuság, 1950 (1. évfolyam, 1-45. szám)
1950-09-15 / 30. szám
. Versenyben él síászsóért Az üzemek ifjúmunkásai is készülnek a szeptember 17-i zászlóátadásra A Gamma-gyár fiataljai termelésük fokozásával, a szervezeti munka erősítésével készülnek az ünnepségre. Szombaton közös kultúrestet rendeztek a repülőbajtársakkal, amelyen megbeszélték a zászlóátadási ünnepség előkészületeit. Kuti József repülőbajtárs ismét ellátogatott az üzem ifjúmunkásaihoz és a legjobbakat meghívta a vasárnapi ünnepségre. A repülőbajtársak nagy lelkesedéssel készülnek a vasárnapi zászlóátadási ünnepségre. Az egységnél hangszórókat szereltek fel, a foglalkozások szünetében ezeken keresztül ismertetik a tanulásban és a szakmai gyakorlatok elsajátításában elért eredményeket. Diófási Sándor bajtárs, a DISZ-szervezet aktivistája két foglalkozás közötti szünetben ismerteti a vasárnapi zászlóátadási ünnepség előkészületeit Farkas Tibor és Rácz József bajtársak fokozott munkával, a tanulás további megjavításával készülnek a vasárnapi zászlóátadási ünnepségre. Farkas Tibor bajtárs jó munkájával tűnt ki és nemcsak a tanulásban ért el kiváló eredményeket, hanem bajtársait is állandóan segíti, megmagyarázza a szakmai kérdéseket. Farkas Tibor bajtárs jó munkájával kiérdemelte, hogy a zászlóátadási ünnepségen a dolgozók legjobbjai között foglaljon helyet, a legjobb repülőbajtársakkal együtt. Rácz József bajtárs, mint a BISZ-szervezet titkára, nemcsak a mozgalmi munka további erősítésével, hanem a szakmai ismeretek még alaposabb elsajátításával érdemelte ki, hogy a zászlóátadási ünnepségen résztvegyen. Sziffi Eul. 1950 szeptember 15. ) Az alakulat DISZ-szervezete jól felkészült a nagygyakorlatra Izgatott sürgés-forgás van a laktanyában. Három nappal ezelőtt tudták meg a bajtársak: megkezdődik a nagygyakorlat. Mindnyájan nehezen várták ezt a napot , hiszen erre készültek a kiképzés alatt. Most mégis izgatottan gondolnak az előttük álló feladatra. Hogyne! Hiszen Rákosi elvtárs, a Miniszter bajtárs és az egész dolgozó nép előtt kell bebizonyítaniok: nem tanultak hiába, bármely pillanatban készen állnak hazánk, a béke megvédésére! ... Először a pártaktivisták kapták meg az eligazítást. Utána minden alapszervezetben DISZ-gyűlést tartottak. Sorra vették az előző gyakorlatok tapasztalatait. — El kell ismernem hibámat — mondja Pintér bajtárs. Nem tudtam összefogni a zajomat, a pihenőket nem szerveztem meg, így a bajtársak minduntalan elaludtak, mihelyt egy kis szünet volt, nem végezhettem hát jó politikai munkát közöttük. Molnár István tizedes, a század DISZ-titkára sem állja meg szó nélkül. — Nemcsak téged terhel e miatt a felelősség, Pintér bajtárs. Nekem is kötelességem lett volna odasietni és segíteni nektek, ha valahol ilyen hibát látok. A hibákról nem azért beszélnek, hogy egymásra hárítsák a felelősséget, hanem azért, hogy mindnyájan tanuljanak belőle és most, a „vizsgán” ne forduljanak elő hasonló esetek. Megemlékeznek azokról is, akikről példát vehetnek. — Kada János bajtársunk kiválóan foglalkozott beosztottjaival. Valamennyien harcszerűen fognak viselkedni, mindig derűsek, fegyelmezettek voltak körülötte a bajtársak. Smnaj Tibor honvédre is büszkék lehetünk! Ő ásta be magát elsőnek , utána a többieknek segített. Mindkettőjüket parancsnoki dicséretre és előléptetésre terjesztettük fel — Smaj elvtársat felvették a Párt tagjelöltjei sorába. Mindnyájan örülnek bajtársaik kitüntetésének. Szilárdan elhatározza magában minden DISZ-tag: a nagy „vizsgán” legalább így megállja a helyét! így érkezett el az utolsó nap. Anyagkarbantartás, a szerelvény előkészítése, a szobák rendbehozása — és a vidám készülődés közben el is szaladt a délelőtt. A szerelvény összerakását kettesével végzik — lehetőleg úgy, hogy a nem DISZ-tagok mellé egy-egy DISZ-tag kerüljön, így hamarabb készen is lettek és közben újra megbeszélték a feladatokat. Ebéd után még egy utolsó eligazítás. A politikai vezető bajtárs mégegyszer felhívja az összes szakasz- és rajmegbízottak, a szakasz- és raj DISZ-szervezők figyelmét a legfontosabbakra. Utána szakaszonként, rajonként az utolsó röpgyűlés. — Bajtársak! Mindenki tegyen a zsebébe egy pótkapcát. Csak így érhetjük el, hogy egy lábsérülés se forduljon elő menet közben! — A pihenők alatt tegyük fel a lábunkat az árok szélére, így sokkal jobban pihen a láb, megindul a vérkeringés. — Elvtársak! A DISZ versenyt hirdet a sátorverésnél, úgy készüljünk fel, hogy a mi sátraink legyenek készen elsőnek! — Ideje volna valamilyen sztahanovista módszert felfedezni a védelemkiásásnál. Gondoljátok csak el, milyen dicsőséget szereznénk ezzel az alakulatnak! Vége-hossza nincs a megbeszélésnek, tervezgetésnek. Kormos Géza szakaszszervező felteszi a kérdést: — Mezei bajtárs! A múltkor néhányan kifeküdtetek a védőállásra, célpontot szolgáltatva az ellenségnek. Vájjon most is előfordulhat veled ilyesmi? Önérzetes, határozott „nem” a válasz, hogy kihúzott derékkal, egyenes tekintettel állhassanak a gyakorlat után a parancsnok elvtárs elé: teljesítettük a feladatunkat. A dolgozó népet szolgáljuk! Este hétkor sorakozó. A parancs-nok elvtárs kiszólítja az előző gyakorlaton kitűnt bajtársakat. Példának állítja őket az alakulat elé. „Így dolgozzatok, harcoljatok most mindnyájan!’’ A politikai vezető bajtárs az előttük álló nagy feladatról beszél. Minden bajtárs szeméből ígéret, fogadalom sugárzik felé: Megálljuk a helyünket! Végrehajtjuk a Miniszter bajtárs parancsát!* Az éjszakában végeláthatatlan sor kígyózik az országúton. A hajnal fényében pedig boldogan néznek össze a bajtársak. Az első próbát kiálltuk. Az éjszakai menetgyakorlat sikerült! GYŐZELMES ROHAM Keleten már dereng az égbolt. Ébredezik a határ.Bent, a parancsnoki harcállásponton az alosztályparancsnok éppen a térkép fölé hajol, amelyen színes ceruzavonások jelzik az „ellenség” helyzetét. — Tehát megértették a bajtársak? — fordul a körülötte álló gyakorló szakaszparancsnokok felé. — Pontosan négy harminckor... Néhány pillanatig még mozdulatlanul állnak, azután a „végeztem” szóra kemény, katonás mozdulattal sarkon fordulnak. Itt se feledkeznek meg erről. A fegyelem, az fegyelem — ez minden katonai ténykedés alapja. S nekik — tisztjelölteknek — különösen példamutató módon kell gyakorolni. * ...Szóval négy óra harminckor, — ismételi szinte önmagának Gémes Ferenc, miközben karórájára tekint. — Negyven perc múlva. Hirtelen eszébe ötlik, hogy így méregette az időt éjjelenként, bent a laktanyában, az ügyeleti szolgálat közben ... Most itt áll a parancsnoki harcálláspont összekötő árkában, arrébb, a jobbszárnyon a harcosok, bajtársai várnak rá. Felelős értük, az életükért. Mert így lenne ez a valóságos harchelyzetben, az ő megfontolt parancsai nyomán indulnának fergeteges rohamra, mint ahogy majd mindjárt indulnak. Persze, most csak gyakorlatszerűen. Visszatértébe az alosztály-pártcsoport vezetője, Kovács Miklós fogadja. Most a harchelyzetnek megfelelően érintkeznek, inkább csak intenek, mint bármit is mondanának egymásnak: minden rendben. A harci kedv kifogástalan. Gémes bajtárs is ezt adja tudtára. A beosztottak — mindannyian tisztiiskolások. Rájuk is sor kerül még a parancsnoklás tudományának gyakorlásában s éppen ezért mindennél érdekesebb számukra a nyári kiképzésnek ez a mai gyakorlata. Nagyokat hallgatnak a lövészgödrökben, gondolkoznak, tervezgetnek. Sok mindenre gondol ilyenkor az ember. Arra, hogy otthon, Diósgyőrben nemrég szereltek be új olvasztókemencét, rendezték a normákat, új gépeket, új munkadarabokat formálnak a dolgos kezek ... Azután a termelőcsoportbeliek hozzáfogtak az őszi munkákhoz. Milyen szép is mindezért élni, szorítani a ragyogó csövű fegyvert, ásni a lövészárkokat, harcolni s ha kell, az életet is odaadni! Persze, mi nem meghalni, hanem élni akarunk. Bródi bajtárs, a golyószórós is erre gondol éppen, ahogy kedves fegyverét tárolja. Közben eszébe jut: hogyan is mondta ezt Momyszli, a „Volokalamszki országút” hőseinek nagyszerű parancsnoka. Igen... ha élni akarsz, öld meg azt, aki az életedre tör. Korea! — villan az agyába. Milyen közel van hozzánk! Persze az ellenség közös. S ahogy a koreai bajtársak helytállnak, úgy mi sem maradunk le a kiképzésben ... Ebben a pillanatban rakéta éles fénye lobban a fejük felett. Kezdődik! * Hatalmas robbanás vágja fel előttük a port, sűrű, fekete füst kavarog a nyomában. Újabb hatalmas robbanás. Kezdődik a tüzérségi tűz. Az „ellenség” állásai felett porfelhő úszik, az erősödő tűz mozdulatlanná tesz mindent. Kiugratlak az árkokból. Előre, szorosan a tűzhengerre zárkózva! — Róható! Előre!, — A Hazáért, a Pártért!!... — harsog minden hangnál hangosabban Kovács elvtárs, a pártcsoportvezető s magasra emeli a kibontott vörös lobogót. — Hajrááá! — zúgja rá megannyi kiáltás. Zúdulnak, mint a fergeteg, előreszegezett szuronyokkal, nekifeszülve a szerelvények alatt. Verejtékes arcuk lángol. A harcost ilyenkor valami leírhatatlan erő ragadja előre... A nép, a gyár, az új gépek, az új élet, ragyogó jövőnk szeretete s az ellenség izzó gyűlölete. *• Kivilágosodik. Nevető jókedvvel ragyog rájuk a felkelő nap, bearanyozza mosolygó arcukat. Vége a győzelmes rohamnak! Gémes Ferenc növendék, gyakorló szakaszparancsnok nadrágvarrásaira feszített kézzel áll a felsorakozott szakasz előtt. Csak úgy távolról hallja parancsnoka nyugodt, erőteljes hangját: ■— Kiválóan vezette egységét . .. Megdicsérem. — A dolgozó népet szolgálom! — vágja rá keményen. Milyen szép dolog is a néphadsereg tisztjelöltjének lenni!... HEGEDŰS FERENC.