Szabad Ifjuság, 1950 (1. évfolyam, 1-45. szám)
1950-08-18 / 26. szám
vis» 1950 augusztus 18. — w A művelődés joga, eleven valóság a, bizonyítja az új hajdúszoboszlói kultúrotthon Hajdúszoboszló — fürdőváros. Árnyas, füves sétányaival, gondozott, csodálatosan szép virágágyaival, fürdővendégeivel egy, darab üde Balaton-part a fátlan, alföldi táj kellős közepén. Alkotmányunk ünnepén egész seregüzemi munkás gondol itt hálásan arra, hogy a Népköztársaság biztosította számukra a pihenéshez és az üdüléshez való jogot az előkelők egykori paradicsomában. A szilfákkal beültetett főútvonalon az új kultúrotthon azt bizonyítja, hogy egy másik fontos jogot, a művelődés jogát is megvalósítja a dolgozók számára a Magyar Népköztársaság. Ez a kultúrotthon a szoboszlóiak új büszkesége. Kétemeletes, korszerű, vadonatúj épület, belül még üres, jól érzik benne a friss mész illata. Alsó részét egészen elfoglalja a színházterem, többszáz férőhelyes. Vastag üvegcsempékkel berakott falszakaszain szépen átragyog majd téli estéken a világosság. A szoboszlóiak tudják majd ilyenkor, hogy fiataljaik szerepelnek, vagy vendégegyüttes látogatott el a városba. A nézőtér felett karzat boltosodik, egy rekeszében vetítőgépet helyeznek el, a kultúrotthonban mozi is működik. Az emeleteken három helyiséget tartanak fenn előadóteremnek, egyet könyvtárnak, egyet múzeumnak. Ez a kultúrotthon minden berendezés nélkül másfélmillió forintjába került az államnak. Micsoda különbség! Nyugaton az imperialisták még a falatot is elvonják a nép szájától, hogy fegyverkezésre költhessék az árát, a mi kormányunk viszont másfélmillió forintot áldoz egyetlen kultúrotthon felépítésére. A belső berendezést a szoboszlóiak vállalták magukra. Úgy tervezték, hogy az Alkotmány ünnepére legalább a színháztermet be tudják bútorozni és megnyithatják az otthont. Nem rajtuk múlott, hogy ,a megnyitás mégis eltolódik augusztus 20-ról szeptember 1-re. Így lett volna szebb, az biztos, de azért nem estek kétségbe. Az Alkotmányt — melynek kultúrotthonukat is köszönhetik — megünneplik mindenképpen. A fürdő Füvén szabadtéri színpadot ácsoltak. Minden tömegszervezet szerepel egy-két műsorszámmal, a DISZ- szervezetek is. Műsorukat változatosan állították össze — van abban ének, tánc, jelenet, szavalat egyformán —, mégis összefüggő egészet alkot: a béketábor harcát tármasztja alá valamennyi. A műsor alkalmával felhívják arra is a figyelmet,, hogy ki-ki járuljon hozzá a kultúrotthon berendezéséhez. A DISZ elhatározta, hogy megindítja a gyűjtést: 30.000 forintot akarnak összeszedni. Plakáton, moziban, egyéni agitációval népszerűsítik a gyűjtést, sőt még repülőgépről is szórattak röpcédulákat. Ki dolgozzon , a kultúrotthonért,, ha nem a DISZ, a kultúrotthonmozgalom motorja?"" Alkotmányunk megadott minden lehetőséget a fiataloknak, országunk féltő gonddal segíti az ifjú nemzedéket és ezek a jogok kötelességekkel is járnak. A békéért, az ötéves tervért, a dolgozó ifjúság jövőjéért küzd a •M* Hau T4Uju tvnsHsiao SZABAD NÉPBwnrAWOTmn na RIHPPMI • AUGUSZTUS 20-ÁN Alkotmányunk ünnepén nyílik meg a Műcsarnokban az I. Magyar Képzőművészeti Kiállítás. Képünk Marton László főiskolai hallgató munkás-és paraszt fiatalt megelevenítő szobrát ábrázolja. SrfS Simlnsite A JÓ KÖNYV MUNKÁNK SEGÍTŐJE Ifjúsági olvasómozgalom indul szeptember elején „A szépirodalomra is istet kell találni, különben az agy kiszárad..." (Kirov) Szeptember elején indul meg az ifjúsági olvasómozgalom. Már most fel kell készülnünk, számba kell vennünk erőinket, hogy ezen a területen is sikeres munkát tudjunk végezni. Ifjúságunk szereti a könyveket. Bizonyságul csak egy számadatot hozunk fel: a csepeli körzeti könyvtár olvasóinak 40 százaléka fiatal! Havonta 1.800—2.000 könyvet olvasnak el E könyvek nagyrésze a szovjet szépirodalom remekei, a nagyszerű szovjet emberek hősi tetteiről szólnak. Ifjúságunk megérezte a könyvben rejlő nagy átalakító erőt. Iricz László, a Rákosi Művek esztergályosa, könyvtári aktivista így ír a könyv nevelő erejéről: „Sokat gondolkoztam azon, hogyan használhatnám fel azt az erőt, amit Azsajev könyvéből nyertem. Szerettem volna én is építkezésen dolgozni. De az én helyem az eszterga mellett van, ott kell jól dolgoznom. A könyv olvasása óta több csavart esztergáltam meg munkaidőm alatt. Sok példát sorolhatnánk fel még a magyar ifjúság könyvszeretetéről. Az eredmények mellett azonban súlyos hibák is akadnak. DISZ-bizottságaink többnyire elhanyagolják az olvasást A könyvtáros elszakad a szervezeti élettől, „könyvmoly” lesz.. Több helyen a vezetők maguk sem mutatnak példát. Még titkáraink között is van olyan, aki „soha nem ér rá" olvasni. Nem tudják, nem látják ezek a funkcionáriusok, milyen szerepe van az irodalomnak nevelőmunkánkban. , Elsősorban ifjúgárdistáinknak kell megérteni, hogy legjobb barátjuk, segítő társuk a könyv. A könyvek példáival, hőseinek munkájával kell alátámasztani a közvetlen előttünk álló feladatokat. Lenin, Sztálin és Rákosi elvtársak beszédei, írásai bizonyítják ezt legékesebben, gyakran támasztják alá szépirodalomból vett idézetekkel mondanivalójukat. Ezzel érdekekesebbé, világosabbá teszik előadásukat. Nekünk a termelésről, tanulásról, a szocialista ember alakulásáról szóló könyveket kell ismertetnünk, megbeszélnünk, megszerettetnünk az ifjúság széles tömegeivel. Ez a feladata a szeptember elején induló ifjúsági olvasómozgalomnak is. A mozgalom megindítása már most komoly munkát ró kultúrmunkásainkra. Melyek ezek a feladatok? Mindenekelőtt vegyük fel a kapcsolatot a legközelebbi (üzemi, városi, falusi) könyvtárak vezetőivel. A könyvtár munkatervét közösen készítsük el A tervbe vegyünk be megbeszéléseket, ankétokat, irodalmi esteket. A legjobb és legtöbbet olvasó elvtársakból szervezzünk könyvtári aktivistákat, akik az ifjúság között személyes beszélgetésen át ismertetik a könyveket, akik a könyvtárba nem járó fiatalokat elviszik a könyvtári órákra, jó könyveket ajánlanak számukra. Jó eredményeket értek el ezen a téren a MÁVAG-gyár könyvtári aktivistái, akik mindig újabb és újabb olvasókat szerveznek be. Hiba azonban, hogy ezt az aktivista hálózatot nem építették ki szélesen, alig4-sre aktivista dolgozik. A könyvtári , aktivistákat a könyvtárbizottság fogja össze, ez felügyel az aktivisták munkájára, újságra, hogy a cikkek nyomán meginduljon a vita, az olvasók között. A Rákosi Művek tanműhelyében már működik olvasókör. Az ebédszüneteket is felhasználják a közös olvasásra. Sokszor műszak után is a műhelyben maradnak, olvasni. Másutt, így a Ganz Villamossági gyárban is, „irodalmi törvényszéken” beszélik meg az olvasottakat. Legfontosabb, hogy fiataljaink megértsék és, átérezzék: a jó könyv fegyver. Jól kell vele bánni, nehogy az ellenség ellenünk használja fel. A mi feladatunk a könyv fegyverével is harcbaszállni a terménybeadás sikeréért, az új normák túlteljesítéséért! A könyvek tanítsanak bennünket a haza szeretetére, az ellenség gyűlöletére. Olvassa fiatalságunk a szovjet szocialista, realista írók műveit, a haladó magyar szépirodalom alkotásait, mert mint Zsdanov elvtárs mondotta: ..Egy igazán jó regény, egy igazán jó színdarab, egy igazán jó vers, éppen úgy növeli népünk erejét, mint egy új bánya, mint egy új gyár!" Népszerűsítsük a könyveket! A hangos híradóban, faliújságon, könyvtáblákon, az üzemben rendezett könyvkiállításoin keresztül tehetjük ezt. A könyvekről beérkezett leveleket, cikkeket tűzzük ki a fali Az Alkotmány minden paragrafusa rólunk, hozzánk szól... Gábor Miklós levele „A Magyar Népköztársaság hathatósan támogatja a dolgozó nép ügyét szolgáló tudományos munkát, valamint a nép életét, harcait, a valóságot ábrázoló, a nép győzelmét hirdető művészetet ..(53. §.) A Horthy-rendszerben, mikor a Színiakadémiáról kikerültem, arról beszélgettünk társaimmal, hogy, milyen szörnyű igazságtalanság az előttünk álló keserves színházi „szamárlétra”. Fiatal színész, akármilyen tehetséges volt, csak párszavas szerepet és ennek megfelelően szinte filléres bért kapott. A fejlődés , legelemibb lehetőségeit sem biztosították számára. A fiataloknak csak álmaiban élhetett az a ma már természetes, alkotmányadta elv, mindenkinek munkája szerint. A felszabadulás számunkra is új életet hozott. Munkánk azonban hosszú ideig nem járt jó utakon. A tőkés kézben lévő, tőkés érdeket szolgáló magánszínházak nem biztosíthatták jó irányban fejlődésünket. Hosszú út vezetett innen a Nemzeti Színházba, Shakespeare, Moliére, Osztrovszkij, Gogoly darabjainak nagyszerű szerepeihez. Ezen a hosszú és nem könnyű úton engem is, mint annyi fiatal művésztársamat, a Párt vezetett és segített. A színházban elvtársaim egyre nagyobb feladatok elé állítottak. Megtanítottak arra, hogy a művésznek nem elég a „született tehetség”, hanem állandó fáradságos munkával, kitartó tanulással kell önmagát fejleszteni, hogy minden szerep,vizsga népünk és önmaguk előtt is. Kiváló munkás lettem, Népköztársasági Érdemrenddel tüntettek ki, háromhónapos pártiskolán vettem részt, a színházi munkaversenyben többször kaptam prémiumot, megismerkedtem Obraszcov elvtárssal és más kitűnő szovjet művészekkel, el nem mondhatom, mennyi mindent kaptam a Párttól: a jó munka és tanulás lehetőségét, azt, ami ma már alkotottányiidta jogom és kötelességem is. Az Alkotmány minden paragrafusa rólunk és hozzánk szól, dolgozókhoz, fiatalokhoz. Nekem, mint művésznek, talán az 53-as a legdrágább, amely biztosítja a munkások és parasztok államának támogatását, a nép érdekét szolgáló művészetnek. Hogy ez nem üres szó — mint a burzsoá alkotmányok „jogai” —, azt az elmúlt évben minden feladatunk megoldásában éreztük. Ezt érezzük most is, mikor Népköztársaságunk még nagyobb ünneppé teszi számunkra az Alkotmányimnenét: ezen a napon osztják ki minden évben a Népköztársaság Kiváló Művésze és a Népköztársaság Érdemes Művésze címeket. „VAN HAZÁJUK" a címe annak az új nagy szovjet filmnek, mely azokról a náci Németországba hurcolt szovjet gyermekekről szól, akiket az amerikai megszállók minden megállapodás ellenére tengerentúli gyarmataikra „exportálnak’*. A képen Dobrinyin szovjet tiszt (Pavel Radocsnyikov) a rabságból megszabadított Ira Szokolovával. (Natasa Zascsipina, az „Elsőosztályosok” kiváló gyermekszínésze.)