Szabad Ifjuság, 1951. július-szeptember (2. évfolyam, 27-82. szám)

1951-09-09 / 64. szám

II. ÉVFOLYAM 64. SZÁM Vasárnap, 1951 szeptember 9 ÁRA 40 FILLÉR PROPAGANDISTÁK LEGJOBB TAPASZTALATAIT! DISZ-PROPAGANDISTÁK! ELMÉLYÜLT TANULÁSSAL, A NEVELÉSETEKRE BÍZOTT FIATALOK MEGISMERÉSÉVEL KÉSZÜLJETEK FEL NAGYSZERŰ HIVATÁSOTOK TELJE­­SÍTÉSÉRE. FEJLESSZÉTEK TUDÁSOTOKAT ÉS TANÍTÁSI MÓDSZEREITEKET, — SAJÁTÍTSÁTOK EL A KOMSZOMOL. A propagandista élet hivatása Az ifjúságot az élet, az egész világ megismerésének a vágya hevíti. A fiatalok nagy lelkesedéssel vágnak a jövőnek, az élet szépségeinek felkutatására, szívből jövő érdeklődésük naponta ezernyi kérdésre keres megoldást. Az ifjak és lányok vágyakoznak arra, hogy választ kap­janak kérdéseikre, azt akarják, hogy kitáruljon előttük a világ, az ezerarcú, változatos élet, szeretnének minél távolabbra látni, felfedezni az újat, amelyért a gazdag hétköznapok minden percében dolgoznak. Lehet-e szebb hivatás, mint ennek a mélyről jövő érdeklődésnek kielégítése. Van-e boldogítóbb érzés, mint a tudásszomj kielégítésének a tudata? Ez a boldogító érzés tölti el a marxizmus-leninizmus művelőjét, a propagandistát,­­ annak a tudománynak a tanítóját, amely az igazság mély feltárásával ad út­mutatást a munkásosztály forradalmi harcához. A propagandista munkája élethivatás. A kommu­nista ember nevelése talpig embert kíván, olyan tanítót, aki a legnemesebb, de egyben a legnehezebb feladatra, az új ember nevelésére vállalkozik. Az ilyen propagan­dista az új ember kovácsa, aki kialakítja a fiatalok világ­nézetét, aki magasre­ndű erkölcsi tulajdonságokat olt az emberekbe, aki a szocializmus felépítésére, az újszerű feladat elvégzésére neveli a fiatalokat. Az átkos kapitalista rendszer nemcsak a kizsarolt földeket, az elavult gépeket, az egészségtelen, piszkos gyárakat hagyta örökségbe, hanem azokat a rossz tulaj­donságokat is, amelyeket a kapitalizmus beleoltott az emberekbe. Bennünk is még ott rejtőzködik a múltnak ez a nyűge, sokszor vagyunk önzőek társainkkal szem­ben, nem ritkán hajlamosak a tunyaságra, az anyagias­ságra. A propagandista, mint a jó kertész a virágok fej­lődését akadályozó gyomokat — úgy gyomlálja ki a fiatalok lelkéből az önzésnek, a lustaságnak a maradvá­nyait. Bátorítja, ápolja az emberek nemes jellemvoná­sait: a barátságot, az emberek szeretetét, a bátorságot, az állhatatosságot, a munka szeretetét. E szép és nemes törekvésében semilyen nehézség nem állíthatja meg. Nagyszerű feladatok várnak a propagandistára. Az ifjúba a legjobb, a legszebb emberi tulajdonságokat oltja be. Olyan szeretetre neveli a fiatalokat a dolgozó nép, a haza iránt, amilyen áldozatkész készséggel sze­reti ő a hazát. Igazmondásra és őszinteségre tanítja az embereket. Állhatatosságra, bátorságra neveli az ifjú­ságot, arra tanít, hogy engesztelhetetlenül gyűlöljük az ellenséget és ne kíméljük életünket sem, ha a haza sza­badságáról van szó. A munka szeretetére tanít , végtelen távlatokat tár fel előttünk, hogy megértsük: munkánkkal a daloló holnapokat, a kommunizmus boldog korszakát építjük. Vajjon lehet-e ennél szebb hivatása egy ifjú kom­munistának? Lehet-e nagyszerűbb feladata, mint kom­munistává, a jövő alkotó munkásává nevelni az ifjúsá­got. Lehet-e magasztosabb, megtisztelőbb hivatás, mint Sztálin és Rákosi elvtársak hasonlatosságára teremteni, formálni a munkapadok, a napfényes mezők ifjú hőseit. Csodálatos, merészen ívelő hivatás a propagandis­táé. A propagandista meglátja az emberekben a jót, felismeri a fiatalban az eszményi élmények utáni feszült vágyakozást és megmutatja az eszmények megvalósítá­sának útját. A propagandista kemény acéllá formálja, kovácsolja az emberek jellemét. A propagandista élete nagyon gazdag. Felemelő érzés, amikor látja, hogyan fejlődik, erősödik hallgatóiban az elvetett mag, hogyan tölti meg az emberek lelkét Lenin és Sztálin tanítása. A propagandista tanítása visszhangot kelt lelkünk­ben és sokszoros alkotó erővel jelentkezik, hogy hősi tettekre, jobb munkára, ügyünk végső győzelmére ösz­tönözze az ifjúságot. Negyedi János ötholdas kisteleki dolgozó paraszt most viszi a begyűjtőhelyre gabonáját. A teli búz­ászsákokon írja alá a most megalakuló „Úttörő" termelőcsoport belépési nyilatkozata. Új egyetemeink is bizonyítják népünk szilárd békeakaratát Ünnepélyesen megnyitották az egyetemi tanévet • Vas Zoltán elvtárs beszéde a Közgazdasági Egyetemen közoktatásunk feladatairól, kétmilliárdos közoktatási beruházásunkról, fiatal értelmiségünk hivatásáról Ünnepi díszbe öltöztek az ország egyetemei és főiskolái. Budapesten, Debrecenben, Szegeden, Pécsett, Veszprém­ben, Egerben és Sopronban újból kitárultak az egyetemek és főiskolák kapui. Szegeden a Közlekedési Műszaki Egyetem, Budapes­ten az Idegen Nyelvek Főis­kolája — amelyek ebben a tanévben létesültek — először tárták szélesre kapuikat a dol­gozó nép gyermekei előtt. A Közgazdaságtudományi Egyetem korszerűen felsze­relt, új épületének vörös és nemzetiszínű drapériával fel­díszített aulájában folyt le a tanévnyitó ünnepség, amelyen Vas elvtárs beszédében el­sősorban arról szólott, ho­gyan nevelt a Horthy-rend­­szer az úgynevezett középosz­tály fiaiból és leányaitól el­lenségeket a magyar nép ér­dekei ellen és miként igyeke­zett a Horthy-rendszer kultu­rális kirakatpolitikája leplez­ni országunk rendkívüli elma­radottságát a szellemi élet minden lényegesebb területén. A Horthy-rendszer mindent elkövetett az értelmiség lét­számának korlátozására. Vas elvtárs az 1938-as Sza­Ma tehát közel négyszer annyi főiskolai és egyetemi hallgató tanul főiskoláink első évfolyamain, mint a há­ború előtt és munkánkat nem az értelmiségi réteg szaporo­dásától való félelem jellemzi. Ellenkezőleg! Az a gondunk, hogy még ez a hatalmas diák és egyetemi hallgatósereg sem tudja teljesen kielégí­t­ői feladatainkat a hall­gatói létszám elosztása is jellemzi. Míg 1938-ban az egyetemi hallgatók 40 száza­léka jogász volt, az ötéves terv végén az összhallgatók­­nak mintegy 35 százaléka mérnökhallgató lesz. A fő­iskolákon és az egyetemeken 1937—38-ban a munkás- és szegényparaszt származású hallgatók százalékaránya 3,5 volt, —­ a most in­duló iskolaévben 57 szá­zalék. Iskoláink létszámá­nak ilyen méretű emelése és szociális összetételének válto­zása dolgozó népünk nagy győzelme az oktatás meghó­dítása terén és visszatükrözi, hogy a kultúrforradalom mily példátlan méretekben tárta szélesre kapuit a munkásosz­tály, a dolgozó parasztság és a haladó értelmiség gyer­mekei előtt, hogy a marxiz­mus-leninizmus élenjáró ta­nítása szellemében elsajátít­sák a haladó tudomány min­denágú eredményeit. — Sztálin elvtárs tanítása, a szocializmus építése ha­zánkban, az ötéves terv tő­lünk is megköveteli, hogy az eddiginél is gyorsabb ütem­ű párt képviseletében Vas Zoltán elvtárs, az Országos Tervhivatal elnöke, az MDP Politikai Bizottságának tagja, a kormány képviseletében Darvas József közoktatásügyi miniszter és Bognár József belkereskedelmi miniszter je­lent meg. Nagy Tamás elvtárs meg­nyitója után Darvas József közoktatásügyi miniszter kö­szöntötte a közoktatásügyi minisztérium nevében az egyetem tanárait és hallga­tóit, majd Vas Zoltán elvtárs, az Országos Tervhivatal el­nöke, az MDP Politikai Bi­zottságának tagja mondott ünnepi beszédet.­tisztikai Szemlét idézte, amely így írt: „A mai Magyarország te­rületén amúgy is túlságosan megnövekedett értelmiségi ré­teg korlátlan szaporodásának gátat kell szabni.” Népi de­mokráciánk kultúrpolitikája ennek pont az ellenkezőjét vallja — mondotta Vas elvtárs. — Ha az 1937—38-as évi elsőéves egyetemi hallga­tók létszámát összehasonlít­juk az 1951. évi őszi beirat­kozással, úgy a következő kép tárul elénk: tem­ azokat a szükségleteket — mérnökök, agronómusok, vegyészek, közgazdászok, épí­tészek, geológusok, fizikusok, tanárok — melyeket a szocia­lizmus építése megkövetel. Nem tudunk annyi újabb egyetemet építeni, annyi tan­erőt rendelkezésre bocsátani, amennyit szeretnénk és főleg, amennyi szükséges lenne. Den növeljük a szakképzett káderek számát, hogy minden területen fokozzuk népünk ál­talános kulturális színvona­lát és képzettségét. Felemelt ötéves tervünk rendkívül nagy mértékben megemelte a közoktatás előirányzatát. Azonban a felemelt ötéves terv törvénybe iktatása óta el­telt néhány hónap máris meg­mutatta és meggyőzött ben­nünket arról, hogy a fejlő­désnek még ez a gyorsított üteme sem elegendő és még szélesebbre kell vonnunk a fiataloknak, elsősorban azok­nak a munkás- és paraszt­fiataloknak a körét, akiket közép- és felsőfokú képzésben részesítünk. Célkitűzéseink biztosítására dolgozó népünk és elsősorban munkásosztá­lyunk hatalmas áldozatokat hoz. A közoktatási beruházá­sokra 1952. évben mintegy félmilliárd forintot, öt év alatt pedig több mint kétmil­liárd forintot fogunk felhasz­nálni. Több mint egymilliárd forintot tesz ki az az összeg, amelyet az ötéves tervben egyetemek, főiskolák és diák­szállók létesítésére fordítunk. Az állami költségvetésből közoktatási célokra 1952-ben több mint másfélmilliárd fo­rint jut. Több mint 200 mil­lió forintot fordítunk diák­jóléti célokra.­­ A Közgazdasági Egye­tem mintegy 30 milliós épít­kezése nem az egyetlen és nem is a legnagyobb közok­tatási beruházása ötéves ter­vünknek. A Miskolci Kohó- és Gépipari Egyetem létesítésére mintegy 200 millió forintot, a Veszprémi Vegyipari Egyetem létesítésére 55 millió forintot, a budapesti Műszaki Egyetem kibővítésére és korszerűsíté­sére több mint 100 millió fo­rintot fordítunk. Ez év őszén kezdi meg a Közlekedés-Mér­nöki Egyetem működését Sze­geden. Továbbá megkezdi mű­ködését az Idegen Nyelvek Főiskolája és a Műszaki Ta­nárképző Intézet. 1952-ben indul meg a gödöllői új Ag­ráregyetem építkezése és hoz­záfogunk még négy új egye­tem: a gépgyártó, építő, bá­nyamérnöki és könnyűipari egyetem létesítéséhez. Ezek elhelyezése során Magyaror­szág újabb, városai jutnak egyetemhez.­­ Fejlődésünket az impe­rialista államok minden esz­közzel próbálják megakadá­lyozni. Propagandájukban ar­ról fecsegnek, hogy ötéves ter­vünk a hanyatlás felé viszi or­szágunkat. Mi ezekre a rágal­makra és hazugságokra az al­kotó munka tetteivel válaszo­lunk. Az amerikai imperialis­ták baktérium- és atombomba­gyárakat építenek, mi egyete­meket építünk fiatalságunk ré­szére. A háborús gyújtogatók lázas sietséggel készülnek egy újabb világháború kirob­bantására, mi a békébe vetett szilárd hittel állítjuk, hogy népünknek van és lesz ereje az imperialisták minden pro­vokációja ellenére biztosítani hazánkban a szocializmus épí­tését. — Építésünk nagy ered­ményeit — folytatta Vas elv­társ — csakis a marxista­­leninista közgazdaságtudo­mány talaján állva, Sztálin elvtárs tanításai nyomán, a Szovjetunió gazdaságának évtizedes tapasztalataira tá­maszkodva érhettük el. Min­den sikerünkben, minden egyes kicsi vagy nagy ered­ményünkben, újonnan épített gyárainkban vagy tanműhe­lyekben vagy óvodákban, kór­házakban vagy egyetemeken, szocialista mezőgazdaságunk­ban éppen úgy, mint a Köz­gazdaságtudományi Egyetem új épületében benne van a Szovjetunió önzetlen és fel­mérhetetlenül nagyértékű ba­ráti segítsége. Mindez azon­ban azt is jelenti, ha még fel­készültebben akarunk nekifog­ni az előttünk álló megnöve­kedett feladatok végrehajtá­sához, akkor még szilárdab­ban kell állnunk a marxista­­leninista közgazdaságtudo­mány, a sztálini tervgazdál­kodás alapján. — Olyan közgazdászokra van szükségünk, akik nem­csak ismerik a marxizmus­­leninizmust, akik nemcsak a népgazdaság tervezését, az ipar, a bányászat, a mező­­gazdaság, kereskedelem, köz­lekedés, pénzügy általános elvi kérdéseit és rendszerét ismerték meg, hanem, akik a tudásukat alkotó módon tud­ják alkalmazni. Olyan köz­gazdászokra van szükségünk, akik az élenjáró elméletet élenjáró gyakorlattal, a ter­vek végrehajtásáért vívott mindennapos, szívós, kitartó, gyakorlati munkával kapcsol­ják össze. Olyan közgazdá­szokra van szükségünk, akik pártunk és hit segítője, a DISZ szellemében felveszik a harcot az ellenség belső és külső ügynökeivel szemben, a nehézségekkel, a maradiság­­gal szemben, az újért, a fej­lettért, a haladásért folytatott munkában. A Közgazdaság­­tudományi Egyetem csak ak­kor tölti be hivatását, ha ilyen öntudatos, elméletileg magas színvonalon képzett, gyakorlati kérdésekben jártas, gyakorlati feladatokhoz ed­zett szocialista közgazdász­­kádereket ad népgazdaságunk minden egyes ága számára.* Négyszerannyi elsőéves egyetemi és főiskolai hallgató 1952-ben négy új egyetem épül Műegyetem 1937/38 349 fő 1951/52 5370 fő Közgazdasági Egyetem 305 „ 1000 „ Bölcsészet és természettudományi kar 414 „ 2500 „ Agráregyetem 403 „ 1300 „ Orvostudományi Egyetem 272 „ 700 „ Jogi karok 1703 „ 500 „ Egyéb 679 „ 3860 „ összesen: 4125 „ 15.230 „ A szovjet tapasztalatok melletti állásfoglalás a saját fejlődésünk mellen jelent állásfoglalást . Végezetül a Közgazda­ságtudományi Egyetem és va­lamennyiünk számára leg­nagyobb feladat újból és új­ból tanulni a Szovjetuniótól. A szovjet tapasztalatok mel­lett való állásfoglalás a sa­ját ügyünk, saját fejlődésünk mellett való állásfoglalást je­lenti. Ha olvassuk Sztálin elv­­társ műveit, mintha éppen a mi külön problémáinkról, mint­ha csak külön hozzánk szólna. Hiba lenne azonban a Szov­jetunió tapasztalatainak for­mális és mechanikus átvétele. Szívvel és értelemmel úgy kell ezt megvalósítani, ahogy azt Lenin az ifjúság feladatairól szólva meghatározta: „Önök előtt az építés feladata áll s ezt a feladatot csak úgy oldhatják meg, ha elsajátíta­nak minden korszerű ismere­tet, ha képesek lesznek a kom­munizmust készen kapott, be­tanult formulákból, tanácsok­ból, receptekből, előírásokból, program­mokból olyan eleven erővé változtatni, mely egy­ségbe foglalja az Önök köz­vetlen munkáját, ha képesek lesznek a kommunizmust gya­korlati munkájuk vezérfonalá­vá tenni.” — Lenin elvtárs eme nagy­szerű szavai, tanítása az ifjú­sághoz, legyen a mi számunk­ra is mindenben példamutató. Lenin elvtárs eme nagy taní­tása szellemében kívánok a Közgazdaságtudományi Egye­tem tanárainak és hallgatói­nak feladatai megvalósításá­hoz jó munkát és sok sikert. Tanuljanak és dolgozzanak nagy tanítómestereink: Marx, Engels szellemében, Lenin és Sztálin tanítása szerint. A Közgazdaságtudományi Egye­tem az ő szellemükben váljék újabb büszke várává a szocia­lizmus elméletének és építé­sének. Kövessék minden mun­kájukban hűen pártunkat és a marxi-lenini-sztálini tanítá­sok legnagyobb magyar har­cosát, szeretett Rákosi elv­társunkat.

Next