Szabad Ifjuság, 1951. július-szeptember (2. évfolyam, 27-82. szám)
1951-09-09 / 64. szám
II. ÉVFOLYAM 64. SZÁM Vasárnap, 1951 szeptember 9 ÁRA 40 FILLÉR PROPAGANDISTÁK LEGJOBB TAPASZTALATAIT! DISZ-PROPAGANDISTÁK! ELMÉLYÜLT TANULÁSSAL, A NEVELÉSETEKRE BÍZOTT FIATALOK MEGISMERÉSÉVEL KÉSZÜLJETEK FEL NAGYSZERŰ HIVATÁSOTOK TELJESÍTÉSÉRE. FEJLESSZÉTEK TUDÁSOTOKAT ÉS TANÍTÁSI MÓDSZEREITEKET, — SAJÁTÍTSÁTOK EL A KOMSZOMOL. A propagandista élet hivatása Az ifjúságot az élet, az egész világ megismerésének a vágya hevíti. A fiatalok nagy lelkesedéssel vágnak a jövőnek, az élet szépségeinek felkutatására, szívből jövő érdeklődésük naponta ezernyi kérdésre keres megoldást. Az ifjak és lányok vágyakoznak arra, hogy választ kapjanak kérdéseikre, azt akarják, hogy kitáruljon előttük a világ, az ezerarcú, változatos élet, szeretnének minél távolabbra látni, felfedezni az újat, amelyért a gazdag hétköznapok minden percében dolgoznak. Lehet-e szebb hivatás, mint ennek a mélyről jövő érdeklődésnek kielégítése. Van-e boldogítóbb érzés, mint a tudásszomj kielégítésének a tudata? Ez a boldogító érzés tölti el a marxizmus-leninizmus művelőjét, a propagandistát, annak a tudománynak a tanítóját, amely az igazság mély feltárásával ad útmutatást a munkásosztály forradalmi harcához. A propagandista munkája élethivatás. A kommunista ember nevelése talpig embert kíván, olyan tanítót, aki a legnemesebb, de egyben a legnehezebb feladatra, az új ember nevelésére vállalkozik. Az ilyen propagandista az új ember kovácsa, aki kialakítja a fiatalok világnézetét, aki magasrendű erkölcsi tulajdonságokat olt az emberekbe, aki a szocializmus felépítésére, az újszerű feladat elvégzésére neveli a fiatalokat. Az átkos kapitalista rendszer nemcsak a kizsarolt földeket, az elavult gépeket, az egészségtelen, piszkos gyárakat hagyta örökségbe, hanem azokat a rossz tulajdonságokat is, amelyeket a kapitalizmus beleoltott az emberekbe. Bennünk is még ott rejtőzködik a múltnak ez a nyűge, sokszor vagyunk önzőek társainkkal szemben, nem ritkán hajlamosak a tunyaságra, az anyagiasságra. A propagandista, mint a jó kertész a virágok fejlődését akadályozó gyomokat — úgy gyomlálja ki a fiatalok lelkéből az önzésnek, a lustaságnak a maradványait. Bátorítja, ápolja az emberek nemes jellemvonásait: a barátságot, az emberek szeretetét, a bátorságot, az állhatatosságot, a munka szeretetét. E szép és nemes törekvésében semilyen nehézség nem állíthatja meg. Nagyszerű feladatok várnak a propagandistára. Az ifjúba a legjobb, a legszebb emberi tulajdonságokat oltja be. Olyan szeretetre neveli a fiatalokat a dolgozó nép, a haza iránt, amilyen áldozatkész készséggel szereti ő a hazát. Igazmondásra és őszinteségre tanítja az embereket. Állhatatosságra, bátorságra neveli az ifjúságot, arra tanít, hogy engesztelhetetlenül gyűlöljük az ellenséget és ne kíméljük életünket sem, ha a haza szabadságáról van szó. A munka szeretetére tanít , végtelen távlatokat tár fel előttünk, hogy megértsük: munkánkkal a daloló holnapokat, a kommunizmus boldog korszakát építjük. Vajjon lehet-e ennél szebb hivatása egy ifjú kommunistának? Lehet-e nagyszerűbb feladata, mint kommunistává, a jövő alkotó munkásává nevelni az ifjúságot. Lehet-e magasztosabb, megtisztelőbb hivatás, mint Sztálin és Rákosi elvtársak hasonlatosságára teremteni, formálni a munkapadok, a napfényes mezők ifjú hőseit. Csodálatos, merészen ívelő hivatás a propagandistáé. A propagandista meglátja az emberekben a jót, felismeri a fiatalban az eszményi élmények utáni feszült vágyakozást és megmutatja az eszmények megvalósításának útját. A propagandista kemény acéllá formálja, kovácsolja az emberek jellemét. A propagandista élete nagyon gazdag. Felemelő érzés, amikor látja, hogyan fejlődik, erősödik hallgatóiban az elvetett mag, hogyan tölti meg az emberek lelkét Lenin és Sztálin tanítása. A propagandista tanítása visszhangot kelt lelkünkben és sokszoros alkotó erővel jelentkezik, hogy hősi tettekre, jobb munkára, ügyünk végső győzelmére ösztönözze az ifjúságot. Negyedi János ötholdas kisteleki dolgozó paraszt most viszi a begyűjtőhelyre gabonáját. A teli búzászsákokon írja alá a most megalakuló „Úttörő" termelőcsoport belépési nyilatkozata. Új egyetemeink is bizonyítják népünk szilárd békeakaratát Ünnepélyesen megnyitották az egyetemi tanévet • Vas Zoltán elvtárs beszéde a Közgazdasági Egyetemen közoktatásunk feladatairól, kétmilliárdos közoktatási beruházásunkról, fiatal értelmiségünk hivatásáról Ünnepi díszbe öltöztek az ország egyetemei és főiskolái. Budapesten, Debrecenben, Szegeden, Pécsett, Veszprémben, Egerben és Sopronban újból kitárultak az egyetemek és főiskolák kapui. Szegeden a Közlekedési Műszaki Egyetem, Budapesten az Idegen Nyelvek Főiskolája — amelyek ebben a tanévben létesültek — először tárták szélesre kapuikat a dolgozó nép gyermekei előtt. A Közgazdaságtudományi Egyetem korszerűen felszerelt, új épületének vörös és nemzetiszínű drapériával feldíszített aulájában folyt le a tanévnyitó ünnepség, amelyen Vas elvtárs beszédében elsősorban arról szólott, hogyan nevelt a Horthy-rendszer az úgynevezett középosztály fiaiból és leányaitól ellenségeket a magyar nép érdekei ellen és miként igyekezett a Horthy-rendszer kulturális kirakatpolitikája leplezni országunk rendkívüli elmaradottságát a szellemi élet minden lényegesebb területén. A Horthy-rendszer mindent elkövetett az értelmiség létszámának korlátozására. Vas elvtárs az 1938-as SzaMa tehát közel négyszer annyi főiskolai és egyetemi hallgató tanul főiskoláink első évfolyamain, mint a háború előtt és munkánkat nem az értelmiségi réteg szaporodásától való félelem jellemzi. Ellenkezőleg! Az a gondunk, hogy még ez a hatalmas diák és egyetemi hallgatósereg sem tudja teljesen kielégítői feladatainkat a hallgatói létszám elosztása is jellemzi. Míg 1938-ban az egyetemi hallgatók 40 százaléka jogász volt, az ötéves terv végén az összhallgatóknak mintegy 35 százaléka mérnökhallgató lesz. A főiskolákon és az egyetemeken 1937—38-ban a munkás- és szegényparaszt származású hallgatók százalékaránya 3,5 volt, — a most induló iskolaévben 57 százalék. Iskoláink létszámának ilyen méretű emelése és szociális összetételének változása dolgozó népünk nagy győzelme az oktatás meghódítása terén és visszatükrözi, hogy a kultúrforradalom mily példátlan méretekben tárta szélesre kapuit a munkásosztály, a dolgozó parasztság és a haladó értelmiség gyermekei előtt, hogy a marxizmus-leninizmus élenjáró tanítása szellemében elsajátítsák a haladó tudomány mindenágú eredményeit. — Sztálin elvtárs tanítása, a szocializmus építése hazánkban, az ötéves terv tőlünk is megköveteli, hogy az eddiginél is gyorsabb ütemű párt képviseletében Vas Zoltán elvtárs, az Országos Tervhivatal elnöke, az MDP Politikai Bizottságának tagja, a kormány képviseletében Darvas József közoktatásügyi miniszter és Bognár József belkereskedelmi miniszter jelent meg. Nagy Tamás elvtárs megnyitója után Darvas József közoktatásügyi miniszter köszöntötte a közoktatásügyi minisztérium nevében az egyetem tanárait és hallgatóit, majd Vas Zoltán elvtárs, az Országos Tervhivatal elnöke, az MDP Politikai Bizottságának tagja mondott ünnepi beszédet.tisztikai Szemlét idézte, amely így írt: „A mai Magyarország területén amúgy is túlságosan megnövekedett értelmiségi réteg korlátlan szaporodásának gátat kell szabni.” Népi demokráciánk kultúrpolitikája ennek pont az ellenkezőjét vallja — mondotta Vas elvtárs. — Ha az 1937—38-as évi elsőéves egyetemi hallgatók létszámát összehasonlítjuk az 1951. évi őszi beiratkozással, úgy a következő kép tárul elénk: tem azokat a szükségleteket — mérnökök, agronómusok, vegyészek, közgazdászok, építészek, geológusok, fizikusok, tanárok — melyeket a szocializmus építése megkövetel. Nem tudunk annyi újabb egyetemet építeni, annyi tanerőt rendelkezésre bocsátani, amennyit szeretnénk és főleg, amennyi szükséges lenne. Den növeljük a szakképzett káderek számát, hogy minden területen fokozzuk népünk általános kulturális színvonalát és képzettségét. Felemelt ötéves tervünk rendkívül nagy mértékben megemelte a közoktatás előirányzatát. Azonban a felemelt ötéves terv törvénybe iktatása óta eltelt néhány hónap máris megmutatta és meggyőzött bennünket arról, hogy a fejlődésnek még ez a gyorsított üteme sem elegendő és még szélesebbre kell vonnunk a fiataloknak, elsősorban azoknak a munkás- és parasztfiataloknak a körét, akiket közép- és felsőfokú képzésben részesítünk. Célkitűzéseink biztosítására dolgozó népünk és elsősorban munkásosztályunk hatalmas áldozatokat hoz. A közoktatási beruházásokra 1952. évben mintegy félmilliárd forintot, öt év alatt pedig több mint kétmilliárd forintot fogunk felhasználni. Több mint egymilliárd forintot tesz ki az az összeg, amelyet az ötéves tervben egyetemek, főiskolák és diákszállók létesítésére fordítunk. Az állami költségvetésből közoktatási célokra 1952-ben több mint másfélmilliárd forint jut. Több mint 200 millió forintot fordítunk diákjóléti célokra. A Közgazdasági Egyetem mintegy 30 milliós építkezése nem az egyetlen és nem is a legnagyobb közoktatási beruházása ötéves tervünknek. A Miskolci Kohó- és Gépipari Egyetem létesítésére mintegy 200 millió forintot, a Veszprémi Vegyipari Egyetem létesítésére 55 millió forintot, a budapesti Műszaki Egyetem kibővítésére és korszerűsítésére több mint 100 millió forintot fordítunk. Ez év őszén kezdi meg a Közlekedés-Mérnöki Egyetem működését Szegeden. Továbbá megkezdi működését az Idegen Nyelvek Főiskolája és a Műszaki Tanárképző Intézet. 1952-ben indul meg a gödöllői új Agráregyetem építkezése és hozzáfogunk még négy új egyetem: a gépgyártó, építő, bányamérnöki és könnyűipari egyetem létesítéséhez. Ezek elhelyezése során Magyarország újabb, városai jutnak egyetemhez. Fejlődésünket az imperialista államok minden eszközzel próbálják megakadályozni. Propagandájukban arról fecsegnek, hogy ötéves tervünk a hanyatlás felé viszi országunkat. Mi ezekre a rágalmakra és hazugságokra az alkotó munka tetteivel válaszolunk. Az amerikai imperialisták baktérium- és atombombagyárakat építenek, mi egyetemeket építünk fiatalságunk részére. A háborús gyújtogatók lázas sietséggel készülnek egy újabb világháború kirobbantására, mi a békébe vetett szilárd hittel állítjuk, hogy népünknek van és lesz ereje az imperialisták minden provokációja ellenére biztosítani hazánkban a szocializmus építését. — Építésünk nagy eredményeit — folytatta Vas elvtárs — csakis a marxistaleninista közgazdaságtudomány talaján állva, Sztálin elvtárs tanításai nyomán, a Szovjetunió gazdaságának évtizedes tapasztalataira támaszkodva érhettük el. Minden sikerünkben, minden egyes kicsi vagy nagy eredményünkben, újonnan épített gyárainkban vagy tanműhelyekben vagy óvodákban, kórházakban vagy egyetemeken, szocialista mezőgazdaságunkban éppen úgy, mint a Közgazdaságtudományi Egyetem új épületében benne van a Szovjetunió önzetlen és felmérhetetlenül nagyértékű baráti segítsége. Mindez azonban azt is jelenti, ha még felkészültebben akarunk nekifogni az előttünk álló megnövekedett feladatok végrehajtásához, akkor még szilárdabban kell állnunk a marxistaleninista közgazdaságtudomány, a sztálini tervgazdálkodás alapján. — Olyan közgazdászokra van szükségünk, akik nemcsak ismerik a marxizmusleninizmust, akik nemcsak a népgazdaság tervezését, az ipar, a bányászat, a mezőgazdaság, kereskedelem, közlekedés, pénzügy általános elvi kérdéseit és rendszerét ismerték meg, hanem, akik a tudásukat alkotó módon tudják alkalmazni. Olyan közgazdászokra van szükségünk, akik az élenjáró elméletet élenjáró gyakorlattal, a tervek végrehajtásáért vívott mindennapos, szívós, kitartó, gyakorlati munkával kapcsolják össze. Olyan közgazdászokra van szükségünk, akik pártunk és hit segítője, a DISZ szellemében felveszik a harcot az ellenség belső és külső ügynökeivel szemben, a nehézségekkel, a maradisággal szemben, az újért, a fejlettért, a haladásért folytatott munkában. A Közgazdaságtudományi Egyetem csak akkor tölti be hivatását, ha ilyen öntudatos, elméletileg magas színvonalon képzett, gyakorlati kérdésekben jártas, gyakorlati feladatokhoz edzett szocialista közgazdászkádereket ad népgazdaságunk minden egyes ága számára.* Négyszerannyi elsőéves egyetemi és főiskolai hallgató 1952-ben négy új egyetem épül Műegyetem 1937/38 349 fő 1951/52 5370 fő Közgazdasági Egyetem 305 „ 1000 „ Bölcsészet és természettudományi kar 414 „ 2500 „ Agráregyetem 403 „ 1300 „ Orvostudományi Egyetem 272 „ 700 „ Jogi karok 1703 „ 500 „ Egyéb 679 „ 3860 „ összesen: 4125 „ 15.230 „ A szovjet tapasztalatok melletti állásfoglalás a saját fejlődésünk mellen jelent állásfoglalást . Végezetül a Közgazdaságtudományi Egyetem és valamennyiünk számára legnagyobb feladat újból és újból tanulni a Szovjetuniótól. A szovjet tapasztalatok mellett való állásfoglalás a saját ügyünk, saját fejlődésünk mellett való állásfoglalást jelenti. Ha olvassuk Sztálin elvtárs műveit, mintha éppen a mi külön problémáinkról, mintha csak külön hozzánk szólna. Hiba lenne azonban a Szovjetunió tapasztalatainak formális és mechanikus átvétele. Szívvel és értelemmel úgy kell ezt megvalósítani, ahogy azt Lenin az ifjúság feladatairól szólva meghatározta: „Önök előtt az építés feladata áll s ezt a feladatot csak úgy oldhatják meg, ha elsajátítanak minden korszerű ismeretet, ha képesek lesznek a kommunizmust készen kapott, betanult formulákból, tanácsokból, receptekből, előírásokból, programmokból olyan eleven erővé változtatni, mely egységbe foglalja az Önök közvetlen munkáját, ha képesek lesznek a kommunizmust gyakorlati munkájuk vezérfonalává tenni.” — Lenin elvtárs eme nagyszerű szavai, tanítása az ifjúsághoz, legyen a mi számunkra is mindenben példamutató. Lenin elvtárs eme nagy tanítása szellemében kívánok a Közgazdaságtudományi Egyetem tanárainak és hallgatóinak feladatai megvalósításához jó munkát és sok sikert. Tanuljanak és dolgozzanak nagy tanítómestereink: Marx, Engels szellemében, Lenin és Sztálin tanítása szerint. A Közgazdaságtudományi Egyetem az ő szellemükben váljék újabb büszke várává a szocializmus elméletének és építésének. Kövessék minden munkájukban hűen pártunkat és a marxi-lenini-sztálini tanítások legnagyobb magyar harcosát, szeretett Rákosi elvtársunkat.