Szabad Ifjuság, 1951. július-szeptember (2. évfolyam, 27-82. szám)
1951-07-06 / 27. szám
1951 július 6. v^LÍRA^ÍrTusAG Helytállásra kell nevelni kádereinket, hogy a DISZ szilárd segítője legyen Pártunknak Részlet Bacsó Ferenc elvtársnak, a DISZ főtitkárhelyettesének a megyei titkárok értekezletén elmondott beszédéből Pártunk II. kongresszusa és Központi Vezetőségének legutóbbi ülése hatalmas feladatokat állított dolgozó népünk, ifjúságunk elé. Ezeknek a feladatoknak elvégzése olyan kádereket kíván meg, akik képesek a nehézségeket legyűrni, akik fáradhatatlanok, kitartóak — akik az ifjúsági tömegeket mozgósítani tudják a feladatokra — akiket a fiatalok hivatott vezetőjüknek ismernek el, akik egyéni bátorságukkal, a munkákban tanúsított állhatatosságukkal vívják ki a fiatalok megbecsülését. . Ilyenek-e a DISZ vezetői, vagy rendelkeznek-e tulajdonságokkal, hogy ilyenekké váljanak? Bátran elmondhatjuk: jelentős részük egyre inkább ilyen és nagy többségük alkalmas arra, hogy ilyen vezetővé váljék. Az elmúlt hét hónap alatt demokratikusan megválasztott mintegy hetvenezer DISZ-vezető döntő többsége alkalmas arra, hogy a feladatokat elvégezze és kiváló vezető legyen. Ezeken a kádereken nyugszik egész munkánk, rájuk építjük jövő terveinket. De ugyanakkor meg kell állapítanunk azt is, hogy kádereink önmaguktól, minden különösebb segítség és gondos kiválogatás nélkül nem fejlődnek vezetőkké. Ahhoz, hogy kádereink az egyre növekvő feladatoknak megfeleljenek, hogy kiváló vezetőkké váljanak, meg kell honosítanunk a káderek rendszeres nevelését és segítését. Világos, hogy a megnövekedett követelmények mellett a káderek fejlődését nem bízhatjuk a véletlenre. Igaz, hogy a fiatal káderek általában gyorsan fejlődnek, könnyen tanulnak, de ez önmagában nem elegendő arra, hogy megfeleljenek az újabb és újabb követelményeknek. Bacsó elvtárs ezután megemlítette, hogy megyei titkáraink és bizottságaink tagjai, gyakran központi funkcionáriusok is arról panaszkodnak, hogy nem tudják kielégítően megoldani a feladatokat, olyan gyorsan következnek egymás után. Az utóbbi időben egyre gyakoribb, hogy a funkcionáriusok nem, vagy nem úgy hajtják végre a határozatokat, amint azt végre kellett volna hajtani. Néhány, egyébként becsületes és jóindulatú megyei titkárunk éjt nappallá téve dolgozott a feladatok végrehajtásán és mégis hibák és lemaradások mutatkoztak a megye munkájában. Valóban olyan sok a munka, hogy képtelenség elvégezni? Igaz, jóval több mint egy fél évvel ezelőtt és minden bizonnyal egy fél év múlva ennél is több lesz, de semmiesetre sem annyi, hogy a munka jó megszervezésével, s mindenekelőtt a káderek szüntelen tanításával, ne tudnánk ezeket a feladatokat időben végrehajtani Beszámolójában ezután Bacsó elvtárs elmondta, hogy jelenlegi kádereink többsége az utóbbi félévben került vezető beosztásba. Ezek a káderek még nem rendelkeznek a vezetés tapasztalataival és igen gyakran a felsőbb DISZ-bizottság segítségére szorulnak. Gyakran egyszerűnek látszó feladatokkal is hetekig küzdenek. Ilyenek: egy rövid munkaterv elkészítése, az alapszervezeti titkári értekezlet előkészítése, beszámoló összeállítása stb. Mindez még inkább arra kötelezi a felsőbb DISZ-bizottságokat, hogy a kádereket munkájukban segítsék. Ez a segítség nyilvánuljon meg abban is, hogy a bizottságok tagjai rendszeresen járjanak a szervezetekbe és a helyszínen is segítsék és ellenőrizzék az alsóbb DISZ-bizottságok munkáját. A hajdú-bihar megyei DISZ-bizottságban már tapasztalható, hogy segítségükkel az alsóbb káderek többsége jól fejlődik. Az alsóbb DISZ-bizottságoknak nyújtandó segítésben a megyebizottságok széles aktívahálózatot vonjanak be, elsősorban az újonnan megválasztott választmányok tagjait. A választmányok tagjai, ha bevonják őket a mindennapi munkába, rendkívüli nagy segítséget adnak a bizottságoknak és eleven összekötőkapoccsá válnak a bizottságok és az alapszervezetek között. A választmányi tagok nemcsak segítséget nyújtanak, de munka közben sok tapasztalatot szereznek, látókörük kiszélesedik, politikailag fejlődnek, megedződnek és a gyakorlati munkában kifejlesztik képességeiket. A választmányok jelentőségét azonban a DISZ-ben még nem sikerült kellően tudatosítani. Többhelyütt tapasztalható, hogy a választmányokat csak papíros testületnek tekintik, akiket azért választottak, hogy ünnepélyes alkalmakkor össze lehessen hívni őket. Diósgyőrben az is előfordult, hogy nemcsak a választmány, de a választott bizottság szerepét sem értették meg. A bizottságot kettéosztották: kis és nagy bizottságra. A kis bizottságban, amely rendszeresen ülésezett és dolgozott, s csak a függetlenített funkcionáriusok voltak benn. A nem függetlenített bizottsági tagokat nagy bizottságnak keresztelték el és csak a legritkább esetben hívták be megbeszélésre. Ezek az elvtársak úgy akarják munkájukat folytatni, ahogy 1945—46-ban tették és most csodálkoznak, hogy a fiatalok nem hagyják magukat ilyen módszerekkel vezetni. Ez a hiba onnan is fakad, hogy a felsőbb DISZ-bizottság részéről elmulasztották az alsóbb DISZ-bizottságok kádereinek nevelését, munkájuk segítését és ellenőrzését. Bacsó elvtárs ezután az ellenségnek az ifjúsági szövetségekben végzett romboló munkájáról beszélt. Rámutatott arra, hogy a trockisták, a Rajk-banda, a Csehszlovákiában nemrég leleplezett Svermova-banda többször tettek arra kísérletet, hogy az ifjúsági egy részét szembefordítsák a Párttal. Az ellenségnek ez a törekvése azóta sem csökkent és újabb és újabb kísérletet tesz arra, hogy sorainkba beépülve romboló munkát végezzen. Csak kispolgári, békés illúzióktól eltelt, elpuhult funkcionáriust nyugtathat meg az a tudat, hogy a becsületes káderek többen vannak és elenyésző azoknak a száma, akik a DISZ-apparátuson belül ellenséges magatartást tanúsítanak. Sztálin elvtárs mondotta a trockista kártevőkről: „Ahhoz, hogy ártsanak és kárt okozzanak, ahhoz egyáltalán nincs sok emberre szükség. Hogy felépítsük a Dnyeprosztrojt, a munkások tízezreit kell munkába állítani. Ahhoz azonban, hogy felrobbantsák, elég talán néhány tucat ember, nem több. Hogy megnyerjünk egy ütközetet a háborúban, ehhez néhány hadtestnyi vörös katonára lehet szükség. Ahhoz azonban, hogy ezt a csatanyerést a fronton meghiúsítsák, elegendő néhány kém, valahol a hadsereg vezérkarában, vagy akár egy hadosztály vezérkarában, akik el tudják lopni a hadműveleti tervet és át tudják adni az ellenségnek. Hogy felépítsünk egy nagy vasúti hidat, ahhoz az emberek ezreire van szükség. De ahhoz, hogy felrobbantsák, elég mindössze néhány ember ... Következésképpen nem vigasztalhatjuk magunkat azzal, hogy mi sokan vagyunk, ők pedig, a trockista kártevők, kevesen.” Mi teszi lehetővé az ellenséges elemek munkáját a DISZ-ben és mi akadályozza leleplezésüket? Elsősorban az, hogy a DISZ apparátusában a lazaság még mindig igen nagy. A munka gyakran pártszerűtlen, s a funkcionáriusok között megnyugvás, kispolgári önelégültség vett erőt. A pártszerűtlen magatartással, fegyelmezetlenséggel, a határozatok végre nem hajtásával mi magunk teremtjük meg azt a légkört, amiben az ellenség zavartalanul folytathatja munkáját. Hozzá kell tenni ehhez azt is, hogy ugyancsak az ellenség munkáján segít az is, ha gyenge, alkalmatlan kádereket állítunk munkába, mert ezek mögött megbújva eredményesen és leplezve szabotálhatják a munkát, a határozatok végrehajtását. Ezzel szemben, ha mi megjavítjuk munkánkat, pártszerűen, kommunista módon dolgozunk, végrehajtjuk a határozatokat és azok végrehajtását, illetve betartását munkatársainktól is megköveteljük, ha fellépünk minden lazaság és fegyelmezetlenség ellen, akkor az ellenséget első tevékenységekor leleplezzük. Eltökélt szándékunk, hogy a DISZ-en belül felszámoljuk a liberalizmust. A vezető felelős azért, hogy kikkel dolgozik együtt, kiket javasol munkatársául, iskolára, vagy magasabb funkcióba. Az éberséget azonban nemcsak a központi és megyei apparátusban kell megkövetelni, hanem az alsóbb szervekben is. Nem elegendő az, ha csak a felsőbb apparátus tisztaságára ügyelünk, de ugyanakkor a járásokból, üzemekből, alapszervezetekből újabb és újabb ellenséges elemek szivárognak fel vezető pozíciókba. Tervszerűvé kell tehát tenni a kádermunkát. A káderekkel való foglalkozást az egész bizottság és elsősorban a titkár ügyévé kell tenni. Gondoskodjunk a munkában kitűnt fiatalok beállításáról, bízzuk meg őket feladatokkal és munkájukat kísérjük figyelemmel. Neveljük a kádereket, elsősorban legközvetlenebb munkatársainkat, bátrakká, kitartókká, áldozatkészekké. Biztosítanunk kell azt, hogy megszűnjék a káderek bűnösen gondatlan kiválogatása, ami eddig a kádermunkánkat jellemezte. Fokozni kell az éberséget a DISZ-ben és a káderek beállítását minden esetben a leggondosabb kiválogatás kell hogy megelőzze. Ez nem elszigetelt feladat, hanem szorosan összefügg mindennapi munkánk sikeres megoldásával, de még inkább az előttünk álló további feladatokkal. Bátorságra, helytállásra kell nevelni kádereinket, egész ifjúságunkat, hogy a DISZ szilárd segítője legyen Pártunknak. Jó munkával kell biztosítani, hogy a DISZ ne ugródeszkának, hanem kemény akadálynak bizonyuljon az ellenség számára. Huszonnégyezer ipari tanulót vár a vas- és gépipar Az ötéves terv eredményeként hazánk a fejlett technika, a korszerű ipar országává válik. Ennek érdekében elsősorban a nehézipart, a vas- és gépipart kell rohamléptekben fejlesztenünk. Ehhez többek között az új ipari munkások tízezreire van szükség. Kormányzatunk ezért különös gondot fordít az ipari tanulók képzésére. Korszerű gépekkel felszerelt tanműhelyek, új, napfényes iskolák várják a tanulni vágyó fiatalokat. Ebben az évben huszonnégyezer, tizennégy éven felüli fiú és leány jelentkezhet vas- és gépipari tanulónak. Jelentkezni az illetékes kerületi vagy helyi tanácsoknál lehet. Az új ipari tanulók munkaruhát, később egyenruhát kapnak ingyenesen. A tanuláshoz szükséges könyvek és tanszerek szintén díjmentesen állnak rendelkezésükre. Azok a tanulók, akik otthonban laknak majd, az első hat hónapban tizenöt forint térítés ellenében lakást, ruhát, reggelit, tízórait, ebédet, vacsorát kapnak. A vasiparban a mintakészítő, szerszámkészítő, öntő, esztergályos, géplakatos, műszerész, motorszerelő, kovács, csőszerelő, vésnök, rézműves szakmákban két-két év, a villanyszerelő szakmában másfél év, a gyalus, marós és mechanikai műszerész szakmában egy-egy év a tanulóidő. A tanulók valamennyi vas- és gépipari szakmában szeptembertől a következő év júniusáig elméleti oktatásban részesülnek, közben hetenként 24 órát a tanműhelyekben töltenek. 3 Elindult a Vasműhöz a tanuló fiatalok második csoportja Vasárnap reggel újabb 1060 budapesti diákfiatal indult el a Dunai Vasműhöz, hogy jó munkával segítse felépíteni az ifjúság városát. KÉTFÉLE ABC „Az A-betű = Atom, a B-betű = Bomba.” Így tanítják a gyermekeket az amerikai iskolákban az abc-re. Gyilkosokká, szívtelen orvrepülőkké, lángot és pusztulást szerető vadállatokká, az emberiség gonosztevőivé akarják őket nevelni. Ezt a célt szolgálják a vértől csöpögő amerikai filmek, a szennyirodalom, a háborúra uszító újságok, de még az iskolák is. A nyugati országok fiataljai a legnagyobb nyomorban, szellemi sötétségben élnek. A gyarmatokon pedig egy darabka kenyérért dolgoznak látástól-vakulásig tíz-tizenkét éves gyermekek. Koreában csecsemők ezreit gyilkolják le a betolakodó intervenciós banditák. Ezek a borzalmak a legnagyobb fájdalommal töltik el a világ minden asszonyának szívét. Ezért rendeznek szeptember 18-tól 23-ig Bécsbeli nemzetközi gyermekvédelmi konferenciát a béketátor nőharcosai. Ezt megelőzően a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége vasárnap délelőtt gyermekvédelmi konferenciát tartott. Anyák, tudósok, művészek, pedagógusok és írók vettek ezen részt. A konferencia előkészítése volt a Bécsben tartandó tanácskozásnak. A felszólalók szavai ,két világ ifjúságának sorsára vetettek fényt. A mi világunk fiatalsága boldog, szabad életet él. Korszerű iskolák százai, kollégiumok, egyetemek, ipari tanulóotthonok biztosítják tanulásukat, fejlődésüket. Nálunk a munka szeretetére, becsületre, hazaszeretetre nevelik a gyermekeket. Nálunk az abc-s könyvekben az A-betűs Alkotást, a B-betűs Békét jelent. Nyugaton, az urak, a tőkések világában csak nyomor és pusztulás jut osztályrészül a dolgozók gyermekeinek. Görögországban és Jugoszláviában gyermekek tízezrei pusztulnak el koncentrációs táborokban. Amerikában a néger gyermekek halálozási arányszámatöbb mint tízszerese a fehérekének. Az USA-ban hatmillió gyermek nem jár iskolába. Az amerikai tőkések, a háború vámszedői nem elégednek meg azzal, hogy saját ifjúságukat pusztulásba döntik, a mi fiainkat és lányainkat is áldozati báránynak szánják a profit oltárán. „ ... a magyar nőknek meg kell ezt gátolniuk — elsősorban a termelés frontján kell küzdeniük a békéért, gyermekeik boldog jövőjéért. Igaz hazafiakat, a Szovjetuniót, a Pártot, a munkát szerető ifjúságot kell nevelnünk” — mondotta a konferencián Vass Istvánné elvtársnő, az MNDSZ főtitkára. A nevelés terén igen komoly és felelősségteljes feladat jut a Párt ifjúsági szövetségére, a DISZ-re is. A gyári, üzemi, falusi és iskolai DISZ-szervezetek vezetőinek munkájától igen nagy mértékben függ, hogy milyen emberekké válnak a rájuk bízott fiatalok. Mi egészséges, harcos ifjúságot akarunk. S erre minden lehetőségünk megvan. Irodalmunk, filmjeink, mindennapi életünk előbbre segíti ezt. Minden fiatal előtt nyitva áll a tanulás, az érvényesülés útja. „Békeharcunknak, szocialista építésünknek döntő területe a köznevelés, fiatalságunk nevelése, amely mindenekelőtt a nevelők, a szülők és ifjúsági szervezeteink megtisztelő, szép feladata” — mondotta Jóbora Magda elvtársnő a konferencián. A DISZ-nek is segíteni kell abban, hogy hazáját szerető, öntudatos dolgozóvá formáljuk a ránkbízott drága kincset, a gyermeket. Mutassunk rá a fiataloknak, hogy a hazáját szerető ifjú élenjár a tanulásban, a munkában, állandóan képezi magát. Csak így válhat művelt, harcos tagjává a hatalmas béketábornak. A gyermekvédelmi konferencia megmutatta feladatainkat a gyermekvédelem és nevelés terén. Rajtunk, DISZ-fiatalokon is múlik, hogy milyen eredményekről számolthatunk be majd szeptember 18-án Bécsben, a nemzetközi gyermekvédelmi konferencián.