Szabad Ifjuság, 1951. július-szeptember (2. évfolyam, 27-82. szám)

1951-07-06 / 27. szám

1951 július 6. v^LÍRA^ÍrTusAG Helytállásra kell nevelni kádereinket, hogy a DISZ szilárd segítője legyen Pártunknak Részlet Bacsó Ferenc elvtársnak, a DISZ főtitkárhelyettes­ének a megyei titkárok értekezletén elmondott beszédéből Pártunk II. kongresszusa és Köz­ponti Vezetőségének legutóbbi ülése hatalmas feladatokat állított dol­gozó népünk, ifjúságunk elé. Ezek­nek a feladatoknak elvégzése olyan kádereket kíván meg, akik képesek a nehézségeket legyűrni, akik fá­radhatatlanok, kitartóak — akik az ifjúsági tömegeket mozgósítani tud­­ják a feladatokra — akiket a fiata­lok hivatott vezetőjüknek ismernek el, akik egyéni bátorságukkal, a munkákban tanúsított állhatatossá­gukkal vívják ki a fiatalok megbe­csülését. . Ilyenek-e a DISZ vezetői, vagy rendelkeznek-e tulajdonságokkal, hogy ilyenekké váljanak? Bátran el­mondhatjuk: jelentős részük egyre inkább ilyen és nagy többségük al­kalmas arra, hogy ilyen vezetővé váljék. Az elmúlt hét hónap alatt demo­kratikusan megválasztott mintegy hetvenezer DISZ-vezető döntő több­sége alkalmas arra, hogy a felada­tokat elvégezze és kiváló vezető le­gyen. Ezeken a kádereken nyugszik egész munkánk, rájuk építjük jövő terveinket. De ugyanakkor meg kell állapí­tanunk azt is, hogy kádereink ön­­maguktól, minden különösebb segít­ség és gondos kiválogatás nélkül nem fejlődnek vezetőkké. Ahhoz, hogy kádereink az egyre növekvő feladatoknak megfeleljenek, hogy ki­váló vezetőkké váljanak, meg kell honosítanunk a káderek rendszeres nevelését és segítését. Világos, hogy a megnövekedett követelmények mellett a káderek fejlődését nem bízhatjuk a véletlenre. Igaz, hogy a fiatal káderek általában gyorsan fejlődnek, könnyen tanulnak, de ez önmagában nem elegendő arra, hogy megfeleljenek az újabb és újabb követelményeknek. Bacsó elvtárs ezután megemlí­tette, hogy megyei titkáraink és bizottságaink tagjai, gyakran központi funkcionáriusok is arról panaszkodnak, hogy nem tudják kielégítően megoldani a feladato­kat, olyan gyorsan következnek egymás után. Az utóbbi időben egyre gyako­ribb, hogy a funkcionáriusok nem, vagy nem úgy hajtják végre a ha­tározatokat, amint azt végre kellett volna hajtani. Néhány, egyébként becsületes és jóindulatú megyei titkárunk éjt nappallá téve dolgozott a feladatok végrehajtásán és mégis hibák és lemaradások mu­tatkoztak a megye munkájában. Valóban olyan sok a munka, hogy képtelenség elvégezni? Igaz, jóval több mint egy fél évvel ezelőtt és minden bizonnyal egy fél év múlva ennél is több lesz, de semmiesetre sem annyi, hogy a munka jó meg­szervezésével, s mindenekelőtt a ká­derek szüntelen tanításával, ne tud­nánk ezeket a feladatokat időben végrehajtani Beszámolójában ezután Bacsó elvtárs elmondta, hogy jelenlegi kádereink többsége az utóbbi fél­évben került vezető beosztásba. Ezek a káderek még nem ren­delkeznek a vezetés tapasztalatai­val és igen gyakran a felsőbb DISZ-bizottság segítségére szo­rulnak. Gyakran egyszerűnek látszó feladatokkal is hetekig küzdenek. Ilyenek: egy rövid munkaterv elkészítése, az alap­szervezeti titkári értekezlet előké­szítése, beszámoló összeállítása stb. Mindez még inkább arra kö­telezi a felsőbb DISZ-bizottságo­­kat, hogy a kádereket munkájuk­ban segítsék. Ez a segítség nyilvánuljon meg abban is, hogy a bizottságok tagjai rendszeresen járjanak a szerveze­tekbe és a helyszínen is segítsék és ellenőrizzék az alsóbb DISZ-bizott­­ságok munkáját. A hajdú-bihar me­­gyei DISZ-bizottságban már ta­pasztalható, hogy segítségükkel az alsóbb káderek többsége jól fejlődik. Az alsóbb DISZ-bizottságoknak nyújtandó segítésben a megyebizott­ságok széles aktívahálózatot von­janak be, elsősorban az újonnan megválasztott választmányok tag­jait. A választmányok tagjai, ha be­vonják őket a mindennapi munkába, rendkívüli nagy segítséget adnak a bizottságoknak és eleven összekötő­kapoccsá válnak a bizottságok és az alapszervezetek között. A vá­lasztmányi tagok nemcsak segítsé­get nyújtanak, de munka közben sok tapasztalatot szereznek, látókörük kiszélesedik, politikailag fejlődnek, megedződnek és a gyakorlati mun­kában kifejlesztik képességeiket. A választmányok jelentőségét azonban a DISZ-ben még nem si­került kellően tudatosítani. Több­­helyütt tapasztalható, hogy a vá­lasztmányokat csak papíros­ testü­letnek tekintik, akiket azért válasz­tottak, hogy ünnepélyes alkalmak­kor össze lehessen hívni őket. Diósgyőrben az is előfordult, h­ogy nemcsak a választmány, de a választott bizottság sze­repét sem értették meg. A bizottságot kettéosztották: kis és nagy bizottságra. A kis bizottság­ban, amely rendszeresen ülésezett és dolgozott, s csak a függetlenített funkcionáriusok voltak benn. A nem függetlenített bizottsági tagokat nagy bizottságnak keresztelték el és csak a legritkább esetben hívták be megbeszélésre. Ezek az elvtársak úgy akarják munkájukat folytatni, ahogy 1945—46-ban tették és most csodálkoznak, hogy a fiatalok nem hagyják magukat ilyen módszerek­kel vezetni. Ez a hiba onnan is fa­kad, hogy a felsőbb DISZ-bizottság részéről elmulasztották az alsóbb DISZ-bizottságok kádereinek neve­lését, munkájuk segítését és ellen­őrzését. Bacsó elvtárs ezután az ellen­ségnek az ifjúsági szövetségek­ben végzett romboló munkájáról beszélt. Rámutatott arra, hogy a trockisták, a Rajk-banda, a Cseh­szlovákiában nemrég leleplezett Svermova-ban­da többször tettek arra kísérletet, hogy az ifjúsági egy részét szembefordítsák a Párttal. Az ellenségnek ez a törek­vése azóta sem csökkent és újabb és újabb kísérletet tesz arra, hogy sorainkba beépülve rom­boló munkát végezzen. Csak kispolgári, békés illúziók­tól eltelt, elpuhult funkcionáriust nyugtathat meg az a tudat, hogy a becsületes káderek többen van­nak és elenyésző azoknak a száma, akik a DISZ-apparátuson belül el­lenséges magatartást tanúsítanak. Sztálin elvtárs mondotta a trockista kártevőkről: „Ahhoz, hogy ártsanak és kárt okozzanak, ahhoz egyáltalán nincs sok emberre szükség. Hogy felépítsük a Dnyeprosztrojt, a munkások tízezreit kell munkába állítani. Ahhoz azonban, hogy fel­robbantsák, elég talán néhány tu­cat ember, nem több. Hogy meg­nyerjünk egy ütközetet a háború­ban, ehhez néhány hadtestnyi vörös katonára lehet szükség. Ahhoz azonban, hogy ezt a csatanyerést a fronton meghiúsítsák, elegendő né­hány kém, valahol a hadsereg ve­zérkarában, vagy akár egy hadosz­tály vezérkarában, akik el tudják lopni a hadműveleti tervet és át tudják adni az ellenségnek. Hogy felépítsünk egy nagy vasúti hidat, ahhoz az emberek ezreire van szük­ség. De ahhoz, hogy felrobbantsák, elég mindössze néhány ember ... Következésképpen nem vigasztal­hatjuk magunkat azzal, hogy mi sokan vagyunk, ők pedig, a trockista kártevők, kevesen.” Mi teszi lehetővé az ellenséges elemek munkáját a DISZ-ben és mi akadályozza leleplezésüket? Első­sorban az, hogy a DISZ apparátu­sában a lazaság még mindig igen nagy. A munka gyakran pártszerűt­­len, s a funkcionáriusok között megnyugvás, kispolgári önelégült­ség vett erőt. A pártszerű­tlen maga­tartással, fegyelmezetlenséggel, a határozatok végre nem hajtásával mi magunk teremtjük meg azt a lég­kört, amiben az ellenség zavartala­nul folytathatja munkáját. Hozzá kell tenni ehhez azt is, hogy ugyan­csak az ellenség munkáján segít az is, ha gyenge, alkalmatlan kádere­ket állítunk munkába, mert ezek mögött meg­bújva eredményesen és leplezve szabotálhatják a munkát, a határozatok végrehajtását. Ezzel szemben, ha mi megjavítjuk mun­kánkat, pártszerűen, kommunista módon dolgozunk, végrehajtjuk a határozatokat és azok végrehajtását, illetve betartását munkatársainktól is megköveteljük, ha fellépünk min­den lazaság és fegyelmezetlenség ellen, akkor az ellenséget első te­vékenységekor leleplezzük. Eltökélt szándékunk, hogy a DISZ-en belül felszámoljuk a libe­ralizmust. A vezető felelős azért, hogy kikkel dolgozik együtt, kiket javasol munkatársául, iskolára, vagy magasabb funkcióba. Az éberséget azonban nemcsak a központi és megyei apparátusban kell megkövetelni, hanem az alsóbb szervekben is. Nem elegendő az, ha csak a felsőbb apparátus tiszta­ságára ügyelünk, de ugyanakkor a járásokból, üzemekből, alapszerve­zetekből újabb és újabb ellenséges elemek szivárognak fel vezető pozí­ciókba. Tervszerűvé kell tehát tenni a ká­dermunkát. A káderekkel való fog­lalkozást az egész bizottság és el­sősorban a titkár ügyévé kell tenni. Gondoskodjunk a munkában kitűnt fiatalok beállításáról, bízzuk meg őket feladatokkal és munkájukat kí­sérjük figyelemmel. Neveljük a ká­dereket, elsősorban legközvetlenebb munkatársainkat, bátrakká, kitar­tókká, áldozatkészekké. Biztosítanunk kell azt, hogy meg­szűnjék a káderek bűnösen gondat­lan kiválogatása, ami eddig a ká­dermunkánkat jellemezte. Fokozni kell az éberséget a DISZ-ben és a káderek beállítását minden esetben a leggondosabb kiválogatás kell hogy megelőzze. Ez nem elszigetelt fel­adat, hanem szorosan összefügg mindennapi munkánk sikeres meg­oldásával, de még inkább az előt­tünk álló további feladatokkal. Bá­torságra, helytállásra kell nevelni kádereinket, egész­­ ifjúságunkat, hogy a DISZ szilárd segítője legyen Pártunknak. Jó munkával kell biz­tosítani, hogy a DISZ ne ugródesz­kának, hanem kemény akadálynak bizonyuljon az ellenség számára. Huszonnégyezer ipari tanulót vár a vas- és gépipar Az ötéves terv eredményeként ha­zánk a fejlett technika, a korszerű ipar országává válik. Ennek érde­kében elsősorban a nehézipart, a vas- és gépipart kell rohamléptek­ben fejlesztenünk. Ehhez többek kö­­zött az új ipari munkások tízezreire van szükség. Kormányzatunk ezért különös gondot fordít az ipari ta­nulók képzésére. Korszerű gépekkel felszerelt tanműhelyek, új, napfé­nyes iskolák várják a tanulni vágyó fiatalokat. Ebben az évben huszonnégyezer, tizennégy éven felüli fiú és leány jelentkezhet vas- és gépipari tanuló­nak. Jelentkezni az illetékes kerü­leti vagy helyi tanácsoknál lehet. Az új ipari tanulók munkaruhát, később egyenruhát kapnak ingyene­sen. A tanuláshoz szükséges köny­v­ek és tanszerek szintén díjmente­sen állnak rendelkezésükre. Azok a tanulók, akik otthonban laknak majd, az első hat hónapban tizenöt forint térítés ellenében lakást, ruhát, reggelit, tízórait, ebédet, vacsorát kapnak. A vasiparban a mintakészítő, szer­számkészítő, öntő, esztergályos, géplakatos, műszerész, motorszerelő, kovács, csőszerelő, vésnök, rézmű­ves szakmákban két-két év, a vil­lanyszerelő szakmában másfél év, a gyalus, marós és mechanikai mű­szerész szakmában egy-egy év a tanulóidő. A tanulók valamennyi vas- és gépipari szakmában szep­tembertől a következő év júniusáig elméleti oktatásban részesülnek, közben hetenként 24 órát a tanmű­helyekben töltenek. 3 Elindult a Vasműhöz a tanuló fiatalok második csoportja Vasárnap reggel újabb 1060 buda­pesti diákfiatal indult el a Dunai Vasműhöz, hogy jó munkával se­gítse felépíteni az ifjúság városát. KÉTFÉLE ABC „Az A-betű = Atom, a B-betű = Bomba.” Így tanítják a gyermekeket az amerikai iskolákban az abc-re. Gyilkosokká, szívtelen orvrepülőkké, lángot és pusztulást szerető vadál­latokká, az emberiség gonosztevőivé akarják őket nevelni. Ezt a célt szolgálják a vértől csöpögő ameri­kai filmek, a szennyirodalom, a háborúra uszító újságok, de még az iskolák is. A nyugati országok fia­taljai a legnagyobb nyomorban, szellemi sötétségben élnek. A gyar­matokon pedig egy darabka ke­nyérért dolgoznak látástól-vaku­­lásig tíz-tizenkét éves gyermekek. Koreában csecsemők ezreit gyil­kolják le a betolakodó intervenciós banditák.­­ Ezek a borzalmak a legnagyobb fájdalommal töltik el a világ min­den asszonyának szívét. Ezért ren­deznek szeptember 18-tól 23-ig Bécsbeli nemzetközi gyermekvé­delmi konferenciát a béketátor nő­harcosai. Ezt megelőzően a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége va­sárnap délelőtt­­ gyermekvédelmi konferenciát tartott. Anyák, tudósok, művészek, pedagógusok és írók vet­tek ezen részt. A konferencia előkészítése volt a Bécsben tartandó tanácskozásnak. A felszólalók szavai ,két világ ifjúságának sorsára vetettek fényt. A mi világunk fiatalsága boldog, szabad életet él. Korszerű iskolák százai, kollégiumok, egyetemek, ipari tanulóotthonok biztosítják ta­nulásukat, fejlődésüket. Nálunk a munka szeretetére, becsületre, haza­szeretetre nevelik a gyermekeket. Nálunk az abc-s könyvekben az A-betű­s Alkotást, a B-betű­s Békét jelent. Nyugaton, az urak, a tőkések vi­lágában csak nyomor és pusztulás jut osztályrészül a dolgozók­ gyer­mekeinek. Görögországban és Jugo­szláviában gyermekek tízezrei pusz­tulnak el koncentrációs táborokban. Amerikában a néger gyermekek ha­lálozási arányszáma­­több mint tíz­szerese a fehérekének. Az USA-ban hatmillió gyermek nem jár iskolába. Az amerikai tőkések, a háború vámszedői nem elégednek meg az­zal, hogy saját ifjúságukat pusztu­lásba döntik, a mi fiainkat és lá­nyainkat is áldozati báránynak szánják a profit oltárán. „ ... a magyar nőknek meg kell ezt gátolniuk — elsősorban a ter­melés frontján kell küzdeniük a békéért, gyermekeik boldog jövőjé­ért. Igaz hazafiakat, a Szovjetuniót, a Pártot, a munkát szerető ifjúsá­got kell nevelnünk” — mondotta a konferencián Vass Istvánné elvtárs­nő, az MNDSZ főtitkára. A nevelés terén igen komoly és felelősségteljes feladat jut a Párt ifjúsági szövetségére, a DISZ-re is. A gyári, üzemi, falusi és iskolai DISZ-szervezetek vezetőinek mun­kájától igen nagy mértékben függ, hogy milyen emberekké válnak a rájuk bízott fiatalok. Mi egészsé­ges, harcos ifjúságot akarunk. S erre minden lehetőségünk meg­van. Irodalmunk, filmjeink, min­dennapi életünk előbbre segíti ezt. Minden fiatal előtt nyitva áll a tanulás, az érvényesülés útja. „Békeharcunknak, szocialista épí­tésünknek döntő területe a közneve­lés, fiatalságunk nevelése, amely mindenekelőtt a nevelők, a szülők és ifjúsági szervezeteink megtisz­telő, szép feladata” — mondotta Jóbora Magda elvtársnő a konfe­rencián. A DISZ-nek is segíteni kell abban, hogy hazáját szerető, öntu­datos dolgozóvá formáljuk a ránk­bízott drága kincset, a gyermeket. Mutassunk rá a fiataloknak, hogy a hazáját szerető ifjú élenjár a ta­nulásban, a munkában, állandóan képezi magát. Csak így válhat mű­velt, harcos tagjává a hatalmas béketábornak. A gyermekvédelmi konferencia megmutatta feladatainkat a gyer­mekvédelem és nevelés terén. Raj­tunk, DISZ-fiatalokon is múlik, hogy milyen eredményekről számolt­hatunk be majd szeptember 18-án Bécsben, a nemzetközi gyermekvé­delmi konferencián.

Next