Szabad Ifjuság, 1951. október-december (2. évfolyam, 83-158. szám)

1951-10-02 / 83. szám

f 1951 október 2 KÉTEZER FORINT­­ BUDAPEST HETEDIK HÍDJÁÉRT Hegedűs József ifjúmunkás, a Boráros­ téri MÁVAG híd­építőinek taggyűlésén nagy figyelemmel hallgatta Simon László párttitkár elvtárs be­számolóját. Gondolatban együtt­­ járt Simon elvtárs szavaival, képzelete percek alatt bejárta az egész orszá­got. Mindenhova eljutott,­ahol népünk az ötéves terv meg­valósításán, a jövő felépítésén dolgozik. A számok, tervek nyomán sorban vonultak el szemei előtt a terv megvaló­sult létesítményei, maga előtt látta a pusztaság helyére épült modern házsorokat, az új gyárak üvegfalú, hatalmas műhelycsarnokait, bányagépek és traktorok ezreit. Hegedűs József tavaly 400 forint béke­kölcsönt jegyzett. Ezt a 400 forintot látta most ezerszere­sen kamatozni. A beszámoló utolsó mon­­data mélyen emlékezetébe vé­sődött: „A maga hasznára, hazánk javára minden becsü­letes magyar dolgozó jegyez­zen békekölcsönt!” Hegedűs József, mint DISZ-titkár, élen akart járni társai előtt. Az első felszólalás után felemelte kezét, szólásra je­lentkezett. — Elvtársak! — mondotta. — Mi, hídmunkások is bizo­nyítsuk be, hogy mindent meg­teszünk az ötéves terv idő­előtti befejezése, a béke meg­védése érdekében. Pártunk és dolgozó népünk felhívását tel­jesítettük, mikor felépítettük a Sztálin-hidat. Budapest hete­dik hídján, a Boráros­ téri híd felépítésén dolgozunk, s új­ból nagy feladatokat kell meg­valósítanunk. A Horthy-rend­­szerben négy évig építették fel ezt a hidat. Mi két év alatt építjük fel. Államunk minden segítséget megad ehhez, de nekünk is segíteni kell a terv diadalát. Én most ezer forint kölcsönjegyzéssel akarok hoz­zájárulni ahhoz, hogy határ­idő előtt felépüljön a híd, hogy győzelemre vigyük a terv ügyét. A taggyűlés után munkája is új lendületet kapott, egy hét alatt sok minden eszébe ju­tott. Mi is történt vele az elmúlt egy hónap alatt? Szakmunkás lett. Kényelmes lakást kapott. De nehéz lenne kiszámítani az új gépek, felszerelések árát, amivel államunk a dol­gozók munkájának megköny­­nyítéséről gondoskodik. Egy alkalommal arra gondolt, hogy a hídépítésnél 30 átkép­­zés tanul, s ezek tanítása ál­lamunknak fejenként 3500 fo­rintba kerül. A két új fúró­gép tizenhat ember munkáját végzi el és arról is hallott már, hogy jövőre a MÁVAG munkásai számára ezer sze­mélyes munkásszálló épül. Hegedűs József nagy meg­tiszteltetésnek veszi, hogy Budapest hetedik hídjának építésén dolgozik. Kezük nyo­mán egyre hosszabbodik a híd, egyre jobban alakulnak ki a pesti hídfő körvonalai. Az első pesti pillértől október 15-re kellett volna partra ér­nie a hídnak, de a dolgozók ezt a tervet már szeptember 29-re teljesítették. A kölcsönjegyzés napján Hegedűs József ilyen szám­vetést csinált magában. S a terv győzelméért, a híd felépí­téséért nincs olyan, amit meg ne tenne. A röpgyűlés után, ahogy ifjúmunkás társaival beszélgetett, örömmel látta azt a lelkesedést, amellyel a fiatalok békeszavazásra indul­tak. Azt is látta, hogy a jegy­zett összegek bizony túl­szárnyalják a taggyűlésen tett felajánlását is. Most sem maradhat el társai mögött, az élre kell kerülnie. Szótlanul lépett a párttitkár elvtárs asztalához, határozott vonásokkal írta be a jegyzett összeget neve után a jegyzési ívre. Hegedűs József: 2000 forint. — Úgy érzem, ezzel is hoz­zájárulok ahhoz, hogy határ­idő előtt felépítsük a hidat — mondta a körülötte álló elv­társaknak. Amikor Simon párttitkár kezet fogott vele, örömtől csillogó szemmel, bol­dogan tette még hozzá: Ebből a 2000 forintból, amit jegyez­tem, egy másik ifjúmunkás kezébe is egy új fúrógépet ad­tam. Olyant amivel én is dol­gozom, Homola László. 175 százalékos teljesítmény mellett 1300 forintot jegyzek — így járulok hozzá békénk védelméhez Somogyi Rózai kapuvári traktoron levele Szüleim a múltban kulákok földjén látástól-vakulásig dol­goztak. Már 11 éves koromban nekem is dolgoznom kellett, édesapám nem tudta biztosí­tani a család részére a min­­­dennapi kenyeret. Szüleimmel­­együtt éhbérért dolgoztam, nem tudtam magamnak egy ruhát sem venni, csak az a rongy volt, amit a kulák adott és amiért keményen kellett dolgozni. A felszabadulás hozta meg számunkra is a könnyebb életet, a jobban fize­tett munkát. A felszabadulás után tíz hold kapott földön dolgoztunk. Később a kapuvári gépállomásra kerültem azzal az elhatározással, hogy jó traktoros leszek. Falunk élete is megváltozott, kapott kultúr­­házat, orvosi rendelőt, telefont, de nemcsak a mi falunkban, hanem az egész országban lázas építőmunkát tapaszta­lunk mindenütt. Ezért veszem ki részem a békekölcsön jegy­zéséből. Ezért ígérem hogy ezután is jó munkát fogok végezni. S az eddigi 175 szá­­zázalékos teljesítményemet még jobban fokozni fogom. 1300 forint békekölcsönt jegyez­tem, mert tudom azt, hogy sok­szorosan vissza fogjuk kapni és hogy forintjaink a mi fel­­emelkedésünket, jobb életün­ket segítik elő. Azért jegyez­tem, hogy ezzel is hozzájárul­tak ötéves tervünk sikeres, idő­előtti befejezéshez, a béke meg­védéséhez. Somogyi Rózsi, a kapuvári gépállomás traktor­­vezető iskolája. Békenagygyűlés a Sportcsarnokban Az Országos Béketanács október 2-án, ma délután fél hat órakor a Nemzetközi Bé­kenap alkalmából békenagy­gyűlést rendez a Sportcsar­nokban. A nagygyűlés szó­noka Dobi István, a minisz­tertanács elnöke, az Országos Béketanács elnökségi tagja. A nagygyűlésen felszólal Nicolas Guillon, a hazánkba érkezett kiváló kubai költő, a békemozgalom tevékeny har­cosa. Amikor Pál Imre középpa­rasztot felkeresték a népneve­lők a békekölcsön jegyzés ügyében, egy félórai beszélge­tés után ezekkel a szavakkal írta alá a jegyzési űrlapot: — Szívesen adom, van mi­ből adni. Meg aztán tudom nagyon jól, hasznát látom a pénznek. Pál Imre 400 forint béke­kölcsönt jegyzett. Talán nem jegyzett volna ennyit, ha Imre fia — akinek vélemé­nyére adnak a családban, hi­szen már tavaly ilyenkor is a DISZ-ben képezte magát — nem mondja neki, hogy „je­gyezzen csak apám, ne mond­ja ránk senki, hogy nem akar­juk a békét”. Nem is bánta meg Pál Imre, hogy jegyzett. Azóta sokszor gondolkodott, nem hiába mondta a népneve­lőknek, hogy van miből je­gyeznie. Ez tényleg így van Pál Imre megcsinálta a maga számvetését, a saját számve­tése győzte meg igazán. De m­eglátta belőle azt is, hogy bizony nincs igaza annak a parasztembernek, aki azzal áll elő, hogy „kevés a pénzem, miből adjak”. Mert itt Gáté­­ron is mondták ezt néhányan a népnevelőknek. Nincs iga­zuk. Itt van az ő példája. Csak meg kell kezdeni a föl­sorolást, beszélni kell a ki­adásokról, a jövedelemről Ahogy Pál Imrééknél látszik ez, a gyarapodás szemmel lát­­ható mindenütt. Pál Imrének 16 hold földje van. Ebből tíz hold zsombé­kos, idáig fel nem szántott le­gelő. Az összes földje után hetvenhét aranykorona a tisz­ta jövedelme. Hat hold szán­tója van. Érdemes megnézni, hogyan gazdálkodott ezen Mindenekelőtt teljesítette gabonabeadási kötelezettségét. Ez összesen 11,30 méter má­zsa kenyér- és takarmányga­bonát tesz ki. Pál Imre ideje korán látta, ha nem siet a be­adással, kikerül a pénztárcá­ból a gyorsbeadási pótlék Ezért vitte gabonáját a gép­től egyenest a begyűjtőhelyre Pár forint híjján 1000 forin­tot kapott érte. Kiszámította a fejadagot — négyüknek ez majdnem tíz méter mázsa — s amikor látta, hogy van még neki 160 kiló feleslege, ezt is bevitte, C-jegyre. Jól jött érte a pénz, de jól jött a textilvá­sárlási utalvány is, amelyért ágyneműt vásárolt a felesége. És nemcsak a gabonánál volt ez így. A gátéri tanyavilágban az elsők között takarította be kukoricáját. Azonmód be is szolgáltatta és felvette érte a pénzt, természetesen a gyors­beadási pótlékot is. Négy má­zsa kukorica ára, meg a ga­bona, együttesen kitett majd­nem másfélezer forintot. Ez már olyan jövedelem, aminek súlya van egy magafajta pa­rasztembernél, aki még 1945 előtt megtanulta, hogy a pa­rasztembernek — aki egyedül gazdálkodik — vigyáznia kell minden fillérre. Pál Imre még nem kapott soha ennyi pénzt a gabona-, a kukoricafeleslegért. Az is sokat számít, hogy van egy kis lova,a kocsija és a szom­szédoknak, — akik szívesen vinnének a piacra árulni s egyelőre még nincs igájuk — azoknak elviszi fuvarba és jó pénzt kap érte. A jövedelem egy gazdasági évben itt is túlhaladja az 1000 forintot Ez idáig 2500 forint, de ez­után jön a nagyja. Mert Pál Imre fia — mi­helyt odahaza szűnik a munka — üzembe megy dol­gozni. Megteheti ezt bárki, aki­ nem lusta, az ötéves terv száz és százezer ifjúmunkást vár az üzemekbe. Ifjú Pál Imre el is ment s csak ara­táskor jött haza. Most, hogy vége a munkának ismét Pestre jön, de — ahogy ter­vezi —s rm­ost már végkép üzemi munkás lesz és szak­mát tanul. Mozdonyvezető szeretne lenni. Ebben az év­ben hazahozott 2600 forintot és Pálék jövedelme ezzel túl­haladta az ötezret. Egy tehe­nük van. Eleget tesznek a tejbeszolgáltatásnak. Most, hogy van már kukorica a gó­­réjukban 25 csirkét nevel az asszony és tömni kezdi a li­bákat is. Jut beszolgáltatás­ra, jut a szabad piacra, ami ismét legalább 1000 forintot hoz Pálék konyhájára. Telik — mint ahogy tellett az idei nyáron — új öltözet ruhára a fiúnak, selyemharisnyára a lánynak, új kendőre az asz­­szonynak, tellett —­ persze módjával — mindenre. Ez a számadás csak Pál Imre egyéni számadása. Hogyha a számadás túlhalad a Pál-portán, akkor még sok mindent­ lehet hozzá tenni. Az új utat, amit maholnap építeni kezdenek Pálmonos­­tor és Gátér között. Az új is­kolát, az új artézi kutat, az új gabonatárolót. Ennek egy­formán hasznát látja Pál Imre és a gyermekei, és hozzá kell tenni azt is, hogy az Imre-gyerek szakmát tanul nemsokára. De azt sem szabad kifelejteni, hogy Pál Imre számára is széles utat nyitott a jövő felé az állam. A községben már működik a III. típusú „Vorosilov”-tszcs, működik mégpedig eredmé­nyesen. Pál Imre már látja hol is köt majd ki végül, a faluban az a vélemény róla, hogy még nem ér véget az ősz, amikor Pál Imre cso­portba lép. Ő maga még nem döntött, de a termelőcsopor­tot máris úgy veszi, mint a boldog jövő biztos zálogát. És ha számvetést csinál ma­gában, rájön, hogy ehhez hoz­zátartozik ez is, ami még nincs meg, de, ami olyan, mintha máris itt lenne. Ezért jegyzett Pál Imre 400 forint békekölcsönt. A maga részéről nem tartja ezt nagy áldozatnak. Nem is az, a maga hasznára adja. S a pénzt, amely újra bőven fiadzik majd, ki tudja ő fi­zetni, minden megerőltetés nélkül. Kovács Imre SZÁMVETÉS Szírbakkíe A minisztertanács határozata a fásítás fejlesztéséről az 1951. és 1952. években A Magyar Népköztársaság minisztertanácsa határozatot ho­zott a fásítás fejlesztéséről az 1951—52-es években. „1951. év őszén és 1952. év­ben kereken 40.000 katasztrális holdnak megfelelő területen 200 millió, főként gyorsan növő, ipari és bányaművelési célokra alkalmas fajú, továbbá gyü­mölcsfacsemetét kell elültetni. Ez a fásítás első lépés hazánk­ban a tervbevett nagyarányú természetátalakító fásítások megvalósítására” — állapítja meg a határozat. A fásításokat a következő te­rületeken kell végrehajtani: a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, kísérleti gazdasá­gok, valamint tó- és nádgazda­ságok. Ezek szerint a termelő­­szövetkezetek 1951. év őszén 2517 katasztrális hold területen, 1952. évben pedig 7870 katasz­trális hold területen, az állami, kísérleti, valamint tó- és nád­gazdaságok 1951. év őszén ösz­­szesen 3240 katasztrális hold területen, 1952. évben pedig 6000 katasztrális hold területen fásíth­attak. „E védőövezetek védelmet nyújtanak az ármer­tesítő gátak­nak, fékezik a levonuló ár rom­boló hatásait a hullámterekben, egyben pedig jelentős tömegű ipari fát szolgáltatnak nép­gazdaságunknak” — állapítja meg a határozat. A fásítást végre kell hajtani a községi legelők területén, a vá­rosok, községek, bánya- és ipar­telepek lakóterületein, valamint a közutak és vasutak mentén is külön kitér a határozat arra, hogy az ifjúság járjon az élen a fásítási munkában. A minisztertanács felhívja az ország minden dolgozóját, első­sorban az ifjúságot, hogy szer­vezett társadalmi munkával vegyen részt: a) a meglévő fásítások gondo­zásában és kártevőktől való megvédésében; b) az erdei fák és cserjék mag­­vainak gyűjtésében; c) a fásítási terv végrehajtásá­ban, a fásítási talajelőkészítés munkáinak és a csemeték elülte­tésének elvégzésében. Ennek megvalósítása érdeké­ben: 1. a társadalmi szervezetek, a DISZ, DEFOSZ, MNDSZ és az úttörő szervezetek vezetői és tagjai járjanak élen a fásítás munkájában és fejtsenek ki szé­leskörű felvilágosító munkát a fásítás előmozdítására és védel­mére. Tudatosítsák, hogy minden elültetett és felnevelt fa népünk életszínvonalát emeli, a nép egészségét óvja. 2. A termelőszövetkezetek, földművesszövetkezetek és köz­ségi legeltetési bizottságok vál­laljanak minél nagyobb részt a fásítási feladatokból és tagjaikat mozgósítsák széleskörű társadal­mi munkára a fásítások érdeké­ben. Vegyenek részt a fásítási tervek elkészítésében, végezzék el idejében a talajelőkészítést és a csemeték szakszerű ültetését, gondoskodjanak a fásítások min­taszerű ápolásáról és megvédé­séről. A fásítási verseny első szaka­sza 1951 december 31., második szakasza 1952 december 31. nap­jával zárul. A versenyt a mag­­gyűjtési, ültetési és ápolási ered­mények mérlegelése alapján a földművelésügyi miniszter dönti el. 3 Sztálin elvtárs üdvözlőtávirata Mao Ce tung elvtársn­oz MAO CE TUNG elvtársnak, a Kínai Népköztársaság központi népi kormánya elnökének, Peking. A Kínai Népköztársaság kikiáltásának második év­fordulóján kérem önt, elnök elvtárs, fogadja baráti üdvöz­letemet. A hatalmas kínai népnek, a Kínai Népköztársaság kor­mányának és önnek személyesen azt a szívélyes jókívánsá­got küldöm, hogy érjenek el további sikereket a népi demo­kratikus Kína építésében. Erősödjék továbbra is a Kínai Népköztársaság és a Szovjetunió nagy barátsága, amely szilárd biztosítéka a békének és a biztonságnak a Távol- Keleten.L V. SZTÁLIN Visinszkij elvtárs üdvözlőtávirata Csu En Laj elvtársnak CSU EN LAJ elvtársnak, az Állami Közigazgatási Ta­nács elnökének, a Kínai Népköztársaság külügyminiszteré­nek, Peking. A Kínai Népköztársaság kikiáltásának második év­fordulója alkalmából kérem Önt, fogadja üdvözletemet. Szívből kívánom a hatalmas kínai népnek és személye­sen önnek, hogy érjenek el további sikereket a békés épí­tésben, a népeink közötti törhetetlen barátság erősítésében, a világ tartós békéjéért vívott harcban. A. VISINSZKIJ Rákosi Mátyás elvtárs távirata Mao Ce Tunghoz, a Kínai Népköztársaság megalapítása évfordulóján MAO CE TUNG elvtársnak, a Kínai Kommunista Párt Elnökének.­­ A Kínai Népköztársaság megalapításának második év­fordulója alkalmából a Magyar Dolgozók Pártjának Köz­ponti Vezetősége meleg üdvözletét küldi a testvér Kínai Kommunista Pártnak és további sikereket kíván abban a harcban, amelyet az egész haladó világ lelkes rokonszenvétől kísérve a Kínai Népköztársaság további megerősítéséért, a béke megvédéséért és az imperialista háborús gyújtogatók ellen oly eredményesen folytat, Budapest, 1951 október 1. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége nevében RÁKOSI MÁTYÁS főtitkár. Kim Ir Szen elvtárs üdvözlőtávirata Csu En Laj elvtársnak CSU EN LAJ elvtársnak, az Állami Közigazgatási Ta­nács elnökének és a Kínai Népköztársaság külügyminiszte­rének, Peking. A nagy Kínai Népköztársaság alapításának második évfordulója alkalmából a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság kormánya, a koreai nép és a magam nevében a legmelegebb szerencsekívánataimat küldöm Önnek és az egész kínai népnek. A koreai nép az amerikai fegyveres agresszorok ellen folytatott igazságos nemzeti felszabadító harca során meleg támogatásban részesül szomszédja, Kína részéről és közvet­len segítséget kapott a kínai népi önkéntesektől, Kína leg­jobb fiaitól és leányaitól. Ez bátorította a koreai népet és megerősítette bizalmát a végső győzelemben. Még nagyobb sikereket kívánok a dicsőséges nemzeti ünnepet köszöntő kínai népnek saját országa békés építőmunkája, a keleti or­szágok népei biztonságának megőrzése és a tartós világbéke megőrzésének terén. KIM IR SZEN ★ Táviratban üdvözölte még Mao Ce Tung elvtársat Dobi István, a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának el­nöke is. Kiss Károly elvtárs, külügyminiszter Csu En Laj elvtársnak, a Kínai Népköztársaság külügyminiszterének küldött üdvözlőtáviratot.

Next