Szabad Ifjuság, 1951. október-december (2. évfolyam, 83-158. szám)
1951-10-12 / 92. szám
IWHO MsSber ft Szipfil Bißte Gyapotszüret a fehérlő ménesmajori földeken Októberben nem esik a hó, ja, ménesmajori állami gazdaság egyik százholdas táblája mégis fehérlik. A nagy fehérség oka: beérett a gyapot a pénesmajori földeken. Sok minden történt ezen a földön, amíg eljutott odáig, hogy hátáról a magyar föld fehér aranyát szüretelik. Ménesmajor, a környező tanyákkal, földekkel együtt évtizedeken keresztül a zirci apátságé volt. Hagyó-KovácsGyula, a Grósz-per hírhedt vádlottja volt itt a mindenható úr, ahogyan ő mondta, a „földi isten". Hajnaltól éjszakáig robotoltak a cselédek, napszámosok, aratók, summások néhány fillérért. S a környéken mindenfelé erős, izmos emberek lézengtek munka nélkül — sok volt az ember, kevés a kereset, miközben az előszállási uradalom birtokánok, intézők álltak korbácscsal a kézben. S a termés mégis egyre kisebb lett, hiszen senkinek sem volt érdeke, hogy többet dolgozzék az uraknak, a papoknak. ★ is pirult egy kicsit, amikor a ruhafélékről beszél. Kelengyére gondol ő most. Nevetve mondja: sohse lehet tudni, mikor kérik meg az embert. A kis gubák sorra-rendre nyiladoznak. A szitányimajori kislányok egyszerre két sort fognak, úgy haladnak végig a hatalmas táblán. Ez még első szedés, különösen nagy gondot kell rá fordítani, 40 métermázsát magnak tesznek el, hogy jövőre még több gyapot teremjen az országnak. Egy mozdulat, s a puha, vattaszerű kis gyapotcsomócskák a háromrészes szedőköténybe kerülnek. A kötény is fehér, a gyapott még fehérebb. Csak a szedők arca piros. A lelkes munka festette pirosra. A jól gondozott föld bő termést ad, van mit szüretelni a gyapotszedőknek. A nép államáé ez a föld, a dolgozó népnek lesz több ruha, fehérnemű, ha gyorsan és jól végzik el a gyapotszüretet. Tudják ezt a szitányi majort egyénileg dolgozó parasztfiatalok, azért jöttek ide. Hepp Margit is eljött, otthon a bátyja dolgozik a nyolc hold földön. De amint behordta a kukoricát, ő is idejön. Mert a ki hitte volna ezt Hagyó-Kovácsék idejében? — kevés a munkaerő Ménes majorban. Száz és száz munkáskézre van szükség, hogy idejében betakarítsák a fehér aranyat. Sokszáz forintot visznek haza Szitányi-pusztára, Alapra, Előszállásra, minden környező községbe a fiatalok. Sokszáz, sokezer méter szövet, fonal, textilanyag lesz a gyapotból. S az is Kiss Mária. Hepp Margit, meg a többiek számára készül. Meg a pentelei, fehérvári, pesti munkásoknak. Mindnyájunknak. Várkonyi Endre •* *— Most magunknak dolgozunk — mondja Tóth Mária, az egyik gyapotszedő. — Ha többet dolgozunk, többet keresünk. És most különösen igyekszünk jól dolgozni, mert mielőbb be akarjuk takarítani a gyapotot. — Tóth Mária 16 éves. A Szitányi-pusztán lakik, szüleinek ott van földje. De nemcsak ő, a pusztánál minden lány a gyapotszedésnél dolgozik. Hamar szétfutott a hír: jól fizetik a gyapotszedőket. Tíznaponként van fizetés, az alatt 300, esetleg 400 forintot is meg lehet keresni. Mert télire lábbeli, meg tusai tejben-vajban fürödtek. A haanyag is kell — mondja fatrikások háta mögött ispán a húszéves Kiss Mária és el A szeretet ezer jelével fogadja népünk Sztálin küldötteit A szovjet mezőgazdasági küldöttség negyedik csoportjának látogatásai Dunántúlon dőlt, hogy az ő egyszerű min-A szovjet mezőgazdasági küldöttség negyedik csoportja Győr, Vas, Veszprém, Zala és Somogy megyét látogatja. A küldöttséget mindenütt nagy szeretettel, ünnepléssel fogadják. Virágeső hull rájuk, amikor megérkeznek és amikor elbúcsúznak, fonott kosarakban, díszes kulacsokban adják kezükbe a dunántúli hegyek, Somló, Badacsony szőlőjét, borátkája majd egy szovjet ember szobáját, vagy egy kolhoz kultúrtermét díszíti. Ez tette még ügyesebbé fürge ujjait, így készült el bámulatos rövid idő alatt a kis szobor. Az úttörő pajtások több helyen orosz szóval köszöntötték a szovjet vendégeket. A szombathelyi gyöngyöshermáni gépállomáson egy úttörő lány hosszú köszöntőt mondott el orosz nyelven —ízes vasmegyei kiejtéssel. Amikor az egyik vendégnek őszirózsa csokrát átadta, az így kezdte beszédét: — Szeretett magyar testvérek! — Majd tovább is magyarul folytatta. Kovács Lajos volt, a beregovói körzet „Engels” kolhozának elnöke. Kitettek magukért a kapuvári úttörőlányok is. A küldöttség tagjai teherautóval járták be a „Vörös Csillag” termelőszövetkezet földjeit. Az úttörők felkapaszkodtak az autóra és egész úton vígan szárnyalt daluk a friss szántások, a zöldelő vetések fölött. Búcsúzásnál G. F. Kivser elvtárs, gépállomási igazgató megsimogatta az egyik úttörő kislány haját és így A nagybajomi „Győzelem” tszes kapujában a csoporttagok kenyeret és sót adtak át a szovjet vendégeknek. A szocializmus országában járt parasztküldöttek beszámolójából tudták, hogy a Szovjetunióban a kenyér és a só a kedves vendégek köszöntésének ősi formája. Azt is hallották, hogy a magyar parasztoknak mindenütt megadták ezt a megtiszteltetést. Kiss Ernő, a bogyiszlói „Békéért” tszes ezermestere, amikor megtudta, hogy a szovjet vendégek másnap továbbutaznak Győr megyéből, egész éjszaka fúrt, faragott és megmintázta a felszabadult magyar munkás és paraszt kézfogását. Közben arra gontaszólt a körülötte álló tszgokhoz: — Látják, elvtársak, ezek a gyermekek már a kommunizmus építői lesznek. Egyik este, fárasztó nap után a küldöttekkel szálláshelyük felé tartott az autóbusz. A tolmácsok, kísérők erősen bóbiskoltak már. P. N. Velicsko elvtárs, aki a messzi Szibériából hozta hozzánk állattenyésztési szaktudását, rákezdett egy hazai dalra, G. F. Kivser elvtárs pedig mély hangon tercelt neki. P. A. Prozorov, a Lenin-renddel háromszor kitüntetett kolhozelnök hallgatagon ült helyén, majd egyszer csak felállott és az ülésekbe kapaszkodva előrement az egyik tolmácshoz. — Tessék — szólt az, amikor hozzáhajolt. — Csak azt szeretném megkérdezni, mennyi Magyarországon az átlaghőmérséklet és hány milliméter csapadék hull évente? Ezzel elárulta, hogy az autó buszon sem pihen, hanem gondolataiban ott is azzal foglalkozott, hogyan adjon még több értékes tanácsot a magyar dolgozó parasztoknak. Fokozzuk mezőgazdasági A falusi DISZ-szervezetekre, minden egyes DISZ-tagra nagy feladat hárul az őszi szántásvetés és a betakarítási munkák elvégzésénél. A jövő évi jó termés biztosításának első feltétele az időbeni vetés és a gyors betakarítás. A gyakorlati tapasztalatok bebizonyították, hogy az időben történő vetések 1—2 méter mázsával nagyobb termést hoznak, mint azok a vetések, amelyekkel elkésnek. A növénytermelés1951—62. évi tervéről szóló minisztertanácsi határozat megállapította azokat a határidőket, amelyekre a vetési munkákat dolgozó parasztságunknak el kell végeznie. Ezen a téren sokhelyütt lemaradás tapasztalható. Késedelmes vetést kevesebb gabona Az őszi árpa, a keveréktakarmányok és a rozs vetésének határideje már lejárt. Ott kell tehátelsősorban fokozni a munkát, ahol e növények vetésével késtek el. Helytelenül jártak el, akik a száraz időjárásra hivatkozva nem vetettek időben. Az idejében vetett gabona és takarmánynövények a csapadékos időjárás beköszöntésével már szépen kikeltek. Különösen rozsvetésnél gyakori, hogy a rozs még a jó talajokon sem hoz akkora terméseredményt, mint amilyent elvárhatunk tőle. Ennek oka jórészt a késői vetés., A rozs ugyanis ősszel nemcsak gyökeret ereszt, hanem bokrosodik és tavasszal hamar szárba szökken. A későn vetett rozs rendszerint ősszel csak gyökerét tudja fejleszteni, de már bokrosodáshoz nincs ideje, így tavasszal gyorsan szárba szökken, ritka lesz, a ritka vetésnek pedig kevés a szemtermése is. Az őszi mezőgazdasági munkák ütemének meggyorsításában járjanak élen a DISZ-tag parasztfiatalok. Személyes példamutatással, széleskörű népnevelő és felvilágosító munkával győzzék meg dolgozó paraszttársaikat az időbeni szántásvetés és betakarítás fontosságáról. Tanuljunk a szovjet mezőgazdaság gazdag tapasztalataiból tárjanak elől és alkalmazzák azokat a Szovjetuniótól tanult termeléstechnikai módszereket, amelyek nyomán magasabb terméseredményeket érhetünk el, így a vetések végzésénél alkalmazzák a keresztben-hosszában történő vetési módot. Az egyirányú vetésnél ugyanis a gabonaszemek sűrűn, egymás mellé zsúfolódnak össze. Ennek következtében a tenyészterület aránytalanul használódik ki. Ezt a zsúfoltságot és egyoldalú magelosztást szünteti meg a keresztben-hosszában való vetés. Igen nagy előnye ennek a vetési mód az őszi munkák ütemé nak az is, hogy a jobb fényelosztás révén a szalma alsó szközei erőteljesebben fejlődnek Ezáltal a növény ellenállóbb lesz a megdőlés, a megszorulás iránt és a rozsda kártételével szemben. Ennél a vetési módszernél kát, holdanként 15—20 százalékkal több vetőmag szükséges. De ezt a csekély vetőmagtöbbletet a nagyobb termésben sokszorosan visszanyerjük. A vetéseknél vigyázzunk arra, hogy csakis tisztított vetőmag kerüljön a földbe. Ellenkező esetben az idegen és a gyommagvak 30—40 százalékos terméskiesést is eredményezhetnek. Az ősziárpa és a búza vetőmagját meg kell csávázni. Több helyen — helytelenül — még előfordul, hogy az ősziárpa vetőmagját rézgáliccal csávázzák. A rézgálic pedig az ősziárpa üszögbetegsége ellen védelmet egyáltalán nem nyújt. Az ősziárpa vetőmagját tehát kizárólag Higosannal kell csávázni és a csávázási eljárásnál szigorúan be kell tartani a csomagoláson feltüntetett használati utasítást. A búza vetőmagját Higosannal vagy egyszázalékos rézgálicoldattal kell csávázni. Szabályként megállapíthatjuk: ha az őszi takarmány- és gabonafélék későn kerülnek elvetésre, a telet nagyon megsínylik és nem hoznak akkora termést sohasem, mintha időben vetettük volna el. Mutassanak példát a DISZ-tagok ! De példát kell mutatni a falusi DISZ-fiataloknak a betakarítás munkájában is. A betakarítási munkák mielőbbi jó elvégzésére azért is szükség van, hogy ezzel egyidőben a szükséges szántás-vetési munkákat el tudjuk végezni. A késedelmes betakarítás hátráltatja a szántás-vetési munkák időben való elvégzését. Amikor őszi gabonavetéseinknek 40—50 százalékát kukorica után kell vetni, minden erővel arra kell törekednünk, hogy a törés után a szárbetakarítást azonnal elvégezzük. A vetéseknél, a betakarításnál egyaránt gyorsan, késedelem nélkül pótolnunk kell a munkákat. A DISZ-aktívák személyes példamutatáson kívül házi agitációval győzzék meg dolgozó parasztságunkat arról, hogy jó termésre kizárólag csak az esetben számíthatnak, ha az őszi kalászosok megerősödve várják a telet. Legyenek a DISZ-fiatalok az őszi szántás vetési és betakarítási munkaverseny lendítői, kössenek páros versenyszerződéseket, hogy példájuk nyomán dolgozó parasztságunk minél szélesebb körben kapcsolódjon be a szocialista munkaversenybe. Célunk legyen, hogy a tanácsválasztások egyéves évfordulójára végezzünk az őszi vetésekkel! Fertő Árpád, agronómus. INREK. * A Szikra kiadásában megjelent Köszev: „Titóék álarc nélkül” című könyve. A könyv részletes képet ad az imperialisták és a Tito-fasiszták közti kapcsolat történetéről, megmutatja, hogyan akadályozta Churchill és ez imperialista kémügynökségek bérenceként tevékenykedő Tito a jugoszláv nép hősi szabadságharcát, hogyan küldte a biztos halálba a hű kommunista vezetők ezreit, a partizánok tízezreit. Köszev könyvéből képet kapunk a mai Jugoszláviáról is, amely a nép börtöne és amelyben mind szélesebben bontakozik ki a dolgozó nép harca a független és demokratikus Jugoszláviáért. * Most fejezték be a Héreg és Bajna közötti kilenc és fél kilométer hosszú makadám hegyiút építését, amely összeköti a dorogi szénmedencét Tatabányával. Az új út lehetővé teszi, hogy a Tatabányán dolgozó bányászokat gyors autóbuszjáratok szállítsák munkahelyükre. A 4,6 millió forint költséggel épült utat átadták a forgalomnak. * Textiliparunk újabb segítséget kapott a Szovjetuniótól. Négy hatalmas gyűrűsfonógép érkezett határidő előtt, amelyet addig is, amíg az új Kaposvári Fonodát berendezik, a Magyar Pamutipar telepére szállítottak. A gépek egyenként 376 orsóval dolgoznak és olyan teljesítményórával látták el őket, amelyek külön-külön mutatják a szakmányok teljesítményét. Ez a módszer megkönnyíti az igazságos elszámolást. * Az 1951—52-es tanévben a fővárosi tanács és a megyei tanácsok oktatási osztályai kezdő-, közép- és felsőfokú tanulókörökben biztosítják az orosz nyelvet tanító pedagógusok szakmai fejlődését. A kezdő tanulókörökön mintegy 400 olyan pedagógus vesz részt, akiknek még nincsenek orosz nyelvi előtanulmányaik. A középfokú tanulókörök munkájában az orosz nyelvből már jogosító vizsgát, vagy 1951 előtt alapvizsgát tett pedagógusok vesznek részt, a felsőbb fokú tanulókörök tagjai pedig olyan oktatók, akik már szakoktatói oklevéllel rendelkeznek és tavaly is részt vettek hasonló tanulóköri munkában. * Az Operaház hangversenymesteri pályázatot hirdet. Jelentkezni lehet október 16-án reggel 9 órakor — életrajzzal — a személyzeti osztályon. A próbajáték aznap fél 12 órakor lesz. Pályázati feltételek: Bach egyik szólószonátájának és egy szabadon választott versenyműnek (kádenciával) előadása és lapról-olvasás. * Az Északi Járműjavító vonalosztályának dolgozói a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának tiszteletére a többi között vállalták, hogy november 20-a helyett november 7-re befejezik a pentelei állomás számára készítendő fordítókorong építését. Az Inotai Erőmű részére ugyancsak november 7-re elkészítik egy hatméteres fordítókorong műhelyi munkáit. 1949-ben, Sztálin elvtárs születésnapja előtt olvastam először Muszka Imre sztahanovista esztergályosról. A gépekhez nem sokat értettem, így nehezen tudtam elképzelni, hogy mit is jelent a gyorsvágás. Mégis megtetszett. Kedvet éreztem ahhoz, hogy megismerjem a fémek tulajdonságait, nagy sebességgel vághassam az acélt. Minderre azonban csak azért gondoltam akkor, hogy engem is ünnepeljenek, kezetszorítsanak velem is, mint Muszka elvtárssal. Akkor még nem láttam világosan, hogy a többtermeléssel — ha jobbat és többet adunk a hazának —, a tervet, a béke védelmét szolgáljuk. Szüleim felháborodással vettek tudomást elhatározásomról, sohasem felejtem el édesanyám kétségbeesett tekintetét: „Te gépírónő leszel, nem akarom, hogy úgy élj, mint mi éltünk" — kiáltotta felém és ezzel úgy látszott, el is intézte ügyemet. Nem gondoltam arra, hogy megmagyarázzam neki: a munka ma már nem az emberek kiszipolyozását, hanem saját életünk felemelkedésének útját jelenti. ★ Nagy családi harc után mégis ipari tanuló lettem. Esztergályos- A Rákosi Mátyás Művek Gépgyárában nagy örömömre ahhoz a csoporthoz kerültem, ahol Muszka elvtárs dolgozik. Kezdetben félve tekintettem rá. Valahogy úgy láttam a felnőtt esztergályosokat, mint ahogy a középiskolai diák az egyetemi tanárra néz. Úgy járkáltam a szebbnél-szebb esztergapadok között, mint egy idegen látogató. 1950 december vége felé — legalább is akkor úgy véltem — csodálatos dolog történt velem. Muszka Imre elvtárs odajött hozzám és barátságosan megkérdezte: „Mondd, nem akarsz velem együtt dolgozni?” Én az első pillanatban — talán a meglepődéstől — nem értettem meg, hogy mit akar ezzel mondani. Kérdőleg néztem rá. ő azonban mindjárt munkát adott. Egy acélrudat nyomott a kezembe. „Fogd be a tokmányba és kezdjél el dolgozni” — mondta, s már nyúlt is a másik munkadarab után. Erre a beszélgetésre még ma is büszke vagyok, akinek csak lehet elmondani, hogy a mi üzemünkben a legjobb sztahanovisták hogyan segítik a fiatal ipari tanulók fejlődését. Azzal az elhatározással léptem Muszka elv társ gépe mellé, hogy az ormótlan acélrúdból tökéletes munkadarabot készítek. Hamar észrevettem, hogy nem könnyű a feladat. Még sohasem dolgoztam önállóan, így félelemmel kezdtem meg a munkát. Már a beállításnál sok bajom volt, amikor pedig megkezdtem a forgácsolást, ijedtemben úgy ráengedtem az esztergakést a munkadarabra, hogy az majdnem elégett. Muszka elvtárs megdorgált fegyelmezetlenségem miatt, de a következő munkadarabot már együtt készítettük el. Több hónapon keresztül dolgoztam együtt Muszka elvtárssal, sokat tanultam tőle. Ezért még ma is hálás vagyok. Az esztergályozás alapismeretei mellett sok olyan új munkamódszerre tanított meg, amelyre részben ő jött rá munkája közben, részben pedig a szovjet sztahanovista esztergályosoktól tanult. Ma már nem járok félénken a gépek között, nagyon szeretem azokat. Sohasem felejtem el azt a napot, amikor fegyelmi elé akartak állítani azért, mert az előírt 8 óra helyett majdnem 16 órát töltöttem gépem mellett. Emlékszem, milyen nagy öröm volt számomra az a nap, amikor szüleim beleegyezésével ipari tanuló lettem, de most százszorta boldogabb vagyok. Ma már nemcsak csodálója vagyok azoknak az embereknek, akik elsajátítják a gyorsvágást, akik Bikov ,szovjet sztahanovista esztergályos példáját követve pozitív szögben köszörülik az esztergakést, ma már én is közéjük tartozom. Az ellenség gyakran emlegeti, hogy az ipari tanulókat túldolgoztatják, agyonhajszolják. Ne higgye ezt el egyetlen fiatal sem. Az ellenség éppen azért beszél így rólunk, mert azt akarja, hogy a fiatalok ne jöjjenek közénk, ahol a boldog jövőjüket építhetik. Aki elhiszi az ellenség rémisztgetéseit, az jöjjön közénk, a munkahelyünkre, vagy amikor színházba, sportpályára megyünk. Hallgassa meg beszélgetéseinket, tervezgetéseinket a jövőről. Meglátta volna, hogyan töltöttük pihenésünket a Balaton hús hullámai mellett. Én a napokban kezdtem először felnőtt norma szerint, a felnőttekkel egy sorban dolgozni. A jelenlegi teljesítményem 90—100 százalék között mozog. Egy ipari tanulónak ez elég szép eredmény, de ezzel nem elégszem meg. Úgy akarok dolgozni, mint Muszka Imre elvtárs és az ő tanítómesterei, a szovjet sztahanovisták. Elmondta: Székely Katalin II. éves ipari tanuló. MUSZKA IMRE TANÍTVÁNYA