Szabad Ifjuság, 1952. január-március (3. évfolyam, 1-76. szám)
1952-01-03 / 1. szám
Válasz Rab Katalin : „Ki a hibás ?“ ciműi levelére Külön-külön foglalkozunk minden hallgatóval A Szabad Ifjúság december 24-i számában olvastam Rab Katalin elvtársnőnek, az Egyesült Izzó politikai kör vezetőjének „Ki a hibás” című levelét. Rab elvtársnő megírja, hogy bár pontosan felkészült az előadásokra és egyénileg is foglalkozott a fiatalokkal, munkájának mégsem volt eredménye. A politikai kör hallgatói elmaradtak és az utolsó foglalkozáson huszonnégy ifjúmunkás helyett már csak egy jelent meg. A levél olvasása közben önkéntelenül is a mi politikai iskolánk jutott eszembe. Tizenhatan jelentkeztek a politikai iskolára és az ötödik foglalkozáson már csak heten vettek részt. Nagyon sokat gondolkodtam a lemorzsolódás elleni harc módszerein. DISZ-titkárunkhoz, Kinyik János elvtárshoz fordultam tanácsért. Elhatároztuk, hogy egyéni beszélgetéseken keresztül győzzük meg a fiatalokat a tanulás fontosságáról. Az elhatározást tett követte. Ebédidő alatt és munkaszünetekben felkerestem a fiatalokat, beszélgettem velük a tanulás fontosságáról, a tudás szépségéről. Eleinte húzódoztak, különböző kifogásokkal éltek, nehéz volt őket rábeszélni arra, hogy újból jöjjenek el a foglalkozásra. Jellemző Hídvégi Ilona elvtársnő példája, aki azért nem járt oktatásra, mert félt, hogy nem tudja elsajátítani az iskola anyagát. Vele nagy gonddal foglalkoztam. Beszélgettünk munkájáról, családi körülményeiről és rövidesen megtudtam, hogy nincs megelégedve jelenlegi munkakörével. Tervei vannak, de még nem döntötte el, hogy mi legyen. Javasoltam, hogy tanuljon szakmát, hiszen még fiatal, alig 16 éves. Megmagyaráztam azt is, ha politikailag képezi magát, könnyebb lesz a választás is. Figyelemmel kísértem az ifjúmunkásokat termelő munkájukban is. Beszélgettem velük munkájukról és segítettem problémáik megoldását. Kozselka János ifjúmunkás, lakatosátképzős tervét csak 80—90 százalékra tudta teljesíteni. Művezetőjével és a jól termelő szakmunkásokkal beszélgettem és segítségükkel Kozselka elvtárs 118 és 120 százalékra emelte teljesítményét. Ma már ő is tevékeny tagja a politikai iskolának. A politikai iskola 16 fővel újra működik. Persze egy-két hiányzó mindig van. De ezek rendszerint igazoltan hiányzók. Pedig nem dolgoztunk csodamódszerekkel, csak külön-külön foglalkoztunk minden hallgatóval. Ha Rab Katalin elvtársnő is így foglalkozott volna a fiatalokkal és nem szólamokkal igyekszik meggyőzni őket, akkor biztos vagyok benne, hogy az ő politikai köre is jól működnék. Harcolni kell a fiatalokért, nevelni kell őket, mert csak így tudjuk elérni, hogy az ifjúmunkások rendszeresen részt vegyenek a politikai iskola, vagy köz foglalkozásain. Varga István, az Acélöntő- és Csőgyár politikai iskolájának vezetője. A körvezető a hallgatókkal együtt javítsa ki a hibákat Nálunk, a Vegyipari Gépes Radiátorgyárban jól kezdődött a politikai kör foglalkozása. Az elsőt — amelyen 18-an jelentünk meg — nagy várakozás előzte meg. Miről fogunk tanulni..., kik járnak majd a szemináriumra..., ki lesz az előadónk? — kérdezgettük egymástól. Az első előadás azonban mindannyiunk számára csalódást hozott. Előadónk, Kiss Dombi Sándor nem készült fel kellően az előadás megtartására. Túlságosan a brosúra szavait adta vissza. Előadása nem kapcsolódott mindennapos feladatainkhoz. Már az első foglalkozás után voltak olyanok, akik a következő előadásra nem jöttek el. Pedig ez az előadás jobban sikerült. Ez azonban nem vált rendszeressé. Foglalkozásainkat az jellemezte, hogy egyik héten, amikor az előadó jól felkészült, élénk vitáink voltak, másik héten, amikor előadónk valamilyen oknál fogva nem készült, már alig vártuk, hogy vége legyen az előadásnak. A szemináriumi foglalkozásoknak ez a „rendje” igen elkeserített. Azon gondolkodtam, hogy követem társaim példáját és a legközelebbi foglalkozásra már én sem megyek el. Mielőtt azonban véglegesen elszántam volna magam, beszéltem előadónkkal, Kiss Dombi Sándorral. Elmondtam neki, hogy milyen véleménnyel vagyunk előadásáról és hogy mit várunk tőle. Beszélgetésünk eredménye az lett, hogy Kiss Dombi Sándor megfogadta: ezentúl igyekszik színesebbé tenni előadását és minden alkalommal felkészül. Ugyanakkor megkért arra, legyek segítségére a lemorzsolódás elleni harcban. Szívesen segítettem, hiszen amikor a körbe jelentkeztem, úgy képzeltem el a foglalkozást, hogy valamennyien egymást segítve fogunk tanulni. Másnap felkerestem Hieráth Évát. Ő azért maradt távol a politikai körből, mert beteg és orvosi kezelésre jár. Ez elfogadható indok és mindenki belenyugodott abba, hogy Hieráth Éva nem tanul velünk. Arról beszélgettünk, hogy milyen unalmas volt az a politikai közfoglalkozás, amelyen még ő is részt vett. Elmondtam, én is azon gondolkoztam, hogy a következő órára már nem megyek el. Később beláttam, ezzel magamat csapnám be. A mi feladatunk nem az, hogy tüntetően távolmaradjunk az unalmas politikai körökről, hanem az, hogy bírálatunkkal segítsük az előadót, hogy rendszeresen jó és színvonalas előadást tartson. — Igazad van — ismerte be Hieráth elvtársnő. — Én is segíteni fogok Kiss Dombi elvtársnak. A következő politikai körön már ő is részt vett, más napon ment orvosi kezelésre. Csinos János is hasonló módon kapcsolódott ismét a tanulásba. Ma már velük együtt küzdünk a lemorzsolódás ellen. Véleményem szerint Rab Katalin elvtársnő is együtt tudta volna tartani politikai körét, ha ehhez hallgatói segítségét kéri. Gehl István, a Vegyipari Gép- és Radiátorgyár politikai körének hallgatója. BOLDOG SZILVESZTER Magyar Optikai Művek fiataljai, s a vendégül látott honvédtisztek vidáman, boldog hangulatban köszöntötték az újévet Szovjet lapok a szovjet sport eredményeiről és az új feladatokról A szovjet sajtó vezércikkekben foglalkozik a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja most három éve hozott nagyfontosságú határozatával, amely feladatul tűzte ki a tömegsport további kiszélesítését és azt, hogy a szovjet sportolóknak a legközelebbi években a legtöbb sportágban meg kell szerezniük a világelsőséget. A Pravda vezércikkében a többi között megállapítja: „A Kommunista Párt és a szovjet kormány több izben rámutatott arra, hogy a testnevelés terén a legfőbb feladat a testnevelési mozgalom tömegesítése az országban, a sport színvonalának emelése is ezen az alapon a legfontosabb sportigukban a szovjet sportolóknak meg kell szerezniük a világelsőséget. Ezeknek a feladatoknak végrehajtása közben a szovjet sportolók sokmilliós hadserege figyelemreméltó sikereket ért el. A sportolók soraiba beléptek a dolgozók milliói. A városokban és a falvakban a sportegyesületek tízezrei alakultak meg. 1961-ben a szovjet sportolók 11 hónap alatt 32 világcsúcsot és 435 összszövetségi rekordot értek el A Komszomolszkaja Pravda így ír: „A lenini-sztálini Komszomol a testnevelés és sportmozgalom lelke. A párt határozatának teljesítéséért folytatott harc során a Komszomol-szervezetek kezdeményezésére új sportlétesítmények épültek, szélesen terjedt a söpört az úttörők és az is- Kocások Rezurcz A Szovjetszkij Szport N. Romanov cikkét közli az elért eredményekről és a jövő feladatokról. „1952 július 19 és augusztus 3 között Helsinkiben lesz a XV. olimpia 21 sportágban — írja N. Romanov a többi között. — A Szovjetunió olimpiai bizottsága foglalkozott az olimpián való részvétel kérdésével és közölte az olimpiai játékok rendezőbizottságával a szovjet sportolók előzetes jelentkezését. Az ország valamennyi testnevelési szervezetének kötelessége, hogy valamennyi sportágban tovább emelje az eredmények színvonalát, felkutasson új sporttehetségeket és biztosítsa a sportolók olyan előkészületeit, hogy sikeresen vehessék fel a küzdelmet az olimpián a legerősebb sportolókkal. A SZUZsjCt ~~ sportolók ’segélybőrei közül a legjobbak kerülnek majd be a Szovjetunió válogatott olimpiai csapatába." Bécsi munkássportolók az osztrák sport nehéz helyzetéről Néhány napig Budapesten tartózkodott a bécsi Mineral ÖVabdarúgócsapata, amaely a Lokomotiv SE meghívására az osztrák munkássportolók képviseletében látogatott el Magyarországra. Az osztrák labdarúgók örömmel beszélnek magyarországi élményeikről. — Budapesten nagyszerűen érezzük magunkat — mondta Zharadnik, a csapat egyik tagja. Megszerettük a magyar labdarúgás közönségét is, barátként fogadott bennünket. Az osztrák sportolók helyzetére terelődik a szó. Zharadnik, s a többiek nem fogynak ki a panaszból. — Kint voltunk a budapesti Lokomotiv-pályán, örömmel játszottunk a nagyszerű, füves pályán. Nálunk elképzelhetetlen, hogy egy kisebb egyesületnek ilyen szép sporttelepe legyen, otthon salakos pályán játszunk, de azon nehéz a labdarúgás. De mi még örülhetünk, hogy ilyen pályánk is van. Bécsben, s általában Ausztriában négy-öt egyesület számára fut egy pálya, így aztán nem lehet rendszeresen edzést tartani. Mi is csak heti egy edzést tartunk, a nagyobb csapatok kettőt. Csak az egészen élvonalbeli, s főleg anyagiakkal rendelkező labdarúgócsapatok engedhetik meg maguknak a heti három edzést __ Alfons Jezek, a csapat egyik vezetője elmondta, hogy az állam nem támogatja a sportot. — Az osztrák sport a legnagyobb anyagi nehézségekkel küzd — mondja Jezek. — Ez az oka annak, hogy a legtöbb sportágban nincs fejlődés. Ma már ott tartunk, hogy a sportolás luxusszámba megy. Egy uszodajegy ára például négy schilling. S így van ez minden vonalon. Magyarországon az emberek többet járnak uszodába, sporteseményekre, színházba, moziba, mint Bécsben. Nálunk a legszerényebb megélhetés is hatalmas gondot okoz. Az osztrák sportvendégek elmondják, hogy Ausztriában a sportélet csak azok előtt áll nyitva, akik az élvonalba tartoznak,é s üzletet jelentenek a menedzserek számára. A ,,sztároknak” mindenük megvan, de nekik is csak addig, amíg az élvonalba tartoznak. Ha megsérülnek, vagy kiöregednek, már nem törődik velük senki. A sportoló tömegek helyzete egyre nehezebb. A munkásegyesületek szegények, s a tömegeknek nics pénzük arra, hogy saját erejükből sportoljanak. A haladó erők azonban minden eszközzel harcolnak azért, hogy a sportot a széles tömegek mozgalmává tegyék. Az ifjúság tömegsportjáért küzd a haladó ifjúsági szövetség, a Szabad Osztrák Ifjúság (FOJ) is. — A Szabad Osztrák Ifjúság nagy figyelmet fordít a fiatalok sportolására — mondja Jezek. — Az anyagi eszközök azonban nincsenek meg, s a reakciós hatóságok mindent elkövetnek, hogy ezen a területen is megakadályozzák az ifjúsági szövetség munkáját. A fiatalok maguk láttak hozzá, hogy sportpályát építsenek. Bécsben is építettek sporttelepet a fiatalok. A Szabad Osztrák Ifjúság sportmunkája arra irányul, hogy a fiataloknak biztosítsa a sportolási lehetőséget és „kirakatsport” helyett igazi tömegsportot teremtsen. Az osztrák labdarúgók nagyszerűen érezték magukat hazánk fővárosában. Saját szemükkel látták milyen hatalmas eredményeket ér el a magyar nép az építés terén. A látottak most hozzásegítik őket ahhoz, hogy otthonukban az eddiginél is fokozottabb erővel küzdjenek a tömegsportért, a sportélet szabadságáért. A SPORT HÍREI Az országos mesterfokú tornászbajnokság férfi egyéni összetett versenyét Sántha (Bp. Postás), a nőit Keleti (TF Haladás) nyerte. A szakszervezetek egyéni ökölvívóbajnokságát január 20 és március 9 között rendezi meg a SZOT testnevelési és sportosztálya. bajnokságon részt vehetnek azok a versenyzők akik 18. életévüket betöltötték. Harminckétezer sportolót vizsgált meg az elmúlt évben az Országos Sportorvosi Intézet. A Bp. Honvéd kiesett a Magyar Népköztársasági Kupából A héten újabb mérkőzéseket játszottak a Magyar Népköztársasági Kupáért. Eredmények: Bp. Bástya—Vasas Elektromos 10:0 (7:0), D. Bányász—C. Lokomotiv 4:0 (2:0), Pécsi Lokomotiv—Bp. Honvéd 2:0 (1:0) Sz. Honvéd—Cs. Vasas 1:0 (1:0). A labdarúgó Magyar Népköztársasági Kupában vasárnap a középdöntőkre kerül sor. Bp. Bástya—Pécsi Lokomotiv, Győr, 13 óra, Dorogi Bányász— Szegedi Honvéd, Dózsa-stadion, 13 óra. A szabályok értelmében döntetlen eredmény esetén kétszer 15 perces hosszabbítás következik, ha ekkor sem dől el a mérkőzés, akkor sorsolással döntik el a továbbjutást. Nagy sikerrel szeret, el*!* Berlinből a magyar műkorcsolyázók Berlin, január 2. A Német Demokratikus Köztársaság sportbizottsága meghívására Berlinbe utazott magyar műkorcsolyázók december 30-án és január 1-én jégbemutatón vettek részt a Werner Seelenbinder Halle- ben. A fedett jégpalotát zsúfolásig megtöltötték az érdeklődők, mintegy 8000 néző előtt szerepeltek versenyzőink. Vasárnap a Lengyelország —NDK jégkorongválogatott mérkőzés előtt és a harmadok szünetében, kedden este pedig jégbemutató keretében szerepeltek élvonalbeli műkorcsolyázóink. Különösen a Nagy-testvérpár hibanélküli futása aratott nagy sikert. A Szőllősi— Vida kettős műsora is csaknem kifogástalan volt. Az egyéni bemutatók során Jurek Eszter szerepelt kitűnően. A magyar versenyzők közül Nagy Mariann magyar táncot, a három magyar műkorcsodázónő pedig jégbalettet mutatott be. 1952 január * . Megkezdi előadássorozatát a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Akadémiája A Magyar Dolgozók Pártja Politikai Akadémiája 1952 január 4-én délután 6 órakor tartja megnyitó előadását az EFEDOSZ- székházban (Dózsa György út 84/a). Az előadást Kovács István, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége titkárságának tagja „A nemzetközi helyzet” címmel tartja meg. Belépés csak meghívóval. A Az Ifjúsági Könyvkiadó elhanyagolta a munkásfiatalokról szóló könyvek kiadását Hozzászólás „Az Hjúsági Könyvkiadó egy éve“ című cikkünkhöz Olvastam a Szabad Ifjúság december 5-i számában az Ifjúsági Könyvkiadó egyéves fennállása alkalmából megjelent cikket és az abban elhangzott kritikát helyesnek találom. A cikk megbírálja az Ifjúsági Könyvkiadó munkáját, mert kevés munkásfiatalokkal foglalkozó írást adott ki. Pedig munkásfiataljainkat olyan problémák érdeklik, amelyekkel az életben találkoznak és olyan kérdésekre várnak feleletet, amelyek kapcsolatban vannak munkájukkal és életükkel. Én, mint a Munkaerőtartalékok Hivatalának dolgozója, néhány szót szeretnék szólni ehhez a kérdéshez. Az Ifjúsági Könyvkiadónak alkalma lett volna arra, hogy ifjúmunkásokkal,ipari tanulók életével foglalkozó könyveket adjon ki. Gondoskodott erről a Munkaerőtartalékok Hivatala, amikor mintegy háromnegyed évvel ezelőtt 15 szovjet ifjúsági könyvet küldött át a kiadóhoz, azzal a kéréssel, hogy azt olvassák el és magyar nyelven jelentessék meg. A kiadó vezetője a Munkaerőtartalékok Hivatala támogatását mind telefonon,“mind jevőiben megköszönte ”,s arra kért, hogy továbbra is segítsük munkájukat. Az elmúlt háromnegyed év alatt azonban a 15 könyvből egyetlen egy sem jelent meg. A Munkaerőtartalékok Hivatala, mint az ipari tanulóképzés állami szerve, mindenben támogatni igyekszik a kiadó munkáját, hogy fiataljaink kezébe megfelelő tárgyú, színvonalú, nevelő hatású könyveik kerüljenek. De kérjük az Ifjúsági Könyvkiadó munkatársait is, hogy segítségünket fogadják el, ragadják meg az alkalmat és foglalkozzanak az általunk rendelkezésükre bocsátott szovjet könyvekkel, adják azokat fiataljaink kezébe. Farkas Lászlóné