Szabad Ifjuság, 1952. január-március (3. évfolyam, 1-76. szám)
1952-01-04 / 2. szám
A DISZ KÖZPONTI VEZETŐSÉGÉNEK LAPJA HI. ÉVFOLYAM 2. SZÁM Péntek, 1952. január 4 ÓRA 40 FILLÉR | egyetemi orosz intézet | KÖNYVTÁR Történelmi üzenet Az idei újévet, amelyet a béke tábora a fokozott erógyarapodás jegyében köszöntött, különösen jelentőssé tette Sztálin elvtárs távirata a japán néphez. Mint ismeretes, a japán Kyodo hírügynökség azzal a kéréssel fordult 18 állam miniszterelnökéhez, intézzen üzenetet a japán néphez. Január 1-én egyedül Sztálin elvtárs küldte el üzenetét, ezzel is hangsúlyozva azt, hogy a szovjet nép milyen őszinte rokonszenvvel figyeli a japán dolgozók hősies harcát. A sztálini szavak bizakodást és új erőt adtak a japán dolgozóknak,akiknek hazáját az imperialisták az új háború tűzfészkévé akarják tenni. Japán népét az elmúlt ötven esztendő alatt hét alkalommal sodorták háborúba imperialista urai. A japán nép és a japán ifjúság saját bőrén tanulta meg, mit jelent számára a háború. S alig néhány évvel azután, hogy a Csendes-óceánon elhallgattak a fegyverek, hogy Hirosima és Nagasaki felett szétoszlott az atomrobbanások sűrű füstje, az amerikai milliárdosok és japán lakásaik új háborút terveznek, sőt ,Koreában már 18 hónapja folyik a harc. Az imperialisták Japánt szőröstől-bőröstől az új háború előkészületeinek szolgálatába, akarják állítani. A japán fiatalok rongyokban járnak, mert nincs számukra ruha, de a tokióitextilgyárakban amerikai egyenruhákat gyártanak. Húsz egyetem és főiskola hallgatói kénytelenek voltak abbahagyni a tanulást, mert főiskolájukat az amerikai katonaság szállásává, vagy klubjává alakították. „Ötdolláros katonák” •— így beszélnek az amerikaiak a japán fiatalokról és nyíltan beismerik: azért szánják a legszörnyűbb nyomort, a züllést a fiataloknak, hogy néhány dollárért ágyútölteléknek vásárolhassák majd meg őket. Sztálin elvtárs szavai kiutat mutatnak a japán népnek ebből a nehéz helyzetből és felhívják a japán dolgozókat, tegyenek meg mindent a béke fenntartására. Japánt idegen megszállók csizmája tapossa. A japán hazafiak ,,másodrendű” emberek saját országukban. A japán főváros nem egy épületén, utcáján függ a megszégyenítő tábla: „Japánoknak tilos a bemenet!” Az országot elárasztja az amerikai életforma minden szenynye, meg akarnak fojtani mindent, ami haladó. A megszálló csapatok fosztogatnak, rabolnak, kegyetlenkednek a néppel. Sztálin elvtárs szavai rámutatnak arra, hogy a szovjet nép megérti az idegen megszállók járma alatt nyögő japán nép szenvedéseit és hiszi, hogy a japán nép kivívja hazája függetlenségét és újjászületését. A japán gyárakban a legszörnyűbb rabszolgamunka folyik. A hadiüzemek munkásaival napi 5—6 ingyenes kényszer túlórát végeztetnek. 10—12 éves gyerekek a csekély bér egynyolcadáért robotolnak. Az elmúlt évben ötezer fiatalt vettek meg rabszolgakereskedők. Tizenhatmillió japán, dolgozónak nincs emberi lakása, sokgyermekes családok laknak üres benzinhordókban. Mindez a nyomor és nélkülözés azért van, mert Japán természeti kincseit, a japán nép munkáját az amerikai imperialisták és japán csatlósaik sajátítják ki. A japán faluban, ahol gyakori a gazdag rizstermés, szegényparasztok és mezőgazdasági munkások heteken át csak tengeri növényekből készült levesen tengetik életüket. A föld itt nem azé, aki megműveli, hanem néhány földesúr kezében van. Az amerikai imperialisták sok helyen megtiltották a halászoknak, hogy ezt az ősi foglalkozást űzzék és havonként csak néhány napot engedélyeztek arra, hogy tengerre szánjanak. Egész halászfalvak süllyedtek így mélyen anyomorba. A japán nép és soraiban a japán ifjúság azonban bátran küzd az elnyomók ellen. Több mint ötmillió vápám írta alá az öthatalmi békeegyezményt követelő ívet. A másfél évvel ezelőtt alakult Japán Ifjúság Hazafias Frontja ma majdnem négymillió fiatalt tömörít soraiban. Ez a szervezet tagja a DIVSZ-nek és első ízben múlt év nyarán, nagy harcok árán tudta elküldeni képviselőit a Világifjúsági Találkozóra is. Békebizottságok sora alakul, mindennaposak a sztrájkok, a nagy tüntetések, s ennek a bátor harcnak válik zászlójává Sztálin elvtárs távirata, amelyet, mint már az első jelentésekből kitűnik, hatalmas lelkesedéssel fogadott a japán nép. De Sztálin elvtárs szavai nemcsak a japán néphez szólnak. A békeharc fokozására hívják fel valamennyi ország becsületes, békeszerető embereit. Szólnak azokhoz az országokhoz, amelyeket idegen megszálló csapatok durva csizmája tapos, amelyeknek dolgozói ugyanolyan embertelen körülmények között élnek, mint a japán munkások és parasztok. És szólnak a szabad országok dolgozóihoz, dolgozó fiataljaihoz is. Azt mondják: tanuljuk meg értékelni még jobban azt a szabadságot, amelyet a Szovjetunió és személyesen Sztálin elvtárs adott nekünk és amelyet el akarnak ragadni tőlünk az imperialisták és csatlósaik. Vegyünk részt még tevékenyebben hazánk építésének és védelmének minden arcvonalán, okozott ! •• Üsemeink dolgozói szeretettel nevelik a fiatal szakmunkásokat Kálomér József, a Budapesti Villamos- és Kábelgyár esztergályosa a helyes menetvágásra fiatal esztergályost tanítja Garamszegi László Garamszegi László április 44g eléri a 130 százalékot Már régóta figyelem a velem egy műhelyben dolgozó Garamszegi László fiatal esztergályos munkáját. Lelkes, szorgalmas ifjúmunkás. Mégis kissé csalódtam, amikor kezembe vettem Garamszegi elvtárs teljesítménylapját. Egyenlőtlenül fejlődik. Van úgy, hogy a 110 százalékot is eléri, máskor pedig visszaesik. Most már jobban figyelni kezdtem munkáját. Rájöttem, hogy elsősorban azért esik vissza teljesítménye, mert sok bonyolult műveletet még nem tud megoldani. Ét most 150—160 százalékot teljesítek és úgy tervezem, hogy április 4-ig sztahanovista leszek. Tudom, hogy nekem nemcsak az a kötelességem, hogy magam sztahanovista legyek, hanem az is, hogy segítsem a fiatal szakmunkásokat. Garamszegi Lászlónak különösen a kések köszörülése, a munkadarab gyors és helyes befogása és mostani munkájánál — a csavarok készítésénél — a menetszámítás okoz nehézséget. Segítek majd neki. Elhatároztam, hogy szakmailag tanítani fogom. Azt akarjuk, hogy április 4-ig én elnyerjem a sztahanovista címet, ő pedig sose termeljen 130 százalék alatt. Elmondta: Kalamár József , a Budapesti Villamosgép- és Kábelgyár esztergályosa. Jó eredményekkel folyik a traktorostoborzás Bács-Kiskun megyében. A legutóbbi időben csaknem 150 lány állt munkába a megye gépállomásain. Lányok! Kövessétek a bács kiskunmegyeiek példáját! * A békés megyei termelőszövetkezetekből és tszcs-kből 228 férfi és 28 nő jelentkezett eddig a gépállomásokon traktorosnak. Az egyénileg gazdálkodók közül pedig csaknem kétszáz férfi és 19 nő határozta el, hogy traktoros lesz. Ezek a számok azt mutatják, hogy a békés megyei lányok még mindig nem merik felvenni a versenyt a férfiakkal. Pedig bizonyos, hogy a traktoron is épúgy megállják hetijüket, mint a férfiak. * A ricsei gépállomáson hét lány dolgozik. Egy éve, hogy ott vannak, de az udvarsöprögetésnél még nem jutottak tovább. A gépállomás vezetősége nem törődik a lányok szakmai tanulásával. A gépállomás vezetősége sürgősen változtasson ezen az állapoton. • A kapuvári gépállomás dolgozói a tavaszi feladatokra készülnek. Átvizsgálnak, meg-nt javítanak minden gépet. De tudják azt is, hogy idén több munkaerőre lesz szükség, mint tavaly. Felvilágosító munkával 20 nőt és 19 férfit szerveztek be traktorosnak. A gépállomáson kezdődő tanfolyamon már az újonnan jöttek is résztvesznek A kétegyházi gépállomás 59 százalékra teljesítette őszi tervét. A gépállomáson gyakori volt a fegyelmezetlenség, a gépkiesés, a műszaki hiba. Például Szűcs Gábor és Kaposi László egy alkalommal az erőgépet munkaidő alatt beállították a barázdába és lefeküdtek aludni. Bujdosó Mihály egy ízben két napig feléje se nézett a gépnek. Hibát követett el,a gépállomás vezetősége is. Bár pénzügyi keret volt, nem gondoskodott a brigádszállásról, az üzemi étkeztetésről. Helytelen volt a munkaszervezés is. A gépeket 2—3 naponként más-más területre küldték, s a tervszerűtlenséggel nem tudtak fegyelmezett légkört teremteni. A kétegyházi gépállomás vezetői most ígéretet tettek arra, hogy javítanak a hibákon. -a Harminckilenc új traktoros a kapuvári gépállomáson! Hírek a traktoros toborzásról A HAZÁNAK. I |-©*|ŭj K'. AZ EGERCSEFTI DTSZ.FRINT FIATALJAI ||— I II ■ I Mimki IU UI. A FRONT MEGALAKULÁSA ÓTA ÁTLAG 137 SZÁZALÉKOT ÉRNEK EL. MOST, A TERVÉV ELSŐ NAPJAIBAN MINDEN BÁNYÁSZ. FIATALNAK, A DISZ FRONÍTOK, BRIGÁDOK MINDEN DOLGOZÓJÁNAK EZT A PÉLDÁT KELL KÖVETNIE. BECSÜLETBELI ÜGY, HOGY A FIATALOK TÖBB SZENET ADJANAK Emlékszem fiatalságomra, ezért segítem most Enyedfi Ilonát Mostanában sokat töprengek azon, hogyan lehetne emelni a velem egy műhelyben dolgozó Enyedi Ilona, fiatal szövőnő teljesítményét. Enyedi elvtársnő többnyire száz százalék alatt teljesít és amellett gyakran csak harmadosztályú árut termel. Sok nála a fonalszakadás, gyakran küzd géphibával. Mikor látom Enyedi Ilonát, sokszor eszembe jutnak azok a napok, amikor még én is fiatal szövőnő voltam. Bizony, akkor nem segítettek. Ki törődött volna azzal, hogyan dolgozom? Ha nem jól dolgozom, máról holnapra keresének a gyárból — s ezzel „nevelésem" befejeződött volna. Hogyne törődnék hát most Enyedi Ilonával. Úgy tervezzük, hogy Enyedi éltársnő ezután minden reggel tíz perccel korábban jön be és én segítek neki előkészíteni a munkát. Bevezetjük a „melegváltást” s így naponta 8000— 10.000 vetéssel emelheti teljesítményét. Megtanítom őt a helyes gépkezelésre, arra, hogy mindig azt a gépet indítjuk meg először, amelyen kevesebbet kell fűzni. ’ Április 4-ig elérjük, hogy Enyedi Hana ifjúmunkásnő teljesítményét 120 százalékra emeli, és csak elsőosztályú árut termel. Elmondta: Mezei Mihályné, a Kőbányai Textilgyár sztahanovista szövőnője. Nem zárjuk ki a brigádból, hanem neveljük új, fiatal társunkat Tizenháromtagú lakatoscsoportot vezetek. Teljesítményünk állandóan 200 százalék fölött van. Már az 1952 május 1-i tervünkön dolgozunk. Csoportom tagjai jól képzett szakmunkások, s nem egy sztahanovista van köztünk. Egy hónapja azonban új, fiatal szakmunkás —■ Nodrovits Mihály — került közénk. Ennek az ifjúmunkásnak állandóan Két százalék alatt volt a teljesítménye, nem teljesítette tervét. . A lakatosokkal együtt sokat vitatkoztunk ennek a fiatal szakmunkásnak az ügyén. Egyesek azt javasolták, hogy zárjuk ki a brigádból, küldjük egyszerűbb munkára. A legtöbben láttuk, hogy ez lenne a legkönnyebb megoldás. Nem ezt választottuk. Segítséget nyújtottunk Nodrovitl Mihálynak. Ennek van is eredménye. Ma már eléri a száz százalékot, sőt néha túl is teljesíti. Nodrovitl Mihály elvtársnak leginkább a habarcskeverőgépek szerelése és a leeresztő vízcsapok csiszolása okoz nehézséget. Ígéretet teszek arra: úgy segítem Nodrovitl Mihályt,, hogy április 4-ig teljesítménye 150 százalék fölé emelkedjék és ezzel az első negyedévben ötnapos terv előrehaladást érjen el. Elmondta: Fekete Endre, a Vegyipari Gép- és Radiátorgyár lakatosa.