Szabad Ifjuság, 1952. július-szeptember (3. évfolyam, 152-229. szám)

1952-07-26 / 174. szám

1952 július 26. KALÁSZGYŰ­JTŐ ÚTTÖRŐK A fővárosi úttörők kalászgyűjtési versenyében a II. kerületi pajtások vezetnek, eddig­ 1928 kilogramm szemet mentettek meg. A szép eredményre joggal büszkék a Labanc­ utcai „Maka­renko’- napközi tábor úttörői is, akik legutóbb a pesthidegkúti tszes tarlóján néhány óra alatt több mint 300 kilogramm szemet gyűjtöttek. A siker arra lelkesíti őket, hogy ezután még szorgalmasabban dolgozzanak. Képünkön: Múzsás Emese, a kis Vidos Feri és Málits Mária adják át az első csomó kalászt Méhes Csaba pajtás brigádvezetőnek (balról a második) r ■" -...........- ■ ............ -----------------------------------­A MEGTALÁLT IGAZSÁG A brigideriekedet vége fe­lé felállt egy fiatal, cigányké­pű, nyurga traktorista, s eze­ket mondta: — A minőségről akarok beszélni. Azt mondta Lenin elvtárs: Inkább kevesebbet, de jobban... Tudom, nekem van a legkevesebb jogom így beszélni- Az aratás alatt én végeztem a legrosszabb mun­kát a brigádban, miattam kel­lett szégyenkeznetek. Most el akarom mondani, mi volt az oka — nem azért, hogy mentegessem magam, inkább mindannyiunk okulására. Tavaly ősszel én kaptam a Nagynyárfadűlőt szántani. Akkor tagosították a határt, az egész 250 holdas tábla az Új Élet tsz-é lett. Az­ első hajnalban, ahogy kimentem szántani, ott találtam a fa­sorban Kövecses Andrást, akit ti is jól ismertek. Kiváncsi volt, hogyan dol­gozik a traktor és főleg, jelen akart lenni annál a nagyszerű pillanatnál, amikor a ma­ga kis parcelláját összeszánt­ják a csoport hatalmas táb­lájával. Középparaszt volt, s egy hete lépett be a tsz-be. Hagytam, hogy bámészkod­jék s a legnagyobb sebesség­gel szántani kezdtem. Néhány kerülő után integetett Köve­cses, hogy álljak meg. — No, mi az? — kérdeztem tü­relmetlenül, mert féltékeny voltam minden percre, ame­lyet a munkámtól vontak el. — Nem jól lesz ez így! — mondta nyugtalanul, a szán­tást mustrálva. Hát bizony, az olyan volt, mint valami összekaparászott írás. Sok volt a vakbarázda, különösen a fordulóknál. Nem volt egyenletes a mélysége, így egyenetlen, hepe-hupás volt a felülete is­— Csak ez a baj? — mond­tam és megvontam a vállam. Ahhoz, hogy minőségi mun­kát végezzek — akkori véle­ményem szerint — túl sok idő kellett volna. Én pedig tü­relmetlen voltam: sok fizetést akartam, a nevemet szerettem volna látni a dicsőségtáblán. Csak a holdakat számoltam, legszívesebben egy nap alatt feltúrtam volna az egész táb­lát, hogy a sok áhított jó­­hoz minél közelebb kerüljek. De Kövecsesnek ez nem tet­teit s több ízben meg is mondta. Végül én is elvesz­tettem a türelmemet. — Bátyám, maga tegnap lépett be a csoportba- Én már egy éve szocialista szek­torban dolgozom — mond­tam, erősen megnyomva a „szocialista szektor” kifeje­zést, amelyet ő szemmel látha­­tólag nem értett. — Szép is volna, ha maga tanítana en­gem. S nézze — folytattam enyhébben, nehogy kikotyog­ja a véleményét valahol, ahol semmi szükség rá — jöhet egy kiadós eső, s akkor itt­­marad szántatlanul, pedig eb­ben búza lesz, a héten el kell vetni. Különben a henger majd úgyis elsimítja. — Nem szereted te, öcsém a földet — mondta keserűen Kövecses. Elnevettem magam. A traktoristának a gépét kell szeretnie. Hetes eső ugyan nem lett s a henger sem tudta el­simítani a földet. Köve­cses mégsem szólt senki­nek. Nyilván bizalmatlan volt még, mint a legtöbb új belépő, különösen, miután olyan fölényesen ráijesztet­tem, így, aztán az én dűlőm lett az első a határban. Per­sze, mindent megkaptam, amit csak kívántam: magasabb fi­zetést, dicsőségtáblát, névre­szóló dalt a hangszóróban sőt még kombájn vezető­ isko­lára is elküldték. ...Aratásra megint az Új Élet tsz-be osztottak be. A tsz-irodán közölték velem­ hogy a tagság határozata szerint azt a táblát kell le­aratnom, amelyet én szántot­tam. Másnap reggel, rossz elő­­érzettel eltelve nekihajtottam a kombájnt a búzatáblának. Tudnivaló, hogy aratógép­pel egyenetlen talajon is le­het, ha nem is kiváló, de jó munkát végezni, kombájnnal azonban teljességgel lehetet­len. Én is vagy bokáig érő tarlót hagytam, csak éppen a kalászt csíptem le, vagy lej­jebb engedtem a kaszát, meg­kockáztatva, hogy beleakad a földbe, s eltörik. El is tört néhányszor. A barázdákban csak elszánkáztam a gabona fölött- A tábla közepén egy rend széles, levágatlan sáv maradt mögöttem. Bezzeg, ha jobban ügyeltem volna az ősszel a kibarázdálásra!... A sarkoknál is maradt min­dig egy-egy szélesebb-keske­­nyebb sáv, ott, ahol a traktor­ral olyan hanyagul fordultam annak idején. A kombájn, amellyel Itt azelőtt még soha nem szán­tottak, sok bámészkodót von­zott. Az egyénileg dolgozó parasztoknak az volt a véle­ményük: — Szóval, így arat az a híres kombájn? Hm. Meg kell gondolni, jobban meg kell gondolni, hogy belépjünk-e? A tanácselnökhelyettes, Székely elvtárs, aki a Szovjet­unióban járt a parasztküldött­séggel azt mondta megve­tően: — Ott rá sem eresztik az ilyen talajra a kombájnt. Ki túrta ezt fel az ősszel? Kövecses nem volt a kö­zelben, én meg hallgattam Kegyetlen,­ keserves napok voltak. Mégis, inkább eltűr­­tem minden mocskot, mint hogy bevalljam­: nem tudok jobb munkát végezni, mert az ősszel hanyagul, gondat­lanul dolgoztam ... Ettől irtóztam, hisz így kiderült volna, hogy az akkori kitün­tetéshez, megtiszteltetéshez is jogtalanul jutottam. ...Talán most is hallgat­nék, ha tegnap este, miután az utolsó kévét is levágtuk azt nem mondta Kövecses András: — No, traktorista! Hát kell-e szeretned a földet? Meg­­szégyenülten hallgattam, ő meg tovább folytatta: — Kényes jószág ez, öcsém. Ismerni kell, mint a gépet s szeretni, mint az asszonyt. Ha simogatod, ha megadsz neki mindent, amire szüksége van — tízszeresen visszafizeti. Ha rossz vagy hozzá — meg­bosszul. Érted már? Égő arccal, komoran bá­multam magam elé. — Értem, Kövecses elv­­társ- Értem, és ... köszönöm. ... Szőke Miklós elhallga­tott. Letörölte megkönnyeb­bülést tükröző arcáról a verej­téket. Magyarázatképpen még hozzáfűzte: — Aratás után vagyunk­ De tudnunk kell, hogy minden ekevágással a jövő évi aratást készítjük elő. Azért mondtam el az én esetemet, hogy ilyen ne történjék többé! Se velem, se mással. Az idő malmai las­san, de biztosan őrölnek... Galgóczi Erzsébet Több mint 24 és félmillió forint értékes koreai bélyeget vásároltak Eddig a magyar dolgozók Korea szabadságharcának má­sodik évfordulóján az Országos Béketanács a dolgozók ezreinek javaslatára felhívta az egész dolgozó magyar népet, hogy ezt a napot újabb koreai gyűjtés megindításával tegye emlékeze­tessé. A felhívás hatalmas vissz­hangot keltett. Dolgozó népünk megértette, hogy áldozatkészsé­gével enyhíti a koreai nép szen­vedéseit, segítsége nyomán fel­ragyog a mosoly a koreai gyer­mekek arcán, erősebben markol­ja fegyverét a koreai szabadság, harcos. Július 25-ig a dolgozók 24.585.312 forint értékű koreai bélyeget vásároltak. Ez az ered­mény a népünkben élő nemzet­közi szolidaritás újabb fényes bizonysága. A gyűjtés változat­lan lendülettel lö­vik tovább. Az Országos Béketanács a gyűjtés befejezése után közli a végered­ményt Osztrák úttörők érkeztek hazánkba Pénteken reggel, úttörők éne­kétől visszhangzott a Keleti­­pályaudvar. A magyar úttörők a kínai vendégek után, most 12 osztrák gyermeket vártak, akik augusztus végéig, a magyar út­törőkkel együtt fognak táboroz­ni a csillebérci nagytáborban. Az osztrák vendégek vidáman, az úttörők lelkes hurrázása köz­ben szálltak le a vonatról. A DISZ-úttörő mozgalom nevében Ragonovics Ilona, a csillebérci nagytábor vezetője üdvözölte őket. Szavaira az osztrák gyer­mekek nevében a csapat veze­tője, Sidonia Lechner válaszolt, megköszönve a szívélyes fogad­tatást. Beszéde után hosszasan zúgott a váróteremben: „Éljen Sztálini", „Éljen Rákosit”, Éljen Koplenigl”. Megjelent Petőfi Összes Művei negyedik kötete Az Akadémia Kiadó most je­lentette meg Petőfi Sándor hat kötetre tervezett összes művei­nek negyedik kötetét, amely a költő szépprózai és drámai munkáit foglalja magában. Pe­tőfi Sándor műveiből a költő életében — költeményein kívül — gyűjteményes kiadásban semmi sem jelent meg. Drámai és prózai munkái szétszórtan, egyes kötetekben, vagy folyó­iratokban kerültek kiadásra. Összegyűjtésüket Gyulai Pál kísérelte meg, ez azonban nem volt teljes. Az Akadémia Kiadó szöveg­­kritikai jegyzetekkel adja közre Petőfi összes műveit. E kötetben négy szépprózai műve, köztük „A hóhér kötele” című regénye, a „Tigris és hiéna" című 4 fel­­vonásos történelmi drámája, egy drámatöredéke és két Shake­­speare-fordítás található, a „Coriolanus” és a „Romeo és Julia”. A sorozat utolsó két kö­tete a tervek szerint még ebben az évben megjelenik. A propagandisták helyes kiválasztása és előkészítése a politikai oktatás legfontosabb feltétele. E nélkül a DISZ- tagok helyes irányú nevelése el sem képzelhető. A DISZ vasmegyei bizottsága — bár ért el eredményeket — nem ismerte fel teljes nagyságában az oktatás, nevelés jelentősé­gét. Nem tartották be a határidőt A DISZ megyei bizottsága — helyesen — a DISZ KV intéző bizottságának 1952 június 10-i határozata után munkatervet készített az új oktatási évad propagandis­táinak kiválasztására és­­ki­képzésére. Ez a terv azonban gyengén sikerült. Újat kellett készíteniük. Június 10-től július 11-ig négy munkater­vet dolgoztak ki. Az utolsót pártunk Központi Vezetőségé­nek ülése után határozatainak szellemében. A többszöri átdolgozás hozzájárult ahhoz, hogy a munkatervet alaposan, jól készítse el a megyei bizott­­ság, de ugyanakkor a kése­delem a határidő betartásá­nak rovására ment. Később kapták meg feladataikat az alsóbb bizottságok és így később láttak hozzá a propagandisták kiválasztásá­hoz is. Ezért négy nap alatt — július 11-től 15-ig, a határ­időig — nem­­tudták, nem is tudhatták befejezni a propa­­gandisták kiválasztását egyet­len járásban vagy városban sem. A megyei bizottság munka­terve szerint a megye DISZ- tagjainak harminckét százalé­kát vonják be a politikai ok­tatásba a , múlt évi huszonhat százalékkal szemben. A tizen­hét propagandista szeminá­riumvezetőt és helyettest már kiválogatták. A járási párt­­bizottságok az elmúlt , évi ok­tatásban kitűnt legjobb politi­kai körvezetők közül járáson­ként öt-hat elvtársat képeznek ki DISZ politikai iskola, vagy Sztálin-kör­vezetőnek. A párt­­szervezetek segítenek a DISZ­ bizottságoknak a politikai kö­rök vezetőinek és helyettesei­nek kiválogatásában is. A szombathelyi járás helyes módszerei A megyei bizottság tag­jai helyenként személyesen is ellenőrzik a propagandisták kiválasztását, a kiválogató bizottságok munkáját. A sár­vári járásban az elmúlt na­pokban Décsi és Nagy elv­­társnők, a megyei bizottság tagjai segítettek a járási bi­zottságnak. A propagandistá­­kat politikailag képzett — többségükben húsz éven felüli — fiatalok közül választják ki, nagyrészt azok közül, akik már vezettek politikai kört, vagy végeztek DISZ-iskolát, de van sok új propagandista is, akik a múlt évad politikai -------------------------------------­köreinek és iskoláinak legjobb hallgatói közül kerültek ki. A szombathelyi járásban már az elmúlt oktatási évben megkezdték a propagandisták kiválasztását: tizennyolc pro­pagandistát neveltek. Már valamennyi propagandista ki­válogatása megtörtént. Ezt a munkát a járási pártbizott­sággal együtt végezték el. A kiválasztott hetvennégy új propagandista zöme húsz éven felüli, politikailag képzett elv­­társ. A járási bizottság tagjai a kiválasztott propagandis­tákkal külön-külön beszéltek és ezután is rendszeresen fel­keresik őket, ha a járás DISZ- szervezeteit látogatják. El­mondják tavalyi tapasztala­taikat, felhívják figyelmüket arra, hogy már most foglal­kozzanak a DISZ-tagokkal, ismerjék meg hallgatóikat„ne­­veljék őket saját példamutatá­sukon keresztül. Propagandisták kiválasztása — telefonon keresztül A szombathelyi járási DISZ-bizottság általában jól dolgozik, azonban — a többi járásokhoz hasonlóan — ők sem tudták időre kiválasztani a propagandistákat. De sok­kal súlyosabb ez a hiba a szombathelyi városi bizott­ságban, ahol az előírt nyolc­van helyett, határidőre csak huszonöt propagandistát vá­lasztottak ki. A megyei bi­zottság és a városi bizottság ugyanabban az épületben van, mégsem veszi észre sen­ki a megyei bizottság tagjai közül, hogy Német elvtárs, a városi bizottság titkára hely­telenül végzi a propagandis­ták kiválasztását, kiválogató bizottság helyett egyedül in­tézi — telefonon keresztül! — A már kiválogatott propagan­dista jelöltek egy része túl fiatal és sokan közülük, még semmiféle politikai oktatás­ban nem vettek részt. Ezeket a hibákat el lehetett volna kerülni, ha a megyei bizott­ság rendszeresen ellenőrizte volna a városi bizottság mun­káját. A DISZ vas megyei bizottsága nem tartotta be a határidőt. Nem válogatták ki megyéjük­ben az előírt időre a propa­gandistákat. Ezen már csak úgy tudnak némiképpen ja­vítani, h­a minél rövidebb időn belül befejezik a propa­gandisták kiválogatását. Eh­hez a megyei bizottság a jó módszerek elterjesztésével és rendszeres ellenőrzéssel ad­jon segítséget. A megyei bi­zottság tagjai tartózkodja­nak minél többet a járások­ban, különösen a lemaradtak­­ban. Tapasztalataik átadá­sával közvetlenül is segítsék a propagandisták kiválasztá­sának fontos és sürgős mun­káját. Csépányi Lajos s Uszodák közötti postaverseny a Szabad Ifjúság serlegéért Július 27-én kezdődik a Szabad Ifjúság serlegéért folyó, uszodák közötti postaver­seny. A verseny célja, hogy minél többen megismerjék és megszeressék az úszósportot, nemes verseny alakuljon,a sport­körök között és elősegítse az MHK-, illetve LMHK-próbázáso­­kat. Első esetben van mód arra, hogy a versenyzők tömegei in­duljanak korra és nemre való tekintet nélkül egyidőben ugyan­azon versenyszámokban — anél­kül, hogy utazniok kellene. A postaverseny első napja: július 27, a további versenyzésre pedig augusztus 3-án, 20-án és 31-én kerül sor. A versenyt a városok vagy járások legalkal­masabb uszodáiban, a társadal­mi szövetség bevonásával, a TSB-k rendezik. A versenyben minden jelentkező részt vehet, valamint azok is, akik az MHK és LMHK letételére készülnek. Azok a versenyzők, akik az első postaversenyen a II. osztályú szintidőt elérték, a további ver­senyben nem indulhatnak. Nem vehetnek részt a versenyen azok sem, akik már korábban elérték a II. osztályú, vagy ennél jobb szintidőt. A postaversenyen minden uszoda külön-külön vesz részt. Minden versenyző, aki a távot szabályosan — tetszés szerinti stílusban — végigúszta 1 pontot kap. Aki az LMHK-szintet elér­te 1, aki az MHK 1. szintet elérte 3, aki a II. szintet elérte 5 pontot kap. Győztes az a vá­rosi, kerületi, vagy járási TSB és DISZ-szervezet, amely az LMHK és MHK fejlesztési ter­véhez viszonyítva a legjobb összeredményt éri el A versenyszámok a következők: 1. 25—50 m fiú-leány úszás tetszésszerinti úszásnemben (LMHK). 2. 50 m férfi-női úszás tetszés­­szerinti úszásnemben (MHK). 3. 100 m férfi-női úszás tetszés­­szerinti úszásnemben (MHK). 4. 200 m férfi-női úszás tetszés­­szerinti úszásnemben (MHK). 5. 300 m férfi-női úszás tetszés­­szerinti úszásnemben (MHK). A Szabad Ifjúság serlegét a legjobb eredményt elérő TSB és DISZ-szervezet nyeri meg, ezen­kívül az első három helyezett emlékplakettet kap. Oklevélben részesül versenyszámonként az első három legjobb eredményt elérő versenyző. Ez a verseny újabb széles tömegekkel ismerteti meg az úszósport szépségeit. Módot nyyit DISZ-szervezeteinknek és TSR-inknek arra, hogy a terü­letükön lévő fiatalok tömegesen teljesítsék az LMHK és az MHK szintjeit­

Next