Szabad Ifjuság, 1953. január-március (4. évfolyam, 1-76. szám)
1953-01-01 / 1. szám
Élmények és tervek Olvasóink írják, mit hozott 1952 és mit várnak 1953-tól A nagy Sztálin szavai lelkesítenek bennnünket Szívdobogva olvastam Sztálin elvtárs nyilatkozatát, amit az egész emberiségnek adott útmutatóul, ajándékul az új esztendőre. Ragyogó megnyilatkozása ez a négy mondat annak a forró békeakaratnak, amely az egész szovjet népre jellemző. Most a Népek Békekongresszusa után Sztálin elvtárs szavai még szélesebb, hatalmasabb néptömegeket mozgatnak meg az aktív békeharcra. Mi, DISZ-tagok is fokozottabb békéülarcot folytatunk majd az új évben, most, hogy elolvastuk a nagy Sztálin szavait. Tanulási eredményünket tovább fokozzuk. Jobban megszervezzük és ellenőrizzük politikai köreink munkáját, amelyek éppen most Sztálin elvtárs pártjának XIX. kongresszusán elhangzott anyagokat tanulmányozzák. Békebizottságunk is jobb munkával készül az új esztendőre. Sztálin elvtárs útmutatása nyomán megértetjük tanítóképzőnk fiataljaival, hogy a mi békeharcunk egyet jelent tanulmányi és szervezeti munkánk megjavításáért folytatott harccal. " Sztálin elvtárs szavai figyelmeztetnek bennünket: egy percre se álljunk meg a küzdelemben, az új esztendőben további erőt kell kifejtenünk, még elszántabb és bátrabb harcot kell vívnunk, hogy a béke fennmaradjon és tartós legyen. Majsicz Miklós, hajdúböszörményi tanítóképző. Tervem: a szakérettségis tanfolyam sikeres befejezése Az 1953. év ötéves tervünknegyedik éve. Ettől az évtől újabb nagy eredményeket várunk. Szeretnék én is arról írni, mit hozott eddig számomra a film, s mitszeretnék megvalósítani ötéves tervünk következő évében.Ebben az évben nagy változás állt be életemben: a szegedi szakérettségis kollégium orvos-szakára kerültem. Azelőtt gondolni sem mertem arra, hogy egyetemre járjak, orvos legyen belőlem, sőm, néhány év múlva megvalósul ez a vágyam. " Három hónapja tanulok itt, Szegeden. Mindjobban megerősödött bennem a tudás- vágy, a szeretet választott pályám iránt, bár még nagyon kis részt ismerek belőle.Tanfolyamunk vezetősége mindent megtesz azért, hogy elmélyüljön bennünk a szeretet jövendő hivatásunk iránt. "Ezt a célt szolgálta az is, hogy nemrégiben meglátogattuk az Anatómiai Intézetet. Ebből a látogatásunkból láttuk, milyen sok ága van az x'*-*DLiA'iAisiiiuji,ymuKy a milyen. szerves összefüggésben van runk egymással az egyes ágak A látogatás eredményeképpen még jobban megérlelődöd bennem az a tudat, hogy orvosnak kell lennem, bár az a néhány óra, amit az Anatómiai Intézetben töltöttünk, csak egy kis részét mutatta meg az orvostudomány szépségeinek. Mégis most újra nagyobb lenndülettel fogok hozzá a tanuláshoz, hogy elérjem célom. Az egyetem befejeztével, ha már orvos leszek, az én munkám nyomán is sok ember kerül vissza gyógyultan munkatársai, családja körébe. Az ötéves terv negyedik évében tervem a szakérettségis tanfolyam sikeres befejezése. Ez kitartó munkát, nagy szorgalmat igényel. Négy év anyagát kell rövid 10 hónap alatt befejeznünk, megtanulnunk. Ötéves tervünk Lendülete ad erőt ahhoz, hogy minden nehézséget sikerrel küzdjek le. Vásáros Mára szakérettségis hallgató. Harcrakész, bátor harcosokat nevelek a hazának Pártunk és dolgozó népünk segített ahhoz, hogy a hadseregben, mint kommunista dolgozhassam. Az 1952-es évben legjelentősebb napom az volt, amikor föltehettem váltóimra az arany vállapot, amikor felavattak néphadseregünk tisztjévé. Az a nap mindig emlékezetes marad számomra. Én, mint fiatal tiszt, megfogadtam, az elkövetkezendő időben úgy hálálom meg népünk bizalmát, hogy hazám védelmére mindenkor kész, bátor harcosokat nevelek. Megtanítom őket, hogyan kell forrón szeretni a hazát, a dolgozó népet. Megtanítom őket a párt, Rákosi elvtárs szeretetére, áldozatvállalásra, más népek megbecsülésére. Ezek az én terveim, úgy érzem, az a legfontosabb feladatom, hogy pártunk útmutatásai szerint neveljem, oktassam a hozzám beosztott honvéd elvtársakat. Azt akarom, hogy dolgozó népünk az 1953-as esztendőben is nyugodtan végezhesse békés építőmunkáját. Mi, a néphadsereg katonái, tisztjei őrt állunk hazánk és a világ békéjén. Balogh Sándor alhadnagy.. Jövőnket építő, dolgos ifjúságunk az 1953. év küszöbén büszkist tekinthet vissza a derekas munkára, amellyel segített teljesíteni az ötéves terv harmadik — döntő — esztendejének feladatait. Most új, fokozott feladatok teljesítéséért indul harcba, pártunk, Rákosi elvtárs kipróbált, bölcs vezetésével. Ezernyi terv tölt el ma minden dolgozó és tanuló magyar fiatalt.Ezekről a tervekről szólnak a szerkesztőséghez írt levelek, melyek közül itt közlünk néhányat. Találkoztam Rákosi elvtárssal Az 1952-es év elején szerelési munkát végeztem varrógépen. Eleinte igen nehezen ment a munka, sokszor előfordult velem, hogy még a normát sem értem el. A Varrógépgyár DISZ-bizottságánál dolgozott akkoriban Fejes elvtárs, aki észrevette rajtam, hogy dolgozhatnék jobban is. Egyik délután felhívott a DISZ-irodába és elbeszélgetett velem a munka szépségéről, a munkaversenyről. Ez a beszélgetés hatott rám, s megfogadtam magamban, hogy én is jó teljesítményt érek el. Nemsokára közeledett Rákosi elvtárs születésnapja. Én is gondolkodtam, vájjon mit adhatnék Rákosi elvtársnak. S rájöttem: a két kezem munkája a legszebb ajándék az ő számára. Vállaltam, hogy a napi 45 gép szerelését 90-re emelem; ezt a vállalásomat teljesítettem is. De úgy gondoltam, hogy ez még mindig nem elég, még sokkal többet és jobbat is adhatnék, s így újabb vállalást tettem, 90-ről 100-ra. Teljesítettem 160 varrógép szerelését és ezzel elnyertem a BM Művek legjobb ifjúsági versenyzőjének járó vörös csillagot. Amikor a csillagot felszerelték munkapadom fölé, megfogadtam, hogy egész évben a legjobb ifjúmunkása leszek csoportunknak. Fogadalmamat hatalmasan elősegítette az, amikor Rákosi elvtársat személyesen köszönthettem születése napján. Szeretett édesapánk azt mondotta: „Dolgozzon becsülettel, hogy ezentúl még jobb eredményeket érhessen el.” Rákosi elvtárs szavait igyekeztem megfogadni, teljesítményem állandóan emelkedett s most már gyakran elérte a 200 százalékot. Dénes István elvtárs, a DISZ főtitkára kiváló eredményeimért dicsérő oklevelet adott át, 1952 júniusában a Magyar Népköztársasági Érdeméremmel jutalmaztak. Mindamellett elmondhatom: sokat kellett küzdenem a nehézségekkel. Gyakran megtörtént, hogy nem akartak munkát adni. A csoportban akadtak olyan öntudatlan fiatalok, akik veszekedtek velem: „Minek dolgozol magas százalékkal, majd leveszik a normát" s ehhez hasonló kijelentésekkel akartak elriasztani a munkától. Közben eljött december 21. Sztálin elvtárs 73. születésnapja. Ezt a nagy ünnepet 250 százalékos teljesítménnyel köszöntöttem. Dolgozótársaimmal együtt határidő előtt, december 19-re befejeztük éves tervünket. Jóleső érzéssel gondolok vissza az elmúlt éven át végzett munkámra. Hiba azonban még mindig van s ezt az 1953-as évben szeretném kijavítani. Az új évet mindenesetre új lendülettel, akarattal és szívóssággal akarom kezdeni: még nagyobb termelési százalékot akarok elérni, politikai tudásomat még szélesebb körben szeretném kifejleszteni. A politikai oktatáson rendszeresen résztveszek. A másik tervem pedig az, hogy az üzem igazi agitátora lehessek, s ezekkel a tervekkel akarom megnyitni 1953-as évünket. A haza hi ifjúmunkásaként oroszlánrészt vállatok a termelésben és a politikai munkában, hogy hasznos munkával segítsem elő szocialista iparunk fejlődését. Véninger Mária, BM Varrógépgyár Ifjúmunkása. 1^'AAAAAA^A^AAAAAAAAAAAA/W\AAAA/WWVV\/VWWV^WA/,AWV^WVWVW/VW\MAM/V\WVWAAMA^» A tanítvány újévi tervei A Ducos Bányagépgyár forgácsoló műhelyében dolgo-zik Szikora János sztahanovista esztergályos ifjúmunkás és SS tanítómestere, Ladiszkidesz Gyula munka érdem rendes szta- [’ íhanovista. Mester és tanítvány párosversenyben állnak. La- 15 diszlaidesz elvtárs 1955 márciusában, Szikora eivtár® 1953 5 októberében tart a tervével. Az ifjú békeharcos elhatározta, hogy tanítója példáját követve az új esztendőben ő is be- fejezi ötéves terveit. \’ \/VW\AVWWWVWAAAA/V\AAAAAVWWAA*VWWWV\AAWWAAVWWWWWV/WWWWWW' AZ ÚJ ÉVBEN VÁR AZ EGYETEM Az év utolsó napjaihoz érve előveszem naptáramat és mégegyszer fellapozom a kopottas külsejű könyvecskét, 1952 emlékeit. Az 1952. év elé is nagy tervekkel és komoly elhatározással néztem. Harmadik osztályos gimnazistavoltam. Minden vágyam a jeles bizonyítvány volt. Nem kis feladatot tűztem ezzel magam elé, hiszen ez azt jelentette: „minden erőt, minden időt a tanulásra'’. A félévkor már értem el eredményt: 4.6-ot. A június hozta el az első döntő sikert: a 4.9-es, jeles bizonyítványt. Kimondhatatlanul boldog voltam. A nyár folyamán munkából álltam a ceglédi állami gazdaságban, 40 tanulótársammal együtt. Itt kaptam meg második nagy elismerését munkámnak: brigádunk ésbrigád lett s három hét alatt 370 forintot kerestem az ellátási díjon felül. Később Sztálinvárosba mernem dolgozni. Itt is szép eredmények születtek. Beköszöntött a szeptember, amely ezernyi élményt tartogatott számomra. Új iskolába kerültem, új tanárok tanítottak, új volt a környék. Bár osztálytársaim a régiek voltak, mégis minden más volt, szebb, ünnepélyesebb a réginél. S az a tudat, hogy abban a gimnáziumban tanulhatok, amely ezt a jelzőt viseli: Angyalföld legelső gimnáziuma. Abban a kerületben tanulni, DISZ-munkát végezni, ahol nap nap után a munka új hősei, sztahanovistái születnek — számomra mindennél többet jelent. Negyedikes lettem. Nemsokára az érettségi bizottság előtt kell számot adnom: mit tudok?! Az 1953-as év elé ugyanazzal az elhatározással lépek, mint 1952 elé, csak még fokozottabb munka vár rám. A tavasz ismét izgalmas napokat hoz: az érettségi, a bizonyítvány, a felvételi vizsga az egyetemen. Szinte hihetetlen számomra, hogy jövőre már egyetemre kerülök. Igaz, már évek óta készülök jövő pályámra, irodalomtörténész leszek. Sok szépséget, érdekességet rejt ez a pátya. Elhatároztam, hogy az 1953-as évben szabad perceimet hasznos dolgokkal fogom eltölteni: olvasok, tanulok, készülök az egyetemre. Azt ígéri a jövő év, hogy még sokkal inkább hasznára lehetek hazámnak, mint 1952- ben. Szatmári Ibolya, Berzsenyi gimnázium. DISZ-szervezetünk fiatal sztahanovistákat nevel Az elmúlt év nagy fejlődést hozott DISZ- szervezetünk életében is. Munkánk megjavításához felmérhetetlen segítséget nyújtott pártunk Központi Vezetőségének júniusi határozata és a DISZ első országos értekezlete. Egyre jobb termelési eredményeket érünk el. November 7-re 115 fiatal tett felajánlást, december 21-re már 125. A mi jó munkánk is hozzájárult ahhoz, hogy üzemünk kapuján ott ragyog az „élüzem”-jelvény. Példamutatóan élenjár a termelésben Fülöp Ilona üvegzáró sztahanovista ifjúmunkás 138 százalékos átlageredménnyel. Ugyancsak 138 százalékos átlagteljesítményt ért el Czirok Sándor is. Hajdú Etel, Sztálin elvtárs születésnapjára 155 százalékot teljesített. A fiatalok lelkes munkája és az eddig elért szép eredmények tették lehetővé, hogy 1952. évi tervünket december 21-re 100 százalékban teljesítettük. Az idén 15 fiatal sztahanovista került ki üzemünkből. DISZ-szervezetünk feladata, hogy az 1953-as évben még sokkal több sztahanovistát neveljen ki. Megtartjuk az élüzemjelvényt! Üzemünk minden fiatalját lelkesítik az 1953-as tervév nagy feladatai. A szegedi Konzervgyár ifjúsága is harcos tagja akar lenni a Szovjetunió által vezetett béketábornak. Doba Mihály, Szegedi Konzervgyár Mezőgazdaságunk szocialista jövőjéért harcolok Mindazért, amit az 1952-es évben kaptam, köszönettel tartozom pártunknak és szeretett vezérünknek, Rákosi elvtársnak. A budaörsi,, Vörös Csillag" termelőszövetkezetben dolgoztam 1950 óta. 1952 áprilisán elküldött a tsz Balatonarácsra, mezőgazdasági szakiskolára. Ez kétszeres jutalom volt számomra, jó munkámmal kiérdemeltem a továbbtanulást, ugyanakkor a Balaton mellett az üdülésre is lehetőségem nyílt. Azon voltam, hogy a bizalmat, amellyel az iskolára küldött a tsz, meg is érdemeljem. Tiszta jeles bizonyítvánnyal tértem haza. A következő kitüntetés akkor ért, amikor 1952 október 15-én megkaptam kinevezésemet. A budaörsi tanácsnál, mint mezőgazdasági előadó dolgozom. Munkakörömhöz tartozik a mezőgazdasági munka minden része. Jelenlegi feladatunk a mélyszántás befejezése, mert e téren lemaradtunk részben a rossz időjárás, részben pedig az őszi vetési szabotálok miatt. Eljárunk azok ellen, akik elhanyagolták az őszi vetésterv teljesítését. A hibákból okulva, az elkövetkező évben én is igyekszem megjavítani munkámat. A mezőgazdaságra most különösen nagy feladatok várnak. Be kell hoznunk az idei aszályos év okozta lemaradást. Minden erővel segítenünk kell a mezőgazdaság szocialista átalakulását. Szeretnék ehhez a magam tudásával még jobban hozzájárulni. Ezért emelem szakmai felkészültségemet és több segítséget nyújtok a dolgozó parasztoknak. Nagyszerű feladat a mezőgazdaság szocialista jövőjéért harcolni, műveit, gazdag életet teremteni minden faluban. Ennek a harcnak akarok cselekvő részese lenni az 1953-as esztendőben is. Bege Rozália, Budaörs, mezőgazdasági előadó. Brigádom továbbra is élenjár a munkában Szocializmust építő ötéves tervünk harmadik évét befejeztük. Országunk ebben az évben hatalmasat fejlődött. Megnövekedett iparunk termelése, emelkedett a dolgozó nép életszínvonala, s ezzel egyidejűleg kulturális színvonala is. Nagyon sok mindent hozott az 1952-es év mindenkinek, köztük nekem is. Ez évben 1700 forintért ruhát, 1650 forintért télikabátot vettem, a családomnak 1880 forintért tűzhelyet. Nagyon sok mindent sorolhatnék még fel, amit az 1952-es év adott számomra. Ezt úgy tudtam elérni, hogy brigádommal együtt élenjártunk a termelésben és állandóan 290 százalékot teljesítettünk, ötéves tervünk megköveteli, hogy eljövendő negyedik évében még sokkal jobban dolgozzunk és sokkal többet termeljünk. Az új évben is a lehető legnagyobb tudásommal, szívvel-lélekkel végzem munkámat és így az 1953-as évtől még sokkal többet várok. Agócs Lajos, az RM Művek sztahanovista Ifjúmunkása