Szabad Ifjuság, 1953. január-március (4. évfolyam, 1-76. szám)
1953-01-15 / 12. szám
2 A Kossuth Emlékkönyvről Kossuth Lajos a magyar történelem egyik legkimagaslóbb alakja, aki halhatatlan érdemeivel és tanulságos hibáival sok évtizeddel halála után is elevenen él népünk szívében, tanít és lelkesít, példát mutat és figyelmeztet Öröksége azonban csak akkor válik igazi értékké számunkra, ha mély és alapos tanulmányozással tesszük sajátunkká, ha nem csak általánosságok alapján tiszteljük és szeretjük, hanem a részletek ismeretében meg tudjuk határozni azt is: miben áll mai viszonyaink között példájának követése? Ebben nyújt segítséget a közelmúltban megjelent Kossuth Emlékkönyv, amelyet Kossuth születésének 150. évfordulója alkalmából adott ki a Magyar Történelmi Társulat. A szép kiállítású, kétkötetes emlékkönyv 12 történetíró tanulmányát tartalmazza. E tanulmányok első ízben foglalják össze új történettudományunk eddigi Kossuthkutatásainak eredményeit, emellett világos szerkezetükkel, olvasmányos stílusukkal a legszélesebb olvasóközönség számára adnak segítséget Kossuth mélyebb megértéséhez. A könyv első lapjain Révai József elvtársnak a budapesti Kossuth-emlékmű leleplezése alkalmából mondott beszédéből vett részlet adja meg az egész kiadvány alapgondolatát. .. hazafi volt, a társadalmi haladásért küzdött és ez jogosít fel bennünket, kommunistákat, a munkásosztály, a dolgozó nép képviselőit arra, hogy haladó eszméi örököseinek, műve folytatójának tekintsük magunkat. Nekünk, csak nekünk van erre jogunk, senki másnak!” "Pévai elvtárs szavait igazolja a többi között aza tény, hogy senki más nem volt képes műve folytatására,de még megértésére sem. A reakciós történetírás ezenfelül tudatosan hiányos és hamis képet festett róla, nehogy a kossuthi eszmék ismét felszítsák a forradalmi ésfüggetlenségi harc tüzét, így marxista-leninista történettudományunknak nem egy kérdéscsoportban teljesen járatlan utakat kell kitaposnia. Különösen vonatkozik ezAndics Erzsébet kiemelkedő jelentőségű munkájára („Kossuth harca az árulók és megalkuvók ellen a reformkorbanés a forradalom idején”), melyben először mutatja ki be tényanyag alapján az uralkodó osztályok ellenforradalmi és hazaáruló szerepét1848—1849-ben. A tanulmány végigkíséri Kossuth reakcióellenes küzdelmét, politikai pályafutása kezdetétől a forradalom és szabadságharc összeomlásáig. Jellemző, hogy a fiatal Kossuth már egyik első beszédében élesen kikelt a „rossz hazafiak”, az arisztokraták ellen. Andics Erzsébet megrajzolja Kossuth politikai fejlődésének útját, mely a főnemességgel szemben érzett bizalmatlanság kinyilvánításától minden árulás és megalkuvás elleni könyörtelen harcig vezetett el. A szabadságharc idején az ország élén álló Kossuth kérlelhetetlen szigorral csap le minden árulóra és kártevőre. 1849 januárjában, mikor Windischgrätz osztrák serege elfoglalta Pestet is, s amikor a birtokos középnemesség már a megalkuvás útjára tért, Kossuth így üzent hadat a gyáváknak, behódollást hirdetőknek: „Ki a népnek azt hirdeti, hogy a magyarnak ügye már annyira veszve van, mikép nem maradna egyéb hátra, mint magát jószántából megadni, az hazaáruló, gálád bújtogató, kit a hitvány ellenség bérelt fel, hogy a népet, melynek hatalma legyőzhetetlen, a felkeléstől elrettentse, magábani hitét megingassa.Osztálykorlátait azonban nem tudta Kossuth sem túllépni, nem volt benne elég elszántság ahhoz, hogy amikor a belső reakció az úgynevezett „békepártba” tömörült, a kellő eréllyel vegye fel a harcot ellenük. Végzetes hibája volt Kossuth ekkori politikájának, hogy ragaszkodott az elpártolt vagyonos középnemesség vezető szerepének gondolatához és nem szélesítette tovább szövetségét a népi tömegekkel. Erre világít rá más oldalról Spira György „Kossuth Lajos forradalmi szövetsége a radikális baloldallal és a népi tömegekkel” című tanulmányának bevezető része is, amikor megállapítja: „Kossuth Lajos, a liberális ellenzék vezetője 1848-ban azért lehet nemesi reformpolitikusból a forradalom vezérévé, mert... ha a haza érdeke úgy kívánja, mer és tud szövetkezni a forradalom motorjával, a radikális értelmiséggel, mer és tud támaszkodni a forradalom tömegeire, a parasztokra és a városi dolgozóikra.” Spira György munkája azt a folyamatot követi végig, melynek során Kossuth mindinkább balra tolódik s egyre erősebbé válik szövetsége a városi és falusi tömegekkel, bár a legválságosabb napokban nem volt képes a forradalom, a haza megmentésére felhasználni e szövetség legyőzhetetlen erejét. Kossuth változatos pályafutásának egyik fontos szakasza volt 1848-as pénzügyminisztersége. Ennek történetét Sinkovics István dolgozta fel az Emlékkönyvben „Kossuth, az önálló pénzügyek megteremtője” címmel. A tanulmány kimutatja, hogy ebben a látszólag pusztán adminisztrációs jellegű munkakörben — mellyel azért bízták meg, hogy „félretegyék” és „lejárassák” — függetlenségi mozgalmunk egyik döntő politikai kérdését oldotta meg. A nehéz körülmények között Kossuth pénzgazdálkodásának jellemző vonása az állandó, gondos takarékosság. Tárgyánál fogva külön ki kell emelni végül a szabadságharc katonai történetéről írott két tanulmányt: Ember Győző „Kossuth a Honvédelmi Bizottmány élén” és Balázs József—Boros József—Nagy Kálmán „Kossuth, a forradalmi honvédelem szervezője” című tanulmányát. Az előbbi arra a kérdésre ad választ, hogyan szervezte meg Kossuth a megtámadott haza védelmét, az utóbbi pedig azt mutatja be, hogyan teremtette meg Kossuth a győzelem előfeltételeit. A tanulmányokból kitűnik, milyen jövőbemutató elvek vezették a hadszervező Kossuthot, a nép és a hadsereg egységének megvalósítására irányuló törekvésétől kezdve, kiterjedt partizánháború szervezésén át a támadó, forradalmi stratégia alkalmazásáig. Kossuth eddig nem eléggé méltatott érdeme az is, hogy az iparilag alig fejlett országban önálló hadiipart teremtett. Csáry Domokos, I. Tóth Zoltán, Révész Imre, Szekfü Gyula, Vayer Lajos írták a kötetben szereplő többi tanulmányt, amelyek mind más-más oldalról világítják meg Kossuth alakját. Egészében az Emlékkönyv méltó emléket állít hazánk nagy fiának, Kossuth Lajosnak. Ko srinszky László Az Operaház DISZ tapjainak levele a Moszkvai Nagy Színház Komszomol-szervezetéhez Kedves Elvtársak! Bizonyára meglep benneteket, hogy Magyarországról kaptok levelet, de az a szeretet, amelylyel a Szovjetunió viseltetik népünk iránt és az a bizalom, amellyel országunk sok más vonatkozásban Moszkva felé fordul, bennünket, a Magyar Állami Operaház DISZ-tagjait arra ösztönöz, hogy tanácsot, segítséget kérjünk Tőletek művészi és szervezeti kérdéseink megoldásához. Amikor két évvel ezelőtt Moszkvában jártam, olyan szeretettel feleltetek akkori szervezeti kérdéseinkre s ez anynyira lelkesítette rajtam keresztül egész szervezetünket, hogy problémáinkat meg is tudtuk oldani, tanácsaitokat meg is tudtuk valósítani minden területen (elsősorban a szervezeti munka decentralizálása, alapszervezetek megteremtése terén). De azóta más és más, egyre újabb problémák megoldása is vár ránk, ezért újra hozzátok fordulunk tanácsért, segítségért. Legfőképpen azt szeretnénk tudni, hogy a művészi munka terén hogyan tudja segíteni a Komszomol-szervezet a színházat, ha az egy külföldi operát tűz műsorra, amelyet a szereplők csak kottáról ismernek. Mi ugyanis most készülünk Meftusz „Ifjú Gárda” című operájának bemutatására és nagy nehézségeink vannak. A mi tervünk az, hogy védnökséget vállalunk az opera bemutatása felett és ezért igyekszünk minél jobban megismertetni fiataljainkkal az „Ifjú Gárda” című regényt és a filmet. Ez azonban még nem elég. Ezért azt kérjük Tőletek, hogy azok, akik közületek részt vettek ebben az operában, írják meg nekünk felfogásukat arról a szerepről, amelyet alakítottak — szólisták és kórustagok egyaránt. Forró szeretettel üdvözlünk mindnyájatokat és ígérjük, hogy segítségetekkel sikerre visszük az első Magyarországon játszott szovjet operát, az Ifjú Gárdát. Az Operaház DISZ-tagjainak nevében: Mátyás Mária, szervezőtitkár. Szakamiság A JÉG MŰVÉSZE Most zajlanak a műjégpályán az idei műkorcsolyázó bajnokságok. Képünkön Peterdi Márta, kitűnő műkorcsolyázó —■ O------------------------„Ég veled, északi gyorskorcsolyázó hegemónia Norvég lapok a Szovjetunió—Svédország gyorskorcsolyázó versenyről A Szovjetunió — Svédország nemzetközigyorskorcsolyázóverseny eredményének hatalmas visszhangja támadt norvég sportkörökben. A norvég lapoknagy cikkeket közöltek a verseny lefolyásáról. Beszámolóiknak a következő címeket adták: Morgenbladet: „A Szovjetunió teljes fölényét mutatta a viadal”, Frideten: „A szovjet gyorskorcsolyázók felülmúlhatatlanoknak bizonyultak”, Ar bei derbladet: „Ég veled, északi gyorskorcsolyázó hegemónia”. Ebben a cikkben Sverre Farstad, a volt kiváló norvég gyorskorcsolyázó a következőiket írta: „A Szovjetunió — Svédország nemzeetközi gyorskorcsolyázó viadal eredményei a szovjet versenyzőik hatalmas fejlődését bizonyították az 1946. évi Szovjetunió—Norvégia találkozó s az 1948. évi finnországi világbajnokság óta. Akkor a norvég gyorskorcsolyázók még jobbak voltak a szovjet versenyzőknél, ma azonban már más a helyzet. A svédek nemrégiben, legyőzték a legjobb norvég versenyzőket, most pedig Moszkvában egy klasszissal gyengébbeknek bizonyultak Ebből nem nehéz következten a mai erőviszonyokra.” n 1933 január 15. Ma lesz a magyar és csehszlovák műkorcsolyázók első bemutatója Moszkvában A már két hete Moszkvában tartózkodó magyar és csehszlovák műkorcsolyázóknak a szovjet versenyzőkkel való közös edzése befejeződött. A magyar és csehszlovák sportolók első bemutatójukat január 15-én tartják a moszkvai Dinamo-stadionban. -------------- A Mátrában rendezik a Budapest-síbajnokságot Január 16-án, 17-én és 18-án kerül sor a Mátrában Budapest 1953. évi síbajnokságainak küzdelmeire. A három napig tartó versenyekre 550 versenyző adta le nevezését. Jó és magas színvonalú küzdelmeket ígér legjobb síelőink idei első nagy versenye, amelyen indulnak a Zakopanéi edzőtáborozáson résztvett válogatott versenyzők is. A legtöbb egyesület versenyzői már a verseny színhelyén készülnek a bajnoki találkozóra. Pénteken a futóbajnokság zajlik is. Merényi és Földvári-Boér Mária győztek a gyorskorcsolyázó bajnokságban Szerdán reggel nagyszerű jégen, kitűnő versenyidőben folytatódtak az idei gyorskorcsolyázó bajnokság küzdelmei. Valamennyi számban nagy harc után dőlt el az elsőség és a helyezések kérdése a második napi férfi és női versenyen. A legjobban Földvári-Boér Mária szerepelt, aki 1000 méteren elért 1:57.4 perces idejével és 5000 méteres 10:41.2 perces eredményével, valamint 239.753 pontos összteljesítményével új országos csúcsot állított fel. Merényi az összetett versenyben ért el új csúcsot. Magyarország 1953. évi I. osztályú férfi egyéni összetett gyorskorcsolyázó bajnoka: Merényi József 201.065 ponttal, új országos csúcs. (Régi: 201.343 pont.) 2. Lőrincz 204.942 pont, 3. Kónya 207.588 pont. Magyarország 1953. évi 1. oszt. női egyéni összetett gyorskorcsolyázó bajnoka: Földvári- Boér Mária 239.753 pont. Új országos csúcs. (Régi: Földvári 272.047 pont.) 2. Róka 252.620 pont, 3. Gergelyné 255.927 pont. noooooooooaEgy hét a Szilágyi Erzsébet Leánygimnázium IV. osztályában 1 000000000001. Kedd, 1953 január 13. Nyolctól kilencig történelemóra. Barátságos a IV. B. osztály terme; kedves ez a sok nagy lány — némelyik már karikagyűrűt is hord. A történelem tanáráé, Vékás Jánosé az első óra. A múltkori dolgozatok kiosztásával kezdi. Illetve, mielőtt szétosztaná azokat, előbb még ismerteti a leggyakoribb hibákat, tévedéseket. Tenyerét a dolgozatokon tartja — hiszen ha előbb osztaná ki s csak azután következne az értékelés, senki sem figyelne, senki nem tudná megállni, hogy ne nézze meg saját dolgozata osztályzatát. — A dolgozatok általános hibája — mondja a tanár —, hogy sok a hibás évszám, a téves adat. Pedig felszínes az a tudás, amely nem támaszkodik adatokra, évszámokra. A lányok fegyelmezetten ülnek helyükön . Pedig néhányan bizonyosan szeretnének mentegetőzni, mint az ilyenkor szokás, a szünetre hivatkozni, vagy arra, hogy valamelyik más tárgyból sok volt a lecke. De nem szól senki. Összesen két jeles dolgozat van: Káldor Éváé, az osztálytitkáré és Pécsvári Gabrielláé. És még egy dolgozat, amelyről azt mondta a tanár elvtárs, hogy „majdnem ötös”: Nagy Gizié. Nagy Gizi ifjúgárdista és szorgalmas, becsületes diák. Utóbb hosszú ideig hiányzott, beteg volt — s lám, már pótolta! Az osztály érdeklődve, szeretettel néz rá. De a tanár elvtársnak még egy aggálya van — ki is mondja: Honnan tud ennyi adatot Nagy Gizi? Harmincöt-negyven évszámot sorolt fel!” — Hiányoztam, amikor erről tanult ”°°onnooo°000°°0°°onoo°ncoooo<:<*’°00°°°°^^----------yyyyiooax»XJOOOOOOCXOOOOOOOOOOOOOOOOO az osztály — magyarázza Gizi, de nem azért, hogy kimentse magát —, hát megtanultam a könyv minden adatát. Ha tetszik, most is el tudom sorolni. A tanár mosolyog és Gizire gyors egymásutánban záporoznak a kérdések. Se felel, logikusan, világosan, csak ennyit mond néha egy-egy kérdés után: „Egy perc gondolkodási időt kérek”. A tanár elvtárs meg sem mondja, hogy „jeles”, csak odalép az asztalhoz, ír a noteszébe és így szól: „Nagyon szép”. Az osztály ragyog, kint gyönyörű téli nap fénylik,de most senki sem vágyik el innen a korcsolyapályára, moziban olyan jó érzés itt ülni az osztályban. A következő órát Szalontai Károlyné, a magyar irodalom tanára tartja. Elsőnek ő is a dolgozatokat adja ki — a félévi bizonyítványosztás közeledtét jelzi a sok dolgozat. Tizenegy ötös magyar dolgozat egy 36-os létszámú osztályban — szép eredmény! Egyes nincs, kettes is csak egy van és Fehér Ibolya dolgozata is hármasra sikerült. Lehet, hogy ma különösen jó napja van az osztálynak? Az óra második felében érettségi tételekből felelnek a lányok. A tétel: a Nyugat-nemzedék írói. A tanár elvtársnő Fehér Ibit szólítja — miről beszélne, ha ezt a kérdést kapná az érettségin? — Felkérem Fehér Ibolyát, kezdje meg érettségi feleletét — mondja tréfásan a tanár. Ibi feláll, kezébe veszi a vázlatát. Valahogy más ez a lány, mint a többi — az öltözködése teszi mássá. Fekete szűkszoknya, sárga „kulikabát” van rajta, igaz, az arcán nincs rúzs, a körmén nincs lakk, mégis kifestettnek, lakkozottnak hat. — Nem jó ez a vázlat — mondja és le akar ülni. Az osztály biztatja: „Jó az, olvasd csak!” Pedig van hibája a vázlatnak, az, hogy túl részletes. A tanár elvtársnő is segíteni akar. Megengedi, hogy Ibi magával vigye a részletes vázlatot az első padba, hogy aszerint dolgozhasson a felelősén, s gondolkodási időt is kap — mint az érettségin. Ibi ott ül hát az első padban — bizonyosan gondolkozik, rágja a ceruzát, azután kósza betűkkel felír néhány szót a papírra, nehogy megfeledkezzék róla felelés közben. De nem. Ibi nem gondolkozik, nem ír, nem rágja a ceruzát. Ibi olvas. Gépelt, kidolgozott tételt olvas. Nem vázlatot, tételt. Benne van abban Tóth Árpádnak nemcsak a születési éve, hanem néhány verse is. Ugyanígy Babitsnak, Juhász Gyulának. A tanár megdöbbenve nézi. Ilyesmi már régen nem fordult elő a IV. B-ben. Súgni sem szokás itt, nemhogy puskázni. Büszke is rá az egész iskola. Hirtelen maga sem tud mást kérdezni: „Kié ez a tétel?” — olyan szép, rendes, nem lehet az Ibié. Feláll az osztálytitkár. Káldor Éva, ő a Fehér Ibi padszomszédja. Hangja reszket a felháborodástól: — Az enyém. Itt volt a padon, a magyar könyvemmel, füzetemmel együtt. Óra előtt nézegettük Ibivel. Azután visszakértem, de nem adta. Nem gondolhattam, hogy puskázni akar és még hozzá az első padban! Az osztályban csönd van. Ibi halkan sír az első padban. Ember Mária (Folytatjuk.)