Szabad Ifjuság, 1953. január-március (4. évfolyam, 1-76. szám)

1953-01-06 / 4. szám

FÁKLYALÁNG Illyés Gyula színműve a Katona József Színházban A magyar nép 1848—49-as szabadságharcának egyik legválságosabb, döntő fontosságú éjszakáját járja elérik Illyés Gyula új műve, a „Fáklyaláng". A honvédsereg, mely Európa legdölyfösebb hadvezéreit tanította meg futni, amely a jól felszerelt osztrák császári hadakat — gyerekkatonákkal, rossz fegyverekkel, pénz és ételem nélkül — kétszer végigkergette az országon, most, e nemzeti egység hiánya és egyes vezetők áruló, bomlasztó tevékenysége miatt, végzetes*helyzetbe jutat. A nemzet söre® „Magyarország szabadsága, úgy lehet: Európa szabadsága” dől el hosszú évtisedekre ezútt az éjszakán. A kockázat, a történelmi tét nagy. Eága példátlan feszültséggel, izgalommá!-r drámai légkörrel telíti Illyés Gyula új művét 1849 augusztus 10-én a függetlenségért küzdő nemzet minisztereineks tanácsa Arad várában ülésezik. El kell dönteni: ki legyen a honvédsereg főparancsnoka,? A legkézenfekvőbb megoldás ..Görgey kinevezése lenne. De Görgey már tárgyalásba bocsátkozott az Ausztriát segítő cári csapatok főparancsnokával. Vissza lehet-e még téríteni a végzetes lépéstől, rá lehet-e venni egy olyan hadjáratra, amely a katonai szakkönyvek szerint talán elképzelheten, de amely az ország szabadságát jelentheti ? Görgey meggyőzése és az új, nemzetmentő hadjárat elindítása Kossuthra vár. Kossuth és Görgey összecsapása — ez a világ drámairodalmában páratlanul álló ötnegyedórás, párharc — Illyés művének gerince, központi jelenete. Két ellentétes világnézet ütközik itt össze. A szabadságvágy és a szolgalelkűség, a honszeretet és a hazaárulás, az önfeláldozás és az önzés vívja csatáját. Kossuth, a republikánus eszméknek „ maga korában egyik leghíresebb európai hidetője, a, hare,utolsó hónapjaiban kezdi felismerni, hogy ki akarja igazán ebben az országban a szabadságot: azok, „akik legjobban nélkülözték. Alig iratlan, kisemmizett milliók". Görgey Kossuthnak az elképzelhető legélesebb ellentéte. Nem hazáját szolgálja hanem a nemességnek azt a részét, melynek fontosabb a teli magtár, a sokat jövedelmező gyapjú és a bécsi vásár, mint az ország függetlensége. Mérhetetlenül hiú, önző karrierista. Amikor Kossuth hatása alatt, úgylátszik, mégis a szabadságharc folytatása mellé áll , akkor sem a nemzet győzelme érdekli, hanem csak az alkalom: megmutathatja az osztrák generálisoknak, hogy „ki érti a mesterségét”. Két világnézet és ennek megfelelően, kétféle hadvezetés csap össze, a szabadsághős és az áruló küzdelmében. Kossuth stratégiájának tényezői: az ember és a szabadságvágy. „A mi harcunk nem puszta matematika.. Ezt folytatni kell, már — végtelenül!" Forradalmi tüze és logikájának ereje rabul ejti Görgeyt is. Már úgy látszik, megtér, amikor segédtisztje végzetes hírt hoz: Temesvárnál Bem seregét — miután a vezér súlyosan megsebesült — szétverte az ellenség. Görgey nem lát többé módot a harc folytatására. A szabadság ügye— legalább is egy időre — elbukott. Kossuth öngyilkosságra készül. Búcsúlevelet ír. És itt, a kétségbeesésirányítottá tett küszöbén megfogja a kezét az, aki felé az elmúlt időkben, egyre több és egyre határozottabb lépésttett: a néfő. Józsa Mihály káplárnak, Kossuth katónáának, a földtelen, nyomorgó csongrádi parasztnak szavaiból a nép szeretete szól. Annak a népnek szeretete, amely Kossuthban hivatott vezérét látja, amelynek apraja-nagyja, a beszélni most tanuló kisgyermektől a sír szélén botorkáló réreg úgy emlegeti: Kossuth apánk, Józsa és társai tudják, hogy az ő életük jobbrafordulása elválaszthatatlan a szabadságharc győzelmétől. Földet kívánnak és emberséges életet Amikor a nemesi ficsurok kard helyett biliárddákót forgatnak kezükben, amikor „Eszterházy őrnagy úr” új cigánybandát fogad, hogy legyen majd mivel szórakoztatni a cári tiszteket — a szegénysoriak, a zsellérek, éhezve, nélkülözve, krajcár zsold nélkül kitartanak,töretlenül megállnak a becsület zászlaja ■aatt. A lenmilletiek, a legszegényebbek őrizték meg Kossuthot a szívükben a szabadságharc bukása után is. Lassan-lassan elmaradoztak a száműzetésben élő, még magyar állampolgárságától is megfosztott Kossuth olaszországi menedékéből a vendégek. Akinek lett volna módja, hogy meglátogassa, az nem merte, a népnek pedig — amelynél"szívében ás gondolataiban Kossuth úgy égett, mint jövőbe mutató fáklyalány — nem volt módja hozzá- 40 év telt el száműzetésben addig a napig, míg Józsa Mihály — vasutat építve, kubikolva — eljutott Kossuth tudni kertjé. Vásárhelyről, Honnról, Visegrádról hozta száz és száz szegény magyar kézfogását, üdvözletét. De nemcsak ezért jött — hanem inkább: megvizsgáztatni őt, a „hűség dolgában*’. Olyan maradt-e a szabadságharc vezére, amilyennek a nép látja? És Kossuth, aki 40 éven át szenvedett, mert nem tudta elmondani népének, hogy „mindig azokkal lesz, akik a szabadságot akarják", nem tudta elmondani népének, mire tanította őt 1849 —, Kossuth úgy érzi: eljött hozzá Magyarország! A nép és Kossuth hűsége egymás iránt megállta a próbát! Mire tanítja a „Fáklyaláng” a mai magyar ifjúságot? Mindenekelőtt hazaszeretetre! „A nemzetek annál életrevalóbbak, minél több fiúk adná értük a vérét. Mintha a hősök vére nemzetük elébe ömlene át." Tanítja a nép és a szabadság elválaszthatatlanságára, forradalmi megnem alkuvásra. Arra, hogy nem lehet jó katona, aki nem jó forradalmár, nem lehet igaz ember, aki nem harcol ,a néppel — a nép elnyomói ellen. „Szeress és gyűlölj! Egy kemény igen és egy nem legyen minden szívdobbanásod, ebben a jóvalrosszul erjedő világban." Illyés Gyula nagyszerű művének eszmei tartalma: csak az a szabadságharc győzhet, amely a népért küzd és a népre támaszkodik. Az eszmei tartalom kifejezését híven szolgálja a Nemzeti Színház művészeinek előadása. Gellért Endre rendezésének legnagyobb érdeme az, hogy élesen és félreérthetetlenül tisztázza a társadami frontokat, az egymás ellen törő erők nagyságának és céljaik kibékíthetetlen ellentétének ábrázolásával, a dráma lényegére irányítva a nézők figyelmét, teremt feszültséget. Különös művészettel használja fel a szövegnélküti, a cselekményt csak némajátékkal továbbfejlesztő pillanatokat. Egyegy ilyen szünettel sokszorosan aláhúzz®,. kiemeli a jelenetből azt, amit benne a legfontosabbnak tart. Gellért kapcsolata Illyés Gyulával a dráma megzületése idején, a nagy szovjet filmek íróinak, rendezőinek és dramaturgjainak összeforrott, szinte „művészi komplex brigádnak” nevezhető munkájára emlékeztet. Három nagyszerű színészi alakítást nyújt az előadás. Bessenyei Ferenc őszinte átéléssel és hatalmas szenvedéllyel játssza Kossuthot. Amikor először megjelenik, majdnem összeropkad az ébet gondban töltött éjszakák fáradságának súlya alatt. De a cél, amelyért küzd, feléleszti lankadó erejét. Szó nélkül, egy-egy pillantással is uralkodni tud a minisztertanács viharán. Az, ahogy Görgey szándékait kutatja, ahogy az árulás szakadéka helyett a győzelem ormai felé igyekszik fordítani; lobogása, mellyel új haditervéről beszél és bölcs, az évtizedekmúltával immár mindent megénő mosolya, színész és szerep olyan összeforrottságáról beszél, melynek megszületésében a gondolat és az érzelem versenyre kelt. Ungvári László Görgeyje az ellenség színészi ábrázolásának mesterműve. Nem kívülről kritizálva, hanem belülről, magáévá téve annak logikáját, átélve okait és igazolva céljait, mondja és mondatja fel az ítéletet Görgeyről. Gyűlöletes! Bihari Józsefre nehéz feladatot rótt az író: míg a nemesség minden árnyalatát felsorakoztatja művében, addig a népet egyetlen zsellér képviseli: Józsa Mihály. Bihari nagyszerűen oldja meg feladatát. Józsában — anélkül, hogy elhalványítaná egyéni vonásait — az egész dolgozó, elnyomott és szabadságáért küzdő magyar népet állítja elénk. Fiatal, Kossuth mellé önként testőrnek szegődő káplára és öreg, a szabadság eszméjét az Alföld agrárszocialista köreiben ébrentartó kubikosa erőteljesen, biztosan mutat előre napjaink felé. A kisebb szerepek közül emlékezetes marad Máthé Erzsi férjét féltő, tépett idegű Kossuhthnné alakítása és Somló István kötelességét híven teljesítő, de a forradalom újabb eszményeit megérteni már nem tudó honvédelmi minisztere. Illyés Gyula történelmi, vagy hogy méltóbb nevén nevezzük, hazafias, nemzeti drámájának előadása a magyar sztraműirodalom ünnepe. A költő csodálatos példán neveli nemzetünket a haza és a szabadság meg nem alkuvó szeretetére. Műve méltó rá, hogy az egész magyar nép — és az ifjúság különösképpen — a szívébe fogadja. Lányi Andor Bessenyei Ferenc (Kossuth) és Thé Erzsi (Kossuthné) Illyés Gyula ,Fáklyás ang*mű darabjában Sixt isfimki. A béke ügye legyőzhetetlen Emlékezés a bécsi kongresszus napjaira felejthetetlen napokat jelent számomra az az idő, melyeit Bécsben, a Népek Békekongresszusán töltöttem. Még erősebben, még szilárdabban él bennem: a béke hatalmas ügye legyőzhetetlen. Legyőzhetetlen, mert — amint ezt a bécsi kongresszus is bizonyította — a népek százmilliói készek harcolni érte. Sohasem felejtem el ennek a néhány napnak eseményeit. Emlékezni fogok a koreai és az amerikai nép küldöttére, akik egy célért emelték fel szavukat ezen a kongresszuson. Emlékezni fogok Erenburg, Joliot-Curie, Pablo Neruda felszólalására, a tudósokra, művészekre, munkásokra és parasztasszonyokra, akik valamennyien tanúságot tettek: nem akarják a háborút, nem akarják a vérontást. S készek harcba szállni a jövőért, gyermekeik jövőjéért. Az első napokon kicsit furcsán éreztem magam ennyi idegen ember között. Hiszen akikkel találkoztam, másképpen élnek, mint mi. Mások a szokásaik, más a nyelvük, sokan közülük nem értenek egyet a mi felfogásainkkal. De meggyőződtem róla, hogy egy kérdésben a kongresszus részvevői valamennyien azonos elvet vallottak. Ez a közös törekvés: harc a béke megvédéséért. Ez a harc másként folyik nálunk és másként a tőkés országokban. Mi szabadon kibonthatjuk ennek a harcnak zászlaját, míg ezért az elnyomás országaiban börtön, szenvedés jár. Beszéltem egy indiai leánynyal — fölírtam a nevét is: Salima Ahmad. Sztálinvárosról beszéltem neki, arról, hogyan lettem ott sztahanovista kubikos. Elmondtam az épülő házakat, az ipari tanulóotthont, azt, hogyan harcolunk mi itthon, a békéért. Megkérdeztem tőle: „Hogyan dolgoznak, élnek nálatok a fiatalok?” — Mi csak szeretnénk dolgozni — felelte. — A mi fiataljaink számára nem terem örömet a gazdag indiai föld. Ifjaink munka és kenyér nélkül nyomorognak. A mi új városunkra, boldog, jókedvű társaimra gondoltam, akik csak hírből ismerik a nyomorúságot s úgy éreztem, sokat tanulhatunk ettől a lánytól, akit nem tört meg az éhség, szenvedés, aki minden nehézséget, börtönt is vállalva harcol népéért, hazája szabadságáért. Az indiai nép békekongreszszusra induló követei közül csak néhányan jutottak át a határon. Legtöbbjüket elfogták már az út kezdetén. De akik eljutottak, azok hírül adták a világnak: India népe a békéért harcra készen áll. Jártam Bécs utcáin, láttam a munkásnegyedeket, ahol nyomorúságos kuckókban öszszezsúfolva élnek az emberek. Láttam rongyos fiúkat és lányokat bámészkodni az üzletek, kirakatok előtt, s láttam tizennégy éves gyerekeket, akik kora reggeltől késő éjszakáig mint pincérek dolgoztak az étteremben, ahová ebédelni jártunk. Ezeknek a gyerekeknek nem volt szabad velünk beszélni, ha valamelyik mégis megpróbálta, azt egyszerűen elkergették. De láttam azt is, hogyan tett hitet a bécsi nép a béke ügye mellett. Láttam a felvonulásukat. Zászlókkal, galambokkal jöttek, s idegen nyelven, de a mi hangunkon, a mi gondolatainkat énekelték. Nagyon szép volt. S beszéltem Raymonde Dieu-nel, a hős francia lánnyal is. Magáról — bármennyire is kértem, nem sokat mondott. Éppen ellenkezőleg, engem kérdezett: beszéljek neki arról, hogy élünk, hogyan dolgozunk. Figyelmesen hallgatta szavaimat, majd így szólt: — A francia ifjúság erőt merít a ti példátokból. Sok mindent elmondok majd otthon arról, hogyan éltek ti a szabad országokban, hogyan álljátok meg helyeteket a békeharcban. kongresszuson sok mindent tanultam. Nehéz leírni azt a lelkesedést, azt az elszántságot, amellyel a népek küldöttei felsorakoztak a béke ügye s a béke első zászlóvivője, a Szovjetunió mellett. Újra szívünkbe véstük: a béke ügye rajtunk múlik, a mi munkánkon — a világ népeinek akaratán. Rácz Erzsébet, sztahanovista kubikos, ifjúmunkás, Sztálin város. Szeretnek bennünket... Barta őrvezető elvtárs jól beásta, gondosan álcázta magát, nem messze a falutól, egy idő domb mögött. Fontos megbízatást kapott parancsnokától: létesítsen figyelőhelyet, tartsa szemmel a környéket, nehogy az „ellenfél’’ váratlanul meglepje az egységet. Ezért készítette olyan gonddal a figyelőhelyet. „Tán még öt lépésről sem venne észre senki” — gondolta magában elégedetlen. De talán mégis észrevette valaki. Mert vagy másfélkétórai figyelés után élesen csikordult a közeli kis ház kapuja és kilépett rajta egy öreg nénike. Nem nézett semerre sem, egyenesen Bartaúrvezető felé tartott. A nénike topogott az úton a figyelőhely felé. Amikor elérte az attól néhány méterre levő árkot, megállt. Barta elvtárs most látta, hogy mit hoz a kezében: egy gőzölgő csészét. — Bizonyosan tea — gondolta magában, s nagyot nyelt. — Nem is tenne rossz meginni egy forró teát... Bosszús volt. Két órát feküdt a havon, az ellenfétek színét sem látta, s egy öreg nénike meg észreveszi őt. Közben a nénike csak toporgott. — Édes fiam, édes fiam — kiált Barta elvtárs felé. — Gyere már ide édes fiam, mert elhal a tea. Barta elvtárs meghökken. Most mit tegyen, vonszoljon, vagy ne? Az ellenfél észreveheti, ha eddig még nem fedezte fel. A néni pedig csak egyre szólongóttja. De ekkor már Barta elvtárs messze jár. Hátrakúszik a sövényig és annak fedezete mellett meggörnyedve elfut. Új figyelőhelyet keres. Még hallja a nénike hangját: édes fiam... Már nem fázik, nem boszszús. Melegség önti el szívét,átjárja egész testét. Sokkal melegebb az a forró teánál... Visszatekint s látja, hogy a néni még most is ott toporog, a teáscsészét szorongatva. Elmosolyodik: — Ne haragudjon, mamácskám, a kötelesség...! Tudom, hogy szeretnek bennünket ... Kiss Sándor hadnagy 1953 január 1. Magyar műkorcsolyázók utaztak Moszkvába A Szovjetunió Összszövetsége Testnevelési és Sportbizottsága meghívására, vasárnap délelőtt magyar műkorcsolyázók utaztak Moszkvába. A magyar sportküldöttség tagjai: Nagy Marian, Nagy László, Jurek Eszter és Czakó György. Ugyancsak vasárnap Prágából csehszlovák műkorcsolyázók is utaztak a szovjet fővárosba. A csehszlovák küldöttség tagjai: Königova, Nahodszka, Turnova, Zapetatova, Kremperova, Kladrubszka, Divin, Fikar és Balun-házaspár. Értekezlet a tornasport időszerű kérdéseiről Vasárnap tartották meg az első országos tornászértekezletet, amelyen a tornasport legjobb szakemberei számoltak be e sportág fejlődéséről, eredményeiről és a hiányosságokról. Sárkány István állami edző beszámolójában hangsúlyozta, hogy a felszabadulás után igen népszerű lett a tornasport az ifjúság körében: az iskolai tanulók közül több mint tízezren szerezték meg az ifjúsági tornászjelvényt. A tornasport 1951. évi fejlesztési tervét magasan túlteljesítette, de az 1952. évi terv az eddigi adatok alapján elmaradást mutat Jelentős fejlődés tapasztalható a nemzetközi mérkőzések terén. Amíg a felszabadulás előtt a férfi és női tornászok 38 év alatt 28 .nemzetközi találkozón vettek részt, addig 1945. óta, hét év alatt i1 válogatott verseny volt. A válogatott csapat igen sok segítséget kapott a szovjet tornászoktól és a tapasztalatok felhasználásának köszönhető női csapatunk kiváló olimpiai szereplése. A továbbiakban Sárkány elvtárs rámutatott arra, hogy az edzők módszerei nem megfelelőek, s munkájuk megjavítása érdekében a szakmai oktatást egységes alapokra kell helyezni. Az értekezleten ezután számos hozzászólás hangzott el, majd határozati javaslatok születtek amunka megjavítására. Az év legjobb labdarúgója: Puskás Ferenc Az United Press hírszolgálati ügynökség az elmúlt év végén kérdést intézett Európa ismert sportújságíróihoz: kit tartanak az 1952-es év legjobb európai labdarúgójának? A kérdésre 150 válasz érkezett, amelyek egyöntetűen Puskás Ferencet, a magyar labdarúgóválogatott csapat tagját tekintik az év legjobb labdarúgójának. Érdekes, hogy a további sorrend tekintetében mennyire megoszlottak azétemények, így például az arrgot Bily Wright 44 szavazattal került a második helyre. Az United Press megállapítja azt is, hogy 1952-ben a legeredményesebb európai labdarúgócsapat Magyarország együttese volt. Az United Press szerint az 1954 évi labdarúgó világbajnokság megnyerésére pillanatnyilag a magyar csapatnak van a legtöbb esélye. Síoktatóképző-iskola nyílik Mátraszentlászlón A sísport egyre népszerűbbé válik ifjúságunk körében. E nagyszerű sportág további fejlődése érdekében a DISZ és az SZHSZ közösen négyhetes síoktatóképző-tanáyamot rendez Mátraszentlászlón. A tanfolyamon természeti adottságuknál fogva legalkalmasabb megyék legjobb DISZ és SZHSZ aktivistái vesznek részt. A tanfolyam január 9-én kezdődik. Merényi nyerte a Bp. Honvéd gyorskorcsolyázó versenyét Vasárnap és hétfőn reggel a városligeti Műjégpályán rendezte a Bp. Honvéd négy számiból álló gyorskorcsolyázó versenyét. Mind a négy számban — 500, 3000, 1500, 5000 méteren — Merényi József (Bp. Honvéd) szerezte meg a győzelmet. Az összetett verseny végeredménye: 1. Merényi, 2. Lőrincz, 3. Kánya.