Szabad Ifjuság, 1953. április-június (4. évfolyam, 77-151. szám)

1953-06-28 / 150. szám

­ Ahol a fától nem látják az erdőt Iparunk rohamos fejlődése azt követeli, hogy a szénbá­nyák napról napra több sze­net adjanak a hazának, hogy teljesítsék a tervet, amely tör­vény, a szocializmus építésé­nek törvénye. A Dorogi Szén­bányászat Tröszt azonban ezt a törvényt rendszeresen át­hágja, tervét hónapról hó­napra nem teljesíti, az előírt szénmennyiségnek csak mint­egy négyötöd részét adja. A tröszt vezetői, de a­ diszisták is leginkább a geológiai ne­hézségekre és az emberhiány­ra panaszkodnak. Nem isme­rik fel, hogy a nagyobb terme­lési eredmény a meglévő lét­számmal is elérhető, ha a ren­delkezésre álló gépeket meg­felelő módon kihasználják. Magyarul: a fától nem látják az erdőt. Parlagon heverő gépek Két évvel ezelőtt még öt F—4-es fejtő-rakodógép dol­gozott a Dorogi Tröszt bá­nyáiban. Jelenleg csak egy van. A többit elszállították más trösztökhöz, mert — töb­bi között Garami Ferenc tech­nológiai főelőadó szerint is— „Dorogon nem lehet munka­helyet biztosítani számukra”. A még ott lévő egyetlen F—4*es­­az annavölgyi Eb­­szőny-bányában áll már vagy két hónapja. A technológiai osztály most azon töri a fejét, hogy rövidesen ezen is „túl­ad”, mert hát „ők nem tehet­nek róla, hogy a gép min­denütt jó, csak éppen Dorogon nem”. A minisztérium illetékes osztályának azonban az a vé­leménye, hogy az F—4-est Dorogon is lehet alkalmazni, mert v­annak olyan kisdőlés­i telepek, ahol az F—4-es kitű­nően beválik. Az igazság az, hogy a technológiai osztály húzódozik a gépek parlagon hevertetése miatti felelősség­től, ezért a még meglévő gép­től is szabadulni akar. De a gépellenesség más módon is megnyilvánul. A borókási XIV-es aknán már több mint egy hete áll egy Sz. 153-as mintájú szov­jet rakodógép, amely húsz hónap alatt csak hat hónapon át volt munkában. De ebből is csupán egy hónap az az idő,­­amikor arra törekedtek, hogy a világ legjobb rakodó­gépének teljesítőképességét megközelítően is kihasznál­ják. Abban az egy hónapban naponta 7,1 métert haladtak előre. Ugyanígy hevertetnek az annavölgyi X-es aknán egy Szemán - féle réselőgépet, amellyel egyre-másra kísérle­teznek, csak éppen nem ter­melnek vele. De talán­­a szállítóberende­zéseket jobban kihasználják? Szó sincs róla. A trösztnek kilencvenhat darab villamos­­berendezésű rázócsúszdája van. Ebből huszonhat egyál­talán nem működik. Negyven­hat sűrítettlevegős rázócsúsz­da közül is jónéhány a ha­nyag kezelés miatt rendszere­sen áll. S itt bizony a diszis­ták sem mutatnak jó példát. Nemrég a VIII as akna 48-as DISZ-brigádjának munkahe­lyén a csúszda teknője le­esett. Fodor Pál DISZ-vezető­­ségi tag — csúszdamester — szólt a brigádnak: segítsenek helyretenni a teknőt, akkor pillanatok alatt készen lesz. A fiatalok azonban nem törőd­tek Fodor elvtárs kérésével, így azután hosszabb időt vett igénybe, amíg a hibát kijaví­tották. Harmincöt kaparószalag közül jelenleg nyolc nem dol­gozik, kettő ezekből a tokod­­attárói külszíni fejtésnél várja a beszerelést, s nincs is rá biztosíték, hogy hamarosan munkába áll. Ugyanez a gép különben azelőtt Annavölgy­­ben „várt” hasonló körülmé­nyek között, amíg azután on­­n­an el nem szállították. Váj­jon nem gondolkozott még azon Lengyel Ferenc el­vtárs, a tröszt igazgatója, hogy ha a gépeket kihasználnák, akkor nem kellene siránkozniuk annyira a „munkaerőhiány” miatt? Hányás karbantartsa, pusztuló berendezések A bányagépesítéssel törődni természetesen elsősorban azt jelenti, hogy meg kell terem­teni az előfeltételt a gépek tartós, jó munkájához. Nagy gondot kell tehát fordítani a karbantartásra, a gépi beren­dezések rendszeres ápolására. Az ilyesmi azonban majdnem teljesen ismeretlen a dorogi tröszt bányáiban. Az aknáknál jóformán javítóműhelyek sin­csenek. Ha vannak is, olya­nok, sőt még rosszabbak, mint sok évvel ezelőtt, amikor még a bányagépesítés gyer­mekcipőben járt. Pedig ma már a szállítást 44 százalék­ban gépesítették. A dolgozók keserűen „hullám” eszterga­­padoknak nevezik a javítómű­helyek gépeit, amelyeken mé­ret szerint nem is lehet dol­­­gozni. A javítóműhelyek minő­síthetetlen állapota igen ne­hézzé teszi a tervszerű, meg­előző karbantartást. A tröszt gépesítési osztálya azonban ahelyett, hogy ott segítene, ahol „szorít a cipő”, tehát har­colna a korszerű gépekért — álmodozva különböző ütemter­veket készít, amelyektől még nem javul meg a megelőző karbantartás. Ahelyett, hogy a meglévő lehetőségeket kihasz­nálva földalatti javítóműhe­lyeket hoznának létre — me­lyekhez egyébként különösebb beruházás nem is kell, míg ugyanakkor igen sok időt le­het általuk megtakarítani — a TMK csak bólogat a hibákra. Lányi Jenő főmérnök, a tröszt TMK-irányítója a diszpécser­könyvből mindennap gondo­san kiírja, hogy milyen zava­rok adódtak elő — az előző napon. Ez bizony eső után kö­­pönyeg. Arról ugyanis már nem intézkedik, hogy ugyan­azok a hibák ne forduljanak elő ugyanazon a helyen rövid idő múlva ismét. A gépek karbantartásához el­engedhetetlenül szükséges az is, hogy minden aknán legye­nek tartalékalkatrészek. Igaz, általában kevés a tartalék­alkatrész. De Dorogon az egyes aknákon akkor sincs pótalkatrész, ha egyébként a tröszt anyagraktárában ha­­lomszámra hever. Nemrégiben a VIII-as akna II-es mezőjé­ben, a 4-es ereszkén megeről­tették a végnélküli szállító meghajtóművét, kirázódott be­lőle a meghajtószekrény go­lyóscsapágya. Ha ez az alkat­rész történetesen kéznél van, akkor egy óra alatt meg lehet javítani a gépet. Dehát nem volt, így azután hat órán át álltak. Ezalatt az idő alatt a II-es mező termeléséből 156 csille­szén esett ki. Melléke­sen jegyezzük meg, hogy a tröszt anyagraktárában 800 féle golyóscsapágy van! A bányafenntartás elhanya­golása is sok nehézséget okoz, zavarja a gépi szállítást. A VIII-as akna III-as mezőjében, a főszállítóvágatban elakad a mozdony, olyan alacsonyra ereszkedik le a tető az ácsola­­tok rossz karbantartása miatt. A mozdony kiszabadítása vi­szont órákig tart és ez több­száz csille szén kiesését okoz­za. Amikor a fiatalok javasol­ták, hogy talpszedést kellene végezni, hogy a szállítóvágat végre rendbejöjjön, Bérces László, a VIII-as akna főmér­nöke, valósággal elzavarta őket: „Csináljátok meg maga­tok, ha nem tetszik!” Várjon válaszolhat így egy munkás­ból lett mérnök dolgozótársai­nak? Ha összevetjük az eddigi hibákat, kiderül, hogy a gépek kihasználatlansága, a meg­felelő karbantartás hiánya, a szállítóvágatok elhanyagolása miatt óriási mennyiségű szén esik ki a termelésből Ez az egyik legfonto­sabb oka annak, hogy a dorogi tröszt június­ban eddig még csak hat alka­lommal érte el napi terve tel­jesítésében a 80 százalékot, ezért áll havi tervével 25-én is csak 81 százalékra. Ha csak egyetlen napot nézünk, mond­juk az Annavölgyi Szénbánya­­vállalatnál, akkor is kiderül, hogy június 17-én 7 óra gép­állásból 15 vagon szén esett ki a tervteljesítésből. Június első 15 munkanapján pedig csak a kaparócsúzdák és egyéb szállítóberendezések ál­lása miatt ,és ebben nincs benne a­ mozdonyszállítás) 170 óra esett ki a termelésből. F.z 153 és fél vagon szenet je­lent. A DISZ-­zervezet nem jó gazdája a bánya gépeinek ! A tröszt vezetői, személy szerint elsősorban Lengyel elvtársat súlyos felelősség ter­heli ezekért a hibákért. De nem kevésbbé felelősek a DISZ- vezetők és az akna diszis­­tái, mert elnézték, sőt gyara­pították a hibát. A DIS­ egyetlen fiatalt sem javasolt gépkezelői tanfolyamra. Nem végeznek agitációs munkát annak érdekében, hogy a fia­talok megszeressék a gépeket, felelőseknek érezzék magukat azok működéséért. Most, egy héttel a dorogi bányászta­nácskozás után joggal elvár­juk a járási DISZ-bizottságok­­tól, hogy a szénmedence üze­meiben eleven valósággá te­gyék a „Légy jó gazdája a bányagépeknek” mozgalmat. Szervezzenek az aknákon 3— 5 tagú ellenőrző őrsöket, állít­sanak be DISZ-megbízottakat, akik mindennap jelentést tesz­nek a bányában történt esemé­nyekről az őrsöknek. Az ellen­őrző őrsök pedig a DISZ-tit­­kár irányításával gondoskod­janak a hibák kijavításáról. Az aknában a tröszt vezetőségé­vel egyetértve kezdeményezze­nek szakmai tanfolyamokat, ismertessék és szerettessék meg a fiatalokkal a bányagé­peket, mert csak így válhatnak azok jó gazdáivá. Ugyanak­kor a terv teljesítése paran­­csolóan követeli azt is, hogy a bánya- és energiaügyi minisz­térium szénbányászati főosz­tálya és bányagépészeti osz­tálya felülvizsgálja a dorogi tröszt munkáját, s minél előbb erélyes intézkedéseket tegyen a felsorolt hibák kiküszöbölé­sére, a bűnös mulasztók fele­­lősségrevonására. Csépányi Lajos (sósa .Ibi­os. a DISZ Bifsdsi’i. Könr»t‘kii‘ hfjjfijT'iM*« w/.haltan«vi»,a vájárt Az én munkamódszerem A várpalotai Ferenc-mezőben dolgozunk, egy új frontfejtéshez hajtjuk ki a szállító­­vágatot. Gépre telepített brigádunk terve műszakonként 45 csille. Ezt a mennyiséget a gépkezelő vájárral (tehát velem) együtt — három dolgozónak kell elérnie. Mi hóna­pok óta rendszeresen 60 csillét termelünk műszakonként, sőt egy-két hónappal ezelőtt 70—71 csille szenet is küldtünk felszínre. Eredményeinket a helyes munkaszervezéssel értük el. Munkamódszerünk alapja a munkahelyi váltás. Mindhárom szakban megvárjuk egymást és a várvég előtt adjuk át a gépet. Ilyenkor közöljük vál­tótársunkkal, hogy van-e a szénben med­dőbeágyazás, és ha igen, hol. Ezzel kerül­jük el, hogy ne érje­nek bennünket „várat­lan" meglepetések és csökkentjük a fejtőfe­jen lévő kések kopását. Műszak kezdetén minden esetben meg­vizsgálom és kipróbá­lom a fejtőgép két motorját. Előbb olajo­zok, utána üresen já­ratom a gépet. Már úgy ismerem, hogy a hangról is megtu­dom, ha valami rendellenesség mutat­kozik. Ezután kezdődhet a fejtés. Első idők­ben még trapéz alakban fejtettünk, azaz a gép fejtőfejét a szénfalhoz szorítva, a maru­­tást trapéz alakban végeztük el. Később ta­nulmányoztam a bánya nyomásviszonyait, s rájöttem, hogy jobb eredményt tudok elérni, ha a fejtőfejjel alulról oldalmozgást végzek. Alul kezdem a munkát, balról jobbra hala­dok, s közben minden oldalmozgás után a fejtőfejet felfelé emelem. Ez a művelet ki­csit hasonlít a meszeléshez. Két hasznos dolgot érek el vele. Először megkönnyítem­­a fejtést, mert ha alul kezdem a réselést, akkor kihasználom a hasznos nyomást, amely felülről nehezedik a munkahelyre, s ezzel a szén könnyebben sejthetővé válik. Másodszor a szén nem ol­dalra hull, hanem egyenesen a rakodó te­­relőkorongjára. Itt jegyzem meg, hogy egy­szerre 50—60 centiméter mélységet maratok a szánjaiba, így feleannyi idő alatt kétszer­­annyi szenet termelünk. Igen fontos a mellékmunkák helyes meg­szervezése. Erre nagy gondot fordítok. A gépet nem állítjuk­­le fejtés közben, hanem egy méter után (gépünk egy és fél métert halad 50 percenként) kezdjük meg az ácso­lást s ugyanezen idő alatt fektetjük le a sí­neket is. Jelenlegi munkahelyünkön ajtó­­kötéses ácsolattal dolgozunk, de régebben sikerrel alkalmaztuk a fogazott fejtési ácso­­latot is. Természetesen az ácsolási formát a bányaviszonyok szabják meg. Az utóbbi for­mát azonban jobban szeretjük, mert fele idő alatt felállítható és biztonsága is ki­elégítő. Volt egy idő az életemben, amikor nem szerettem a gé­peket, hittem a men­­de­mondákban, hogy csákánnyal is kiter­melhetjük a szükséges csillemennyiséget. Ez az idő azonban el­múlt, ma­ már tan­folyamra járok, képe­zem magam és ha a gépemen kisebb hi­bák fordulnak elő, magam javítom meg, nem várakozom a szerelőkre. A tanulás­nak köszönhetem, hogy már eddig is több újítást sikerült alkalmazni a gépen. Javaslatomra a hidraulikus olajnyomó vörösréz alátétjét páncélkábel ólomburkolattal helyettesítjük, így feleslegessé válik a drága és nehe­zen beszerezhető vörösréz felhasználása. A botkormányon is jelentős újítást hajtot­tunk végre, amelynek segítségével ma a gép fejtőfejét nyolcfelé mozgathatjuk, s így a legnehezebben elérhető sarkokból is kivesz­­szük a szenet. Most egy új módszeren dolgozom, az úlasirányú fejtésen. Ennek lényege az, hogy a szénfal alsó sarkától az ellenkező felső sarokig tudjuk mozgatni a gép fejtőfejét. Természetesen ez nem lesz könnyű feladat, de én és brigádom nem riadunk vissza a nehézségektől, mert az a véleményünk, hogy a fejtőgép teljesítményének határától még igen messze vagyunk. Tudom, hogy milyen nagy szükség van a szénre, s arra törek­szünk, hogy az eddiginél sokkal több sze­net adhassunk a hazának. A bányagépek frontjáról jelentik Kiss Géza, a komlói Kossuth­­akna fiatal sztahanovista vájára néhány héttel ezelőtt látogatást tett Tatabányán, ahol megnézte a Donbassz-kondájn működését is. Hazatérve, kérte a tröszt igazga­tóságát, hogy miután ő vizsgázott gépi vájár, biztosítsanak neki egy F—4-es gépet és bebizonyítja, hogy azt Komlón is lehet hasz­nálni. Kiss Géza elvtárs kérését teljesítették, június 24-én, szerdán már el is indult az F—4-est szál­lító vagon Komlóra. A Várpalotán az ősi úti akna mélyítésénél múlt év közepén négy kompresszort akartak fel­használni a betörő­ víz fagyasztá­sára. Erre azonban nem került sor, mert a vízbetörést elhárítot­ták. A négy kompresszor azonban azóta is ott hever, rozsdásodik az udvaron. A négy gép értéke 272 ezer forint. De ki tudná forintban kifejezni, mit jelent bányászatunk számára négy kompresszor. Kér­dezzük Ferenc-mező üzemvezetősé­gét: mikor hajlandó végre ezt a bűnös pazarlást megszüntetni? ★ A hidasi bányaüzemnél július 1-én helyeznek üzembe egy F—4-es gépet, amely egy hónapig állt. ■ ★ Nagybátonyban szeptemberben réselő-, fejtő- és rakodógépkezelői tanfolyam indul 400 fővel. A rész­vevők az MTH oktatásába tartoz­nak, a kétéves tanfolyamról, mint gépi vájárok kerülnek ki. ★ A Szovetunióban igen nagy fel­tűnést keltett a „Poliszajevszkaja­­” bányaüzem gépesítési szak­embereinek hatalmas termelési győzelme, amelyet a Kuznyeck­­medencében a Donbassz-kombájn rekordteljesítményével értek el. Ebben a bányaüzemben a kombájn átlagos teljesítménye áprilisban több mint 17 ezer tonnát tett ki, míg az V-ös számú körlet 18-as frontján 21.400 tonnát értek­­ vele. Ez napi 85 vagonon teli ese­ménynek felel meg. A gép helyett el­mond­juk mi A fejlődő magyar bánya­­technika nagyszerű vívmánya az F—4-es fejtő-rakodógép. Ez köztudomású. Általában még azok is tudják, akik olyan távol állnak a szén­­bányászattól, mint mondjuk Makó Jeruzsálemtől. Annál meglepőbb és fur­csább az, hogy egy szénben rendkívül gazdag bányaüzem műszaki vezetőit nem érdekli (?) a szénkombájnnak szám­talan jó tulajdonsága. Min­den valószínűség szerint így állhat a dolog, mert külön­ben a felsőnyárádi bánya­üzem „szuhai ereszkéjében” működő F—4-es gép nem szerepelne oly máltatlanul jó híréhez. Ha beszélni tudna, bizonyára elpanaszolná, hogy naponta csak 17—18 csillét tett meg, annyit tehát, amennyit egy jó vájár csapa­ta csákánnyal is kifejt. De az F—4-es gép beszélni nem tud, így hát mi mond­juk el helyette a panaszt. A gépen DISZ-brigád dol­gozik és szégyenszemre 40— 60 százalékra teljesítik a na­pi tervet. Ha így haladnak, rövidesen minden második pénteken teljesítik majd egy hét­­tervét. Miért szerepel hát ilyen szégyenletesen a DISZ- brigád? Ebben maguk a fiatalok is — de nem utolsósorban a bányaüzem DISZ-bizottsága — hibásak, mert három nap óta liberálisan az észszerűtlen gépi és béri erőkihasználást. S joggal­ vetődik ha­­türik­em­­az is fel:­várjom­ Varga Béla üzemvezető elv­társ nem ismerné a bánya­gépesítés elemi törvényét, hogy ahol a fejtés gépi erő­vel történik, ott a szállítást is géppel kell végezni?! Ta­lán arra sem gondol, hogy a jelenlegi munkakörülmé­nyek között a kitűnő gépet lejáratják, nevetségessé te­szik a bányászok előtt? De nézzük, hogyan dolgoz­nak a fiatalok? A gép meg­indul, 6-7 perc alatt meg­rak egy csillét. Ami ezután történik, az inkább egy rossz vígjátékba illene, mint egyik legjobban gépesített bányánk­ba. Hét perces munka után ifjú Szabados István leszáll a gép nyergéből, ott hagyja a botkormányt, feltűri az ing­­ujját és nekiáll csillézni. Két társával együtt — óvatosan, kezük és lábuk épségét koc­káztatva — kézzel engedik le a csillét a 15 fokos dőlésű ereszkéből, ahonnan szállító­szalagra döntik ki a szenet. Azután jön a munka­ nehe­ze: felfelé tolják a csillét. Vagyis egy félórából 20 per­cet motor helyett az emberek do­goznak. Ezek után feltesszük a kér­dést: nem lenne-e egysze­rűbb, ha az ereszkébe kapa­rószalagot szerelnének? Vé­leményünk szerint kifizetőd­ne, ha élnének ezzel a lehe­tőséggel, mert csupán ennek az egy gépnek észszerű ki­használásával­ nem 94, ha­nem 98 és fél százaikra tel­jesíthették volna júniusi ter­vüket. Sz. I. •­­ •

Next