Szabad Ifjuság, 1953. április-június (4. évfolyam, 77-150. szám)

1953-06-28 / 149. szám

* 4 SZABÜÍPJOSÁG 1953 június 28.------------------ --------­„ ÜDVÖZLET, JÓ FIÚK!« A „Szverdlov“ szovjet cirkáló angliai útjáról kis tüzet?” — Angol tengerészlány és szovjet matróz baráti találkozása Spithaedben. Ha rátekin­tünk a brit szi­getek térképére, minden nehéz­ség nélkül meg­találhatjuk Spi- theadet —a ten­gerszorost, amely elválaszt­ja a Wight-szi- getet Anglia dé­li partvidékétől. Itt, a ports- tr.outhi körzet­ben volt június 15-én a II. Er­zsébet angol ki­rálynő koroná­zása' alkalmából rendezett hadi­tengerészeti díszszemle. Ä díszszemlére a brit kormány meghívására jú­nius 10-én meg­érkezett Spi- theadbe a „Szverdlov” »Szabad egy Izovjet cirkáló, Rudakov kapi­tány vezetésével Az angol partok szürke köd­felhőbe burkolóztak és a rév­nél már összegyűlt hajók szin­te elmerültek benne. A szovjet cirkáló horgonyzóhelyét a rév­ben különleges jelzőrúdnak kellett volna mutatni, de az se­hol sem látszott, valószínűleg egy már előbb érkezett hajó leütötte. Ennek ellenére a le- horgonyzás bonyolult művele­tét rekordidő — 12 perc alatt végezte el a „Szverdlov”, ★ A hajó parancsnoksága már áz első napon számos üdvöz­letét kapott az angol hajóktól. „Éljen Anglia és a Szovjet­unió népei közti barátság és kölcsönös megértés! — mondja a „Maidsiown angol hajó üzenete. Az angol nép Igen nagy ér­deklődést tanúsított a szovjet hajó és annak legénysége iránt, a tengerészeket igen szí­vélyes vendégszeretettel fo­gadta. Naponta többszáz csó­nak, motoros, kirándulógőzös közelítette meg a szovjet hajót, az emberek ezrei üdvözölték a szovjet tengerészeket. Az egyik látogatóba érkezett gőzhajó például annyira oldal­ra dőlt, hogy szinte úgy tűnt, mindjárt felbillen — emberek százai szorongtak egyik olda­lán. A férfiak, nők, gyermekek sapkájukkal, kendőikkel inte­gettek és kórusban kiáltották orosz nyelven: „Zdrásztvuj- tye!” A férfiak bort öntöttek poharaikba, úgy mondták a pohárköszöntöt angol és orosz nyelven. A Szverdlovról pedig viszonzásul felhangzott az orosz kórusdal — a „Varég”. A A szovjet tengerészek százai látogatlak el Londonba. A já­rókelők rögtön felismerték őket. — Halló, good boys! — Üd­vözlet, jó fiúk! — kiáltással üdvözölték a matrózokat. A szovjet tengerészek körül mindenütt az egyszerű angolok nagy csoportjai gyűltek egybe. Erős kézfogások... kölcsönös cigaretíakinálás... A gyerekek au'togrammokat kémek... Egy, már nem fiatal londoni azt kérte a tolmácstól: fordítsa le, hogy ő volt őrmester, har­colt a hitleristák ellen, megse­besült. Kérte, mondja el azt is, hogy két gyereke van, egy fiú s egy kislány és hogy ő nem akar háborút. Aztán zsebéből egy levelezőlapot vett elő azzal a kéréssel, hogy írjanak vala­mit emlékül. Az egyik szovjet tengerész ezt írta üdvözletül: „Éljen az Anglia és a Szovjet­unió népei közötti barátság!” Új magyar Az elmúlt egy év alatt számos új ma­gyar gyógyszer ke- • rült forgalomba. Mar oz is bizonyítja e gyógyszerek jelentő- jégéi. hogy milyen betegségek' ellen használhatók. _ Az Jsonicid például a tuberkulózis ellen­szere. Eddig n 'szakorvo­sok a strepiomiant tartorták az egyetlen hathatós gyógyszer­nek a gümókór _ le­küzdésére. Az utóbb időben azonban _ is­mertté vált a tudósok előtt, hogy egy „iso­nicotinsavhydrasid’ nevű vegyüíet képes a tbc-bacilusok el­pusztítására, Vagy legalábbis szaporodá­sukat gátolja. Ezt' a vegyülelet már régóta ismerték, de ilyen ha­tásáról nem tudtak. A Kőbányai Gyógy­szergyár vegyészei és a Gyógyszerkutató Intézet munkatársai csakhamar kidolgoz­ták az új gyógyszer nagymennyiségű elő* állításának módját. Ma már annyi Jsonicid-et tudnak gyártani, hogy nem­csak a hazai szükség­gyógyszer letet fedezi, hanem külföldre is szállít­hatunk belőle. Sok­ezer gümökóros be­teg köszönheti gyó­gyulását az Isonicid- nek. Nem kevésbbé je­lentős a Bu-vitamin, amely a vészes vér- szegénységet gyó­gyítja. Közismert, hogy vérszegénység ellen májút szoktak adni. Újabban a kutatók felfedezték; hogy a májban — kis meny- nyiiségben — van egy hatóanyag amely elősegíti a csontvelő­ek ben a vörösvérsejtek érését. Ezt a ható­anyagot. Bw-vitam 'rí­nak nevezték el. Ma­gyar tudósoknak si­került kristályos ál­lapotban előállítani a Ba-vitamint, sikerült megoldaniok azt is, hogy a májinjekclókban a hatóanyag értékét állandósítsák. A gyógyuláshoz rendkívül kis meny- nyiség elegendő: tíz­ezred milligramm Bn-oitamin! De a kis mennyiség előállítá­sához mintegy 300 kitó marhamájat kell feldolgozni. Százötvenmillió éves hal -* amely ma is él 7938 decemberében az hte diai-óceánnak egy különösen mély részéből a halászok fur­csa kék halat fogtak ki. A megölt hal kizsigerelt állapot­ban azután egy tudóshoz ke­rült, aki még a halászoknál is jobban meglepődött. Felismerte ugyanis, hogy előtte egy olyan ’áshat teteme van, amelyet ad­dig csak megkövesedett ma­radványaiból ismert a világ. Ez a bojtos uszonyú halfajta 150 millió év előtt élte virág­korát, de 70 millió éve is van annak, hogy kihalt. S most ki­derült, hogy e rég kipusztult fajtának egyes tagjai még ma is vígan lubickolnak az Indiai- óceán napsütötte vizeiben. i A felfedezés utáni háborús idők elfeledtették a bojtos uszonyát. Mígnem pontosan 14 évvel rá, 1952 decemberé­ben a Komori-szigetek közelé­ben egy második példányt is kifogtak. Sőt ennek már—bár sérülten — belső szerveit is si­kertűt megőrizni. A haladó tudásvilág öröme azért volt nagy, mert a Latin- eria chalumnae Smith (ez a hat tudományos neve) a dar­wini leszármazástan egy újabb bizonyítékát képezi. Annak a bizonyítékát, hogy a száraz­földi gerinces állatok, a kétél­tűek és csúszó-mászók közbe­iktatásával, sok-sok évmillió folyamán a halakból fejlődtek ki. A „kék hal“ ugyanis a fej­lődéstanból jól ismert átme­neti formák egyike Ilyen ma is élő átmeneti forma például a Ceratodus nevű ausztráliai halfajt a, amely 100 millió év óta léte­zik. Ez a hal a vizbö évsza­kokban kopoltyúval lélegzik, a szárazsági időszakban azonban különleges szívbillentyű alkata és kezdetleges tüdeje révén ko- poltyúja használata nélkül is jijl megél. Az Indiai-óceán boj­tos uszonyú őshala azonban nem a szárazföldi élethez al­kalmazkodó, újfajta, tüdős lé­legzésnek, mint átmenetnek fennmaradt példája. Ez az ele­ven őslény a szárazföldi vég­tag. a láb (amelyből az em­beri kéz is fejlődött) kialaku­lásának módját segít bebizo­nyítani. A hal uszonyának a csontvázában ugyanis már jól látható a kialakulóban lévő lábszár és a kezdetleges öt ujj, amely öl ujjat tökéleteseb­ben a kétéltűek közvetítésével örökölték a gyíkok és az em­lősök. Az áshat zsigereit most ta­nulmányozzák a tudósok, hogy azokból fejlődéstanilag milyen következtetések vonhatók le. (agárdi) As alábbiakban József Attila a halhatatlan prole- tarköitö életének eqy — ed­dig ismeretlen — epizódját mondja el felesége: Szántó Judit elvtársnö a Szabad Ifjúság olvasóinak. ügy igaz, hogy Attila tanító Volt a javából. Nemcsak ver­seiben tanította „egész népét” — tanított, nevelt mindig és mindenütt, mindenkit, akivel csak kaposolatai volt, Termé­szetesen engem is, a feleségét. Egy ilyen esetet mondok most el. Abban az időben egy eser­nyőkészítő gyárban dolgoztam. A tulajdonos a még nagyobb haszon kedvéért bevezette az amerikai Bedaux-rendszert, amely minden erőt kiszívott a munkásból. A rendszer beveze­tése után, első nap végigjárta az üzemet, figyelte, hogyan dolgozunk. En szerettem _ a pontos munkát, egyszerűen nem tudtam rosszul dolgozni, de viszont nem is voltam va­lami gyors munkás. Esernyőlapokat varrtam gép­pel. Az én hátam mögött is megállt a gyáros, egy darabig nézett, aztán azt mondta: „Maga Szántó teljesen fejlő­désképtelen!” Ez körülbelül egyet jelentett azzal, hogy a legközelebbi elsején felmond nekem. Nagyon rossz hangulatban tem haza. A pénzre szük- ■k volt, bántott a bizony­„Ne légy talanság, de még rosszabbul esett a szó: „fejlődésképtelen". Attila látta, hogy rossz ked­vem van, s megkérdezte: — Mi bánt, Jutka? Elmondtam neki. Vigasztalt; — Lássuk csak, hátha vala­mi módon tudnál javítani a módszereden... Ha logikusan végiggondolod a munkafolya­matot... ha kikísérletezed...­Előző napon váltottuk ki zsebóráját a zálogból. Most elővette és magyarázni kez­dett: — Mit gondolsz, hány részé lehet ennek a bonyolult szer­kezetnek? Mondjuk harminc..» Nos, én erre a papírra felírom sorba: egy, kettő, három, négy — egészen harmincig. Most szét fogom szedni az órát, mindegyik számhoz odaleszem a papírra a megfelelő alkat­részt, s meglásd, vissza is le­het tenni. Ez logikus. Es ahogy mondta, úgy is tett. Egy ollóval felbontotta aa órát, egy csipesszel megkezd­te a „bizonyítást”. Nagyon nyugodt volt —• kezdetben. De az apró fogaskerekek, tengelyek már „nyugtalanab­bak” voltak. Az egyik kipat­tant, hogy félórát kereshettük a padlón, a másik úgy megug­rott, hogy ráesve a papírlapra, összezavarta a sorrendet. Egy­szeles..“ szóval: jó két óra hosszat tar­tott, míg kiemelte az utolsó darabot is: a hajszálrúgót. De ekkor már bizony izgatott volt. Újabb két óra, míg mindent visszarakott a helyére. A leg­nagyobb nehézséget a hajszál­rúgó okozta, azt már úgy gyömöszölte be... — No, most felhúzom —1 mondta-. — Mindjárt ketyeg. De nem ketyegett! Attila, akárcsak egy gyerek, nagyon elszomorodott. Vigasztalhatat­lan volt, hogy nem sikerült a „bizonyítás”. Hogy megvigasz­taljam, lehívtam sétálni. Ma­gával hozta az órát is. A Thököly-úton sétáltunkban egy órásmesterre»bukkantunk. Kérésemre bevittük hozzá az órát. öreg bácsi volt, s ami­kor kinyitotta az óra fedelét, öreges módon ránk förmedt: — Ki merészelt avatatlan kézzel hozzányúlni ehhez az órához? — Én — vallotta be Attila. •— Tudja maga, hogy mi az: „óra”? En javítottam a lőcsei órát, láttam a prágai órákat, Becsben Anker zenélőóráját, a svájci órákat... — valósá­gos á.hitattal mondta. _— S hogyan járt be ennyi várost? —kérdezte érdeklődve Alttála — Gyalog, mint Petőfi! — vágta rá büszkén az öreg. Petőfi! Attilának sem kellett több! Petőfi kedves költője volt, s az öreget egyszerre szí­vébe fogadia. Néhány perc, és már Petőfi-verseket szavalt, míg a bácsika javította az órát. Intett nekem, hogy hoz­zak egy kis bort. Megkínál­tuk az öreget, akivel nagyon összebarátkoztunk. Éjfél is elmúlt már, amikor Attila még mindig Petőfit sza­valt neki. Végüüs az öreg órás megjavítva átadta az órát: —A szívét tette tönkre, a hajszálrúgót, az órának is van szíve! — mondta zsémbelve és nem fogadott el pénzt. Kiléptünk az üzletből. Attila zsebében ott ketyegett az óra, vidáman, frissen. Szófián men­tünk egymás mellett. .Végül.s megszólalt: — Nem szabad meggondo­latlannak lenni, szelesnek... Nem szabad lebecsülni a szak­tudást __Azt, hogy az órának szí ve van. És még akkor éjszaka meg­írta kis ötsoros versét erről a tapasztal ásrói: Ke légy szeles, Bár munkádon más keres, dolgozni csak pontosan, szépen; ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes. Több segítséget a A nagyhírű magyar művész­fényképezésnek legnagyobb és legjelentősebb tartaléka a fényképezést kedvelő ifjúság. Nem a hivatásos fényképezök- ről van szó, hanem arról az ezer és ezer fotóamatőrről, aki szabad idejében fényképező­gépével a nyakában kedvtelés­ből. szórakozásból keresi éle­tünkben a szépet, az újat, hogy azt megörökítse. A nemrégiben megrendezett országos fényképkiállítás a fotóaimatőrök ezreinek problé­máira hívta fel a figyelmet. A kiállításról, amely művészi fényképekben mutatta be ha­zánk új életét és az újtípusú embert, hiányoztak az amatőr- fotografusok. méginkább azonban a fényképező ifjúság felvételei. Mi az oka ennek? Elsősor­ban az. hogy nem fordítottunk’ elég gondot az amatőrfénvké- pezés kérdéseire, a művészi fényképezés utánpótlásának biztosítására. A művészi fény­képezés a kultúra kérdése, az amatőrfényképezés ma tíz­ezres tömegek kultúrszükség- lete. nem pedig kevesek zárt­körű kedvtelése, mint a múlt* ban volt. Szocializmust építő hazánk élete ontja az amatőrök szá­mára a megörökítésre méltó mozzanatokat — csak meg­kell látni a változást. A kor­szerű fotografikus szemlélet kialakításához és a fényképé­szeti technika elsajátításához — a fényképezés művészeté­nek ez a két elengedhetetlen feltétele -— segítséget kell adni a magvar amatőrfényképezők- nek. Biztosítani kell. hogy a városi. íárási kultúrotthondk fotószakköreiben tömörült amatőrfényképész ifjúság meg­felelő oktatásban és anyagel­látásban részesüljön. Elő kel! segíteni, hogv a-z üzemekben — a meglévők mellett — újabb munkás fotókörök ala­kú janak. A Magyar Dolgozók Mű­vészfényképező Egyesülete fotóamatőröknek szervezetét meg kell erősíteni és ki kell bővíteni. Orvosolni kell a fényképező amatőrök­nek azt a panaszát, hogy egyes városokban, községek­ben, ahová fotókirándulásra mennek, a helyi szervek túl­buzgóságából mindenféle aka­dályt gördítenek a fényképezés elé és feleslegesen is zaklat­ják a fotóamatőrt. Nagy lendületet adna 6 fotóművészeinek. ha létre­jönne a Müvészfényképező Szövetség s ez a szervezet előadások, helyi, országos és vándor fotókiállítások rende­zésével emelné a magyar fotókultúra színvonalát. A valóságot ábrázoló szo­cialista fotó: jelentés szé­pülő életünkről, kultúránk ha­talmas fellendüléséről, a dol­gozók építő munkájáról, öt­éves tervünk alkotásairól, híradás az ország gyarapodá­sáról. hazánk szép tájairól, a város és falu arculatának megváltozásáról. Most például a bukaresti Világifjúsági Ta­lálkozóra készülődő ifjúság munkája, a gazdag aratás és begyűjtés, a kultúrcsoportok próbái és szereplései, az edző- és úttörőtáborok élete, a nyár örömei, a dolgozók vidám üdülése azok a témák, ame­lyek képre kívánkoznak. Az amatőrök anyagellátásá­ra újabban külön amatőrszak- iizlet nvüt a fővárosban, ahol tanáccsal is szolgálnak Egyre jobb fényképezőgépek kerül­nek forgalomba elérhető áron és a fotókörök közösségi labo­ratóriumai is segítségére van­nak az amatőröknek. A Ma­gyar Dolgozók Művészfény­képező Egyesülete minden év­ben öthónapos ingyenes szak­tanfolyamot, versenyeket, ki­állításokat rendez tagjainak, klubnapot, előadásokat, fotó- túrákat szervez, szakkönyv­tárat tart fenn. Az amatőr- fotó fejlődésének megvannak a feltételei, csak élni kell velük. (sz. e.) „A város alatt“ Színes magyar film készül a ;.A város alatt” Ez a címe ai legújabb, színes ma­gyar filmnek. Forgatása már megkezdődött. A főszereplők listáján o van kiváló művé­szekkel találkozunk, mnt Bessenyei Ferenc, Biharj Jó­zsef, Pécsi Sándor, Kemény László, Bulla Elma, Somló István, Horváth Teri, Szirtes Ádám. Milyen témái húzódik meg az izgalmasnak Ígérkező cím mögött? A legizgalmasabb, a legérdekesdbb téma: ez lesz az első magyar film, amely ötéves tervünk egyik nagy létesítményéről, a földalatti gyorsvasút építéséről szól. — A film a vasút építé­séért és az- új emberért ví­vott harcot egyaránt ábrázol­ni akarja, — mondja Halász Péter, a film fiatal írója. —• A filmben szeretném megmu­tatni azt a s°k K'kés fiatal és idősebb munkást, akik a szocializmus nagy eszméiről fellelkesülten indullak harcba a magyar metróért. De ugyanakkor megmutatom azo­kat az embereket is, akiket először csak a pénzkereseti lehetőségek csábítottak, s aki­ket az építő kollektíva mun- kaközben gyúrt át öntuda­tos, lelkes munkásokká. — Ki ai film főszereplője? . — Egy Váradi Géza nevű földalatti vasút építéséről fiatal kommunista főmérnök, az építkezés vezetője. 0 és több munkás: Holló bácsi brigádja, már évek óta ösz- szeforrtak az épUésben. A Kossuth-hídtól kezdve valai mennyi fővárosi híd újjáépíté­sében resztvettek, együtt dol­gozlak, s most olyan feladat tot vállaltak, amilyen Ma- gyarországon még nem volt. Ez a szilárd, nagyszerű mag, amely magához vonzza és újjágyúrja a különböző he­lyekről a földalatti építkezés­hez érkező embereket. A cső- port teke és pártszervezője egy öreg hídmunkás. Sze- methy Endre alakítja szere­pét. A főmérnök: Bessenyei Ferenc, Holló bácsi: Bihari József. — A film egyik érdé. kétségé tesz, hogy a főmér­nök tanulmányútra Moszk­vába utazik. A néző látni fogja a mi végcélunkat és példaképünket, a viliág leg­szebb földalatti vasútját: a moszkvai metrót. A szovjet segítség mellett a párt ere­je, az öntudatos munkások harcossága és lendülete hi­dalja át az építkezés során felmerülő komoly nehézsége­ket. A filmet Herskó János, a Szovjetunió filmművészeti főiskoláján végzett fiatal művész rendezi, akinek ez az első játékfilmje A madár — fiaihoz, a repülőnapon — Na, gyerekek, itt most megtanulhatjátok, hogyan^iel\ szépen repülni! V

Next

Regisztráció   
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék