Szabad Ifjuság, 1953. április-június (4. évfolyam, 77-151. szám)

1953-06-28 / 150. szám

4 Ha rátekintünk a brit szigetek térképére, minden nehézség nélkül megtalálhatjuk Spitheadet ,a tengerszorost, amely elválasztja a Wight-szigetet Anglia déli partvidékétől. Itt, a portstrouthi körzetben volt június 15-én a II. Erzsébet angol királynő koronázása alkalmából rendezett haditengerészeti díszszemle. A díszszemlére a brit kormány meghívására június 10-én megérkezett Spitheadbe a „ÜDVÖZLET, JÓ FIÚK!« A „Szverdlov“ szovjet cirkáló angliai útjáról „Szverdlov” »Szabad egy szovjet cirkáló, Rudakov kapitány vezetésével Az angol partok szürke ködfelhőbe burkolóztak és a révnél már összegyűlt hajók szinte elmerültek benne. A szovjet cirkáló horgonyzóhelyét a révben különleges jelzőrúdnak kellett volna mutatni, de az sehol sem látszott, valószínűleg egy már előbb érkezett hajó leütötte. Ennek ellenére a lehorgonyzás bonyolult műveletét rekordidő — 12 perc alatt végezte el a „Szverdlov”. ★ A hajó parancsnoksága már az első napon számos üdvözletet kapott az angol hajóktól. „Éljen Anglia és a Szovjetunió népei közti barátság és kölcsönös megértés! — mondja a „Maidstown angol hajó üzenete. Az angol nép igen nagy érdeklődést tanúsított a szovjet hajó és annak legénysége iránt, a tengerészeket igen szívélyes vendégszeretettel fogadta. Naponta többszáz csónak, motoros, kirándulógőzös közelítette meg a szovjet hajót, az emberek ezrei üdvözölték a szovjet tengerészeket. Az egyik látogatóba érkezett gőzhajó például annyira oldalra dőlt, hogy szinte úgy tűnt, mindjárt felbillent emberek százai szorongtak egyik oldalán. A férfiak, nők, gyermekek sapkájukkal, kendőikkel integettek és kórusban kiáltották orosz nyelven: „Zdrásztvujtye!” A férfiak bort öntöttek poharaikba, úgy mondták a pohárköszöntőt angol és orosz nyelven. A Szverdlovról pedig viszonzásul felhangzott az orosz kórusdal — a „Varég”. A szovjet tengerészek százai látogattak el Londonba. A járókelők rögtön felismerték őket. — Halló, good boys! — Üdvözlet, jó fiúk! — kiáltással üdvözölték a matrózokat. A szovjet tengerészek közül mindenütt az egyszerű angolok nagy csoportjai gyűltek egybe. Erős kézfogások... kölcsönös cigarettakínálás... A gyerekek autogrammokat kérnek... Egy, már nem fiatal londoni azt kérte a tolmácstól: fordítsa le, hogy ő volt őrmester, harcolt a hitleristák ellen, megsebesült. Kérte, mondja el azt is, hogy két gyereke van, egy fiú s egy kislány és hogy ő nem akar háborút. Aztán zsebéből egy levelezőlapot vett elő azzal a kéréssel, hogy írjanak valamit emlékül. Az egyik szovjet tengerész ezt írta üdvözletül: „Éljen az Anglia és a Szovjetunió népei közötti barátság!” kis tüzet?” — Angol tengerészlány és szovjet matróz baráti találkozása Spithaedben. Az elmúlt egy év alatt számos új magyar gyógyszer került forgalomba. Már az is bizonyítja e gyógyszerek jelentőségét, hogy milyen betegségek ellen használhatók. _ Az isonicid például a tuberkulózis ellenszere. Eddig aszakorvosok a streptomiant tartották az egyetlen hathatós gyógyszernek a gümókór leküzdésére. Az utóbb időben azonban ismertté vált a tudósok előtt, hogy egy „iso Új magyar nicotinsavhydrasid’ nevű vegyület képes a tbc-bacilusok elpusztítására. Vagy legalábbis szaporodásukat gátolja. Ezt a vegyületet már régóta ismerték, de ilyen hatásáról nem tudtak. A Kőbányai Gyógyszergyár vegyészei és a Gyógyszerkutató Intézet munkatársai csakhamar kidolgozták az új gyógyszer nagymennyiségű előállításának módját. Ma már annyi isonicid-et tudnak gyártani, hogy nemcsak a hazai szükség gyógyszer letet fedezi, hanem külföldre is szállíthatunk belőle. Sokezer gümőkóros beteg köszönheti gyógyulását az Isonicidnek.Nem kevésbbé jelentős a Bu-vitamin, amely a vészes vérszegénységet gyógyítja. Közismert, hogy vérszegénység ellen májat szoktak adni. Újabban a kutatók felfedezték, hogy a májban — kis menynyiiségben — van egy hatóanyag amely elősegíti a csontvelőben a vörösvérsejtek érését. Ezt a hatóanyagot Bw-vitaminnak nevezték el. Magyar tudósoknak sikerült kristályos állapotban előállítani a Ba-vitamint, sikerült megoldaniok azt is, hogy a májinjekciókban a hatóanyag értékét állandósítsák. A gyógyuláshoz rendkívül kis menynyiség elegendő: tízezred milligramm Bn-pitamin! De a kis mennyiség előállításához mintegy 300 kiló marhamájat kell feldolgozni. ek Az alábbiakban József Attila a halhatatlan proletarköltő életének egy — eddig ismeretlen — epizódját mondja el felesége, Szántó Judit elvtársnő a Szabad Ifjúság olvasóinak. úgy igaz, hogy Attila tanító volt a javából. Nemcsak verseiben tanította „egész népét” — tanított, nevelt mindig és mindenütt, mindenkit, akivel csak kapcsolatai volt. Természetesen engem is, a feleségét. Egy ilyen esetet mondok most el. Abban az időben egy esernyőkészítő gyárban dolgoztam. A tulajdonos a még nagyobb haszon kedvéért bevezette az amerikai Bedaux-rendszert, amely minden erőt kiszívott a munkásból. A rendszer bevezetése után, első nap végigjárta az üzemet, figyelte, hogyan dolgozunk. Én szerettem a pontos munkát, egyszerűen nem tudtam rosszul dolgozni, de viszont nem is voltam valami gyors munkás. Esernyőlapokat varrtam géppel. Az én hátam mögött is megállt a gyáros, egy darabig nézett, aztán azt mondta: „Maga Szántó teljesen fejlődésképtelen!” Ez körülbelül egyet jelentett azzal, hogy a legközelebbi elsején felmond nekem. Nagyon rossz hangulatban tém haza. A pénzre szük■k volt, bántott a bizony „Ne légy talanság, de még rosszabbul esett a szó: „fejlődésképtelen". Attila látta, hogy rossz kedvem van, s megkérdezte: — Mi bánt, Jutka? Elmondtam neki. Vigasztalt: — Lássuk csak, hátha valami módon tudnál javítani a módszereden... Ha logikusan végiggondolod a munkafolyamatot... ha kikísérletezed...Előző napon váltottuk ki zsebóráját a zálogból. Most elővette és magyarázni kezdett: — Mit gondolsz, hány része lehet ennek a bonyolult szerkezetnek? Mondjuk harminc... Nos, én erre a papírra felírom sorba: egy, kettő, három, négy — egészen harmincig. Most szét fogom szedni az órát, mindegyik számhoz odateszem a papírra a megfelelő alkatrészt, s meglásd, vissza is lehet tenni. Ez logikus. És ahogy mondta, úgy is tett. Egy ollóval felbontotta az órát, egy csipesszel megkezdte a „bizonyítást”. Nagyon nyugodt volt —m kezdetben. De az apró fogaskerekek, tengelyek már „nyugtalanabbak” voltak. Az egyik kipattant, hogy félórát kereshettük a padlón, a másik úgy megugrott, hogy ráesve a papírlapra, összezavarta a sorrendet. Egy szeles... szóval: jó két óra hosszat tartott, míg kiemelte az utolsó darabot is: a hajszálrúgót. De ekkor már bizony izgatott volt. Újabb két óra, míg mindent visszarakott a helyére. A legnagyobb nehézséget a hajszálrúgó okozta, azt már úgy gyömöszölte be... — No, most felhúzom — mondta. — Mindjárt ketyeg. De nem ketyegett! Attila, akárcsak egy gyerek, nagyon elszomorodott. Vigasztalhatatlan volt, hogy nem sikerült a „bizonyítás”. Hogy megvigasztaljam, lehívtam sétálni. Magával hozta az órát is. A Thököly úton sétáltunkban egy órásmesterre bukkantunk. Kérésemre bevittük hozzá az órát, öreg bácsi volt, s amikor kinyitotta az óra fedelét, öreges módon ránk förmedt: — Ki merészelt avatatlan kézzel hozzányúlni ehhez az órához? — Én — vallotta be Attila. •— Tudja maga, hogy mi az: „óra”? Én javítottam a lőcsei órát, láttam a prágai órákat, Bécsben Anker zenélőóráját, a svájci órákat... — valóságos áhitattal mondta. _— S hogyan járt be ennyi várost? —kérdezte érdeklődve Alttála — Gyalog, mint Petőfi! — vágta rá büszkén az öreg. Petőfi! Attilának sem kellett több! Petőfi kedves költője volt, s az öreget egyszerre szívébe fogadta. Néhány perc, és már Petőfi verseket szavalt, míg a bácsika javította az órát. Intett nekem, hogy hozzak egy kis bort. Megkínáltuk az öreget, akivel nagyon összebarátkoztunk. Éjfél is elmúlt már, amikor Attila még mindig Petőfit szavalt neki. Végül az öreg órás megjavítva átadta az órát: —A szívét tette tönkre, a hajszálrúgót, az órának is van szíve! — mondta zsémbelve és nem fogadott el pénzt. Kiléptünk az üzletből. Attila zsebében ott ketyegett az óra, vidáman, frissen. Szófián mentünk egymás mellett. .Végül is megszólalt: — Nem szabad meggondolatlannak lenni, szelesnek... Nem szabad lebecsülni a szaktudást __Azt, hogy az órának szíve van. És még akkor éjszaka megírta kis ötsoros versét erről a tapasztalásról: Ke légy szeles. Bár munkádon más keres, dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes. SZABÓTPJÓSÁG Százötvenmillió éves hal - amely ma is él 1938 decemberében az Atódiai-óceánnak egy különösen mély részéből a halászok furcsa kék halat fogtak ki. A megölt hal kizsigerelt állapotban azután egy tudóshoz került, aki még a halászoknál is jobban meglepődött. Felismerte ugyanis, hogy előtte egy olyan máshal teteme van, amelyet addig csak megkövesedett maradványaiból ismert a világ. Ez a bojtos uszonyú halfajta 150 millió év előtt élte virágkorát, de 70 millió éve is van annak, hogy kihalt. S most kiderült, hogy e rég kipusztult fajtának egyes tagjai még ma is vígan lubickolnak az Indiaióceán napsütötte vizeiben. A felfedezés utáni háborús idők elfeledtették a bojtos uszonyát. Mígnem pontosan 14 évvel rá, 1952 decemberében a Komori-szigetek közelében egy második példányt is kifogtak. Sőt ennek már—bár sérülten — belső szerveit is sikertűt megőrizni. A haladó tudásvilág öröme azért volt nagy, mert a Latineria chalumnae Smith (ez a hat tudományos neve) a darwini leszármazástan egy újabb bizonyítékát képezi. Annak a bizonyítékát, hogy a szárazföldi gerinces állatok, a kétéltűek és csúszó-mászók közbeiktatásával, sok-sok évmillió folyamán a halakból fejlődtek ki. A „kék hal“ ugyanis a fejlődéstanból jól ismert átmeneti formák egyike Ilyen ma is élő átmeneti forma például a Ceratodus nevű ausztráliai halfajta, amely 100 millió év óta létezik. Ez a hal a vízbe évszakokban kopoltyúval lélegzik, a szárazsági időszakban azonban különleges szívbillentyű alkata és kezdetleges tüdeje révén kopoltyúja használata nélkül is jijl megél. Az Indiai-óceán bojtos uszonyú őshala azonban nem a szárazföldi élethez alkalmazkodó, újfajta, tüdős lélegzésnek, mint átmenetnek fennmaradt példája. Ez az eleven őslény a szárazföldi végtag, a láb (amelyből az emberi kéz is fejlődött) kialakulásának módját segít bebizonyítani. A hal uszonyának a csontvázában ugyanis már jól látható a kialakulóban lévő lábszár és a kezdetleges öt ujj, amely öt ujjat tökéletesebben a kétéltűek közvetítésével örökölték a gyíkok és az emlősök. Az áshat zsigereit most tanulmányozzák a tudósok, hogy azokból fejlődéstanilag milyen következtetések vonhatók le. (agárdi) * Több segítséget a A nagyhírű magyar művészfényképezésnek legnagyobb és legjelentősebb tartaléka a fényképezést kedvelő ifjúság. Nem a hivatásos fényképezőkről van szó, hanem arról az ezer és ezer fotóamatőrről, aki szabad idejében fényképezőgépével a nyakában kedvtelésből, szórakozásból keresi életünkben a szépet, az újat, hogy azt megörökítse. A nemrégiben megrendezett országos fényképkiállítás a fotóamatőrök ezreinek problémáira hívta fel a figyelmet. A kiállításról, amely művészi fényképekben mutatta be hazánk új életét és az új típusú embert, hiányoztak az amatőrfotográfusok, méginkább azonban a fényképező ifjúság felvételei. Mi az oka ennek? Elsősorban az, hogy nem fordítottunk elég gondot az amatőrfényképezés kérdéseire, a művészi fényképezés utánpótlásának biztosítására. A művészi fényképezés a kultúra kérdése, az amatőrfényképezés ma tízezres tömegek kultúrszükséglete, nem pedig kevesek zártkörű kedvtelése, mint a múltban volt. Szocializmust építő hazánk élete ontja az amatőrök számára a megörökítésre méltó mozzanatokat — csak megkell látni a változást. A korszerű fotografikus szemlélet kialakításához és a fényképészeti technika elsajátításához — a fényképezés művészetének ez a két elengedhetetlen feltétele— segítséget kell adni a magyar amatőrfényképezőknek. Biztosítani kell, hogy a városi, járási kultúrotthonok fotószakköreiben tömörült amatőrfényképész ifjúság megfelelő oktatásban és anyagellátásban részesüljön. Elő kell segíteni, hogy az üzemekben — a meglévők mellett — újabb munkás fotókörök alakulanak. A Magyar Dolgozók Művészfényképező Egyesülete fotóamatőröknek szervezetét meg kell erősíteni és ki kell bővíteni. Orvosolni kell a fényképező amatőröknek azt a panaszát, hogy egyes városokban, községekben, ahová fotókirándulásra mennek, a helyi szervek túlbuzgóságából mindenféle akadályt gördítenek a fényképezés elé és feleslegesen is zaklatják a fotóamatőrt. Nagy lendületet adna a fotóművészetnek, ha létrejönne a Művészfényképező Szövetség s ez a szervezet előadások, helyi, országos és vándor fotókiállítások rendezésével emelné a magyar fotókultúra színvonalát. A valóságot ábrázoló szocialista fotó, jelentés szépülő életünkről, kultúránk hatalmas fellendüléséről, a dolgozók építő munkájáról, ötéves tervünk alkotásairól, híradás az ország gyarapodásáról, hazánk szép tájairól, a város és falu arculatának megváltozásáról. Most például a bukaresti Világifjúsági Találkozóra készülődő ifjúság munkája, a gazdag aratás és begyűjtés, a kultúrcsoportok próbái és szereplései, az edző- és úttörőtáborok élete, a nyár örömei, a dolgozók vidám üdülése azok a témák, amelyek képre kívánkoznak. Az amatőrök anyagellátására újabban külön amatőrszaküzlet nyitt a fővárosban, ahol tanáccsal is szolgálnak Egyre jobb fényképezőgépek kerülnek forgalomba elérhető áron és a fotókörök közösségi laboratóriumai is segítségére vannak az amatőröknek. A Magyar Dolgozók Művészfényképező Egyesülete minden évben öthónapos ingyenes szaktanfolyamot, versenyeket, kiállításokat rendez tagjainak, klubnapot, előadásokat, fotótúrákat szervez, szakkönyvtárat tart fenn. Az amatőrfotó fejlődésének megvannak a feltételei, csak élni kell velük. (sz. e.) „A város alatt“ Színes magyar film készül a ..A város alatt” Ez a címe a legújabb, színes magyar filmnek. Forgatása már megkezdődött. A főszereplők listáján o van kiváló művészekkel találkozunk, mnt Bessenyei Ferenc, Bihari József, Pécsi Sándor, Kemény László, Bulla Elma, Somló István, Horváth Teri, Szirtes Ádám. Milyen témái húzódik meg az izgalmasnak ígérkező cím mögött? A legizgalmasabb, a legérdekesebb téma: ez lesz az első magyar film, amely ötéves tervünk egyik nagy létesítményéről, a földalatti gyorsvasút építéséről szól. — A film a vasút építéséért és az új emberért vívott harcot egyaránt ábrázolni akarja, — mondja Halász Péter, a film fiatal írója.• A filmben szeretném megmutatni azt a s°kéékés fiatal és idősebb munkást, akik a szocializmus nagy eszméiről fellelkesülten indultak harcba a magyar metróért. De ugyanakkor megmutatom azokat az embereket is, akiket először csak a pénzkereseti lehetőségek csábítottak, s akiket az építő kollektíva munka közben gyúrt át öntudatos, lelkes munkásokká. — Ki a film főszereplője? — Egy Váradi Géza nevű földalatti vasút építéséről fiatal kommunista főmérnök, az építkezés vezetője. Ő és több munkás, Holló bácsi brigádja, már évek óta öszszeforrtak az épíésben. A Kossuth-hídtól kezdve valamennyi fővárosi híd újjáépítésében résztvettek, együtt dolgoztak, s most olyan feladatot vállaltak, amilyen Magyarországon még nem volt. Ez a szilárd, nagyszerű mag, amely magához vonzza és újjágyúrja a különböző helyekről a földalatti építkezéshez érkező embereket. A csoport teke és pártszervezője egy öreg hídmunkás, Szemethy Endre alakítja szerepét. A főmérnök: Bessenyei Ferenc, Holló bácsi, Bihari József. — A film egyik érdeketségé tesz, hogy a főmérnök tanulmányútra Moszkvába utazik. A néző látni fogja a mi végcélunkat és példaképünket, a világ legszebb földalatti vasútját, a moszkvai metrót. A szovjet segítség mellett a párt ereje, az öntudatos munkások harcossága és lendülete hidalja át az építkezés során felmerülő komoly nehézségeket. A filmet Herskó János, a Szovjetunió filmművészeti főiskoláján végzett fiatal művész rendezi, akinek ez az első játékfilmje 1953 június 28. ------------------ -------- A madár — fiaihoz, a repülőnapon — Na, gyerekek, itt most megtanulhatjátok, hogyan kiell szépen repülni! ”